Örökbe.hu

Székely Zsuzsanna pszichológus tanulmánya. A jogszabályi hivatkozásokat is tartalmazó alapos írást érdemes odaadni a származáskutatás vagy élettörténet megismerése során a szakembereknek. 

Az örökbefogadottak származásmegismerésén szűkebb értelemben a jogi szabályokhoz, életkorhoz és egyéb feltételekhez kötött gyámhivatali eljárást értjük, mely lehetőséget nyújt az érintettek hozzájárulásával az örökbefogadottaknak a vér szerinti szüleik, testvéreik és féltestvéreik megismeréséhez, valamint a vér szerinti szülőknek az örökbefogadott szempontjából releváns egészségügyi adatainak megismerésére a hozzájárulásuk nélkül is.

A származásmegismerés az örökbefogadottak számára azonban nem egyszeri esemény, hanem élethosszig tartó folyamat, mely során az örökbefogadott saját történetének aktív értelmezőjévé válik, és pozitív kimenetel esetén kettős identitása nem csupán a hiányokra épül, hanem a genetikai és az örökbefogadói családi kapcsolatok integrációjára.

Nem pusztán információszerzésről van szó, hanem identitásépítésről, önismeretről és érzelmi integrációról. A módszertan ezért nem csupán a dokumentumok átadására korlátozódik. A származás megismerése, az identitás felépítése, az élettörténeti narratíva kialakítása éveken át tartó folyamat, amelyben a szakember támogató, mediatív, közvetítői szerepet tölt be. Az örökbefogadó szülőké a folyamatos, aktív, személyes támogatói szerep, amihez a felkészítéstől az örökbefogadott egész gyermekkorán át elérhető szakmai támogatást kell biztosítani.

Az érintettek származásmegismerésével kapcsolatban nem tekinthetünk el a vér szerinti családdal való folyamatos kapcsolattartást lehetővé tevő, – az utóbbi évtizedekben elterjedt – nyílt örökbefogadások és a közösségi internetes felületek erre vonatkozó, általában már serdülőkorban elérhető lehetőségeitől, és a nevelőszülői családokkal egyre gyakrabban megvalósuló  örökbefogadás utáni kapcsolattartások helyzeteinek előnyeitől, de nem egyszer tapasztalható kommunikációs ártalmaitól sem, vagyis a számos nem hivatalos, alternatív út elérhetőségétől.

Ezek az új jelenségek a szakemberek és az örökbefogadók számára is új kíhívásokat, új helyzetkezelési stratégiákat igényelnek a származásmegismerés terén is, amelyekre minden érintettet fel kell készíteni.

Az identitásfejlődésben a származási adatok ismerete alapvető referenciapont. Magyarországon viszont több országtól eltérően még a származáskutatáskor sem kapják meg az örökbefogadottak az eredeti születési anyakönyvi kivonatuk másolatát. Azoktól, akik ehhez más úton hozzájutottak, tudjuk, hogy mekkora ajándék pedig ez számukra: az önazonosságuk bizonyítéka (a szerencsére már egyre gyakrabban megtartott, szülőanyától kapott utónév mellett), „az vagyok, akinek megszülettem”.

A biológiai gyökerek ismeretének hiánya bizonytalanságot, hiányérzetet, gyakran önértékelési problémát eredményezhet és identitásbizonytalanságot kelt.

A genealógiai láncból kiszakadás sokukban okoz kötődési, beilleszkedési nehézségeket, kelt számkivetettség-érzést az emberi összetartozásból: múlt- és gyökérnélküliség-, magányosság- és céltalanságérzést.

A származás körüli titok szorongást kelt, míg a nyílt kommunikáció csökkenti a torzító fantáziák terhét és segíti a reálisabb énkép kialakulását. A gyermek stabil identitástudatának kialakulásához támogató környezet szükséges abban, hogy életének eredetéről szabadon tudomást szerezhessen. A stabil identitástudat azt jelenti, hogy határozott, reális válaszom van azokra a kérdésekre, hogy ki vagyok, honnan jövök, hová tartozom, mi dolgom a világban, mivé válhatok.

