Babaköszöntő, 2016. május

Általános

Olvasók, akiknek bővült a családja. Ezúttal csupa rendhagyó történetet olvashattok a Babaköszöntőben. Sok boldogságot minden családnak! Továbbra is várom az olvasók történeteit, akik nemrég fogadtak örökbe.

Nicknév: Sterretje

Családi felállás: Nyolc éve vagyunk házasok, öt éve kezdtük a babaprojektet. Kezdettől fogva vér szerinti és örökbefogadott gyermekre is vágytunk. Első gyermek mindkettőnknek.

Miben vagytok mások, mint mások: Nem hiszem, hogy mások lennénk bármiben is. Vetélés, műtét, diéta, víz-, tea- és vitaminkúra után nem mentünk lombikra, képtelen vagyok ekkora testi-lelki gyötrelemre. 0-2 éves nem roma gyerekre vártunk, beteg gyermeket, tesókat és ikreket is vállaltunk volna.

Miért fogadtatok örökbe: Kezdettől fogva így terveztük, csak azt hittük, először szülni fogunk, utána fogadunk örökbe.

Mennyit vártatok: 1,5 évet álltunk sorba a Tegyesznél és két alapítványnál.

Noé2

Ki érkezett, honnan: Noé, egyéves kisfiú, magánutas nyílt örökbefogadással, de gyerekotthonból. A vér szerinti anya nem mondott le róla születésekor, mert remélte, hogy javulnak körülményei és magához tudja venni őt, de ez 9 hónapig nem következett be. A szülőanya nagymamája viselte szívén a gyerek sorsát, ő keresett örökbefogadókat. Nagyon sok bürokratikus akadályon kellett átküzdeni magunkat, de megérte. Egészséges kisfiú, kruppos, de ennél súlyosabb  betegségeket is vállaltunk volna.

A leg…

Legnehezebb: Látni, hogy a vér szerintinek sem könnyű a lemondás – ez érthető, engem mégis meglepett és megterhelt. Ezen kívül nehéz volt az első (napközben kettesben/este hármasban, a négy fal között töltött) hónap is, amikor a taknyos-kruppos gyereket próbáltam megismerni és gondozni úgy, hogy magam is magas lázzal, arcüreggyulladással küzdöttem.

Legkedvesebb: Második névként a Noét kapta tőlünk, melynek jelentése: “nyugalom, vigasztalás”. Mint kiderült: valóban ilyen jellem. Mindig mosolygós, gyengéden simogatós (“Simisimi”-re odamászik és megsimogat, mélyen a szemembe nézve), amikor sírtam a gyermek bemutatásán, fogta a zsebkendőt, és törölgette a szememet!

A legjobb tanács, amit kaptatok: Türelem! Csak szeresd!

Mi volt másképp, mint a nagykönyvben meg van írva/mint ahogy a tanfolyamon tanultátok: Kicsit féltem, milyen éjszakáink lesznek, vagy, hogy nem akar enni, játszani velünk. Ehhez képest az első naptól végigalussza az éjszakákat, eszik, játszik, nyoma nincs traumának… (Teszem hozzá, az otthonban nagyon szerették, féltőn gondoskodtak róla!)

Miről olvasnál szívesen: Különféle korú sérült gyermeket örökbe fogadók tapasztalatait (továbbra is szeretnék egy látássérült gyermek anyukája lenni).

*******

Nicknév: evirag

Családi felállás: Három éve vagyunk házasok, Daniella az első gyerekünk. Négy évig nevelőszülőként gondoskodtunk róla.

Miben vagytok mások, mint mások: Nevelőszülőként indultunk, menet közben jelentkeztünk örökbefogadónak is. Az első és egyetlen nálunk nevelkedő gyermeket fogadtuk örökbe, nyílt örökbefogadással. A nevelőszülőséget abbahagyjuk, de szeretnénk még egy gyereket örökbe fogadni.

Miért fogadtatok örökbe: Nem született gyermekünk, az inszeminációt és a lombikot pedig nem tudjuk elfogadni.

