Hat család mutatkozik be, akikhez a közelmúltban érkezett kisgyerek. Van köztük újszülött, totyogó és bölcsis korú baba, örökbefogadott és vér szerinti, első, második, harmadik és negyedik gyerek, és több törzsolvasó lett (újra) szülővé. Egyikük már szerepelt is korábban a Babaköszöntőben. Gratulálok mindenkinek! Továbbra is várom az olvasók jelentkezését, akik nemrég (mondjuk az elmúlt évben) fogadtak sikeresen örökbe, és megosztanák a jó hírt a rovatban.
Nicknév: Nagy Gáborné Katalin
Családi felállás: Férjemmel vártunk első babára.
Miben vagytok mások, mint mások: Magára az örökbefogadásra nem vártunk évekig. “Nehezítő tényező” az én esetemben talán az volt, hogy szülésznőként dolgoztam. Dolgoztam nap mint nap úgy, hogy közben négy magzatomat vesztettem el. Segítettem világra a gyerekeket, végeztem a munkám becsülettel és szeretettel. Közben pedig otthonról minden játékot és babaruhát száműznöm kellett, mert már nem bírtam kerülgetni.
Miért fogadtatok örökbe: Öt és fél évnyi hiábavaló próbálkozás miatt. Három vetélésem (pontosabban elhalt terhesség) volt 2011-2012-ben, melyeket műtéttel kellett befejezni. Ezek után több év is eltelt, mire végigcsináltunk egy komplett kivizsgálási procedúrát. Néhány eltérést igazoltak (Hashimoto thyreoditis, Inzulinrezisztencia, véralvadási problémák) és el is kezdtük a kezeléseket, életmódváltást, mindent. Ennek eredményeként a korábbi terhességekből kiindulva arra számítottunk, hogy azonnal teherbe esek. Nem így történt. Kb. fél év telt el, mikor végre pozitív lett a terhességi teszt. Minden erőfeszítésünk ellenére ez a terhesség még addig sem tartott, mint a korábbiak. Akkor mondtuk azt, hogy itt most mi befejeztük.
Mennyit vártatok: Ez év januárjában jelentkeztünk a területi Tegyesznél, és ott felhívták a figyelmem, hogy mint szülésznő, vegyem fel a kapcsolatot az országban ismert védőnőkkel és szülésznőkkel, orvosokkal, hátha tudnak segíteni nekünk. Nem tudtam elképzelni, hogy segíthetnének, mégis szóltam, akinek csak tudtam. Nálunk a kórházban is mindenki tudta az osztályon, min mentünk keresztül, és mire számítunk. Így hívott a legkedvesebb kolléganőm március első napjaiban, hogy két-három közvetítőn keresztül, de van egy 35 hetes terhes asszony, aki nyíltan szeretné örökbe adni a babáját, és hallott rólunk, szeretne találkozni velünk.
Legkedvesebb: Rengeteg minden. A család, barátok, munkatársak reakciója. De talán azt emelném ki, hogy a vér szerinti anyán láttam a megkönnyebbülést és az őszinte örömet, hogy hozzánk került Matyi. Többször elmondta nekem, hogy mennyire megnyugodott, hogy megismert minket, és tudja, mennyire fogjuk őt szeretni. Így mondta: Örülök, hogy te leszel az anyukája!
A legjobb tanács, amit kaptatok: Az Ágacska Alapítványnál voltunk felkészítő tanfolyamon. Rengeteg jó tanáccsal láttak el bennünket, irányt mutattak. Talán ami a legjobban megmaradt, hogy mindig kezeljük őszintén és természetesen az örökbefogadást a pici előtt is. Így is teszünk!
Mi volt másképp, mint a nagykönyvben meg van írva/mint ahogy a tanfolyamon tanultátok: A szülés! Nem tudtam elképzelni, hogy is fog zajlani. Persze, tudom, milyen egy szülés, több száz babát segítettem világra. De akkor is ez teljesen más volt. Jelen voltam, mint szülésznő, mint anya, dúla. Néha az ájulás szélén voltam az izgalomtól, máskor majd kiugrott a szívem a helyéről. Persze nem én segítettem világra a kisfiam. 🙂
Miről olvasnál szívesen: Bármiről! A Babaköszöntő a kedvenc rovatom. 🙂
*******
Nicknév: Pakinyanya
Családi felállás: Férjemmel már volt két újszülöttként, nyílt úton örökbefogadott gyermekünk, Iza (hét és fél éves) és Vince (novemberben lesz ötéves).
Miben vagytok mások, mint mások? Talán egy ilyet említhetnék, ha nagyon megerőltetem magam: viszonylag fiatalok vagyunk az örökbefogadók között, én most töltöm be a 38. évemet augusztusban, a férjem pedig 41 éves. Minden másban teljesen szokásos a történetünk és a személyünk.
Miért fogadtatok örökbe? Házasságkötésünk után hamar kiderült, hogy természetes úton nem lehet gyerekünk. Próbálkoztunk a lombikkal, amit az én fokozódó pajzsmirigy problémáim miatt abbahagytunk két megkezdett és félbehagyott, valamint két befejezett próbálkozás után. Eddigre azonban már jártuk az örökbefogadást megelőző bürokratikus utat, így könnyen el tudtuk engedni a dolgot (férjem különösen, ő volt az, aki nálam sokkal korábban már felvetette, hogy fogadjunk örökbe). 2009 tavaszán érkezett Iza, 2011 őszén Vince és már akkor úgy gondoltuk, hogy három gyerekkel lenne teljes a család.
Mennyit vártatok? Nem egészen másfél évet.
Ki érkezett, honnan? Bendegúz Zoltán (az első nevet mi választottuk, a másodikat meghagytuk), koraszülött cigány kisfiú az országos listáról, háromhetesen. Titkolt terhesség volt, így az örökbefogadás is zártan zajlott. Bendi a kórházi zárójelentés szerint 32. hétre született, jó állapotban. Többen mondták, hogy nem úgy néz ki, mint egy koraszülött. Kicsi volt (1960 g-al és 42 cm-el jött a világra), de más eltérés nem mutatkozott nála. Az egészsége teljesen rendben volt, szondával etetni csak rövid ideig kellett, a szülőszobán igényelt némi légzéstámogatást, de utána már teljesen önállóan tudott mindent csinálni. Mi csak két és fél hetes korában szereztünk tudomást a születéséről, de a harmadik hete betöltésének napján már haza is hozhattuk. Akkor már közel két és fél kilós volt, jelenleg elérte a 3900 g-ot, nagyon szépen fejlődik.
Csodálatos újra egy gyönyörű babát a karjaimban tartani, aki ráadásul Vince után újra egy nyugodt, csendes babának bizonyul, így remekül illeszkedik a folyton zsizsegő nagytesóihoz, mert jut időm a velük való foglakozásra is.
A leg…
A legmeglepőbb az volt, hogy a Tegyesztől hívtak fel, pedig mindkét nagyobb gyerekünk a Fészek Alapítványon keresztül érkezett, így jelenleg is náluk álltunk sorba. Valahogy az fel sem merült bennünk, hogy az állami rendszeren keresztül kapunk hírt az új családtagról. Valamint a tavaly januári felfokozott várakozásom, türelmetlenségem éppen mostanában kezdett apadni. Értem ez alatt, hogy az előző tapasztalatokból kiindulva számítottunk egy ennél is rövidebb várakozási időre (Izára egy évet, Vincére öt hónapot vártunk), amiről kiderült, hogy túlzott elképzelés volt. Éppen most, nyár elején engedtem el a dolgot és készültem fel lélekben még egy év várakozásra. Így annak ellenére, hogy az elmúlt másfél év nagy részében ismeretlen számot úgy vettem, fel, hogy talán ez lesz az a telefon, most tényleg meglepett, hogy a vonal másik végén egy hölgy azt kérdezi, hogy mit mondjon a minisztériumnak, akarjuk-e elkezdeni az örökbefogadási folyamatot egy látogatással.