A származásmegismerés nem azonos az élettörténet kutatásával. A származáskutatás során a származásra vonatkozóan csak a jogszabályban rögzített adatok köre adható ki, és feltételekhez kötötten. Ezen adatok kiadására, a származásmegismerési eljárás lefolytatására kizárólag az örökbefogadási ügyekben kijelölt gyámhivatal jogosult.

Az élettörténeti kutatás mélyebb, komplexebb segítségnyújtási szolgáltatás a területi gyermekvédelmi szakszolgálatok örökbefogadási szolgálatai részéről. Az élettörténeti kutatásnak nem feltétele a származásmegismerési eljárás sikeressége. Általa az örökbefogadott választ kaphat az élettörténete feldolgozásához szükséges alapvető kérdésekre vér szerinti családja beazonosíthatósága nélkül.

A származásmegismerés több szinten zajlik:

a) Dokumentációs források:

Az örökbefogadott számára hozzáférhetővé válhatnak bizonyos hivatalos iratok, születési adatok. Pszichológiai szempontból kulcskérdés a fokozatosság és a hozzáértő, értelmező kíséret biztosítása.

b) Narratívaépítés

A narratív megközelítés segíti a múlt integrálását a jelen identitásába.

A nyers adatok önmagukban gyakran töredékesek vagy nehezen feldolgozhatók. Az örökbefogadó szülők és – szükség esetén – a pszichológus feladata, hogy a gyermekkel, illetve a fiatallal együtt történetté szervezze az információkat, amelyben van helye a hiányoknak is.

c) Élményfeldolgozás és érzelmi kísérés:

A származásmegismerés nem lineáris folyamat, hanem hullámzó érzelmi út: lehet benne idealizálás, csalódás, düh, megkönnyebbülés. A támogató közeg és a reflektív feldolgozás (pszichoterápia, támogató csoportok, örökbefogadó szülők bevonása) segíti a tapasztalatok integrációját.

Ez a három szint jelenti valójában az élettörténeti munkát az örökbefogadottak tágabban értelmezett származásmegismerésében.

Az örökbefogadásban tevékenykedő szakembereknek már az örökbefogadás előkészítésekor feladataik vannak a gyermekek származásmegismerésének a támogatásában.

a) A származásmegismerést legjobban a kezdetektől folytatott nyílt kommunikáció mentén zajló, valóságalapú, tudatos élettörténeti munka alapozza meg. Ennek, és az élettörténeti könyv készítésének a módszertanát az örökbefogadás előtti tanácsadás keretében, illetve a felkészítő tanfolyamon, valamint civil szervezetek szülői tréningjein (pl.: Mózeskosár Egyesület) ismerhetik meg az örökbefogadók.

Az élettörténet feldolgozását, az élettörténeti könyv készítését már a kezdetektől, a nevelőszülői családban kell elkezdeni!

Az élettörténeti munka módszertana éppen ezért a nevelőszülői tanácsadók és a nevelőszülők képzésének is a része, és a nevelési gyakorlatba is számon kérhetően be kell építeni!

b) A területi gyermekvédelmi szakszolgálat örökbefogadási szolgálatának szakemberei, az örökbefogadást közvetítő civil szervezetek és a gyámhivatali ügyintézők az örökbefogadáshoz hozzájáruló nyilatkozatot tevő szülőket már az örökbefogadáskor tájékoztatják a gyermek származásmegismerési jogairól, és igyekeznek meggyőzni is őket arról, hogy mi az újratalálkozás, a megismerkedés pszichológiai jelentősége a gyermek számára, beleértve az apa és a testvérek személyét is.

c) Az örökbefogadás előtti tanácsadáson résztvevő szülők számára alkalmassági kritérium, hogy értsék a származásmegismerés jelentőségét, és képesek legyenek abban a gyermekük asszisztenseként támogatást is nyújtani.

