Babaköszöntő 2022. február

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

H. család

Kik vagytok? Agglomerációs településen élő házaspár, én 40, a férjem 46 éves. Lassan 15 éve alkotunk egy párt, de házasságot az örökbefogadásra való jelentkezés előtt és miatt kötöttünk, 3 évvel ezelőtt. Nem bántuk meg. 🙂 Első gyermekünkre vártunk.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem feltétlenül vagyunk mások, de az örökbefogadó házaspárok kisebb csoportjához tartozunk azzal, hogy semmilyen orvosi beavatkozásra, inszemre, lombikra nem jelentkeztünk, opcióként sem merült fel bennünk. Vér szerinti gyermekünk természetes úton, egészségi okokból nem lehet, így gyakorlatilag egyértelmű volt számunkra, hogy örökbe fogadunk, ha majd gyereket szeretnénk. Azzal meg talán egy még szűkebb csoporthoz tartozunk, hogy hosszú évekig egyáltalán nem akartunk gyereket. Majd egyszer csak bennem megváltozott ez – ketyegni kezdett a biológiai órám, ahogy nem túl empatikusan mondani szokás -, de hónapokig érlelgettem, emésztgettem magamban a dolgot. Ez, utólag belátom, hiba volt, mert mire a párom elé tártam, hogy most már gyereket szeretnék, akkor én már kb. azonnal szerettem volna, ő meg 5 perccel azelőtt még abban élt, hogy nem lesz gyerekünk talán soha. Szóval jöttek az ő hónapjai a gondolkodásra, érlelődésre, miközben persze sokat beszélgettünk és – főleg én -, informálódtunk, olvastunk. Így végül, a párom kérésére elmentünk a Fészek Alapítvány egy kirándulására, ahol megismerkedtünk egy szuper-szimpatikus örökbefogadó családdal, velük mai napig tartjuk a kapcsolatot. Még ezután is eltelt jó két hónap, mire kimondta a párom, hogy vágjunk bele. Viszont innentől fej-fej mellett haladtunk nagyjából, és ez így sokat segített mindkettőnknek a várakozás ideje alatt.

Ki érkezett? Tegyesz országos listáról érkezett cigány származású kislányunk, aki az első találkozásunkkor volt pontosan három hetes. Öt nappal később már itthon volt velünk.

Mennyit vártatok? Az első tegyeszes “randitól” számítva 2 év 7 hónapot vártunk, majdnem napra pontosan.

Mennyit várt a gyermek? Tulajdonképpen 3 hetet (+5 nap, amire hazahozhattuk), mivel a vér szerinti anya még a születése előtt lemondott róla, viszont a saját megyéjében nem találtak neki családot – a származása mellett a vér szerinti anya (kezelt) pszichiátriai betegsége és egy méhen belüli vírusfertőzés miatt (amiből már 2 hónaposan kvázi gyógyultnak számított a lányunk).

Miért pont ő? Mert ő a mi lányunk, már akkor biztosan tudtam, amikor a telefon megcsörrent és az ügyintézőnk hívott, hogy a minisztérium kiválasztott minket egy kislányhoz. Korábban volt két sikertelen kiajánlásunk egy alapítványtól, azokat a babákat végül nem adták örökbe. Ebben az esetben viszont teljesen más érzésekkel, gyakorlatilag földöntúli nyugalomban éltük meg a napokat az első találkozásig és a hazahozatalig, mert tudtuk, hogy minden rendben van. 0-1,5 éves korú, egészséges, vagy korrigálható egészségi állapotú, bármilyen nemű, egy gyermekre szólt a határozatunk, származási kikötésünk nem volt. Illetve az elején annyi igen, hogy erős rasszjegyek nélküli gyermeket szeretnénk, de ezt néhány tanfolyam, csoportfoglalkozás és személyes tapasztalatok után kértük módosítani arra, hogy származási kikötésünk nincs.

Miért pont ti? Feltettük a kérdést a lányunk ügyintézőjének, de nem tudott rá válaszolni. Mivel volt egy veleszületett vírusfertőzése – amiből azóta sikeresen kikezelték -, ez pedig infektológiai kezelést igényelt, ezért gyanítjuk, hogy mindenképpen Budapestre, vagy a környékére szerették volna örökbe adni a kislányunkat, hiszen gyermekinfektológia tudtommal csak Budapesten van. De ez is csak spekuláció a részünkről tulajdonképpen. Mindenesetre ő biztosan nekünk született, erre több égi jel is utalt már a legelejétől fogva.

