Örökbe.hu

Ma azt járom körül, milyen szempontokat érdemes mérlegelni annak, aki társ nélkül örökbefogadáson gondolkodik. A szakirodalom a házaspárokat tekinti többnyire alapesetnek, a kibővített felkészítő tanfolyam anyagában sem térnek ki külön az egyedülállók sajátos helyzetére, holott ők teszik ki a jelentkezők 10-12 százalékát.

A cikk megírása óta az egyedülállókat érintő jogi szabályozás szigorodott, erről itt olvashattok: https://orokbe.hu/2020/12/23/egyedulallok-szigoritas/

Az alapok:

I. A jelen magyar örökbefogadási rendszer a házaspárokat részesíti előnyben, egyedülálló emiatt jellemzően olyan gyereket kaphat, akiért a házasok nem tolonganak. Ez jellemzően már nem csecsemő, hanem kicsit idősebb, roma származású vagy egészségi gonddal küzdő gyerek. Tehát akkor érdemes belevágni, ha ilyen gyereket elfogadsz. Az általam ismert egyedülálló örökbefogadók többsége egyévesnél idősebb, roma (a rendszer által romának vélt) gyereket vitt haza. A jó hír, hogy nem vártak sokat, jellemzően 1-2 év alatt sorra kerültek. És egy gyereket kaptak (nem testvéreket). Előfordult, hogy újszülött érkezett egyedülállóhoz, de csak erre nem érdemes berendezkedni.

II. Ki az egyedülálló? A magyar örökbefogadási gyakorlatban e címke alatt szerepelnek

• azok, akiknek tényleg nincs párjuk
• akiknek van partnerük, de nem élnek együtt
• akik együtt élnek, de nem házasok
• akik regisztrált élettársi kapcsolatban élnek
• sőt, azok is, akik házasként vágnak bele az örökbefogadásba, de a társuk nem kívánja örökbe fogadni a gyereket (a magyar jog erre is lehetőséget ad).

Többségük nő, de vannak sikeres példák egyedülálló férfi örökbefogadására is.

A gyerekvállalást előre elképzelni szinte lehetetlen, de van pár szempont, amire ebben a helyzetben érdemes felkészülni, amiben más ez az út, mint a házaspárok örökbefogadása. A cikkben azokra koncentrálok, akik tényleg egyedül lesznek a gyerekkel. Az idézetek egyedülálló örökbefogadóktól származnak.

Mikor? Házaspároknál a jellemző út ez: megismerkedés, párkapcsolat, gyerekvállalási szándék, meddőségi problémák, feldolgozás, örökbefogadás. Persze, akadnak jócskán eltérő pályák is, nem mindenki infertilitás miatt vág bele, de van egy íve. Egy egyedülálló esetleg el se jut oda, hogy kiderüljön, meddőségi problémája van. Sokféle egyéni út állhat amögött, hogy valaki egyedül (vagy a magyar rendszer szerint „egyedül”, lásd II. pont) jelentkezik örökbefogadásra, lehet, hogy nem volt olyan kapcsolata, amiben felmerült a gyerekvállalás, lehet, hogy most is kapcsolatban él, de a partner nem akar gyereket, lehet, hogy már kifutott a szülési korból és így tovább.

„Valószínűleg a legtöbben akkor jutnak el odáig, amikor a gyerek utáni vágy erősebb lesz a társ utáni vágynál, közeledik vagy elmúlt a 40. év, az összes barátnőnek már van gyereke, és már jobban hiányoznak a gyerekes programok, mint a századik egyforma bulizós este, a sorra rosszul sikerülő ismerkedések, vagy az ugyanoda tartó baráti beszélgetések. Sarkítottam, de egy idő után mindenki beszorul valahogy a saját körébe, és a gyereknevelés egy szemlélet- és életmódváltást tud hozni, amit más kevésbé. Ez valószínűleg egyfajta kapuzárási pánik az egyedülállóknál, amikor még van energia és erő gyereket nevelni, de a klasszikus modellből már valahogy kicsúsztunk.”

Apja neve. Szerencsére már nem kötelező a képzelt apa bejegyzése, ha egyedülálló nő fogad örökbe (a képzelt anyáé igen, ha férfi). Az örökbefogadásnál dönteni kell, kéri-e az egyedülálló anya képzelt apa bejegyzését. Ha igen, akkor egy életen át magyarázni kell, hogy ő képzelt személy, ha nem, akkor hivatalosan nincs apja a gyereknek. A gyerekkel való őszinte kommunikációban talán szerencsésebb az utóbbi verzió. Jó hír, hogy ezt elég a gyerek tényleges érkezésekor eldönteni, és hogy a többi nehézséghez képest eltörpül. Egyébként a gyerek előbb-utóbb meg fogja kérdezni, hogy neki miért nincs apja (anyja), és az intézmények is meg fogják kérdezni. Lehet, hogy emiatt kicsit több embert kell beavatni az örökbefogadásba, mint egy házaspárnál.

