Babaköszöntő 2017. március

Általános

Itt az új Babaköszöntő, a nemrég érkezett gyerekek történetével. Koraszülött baba és ovis korú gyerek, elsőnek és testvérek mellé. Szeretettel gratulálok a családoknak! Továbbra is várom a jelentkezéseket a rovatba. A következő számban nyílt örökbefogadásokat szeretnék bemutatni, akihez így érkezett baba a közelmúltban, ne habozzon! Jelentkezés a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen.

******

Nicknév: nincs, nem kommenteltünk még, lelkes olvasók vagyunk.

Kik vagytok? Ági (38) és András (46) négy éve házasok, Andrásnak első házasságából van két felnőtt gyereke, mi az első közös gyerekünkre vártunk. Régóta tudom (Ági), hogy egy autoimmun betegség miatt nehezebben lehet gyerekem, elvileg lehetséges. Nem mentünk lombikra, bár elkezdtük a folyamatot, orvosi vizsgálatok megvoltak, első inszeminációra időpont kitűzve, több alkalommal is, mindez kb. másfél évig tartott, végül beismertük magunknak, hogy ez nem véletlen, hogy így nem akarnak összejönni a dolgok, ez nem a mi utunk.

Miben vagytok mások, mint mások? Belső felismeréstől vezérelve választottuk ezt az utat. Amint meghoztuk a döntést, hogy eljött a jelentkezés ideje, minden nagyon gyorsan és természetesen zajlott. Áldottnak érezzük magunkat a velünk történtekért. Az egész egy karácsonyi csoda 🙂 Most decemberben érkezett kislányunk. Angyalok hozták. Nehéz megmondani, pontosan miben lehetünk mások, mint mások… Értékeink, világlátásunk néha olyannyira más, mint másoké, hogy azt szoktuk mondani magunkra, hogy ufók vagyunk 🙂 Amikor Ági áldásnak érzi a történteket, András csak annyit mond: ha a lehető legtöbbször hálát érzel és őszintén megköszönöd, ami történik veled az életben, az élet is hálás lesz és visszaköszön neked.

img_20170209_214418

Ki érkezett? Blanka, négy hetes volt, mikor kiajánlották. Kórházban ismertük meg, koraszülött osztályon volt, 29 hétre született 1400 grammal. Teljesen egészséges, bár ezt akkor még nem lehetett tudni. A születése előtt lemondtak róla, a lemondó nyilatkozatban az apa ismeretlen személyként volt megnevezve. Tegyeszen keresztül érkezett titkos örökbefogadással. Még két hetet voltunk közösen a kórházban. Pont azon a napon mehettünk haza, amikor hathetes lett.

Mennyit vártatok? Hihetetlenül keveset. Még mindig meglep. Az Tegyesznek írt jelentkező levelünk feladásától számítva öt és fél hónapot. Az egész folyamat meglepően gyorsan zajlott, a papírok beszerzése is. A gyerek papírjainak beszerzése is.

Miért ilyen keveset? Azért mert nem volt származási kikötésünk. Borsod megyében élünk, zöld megye, nagyon sok gyerek kerül innen örökbeadásra. A gyerekek jelentős része azonban bizonytalan vagy cigány származású. Mi egyértelműen a származási kérdés miatt lettünk utolsókból elsők. Blanka származása bizonytalan, mivel nem tudni, ki a vér szerinti apukája.

Miért pont ő? Első kiajánlás neki is és nekünk is. Nekünk 0-5 éves korig, bármilyen nemű, egy gyerek vagy testvérpár, bármilyen származású, korrigálható egészségi állapotú gyerekekre szólt a határozatunk. December elsején jött a telefonhívás, és másnap már a kezünkben tarthattuk a kislányunkat. A kórházban egy fiatal doktornő volt, aki nagyon szívén viselte Blanka sorsát, így rögtön a kezünkbe adta a babát, még semmit nem tudtunk róla. Hihetetlen volt, hogy átélhettük, amit itt is sokan írtak a babaköszöntőkben. Egy pillanat alatt döntöttünk, igazából nem is kellett dönteni, tudtuk, hogy ő hozzánk tartozik.

