Örökbe.hu

A Hat hét című új magyar játékfilm egy nyílt örökbefogadás története. Zsófi, a nehéz családi körülmények közt élő, teherbe esett középiskolás lány egy gyermektelen idősebb párnak adja örökbe születendő kisbabáját. A film Zsófi szemszögéből követi azt az időszakot, a szülés utáni hat hetet, mikor a vér szerinti anyának még joga van az örökbeadás után visszavonni a döntését. Az Örökbe.hu 2022. év végi rendezvényén premier előtt levetítettük a filmet, és utána Mártonffy Zsuzsa beszélgetett az alkotókkal, Szakonyi Noémi Veronika rendezővel és Vincze Máté Artur forgatókönyvíróval. E beszélgetést olvashatjátok.

2023. március 23-tól országszerte mozikba kerül a film,  és március 16-tól számos helyszínen lesznek közönségtalálkozóval egybekötött premier előtti vetítések. 

Zsuzsa: – Szeretettel köszöntöm az alkotókat, köszönjük, hogy megengedtétek, hogy levetítsük ezt a filmet. Kis visszatekintéssel kezdeném. Öt évvel ezelőtt szerveztünk egy hasonló örökbefogadó rendezvényt, Vincze Máténak két dokumentumfilmjét vetítettük le. Az egyik alkotás egy nemzetközi örökbefogadásról szólt, a másik pedig öt gyerek családból való kiemeléséről és nevelőszülőnél való elhelyezéséről. Már akkor említetted, hogy nagyon foglalkoztat a nyílt örökbefogadás és a hat hét témája. Hogy jutottatok el idáig?

Máté: – Noémivel Almási Tamás dokumentumfilm-rendező osztályában találkoztunk a Színművészeti Egyetemen. Ott hétről hétre témákat kellett kutatni és forgatni különféle emberekről, történetekről, így botlottam bele az örökbefogadásba. Az első filmek után tovább kerestem témákat, és ebben nagyon sokat segítettek a civil szervezetek, illetve Zsuzsával is régóta leveleztünk, beszélgettünk a lehetséges ötletekről az örökbefogadáson belül. Így jutottunk el oda, hogy jó lenne a hat hétről egy dokumentumfilmet csinálni. A folyamatban rájöttünk, hogy annyira érzékeny ez a periódus mind a két fél életében, hogy dokumentumfilmesként zavaró lenne jelen lenni egy kamerával, egy stábbal. Nem akarnánk semmiképpen sem befolyásolni egyik félnek sem a döntését a folyamatban. Ezért döntöttünk úgy Noémivel, hogy ebből inkább egy játékfilmet szeretnénk készíteni, de azt úgy, hogy a kutatásainkra alapozzuk a karaktereinket, a történetet, és így tudunk igazán közel menni ezekhez a szereplőkhöz, helyzetekhez.

Zsuzsa: – Az örökbefogadás elég gyakran szerepel filmeken. Ez egy nagyon látványos drámai esemény, de szakmailag sokszor nem korrekten dolgozzák föl. Itt azonban rendben voltak a kisebb részletek is. Mennyit kutattátok a témát?

Noémi: – Igazából Máté kutatta rengeteget, már nyolc éve foglalkozik a témával, én egy picit később csatlakoztam ebbe.

Máté: – 2020 április-májusában elkezdtünk ráfordulni, hogy ebből tényleg szeretnénk beadni egy pályázatot a Filmintézethez, onnantól sokkal intenzívebben találkoztunk civil szervezetekkel, nőgyógyászokkal, pszichológusokkal, örökbefogadókkal, és az ő történeteikből inspirálódtunk a folyamatban, nagyon sok emberhez eljutottunk. Maga az írás, a történet megírása elég gyorsan és gördülékenyen tudott haladni emiatt, mert szimplán a valóságból merítettünk nagyon sok ötletet, de nyilván dramatizáltunk jeleneteket a filmben, mivel játékfilmről van szó. Nagyon örülünk, hogy el tudott készülni így ez a film.

Zsuzsa: – De ez nem egy konkrét történet?

Máté: – Sok valós eseményen alapszik, de nem egy konkrét történet. Zsófinak a karaktere egyébként egy életet adó anya karakteréhez nagyon hasonlít, akivel mi találkoztunk.

Zsuzsa: – Eszerint örökbeadó anyákkal is sikerült kapcsolatba lépni.

Máté: – Igen, nyilván anonim módon, nincsenek feltüntetve a stáblistán. A sportolói aspektust az egyik életet adó anya hozta be, akivel beszélgettünk, és akitől sokat inspirálódtunk, hogy ő hogy állt a döntéshez a sportkarrierje során. Igyekeztünk egy olyan sportot választani, amelyet magyar filmben nem nagyon láthattunk még, de izgalmas tud lenni vásznon is, amit egyéniben játszanak, de csapatban is. Az írás során észrevettük, hogy mennyire komoly asztalitenisz-kultúra létezik Magyarországon. Az operatőrünk volt az egyetlen ember, aki nem volt boldog, hogy az asztalitenisz lesz a sportág, mert nehéz feldolgozni képen a gyorsasága miatt, ahogy pattog a labda. Ennek ellenére örülünk, hogy kitartottunk mellette.