Mennyit vártatok: 18 hónapja volt érvényes határozatunk, amikor kislányunk vér szerinti apja és anyja kijelentették a gyámhivatalban, hogy hajlandóak lemondani gyermekükről, ha mi fogadjuk örökbe, és ők tudni fognak a gyermekről, a sorsáról.

minike1

Ki érkezett: Daniella, egy gyönyörű, 4,5 éves, szőke, kék szemű tündér, a megyénkből. A koraszülött osztályról hoztuk el, azóta velünk él. Az életadó dohányzott és elégtelenül táplálkozott a várandóság alatt, így a kicsi korábban jött a világra sorvadt, fejletlen újszülöttként. Kissé figyelemzavaros és túlmozgásos, de egy bájos, kedves és érzelmes energiabomba. Kétéves kora óta fejlesztésekre hordjuk. A későbbiekben szüksége lesz egy szívsövény-záró műtétre is.

Miben más a nevelőszülőként való örökbefogadás: Daniellát születése óta mi neveltük, így mikor hazahoztuk a kórházból, már akkor átestünk a hirtelen életminőségbeli változáson, a barátkozás, családba illesztés időszakán. Most csak szépen átcsúsztunk egyik státuszból a másikba, lassan, de nem észrevétlenül. A hivatali ügyintézés még minket, „tapasztalt, vén rókákat” is megviselt (több mint négy hónapig elhúzódott az eljárás), amit a kislányunk is érzékelt, majd mikor minden a helyére került, megnyugodtunk, ő is megnyugodott.

Kapcsolatban vagytok a szülőanyával: Igen. De ezt a kapcsolatot még a helyére kell rakni. Az új helyzethez mindenkinek hozzá kell szoknia. Daniellának is újra kell rendeznie a kis lelkében a viszonyokat. Talán majd megérti, hogy most már nem kell akarata ellenére elszakadnia tőlünk egy-két órára, hogy ott vagyok, mert ott lehetek mellette ez alatt az idő alatt is, és nem kell elküldenem, hogy ezt az időt kizárólag csak a vér szerinti szülőkkel töltse. Őt ez minden egyes alkalommal nagyon megviselte. Nekünk kell valahogy megoldani azt is, hogy az szülőanya felfogja, hogy most már nem az ő helyzetével foglalkozunk, nem hozzá, az ő szeszélyeihez igazodunk, csak akkor tudunk találkozni, ha a gyermek rendben van, felkészült rá, és nekünk is alkalmas az időpont, az élethelyzet. A megváltozott viszonyokat kell mindenkinek letisztáznia, s ha ez megtörtént, akkor talán majd jól fog működni.

A legmeghatóbb: Amikor a vér szerinti apa a könnyeivel küszködve a gondjainkra bízta végleg Daniellát, mondván, hogy a gyereknek így lesz a legjobb, mert ő nem tudja őt felnevelni, és látja, hogy mi mennyire szeretjük, és itt milyen jó helye lesz a kicsinek.

A legmeglepőbb: A kislányunk lelkében végbement változás. Hozzánk tartozott eddig is, nem került új környezetbe, ugyanabba az oviba jár, mégis óriási hatással volt rá az örökbefogadás. Mintha a hatodik érzékével megérezte volna a biztonságot, az állandóságot. A mi kis vadócunk, aki addig egy éjszakát nem aludt végig, akit nem lehetett csak nagy ritkán megölelni, mert rögtön eltolt magától, akinél mindennaposak voltak az indulatkitörések, most kinyílt. Láthatóan megnyugodott, kiegyensúlyozott és boldog, igényli az ölelést, kezdeményezi is, naponta többször elmondja, anyukám/apukám, drágám, szeretlek.

A legkedvesebb: A Nekem két születésnapom van című mesét szoktuk olvasgatni, hogy tudjunk vele beszélgetni az örökbefogadásáról. És amikor ahhoz a részhez érünk, hogy anya és apa szomorúak voltak, hogy nincs kisbabájuk, akkor ő mindig megsimogatja az arcunkat és édesen azt mondja, hogy mi nem vagyunk szomorúak, nekünk van kisbabánk, a Minike (így hívja őt mindenki).