Miért pont ti? Csak mi voltunk a megyében az örökbefogadók sorában, aki nem tett származási kikötést. Az egészségügyi papíron is majdnem mindenhez a bővebb felvilágosítást kérünk lehetőséget jelöltük be. Nem lehetett tudni, hogy a látása, hallása rendben van-e. Ha mi nemet mondunk, a kicsi megy országos listára, a kórházból pedig csecsemőotthonba.  

A tanács, ami jól jött volna utólag:  Igaz elhangzott az Ágacskánál (az oldal hatására mentünk hozzájuk felkészítő tanfolyamra és nagyon jó döntés volt), hogy amire nem számítunk, arra figyeljünk. 🙂 Mi biztosak voltunk benne, hogy nagyobb gyereket kapunk, nem jelentkeztünk civil szervezetekhez sem. A Tegyesz ritkán közvetít újszülötteket. A tanfolyamon is csak érdeklődve figyeltünk másokat, amikor újszülöttes téma volt, hogy velünk ez úgysem fog megtörténni. Azért egy pillanatra kétségbe estem, amikor egy 41 cm-es csomagocskát tartottam a kezemben. Az érzelmi felfokozottságra, ami az első hetekben uralkodott, nem hiszem, hogy fel lehet készülni. Illetve arra sem, hogy egyik pillanatról a másikra feje tetejére áll a világ, azaz csütörtökön még nincs gyereked, pénteken már van.

A legnagyobb problémátok most: A hasfájás. Nem sokat alszom, a pici viszont jókat alszik rajtam elterülve.

Miről olvasnál szívesen? Örökbefogadó családokról, akik tudják, hogy külön nevelnek vér szerinti testvéreket és tartják a kapcsolatot. Például tudjuk, hogy van Blankának egy nővére, aki 2010-ben született és tavaly nyáron fogadták örökbe országos listáról. Ezen és a nevén kívül többet nem tudunk, de szívesen beszélgetnénk velük.

****** 

Nicknév: Wecuska

Kik vagytok? Csongrád megyében élünk,van egy vér szerinti nagyfiunk, aki lassan 12 éves, és van egy 3 és fél hónapos kicsi lányunk, aki 2016. november 11-én érkezett hozzánk. Többszöri teherbeesés, majd vetélés, műtétek után úgy döntöttünk, hogy a természetes “babaáldás” nem a mi utunk, ezért 2011-ben felkerestük a területi Tegyeszt és jelentkeztünk örökbe fogadni szándékozóknak. Egymás után jöttek a tennivalók, orvos, pszichológus tanfolyam…stb. A tanfolyam végére körvonalazódott, hogy kit szeretnénk és hogy kb. mekkora legyen a picur. Meglettek a papírok és vártunk. Vártunk, vártunk. Jó sokat. Aztán, talán 2014 nyarán csörgött a telefon (először), sajnos a férjem vette fel és a kiajánlott babát visszautasította anélkül, hogy láttuk volna. Akkor azt hittem, hogy biztosan visszatesznek a sor végére. A következő telefon 2016 nyarán jött, miután tavasszal mindenben változtattunk a határozatban: életkor,származás. Ekkor egy 4 éves kislányt ajánlottak. Vártuk, hogy mikor találkozhatunk vele, de a további telefonok elmaradtak. Mint kiderült, számunkra kizáró okként megjelölt probléma miatt. Nekünk erről elfelejtettek szólni, úgyhogy egész nyáron ugrásra készen álltunk. Augusztus végén hívtam a Tegyeszt, hogy akkor megismerhetjük-e végre azt a lánykát, akkor közölték, hogy már rég nem a mi ügyünk. Nagyon magunk alatt voltunk, mert teljesen kiszolgáltatottnak éreztük magunkat. Volt egy kis problémánk is emiatt az ügyintézőnkkel. De aztán végre jött az a bizonyos hívás… Már az első telefonnál tudtam, éreztem, hogy ez a kicsi lány a mi picurkánk lesz, pedig még semmit nem tudtunk Róla. Nagyon gyors volt minden. Csütörtökön szóltak, hogy születni fog hamarosan egy baba, de semmit nem tudnak az állapotáról, mert gondozatlan terhessége van az anyukának. Ekkor volt a terhesség 37-ik hetében. Szóval azt mondták, nyugi, még van idő. Na nálam azonnal beindult a fészekrakó ösztön. Még azon a hétvégén a nagyja dolgokat beszereztük, mert valahogy az az érzésem volt, hogy a baba megszületett. Igazam lett. Hétfőn újra telefonáltak, hogy megszületett Katica, kedden mehetünk a papírok elintézése után meglátogatni. Szinte repültünk a klinikára. Annyira aranyos és ártatlan volt az a kis rózsaszín csomag, tudtuk, Ő jön haza velünk. Pénteken, miután meglett a kihelyező határozat, hazahozhattuk Katicánkat. Elkezdődött a hat hét várakozás. Nagyon idegőrlő időszak volt.