A tanács, ami jól jött volna utólag: A gyermekágyi depresszió bizony nem csenget, csak berúgja az ajtót akkor is, ha nem én szültem a gyerekemet. Óriási stressz egyik napról a másikra azt a felelősséget feldolgozni, hogy mostantól itt van egy kicsi emberke, akiért felelősek vagyunk, akit nem csak életben kell tartanunk, hanem lehetőleg boldog, kiegyensúlyozott, egészséges embert kell nevelnünk belőle. (Egyébként ez eddig jól megy, hála az égieknek!)

Az Ágacskás tanfolyam, ami nekünk még kötelező volt, nagyon sok mindenre felkészített szerencsére, még arra is, hogy merjünk és tudjunk segítséget kérni, ha szükségünk van rá.

A Tegyesz munkatársainak, akikkel kapcsolatba kerültünk, nagyon hálásak vagyunk, mert minden gördülékenyen és nagykönyvszerűen zajlott. A 30 napos kihelyezés időszakára kirendelt gyámmal is jó volt a kapcsolatunk, szóval tényleg csak elismerőleg tudunk nyilatkozni, pedig két nagyon különböző megye szakszolgálatával kellett együttműködnünk.

A legnagyobb problémátok most: Most már semmi, de tényleg. Kislányunk kiegyensúlyozott, jó alvó, alapvetően jó evő, tényleg egy álombaba, a kezdetektől. Nyilván ő is nyűgös és hisztis néha, de ezek a ritkább alkalmak, így bőven a kezelhető kategóriában vannak. Boldogok vagyunk.

Miről olvasnál szívesen? A Babaköszöntő rovatot is szívesen olvassuk a mai napig, a várakozás alatt sokszor tartotta bennünk a lelket. Még fontolgatjuk, hogy szeretnénk-e kistesót vállalni, így ezzel kapcsolatos írások érdekelnek most a legjobban.

*******

Zsolt és Anita

Férjem 37, én 35 éves vagyok, Komárom-Esztergom megyéből. Összesen kb. 10 évet várakoztunk gyerekre, ebből 6 évet próbálkoztunk a “hagyományos” úton, mivel a hormonkezeléseket nem vállaltuk, majd 2 évet egy baleset miatt pihentünk, ezt követően végleg eldőlt, hogy nem tudok gyermeket szülni, így egyértelmű volt az örökbefogadás. 1,5 évet vártunk.

Nem vagyunk mások, gyermeket akartunk, az örökbefogadás volt a mi utunk, ezt én már elég korán sejtettem, de férjemnek kellett még idő, mire megérett az örökbefogadásra.

Kiara érkezett 2,5 évesen országos listáról. Az érdekesség, hogy a megyéjében ki sem ajánlották senkinek kislányunkat a származása és bőrszíne miatt. Ez volt a mi szerencsénk, mert bárki meglátja, rögtön beleszeret. Barna bőr, barna szemek, barna göndör fürtök. Mint egy mesefilmből előbújt kis cukiság. Az iratbetekintéskor sok jót nem láttunk abban a két oldalban, amit kaptunk, azt írták, a korához képest rengeteg lemaradással él és nem megfelelően történik a nevelése. Az első rápillantáskor már biztosan tudtuk, hogy ő a mi kislányunk. Ezt követte a hideg zuhany, mikor mentünk volna barátkozni, és a nevelőszülőtől tudtuk meg, hogy tervezett műtétje lesz kislányunknak. Erről semmi információt nem kaptunk, így volt egy pár nehéz napunk, mire megszületett a döntés, hogy menjen a műtét és majd barátkozunk később. A barátkozás alatt (6 nap) odaköltöztünk a közelbe, így minden nap vele voltunk szinte egész nap. Kezdetektől szuperül megértettük egymást, annyira természetes volt minden, mintha mindig is így lett volna.

1,5 évet vártunk.

Kiara 4 hónaposan került a rendszerbe, sosem látogatták, másfél évesen született meg a határozat, hogy örökbe adható és 11 hónappal később ajánlották ki.