Az örökbefogadásban dolgozó szakemberek feladatai:

• Az örökbefogadók teljeskörű, korrekt tájékoztatása a gyermekről, családi hátteréről az élettörténete minél teljesebb felépítéséhez. (Információ nem tartható vissza)
• A hiányzó releváns információk, adatok beszerzése.
• A felek felkészítése, kísérése, segítése az élettörténet feldolgozásban és az elakadásoknál (a kötelező gondozási időben, az utánkövetéskor és azon túl is, az élettörténet megismerésében és a származáskutatás időszakában is).
• A vér szerinti családdal, illetve a nevelőszülőkkel megvalósuló kapcsolattartások előkészítése, kísérése, mediálása.
• A fiatal felkészítése a konkrét származáskutatásra, gyámhivatali ügyintézésre, a vér szerinti szülők megismerésére (Mit vár a találkozástól, milyen kimenetelek lehetségesek, mit szeretne megtudni, miről érdemes beszélgetni az első találkozáson, a szülőknek szóló személyes levél megfogalmazása, technikai tanácsok (pl.: helyszínre, résztvevőkre vonatkozóan, mit érdemes mesélni, mondani magáról, kérdezni a szülőktől stb.)
• Lehetőség szerint az első találkozás mediálása.
• A származáskutatás élményének, esetleges sikertelenségének, az elutasításnak a feldolgozása.
• Fontos a vér szerinti szülők felkészítése is a találkozásra, kiskorú örökbefogadott esetében különösen! (Együttműködő örökbefogadók esetén először a szülők találkozzanak egymással!)

Az örökbefogadó szülők feladata az örökbefogadás kezdetétől biztonságos, támogató keretek mellett segíteni az örökbefogadottnak abban, hogy múltját, származását, családi gyökereit megismerje, és az így megismerteket feldolgozza, beépítse identitásába. Nyílt kommunikációval, tabuk nélkül, a valóság alapján, ítélkezésmentesen, elfogadó, megértő módon, és a gyermek érzelmi-értelmi befogadó képessége mentén beszélni a gyermekkel a történetéről, a vér szerinti szüleiről, testvéreiről, és az örökbefogadásig eltelt időszakról, gondozóiról! 

Az örökbefogadó szülő, mint elsődleges referenciaszemély alapozza meg a gyermek énképét, önértékelését, későbbi identitását, de a vér szerinti szülő is kitörölhetetlen szerepet tölt be a gyermek életében. Életet adott neki és a génjei is a származási családjához kötik, identitásának fontos részét képezik. A gyermek nevének elfogadása, – a gyermek és vér szerinti hátterének elfogadása mellett, – a pszichés egészség egyik alapvető feltételének, az énállandóságnak, énfolytonosságnak a jele, bizonyítéka, megerősítő stigmája is. Ha a gyermek vér szerinti gyökereit az örökbefogadó szülők elhallgatják, vagy negatívan beszélnek róla, akkor a gyermek nem tud önmagáról egységes, pozitív képet kialakítani, nem lesz önbizalma.