Pénz. Az I. pont alapján az egyedülállók jellemzően két év feletti gyerekre számíthatnak, akivel csak a havi 25 ezres gyes jár (meg persze a családi pótlék). Miből fogod megoldani az otthonmaradást? Tudsz félretenni a fizetésedből? Ha most se tudsz, hogy fogod a gyereket is eltartani? (Ez házaspároknál, sőt nem örökbefogadóknál is probléma, nagyon kevés embernek van megtakarítása váratlan helyzetekre. Természetesen, aztán valahogy megoldják, de jobb előre gondolkodni.) Változás: az idősebb gyerekeinek is jár fél év örökbefogadói díj, mely a cseddel azonos összegű.

Munka. Az óvodák általában 5 és fél 6 között bezárnak. Az iskola pedig évi 16 hét szünetet tart, nem beszélve a betegségekről. Mennyire rugalmas a munkád? Fel tudsz venni bébiszittert erre az időre? Vállalják a rokonaid? Esetleg neked is nyári szüneted van? (Ez házasoknak is probléma, de ők ketté tudják osztani a gyerekfelügyeletet, és kétszer annyi rokonuk van.)

„El tudok-e tartani egy gyereket a fizetésemből, van-e biztos munkám (nem rezeg-e a léc már most alattam), ha megszűnik, el tudok majd helyezkedni hasonló fizetésért? Mennyire rugalmas és jó fej a főnököm? Elenged-e 25 nap egybefüggő szabira és utána dolgozhatok-e fél évig 6 órában? Tudok-e a 6 órás fizumból megélni? Alá tudok előre íratni vele egy munkaszerződés-módosítást, amibe beleírattam, hogy ettől és ettől a naptól kezdve kötelezi magát, hogy visszavesz 8 órába, nehogy ne akarjon utána visszavenni, mondván, hogy hát 6 órában is megoldottam?”

„Fontos szempont volt, hogy tudjak dolgozni, ezért sem vállalhattam volna kisebb gyereket, mert tudtam, hogy a saját céget működtetni csak saját munkával tudom, nem nagyon vagyok helyettesíthető, ha nem dolgozom, nem keresek pénzt.”

Mindig egyedül. Az egyedülállók fő panasza, hogy tényleg minden élethelyzetet nekik kell megoldaniuk, a legkisebbtől a legnagyobbig.

„Nem ehetek meg egy fagyit akkor, amikor én szeretném és rám jön az ehetnék, mert a fiam meg pont akkor nem ehet, mert fáj a torka, vagy már evett aznap három fagyit. Sokszor még abban is korlátozva vagyok, ami legalább egy kis élvezetet adna a nehézségek közepette. Szinte minden egyes nap százszor kell ügyeskedni, hogy a gyerek együttműködjön velem és eljöjjön a postára, vásárolni, kutyát sétáltatni, gumit cseréltetni, mert nincs más, akire rá tudom hagyni.”

„Péntek este, a fáradtságomat legyűrve, a közeledő hétvége tudatának örömével a lelkemben nekiállok a napok óta megígért palacsinta megsütésének. Elkezdem kikeverni a tésztát, majd egy stratégiai pillanatban rájövök, hogy nincs itthon tej… se. És ebben a pillanatban nagyon fáj, hogy nincs senki, aki leszaladhatna a legközelebbi boltba tejért, azon egyszerű oknál fogva, hogy ebben a családban csak egy felnőtt van: én. Választhatok, hogy összepakolom a gyereket meg magamat és elindulunk (itthon valószínűleg semmi kedvem nem lesz már palacsintát sütni, arról nem is beszélve, hogy már nem is lesz rá idő), vagy beletörődöm a helyzetbe, és felhagyok a tervemmel. Érthető okokból az utóbbi felé hajlok, de végül egy mentő ötlettől vezérelve a szomszédtól kérem kölcsön a hozzávalókat.”

„A gyerek annyira igényel engem, hogy néha konkrétan nem hagy levegőt. Ez két szülőnél azért jobban eloszlik talán. Az én gyerekem mintha minden meg nem kapott törődést évekre visszamenőleg be akarna vasalni, gyakorlatilag legszívesebben a szoknyámon ülne. És én néha nagyon igénylem azt, hogy a gondolataimmal legyek, ne beszélgessek okvetlenül, csak úgy legyek, ezt vele nem nagyon lehet. Új szokásom lett, hogy néha egyedül elmegyek színházba, vagy valahogy máshogy csapok egy kis énidőt, mert különben bekattanok. De ezt azért tudom megtenni, mert az anyukámra számíthatok, bébiszitterre még 2 és fél év után sem bíznám szívesen. A biztonságérzetéhez szerintem még mindig kettőnk közül valamelyikünkre van szüksége.”

