Örökbe.hu

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Kik vagytok?

35 és 37 évesek, 14 éve kapcsolatban, két éve házasságban. Vidéken élünk egy baranyai kis faluban, a családdá válás volt az egyetlen olyan vágyunk, amit nem tudtunk megvalósítani. 7 év lombikozással a hátunk mögött 2019-ben megérett bennünk a döntés, hogy szeretnénk ezt az életszakaszt lezárni, és belevágunk az örökbefogadási folyamatokba.

Miben vagytok mások, mint mások?

Nem vágytunk és vártunk újszülöttre, abba a szerintem szűk rétegbe tartozunk, akik az 5 éves korhatárt, és a testvérpárt elfogadó részt is beikszeltük.

Ki érkezett? Mennyit vártatok?

És emiatt viszonylag korán, az elhatározásunkat követő kb. egy év után már meg is csörrent a telefon. Egy 4 kislány, és egy 6 éves kisfiú testvérpárnak kerestek örök anyukát és apukát, a megyei listán (Baranya). Az iratbetekintés után azonnal módosítottuk a határozatunkat, és megemeltük az életkorra vonatkozó adatokat, hogy megindíthassuk a barátkozási folyamatot.

Mennyit vártak a gyerekek?

A gyerekek 2 és 4 évesen kerültek kiemelésre a családjukból, elhanyagolva, és jelentős lemaradással kerültek a nevelőcsaládjukba. Ott két évet töltöttek el, mikorra örökbefogadhatóvá váltak. A két év nevelőcsaládban töltött év alatt a kislányunk megtanult járni, megtanulták az evőeszközök és étkészletek használatát, fejlesztést kaptak mindketten (gyógytorna és logopédia). A lányunk teljesen behozta a lemaradásait, a fiunk beszédfejlődésben további fejlesztésre szorul még. A nevelőszükőket azonnal elfogadták, anyának és apának hívták őket, az érkezésünk előtti hetekben már felkészítették őket, hogy az angyalkák találtak nekik örök szülőket.

Miért pont ők?

Mikor a felkészítő tanfolyamon kaptunk egy feladatot, hogy írjuk le, milyennek képzeljük el a gyerekünket, pontosan azt írtuk le, mint amit az angyalkák intéztek 🙂 Cserfes, vagány, eleven, gyönyörű gyerekeket 🙂 A fiunk második keresztnevet is kapott a vér szerinti szülőktől, ami pont ugyanaz, mint a férjem apai és nagyapai keresztneve. Pont annyi évesek, mint mikor elhatározásra jutottunk, hogy családot szeretnénk alapítani, csak akkor még nem tudtuk, hogy nem vér szerint fognak születni.

Miért pont ti?

Erre majd úgy 10 év múlva tudok válaszolni. A megyében nem volt más, ilyen korú gyereket és testvéreket elfogadó várakozó. 

A tanács, ami jól jött volna utólag:

A fórumokon, beszámolókban nagyrészt csupa rózsaszín érzésekről számolnak be az újdonsült szülők. Kevés az az ember, aki felvállalja, hogy pl. nem volt szerelem első látásra a találkozás (mikor először találkoztunk velük egy szobában, a fiam első mondata, arra a kérdésre, hogy bemehetünk-e hozzá egy “nem” volt), vagy hogy lelkileg megvisel ez az óriási változás bennünket is. Igenis nem csak vágyak teljesülése ez az egész folyamat, hanem kemény érzelmi hullámvasút, ami miatt nem kell hibáztatni magunkat.

A legnagyobb problémátok most:

Mindketten hoztak magukkal olyan kommunikációs és idegrendszeri elmaradottságot, amivel pláne újdonsült szülőként nehéz megbirkózni.