A legviccesebb: Nekem, mint nevelőszülőnek jellemzést kellett írnom a gyermek fejlődéséről, egészségügyi állapotáról magamnak, mint örökbefogadó szülőnek. De nyilván ezt meg kellett tenni, hogy Daniella aktájába bekerülhessen.

A legnehezebb: Számomra teljesen érthetetlen, és rosszul esik, hogy a szűk családunkban vannak, akik idegenkedve fogadták örökbefogadási szándékunkat, annak ellenére, hogy Daniellát már négy éve szeretettel neveltük, és sajátunkként gondoskodtunk róla. Fel nem foghatom, hogy például egy nagyszülő hogyan tehet különbséget emiatt gyerek és gyerek között. De tesz.

A legjobb tanácsokat erről a blogról szereztem. 🙂 A környezetünkben senki nem érti, hogy miért is kell/kellene nekünk továbbra is kapcsolatot tartani a vér szerinti anyával. Köszönöm a megerősítést.

Speciális helyzetünk kapcsán, a tanfolyamon tanultaknak nem vettük most hasznát, talán a következő gyermekünknél.

Miről olvasnál szívesen: Nyílt örökbefogadásokról, ahol működik, és jól működik a vér szerinti szülővel a kapcsolattartás.

*******

Nicknév: Ilona és László

Családi felállás: Házaspár vagyunk, két gyerekkel. A férjem korábbi kapcsolatból való 11 éves nagylányát, Violát fogadtam örökbe, akit négy éve közösen nevelünk, tehát házastársi örökbefogadás történt. A kisebbik gyerekünk vér szerint is közös.

Hogy jutottatok oda, hogy örökbe fogadod Violát? Négy éve vagyunk egy család. Viola szinte a kezdetektől anyának hívott engem, én pedig a lányomnak tekintettem őt. Sokszor kérdezte, hogy miért nem az én nevem van ott a hivatalos iratain az “anyja neve” rovatnál. Magától értetődő volt, hogy örökbe fogadom, csak először meg kellett hozzá találnunk a vér szerinti anyát és megkérni őt arra, hogy mondjon le Violáról. Megtalálni évekig tartott. Lemondatni egy napig.

A bejelentéskor

A bejelentéskor

Mit szól Viola? Viola karácsonykor kapott a Jézuskától egy levelet, amiben a Jézuska leírta, hogy teljesült a kettőnk nagy vágya: megkaphat engem hivatalosan is anyukának és végre az én nevem lesz ott az “anyja neve” rubrikában. A saját keresztneve mellé megkapja az én keresztnevemet is, ami mindig is nagyon tetszett neki és szerette volna, ha őt is úgy hívják, ahogy engem. Majd kiugrott a bőréből.

Akkor lemondott az anyuka? Igen, szemrebbenés nélkül.

Mi változik ettől? Alapjában véve érzelmileg semmi. Mi anya-lánya kapcsolatban élünk évek óta. Ugyanakkor Viola megnyugodott, hogy nem viheti el innen senki és ÖRÖKRE kapott egy anyukát, aki biztos, hogy nem hagyja el soha. Személy szerint én nagyon boldog vagyok, azt hiszem, meg is könnyebbültem. Stresszes évek vannak a hátunk mögött. Egyszerűsödik az ügyintézés is, orvosnál vagy hivatalokban. A férjem is nagyon örül, természetesen.

A leg… az örökbefogadási folyamat kapcsán (tehát nem a 4 év alatt, hanem az elmúlt 5 hónap alatt)

Legviccesebb

A környezettanulmány elkészítésekor az ügyintéző megkérdezte, hogy milyen fából készült a bútor az ebédlőben. Annyira meglepődtünk a férjemmel, hogy majdnem elnevettük magunkat. Rávágtam, hogy “máhágóni”… Amúgy műanyag a bútor.