• A gyermek reális identitásának a kialakításához a vér szerinti szülőkről való ítélkezésmentes kommunikáció, és a gyermek múltjának ápolása feltétele a szülői szerepbiztonság. Ehhez a szülő részéről szükséges a gyermekvállalással kapcsolatos veszteségek feldolgozása az örökbefogadás előtt, és a magasszintű önismeret.
• Hiteles adatok, információk minél teljesebb körű gyűjtése (forrás feljegyzésével!)
• Kapcsolattartás – amennyiben lehetséges – de csak előzetes megállapodás alapján és kölcsönös igény mellett a vér szerinti szülőkkel. A gyermekkoron át tartó kapcsolattartás – amellett, hogy segíti a kettős identitás beépítését a személyiségbe – sok esetben kiválthatja a nem mindig sikerre vezető gyámhivatali származáskutatási utat is.
• Folyamatos élettörténeti munka a gyermekkel, élettörténeti könyv készítése, a gyermek múltjának elfogadása, utónevének megtartása, a múlt emlékeinek ápolása, fotók őrzése (a vér szerinti családról, nevelőszülőkről, gondozókról is), visszalátogatás a múlt színtereire
• Nyílt kommunikáció a gyermek csecsemőkorától a születése történetéről.
• Ítéletmentes, valóságalapú közlések a gyermeknek a vér szerinti szüleiről.
• Bizalmi légkör a családban: a gyermekkel éreztetni kell, hogy a szülőt nem bántja meg, az iránta érzett érzelmeit nem csorbítja, ha érdeklődik a vér szerinti szüleiről. A témát a szülő is kezdeményezze időnként, és biztosítsa a gyermeket, hogy számíthat rá akkor is, ha találkozni akar a szüleivel, testvéreivel.
• A gyermek származásmegismerési jogának elfogadása és ismertetése a gyermekkel. A gyermeknek azt is tudnia kell, hogy a vér szerinti szülei nem kereshetik. Csak ő jogosult a kérelem benyújtására.
• Legyen a szülő a gyermek asszisztense (Pavao): tájékoztassa jogairól, és segíthet a hivatali ügyintézésben, főleg, ha kiskorú a gyermek, de ne sürgesse, ne tolakodjon, ne tiltsa, de támogassa a fiatalt a döntésében. (Az idő azonban a halogatás ellen szól, azért beszéljünk erről a gyermeknek!)

Életkori és fejlődési szempontok:

Gyermekkorban a hangsúly a titokmentességen, a fokozatos tájékoztatáson és a kérdésekre adott őszinte, valóságalapú, de az életkornak megfelelő válaszokon van.

6 év körül a veszteségélmény és a ”miértek” gyakran félreérthető verbalizációinak megjelenése jellemző a gyermek oldaláról. A szülői reflektálások ezekre lehetnek adekvátak, gyógyítóak és rombolóak is a gyermek önértékelésére és a kapcsolatukra is. A szülőket fel kell készíteni ezekre a kihívásokra és a várható gyermeki kérdésekre is.

A 10-14 éves kor az örökbefogadás lényegének, a vér szerintiség megértésének a kora. Serdülőkorig szükséges a saját, valóságalapú történet kidolgozása, a kettős lojalitás elrendezése, beépülése a személyiségbe.

Serdülőkorban erősebben jelentkezik a gyökerek keresése és a származási narratíva összeillesztésének igénye. Ez a kritikai gondolkodás és az érzelmi autonómia tiszteletben tartását igényli.

14-17 évesen az örökbefogadott kamasz kihívása a kettős leválás nehézsége (az örökbefogadó szülőkről és valakiről (a vér szerinti szülőkről), akit nem is ismer) Ekkor merülnek fel bennük legmélyebben a „ki vagyok, honnan jövök, hová tartozom, kire hasonlítok, mivé válhatok?” égető kérdései. Ennek nyomán deviáns identitáskísérletek is előfordulhatnak. Negatív énkép és romboló származási képzetek alapján különösen gyakori, valamint egyeseknél az önálló, titokban folytatott kutatási próbálkozások is megjelennek.  Az internet veszélye ennek nyomán is felmerül. Ez ellen nem a tiltás, hanem a kiskortól felépített bizalom véd a leghatékonyabban: „támogatlak a származásmegismerési igényedben, nem kell titokban kutatnod”.

18 év körül a jövőorientáltság a jellemző: saját egyedi identitás kialakítása, értékek, foglalkozás mentén elköteleződés.

Felnőttkorban a származásmegismerés gyakran identitáskrízisek, életesemények (saját szülővé válás, veszteségek) kapcsán válik időszerűvé, amikor a terápiás kísérés lehet kulcsfontosságú. A szülővé váló örökbefogadottaknak gyakran a saját gyermekük az első vér szerinti kapcsolatuk. A szülőség élménye sokakban szerepbizonytalanság-érzést okoz, és felébreszti a gyökerek iránti érdeklődést: „Tudok-e jó szülő lenni, kire hasonlít a gyermekem?”, „mit örökölhetett a számára ismeretlen felmenőitől?” stb.) A gyakorlati tapasztalat is az, hogy legtöbben a húszas éveikben adnak be származásmegismerési kérvényt a gyámhivatalban.