Zsuzsa: – A filmet a vállán elvivő fiatal lány, Román Katalin nem egy profi színész.

Noémi: – Katunak ez volt az első szerepe. Nagyon sokat castingoltunk, megnéztünk tehetséges fiatal színészeket, asztaliteniszezőket, profi sportolókat, de sokáig nem találtuk a főszereplőt. Tudtuk, hogy ki Zsófi, nagyon erős víziónk volt Mátéval. Egyszer csak az egyik osztálytársunk a dokumentumfilm-rendező osztályban mondta nekünk, hogy ő ismer egy lányt, akit éppen a Színművészeti felvételire készít fel, nézzük meg. Akkor bejött Katu, Román Katalin, leült, elkezdtünk vele improvizálni, és libabőrösek lettünk, mert azt éreztük, hogy ő Zsófi. Fantasztikus volt vele a munka. Ő egyáltalán nem tudott pingpongozni. A barátunk azt tanácsolta neki, hogy bármit kérdeznek, mondja azt, hogy tud. Mi kérdeztük, hogy tud-e pingpongozni. Rávágta, hogy persze, mindenki tud pingpongozni. De a producerünk, Romwalter Judit résen volt, és felállított egy pingpongasztalt az alagsorban. Levittük Katut, és láttuk, hogy teljesen rosszul fogja a pingpongütőt. Viszont két hónap alatt megtanult úgy pingpongozni, ahogy a filmen látjátok. Napi 5-6 órát edzett, az olimpiai csapat játékosa, Fazekas Marcsi, és a Statisztika csodálatos edzői is segítettek neki felkészülni. Elképesztő volt a kitartása.

Zsuzsa: – Mint a nagy hollywoodi színészek, akik egy szerep kedvéért ötven kilót híznak, vagy kigyúrják magukat.

Máté: – Pontosan. Minden nap sportolt, tésztát evett, hogy súlyt szedjen fel, úgy nézzen ki, mint aki terhes.

Zsuzsa – A filmnek a címe a Hat hét. Ez azt az időszakot jelenti, mikor az örökbeadó anya szülés után hat héten belül visszatérheti még a gyermeket. Ti mit gondoltok erről a jogszabályról?

Noémi: – Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert egyrészt azt gondoljuk, hogy ez egy szükséges időszak, másrészt meg hosszú, de máshol is létezik Európában, Németországban például 8 hete van a kismamának, több másik európai országban is hat hét. Valahogy azt éreztük, hogy nem tudjuk eldönteni azt, hogy ez az időszak hosszú vagy pont rövid.

Máté: – Az interjúink alatt is azt vettük észre, hogy a civil szervezetek meg a szakemberek se gondolkodnak ugyanúgy erről a hat hétről, hogy ez szükséges-e, és ilyen hosszan-e. Mi nem szeretnénk állást foglalni. Amikor elkezdtünk dolgozni a történeten, azon gondolkodtunk, hogy kinek a szemszögéből mutassuk be ezt az időszakot. Ez egy komoly dilemma volt, mert mind a két oldalnak izgalmas ez a periódus, és filmre kívánkozik, de úgy gondoltuk, hogy muszáj választani egy nézőpontot a filmben. Végül a szülőanya szemszögéből dolgoztuk fel, aki a legtöbbet veszíti a folyamatban, de igyekeztünk becsempészni pillanatokat az örökbe fogadó pár életéből is.

Zsuzsa: – Mindenesetre ez a drámai feszültség jót tett a filmnek. A hat hét alatt Zsófi, az örökbeadó kamaszlány eljut a tagadástól a gyászig. Mert a szülésnél nem nézi meg a csecsemőt, nem két fotót, próbál úgy tenni, mintha meg se történt volna, és a film végére elfogadja, hogy ő szült egy gyereket, eljut ennek a veszteségéig. Ez egy elég nagy eseménysor az örökbeadó anya szempontjától, de a többiekéből is. És ha nincs ez a hat hét, akkor ez a film sem jön létre.

A filmet moziban még szélesebb körben nem láthatták, egyedi vetítések voltak, és őrületes díjesőt kapott. Ahova meghívtak fesztiválokra, a legtöbb helyről valamilyen díjjal távozott, nem is tudom most mindet felsorolni. Mi lesz a film jövője?

Noémi: – Most úgy néz ki, hogy lesz egy forgalmazónk. A Hat hét tévéfilmnek indult, tévéfilm-finanszírozást kapott, és aztán a fesztiválsikerekre való tekintettel elkezdtünk gondolkodni azon, hogy nagyon jó lenne moziba vinni. Egy forgalmazó most keresett meg minket, hogy szeretik ezt a filmet, látják az érdeklődést, és lehet, hogy 2023-ban moziba tudnák vinni. Annak nagyon örülünk, hogy 12-es karikát kapott a film. A korhatárbizottság azt mondta, hogy szeretnék, ha sok középiskolába eljutna.