Miben vagyunk mások? Szerintem átlagos család vagyunk, nem különbözünk a nagy átlagtól. Barni fiam először elutasító volt. Szerintem túl gyors volt neki, ami egy hét alatt lezajlott. Hagytunk időt. Első két nap pont hétvégére esett, aztán még kértem 3 napot az osztályfőnöktől. Szépen lassan beindultak Barni érzései is. Már nem haragudott rám, Katát pedig egyre jobban elfogadta. Ma már ott tartunk 3 és fél hónap után, hogy bármit csináljon, először a kistesót nézi meg, beszélget vele, dajkálgatja, aggódik érte.

katica-mappa-217

Ki érkezett? Katica, újszülött, titkos örökbefogadással. Egészséges,szép baba. Származását illetően annyit tudunk, hogy román az életet adója. De egyébként meg számunkra nem fontos, hogy milyen a bőrszíne, mert Ő így tökéletes, ahogy van. Egy csupa mosolygós, öntudatos babuci. Hatalmas mosolyokkal, és hatalmas sértődésekkel.

Elég nehezen telnek a napjaink, mert sajnos refluxos, így sok alvás nincs mellette, dehát egy babánál sok a tennivaló. 11 év után fejest ugrani a babázásba nagyon kimerítő volt. Rengeteg örömmel, aggódással, hisztivel a fáradtság miatt, de ez pont így jó.

Miért minket választottak? Úgy gondolták a Tegyesznél, hogy nálunk lenne a legjobb helye ennek a kicsi babának.

Tanács? Nem is tudom. Talán az ügyintézés bonyodalmait ha előre mondták volna…

******

Nicknév: Nincsen, csendes olvasgató vagyok.

Kik vagytok? 11 éve vagyunk házasok, 13 éve ismerkedtünk meg. Heredaganat, majd kemoterápia után 3 donoros lombikkal próbálkoztunk, 4 éve várakoztunk örökbefogadásra. 36 éves vagyok, a férjem 38.

Miben vagytok mások, mint mások? Szerintem nem vagyunk mások. Megjártuk a magunk rögös útját míg eljutottunk eddig a boldog pillanatig, hogy hazahoztuk a fiunkat.

img_5441

Ki érkezett? Hunor, a szőke herceg. Tegyesztől, titkos örökbefogadással, a megyénkből (Csongrád, narancssárga). Hat hónaposan érkezett hozzánk tündér nevelőszülőktől. Koraszülött volt, 27 hétre született, két hónapos koráig kórházban volt.

Mennyit vártatok? 4 évet várakoztunk. A Gólyahírnél is várakoztunk.

Mennyit várt a gyerek? A vérszerinti szülők mindketten aláírták a lemondó nyilatkozatot és egy héttel később már hívtak is bennünket.

Miért pont ő? Bármilyen nemű 0-3 éves korú gyermekre várakoztunk, roma származás kizárásával, korrigálható betegséggel. Érkezése előtt kb.egy hónappal kaptunk egy kiajánlást egy 2,5 éves kisfiúra, aki viselkedészavaros volt. Elutasításunkat nem ezek a problémák okozták. Egyszerűen nem éreztük azt a szikrát. Meg is voltam ijedve, ezer év várakozás után nemet mondok, amikor szívem szerint bárkit hazavinnék az utcáról is akár. De egyértelmű volt a nem, mindkettőnk részéről. Néha még most is eszembe jut az a kisfiú, remélem, megtalálta a családját.