Valamint az is meglepő, hogy úgy tűnik, betölti a két nagyobb gyerek közötti elképesztő különbséget, mert ők mindenben szöges ellentétei egymásnak (nemük, testalkatuk, természetük, szokásaik). Mindig úgy éreztem, hogy a harmadik gyerekünk középen fog elhelyezkedni a két testvére között. Bendi születésének időszaka, a születési helye is mind-mind ennek felel meg, de eddigi viselkedése is egyelőre erre enged következtetni.
A legnehezebb: talán a három hét várakozás volt (ennyi volt még hátra a hat hétből), ami idő alatt a vérszerinti anya még meggondolhatja magát. De mivel csak félidőt kellett bizonytalanságban tölteni, ez is csak mérsékelt nehézséget jelentett.
A legkedvesebb: az az öröm és támogatás, amivel a teljes környezetünk (szűkebb és tágabb) fogadta a legifjabb gyermekünket.
Miben más a harmadik gyerek? Azon kívül, hogy persze több időt von el tőlem és Bencétől a három gyerek ellátása, nem látok más különbséget. Tényleg igaz az, hogy a harmadik gyereket már olyan rutinnal tudja fogadni a család, ami nagyban megkönnyíti a dolgokat. Bende nővére és bátyja pedig már nem olyan kicsik, hogy haptákba kéne állnom, hogy mikor mit adjak a kezükbe.
Milyen két nyílt után titkosan örökbe fogadni? Mivel a hat hét várakozási idő már nyílt örökbefogadás esetében is fennállt volna, ez ugyan új volt nekünk, de mindenképpen várt ránk. Ezt tehát nem érzem másnak, mert a törvényi változás miatt a nyílt is más lett volna. Az nagyon furcsa volt, hogy a vér szerinti anya nélkül zajlott az egész folyamat. Előzőleg nem csak az életet adók voltak jelen, hanem a párjuk is, így mindkét idősebb gyermekünk esetében láttuk mindkét felmenőt. Most még a lányt sem láthattuk, aki Bendét megszülte. Ez eléggé szomorú számomra. Egyrészt nem fogok tudni mit mondani róla a nevén kívül. Másrészt korábban adott egy megnyugvást az, hogy a vér szerinti szülők láttak minket és tudják, hogy kiknek a gondjaira bízták a gyermeküket, mindkét alkalommal úgy éreztem, hogy a rövid találkozás ellenére intenzíven egymásra figyeltünk az örökbeadókkal. Jó volt, hogy volt köztünk kapcsolat. Szoktam rájuk gondolni, névvel, arccal. Ez most nem lehetséges.
Ez hogy hatott a hat hét izgalmaira? Szerencsére nekünk a hat hétből hármat kellett végigélnünk. Természetesen volt bennünk egy kis félsz. De ha a szülőanya hónapokon át titkolta a terhességét, mert nyomós oka volt rá, akkor nehéz elképzelni, hogy ez alatt a hat hét alatt megoldást találna. Így aztán nem volt ez annyira feszült helyzet. De az azért nem volt egy megnyugtató gondolat, hogy ha mégis előáll, akkor a két nagyobb gyerekkel ezt hogy fogom tudni megértetni, és hogy milyen sérüléseket szereznek emiatt. Persze nekünk is mérhetetlenül fájt volna Bendiről való lemondás, de mi felnőttek vagyunk és tudtuk előre, hogy ez előfordulhat.
Eddigi kedvencem a blogról: Az idei májusi Babaköszöntő, azon belül pedig külön kedvencem Ilona és László Violájának története.
*******
Nicknév: nika72
Családi felállás: Férjemmel 21 éve vagyunk házasok. Három vér szerinti fiunk mellé fogadtunk örökbe (18, 14, 9 évesek)
Miben vagytok mások, mint mások: Semmiben és mindenben. Semmiben – átlagos család 3 gyerekkel. Mindenben – családunk az egészségügyi és fejlődési/fejlesztési problémákban gyakorlott. Van laktózérzékeny, gluténallergiás, szemüveges, autista, diszlexiás, hiperaktív gyerekünk.
Miért fogadtatok örökbe: Szerettünk volna negyedik gyereket. Sikertelen lombikok után döntöttünk az örökbefogadás mellett.
Milyen gyereket kértél: max. 4 éves kislányt, bármilyen származásút, gyerekek mellett is vállalható egészségi károsodással.
Mennyit vártál: A határozattól a tényleges örökbefogadásig 8 hónapot. 24. helyen álltunk a sorban. A pszichológiai jellemzés alapján esett ránk a választás. Gyerekkel rendelkező házaspárt kerestek, olyan családi körülményekkel, ahol a lányka kellő teret kap a nagy mozgásigényéhez (családi ház nagy kerttel), és a család mozgalmas életet él.
Ki érkezett, honnan: Szofika, a saját (citromsárga) megyénkből érkezett. 2 éves, roma származású, nagy mozgásigényű, cserfes kislány. Születésétől kezdve 4 hónapos koráig csecsemőotthonban élt. Utána került nevelőszülőhöz kettő kétéves gyerek mellé. Így az eddigi élete a megszerezni és megtartani körül forgott. Ebből adódnak a mostani nehézségeink, amiket türelemmel és kitartással próbálunk megváltoztatni. Több-kevesebb hiszti kíséri a változást.
A leg…
A legemlékezetesebb: Első találkozáskor a mosolya, amivel ránk nézett. Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt.
A legkedvesebb: Minden nap megkérdezi, hogy “Ugye szeretsz engem?” – és mosolyogva a szemembe néz az ő kék szemével…
A legnehezebb: Az élete eddigi tapasztalatai alapján kialakult félelmeit legyőzni. Minden nap újabb és újabb félelmetes dolog merül fel. Így nagy kaland vele elindulni itthonról, mert nem lehet tudni, hogy az új dolgokra hogyan reagál: fűnyíró, kutyaugatás, kukás autó, ugrálóvár, csúszda, gyerekmedence…
A legmeghatóbb: Nálunk töltött első estéjétől kezdve anyának és apának szólít minket, magát pedig az általunk választott keresztnéven.
A legmeglepőbb: A pszichológiai vizsgálat alapján hosszabb barátkozást tanácsoltak. Végül az 5. találkozás napján hozhattuk haza kötelező gondozásra.
A legviccesebb: Sokak szerint nagyon hasonlít rám. Így az ismerőseink azt gondolják, hogy ő is a vér szerinti gyerekem, csak azt nem tudják, hogy mikor szülhettem.
Mi volt másképp, mint a nagykönyvben meg van írva/mint ahogy a tanfolyamon tanultátok: Nagykönyv szerint mindent másképpen csinált, mint az addigi életében. A nevelőszülőktől kapott tanácsokat kukába kellett dobnunk és magunknak kellett kitapasztalni, hogy mit, mikor és hogyan szeretne. Amit nem tanultunk meg, hogy hogyan kell egy 2 éves gyereket megtanítani játszani. Jelenleg még mindig nem tudja, mit is kezdjen az idejével, hogyan kellene játszani, elfoglalnia magát. Nem köti le semmi 2 percnél több időre. Mindig valaki lába alatt van, legyen az szülő vagy valamelyik testvér. Őket nézi és folyamatosan beszél hozzájuk. Saját eddigi szülői tapasztalatom alapján most elölről kezdem a “tanítást”. 10-12 hónaposoknak való játékokat vettem elő. Ezeket tanuljuk most használni. Elég furcsa érzés egy beszélő “csecsemő”.
