Örökbe.hu

Bemutatkoznak azok az örökbefogadó családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Négyen örökbe fogadtak, egy családnál pedig örökbefogadás után született vér szerinti baba. Az egyik történet határon túli magyar anyukáról szól. Fogadjátok őket szeretettel!

Nicknév: Kincső

Kik vagytok? 40-es házaspár narancssárga megyéből. 21 éve vagyunk házasok. Első gyerek a Tegyeszen keresztül. Nagy szerencsénk volt, mert közel volt a barátkozásnál.

Miben vagytok mások, mint más: Szerintünk semmiben.

Ki érkezett? Nagyon szép kislány érkezett hozzánk. Nemsokára 2 éves lesz. Nevelőotthonban nevelkedett. Születésekor elég sokat volt bent az intenzív osztályon, majd a gyerekklinikán. Koraszülött volt, vashiánnyal, fertőzéssel, fennállt a bélelhalás gyanúja. Rendellenes szívzörej. Majd később bukott és emiatt nem úgy fejlődött a súlya, ahogy kellett volna. Mikor megismertük, már a sok egészségügyi problémát maga mögött hagyta. Mára kijelenthető, hogy teljesen egészséges, és a korosztályának megfelelő állapotban van.

Mennyit vártatok? Éppen lejárt a 3 éves határozatunk és a hosszabbítást kezdtük Egyik nap lejárt, másnap szólt a telefon. Az első jelentkezéstől számítva 3 év 4 hónap.

Mennyit várt a gyerek? Születése után 2 nappal látta utoljára a szülőanya. Megígérte ugyan, hogy látogatni fogja, de ez nem történt meg. Örökbe adható másfél évesen lett.

Miért pont ő? 0-3 éves korig jelöltünk meg, mindegy volt, hogy fiú vagy lány, származási megkötéssel. A származás, most már belátom, túlzás volt, hisz sokszor nem is lehet tudni pontosan. Ha van is benne bármilyen roma vér, minket az sem zavarna, hiszen nem ez számít. Ő az első kiajánlás, úgy tudjuk, mi is neki. A rápillantás után gondolkoztunk el azon, hogy belevágjunk-e, de ez nem Kincsőnek szól, csak mi paráztunk be, hogy mostantól felelősséggel tartozunk a kislányunkért.

Miért pont ti? Már elég elöl voltunk a sorban (az első 20-ban), meg szerintünk a hasonlóság miatt, mind kinézetben, mind jellemben nagyon sok a közös vonás. Az lehet mondani, telitalálat volt a szakemberektől.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Az érzelmi hullámok kezelése, mind a mi részünkről, mind Kincső részéről.

A legnagyobb problémátok most: A féltékenysége. Nem nézhetünk más gyerekre. A kutyával nem foglalkozhatunk. Egy pillanatra eltűnik Anya, sírás van. De persze ez jó is, mert kötődik hozzánk és mi is őhozzá.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: A hiszti és a dac kezelése. Amit tanultunk, abból semmi nem jött be. Így jöttek az ösztönös megoldások.

Miről olvasnál szívesen? Várakozáskor jól jöttek a Babaköszöntők. Sok para volt bennünk arról, hogy jó lesz-e (lakás, kereset, kutyával hogy jön ki).

******

Kik vagytok? Harmincas éveiben járó házaspár, Budapestről.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán két dologban: kamaszként jöttünk össze (17 és 19 évesek voltunk), azóta vagyunk egy pár; a másik pedig, hogy örökbefogadó nagynéni és nagybácsi vagyunk 2012 óta. (Ekkor született a bátyámék első örökbe gyermeke. Itt olvasható velük interjú: https://orokbe.hu/2014/04/23/kire-hasonlit-ez-a-gyerek-leginkabb-a-testverere/)

Ki érkezett? Luca A., újszülöttként, kis súllyal, de egészségesen a Tegyesztől, egy igazi álom kislány.

Mennyit vártatok? Utólag visszagondolva, a több mint 7 év sikertelen próbálkozáshoz és az elhatározáshoz képest nagyon keveset, 2017 januárjában jelentkeztünk.

Mennyit várt a gyerek? Kb. 12 órát 🙂 Hajnalban született, minket délben hívtak, délután 4-kor vehettük először kezünkbe, 10 naposan hozhattuk haza, addig pedig befeküdhettem hozzá éjszakára is a kórházba!