Közhely, de igaz, megérzi az ember, ha elérkezett az ő gyermeke. Az elutasítás után kb. egy hónappal érkezett A TELEFON. A férjem munkája miatt más városban dolgozott, 10 napos kiküldetésben. Az ügyintéző néhány alap információt osztott meg, amikor megkérdezte másnap meg tudjuk-e nézni az aktáját. Miután mondtam, hogy a férjem nem tud most odautazni, mondta, hogy akkor mi nem vagyunk fogadóképesek és ő hívja a következő párt. Ekkor fellángolt az anyai ösztön, kértem adjon egy percet. A férjemet értesítettem, hogy a fiunk úton van hozzánk. Sok-sok intézkedés és utazgatás után meg tudtuk nézni az aktát, de majdnem felesleges volt, mert tudtuk, ő a mienk.

A koraszülöttség miatt fejlesztő tornára járunk, kicsit le van maradva a mozgásban, de szerencsére a koraszülöttség egyelőre semmi más problémát nem jelent.

Miért pont ti? Szerintem mi következtünk a sorban.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Sarkunkra kellett állnunk a hivatalokkal szemben, mert a születési anyakönyvi kivonat még most se lenne meg, ha nem intézkedünk személyesen. A postázóban felbontották a végleges határozatot tartalmazó borítékot majd mivel látták, hogy örökbefogadásról van szó, a szociális osztályra továbbították az anyakönyvi hivatal helyett. December elején, ünnepek előtt, amikor már senkinek nincs kedve dolgozni, ezt így kibogozni igazán nagy élmény volt.

Miről olvasnál szívesen? Hogyan meséljük el neki, hogy ő másképp érkezett, ebből adódó konfliktusok kezelése.

*******

Nicknév: sanymarcs

Kik vagytok? Egy kis vidéki városban élő egyszerű, átlagos fiatal pár vagyunk.

Miben vagytok mások, mint mások? Szerintem semmiben sem vagyunk mások, mint a sorstársaink, ha a mindennapokat nézzük. Az örökbefogadás viszont sajnos nekünk majdnem a “bőrünkbe”, testi épségünkbe került, mire végre haza hozhattuk a kicsinket. Nagyon zűrös és veszélyes volt a barátkozási időszakunk, életünk egyik legrosszabb időszaka. A kicsivel minden rendben volt, a barátkozást nem befolyásolta a sok zavaró tényező. Nem sikerült minket eltántorítani az álmunktól.

img_5254

Ki érkezett? Egy gyönyörű és rendkívül barátságos két és fél éves kisfiú, Borsod megyéből, egy nagyon veszélyes faluból, nevelőszülőktől. Beszédében egy kicsit elmaradott volt a vele egykorú gyerekektől. A nálunk töltött két hónap alatt beszéde, étvágya és értelmi szintje rengeteg fejlődést mutatott. Ma már többszavas, értelmes mondatokat mond. Mosolygós, kedves és okos kisfiú.

Mennyit vártatok? Hét hónapot vártunk, mire megcsörrent a telefon, és jött a várva várt hívás.

Mennyit várt a gyerek? A kicsink háromnapos volt, mikor a nevelőszülők hazavitték a kórházból. Egyetlen vér szerinti rokona sem látogatta, soha nem érdeklődtek felőle. Örökbeadhatói határozata  2016 márciusában lett.

Miért pont ő? Nekünk nem volt nemi és származási kikötésünk, 0-4 éves, egészségügyi problémájában korrigálható gyermekre vártunk. Az országos listán is fent voltunk. Ő volt az első kiajánlásunk.

Miért pont ti? Őt kiajánlották egy pesti házaspárnak, de ők meg sem nézték, mivel éppen építkeztek és így átadták az esélyt másnak. Amit mi így ismeretlenül is nagyon szépen köszönünk nekik. Ennek így kellett lennie, nekünk őt szánta a sors.

A tanács, ami jól jött volna utólag: többet érdeklődni, olvasni az ilyen sorsú és hasonló korú gyerekek családba való beilleszkedéséről.