Miről olvasnál szívesen? Hospitalizált gyerek fejlesztése családi környezetben. Mivel lehet elősegíteni a játékok/játszás iránti érdeklődését.
*******
Nicknév: lazandi
Családi felállás: férjemmel második gyermekünkre vártunk, vér szerinti kisfiunk öt éves.
Miben vagytok mások, mint mások: Talán abban, hogy semmiképpen nem szerettünk volna újszülöttet, pedig életkorunk szerint bőven várhattunk volna újszülöttre is. Nem tudtuk volna elengedni őt, ha a szülőanya mégis meggondolja magát.
Miért fogadtatok örökbe: régóta dédelgetett álom volt és végül az élet is így írta a történetünket. Vér szerinti kisfiunk több év küzdelem és orvosi segítség révén érkezett hozzánk. A kistestvérrel hasonló utat végigjárni nem lett volna igazságos a fiunkkal szemben, így korábban láttuk elérkezettnek az időt az örökbefogadásra. Eredetileg ugyanis akkorra terveztük volna, amikor a vér szerinti gyermekeink már nagyobbacskák és lassan kirepülnek a fészekből.
Mennyit vártatok: 13 hónappal a jelentkezésünk után jött a telefonhívás, hogy volna egy kislány…
Ki érkezett, honnan: Julcsi, 21 hónapos tündéri pici lány a megyénkból (citromsárga), titkos örökbefogadás útján, nevelőszülőktől. Az egészségi állapota kérdőjeles, születésekor sokféle problémát diagnosztizáltak nála, ezek nagy része elmúlt. Kisebb szívprobléma és néhány más vizsgálat van még függőben, utána fog kiderülni, teljesen egészséges-e. Külsőre jól van.
A leg…
A legkedvesebb pillanat: az újdonsült testvérek első találkozása, majd újratalálkozása a barátkozás idején. Nagyon izgultunk, hogy mit szólnak majd egymáshoz, de a kisfiunk példás nagytesó azóta is. Persze van némi féltékenység, de úgy tűnik, nagy a szeretet is.
A legviccesebb helyzetek abból adódnak, ahogy a kicsi próbálja folyamatosan utánozni a nagyot (betűzve olvasás, állva pisilés, stb.)
A legmegdöbbentőbb: a vér szerinti rokonok felbukkanása volt, már a barátkozás alatt. Velünk egy településen laknak és előfordul, hogy felismerik a kislányt az utcán. Ez okoz pár nehéz pillanatot, de igyekszünk kezelni. Ennek nem lett volna szabad titkos örökbefogadásnál megtörténnie, és némi előrelátással elkerülhető lett volna…
A legbosszantóbb: a „sajátot nem akartatok?” – jellegű kérdések és ehhez hasonló megjegyzések voltak, illetve a sajnos maga a nevelőcsalád. Ők is zaklatnak minket. A lányunk előtt nem fogjuk negatív színben feltüntetni őket sosem. A maguk módján gondozták a lányunkat, míg megtalálta a családját, de gyakorlatilag minden létező határt és szabályt átléptek és átlépnek, fittyet hányva még a gyermek érdekeire is.
A legpozitívabb számunkra az volt az egész folyamatban, hogy végül a családunk, tágabb környezetünk is megbarátkozott az örökbefogadás gondolatával, elfogadták döntésünket és nyitottan fordulnak kislányunk felé is, aki úgy tűnik, hamar levesz mindenkit a lábáról.
A legjobb tanács, amit kaptatok: higgyünk magunkban és ne akarjunk mindent tökéletesen csinálni.
Miről olvasnál szívesen: testvérkapcsolatok alakulásáról és a kötődésről általánosságban; örökbefogadással összefüggő és örökbefogadástól független gyermeknevelési kérdésekről, problémákról; közösségbe kerülésről; identitáskeresésről; rejtett előítéletek és diszkrimináció témáiról.
*******
Nicknév: Delfinsors
Családi helyzet: A férjemmel első gyermekre vártunk.
Kedvenc írások: Minden barátkozással kapcsolatos cikk. Amit a legtöbbször elolvastam a várakozás alatt: Barátkozás bizalmatlan gyerekkel.
Mióta vártunk? 2014 szeptemberében adtuk be jelentkezésünket 0-3 éves gyerkőcre, nem tettünk kitételt sem nemre, sem származásra. Másfél évet vártunk.
Hányadik kiajánlást fogadtuk el? Elvileg az elsőt, gyakorlatilag a másodikat. Ez azt jelenti, hogy tavaly nyáron kaptunk egy kiajánlást egy 4 éves kisfiúra országos listáról, de a határozatunk 0-3 évesre szólt, és férjem a kötődés miatt a kezdetektől ahhoz ragaszkodott, hogy még az ovis korszak előtt legyen a gyerkőc. Így ennél a telefonos kiajánlásnál azonnal nemet mondtunk, nem néztük meg a kisfiú kartonját sem.
Ki érkezett? 2 év 7 hónapos tüneményes kisfiú a megyéből, nevelőszülőktől. Teljesen egészséges, valószínűleg részben roma származású, de ez nem igazán látszik rajta.
A leg…
A legnagyobb félelmem: Bevallom, hogy a várakozás időszakában féltem a barátkozástól. Többször alaposan elolvastam az összes ezzel kapcsolatos írást az örökbe.hu-n. Mégsem tudtam elképzelni, hogy rövid idő alatt hogyan lehet annyira „magunkhoz édesgetni” egy kisgyereket, hogy aztán szívesen költözzön velünk végleg haza. Aztán már a második látogatáson elmúlt minden félelmem. Amikor pedig egy egész napra vittük haza magunkhoz, este azért sírt, mert vissza kellett mennie a nevelőszülőkhöz. Innentől szerettük volna sürgetni a hazaköltözést, úgy éreztük, megérett az idő, hamarabb, mint a barátkozásra rendelkezésünkre álló egy hónap.
A legjobb tanács: Egy lufi csodákra képes! Olyan hatalmas luficsatát folytattunk a második találkozásunkon, hogy az előző nap még félénk kismanónk azonnal kinyílt. Fontos, hogy legyen nálunk mindig tartalék lufi is! 🙂
A legmeglepőbb: Előttünk egy másik házaspárnak ajánlották őt fel először, akik 2 vagy 3 alkalommal látogatták, majd nemet mondtak. Először szerettük volna megtudni, hogy miért. Aztán már nem, hiszen gyorsan egyértelművé vált: ő a mi kisfiunk, ennek így kellett történnie.
A legnehezebb: Meghozni azt a döntést, hogy mit csináljunk a kisfiúnk keresztnevével. Megváltoztathatjuk-e, vagy ezzel sérülni fog? Ha marad a neve, akkor nem lesz-e állandó csúfolás tárgya? (Dél-amerikai szappanoperai név.) Hatalmas dilemma volt. Kisfiúnk magáról mindig egy a nevéből képzett becenéven beszélt, mi is ezen a becenevén szólítottuk az első találkozástól kezdve. Végül kérvényeztük a Nyelvtudományi Intézetnél ennek a becenévnek az anyakönyvezhetőségét. Így a beceneve lett a hivatalos neve, és mivel eddig is így szólította mindenki, az átnevezésből nem észlelt semmit.