A fiunknál beszédfogyatékosságot állapítottak meg, ami nem a kiejtészavarban mutatkozik meg, hanem nagyon nehezen fejezi ki magát. Kevés a szókincse, nehezen alkot egész, és azonnal megérthető mondatokat. Az óvodai logopédiai foglalkozás mellett most különórákra visszük, de mellettünk is nagyon sokat fejlődött már. Még a nevelőszülőnél is sokat tévéztek, azon aludtak el, és azért nem meséltek nekik, mert állítólag nem figyeltek rá. Most már az ötperces meséket is élvezettel hallgatják, ha nem lenne esti mese, azt büntetésként élnék meg. Legnagyobb gondunk most, hogy figyeljen a kérdésére adott válaszunkra, arra, amit mondunk neki, kérünk tőle, mert nagyon nehezen tud egy dologra összpontosítani. Emellett sokszor még udvariatlanul fogalmaz és fejezi ki magát, ami bántó tud lenni. De ez is rengeteget változott jó irányba.

A kisasszony pedig elég akaratos, makacs személyiség, még sajnos a dackorszak is tart, így mindennaposak az összetűzések, hogy a követelőzését és ellenszegülését visszaszorítsuk. Sokszor próbálkozik erőltetett kiabálással és hisztivel, de a dühöngés végén meg tudjuk már beszélni, hogy miként lehet ezeket a helyzeteket enélkül megoldani. Az óvodába is néha úgy megyünk érte, hogy sokat rosszalkodott, ki kellett ülnie a gondolkodószékre, de javul ezen a téren is talán.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

A nagykönyv az első hetek és kamaszkor nehézségeire készít fel leginkább, azonban a hétköznapok adta szituációkban eléggé egyedül tudjuk érezni magunkat a problémáinkkal. Hogy egy kissé figyelemzavaros gyereket mivel tudsz összpontosításra tanítani, hogy a kezdeti harapós/karmolós hetek után a határaik feszegetésére mi a jó reakció, miközben bizalmat is szeretnél kiépíteni, de a fejünkre sem nőhetnek. Tudom ezek gyerek- és szituációfüggő esetek, de egy újdonsült szülőnek minden jól jöhet ilyenkor.

Miről olvasnál szívesen?

“A The A-Z of Therapeutic Parenting: Strategies and Solutions” c. könyvet magyar fordításban.

******

Kik vagyunk?

Budapesti, 40 pluszos házaspár, három vér szerinti gyerekkel (9, 12 és 17 évesek), és nem kis elszántsággal, hogy egy negyedik gyerkőccel lesz teljes az életünk.

Ki érkezett?

Egy hihetetlenül kedves, okos, nyitott és csodaszép, 2,5 éves, roma származású kislány, országos listáról. Pont olyan, amilyennek elképzeltük, amilyenre vágytunk!

Mennyit vártunk? Ő mennyit várt?

Mi a határozattól 15 hónapot. Ő 7 hónaposan került csecsemőotthonba, majd néhány hónap múlva nevelőszülőkhöz. Szülőanya tudomásunk szerint sosem látogatta, de azt nem tudom, hogy mikor vált örökbefogadhatóvá. A nevelőszülők (és az ő nevelt és vér szerinti gyerekeik) hihetetlenül kedvesek és segítőkészek voltak. A barátkozást nagyon segítették és nagyon-nagyon szerették a picilányt!

Miért pont ő?

Előtte már három picinél képbe kerültünk, de végül nem mi lettünk a befutók (most már tudjuk, hogy szerencsére!) Nála is felmerült a nevünk néhány hónappal korábban, de akkor nem szóltak (lehet, hogy a pandémia miatt… Nem tudom…), végül július 27-én jött a kiajánlás és augusztus 27-én már otthon volt velünk.  

Miért pont mi?

Mindenképpen nagyobb gyereket szerettünk volna, származási megkötésünk nem volt, és az egészségügyi problémákkal kapcsolatban is elfogadóak voltunk. Picilány, – bár koraszülött volt (kb. 30. hétre született) és gondozatlan terhességből született, – teljesen egészséges, semmi fejlődési gond nincs vele eddig. Kiajánláskor azt mondták, hogy rövidlátó lesz, azóta folyamatos kontroll alatt van, de semmi probléma nincs egyelőre a látásával sem szerencsére. 