A legnagyobb problémátok most: A kicsinknél fennáll egy olyan probléma, aminek a neve: korlátlan kötődési zavar. Ez a probléma sok kisgyereknél kialakulhat, akik hasonló életet éltek. Tehát soha nem volt a kis életében egy olyan személy, akihez ragaszkodhatott volna úgy igazán. Most ezért ennyire rendkívül barátságos, öleli és puszilgatja az ismeretlen felnőtteket. Mindenkihez próbál ragaszkodni. Szakszerű segítségért folyamodtunk, és mára már nagyon sokat változott ezen a téren. Mára már sokkal jobban ragaszkodik hozzám és a páromhoz. Még nagyon sok idő kell, míg teljesen biztonságban érzi majd magát velünk, és ehhez nagyon sok türelem és szeretet, törődés kell, amit mi meg is adunk neki. Rengeteg időt próbálunk együtt lenni vele, rengeteget nevetünk, játszunk és imádjuk őt.

Miről olvasnál szívesen? A kötődési zavarokról, beilleszkedési problémákról nagyobb gyerekeknél.

*******

Nicknév: Csut

Kik vagytok? 37 és 51 éves közgazdász-tanár házaspár két vér szerinti gyerekkel (8 és 6 évesek, lány és fiú). Nagyon szerettünk volna még egy gyereket, több vetélés után adtuk be a papírjainkat. Nem volt ismeretlen az út számunkra, mivel én IR-es vagyok, nem voltunk benne biztosak, hogy lesz vér szerinti gyerekünk, már a lányunk előtt megcsináltunk mindent, álltunk is sorban a Tegyesznél és a Gólyahírnél.

Miben vagytok mások, mint mások? Ami mindenkinek furcsa, hogy miért akartunk örökbe fogadni két vér szerinti gyerek mellé. Én mindenkinek annyit mondtam: egyszerűen szeretnénk még egyet. Furcsa, amíg az ember saját maga nem tapasztalja, nem is hiszi el, hogy a harmadikra ugyanúgy lehet vágyni, mint az elsőre.

20170225_085845

 

Ki érkezett? Krisztián, teljesen egészséges 2,5 éves, félroma kisfiú nevelőszülőktől, a megyénkből (piros). 6 hetes kora óta itt nevelkedett nagyon szerető családban sok testvérrel. Az iratismertetésen azt mondták, hogy a beszédfejlődése kicsit el van maradva. Ehhez képest egész nap mondja, mondja, mondja. Mostanra teljes egész mondatokat is. Azt hiszem ez egy 2,5 éves kisfiútól teljesen normális.

Mennyit vártatok? 4,5 hónapot. Mivel a tanfolyamról megvolt a papírunk, így a márciusi első telefon után májusban határozatunk volt, októberben pedig csengett a telefon.

Mennyit várt a gyerek? 2016 nyarán indították el az örökbe adhatóvá nyilvánítását, de már második alkalommal. Először 9 hónapos korában indult el a folyamat, akkor a vér szerinti anya meglátogatta. Kétszer találkoztak.

Miért pont ő? Nagyon tág határokat adtunk meg, nem volt származási és nemi kikötésünk, 4 éves korig vállaltunk gyermeket és rengeteg egészségügyi problémát elfogadtunk. Amikor felhívtak a Tegyesztől, hogy van egy 2,5 éves kisfiú, nem akartam elhinni, én 3,5-4 éves gyereket vártam. Minden megfordult a fejemben, vajon miért minket hívtak. Aztán amikor kiderült, hogy teljesen egészséges, remek családban, remek nevelőszülőknél nevelkedett, csak bámultunk a férjemmel, hogy lehet ilyen mázlink. Amikor pedig megláttuk a fényképét csak annyit kérdeztünk: mikor mehetünk először? Nem volt kérdés.

Miért pont ti? Többször próbáltunk rákérdezni, hogy egy ilyen tökéletes gyerekhez miért pont minket hívtak, nem kaptunk választ. Arra tippelünk, hogy Krisztián eddig is nagy családban nevelkedett, sok testvérrel, nagymamával is együtt élt. Mi hasonló környezetben élünk, nagy családba került, a nagyszülők a szomszédban laknak, sokat vagyunk együtt. A másik ok lehet, hogy a testvérek közül pont a mi lányunkkal egyidős kislánnyal volt nagyon szoros kapcsolata.