A legbonyolultabb: Újszülött örökbefogadása esetén csak arról a néniről kell beszélni, „akinek a hasában voltál”. Nálunk ezen a nénin kívül van még két másik néni is, akikről beszélnünk kell: „az a néni, aki a megszületésed után vigyázott rád” (= nevelőszülő 1); „az a néni, akinél akkor laktál, amikor anya és apa rád talált” (= nevelőszülő 2). Erre az utóbbi nénire nyilvánvalóan emlékszik, a másik kettő egyelőre csak lóg a levegőben, nem tudja még hova kötni ezt a sok nénit.
A legérdekesebb: Az aktájában az szerepelt, hogy kicsit le van maradva mind mozgásban, mind beszédben. Az ismerkedési időszakban valóban max. 100 szóból állt a szókincse. Egy barátnőm azt mondta, hogy szerinte mellettünk nyár végére már Adyt fog szavalni. Nos, ha azt nem is, de Petőfi Sándor Arany Lacijának az elejét már tudja. 🙂 A lényeg: hogy pár hónap elteltével nyoma sincs semmilyen lemaradásnak. Sőt! A mozgása is teljesen rendbejött.
A legkedvesebb: A nevelőszülők segítőkészek és tüneményesek voltak! Nagyon sokat köszönhetünk nekik! A nevelőanyukával e-mailen tartjuk a kapcsolatot, szoktunk fényképeket is küldeni. Ősz vége felé mindenképpen tervezünk egy visszalátogatást.
A legnagyobb öröm: Minden perc, amit vele tölthetünk!!!
A legizgalmasabb: Látni napról napra, hogy mennyit fejlődik. Rácsodálkozni arra, hogy már most milyen fejlett a humorérzéke.
A legviccesebb: Férjemmel arra a következtetésre jutottunk, hogy a dackorszak úgy működik, mint egy beépített program. Bizonyos időközönként kitör, mert ki kell törnie. Ezzel kapcsolatban egy vicces eset:
- Kakaót kérek – mondta egyik este.
- Jó, már készítem is – válaszoltam neki.
- De neeem akaroook kakaóóót… – és már indult is a hiszti.
Mikor lecsillapodott, nagy, könnyes szemekkel ránk mosolygott, és ezt mondta:
- De cuki vagyok!
Miről olvasna szívesen a jövőben: Örökbefogadás és a dackorszak. Hiszti kezelése friss örökbefogadás esetén.
*******
Nicknév: Eva
Hátterünk: az előző házasságomból van egy hétéves kisfiam, Olivér. Nem sokkal azután, hogy összejöttünk jelenlegi férjemmel, kiderült, hogy természetes úton nem lehet vér szerinti gyerekünk a párom problémái miatt, így tavaly szeptemberben fogadtuk örökbe Flórát 6 hónaposan. Szerepeltünk is a Babaköszöntőben. November elején pozitívat teszteltem. Nem számítottunk rá. Nekem idő kellett, hogy megbarátkozzak a gondolattal.
Ki érkezett: Andris, vér szerinti gyerek, június 29-én született 3560 grammal, 52 centivel.
A leg…
Legviccesebb:(ami csak utólag az) Annyira nem gondoltam, hogy terhes lehetek, hogy a plázában csináltam meg a tesztet. Úgy meglepődtem, hogy utána a babakocsit toltam neki az embereknek. Férjem a játékbolt közepén kérdezte, hogy mi a bajom, mert lefehéredtem, és ott mondtam meg, hogy terhes vagyok.
Flóra 28-án indult el és 29-én született meg Andris. Végig azt mondtam, hogy addig ne szüljek, amíg Flóra nem megy. Ügyesek voltak.
Legmeglepőbb: mikor szültem, mondta a doki, hogy látni a haját, és hogy szőke. Mindketten sötétebb hajúak vagyunk, Olivér is fekete hajjal született. Igaz, én 3 éves koromig szőke voltam, de nem számítottam rá.
Sokan mondják, hogy hasonlít Flórára 🙂
Legnehezebb: az első hetek. Fáradtság, hormonok és megtanulni háromfelé figyelni. Még most is tanulom. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz, de hétről hétre jobb.
Mit szólnak a gyerekek? Olivér örült neki, de lányt szeretett volna. Most kezd féltékeny lenni. Nem fogad szót és visszabeszél. Flóra még nem fogta fel, de az ultrahangos képet nézegetve mondta, hogy Andris. Anyáskodik felette, puszilgatja, simogatja és a cumit a szájába akarja tenni.
Köszönöm a családoknak, hogy megosztották a történetüket.
Örökbe.hu 
♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡
KedvelésKedvelés
A Tegyeszes ügyintézőnk fals információkkal látott el bennünket,-és ezen agyalok régóta.Amikor elmondtam neki egy telefonbeszélgetésünk alkalmával,hogy ezt és ezt.. mondta,akkor azt mondta,hogy ő ilyet mondott.Tudok valamit tenni ilyenkor?Már nem is merek tőle kérdezni,mert mindig mást mond.
KedvelésKedvelés
Szia!
Üdv a blogon. Ezt így nem értem.
KedvelésKedvelés
Csodás, mint mindig! 🙂 Gratulálok és sok boldogságot kívánok mindenik családnak!
KedvelésKedvelés
Nagyon vártam már a babaköszöntőt, élmény olvasni a beszámolókat! Minden családnak jó egészséget és minden jót kívánok!
Lazandiék története számomra megdöbbentő, hogy kerülhet egy településre a gyermek a vér szerinti szüleivel, családjával? Főleg ha (gondolom) egy nem túl nagy településen laknak, ahol jó eséllyel összefuthatnak időnként. Nálunk 30 km van, én ezt is nagyon kevésnek érzem. Hogy lehet ezt kezelni? A hideg kiráz a gondolattól, hogy az utcán összefussunk a lányom vér szerinti családjával és felismerjék őt.
KedvelésKedvelés
A gyereket igyekszenek a vér szerinti családjához legközelebb elhelyezni a kapcsolattartás megkönnyítése érdekében. Az egy fura véletlen, hogy az örökbefogadó család is épp azon a településen él.
KedvelésKedvelés
Nem véletlen, szakmai hiba.
Általában igyekeznek titkos örökbefogadásnál, hogy ne egy településen, ne egy kerületben éljen a vér szerinti család és az örökbefogadó. A civileknél is szempont ez.
KedvelésKedvelés
Én is így gondolom, mert az egy dolog, hogy jó, ha a nevelőszülő közel él, pont a kapcsolattartás miatt (már ha van rá igény ugye), de, hogy egy településen éljen a vér szerinti és az örökbefogadó család… főleg, ha nem egy kijezetten nagy városról van szó, mert Bp-en elmegy, de egy vidéki 10-20-30 ezres településen. De én már nem lepődök meg semmin, egy év elteltével is vívom a harcaimat a hatóságokkal és az ő hibáikkal…
KedvelésKedvelés
Viszont ha nem követik el ezt a hibát, akkor az a gyerek nem kerül lazandiékhoz…
KedvelésKedvelés
nyilván 🙂 akkor máshoz került volna. így utólag mindegy is, lazaandiék boldogok, a kislány is, kerek a történet, csak furcsa és nem biztos, hogy szerencsés.