Kezdetben teljesen más elvárásokkal indultunk neki az örökbefogadásnak, de a tanfolyamon minden a helyére került. 1-4 éves korú gyerekre vártunk, neme és származása mindegy. Betegségek tekintetében is elfogadóak voltunk.

Kiara volt az első, aki miatt megcsörrent a telefon nálunk, végig igyekeztünk reálisan nézni a dolgokat, és kevésbé hagyatkozni az érzéseinkre, persze egy ponton túl ez már nem működött, és a cukiság elvitt minket.

Hogy miért minket választottak, az sorsszerű volt. A kiajánlás előtt pár nappal beszéltem az ügyintézőnkkel, akivel megbeszéltük, hogy országos listára is tegyen fel minket úgy, hogy pontosítsa a feltételeinket, megtette, és jött is a telefon.

Szerencsések vagyunk, a gyermekpszichológusunk folyamatosan mellettünk volt és segített a bizonytalanságokban és a trauma feldolgozásában.

Problémánk nincs, jelenleg a lemaradások fejlesztésén dolgozunk sokat. Mivel nem beszél még kislányunk, így most az az első, hogy ezt fejleszteni tudjuk. Egyelőre csak itthon, nem vontunk be szakembert, igyekszünk pótolni mindazt, ami eddig kimaradt a kis életéből.

Minden másképp volt, a kiajánlás, a rápillantás, az iratbetekintés, a barátkozás és még a hazaérkezés sem úgy ment, ahogyan tanultuk a tanfolyamon. De szerencsénkre az ügyintézőnk és a gyerekpszichológusunk mindenben támogatott minket, és nem lehetünk nekik elég hálásak mindezért.

Amint sikerült összekovácsolódnunk, már adjuk is be a jelentkezésünket egy kistestvérre.

*****

A mi történetünk kicsivel több, mint 18 éve kezdődött. Az akkori párommal a második babát vártuk, sajnos 2 hónappal előbb érkezett és nekem szülés után komplikáció lépett fel, eltávolították a méhem. Csak a műtét után tudtam meg, hogy a kislányunk Down-szindrómás lett… Akkor ez minket nagyon lesújtott, hiszem semmit nem tudtunk erről a “betegségről . De elfogadtuk, amit Isten nekünk szánt. Hónapról hónapra okosabb, ügyesebb lett Karina, hála a sok fejlesztésnek és a rengeteg törődésnek, amit most, hogy Karina nagy lett, ezerszeresét kapjuk vissza!

Apukájával a kapcsolatunk nem működött, ezért különmentünk. 2015-ben megismertem a jelenlegi férjem, akinek mondtam, hogy nem lehet közös babánk, ő elfogadta. Aztán 2021-ben úgy döntöttünk, hogy örökbe fogadunk egy babát, de nem volt kérdés, hogy milyen babát szeretnénk nevelni közösen! Olyat szerettünk volna, akit tudunk fejleszteni, hogy esélyt adjuk olyan gyermeknek, “aki nem megfelelő paraméterekkel született”, és a papírunkon az első helyen a Down- szindróma szerepelt!

Felvettük a kapcsolatot Steinbach Évával, akinek nagyon sokat köszönhetünk!!! Talált is nekünk egy csodálatos Hercegnőt! Egy év várakozás után végre láthattuk, foghattuk… Kecskeméten volt egy gyermekotthonban.

Amikor először láttuk, leírhatatlan, amit akkor éreztünk, egy csoda, egy tündér akkor 16 hónapos csöppség volt. Mivel volt egy komoly szívműtétje, nem fejlődött rendesen, de hála Isten’ műtét után szépen gyarapodott. Most már hivatalosan is a mi gyönyörű lányunk. Tudom, több figyelemmel, több lemondással jár a nevelése, mindig velünk marad, de amit ők tudnak nyújtani, azt nem lehet szavakba önteni! A világ legcsodálatosabb gyermekei a downosok. Van egy vers és szerintem annyira igaz: “lehet, belőlünk hiányzik az az egy kromoszóma.” Most már teljes családként élünk Apa, Anya, Karina, Zsófi.