Zsuzsa – Pár csúnya szón kívül más nem történik benne, még a papagáj sem egyenesben múlik ki.

Máté: – Mi nem számítottunk arra, hogy külföldön a fesztiválokon ekkora sikere lesz a filmnek. Az örökbefogadásról már készültek filmek a világon, de ez a hat hét, ez a visszakérési periódus más országokban is létezik, de nem tud róla az ottani társadalom sem, és emiatt is nagy nyíltsággal és érdeklődéssel fogadták a filmet, és a zsűri ráadásul díjazta is, aminek nagyon örülünk.

Zsuzsa: – Ti foglalkoztok-e tovább az örökbefogadás témájával?

Máté: – Nekünk egy olyan nagy projektünk maradt, amelyet továbbra is folytatunk, és amiről öt éve is meséltem. Ez egy 12 éven át készülő dokumentumfilm, ami egy nemzetközi örökbefogadásról szól. Három roma kislányt fogadott örökbe Miskolc mellől egy amerikai mormon házaspár, és az ő sorsukat követjük Noémivel lassan 8 éve az Egyesült Államokban, ahogy átalakulnak, amerikaivá válnak. Ugye a mormon vallásból adódóan ők 18 éves korukban misszióra indulnak, és nagy valószínűséggel majd Magyarországra küldik őket, akkor visszatérnek ide amerikai mormon hittérítőként, ami egy szép keretet tud adni a filmnek. Ezen dolgozunk, és a lányokkal forgatunk Amerikában évente kétszer. Most egyébként pont jönnek Magyarországra, úgyhogy nagyon izgatottak vagyunk, mert nyitottak arra, hogy megkeressék a nevelőszülőt, akinél három évig laktak, mielőtt kikerültek az Egyesült Államokba. Már volt egyszer egy ilyen alkalom, ami egy izgalmas forgatási helyzet volt, hiszen már nem tudott egymással ugyanazon a nyelven kommunikálni a három kislány és a nevelőszülő. Ezt szeretnénk feldolgozni ismétlődő találkozásokkal, és remélhetőleg ebből egy nagyszabású film fog kerekedni, de ez még arrébb van.

Zsuzsa: – Azt mondtad, hogy tizenkét évig forgattok, nyolc év letelt, akkor még négy évig.

Máté: – Igen, a vágás, utómunka nagy része csak utána fog következni…

Zsuzsa: – Akkor öt év múlva ismét találkozunk! Még a nézőknek lehetőséget adok, hogy kérdezzenek.

Budavári Zita: – Kizárólag fotós szemmel nézve a dolgokat: a síró baba megnyugtatását a film végén hányszor kellett felvenni?

Máté: – Nagyon jó kérdés. Mindannyian együtt izgultunk a stábbal. Egy teljes napunk volt arra, hogy felvegyük ezt a jelenetet, nagyon jó körülmények között. Ilyenkor általában két babát hoznak a helyszínre, hiszen egy csecsemővel összesen két órát lehet forgatni, érkezéstől távozásig. Megjött az első baba, és meglepő módon az első jelenetnek a képeit láthatják a filmben, legelsőre sikerült megoldanunk ezt a felvételt. Ráadásul a főszereplő még a valóságban is először fogott babát a kezében, mert ő a legkisebb a családban, csak nagy testvérei vannak. Úgyhogy még az ő esetlensége a babával is teljesen természetes, és ez nagyon megindító volt számunkra ott a forgatáson.

Noémi: – Nagyon érdekes volt, hogy tényleg zokogott Katu kezében a baba, aki betette őt a gyerekágyba, Balsai Móni pedig leguggolt, rátette a kezét, és a baba egy csapásra elhallgatott. Aztán már csaltunk a vágással, de az mindenképp nagyon szép pillanat volt, sikerült az a varázslat a filmkészítésben, amikor egy pillanatra minden összeáll.

Zsuzsa – De jó, hogy rákérdeztél, Zita! Néztem ezt a jelenetet, én azt gondoltam, hogy összemontírozták, a babát megnyugtatja a saját anyukája keze, aki ugyanolyan gyűrűt visel, mint a színésznő, és utána odavágják Balsai Mónit meg Román Katalint, ahogy néznek áhítatosan egy járókát, de nyilván nem ők nyugtatták meg az idegen kisbabát. Akkor ez is ennyire igazi volt a filmben.

 

Hat hét, magyar filmdráma, 2022, 95 perc. Rendezte: Szakonyi Noémi Veronika, a rendező munkatársa: Vincze Máté Artur, Producer: Romwalter Judit. Főszereplők: Román Katalin, Járó Zsuzsa, Balsai Móni, Mészáros András, Györgyi Anna, Takács Kati