KedvelésKedvelés
Micsoda történetek megint! 🙂
MI is átéltük a “megtanulunk játszani” korszakot, most már nagyon jól megy! 🙂
Meglepődtem azon, hogy a nem egész három éves gyerek 100 szavas szókincsét lemaradásként értékelték, az én lányomnak ugyanennyi idősen 10 szavas volt 🙂 Jó, ő tényleg le van maradva egy kicsit, de szerintem még ez sem kóros.
KedvelésKedvelés
Én is gratulálok!
Ez annyira, de annyira ismerős 😀
Kakaót kérek – mondta egyik este.
Jó, már készítem is – válaszoltam neki.
De neeem akaroook kakaóóót… – és már indult is a hiszti.
KedvelésKedvelés
Gratulálok minden családnak, szuper a cikk! Kedvenceim közé tartozik a babaköszöntő 🙂
Én is Lazandiék történetén kattogok, hihetetlen számomra, hogy egy titkos örökbefogadás úgy végződik, hogy a vérszerinti is a közelben van.. 😦
KedvelésKedvelés
Gratulálok minden családnak 🙂
KedvelésKedvelés
Gratulálok és sok-sok boldog évet kívánok minden családnak! 🙂
KedvelésKedvelés
Szia! Veletek mi ujsag?
KedvelésKedvelés
Szia! Sajnos továbbra is csak várunk…… 😦
KedvelésKedvelés
Sok oromet minden csaladnak es kulon ❤ ❤ ❤ Pakinyanyaeknak!
KedvelésKedvelés
Megint gyönyörű történetek, gyönyörű gyerekekkel. Dejó! Boldog együttélést kívánok mindenkinek! (lulukoci, Rólatok miért nem olvasunk?)
KedvelésKedvelés
Az uj anyakonyvet gondoltam megvarni (epp itt ulok a polg.hiv.-ban es probalom elintezni, mert vki vmit nem ugy csinalt..). Tegnap nem tudtam gyogyszert kivaltani neki, ugyanis a regi Taj szamat ervenytelenitettek, az ujat pedig igy nem tudtam intezni. Picit sem voltam ideges 🙂
Szoval most addig megyek, amig minden osszeall.
Kovetkezo honapban jovunk mi is :-)))
KedvelésKedvelés
ó, az az édes bürokrácia!
(Hétköznapi értelmében a bürokrácia negatív jelenség, amely (elsősorban az állami) hivatalok működésének negatív vonásaira utal. Így mindenekelőtt az eljárás lassúságára, (szükségtelennek tűnő) bonyolultságára, az aktatologatásra, a felelősség elhárítására. A bürokrácia egyben sajátos hatalmi pozíciót is érzékeltet az ügyféllel szemben, aki emiatt kiszolgáltatottnak érzi magát, ami szintén erősíti a negatív érzéseket. A bürokrácia jellemzője még, hogy minden állítás bizonyítását várja el, általában különféle okiratok formájában, ami miatt esetleg az ügyfelet többször is berendelik, “zaklatják”. Idézet: https://hu.wikipedia.org/wiki/Bürokrácia)
Hajrá!
KedvelésKedvelés
😀 😀 😀 😀 😀
KedvelésKedvelés
Basszus, ettől félek én is. Már várjuk az új iratait és folyamatosan úgy váltok ki gyógyszertárban dolgokat, hogy számítok rá, hogy közlik, ez sajnos nem érvényes TAJ szám. De azzal biztattam magam, hogy erre csak odafigyelnek. Ezek szerint nem:(
KedvelésKedvelés
Bennem fel sem merült, hogy ekkora ökörséget csinálhat valaki. Tévedtem 🙂
KedvelésKedvelés
Mióta meg kellet szüntetnem külön Vince korábbi személyazonosságát, mert valahogy benne ragadt a rendszerben, azóta számítok akármilyen elkövetett bakira. Itt azt hiszem az volt a hiba, hogy az eredeti anyakönyvét nem kérte vissza a gyámhivatalos és ezért gondolom a megszüntetés is elmaradt. Pedig kérdeztem is, hogy nem kell-e vissza, mert Izánál nagyon a lelkünkre kötötték, hogy adjuk vissza, ha megvan az új. De ő állította, hogy nem kell. Ez nekem két külön ügyintézésbe került. Ezért a másik kérdésedben is azt tanácsolom, hogy menj el a NAV valamilyen ügyfélszolgálatára, vidd magaddal az összes iratotokat és mondd el, hogy mi a helyzet. Akkor megnézik a gépben, hogy az eredeti nevével ott van-e. Ha igen (most figyelj), kérvényezned kell a hiba megszüntetését (amit nem te okoztál). Ezen magamban már csak mulatni tudtam, hogy nekem kell helyrehozni még adminisztráció szinten is, amit elrontottak. De innentől gyorsan ment az ügy.
KedvelésKedvelés
😀 😀 Ójessz!
Úgyis megyek új adókártyáért (az kell a 20 hónaposnak, Taj szám ráér :D), majd rákérdezek ugyan sikerült-e frissíteni az adatait 🙂
Köszi!
Jut eszembe, ti (mindenki) csináltattatok személyit neki? Elvileg kötelező. Külföldre idén nem megyünk, hacsak nem borogat vandál módon kukákat az úton éjjel 2-kor, nem igazán kérik ezt el….ugye? 🙂
KedvelésKedvelés
Nálunk a bölcsis befizetési rendszer dobta vissza a gyereket, mondván, hogy ilyen taj számmal ilyen idős gyerek nincs. Ugyanis ugyanazokat a számokat (mármint az első számjegyek azonosak) osztják most az újszülötteknek, amit ő is kapott 3 évesen 🙂 Aztán végül nem tudom, hogy intézték el.
KedvelésKedvelés
Nem értem, elküldtem a hozzászólásomat és nem jelent meg. Mindegy. Tehát ettől félek én is folyamatosan, mert várjuk már a hivatalos iratokat és a gyógyszertárban vagy bármi orvosi helyen attól félek, hogy közlik, ez a taj már nem jó. Új meg még nincs. Azzal biztattam magam, hogy erre biztos odafigyelnek, de ezek szerint nem feltétlenül.
KedvelésKedvelés
Mert kihagytad az a betűt…
KedvelésKedvelés
Most meg kétszer itt van:) De pótoltam az a betűt, köszi.
KedvelésKedvelés
Gratulálok a Családoknak és mindenkinek jó egészséget kívánok! Valószínűleg nem leszek népszerű ezzel a hozzászólásommal, de nekem vannak fenntartásaim a magánutas örökbefogadásokkal kapcsolatban. Engem kicsit elkeserít, hogy itt is működik a “protekció” (mert azért valljuk be, hogy ebben az esetben az ismerősnek az ismerőse sokat segített), mint annyi más területen Magyarországon. Ebben a helyzetben, ami zavar, hogy itt most nem egy állásról van mondjuk szó, hanem az Élet Értelméről ( az én felfogásom szerint) és számomra elkeserítő, hogy mivel semmi közöm nekem sem, meg sok másnak sem az egészségügyhöz, így mindig lesznek olyanok, akik előttem és mások előtt jutnak Szemük Fényéhez a “kórházi kockás füzetek” által. Ne értsetek félre, tudom, hogy teljesen legális a dolog és én sem cselekednék másképpen, ha ebben a helyzetben lennék. Egyszerűen csak nem értem, hogy ilyen esetekben miért nem úgy van, hogy az egészségügyi dolgozó szól a TEGYESZ-nek például és az kapja a babát, aki következik. Mert azért az is ide tartozik, hogy értem én, hogy a cikkben szereplő pár is megjárta a maga útját, sokat szenvedett, de az esetek nagy többségében nincs ez másképpen mással sem. Kérlek, ne haragudjatok és ne vessetek meg a véleményem miatt. Nem rossz indulatból írtam, egyszerűen tegnap óta nyomaszt, hogy erről mit gondolok és ma ez meg is fogalmazódott.