A tanács, ami jól jött volna utólag: annyira simán zajlott minden a barátkozás alatt, olyan profi volt az ügyintéző, hogy nem igazán voltak zökkenők.

Miről olvasnál szívesen? Vér szerinti és örökbefogadott gyerekek egy családban.

********

Nicknév: nincs, rendszeres olvasója vagyok az oldalnak

Kik vagytok? 6 éve vagyunk házasok, pedagógus vagyok, a férjem logisztikus. Túl a negyvenen, 4 sikertelen inszemináció és 2 sikertelen lombik után döntöttünk az örökbefogadás mellett. A párom előző házasságából született 3 lánya az ország másik végében lakik, tőlünk távol, ritka a kapcsolattartás.

Miben vagytok mások, mint mások? Az égvilágon semmiben sem különbözünk másoktól, hiszen mi is gyermekre vágy(t)unk. A környezetünk hihetetlen elismeréssel és szeretettel nyilatkozik meg a döntésünkről. Sok erőt ad a mosolyuk és örömük. Az Örökbe.hu oldalon rendszeresen szinte minden cikket és kommentet elolvastam, könyveket szereztem be, pszichológus ismerősömmel való beszélgetések készítettek fel erre a csodára.

Mennyit vártatok? A kérvény leadásától számítva közel 2 évet, 2015. februárban indult el a folyamat, augusztusban lett határozatunk és 2017. januártól van velünk a kisfiunk.

Miért pont ő? Bármilyen nemű 1-6 éves gyerekre ill. testvérpárra vártunk, korrigálható betegséggel, és az országos listára is jelentkeztünk. Alapítványoknál nem próbálkoztunk, mert már csak idősebb gyerek kerülhetett hozzánk. A megyénkben a 45-ik helyről indultunk a folyamatnak, de az országos listán hamar sorra kerültünk. Volt 3 telefonhívás az elmúlt másfél év alatt, de egyszer sem minket választottak. Úgy gondoljuk, mert értesítést nem kaptunk.

Ki érkezett? Egy hároméves, szőke, fehér bőrű és kék szemű gyönyörű kisfiú boldog szülei vagyunk. 15 hónapig volt nevelőszülőnél a családból való kiemelés után közvetlenül. November végén kaptuk a telefont, december 2-án személyesen is találkoztunk, 5 hetes barátkozás után január 7-én került hozzánk 30 napos gondozásba. Mindent megeszik, nem válogatós, kitartó a játékban, okos, huncut, csupa szeretet, kedves és nagyon ügyes fiúcska. A nevelőanyjával aludt, nálunk első perctől szeret a saját szobájában és ágyában aludni. Kb. 2 hét alatt rászokott a szobatisztaságra, nagy sikerrel, már WC-be teszi a dolgát. Nyitott és fogékony az új dolgokra, szeret önállóan tevékenykedni, de imád együtt játszani is. Már megszokta az ovit, 3 hét  után már ott is alszik. Szerető közegben élt a nevelőanya 2 vér szerinti lányával, kicsit féltem is eleinte, hogy nehezen fog elválni tőlük, de simán ment a leválás, és egyelőre nem emlegeti őket.

Miért pont ti? A jó Isten rendezhette így, első perctől nagy a szerelem. Nekünk ő, neki mi vagyunk az elsők. Külső jegyekben a férjemre még hasonlít is. Bújós, szeretgetős családból származom, a férjem is folyton puszil és ölelget engem. A kisfiunk – hál Istennek – mindezt igényli, szorosan a közelünkben van, kezünket fogja, simogat és ölel puszi közben is. Kicsorduló szeretet és biztonságérzet van köztünk.

A sors fintora: A biológiai szüleinek a keresztneve ugyanaz, mint a miénk.

A legnehezebb: Sokára kezdte el megszokni a liftes bérház zajait, de még most, egy hónap után is fél, hogy „valaki jön”. Talán attól tart, hogy innen is elviszi majd valaki? Folyamatosan nyugtatjuk, hogy biztonságban van, nem jön ide senki, itt marad velünk örökre, nagyon szeretjük stb.