A hivatalos származáskutatási eljárás  

Törvényi háttere:

– 2005. évi LXXX. törvény a Gyermekek védelméről és a nemzetközi örökbefogadásról szóló, Hágában, 1993. május 29-én kelt Egyezmény kihirdetéséről, 30. cikk

– 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról (Gyvt.)

7. § (4) bekezdés 128/C. §

– 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk.)

4:125. § (6) bekezdés

4:135. § (1)–(5) bekezdés

4:136. § a)–c) pont

– 149/1997. (IX. 10.) Kormányrendelet a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról (Gyer.), 53. §

Az  eljárás az örökbefogadott személyes megjelenésével történő kérelem és jegyzőkönyv felvételével indul az örökbefogadott lakóhelye szerinti illetékességgel rendelkező örökbefogadási ügyekben kijelölt gyámhivatalban.

• A 14. életévét be nem töltött örökbefogadott gyermek törvényes képviselője, a 14. életévét betöltött örökbefogadott gyermek önállóan vagy törvényes képviselője hozzájárulásával, illetve a nagykorú örökbefogadott önállóan tájékoztatást kérhet a származásával kapcsolatos tényekről: örökbe fogadták-e, él-e a vér szerinti szülője, van-e testvére, féltestvére.
• A 14. életévét betöltött örökbefogadott gyermek és a nagykorú örökbefogadott a vér szerinti szülő természetes személyazonosító adatairól és/vagy a testvér, féltestvér természetes személyazonosító adatairól kaphat felvilágosítást a hozzájárulásukkal.
• A 14. életévét be nem töltött örökbefogadott gyermek törvényes képviselője, a 14. életévét betöltött örökbefogadott gyermek önállóan vagy törvényes képviselője hozzájárulásával, a 14. életévét betöltött örökbefogadott gyermek törvényes képviselője, valamint a nagykorú örökbefogadott felvilágosítást kaphat az egészsége szempontjából jelentős, a vér szerinti szülőre vonatkozó egészségügyi adatokról.

A gyámhivatali ügyintéző feladatai

Minden ügyfelet az első percben tájékoztatni kell a hivatali titoktartási kötelezettségről, mivel az örökbefogadással kapcsolatban minden adat és információ nagyon érzékeny, személyes, szenzitív adat. Az ügyfeleknek gyakran vannak kellemetlen tapasztalataik a környezetükben az örökbefogadottságuk, de még inkább az örökbeadói („elhagyó”) szülői szerepük miatt.

a)

A kérelemfelvevőnek, – akár telefonos, akár személyes az első beszélgetés, – azt kell tudnia, hogy:

Sok örökbefogadott már erre az első lépésre is többszöri nekifutással, nehezen, szorongással szánja rá magát. Sokan közülük a hivatali ügyintézésben is járatlanok, vagy épphogy vannak már kellemetlen élményeik, amikor például egy ügyintéző úgy küldte el az örökbefogadottat, hogy „miért akar oda menni, ahol egyszer már kapott egy pofont? Legyen inkább hálás az örökbefogadóinak!” vagy „Mit akar megtudni, hogy pék volt, vagy cukrász? Hát nem mindegy?” „Maga nem is tudja, milyen szerencsés…”

Nem tudják, hogyan fogják fogadni őket, mire számíthatnak, mihez van joguk, hogyan zajlik az eljárás, mit találhatnak a másik oldalon. Gyakran félnek az újbóli elutasítástól is.

Azt is tudjuk, hogy sok felnőtt örökbefogadott még ma sem a kezdetektől tudja, hogy örökbe fogadták. Többen pont azért indítják el a kutatást, mert akkoriban szereztek tudomást valódi családi státuszukról.

Ha viselkedésükön ez nem is szembetűnő, de valójában szinte mindannyian valamennyire krízisben vannak ilyenkor. Csalódtak a szüleikben, mert nem mondtak igazat, és gondolhatják azt is, hogy azért, mert ez egy olyan „nem oké dolog”, amiről, jobb, ha nem is tud. A feltárt valóság után már az sem biztos számukra, hogy bármi is igaz lehet a történetből, amit most utólag mesélnek nekik.