******

Nicknév: Timi és István

Kik vagytok? 41 és 43 évesek vagyunk. Hat éve vidékre költöztünk egy ikerházba, végre volt saját házunk, kis udvarral, kutyussal. Úgy éreztük, minden adott, most már végre jöhet a gyerek, de nem jött. Elkezdődtek az orvosi kivizsgálások, szerencsére semmi komolyabb egészségügyi problémát nem találtak nálunk, csupán a koromra hivatkoztak. A sok év lelki vívódása után egyre inkább elkezdett foglalkoztatni az örökbefogadás gondolata. Szinte csak megemlítettem a férjemnek ezt a dolgot, aki azonnal egyetértett vele és már el is indítottuk a folyamatot.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem érzem magunkat másnak semmiben, ugyan úgy vágytunk gyermekre, mint más.

Ki érkezett? Egy gyönyörű, rendkívül barátságos, egészséges 3 éves kislány érkezett hozzánk megyei listáról (Pest megye). Országos listán is fent voltunk és mivel nem tettünk se származási, se nemi kikötést, biztos voltam benne, hogy országos listáról kapunk kiajánlást és kisfiú lesz. Hát nem így lett…

Mennyit vártatok? Nem sokat vártunk, nagyon szerencsésnek érzem magam emiatt. Annyira egybevágtak a dolgok köztünk és a kislány története között, hogy ez a kislány nem lehetett másé, csak a mienk, hozzánk illesztették. A határozatot július 1-én kaptuk meg, november 8-án hívott az ügyintéző, hogy fogadókészek vagyunk-e. El sem akartam hinni, hogy már ezért keresnek, zavaromban vissza is kérdeztem: „Hát az meg mit jelent?”. Persze fogadókészek voltunk, hiszen nem változott semmi, a gyerekszoba érintetlenül várta gazdáját a környezettanulmány óta.

Mennyit várt a gyerek? A gyerek sokat várt sajnos, sokkal előbb örökbe adható lett volna, de akkor nem lett volna a Mi gyerekünk. A másik, ami megnyugtató számomra, hogy nagyon jó nevelőszülőknél volt addig, amíg nem találtunk egymásra. (Az első öt hónapját csecsemőotthonban töltötte, ezalatt párszor látogatta a vér szerinti édesanya, öthónapos kora után biztos nem.)

Miért pont ő? A határozatunk 0-3.5 éves korú gyerekre szólt. Egy viszonylag hosszú aktát adtak a kezünkbe róla, de semmi olyat nem olvastunk benne, ami minket zavart volna. Sőt, én ilyen előtörténetű gyerkőcöt képzeltem el, mikor még csak álmodoztam róla.

Miért pont ti? Amint már előzőleg írtam, ő nem lehetett másé, csak a mienk. Három kapcsolódási pontot is találtak köztünk és a gyerek között. Szerencsére a nevelőszülőt is bevonták a végső döntésbe és ő ismervén a gyereket úgy gondolta, hogy nálunk lenne a legjobb helye a kislánynak.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Sok tréninget, meg előadást meghallgattunk a várakozás alatt a férjemmel, de arról sehol nem volt szó, hogy ez hirtelen milyen nagy változást jelent majd számunkra minden téren. Három hét alatt kiszakadtam a munkából és lett egy teljesen más életünk.

A legnagyobb problémátok most: Szerencsére komolyabb problémánk nincsen a kislánnyal, csak olyanok, mint a hisztizés, meg az akaratosság, de ezek kezelhető dolgok, melyek az életkorából adódnak.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Fel voltunk készülve a legrosszabbakra, a tanfolyamon sok mindenről meséltek, mire lehet számítani egy örökbefogadott gyereknél. Ehhez képest pozitív csalódás ért minket, szerintem egészen jól kezelhető a kislány, persze nekünk is vannak nehéz napjaink és sok feladat van még előttünk.

Miről olvasnál szívesen? A kisgyermekes anyukák visszaintegrálódásának lehetőségeiről a munkahelyre.

******

Kik vagytok?

A 40-es éveink elején járó házaspár vagyunk (én 39, a férjem 42). 15 éve vagyunk házasok. Közel 10 éve szeretnénk már gyermeket, több lombik program és műtét áll már mögöttünk. A 6. program után döntöttünk úgy, hogy befejezzük és elindulunk az örökbefogadás útján, de az örökbefogadásról már korábban is beszélgettünk.

Miben vagytok mások, mint mások?

Nem hiszem, hogy mások lennénk. Gyermeket szerettünk volna és nekünk az örökbefogadás lett az utunk.

Ki érkezett?