Tanács, ami jól jött volna…

A tanfolyamon rengeteg információt kaptunk, úgy gondolom, hogy felkészülten vágtunk bele, de a bürokrácia azért okozott néhány nagyon kellemetlen meglepetést, ez már csak a hivatalos örökbefogadás után merült fel. Az új adókártyáját az én nevemmel, az ő új nevével és új adószámával a szülőanya címére küldték ki sima levélként, illetve a taj kártya kiállításakor az ügyintéző azt mondta, hogy az örökbefogadási határozat nem jó, majd néhány nappal később – újra bementem egy picit határozottabban – már jó volt… Erre nem hiszem, hogy fel lehet készülni.

A legnagyobb problémátok most…

Csak azok, amik egy négygyerekes családnál amúgy is előfordulnak, főleg így pandémia idején.

Miről olvasnál?

Kamaszkorban előforduló problémákról. A vér szerinti szülőkkel kapcsolatfelvételről. És szinte mindenről az örökbefogadással kapcsolatban, mások tapasztalatairól, ötleteiről.

Mindenkinek – a Tegyesz munkatársainak, a gyámügy munkatársainak, tanfolyam szervezőinek, nevelőszülőknek – nagyon szépen köszönjük a rengeteg segítséget! Nekik köszönhetjük, hogy olyan családunk van, amilyet mindig elképzeltünk!

Minden várakozónak, örökbefogadottnak, örökbefogadónak, vér szerinti gyereknek és mindenki másnak szívből kívánunk minden szépet és jót, mert a lényeg az, hogy a család az család!

******

Kik vagytok?

Kata (34) és Jani (36). Nyíregyházi lakosok vagyunk. 16 éve vagyunk egy pár és 6 éve vagyunk házasok. 5 évet töltöttünk el, hogy saját gyermekünk lehessen. Több vizsgálaton és műtéti beavatkozásokon is túl, 2019 decemberében az utolsó műtét után, amikor véglegessé vált, hogy nem lehet vér szerinti gyermekünk, elhatároztuk, hogy örökbe fogadunk. 2020 februárjában kerestük fel először a Tegyeszt. 0-2,5 éves korig határoztuk meg az életkort, amit elfogadtunk, az a koraszülöttség, az ételallergia, illetve teljesen mindegy volt, hogy kisfiú vagy kislány.

Miben vagytok mások, mint mások? 

Nem gondolnánk, hogy bárkitől is különbözőek lennénk. Nagyon sokan meglepődtek, a környezetünkből, hogy pont nekünk nem lehet saját gyerkőc, és nagyon támogatók voltak. Miután kiderült, hogy örökbe fogadunk, nagyon sok ismerős felkeresett minket, hogy igazából nekik sem akar össze jönni a saját gyermek, de ezt nem akarták eddig senkinek elmondani, csak nekünk, mivel tudják és látják, hogy mi ezt az első perctől felvállaltuk és nyíltan beszélünk róla, vagy az örökbefogadásról. Sok párral beszélgettünk azóta, hogy igazából mindig is szerettünk volna gyereket, és ha szülni nem tudtam, akkor örökbe fogadunk. Vagy így vagy úgy, de lesz gyermekünk.

Ki érkezett?

Zsófi, a mi kislányunk, augusztusban volt 2 éves, a megyéből. Egy közeli faluból érkezett hozzánk, nevelőszülőktől. Ott háromhetes korától volt. Egy teljesen egészséges, magyar származású kislány. Nagyon értelmes, sokan meglepődnek, hogy milyen tisztán és érthetően beszél, összetett mondatokban. A játékokkal, amiket vettünk neki, nagyon ügyesen játszik, akár önállóan is. Még pelenkát hord, de már szól, igaz utólag, ha esetleg valami van a pelusban. Nagyon jó alvó, napközben 2-2,5 órát alszik, az éjszakát is végigalussza, már fél 9-kor alszik és 7-kor ébred. Már 17 fogacskája kint van. Szóval tényleg tünemény.