Ez a hír megkérdőjelezi addigi identitástudatukat. Bizonytalanná válik az az identitás alapját képző kérdés, hogy akkor „ki is vagyok én, ki lennék, milyen lennék, ha nem adnak örökbe?”. Előfordul, hogy a szülei egy aktuális konfliktusban, rossz szövegkörnyezetben, elutasító kontextusban vágták a fejéhez, vagy másoktól tudta meg, és szólni sem mer a szüleinek róla, és esetleg nem is biztos benne, hogy igaz a hír. A kérvényt is ezért gyakran a szüleik tudta nélkül adják be.

Javasolt, hogy először csak az örökbefogadás tényéről kérjenek információt. (Örökbefogadott-e, élnek-e a szülei, vannak-e testvérei.) Ezt feldolgozva később is kérhetik a további felkutatást. Ennek a lehetőségéről tájékoztatni kell, és jegyzőkönyvet erről is fel kell venni, aminek egy példányát az ügyfélnek kell adni.

Fontos az ügyintéző elfogadó reakciója, korrekt tájékoztatása az ügymenetről, a várható fejleményekről, azok lehetséges okairól, de nem kedvet szegően:

Hány százalékban sikeres, sikertelen a megkeresés, és milyen körülmények miatt. A keresett személyek elzárkózása mögött milyen okok szoktak állni. (Pl.: Fél a fiatal számonkérésétől, ítélkezésétől, szégyelli magát, a mostani közegében titokként kezeli a múltbeli örökbeadást, de olyan is volt, aki attól tartott, hogy pénzt akar tőle a fiatal.) Az előzetes (telefonos vagy levélbeni) tájékoztatás során az ügyintéző jelezze, hogy lehetőség van a keresett személynek írható személyes hangú levelet a gyámhivatalban hagyni, és azt is, hogy milyen iratokat, okmányokat vigyen magával az ügyfél a kérelemfelvételhez.

Előfordulhat, hogy valakinek arra a megnyugtatásra is szüksége van, hogy az adatait, elérhetőségét a hozzájárulása nélkül nem adják ki a keresett személyeknek sem. Ezt is közölni kell az ügyféllel. Ezt hitelesíti az ügyfélnek, ha mások jelenléte nélkül hallgatják meg, kivéve az általa felkért kísérő személyét, akit nem jogszerű kiküldeni a kérelemfelvételről.

Az ügyintéző mindig ajánlja fel a pszichológiai segítségnyújtás lehetőségét a találkozásra felkészüléshez, esetleg a találkozás mediálásához, és az élmények feldolgozásához is! Adjon elérhetőségi listát [MZ1] a térítésmentesen igénybe vehető, hozzáértő szakemberekhez!

b)

Az idézésre megjelenő vér szerinti szülő felé az ügyintéző nyilvánuljon meg elismerően, különösen, ha vállalja az adatai kiadását az örökbefogadott számára, és adja át az örökbefogadott neki írt levelét is. Folytasson meggyőző beszélgetést arról, hogy mi a jelentősége a kapcsolatfelvételnek az örökbefogadott fiatal életében.

Az elzárkózó keresett személynek beszéljen az örökbefogadott szándékáról, motivációjáról, és ebben az esetben is adja át az örökbefogadott neki írt levelét, ami segíthet számára megérteni a gyermeke indítékát, és eloszlatni félelmét a számonkérésétől. Kérdezze meg, miért nehéz vállalni ezt a kapcsolatfelvételt, ami lehet telefonon vagy e-mailben is eleinte! Beszélhet az ügyintézői pozitív tapasztalatairól is, hogy milyen sokat szokott jelenteni ez a találkozás az örökbefogadottnak: Végre megismerheti, hogy kinek köszönheti az életét, hogy a szülőanyjától hallhatja az igaz történetét, választ kaphat sok-sok kérdésére (ki adta a nevét, miért azt, amit, milyen családból származik, hol nőtt fel az anyukája, mikben hasonlítanak, mi van a testvéreivel, stb.). Ha ezt a lehetőséget az újratalálkozással megadja gyermekének, segítheti a gyermeke megértését, az elfogadást, megnyugvását azzal, hogy az addig ismeretlen, fantáziált anyakép helyére lép. Miért ne adná ezt meg gyermekének, ha megteheti?