KedvelésKedvelés
Érdekes, bennem nem merült fel ilyen érzés. Bár én nem egészségügyben dolgozom, én is szóltam minden szülész-nőgyógyásznak, akivel valaha kapcsolatba kerültem (volt néhány), védőnőnek, sőt erre megkértük a barátainkat, rokonainkat is. Mert nem tudhatod, honnan fog érkezni a gyermeked. Hiszek benne, hogy megtalálják egymást szülők és gyerekeik. Ki így, ki úgy, ki gyorsabban, könnyebben, ki nehezebb, rögösebb úton. És nyílt örökbefogadásról lévén szó, az utolsó pillanatig benne van a pakliban az is, hogy nem lesz összhang a szülőanyával, vagy a megszületett kisbabával… De Matyi Katalinék fia, és így kellett egymásra találniuk. Szerintem.
KedvelésKedvelés
Köszönjük! Mi és a kívülállók is mind azt mondják, nem véletlen, ami történt. Nincsenek véletlenek. Erre gondolok, mikor vadidegenek áradoznak, mennyire hasonlít például ránk Matyi. 😊
KedvelésKedvelés
Nem szeretném, ha itt a Babaköszöntőben az jó hírt megosztó családokat letolná bárki.
A magánút létező dolog, évi 50-70 bébi így talál családra, ez a belföldi, nem rokoni örökbefogadásoknak több mint 10 százaléka! Vannak buktatói mindkét fél számára, de itt a szabályokat betartották, tisztességesen jártak el. Annál pedig nagyságrendekkel jobb, mint ha a szülőanya csak a kórházban hagyja a babát, és az eltölt egy-másfél évet a rendszerben, akkor százszor inkább egy ismerős ismerőse.
KedvelésKedvelés
Kedves Zsuzsa!
Tigrisszemnek szerintem nem az volt a célja, hogy letolja az örömüket megosztani kívánó örökbefogadó szülőket. Ő szerintem arra célzott, hogy ez nem teljesen “fair” azokkal a párokkal szemben, akik már szintén több éve várnak babára és nekik sajnos nem adatik meg az a lehetőség, hogy szóljanak szülésznek, védőnőnek, mert ad1: nincs ismerőse, aki ilyen területen dolgozna ad2: ha szólna is egy orvosnak, hogy szóljon neki, ha lesz örökbe fogadható baba, akkor az orvos nem foglalkozna vele és elküldené az illetőt. Természetesen mindenki úgy jut el az Ő Babájához, ahogy azt a Sors, Isten, kinek mi elrendelte, csak ezt sokszor nehéz olvasni, hogy valaki mondjuk évek óta sorban áll babáért és előtte már évekig szeretett volna, vagy valaki pár hónap alatt megkapja az övét, csúnya szóval élve “protekcióval”. De hát erre szokták mondani, hogy “C’est la vie.”
KedvelésKedvelés
Úgy tudom, pont most szigorítottak ezen a rendszeren és a kórházakban is lista van. A védőnőnél kell jelezni, hogy valakinek van érvényes határozat és valahogy onnan lehet indítani a folyamatot a kórház felé.
Onnan tudom, hogy mi most kerültünk bele az eljárásba, most tart az alkalmasságink és miután nekem is vannak EÜ felé kapcsolataim, pont ezután a Babaköszöntő után szólt az egyik barátnőm, hogy szól az ismerősöknek, ha tudnak, hallanak valamit, akkor jelezzék.
És kiderült, hogy ezt így már nem lehet, listák vannak itt is, amiket ellenőriznek is náluk, tehát betartják..
Legalábbis ezt most így tudom, pár napos infó.
KedvelésKedvelés
Szia Nyúlanyó! Sok sikert a határozathoz.
Egyrészt: kórház, védőnő, szülésznő hivatalosan nem közvetíthet örökbefogadást. Erre csak az állami gyerekvédelem és hét civil szervezet jogosult.
Másrészt: ettől még ez a csatorna létezik, előfordul, hogy egészségügyben dolgozók közvetítenek terhes nők és örökbefogadók között.
Ebből következően bármilyen ilyen lista nem legálisabb, mint egy kockás füzet, aki “betartatja”, az legfeljebb a főorvos lehet, semmilyen jogalapja nincs a közvetítésre. De ha belegondolsz, aki vállal ilyesmit, annál nyilván nem te leszel az első jelentkező. Az egész a szürke zónában van, finoman szólva.
KedvelésKedvelés
Pont a zóna erős szürkesége miatt nem mentem bele ilyesmibe – pedig nem kellett volna sokat tennem érte. Nem ítélem el, aki megteszi, nekem is nagy harc volt magammal, de én a végén tisztátalannak éreztem volna magamat attól, hogy megmerítkeztem a “szürkezónában”. Persze nekünk ezen csak néhány hónap múlott volna, mert nem volt származási kikötésünk, ennyi mellett könnyebb az “erkölcs fényében sütkérezni”, mintha évekről beszélnénk. Végül megdumáltam magammal, hogy most hónapokkal ugyan előbb lenne, de utána egész életemben viselném a nem önazonos döntés súlyát. Asszem ez a lényeg, amiért nem ítélem el, ha más így tesz, de én nem tudtam volna végül utána együtt élni saját magammal – mert ez nekem nem önazonos. Attól még másnak lehet.
KedvelésKedvelés
Én csak annyit kérdeznék, hogy mit kellett volna tennem, amikor felhívtak, hogy a kismama hallott rólunk, és találkozni akar velünk. Neki is könnyebb volt így, hogy látta, kinek a javára mond le. Mondhatta volna, hogy inkább mégsem nekünk.
Persze, ehhez kellett, hogy egészségügyis vagyok és ismernek. Hogy ismerik a közel hat éves sikertelenségünket.
De nem én könyörögtem a vérszerintinek, hogy adja nekem a fiát. Mi, ha tetszik, sodródtunk ezzel a csodás árral. Higgyétek el, ha bármit is erőltetnem kellett volna, vagy nekem kellett volna beszélni először egy lemondásra készülő terhessel az érdekemben, nem tettem volna.
Minden a tegyesz előtt zajlott le, hivatalosan.
Rossz a rendszer, úgy ahogy van. Ezt tudom én is.
…
Egyet kérdeznék még a végén tisztelettel. Hogy lehet az, hogy azt a testvérpárt, akit ajánlottak volna, ha nincs Matyi, az egész országban nem tudták senkinek sem örökbe adni, hanem minket hívtak pár hónapos alkalmasságival?
KedvelésKedvelés
Azt tudod, hogy velük mi lett?