Mennyit vártatok?

Igazából szerencsénk is volt, mert miután megkaptuk az utolsó határozatunkat, és a sorszámunkat, egy hónap után kaptunk egy levelet, amiben Zsófit mutatták be nekünk. Az indulástól kezdve, amikor felkerestük a Tegyeszt, egy év volt.

Mennyit várt a gyerek?

Zsófi 2020 decemberében lett örökbefogadható, és mi voltunk az első pár, akinek kiajánlották. Így a nevelőszülőknél körülbelül másfél évet volt, mialatt egyszer sem keresték fel az igazi szülei. Nyilván a jogi procedúra elhúzódása miatt alakult ez a másfél év.

Miért pont ő?

Úgy gondoltuk, mielőtt még nem tudtunk Zsófiról, hogy bárkit fognak ajánlani elsőre, Ő lesz. Ez nem egy piac, vagy bolt, ahol válogat az ember. Az Isten, ha Őt ajánlották elsőre, akkor Őt nekünk szánta valamiért, és mi ezt elfogadtuk. Egy pillanatig sem fordult meg a fejünkben, hogy nem Zsófi lesz a mi lányunk.

Miért pont ti?

Szerintünk az égiek nekünk szánták. Ez a sors. Nem árultak el nekünk semmilyen olyan körülményt, ami miatt minket választottak, de nem nagyon kérdezgettünk erről, igazából, nem is foglalkoztatott minket, csak örültünk, hogy sikerült a kislányunkat megismerni.

A tanács, ami jól jött volna utólag: 

Nagyon sok segítséget kaptunk a tanácsadóinktól, és a Tegyesz munkatársaitól, igazából utólag nincs olyan dolog ami jól jött volna.

A legnagyobb problémátok most:

Probléma egyáltalán nincs. Igazából az első perctől kezdve elfogadott minket, egy nap volt, amikor a másik családot emlegette, és az ott lévő gyerekeket. Ez egy hét múlva jött elő nála, de igyekeztünk mindig programot csinálni és a családban lévő gyerekekkel összebarátkoztatni, hogy újabb pozitív élmények érjék és lássa, hogy jó helyre került és itt mindenki szereti. A család nagyon segítőkész, nagyon sok barát vesz körül minket, nagyon sokat segítenek napi szinten nekünk.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Sajnos a tanfolyamon nem tudtunk részt venni a vírushelyzet miatt, online se indítottak. Igazából szerettünk volna mindenféleképpen részt venni egy ilyen tanfolyamon, de mivel vannak olyan ismerőseink, akik szintén örökbe fogadtak és nagyon sokat meséltek és beszéltünk olyan dolgokról, amit fontosnak tartottak, lehet újat nem is tudtunk volna meg.

Miről olvasnál szívesen?

A gyerekek véleményéről, hogy ők hogy látják az életüket. Mit gondolnak, mit éreznek. Vagy amikor elmondják nekik, azt hogy élik meg. Hogy mondják el a szülők, mikor milyen korban, hogy beszélnek róla. Ilyen valós kis történeteket szívesen olvasnánk.

******

Nicknév: Gábor

Kik vagytok? Szilvia és Gábor, tanár-orvos házaspár, 12 éve házasok. Megismerkedésünk után jó néhány évig úgy gondoltuk, ráérünk még a gyerekre, aztán, amikor már szerettünk volna, nem jött. Évekig. A negyedik házassági évünkben, a két sikertelen inszemináció utáni hónapban spontán megfogant kisfiunk, akit sajnos a 34. terhességi hétben egy anyai betegség miatt elvesztettünk (arteria lienalis aneurysma ruptura). Utána még próbálkoztunk lombikokkal, de az utolsó után egy nappal egyből jelentkeztünk a Tegyeszhez, akitől végül is megkaptuk álmaink gyerkőcét.