Miért pont ő? Nagyon sok Isteni jel volt számunkra, hogy Ő a mi babánk. Sok apró dologban volt egyezés (pl. a nevünkben), az érkezése meg egy hangyányit sem lehetett volna időszerűbb: egy héttel a tizedik házassági évfordulónk után érkezett hozzánk.

Miért pont ti? Hát ezt nem tudjuk pontosan, nem is nagyon firtattuk. Három hónappal korábban volt egy megkeresésünk, hogy fogadókészek vagyunk-e, amiből nem lett semmi. Akkor az életet adó kérése állítólag az volt, hogy az örökbefogadók fiatalok legyenek. Kislányunk születésénél volt egy kis származási bizonytalanság, így az biztosan előnyös volt, hogy nem volt származási kikötésünk.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Nagyon szerencsés helyzetben voltunk (vagyunk) azáltal, hogy a közeli családunkban volt örökbefogadás, így a legtöbb hasznos tanácsnak birtokában voltunk. De mivel minden helyzet egyedi, nálunk is jó pár dolog másképp ment pl. az ügyintézés során, mint ahogy azt előtte láttuk. Türelem kell a várakozáshoz, aztán a 6 héthez, és végül a sok papírmunkához is!

A legnagyobb problémátok most: Igazából nincs, igyekszünk élvezni a nehezebb hétköznapokat is, és dolgozunk a biztonságos kötődésen. 🙂

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Egyszerre semmi és szinte minden. Mi nem hittük azelőtt, de ma már mi is tudjuk bizonyítani: tényleg van olyan, hogy egyik pillanatban még teljesen máson, pl. a jövő heti nyaraláson gondolkodsz és ténykedsz, és néhány perccel később már úton vagy a kórházba, mert gyermeked született. Hátborzongató!

Miről olvasnál szívesen? A megfelelő kötődés kialakításáról

******

Nicknév: Kata, 42 éves, Pest megyei.

Kik vagytok? Az örökbefogadáskor még velünk élt az exférjem is. Második gyerekre vártunk, fiunk 6 éves volt, ő nyílt örökbefogadás útján került hozzánk.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem hiszem, hogy mások lennénk, mint mások. Nálunk nem derült ki, hogy miért nem lett vér szerinti gyerekünk, a kivizsgálást és az örökbefogadást egyszerre indítottuk el annó, a fiunk előbb született meg, mint hogy bármit találtak volna nálunk.

Ki érkezett? Piroska, 2 éves, cigány származású kislány. Megyén belül érkezett, születésétől nevelőszülőknél élt. Vidám, teljesen egészséges, cserfes, akaratos kislány.

Mennyit vártatok? Határozattól számítva 2 évet. 2016. novemberben volt egy kiajánlásunk, akkor 2 éves kisfiúra, de az első találkozás után visszaléptünk.

Mennyit várt a gyerek? Ha jól emlékszem, januárban lett örökbeadható, volt előttünk egy kiajánlás, de ők visszaléptek. Nekünk júniusban jelezték, hogy minket szemeltek ki örökbefogadó szüleinek.

Miért pont ő? 0-3 éves kor között, bármilyen nemű gyerekre szólt a határozatunk. Az első kiajánlás kisfiú volt, de nem éreztem úgy, hogy őt nekünk teremtették, ezért inkább nemet mondtunk. (érdekesség, hogy fiunk örökbefogadott csoporttársáéknak ajánlották ki őt utánunk, azonban ők is visszaléptek)

Miért pont ti? Erre rákérdeztem, azért minket választottak, mert már volt egy fiunk. A nevelőszülőnek volt egy 8 éves fia és Pirossal együtt nevelkedett egy vele egyidős kislány is, akit tavasszal adtak örökbe, így semmiképp nem akarták őt egyedüli gyereknek adni.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Örültem volna, ha valaki a rózsaszín ködben felnyitja a szemem, hogy nem minden stimmel a házasságunkban, hogy amit én munkahelyi stressznek vélek, az nem az. (Utólag jöttek a visszajelzések erről csak…)

Szeretem a lányom, de úgy érzem, sokkal könnyebb dolga lett volna, ha egy teljes családba érkezik. A kötődés lassan alakult ki nálunk, Piros teljesen másmilyen gyerek, mint a fiam, nehéz volt megtalálni vele a hangot, nem volt felelőtlen a kapcsolatunk, az exem elköltözése után pedig mindent sötéten láttam.