A legmeghatóbb: Amikor úgy szólítom, hogy „kisfiam”, ő válaszolja, hogy „Fiad vagyok”. És sorolja hármunk nevét (anya, apa és ő) ”Család vagyunk.” Repdes a szívem és könnyezünk.

Miről olvasnál szívesen? Más családok összeszokásáról, örömükről és gondjaikról.

******

Nicknév: nincs

Kik vagytok: 20 éve vagyunk házasok, mindketten magyar zenész romák. Nagy családra vágytunk. Nyolc vetélésem volt, de sosem adtuk fel, hogy a gyermekeinket felnevelhetjük becsülettel.

Második gyerekre vártunk, fiunk, Balázs ötéves, három éve fogadtuk ötökbe az országos listáról.

Miben vagytok mások, mint mások? Semmiben. Sokan azért nem fogadnak örökbe roma gyermeket mert félnek az előítéletektől. Mi nem mondanánk le soha róluk, ha módunkban állna, az összes árvát családunkba fogadnánk.

kriszti

Ki érkezett: Kriszti, titkos örökbefogadással, a megyénkből (Komárom-Esztergom), nevelőszülőktől. Hároméves, október óta van velünk.

Mennyit vártatok: fél évet, mindkét gyerekre.

Előny volt, hogy romák vagytok? Nem hiszem, mert ugyanúgy elfogadtunk volna fehér bőrű, kék szemű gyermeket is.

Miről olvasnánk szívesen? A külföldön élő örökbefogadott gyermekekről.

Miért ők? Nem volt kérdés, szerelem volt az első látásra. Éreztük kérdések nélkül, hogy ők a mieink, akarjuk egymást, hisz ők is vártak miránk, még ha ragaszkodtak is a nevelőszülőkhöz is. Velük a main napig tartjuk a kapcsolatot.

A legviccesebb: hogy első találkozásunknál a gyerekek kínáltak meg minket. Balázskám vízzel, Krisztikénk csokival kínált. A két testvérke imádja egymást. Számunkra a legnagyobb boldogság, hogy a kislányunk drága anyukámnak és drága apukámnak szólít. Hálásak vagyunk a Tegyesznek, akik segítettek, és a sorsunknak, hogy egymásra találtunk.

Advertisements

14 responses »

  1. Mennyi kisbaba hirtelen! 🙂 Nagyon aranyosak a kicsik és nagyok egyaránt, gratulálok és sok boldogságot kívánok mindenik családnak!

  2. Én,mint az egyik szülő,akinek most jelent meg a történetünk (sanymarcs) köszönöm szépen a jó kívánságokat.A várakozóknak meg sok erőt és kitartást kívánok.Higyjétek el: MEGÉRI!!! 😀
    A többi családnak én is gratulálok és sok örömöt,egészséget és boldogságot kívánok!

    • Szia! A pici fiatokat láthattam egy Facebook örökbefogadós csoport oldalán? (én onnan már kiléptem, mert nagyon nem tetszett a hangnem, amivel sokszor egymást illették a tagok). A kötődés miatt mi is gondban voltunk egy picit (másfél évessel), nagyon szerette a nevelőcsalád, de hol ez-hol az vigyázott rá, kicsit túl könnyen el tudtuk csábítani. Én ezért elég szigorú karantént vezettem be (vagyis a férjemmel egyetértésben történt). A család pl. várt pár hetet az első találkozásra, illetve fél évig senki mással nem maradt kettesben csak a férjemmel és velem. Mára már teljes biztonságban érzi magát, teljesen normális, mondhatni átlagos család vagyunk. Persze nekem még mindig kimondhatatlan boldogság, amikor mindenkit mellőzve hozzám bújik oda 🙂

      Minden családnak gratulálok, nagyon-nagyon sok boldogságot!

  3. Nagyon sok boldogságot kívánok minden családnak!!! És hát nem hagyhatom ki, Hunor anyukájának külön puszi:))))))))

  4. Blanka szüleinek! Éppen a testvér kérdés közepén vagyunk: a kisfiunk öccse is ugyanannál a nevelőszülőnél van. Mi is azt reméljük, hogy valahogy sikerül majd kapcsolatba kerülni.

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s