Ki érkezett? Gábor érkezett hozzánk, 15 hónaposan, titkos örökbefogadással, megyei listáról (Veszprém). Csodálatos nevelőszülők vigyáztak rá egy éven keresztül, amikor megismerkedhettünk vele. Az aktabetekintéskor minden egészségügyi állapotot el tudtunk fogadni, szerencsére nem is volt olyan probléma, ami ne múlt volna el, vagy nem lenne korrigálható (pl. csípőprobléma, amit már a nevelőszülők orvosoltak). Egy érdekes momentum az volt, amikor kb. az ötvenedik percben elhangzott, hogy „szőke, kék szemű, elálló fülű” kisfiúról van szó. Én annál a pontnál szomorodtam el, mert mindig az élt a fejemben, hogy barna hajú, barna, boci szemű gyermekünk lesz. Ezen ma már jókat nevetünk, hogy ’micsoda nagy tragédia ért’, és persze imádjuk őt így, ahogy van.

Mennyit vártatok? Négy és fél évet, hat hónapja van velünk.

Mennyit várt a gyerek? Soha nem látogatták. Egyéves kora óta lett örökbe fogadható, de még öt hónap eltelt – meglehetősen feleslegesen. Egy másik házaspár is látogatta, a barátkozás közepén döntöttek úgy, hogy mégsem szeretnék. Plusz jött a karácsonyi időszak, amitől további három hetet csúszott a procedúra.

Miért pont ő? Az első három évben újszülöttre volt csak határozatunk, de a hosszabbításnál a tanácsadónk javaslatára kitoltuk a korhatárt, és 0-3 év közötti, egészséges vagy korrigálható egészségi problémával rendelkező gyermekre változtattuk.

A legelső találkozás nagyon emlékezetesre sikerült. Abban biztosak voltunk, hogy nem akarunk semmit erőltetni, csak annyira közeledünk, amennyire Gábor is akarja. Kíváncsi volt ránk, de csak mértékkel játszott velünk, aztán mindig visszafutott a nevelőmamihoz. Amikor azonban indulni készültünk, odaszaladt hozzám, a vállamra feküdt és szorosan átölelt. Utána pedig ugyanígy a férjemet is. Akkor nyugodtam meg igazán, úgy érzem, ezzel kiválasztott minket, jelezte, hogy ő is akarja, hogy mi legyünk a szülei. Állítólag nem viselkedett így az előző házaspárral.

Miért pont ti? Valószínűleg, nem volt előttünk más várakozó, aki ilyen korú és paraméterű gyermekre várt. És hát ugyanaz a keresztneve, mint apának. Egyébként pedig négy másik Gábor van a közvetlen családtagjaink között. 🙂

A tanács, ami jól jött volna utólag: A hosszú várakozási időszak alatt rengeteg időnk volt megérni az örökbefogadásra, a vele járó kihívásokra, önmagunk és egymás megismerésére, így nem ért minket váratlanul semmi. Semmit nem csinálnánk másképp, mint ahogy történt. (Na jó, egy valamit talán: 25 évesen kezdenénk el gyermekben gondolkodni –  de ha akkor születik babánk, akkor ma nem ugyanezek az emberek lennénk.)

Sokat segített még jó pár könyv, a sok közös utazás, illetve Zsuzsa ’Finisben’ c. online kurzusa.

A legnagyobb problémátok most: Több olyan apróság van, ami nem probléma, inkább csak megoldandó feladat, vagy kérdéskör, ami foglalkoztat most minket. Például, lesz-e Gábornak kistestvére? Hogyan lehet a harapásról leszoktatni? Mit csináljunk, amikor a játszótéren például ’lerohan’ egy kislányt és nagyon erősen megszorítja, vagy elkezdi húzni a haját?