Szerencsére egy jó pszichológus segített mindent helyre tenni, és úgy érzem, most már sínen vagyunk.

A gyerekek nagyon rugalmasan reagálták le az örökbefogadást és az apjuk elköltözését is, le a kalappal előttük. Sem a óvódából, sem a családból, barátoktól nem jött olyan visszajelzés, hogy érezhetően megváltozott volna a viselkedésük. Voltak problémáik, hiszen azért mindkettőjük életében több nagy változás is történt rövid időn belül, de ezt nagyon jól kezelték, levezették. Azt hiszem, egymás megszokása ment a legnehezebben, a mai napig tudnak fújni egymásra.

A legnagyobb problémátok most: testvérféltékenység, bár már nagyon jó úton haladunk. Azt hiszem, ez már lassan igazi testvéri kapcsolat, ahol rendesen osztják egymást a gyerekek 🙂

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Piros augusztusban költözött hozzánk, a férjem novemberben költözött el. Így kicsit másként ment a beilleszkedés a családba, túl sok volt a változás egyszerre a gyerekeknek és nekem is. Ahogy írtam, szerintem nagyon jól kezelték a helyzetet és azóta megtaláltuk az egyensúlyt hármunk között. Az apjuk rendszeresen látogatja őket, az új kapcsolatának valamikor tavasszal mutatta be őket (nem egyeztetett velem előzetesen, csak Pirostól tudom), a válás folyamatban.

Egy évvel és egy nappal Piros hozzánk költözése után meglátogattuk a nevelőszüleit, úgy érzem, ez mindkét gyereknek jót tett. A kislányom megismerte a szobáját, a nevelőszüleit, testvérét nem, de hamar oldódott és jól érezte magát. A nagyfiamnak is jót tett, neki voltak ugye emlékei tavaly nyárról, és a látogatás apropóján ismét átrágtuk magunk a nevelőanya, szülőanya, örökbefogadó anya hármason 🙂

******

Kik vagytok?

Orsi, 44 éves, egyedülálló. Mindig is szerettem volna gyereket, sajnos a párkapcsolataim nem úgy alakultak, hogy szülővé válhassak.

Miben vagy más, mint mások? 

Azon kevesek közé tartozom akik egyedülállóként fogadtak örökbe. Romániában élek, itt az örökbefogadási eljárás nem tesz különbséget házaspár illetve egyedülálló között, így hát emiatt nem kerültem hátrányba a többi gyerekre váró szülő mellett.

Ki érkezett?

Egy évvel ezelőtt érkezett Andris, 2 éves egészséges kisfiú, megyei listáról. Kedves, okos, jószívű, örökmozgó. Felkészítettek, hogy lehet, hogy van valami mozgásszervi problémája, mert a szinte 2 éves gyerek nagyon bizonytalanul járt. Utólag kiderült, hogy a nevelőszülőknél nem volt tere kibontakozni… Úgyhogy így egy év után azon kell gondolkodnom, hogy elegendő mozgási, sportolási lehetőséget biztosítsak neki.

Mennyit vártál?

Semmit. Aznap, amikor megkaptam a határozatot, meg kaptam a kiajánlást is. Informatikus vagyok, ezért többen azzal vicceltek, hogy meghekkeltem a rendszert, hogy ilyen gyorsan sorra kerültem.

Mennyit várt a gyerek?

Több mint egy évet. 7 hetesen került nevelőszülőkhöz, azonban a romániai rendszer sajátosságai miatt csak 11 hónaposan vált örökbe adhatóvá. Ez alatt az egy év alatt többeknek is kiajánlották, de senkinek nem “kattant rá” a szíve.

Miért pont ő?

2-3 éves kisfiút jelöltem meg, származási megkötés nélkül, korrigálható egészségi állapottal. Az aktaismertetés során amikor megláttam a fényképét, már tudtam, hogy ő az én fiam.

Miért pont ti?