Segítő háló. A fentiek miatt érdemes átgondolni, kikre tudsz számítani. Nagyszülők? Rokonok? Barátok? Szomszédok? Menet közben is adódik sok kapcsolat, lehet célzottan szövetkezni más kisgyerekes családokkal, örökbefogadókkal, közelben élőkkel.

„Ha már eldöntötted, hogy belevágsz, érdemes elmondani a családnak, közeli barátoknak, hogy mindenkinek legyen ideje emészteni. Van, akinek hónapok kellenek, illetve közben buggyannak ki dolgok, amiket meg lehet beszélni, vagy jó, ha kijön a közeli emberből, mert még ilyenkor is lehet új dolgokat megtudni róluk… Lehet előre puhatolózni, hogy ki miben tud majd vagy akar segíteni.”

„Azt végig kellett gondolnom, hogy kire számíthatok, szerencsére az édesanyám az első perctől kezdve, ahogy elmondtam neki, mellém állt és támogatott, nagyon sokat köszönhetek neki a gyerekkel kapcsolatban is, mi együtt lakunk a kislányom érkezése óta.”

Budapesten jó kis szövetségek alakulnak ki az egyedülálló szülők között, segítik egymást, rendszeresen csinálnak együtt programokat. Érdemes ilyen közösségekbe eljárni, már az örökbefogadás előtt is. (Az Örökbe.hu rendezvényeire is mindig jönnek egyedülálló szülők és felkészülők, szeretettel várjuk őket a programokon.)

Ha veled történik valami. Ha te nem éred meg a gyerek nagykorúságát, ki fogja felnevelni? (Nem kellemes gondolat, nálunk nincs is kultúrája a halálra való készülésnek, de házaspároknak is érdemes lejátszani.)

Párkapcsolat. Az nem nagyon lesz, legalábbis az első pár év nem az ismerkedésről, társkeresésről szokott szólni a szingli szülőknél.

„Ha most ebbe belevágok, akkor jó eséllyel maradok a következő években továbbra is egyedülálló, mert egy gyerek beszoktatása, megszelídítése mellett egy új kapcsolat megteremtésére nemigen lesz energiám. Bár egyébként gyerekkel könnyebb ismerkedni, mint gondoltam, de ez most tényleg nincs műsoron.”

Viszont nem leszel csodabogár, mire a gyerek iskolába megy, az osztálytársai nagy részének addigra elválnak a szülei.

Az egyedüllétnek vannak előnyei is.

„Hogy mindenben egyedül kell dönteni, terhes és fárasztó, ugyanakkor néha roppantul leegyszerűsíti a dolgokat. Csakis az számít, te mit szeretnél, neked mi lenne a jó. Már a gyerekvállalással kapcsolatos alapvető kérdésekben is egyedül dönthetsz, nem kell senkivel egyeztetni, kivéve azt az esetet, amikor a rokonaid a támogatásuk feltételéül azt szabják, hogy az ő szájuk íze szerint hozd meg a döntéseidet. Ugyanez az előny akkor is, ha már megvan a gyerek. Mivel egyedül hozol meg döntéseket, ez sokszor egyszerűsíti a dolgokat, különösen összehasonlítva egy esetleg felbomlott párkapcsolattal, ahol a közös gyerekkel kapcsolatos döntések meghozatala, és az ellátásával összefüggő logisztika néha egészen bonyolult és megterhelő mind a szülőknek, mind a gyerekeknek.”

Az általam ismert egyedülálló szülők nagyon sokat és szépen foglalkoznak a gyerekkel, a munka után otthon töltött időben nem kell több testvérrel, férjjel osztozni, osztatlan figyelmet kap a gyerek.

Nagyon a nehézségekre koncentrált ez az írás, azonban a gyerekneveléssel járó összes örömet is megkapják az egyedülálló szülők. Két szép idézet a végére két anyukától:

„Nem gondoltam, hogy ennyire jó érzés, amikor a kisfiam anyának szólít, és tényleg az vagyok, amikor végeláthatatlan szeretettel a szemembe néz és megpuszil.”

„Nagy bátorság belevágni, és segítség nélkül pláne nagy merészség, de amikor az ember már benne van egy helyzetben, akkor az energiák megsokszorozódnak, és valahogy mindig megoldódik minden. A legelső időszakban tudtam kicsit kevesebbet dolgozni a kollégáim segítségével. De azóta tudok jobban pár helyzetben határt megvonni, ha a gyerekkel töltött időm sérülne, és tudok nemet mondani. Sok dologra viszont jobban szánok időt, amit azelőtt elengedtem volna, sokkal többet vagyok levegőn és többet járok színházba, koncertre is.”

Akik egyedül fogadtak örökbe: titeket mi foglalkoztatott előtte? És mi lepett meg utána?

Ha gondolkozol az örökbefogadáson, és előbb felkészülnél, ajánlom a Start csoportot, ahol választ kaphatsz a kérdéseidre, és az egyedülállók sajátos helyzetével, esélyeivel is foglalkozunk.