Legkedvesebb

Az örökbefogadásról a Jézuska levelet írt Violának, mellé rakott egy fényképet keretben, ami kettőnket ábrázolja. Tanakodtunk a férjemmel, mi lenne a jó? Mikor adjuk oda a nagy ajándékot? Nem jutottunk dűlőre, a véletlenre bíztuk a dolgot. Karácsony reggelén a gyerekek kijöttek a szobából, Hugi (2 éves) odament a karácsonyfához, kivette alóla a levelet és a fényképet és Violának adta. “Tessék, Viola, ez a tiéd, neked hozta a Jézuska.” Csak álltunk és nem hittünk a szemünknek… honnan tudja ez a pici lény, hogy az egy különlegesen fontos “ajándék”?! Potyogtak a könnyeink. Viola pedig egyszerre ugrált örömében és zokogott az ölemben.

Viola azt mondta, neki az is a legkedvesebb, hogy Tímea lemondott róla… mert szerinte ez kedvesség.
László szerint a legkedvesebb, hogy nekem ez mennyire fontos volt a kezdetektől és milyen boldog, hogy én lehetek a gyerekei anyja.
Legnehezebb

Kijutni a bürokrácia útvesztőiből, kivárni ezt az 5 hosszú hónapot. A legnehezebb időszak a lemondó nyilatkozat aláírása előtti időszak volt. Nagyon féltünk, hogy a vér szerinti anya ismét eltűnik és nem sikerül az örökbefogadás emiatt. Szintén nehéz volt minden nap pozitívan állni az ügyintézéshez, amikor Viola “reklamálta” a hivatalos papírokat. “Anya, mikor írhatom már fel végre a füzetemre, hogy Viola Ilona?”

Legmeglepőbb

A környezettanulmány elvégzésekor nem tértek ki arra, hogy mit eszik a gyerek, van-e étel a hűtőben és milyen. Vannak-e ruhái? Hogy érzi magát, szeretné-e az örökbefogadást? Fontosabb volt, hogy milyen fából készült az asztal annál, mint, hogy mit és hogy eszik Viola azon a bizonyos asztalon. Meglepő volt az is, hogy ilyen sokat kellett várnunk egy ennyire egyszerű felállásnál. A harmadik meglepetés az anyai lemondó nyilatkozat aláírásának “sima” módja volt.

Szintén meglepett, hogy Hugit (2 éves) külön behívta a pszichológus és tízféleképpen elmondta neki, hogy Viola nem az én pocakomban volt. Violának nem tetszett az a gondolat sem, hogy neki két anyja van. Egy, aki életet adott neki, egy pedig, aki szeretetben felneveli. Este kérdezte tőlem, hogy nem baj-e, ha szerinte ez hülyeség? Tímeát sosem hívta anyának és nem is akarja… Azon is csodálkoztam, hogy Viola a pszichológussal történt beszélgetés után már nem akart örökbefogadós rendezvényre eljönni velem, pedig előtte kifejezetten örült ennek, amikor felvetettem.

*******

Nicknév: őszibarack (Inkább olvasok, csak ritkán kommentelek.)

Családi felállás: Házasok vagyunk. Nőgyógyászati előzmények miatt gyakorlatilag egyszerre jelentkeztünk az IVF-programra és a TEGYESZ-nél.  Egy sikertelen lombik után mindketten éreztük, hogy nem ez a mi utunk,  nem vettünk igénybe több orvosi segítséget. Fiunkat,  Jocit 3 évesen országos listáról fogadtuk örökbe 2012 szeptemberében.  (A határozat megszerzése  után kb. 3 hónappal.) Vér szerinti kislányunk, Zsuzsi  2013. májusban született.

SDC10972

 

Ki érkezett, honnan? Szerettünk volna harmadik gyermeket néhány év pihenés után. Biztosak voltunk benne, hogy örökbefogadással érkezik, fekete hajú, fekete szemű lesz, mint a bátyja. De egyelőre nem jelentkeztünk, a lakásunk mérete miatt biztos nem kaptunk volna gyereket, és pár évet pihentünk volna. Meglepetésként kopogtatott Eszter, ismét egy vér szerinti kislány. Időre született, egészséges. Mindkét teherbeesés orvosi csodának számít, a nőgyógyászom is meglepődött.