KedvelésKedvelés
Pont nem téged kritizáltalak, bocs, hogy félreérthető volt. Inkább Tigrisszemnek szólt a dolog, hogy írja, hogy hasonló helyzetben ő is megtette volna, amit te, de te miért tetted meg. Inkább erre vonatkozott a kommentem, hogy nekem orvosként nem kellett volna belefeszülnöm, hogy megkerüljem a sort (de még mennyire nem, olyan szinten tálcán kínálkozott egy lehetőség, aminek kapcsán ezt az egészet végiggondoltam, de az a konkrét lehetőség TÉNYLEG objektíve is etikátlan lett volna – mégis az összes kolléganő engem cseszegetett anno, hogy miért nem csaptam le rá). És pont ezt akartam csak mondani, hogy attól, hogy ez nekem nem fért volna be, még nem állok neki piszkálni téged, mert neked igen. Nem vagyunk egyformák, és ez nekem teljesen rendben van. Inkább csak arra a “savanyú a szőlő” jellegű kommentre akartam reagálni, nem téged minősíteni. Mást éltünk át, másmilyenek lettünk az út során. Nem jobbak vagy rosszabbak, hanem különbözőek.
KedvelésKedvelés
Szerintem nem “toltam le senkit”. Egyszerűen leírtam a gondoltaimat egy jelenségről, ami szerintem nem jól működik. Ez az én szubjektív véleményem. Lehet, hogy valakinek nem tetszik, de ha nagyon belegondolunk, azért van benne igazság. Ismerem a statisztikákat és tudom, hogy ez az út teljesen legális. Ez még nem jelenti azt, hogy jó is.
KedvelésKedvelés
Még annyit tennék hozzá, hogy annál természetesen jobb, hogy kisétál a vér szerinti anya és ott hagyja a babát, aki valóban a rendszerbe “ragad” sajnos (ez is a rendszer hibája). Viszont az egészségügyi dolgozó szólhatna egy civilnek vagy a TEGYESZ-nek közvetlenül, nem pedig a barátnőjének vagy a kollégájának…Ezt szerintem lehetne szabályozni.
KedvelésKedvelés
Kedves Tigrisszem!
Kérlek lásd be, hogy ha nem is tolod le őket, de nem jónak minősíted azt az utat, amin keresztül ők szülővé váltak. Megteheted, a kérés mindössze annyi volt, hogy ne itt, a Babaköszöntő alatt, ahol ők az örömüket írták meg mindenkinek. Jogod van a véleményedhez, ezt nem is vitatja senki, de szerencsésebb ezt a témát a fórumban felvetni és megvitatni.
KedvelésKedvelés
Maximálisan igaz, hogy az UTAT minősítettem és nem a Szülőket! Azt is leírtam, hogy én is így cselekednék, ha erre lenne lehetőségem. Sajnálom, hogy úgy lettem beállítva, mintha bárkit is bántani szerettem volna, mert nem erről van szó. A továbbiakban nem szeretnék magyarázkodni, mert nincs is miért.
KedvelésKedvelés
Nem értem, hogy téged ez miért nyomaszt. Te is, mint mindenki más is, szólhatsz ismerősnek, védődőnek, gyerekorvosnak, szülésznőnek stb., hogy ez a szándékotok, ha hall ilyenről, akkor szóljon. Én is szóltam, bár így érkezett a lányom én azt gondolom, hogy ez egy lehetőség, ki-ki él vele, vagy nem él vele.
KedvelésKedvelés
bár NEM így érkezettet akartam írni, mert nálunk titkos örökbefogadás volt és nem is újszülött
KedvelésKedvelés
Én sem értem, biztosan neked is (Tigrisszem) vannak ismerőseid, azoknak is ismerőseik, semmivel nem vagy hátrányosabb helyzetben. Ez pusztán szerencse kérdése, hogy mikor kerül ily módon a látókörödbe egy születendő gyerek.
KedvelésKedvelés
Sziasztok,
Az “ismerős ismerőse” úton kívül létezik, amikor a várandós anya egy fórumon kér segítséget az örökbe adáshoz. Nem tudom, hogy hány választ kap, de néha megtörténik a csoda. Érdemes ezt a vonalat is figyelni.
KedvelésKedvelés
Igen, szólhatok ismerősnek, csak mi van akkor, ha nincs ilyen ismerősöm…És, ha van is nőgyógyászom, vagy gyerekorvos, akihez jártam valaha, biztos nem velem fog foglalkozni mondjuk egy kedves baráttal vagy egy kollégával szemben. Nem vagyok naiv.
KedvelésKedvelés
Szia! Pont egy ilyen esetről mesélt a gyerekorvosunk is. Koraszülött osztályon dolgozik anyuka a babát ott hagyta a kórházba és rá 10 percre meg ott állt 2 család a védőnőjükkel, hogy jöttek a gyerekért. Kisebb vita alakúlt ki, hogy kié legyen a gyerek . A kicsit látni akarták és csak a biztonsági őrrel voltak hajlandóak elhagyni az épületet. Tőlem kérdezte, hogy ilyenkor mit csináljon, mert baromira kínos volt neki a helyzet és nem érti , hogy az egészségügyi dolgozok, hogy tehetnek ki egy ilyen helyzetnek egy babát. Mi van azokkal akik kivárják a sorukat? A másik ilyen mikor alapítványnál befizet valaki egy nagyobb összeget támogatásként és hamarabb kap gyereket! Sajnos mint mindenhol a protekcióval lehet csak érvényesülni!:(
KedvelésKedvelés
Bár halottam, hogy van ilyen is, azért nem minden civil szervezetnél így mennek a dolgok.
KedvelésKedvelés
Valóban, nem hiszem, hogy minden civil szervezetre rá lehetne sütni a bélyeget. Arról, akihez mi jelentkeztünk, biztosan csak a legjobbak mondhatók el és a nevükben is visszautasítom ezt a megállapítást.
KedvelésKedvelés
Én nem minden szervezetről írtam, de sajnos van ilyen.
KedvelésKedvelés
lazandi:
A Tegyesz sem segít zaklatás ügyben? Mikor nálunk volt kialakulóban a probléma, én azonnal jeleztem és (eddig) azóta nyugi van. Vagy az sem hatja meg őket?
KedvelésKedvelés
Zaklatasugyben sokat nem tesznek. A tanacs annyi, hogy hagyjuk figyelmen kivul az uzeneteket, ill. Tiltsuk a felhasznalot. Nem allt szandekunkban minden szalat elvagni a nevelocsaladdal, de a magatartasukkal es ertetlensegukkel boven raszolgaltak. Csaladi potlek utalas is miattuk kesik, tobb mint harom honapja vagyok mindenfele jovedelem nelkul, de talan szeptemberben pont kerulhet a kinos ugyek vegere.
Azt meg nem tudom, mikor leszunk kepesek ujra szoba allni a nevelocsaladdal. Bizonyos okokbol mar nem neveloszulok, ha jol tudom. Gondolom ezert sem lep kozbe a tegyesz. Egyelore mi sem erezzuk szukseget, csak igy tenyleg egyre tavolabb kerulnek a kislanytol, ezt erik el vele
KedvelésKedvelés
😦 Remélem leszállnak rólatok.
Én sem így terveztem, de igen hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy bármiféle bizalom kialakuljon feléjük. Mondjuk a bizalom erős szó.
Sajnos erről semmit nem hallottunk/olvastunk örökbefogadás előtt, így nem is számítottunk rá, hogy előfordulhat. Azóta nem győzöm hangsúlyozni az örökbefogadás előtt álló ismerőseimnek, hogy óvatosan kezeljék a dolgot.
KedvelésKedvelés
Sziasztok!