Ő választott engem. Mint írtam, többeknek kiajánlották, azonban volt olyan házaspár, akiket elriasztott, hogy míg látogatóban voltak náluk, végig ordítva sírt. Engem első perctől elfogadott, bár az ismerkedés a gyámügy tanácsára elhúzódott több mint két hónapig, mivel a gyerek nagyon kötődött a nevelőanyjához. Ez alatt a két hónap alatt heti 2-4 alkalommal látogattam.

A tanács, ami jól jött volna utólag: 

Már korábban is hallottam, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget: idő kell, hogy kialakuljon a kapcsolat közöttünk. A hosszú ismerkedést egy még hosszabb összeszokási időszak követte. Most érzem úgy, hogy mindkettőnkben kezd leülepedni a dolog.

A legnagyobb problémátok most:

Az örökbefogadás után két évig még utánköveti a gyámügy a kibővült családot, háromhavonta találkozunk a gyámügyessel. A legutóbbi találkozó után a gyerek viselkedése nagyon megváltozott, az addig barátkozó, oviba örömmel járó gyerek nem akarta elengedni a kezem. Míg végül egy kérdéséből megértettem, hogy fél, hogy megint mamit keresnek neki. Megnyugtattam, hogy örökbe fogadtam, most már örökre itt lesz. Szóval még egy év után is vannak bizonytalanságok… És minden változás megviseli. Ennek fényében tervezgetem nyár végi/kora őszi nyaralásunkat.

Miről olvasnál szívesen?

Az örökbefogadással kapcsolatosan minden érdekel, különösen azok a történetek ahol pár éves gyereket fogadtak örökbe.

******

Nicknév: Timi

Kik vagytok? 42 és 45 éves házaspár, 18 éve együtt. Két vér szerinti gyermek után örökbe fogadtunk egy kislányt (https://orokbe.hu/2016/01/25/babakoszonto-2016-januar/), majd meglepetésként vér szerinti kisfiú érkezett.

Miben vagytok mások, mint mások? Már összekerülésünk idején beszéltünk róla, hogy 4-5 gyermeket szeretnénk, és hogy legyen köztük örökbefogadott is. Miértje nincs, de emlékszem, hogy ezt megbeszéltük. Most a vér szerinti baba több probléma után érkezett tényleg meglepetésszerűen, azután, hogy az orvosom tavaly megállapította, hogy már semmi esély, mert kifutottunk az időből.

Ki érkezett? Újszülött kisfiú:-) Gyönyörű. Annyira meglepetésszerű volt az érkezése, hogy a munkába állásom első napján teszteltem – teljesen megdöbbenve. Az első hónapokban nem akartam elhinni, hogy ez lehetséges.

Mennyit vártatok? Semennyit:-) Illetve máshonnan nézve 10 évet, mert a vér szerinti kisebb gyermekünk (most 10 éves) után több probléma miatt nem jött össze, vagy nem maradt velünk baba.

A leg… (érdekesebb, viccesebb, kedvesebb, nehezebb, emlékezetesebb) A legnehezebb a terhesség volt, hányingerrel, sokféle problémával, s mellette ellátni a 3 gyermeket is. A legviccesebb pedig, hogy 3 hónapos terhes voltam, mikor érdeklődtek az egyik alapítványtól, hogy esetleg fogadókészek vagyunk-e egy babára, merthogy örökbefogadásra is várakoztunk – származási kikötés nélkül és egészségi problémás gyerekre.

Mit szól a nagy? A nagyok örülnek, dédelgetik. A kicsi, a 3 éves örökbefogadott az első héten nehezen kezelte a helyzetet, pedig úgy éreztem, felkészítettem rá, de erre nem lehet felkészülni, hogy az anyuka eltűnik 4 napra, majd egy nyekergő kis csomaggal tér haza, akivel folyton csinálni kell valamit. Mivel pont nyári szünet elejére időzítettem a szülést, most van időnk összeszokni, de azért nehéz napjaink is vannak. Igyekszem mindenkivel külön-külön is törődni, de véges az erőm.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Minden baba más…

Miről olvasnál szívesen? Mindenről, kedvenceim a babaköszöntők.

Mindenkinek szeretettel gratulálok!

A rovatba várom mindazok jelentkezését, akik az elmúlt egy évben fogadtak örökbe, vagy örökbefogadás után született gyerekük. Jelentkezni a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen lehet.