Az ügyintéző mindig ajánlja fel a vér szerinti szülőnek is a pszichológiai segítségnyújtás lehetőségét a felkészüléshez, a vele élő gyermekei felkészítéséhez, esetleg a találkozás mediálásához és az élmények feldolgozásához is! Adjon elérhetőségi listát a hozzáértő, a szolgáltatást ingyen nyújtó szakemberekhez!

c)

Ha eredménytelen a felkutatás, vagy meghalt a szülő, illetve elzárkózik a kapcsolattól, akkor ez egyfajta gyászt, krízist, veszteségérzést vált ki, illetve az anyai/szülői elzárkózást újbóli elutasításként éli meg az örökbefogadott. Ebben a helyzetben jó lenne, ha az ügyintéző nem maradna magára, hanem pszichológus segítségét is be lehetne vonni a fiatal lelki támogatásába. (Pl.: Mózeskosár Egyesület felnőtt örökbefogadottak támogatói csoportja és pszichológusai)

d)

A gyámhivatali ügyintéző idézéséhez mellékelt személyes hangú levele is segítene eloszlatni a vér szerinti szülők gyakran meglévő félelmét az örökbefogadott gyermekével való találkozástól. Az ügyintéző a levélben megírhatná, hogy:

 „Ekkor és ekkor, itt és itt született xy (születési név) ekkor és ekkor hatóságunknál megjelent és kérelmet nyújtott be szülei (és testvérei) felkutatására. Hivatalunkban lezárt borítékban egylevelet hagyott személyes átadásra az Ön számára, amelyből jobban megismerheti a keresése okát és szándékát. Azt olvasva majd eldöntheti, hogy szeretné-e felvenni a kapcsolatot vele, tud-e neki segíteni telefonon, emailben, vagy akár személyesen is származása megismerésében.

A  hivatali titoktartás szabályai alapján az Ön személyazonosító adatait nem adjuk ki senkinek  az Ön hozzájárulása nélkül. Személyes megjelenése viszont fontos, mert akkor tudunk bővebb tájékoztatást nyújtani, beszélni a várható fejleményekről, és még a döntése előtt válaszolni a felmerülő kérdéseire. A döntéshez és a találkozásra való felkészüléshez szakember segítségét is igénybe veheti térítésmentesen, ha igényli.”

Örökbefogadottak tapasztalatai és tanácsai sorstársaiknak a gyámhivatali eljáráshoz

Mi történik a hivatalban? Kérelemfelvétel, előzetes, telefonos időpont egyeztetéssel. A törvény és az ügymenet ismertetése.

A hivatal a népességnyilvántartási, anyakönyvi adatokból és a Tegyeszben elérhető dokumentációkból szerzi be az információkat.

„Vigyél minden dokumentációt, amid van!”

A hivatal átlag 3 hónapon belül választ ad a megkeresés eredményéről, és arról, hogy az idézett, keresett családtag vállalja-e a kapcsolatfelvételt.

Sikertelenség lehetséges okai: meghalt, nem találják, nem vállalja a kapcsolatfelvételt, ritkán előfordul, hogy előzetesen letiltotta a keresését, illetve az adatai kiadását, és ez a halála utánra is érvényes. Egyébként kiadják halála után a személyes adatait, de az eredeti anyakönyvi kivonatot semmilyen esetben sem.

Amiről szinte sosem tájékoztatnak, hogy a keresett személy elutasítása esetén is van lehetőséged bármikor újbóli kérelmet benyújtani, ha csak az illető nem tett tiltó nyilatkozatot a továbbiakra. Kiegészítő kérelmet is benyújthatsz, pl.: testvérekre, ha esetleg ezt nem kérted előzőleg. Csak a testvéreket a szülőktől függetlenül is lehet kerestetni.