Mit szólnak a nagytesók? Csodálják a pici lányt, örömmel segítenek körülötte például fürdetésnél. Joci megértette, hogy Zsuzsinak is többet kell segítenie (megnyitni a csapot…) Viszont mindent megtesznek, hogy a szüleik többet figyeljenek rájuk. Kaptunk egy rendesen összefirkált falat, a dackorszak hisztijei hangosabbak és hosszabbak lettek.

Más a szülőség kétféle útja? Azt hiszem, éveknek kell még eltelnie ahhoz, hogy erre válaszolni  tudjak.  Apa jobban vette az akadályokat. Az biztos, hogy más egy 3 éves önálló, kissé vadóc fiúcska, mint egy újszülött. Más a kezdő szülők rutintalansága, ma már sokkal több elméleti tudással és gyakorlati tapasztalattal rendelkezem. Folyamatosan válok egyre magabiztosabbá a játszótéri vagy óvodai beszélgetéseken.

Miről olvasnál szívesen? Felnőtt örökbefogadottak életéről, a cigány identitásról, szeretem a személyes történeteket, vallomásokat.

A legviccesebb: gyermekeink sokáig 2 kistesót emlegettek: lesz egy kisfiú Jocinak és egy kislány Zsuzsinak. Igyekeztem lehűteni őket: egy közös kistesó lesz.

A legnehezebb: ezután jön. Szeptemberben Joci elkezdi az iskolát, Zsuzsi az óvódát. A lakás nem lett nagyobb, és valószínűleg a következő két évben nem fogjuk kialudni magunkat.

A legjobb: látni, ahogyan a gyermekeink szeretik egymást.

Advertisements

17 responses »

  1. Sziasztok! Mindig várom ezt a rovatot .! Megdobogtatja a szívemet! Gratulálok a családoknak a szépségekhez ! A következőbe majdnem belefértünk. Iker babák miatt hívtak minket de a másik család igent mondott mi még csak megnézni mentünk volna. Remélem hamarosan itt lehetünk!

    Kedvelés

  2. Sziasztok! Mi is mint Beáék, majdnem belefértünk volna, de szintén a másik család kapta meg a kisfiút. Most várjuk az újabb lehetőséget. Addig sem unatkozunk, most szombaton lesz az esküvőnk. Azrán, mint illik, jöhet a baba is! 😊
    A rovat nagy kedvencem! Sok erőt ad a várakozáshoz és mindig tanulok belőlük. Nagyon hasznos!
    A családoknak szívből gratulálok és nagyon boldog életet kívánok! 😊

    Kedvelés

      • Igen módosítanunk kell. Peti mindent csinált velem, most csak papírmunka lesz. Budapestiek vagyunk, az országos listáról érkezett volna. Csak az ottani gyámügyes úgy itélte meg, hogy nem lenne jó helyen Pesten a gyerek, így maradt vidéken. 😊

        Kedvelés

  3. Ezek különösen érdekes köszöntők voltak a szokatlanságuk miatt. Az első kettőt meg is könnyeztem. A fotó a pusziról, mikor Viola megtudja, hogy végre anyja lehet az anyja… külön köszönet érte! Nagy hála a megosztásért!

    Kedvelés

  4. Nagyon szeretem én is a babaköszöntő rovatot! Élmény olvasni a szebbnél szebb történeteket. Sok szeretettel gratulálok a családoknak!

    Kedvelés

  5. Sziasztok! Mindig nagyon várom a babaköszöntőt 🙂 olyan jó olvasni,erőt ad a várakozásban.
    Remélem mi is hamarosan megírhatjuk a történetünket.
    Gratulálok a családoknak, nagyon szépek a gyerekek.

    Kedvelés

  6. Tisztelt olvasók! Én hivatásos nevelőszülő szeretnék lenni de még nincsenek​ meg az adott feltételek hozzá (22 éves vagyok) , így olvasom csak az oldalon lévő cikkeket! Engem érdekelne hogy nektek mik a tapasztalaitok!? 😊

    Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s