Még egy dolog, amire viszont oda kell figyelnünk: észrevettük, hogy még mindig benne élhet a félelem, hogy elviszik őt tőlünk, mert amikor jön hozzánk egy házaspár (főleg gyerekkel), mindig nyugtalan lesz egy-két napig. Érdekes módon, ha csak egyedül jön valaki, az nem jelent gondot. Valószínű még mindig elevenen él benne az érzés, hogy ’jönnek mustrálni, aztán elvisznek’.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Szerencsére semmi nem alakult másképp. Nagyon nagy szerencsénk volt a nevelőszülőkkel, csodálatos emberek, akik imádták és a nevelési módszereiknek köszönhetően számos olyan dolgot kaptunk, amely megkönnyíti az életünket. Például Gábort nem kell altatni, a kiságyba való fektetés után pár perc alatt elalszik. Imád enni. Mi gyakorlatilag zugevők lettünk, mert ő mindig mindenből enne (és csokit például nem szívesen adunk még neki). Imád olvasni és zenét hallgatni, táncolni. Egy örökmozgó, érdeklődő, mindig mosolygós kisfiú. Számtalanszor halljuk az utcán is, hogy milyen édes kisfiú.

Miről olvasnál szívesen? Főleg az egyéni emberi sorsokról, történetekről, de bármi érdekel a témában.

******

Kik vagytok? Betty és Géza vagyunk, 9 éve házasok. Már megismerkedésünkkor is tudtuk, nem lesz egyszerű a gyermekvállalás kérdése Betty kisebb betegségei miatt. Végül egy év próbálkozás után elindultunk a kivizsgálások útján, ahol hivatalosan semmi komolyabbat nem találtak. Ennek ellenére kizárólag a lombikot javasolták számunkra, amit határozottan nem szerettük volna, várakoztunk és imádkoztunk. Több évi várakozás és imádság után indítottuk el az örökbefogadást, 2019 augusztusában volt jogerős határozatunk.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem érezzük másnak magunkat, mint a többiek. Katolikus hitünk miatt zárkóztunk el a mesterséges beavatkozásoktól.

Ki érkezett? Magánutasként érkezett hozzánk Anna Sára újszülöttként. Teljesen egészséges. 

Mennyit vártatok? Jogerős határozatunktól számítva 1 év 2 hónapot.

Mennyit várt a gyerek? Újszülöttként érkezett hozzánk, a kórházból mi hozhattuk haza határozattal,

Miért pont ő? A Tegyesznél először még voltak észrevételeink („látható rasszjegyektől mentes babát szeretnénk” – fogalmaztuk meg közösen a tanácsadónkkal), végül az Ágacska Alapítvány csoportjainak hatására módosítottunk ezen és minden téren elfogadóak lettünk.

Miért pont ti? Magánutasok voltunk. Betty kolléganője szólt, hogy ismer egy fiatal anyukát, aki harmadik gyermekét várja, de nem szeretné megtartani.

A tanács, ami jól jött volna utólag: 

NE várakozz, NE halogasd. Indulj el mielőbb ezen az úton, ha bármi felmerül, hogy nem jön össze a baba.

A legnagyobb problémátok most: nincs. Tényleg nincs.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: az adminisztráció és a bürokrácia buktatói. Két fontos dolog: az anyakönyvi kivonatot a szülőanyának a kórházban mindenképpen alá kell írnia, illetve a 6 hét gondolkodási idő alatt vagy végén a gyámhivatal felé kell jeleznie a szülőanyának, ha mégis másképp gondolja. Mert az utolsó napon nálam jelentkezett a szülőanya infóval a taj és adókártyáról, ami, mint kiderült, hetekkel azelőtt már megérkezett. De gondolom, dolgozott benne is nagyon a dolog.

Miről olvasnál szívesen? Mindent elolvasunk, szinte mindenre választ is találtunk a blogon.

******

Nicknév: H family

Kik vagytok? Negyvenes házaspár vagyunk, 19 éve vagyunk együtt. A családunkban nem újdonság az örökbefogadás, testvéreink (igen, ők is egy párt alkotnak) szintén örökbefogadás útján váltak családdá, két csodálatos kisfiú szülei lettek, akik már idén 8 és 4 évesek.