Hamarosan reagalunk a hozzaszolasokra, esetleges kerdesekre es koszonjuk a sok gratulaciot
KedvelésKedvelés
A ver szerinti csalad felbukkanasa valamifele lecke az elettol, nem tudom. Szakmai hiba? Az is. Mindent osszevetve, Julcsi a mi lanyunk. Viszont tudom, hogy adodni fognak meg ebbol a helyzetbol kellemetlen szituaciok. A kapcsolattartas konnyitese a ver szerinti es a nevelocsalad kozott fel sem merult. Tobb mint 30 km valasztotta el oket. Ver szerinti es orokbefogado csaladot nehany utca szinte
KedvelésKedvelés
Őszintén remélem, hogy nem lesz ebből sohasem gondotok. Nagyon nyomasztó lenne egy ilyen helyzet nekem. Mit reagáltak? Felismerték rögtön? Ők is zaklatnak benneteket? A nevelőszülő zaklatását nem is értem, neki az lenne az érdeke (és feladata), hogy az örökbefogadás jól sikerüljön, neki kellene (kellett volna) segíteni ezt a folyamatot… azt hiszem az alkalmassága erősen megkérdőjelezhető. Remélem a kislányotok mindezekből semmit sem érzékel.
KedvelésKedvelés
Gratulálok a családoknak 🙂
KedvelésKedvelés
Sziasztok, én is gratulálok a családoknak.
KedvelésKedvelés
Én is gratulálok, és nagyon sok jót kívánok mindenkinek.
Olyan jó volt olvasni az új gyerekekről!!!
🙂
KedvelésKedvelés
Én olyan jókat mosolygok! Eva, hát nem vittétek ezt a Flóra lányt eleget a napra, kifakult! 😀 Kb. ennyi a származás, a roma kislány szőkébb és világosabb bőrű, mint az őt örökbe fogadó család tagjai! 🙂 Sok boldogságot a legkisebbhez is! 🙂
KedvelésKedvelés
Nem értem a negatív reagálást, anyuka hivatkozott így Flóra babaköszöntőjében, hogy családtagjuk javasolta, vigyék napra a kislányt, mert hozzájuk képest világosabb bőrű a feltételezett származása ellenére. A hivatkozásban elolvasható.
KedvelésKedvelés
Ne foglalkozz vele. Szerintem nem is kell megnézni, hogy mennyi és milyen reakció van, hiszen az nem derül ki, hogy ki áll mögötte. Névtelenül könnyű nyomkodni és nem tetszikelni. Ereszd el a szemed mellett:) És amúgy is, nem a te szégyened.
Most, mikor Bendegúzunk lett, a nagynéném azt mondta a fényképe láttán, hogy rajta látszik a származása (az első kettő gyerekünkhöz viszonyítva). Aztán meg sírt anyukámnak, hogy hogy mondhatott ilyet. Amikor anyu mesélte, arra gondoltam, hogy engem igazán nem zavar, hogy ilyet mondott, mert az ő szégyene, hogy ezt nézi a babán, az meg engem miért zavarjon?
KedvelésKedvelés
Nem értem mi az, hogy az “ő szégyene”. Nem mondott semmi sértőt.
KedvelésKedvelés
Ilyenkor érdemes tesztjelleggel lefuttatni, hogy ha a gyerek mondjuk svéd származású lenne, akkor lenne-e bármi sértő éle egy ilyen mondatnak.
KedvelésKedvelés
Nem teljesen értem szerintem, de én pont arra szerettem volna rávilágítani, ami sokszor téma itt, a származás “jegyeinek” meglétére, vagy hiányára. Hogy egy kisbabáról aztán ez tényleg nem megjósolható. Flóra amúgy kedvencem volt, mikor láttam őt a bakaköszöntőben, egyből eszembe jutott a napoztatás, mikor megláttam a képét a testvéreivel és felnevettem, hogy milyen szőke kislány lett. No nem is magyarázom a bizonyítványom, elnézést, ha bárkit megsértettem volna, nem állt szándékomban. Végezetül pedig én barna hajú, barna szemű vagyok, a szüleim fekete hajúak, barna szeműek, férjem barna hajú zöld szemű. Ehhez képest van két hófehér bőrű szőke kék szemű lányunk, akik egymásra nagyon hasonlítanak… 😀 Néha csak az a kérdés, hogy tuti én vagyok-e az anyjuk… 😀
KedvelésKedvelés
Pont ezekre gondoltam én is, hogy a cigány szó nem sértő, hanem egy etnikum neve, pont mint a svéd, igen igen.
Nálunk egy egynyolcadban német származású cuki, tiszta szeplő + lángvörös hajú totyogónál hangzott ilyen mondat el, a két barnaszemű-barnahajú szüleje egyikétől: “hogy na ő aztán nagyon német kinézetre, hozza a nagypapai vonalat” (mert tényleg úgy nézett ki, mint adott ős), és semmi de semmi sértő nem volt benne, ez csak ténymegállapítás volt.
KedvelésKedvelés
Nem sértő, nem is sértődtem meg rajta. Csak szerintem gáz dolog ezt tenni első megjegyzésként, mikor először megmutatom neki a gyerek fotóját. Nem hiszem, hogy ha svéd lenne, akkor is megemlítené, hogy hát igen, milyen fehér gyerek, biztos északról származik. Hozzáteszem, aki más valamit megjegyzett, az azt, hogy nem látszik koraszülöttnek. Ez inkább releváns a témában szerintem, mert az fontos információ, hogy a gyerek koraszülött. Ezzel van teendője az embernek, oda kell figyelni, kivizsgálásokra kell járni, de a származásával nem tudok és nem is akarok mit csinálni, hogy javuljon vagy változzon.
Amúgy a sztorihoz hozzátartozik az is, hogy az eredeti név, amit kapott Zoltán. Erről meg azt az eszmefuttatást kellett ugyanúgy a nagynénémtől meghallgatni, hogy szerinte és a lányai szerint lehet, nem is cigány a gyerek, mert ez a név nem tipikus cigány név. Ez sem sértő. De számomra ez az egész nem téma. Ha téma lenne, akkor nem ők lennének a gyerekeim. Nem szükséges igazolást keresni arra, hogy hátha nem is roma.
KedvelésKedvelés
Igen, az is nagyon számít, hogy hogyan (és nem mellesleg milyen kontextusban) mondanak valamit, nemcsak az, hogy mit, és e hármat együtt lehet értelmezni.
KedvelésKedvelés
Szerintem sokszor túlérzékenykedjük ezt a cigány származás témát, meg az örökbefogadás kérdését is. Persze lehet olyan, amikor direkt bántani akarnak, de talán kevesebbszer, mint ahogy feltételezzük.
KedvelésKedvelés
És lehet az is, harmadik szcenáriónak, hogy direkt ugyan nem akarnak bántani, de attól még bántóak (öntudatlanul is).
(Például egy olyan mondat, hogy ‘szerencsés vagy, mert ahhoz képest, hogy milyen csúnya az arcod, nagyon jóképű férjed lett mégis’, amit is egy veleszületett bőrbetegséggel küzdő ismerősre mondtak, és amiben dícsérni akarták ők, de ez egy bántó mondat akkor is. Nem rosszindulatból, hanem érzéketlenségből bántó.)
KedvelésKedvelés
Kedves Zsuzsi! Konkrétan a te hozzászólásodra nem tudok kommentelni. Nem tudom mi lett a testvérpárral, de mivel úgy nézett ki, hogy itthon nem kellettek senkinek, a tegyesz-es hölgy azt mondta, valószínű külföldre mennek örökbe. Pl. Olaszországba. Remélem így lett és nagyon boldogok. Sokat gondoltam rájuk. 🙂
KedvelésKedvelés
Mennyi idősek voltak? Valami súlyos probléma volt velük, vagy csak a koruk miatt nem kellettek itthon?
KedvelésKedvelés