A kislányunkat kéthetesen hoztuk haza a kórházból, a megyei listáról (Szabolcs), teljesen egészséges, tökéletes kis csöppség.

Mennyit vártatok?

A Tegyesszel való első kapcsolatfelvételtől a kislányunk hazaérkezéséig kicsivel több, mint 1,5 év telt el.

Mennyit várt a gyerek?

Két hetet. Már a születése előtt lemondtak róla, csak az ideiglenes kihelyező határozatra kellett várni kicsit.

Miért pont ő?

Elcsépelt lehet, de úgy érezzük, hogy ő tényleg nekünk született. Réka a negyedik kiajánlásunk. 0-1,5 éves kor közötti gyermekre várakoztunk, nemi és származási kikötés nélkül, életminőséget nem befolyásoló egészségi állapottal. Az első kiajánlásunk esetében egyértelműen éreztük, hogy nem ő az igazi, a második kislányra én már „igent” mondtam volna, de a férjem nem tudta teljes szívvel elfogadni, a harmadik kiajánlásunk egy kisfiú volt és bár nemi kikötést nem tettünk, ahogy telt az idő, egyre inkább azt éreztük, hogy mi kislányt szeretnénk. Ezután következett Réka és minden korábbi döntésünk – ami miatt lelkiismeret-furdalásunk volt – értelmet nyert. Itt szeretném megjegyezni, hogy nagyon nehéz „nem”-et mondani egy kiajánlott gyermekre.

Miért pont ti?

Ezt a kérdést mi is feltettük magunknak. Azért is sorsszerű az egész, mert mi csak megyei listán várakoztunk, mégis egy távoli megyébe mentünk a kislányunkért. Ennek az az oka, hogy a vér szerinti anya hivatalos lakcíme a mi megyénkben van, így az itteni hivatal illetékességi körébe tartozott ez az örökbefogadás.

Meg vagyunk róla győződve, hogy a tanfolyam elvégzése előnyt jelentett a kiválasztásunknál.

A tanács, ami jól jött volna utólag:

Nincs ilyen.

A legnagyobb problémátok most:

Nincs problémánk 🙂

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva / ahogy a tanfolyamon tanultátok?

A tanfolyam és ez a blog is hatalmas segítség volt, hogy eligazodjunk az örökbefogadással kapcsolatos információk között. Talán csak annyit írnék, hogy a tanfolyam elvégzése után már kezdtünk lemondani arról, hogy újszülött babánk lehet és kezdtük elfogadni, hogy egy egy év körüli baba fog a családunkba érkezni. És miután ezt letisztáztuk magunkban, utána jött a telefonhívás, hogy született egy kislány…

******

Rita & Zsolti

Tíz éve vagyunk házasok, vér szerinti gyermekünk sajnos nem született.

2019 júliusában jelentkeztünk a Csongrád-Csanád megyei Tegyesznél, rá egy évre kaptunk határozatot.

2021. augusztusban Békés megyébe költöztünk, ahol új eljárást kellett lefolytatni. Novemberben csörrent meg az a bizonyos telefon. Megismertük Gyuszit, a négyéves kis csibészt. Teljesen egészséges, egy éve volt örökbefogadható, Orosházán élt. November 25-én találkoztunk először vele. Nem volt kérdés. Szerelem volt első látásra. Elfogadók voltunk származás és egészségi állapot tekintetében is. Nekünk ajánlották ki előszőr, egyhangúan minket választottak az illetékesek. Mint utólag kiderült, még külsőleg is hasonlít ránk 🙂

Nagyon jól fel lett készítve arra, hogy egyszer eljönnek érte. Nagyon gyorsan és jól haladt a barátkozás.

December 16-án hoztuk haza, 2022. január 23-án lett végleges az örökbefogadás.

A tanfolyamon hallottak alapján nehezebbre számítottunk, de nagyon sokat segített a tanfolyam.

Ha remélhetőleg te is hamarosan sorra kerülsz, és felkészülnél a gyermek érkezésére, akkor várlak a Finis csoportba, ahol együtt vesszük át a kiajánlással, barátkozással, adminisztratív ügyekkel és lelki felkészüléssel kapcsolatos tudnivalókat. Legközelebb: 2022. április 28., május 5., 12., 19., mindig csütörtökön 18-20 óra között. https://orokbe.hu/talalkozok/tamogato-csoportok/finisben/