Nálunk sokáig nem köszönt be a gólya, illetve volt egy rövidebb látogatása 2017. év vége felé, de tovább költözött az angyallá vált gyerkőccel. Reprodukciós eljárásba bele sem kezdtünk, ezt követően azonnal az örökbefogadás mellett döntöttünk, és elkezdtük várni a mi csodánkat. Nagyon összetartó család vagyunk, szinte minden hétvégét együtt töltünk, a fiúk is nagyon várták az unokatesó érkezését.

Ki érkezett?

Egy csodálatos kisfiú szülei lettünk, aki öthetes koráig a kórház koraszülött osztályán volt. Nagy harcokat vívott meg élete első heteiben, de győztesként került ki, és azóta nagyon boldog, kiegyensúlyozott baba, aki bearanyozza a mindennapjainkat.

Mennyit vártatok? Mennyit várt a gyerek?

2018 májusában lett érvényes határozatunk, és azóta várakoztunk. A telefonhívás 2020. december 28-án érkezett a Bölcső Alapítványtól, és az év utolsó napját a gyámhivatalban töltöttük. Nagyon hálásak vagyunk az alapítvány vezetőjének, Budavári Zitának és a gyámhivatalnak is, hogy az óév utolsó napján is nagy szeretettel és hatalmas szakmai támogatással segítették, hogy a kismanó mihamarabb haza is érkezhessen az új otthonába. Ez a hozzáértő szakmai támogatás nagyon nagy biztonságot nyújtott nekünk a teljes folyamat alatt. A picurka öt hetesen aludt először a saját ágyikójában. Január negyedikéig minden nap leutaztunk hozzá. A kórház dolgozói nagyon nagy szeretettel gondoskodtak róla, és a vírushelyzet ellenére mindennap láthattuk a kihelyezésig.

Miért pont ő? Miért pont ti?

Hiszünk abban mindketten, hogy véletlenek nincsenek, teljesen biztosak voltunk a telefonhíváskor is, hogy ő a mi gyermekünk. Semmi kétségünk nem volt, abban a pillanatban sem, ahogy megláttuk, hogy mi egy család vagyunk. Ahogy a kezembe adták első pillanatban, azt hittem, rosszul vagyok, mert mozgott a föld, szólni is akartam épp, hogy valaki vegye el, mert valószínűleg az izgalom miatt én mindjárt elájulok, de abban a pillanatban megszólalt a férjem, hogy ezt mindenki érzi, vagy csak ő. Akkor már mozogtak a lámpák és a kép a falon, akkor volt a földrengés a szomszédos országban, amit a kórházban is érezni lehetett. Szóval így érkezett ő a családba, egy földrengéssel.

A tanács, ami jól jött volna utólag:

Igazából nem jut ilyen eszünkbe, nagyon nagy segítség volt, hogy a Finisben csoportot pont a hívás előtti hetekben fejeztük be, itt nagyon sok hasznos tanácsot kaptunk, ezt ajánlom mindenkinek, hogy vegyen rajta részt.

A legnagyobb problémátok most:

Nincs ilyen.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Igazából semmi, igyekeztünk mindenre tudatosan készülni, mert tudtuk, hogy abban a pillanatban azt se fogjuk tudni, hogy hívnak, ha megérkezik a hívás. Mi mindennel előre készültünk, a szoba teljesen kész volt, az ágynemű felhúzva, kisruhák a szekrénybe. Az is egy program volt mindig, hogy időről időre lehúzni átmosni, vasalni őket. De mindenki más, engem ez megnyugtatott.

Miről olvasnál szívesen?

Minden történet egy csoda és mégis más. Bármit szívesen, ami az örökbefogadással kapcsolatos.

Ha úgy érzed, hogy te is hamarosan sorra kerülsz, és készülnél a gyermek érkezésére, akkor várlak a Finis csoportba, ahol együtt vesszük át az örökbefogadás előtt fontos tudnivalókat.