Állj ki magadért, és kérd, hogy rajtad és az általad választott kísérőn kívül más ne legyen jelen sem a kérelemfelvételkor, sem a kutatás eredményeiről történő tájékoztatáskor!

A temetőt, ahol a szülő nyugszik, mindenkinek magának kell kinyomoznia temetői nyilvántartásból, ha akarja.

Az a tapasztalat, hogy a testvérek hivatal általi felkutatása gyakran hiányos. Ezzel számolnod kell.

Az élettörténet megismerése nem azonos a származás kutatásával.

Az élettörténeti kutatás törvényi háttere

– 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról (Gyvt.), 80. §

– 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról, 14. §

– 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról

Az élettörténeti kutatás mélyebb, komplexebb segítségnyújtási szolgáltatás a területi gyermekvédelmi szakszolgálatok örökbefogadási szolgálatai részéről. Az élettörténeti kutatásnak nem feltétele a származás-megismerési eljárás elindítása. A területi gyermekvédelmi szakszolgálatnál kezdeményezett élettörténeti kutatás során az örökbefogadott választ kaphat az élettörténete feldolgozásához szükséges kérdésekre vér szerinti családja beazonosíthatósága nélkül.

Élettörténet megismerése a Tegyeszben az örökbefogadottaknak és örökbefogadó szüleiknek abban az esetben lehetséges, ha az örökbefogadott neve szerepel a gyermekvédelmi szakellátásba beutaltak adatbázisában. Az örökbefogadottak önállóan 14 éves kortól fordulhatnak ilyen kéréssel a Tegyeszhez. Örökbefogadó szüleik már előtte is bármikor megtehetik ezt.

Az élettörténet megismerése hozzájárul, hogy az örökbefogadott jobban megértse és elfogadja saját életútját, annak minden erősségével, válságával, ismétlődésével és törésével együtt. A lojalitás konfliktusai, a saját történetükkel kapcsolatos ismeretek hiánya és az életükben tapasztalható ellentmondások befolyásolják a fiatalok fejlődését. Az örökbefogadottaknak lehetőséget kell kapniuk arra, hogy megtanulják megérteni jelenlegi cselekedeteiket, hogy más szemszögből tekintsenek az emlékekre és értelmezzék azokat. Az élettörténeti összefüggések rekonstruálása megkönnyíti a viselkedés és a kapcsolatok ismétlődő mintáinak megértését.

A területi gyermekvédelmi szakszolgálat szakembere feltérképezi az élettörténet megismerését kezdeményező örökbefogadott élettörténetére, örökbefogadására vonatkozó tudását. A fellelhető, a gondozási helyekről általa beszerzett dokumentációk, fejlődési naplók, családgondozói feljegyzések áttanulmányozása után felkészíti ügyfelét a várható érzelmekre. Az örökbefogadott megértése, érzelmi reakciója alapján, ha a feldolgozáshoz szükséges, él az átkeretezés, a másik fél szempontja szerinti megközelítés kommunikációs eszközével, és válaszol az ügyfél kérdéseire is. Az örökbefogadott számára érthető nyelvhasználattal, fokozatosan tárja elé a múlt sokszor fájó, traumatizáló történéseit. Igény szerint megszervezi és kíséri a kérelmezőt a korábbi gondozási helyére, helyeire, amennyiben azok még létező intézmények, illetve működő nevelőszülői családok.

Kérésre átadja az ügyfélnek a vér szerinti családtagjai, rokonai személyazonosító adatait nem tartalmazó rávonatkozó dokumentációt. Semmilyen rávonatkozó információ nem tartató vissza. Mások adatai, történetei viszont nem kerülhetnek közlésre.

A tájékoztatással megbízott szakember az új információk, élmények feldolgozásához érzelmi támaszt nyújt, felajánlja, hogy a továbbiakban is fordulhat hozzá a kliens, ha még kérdései merülnének fel, vagy segítségre lenne szüksége az érzelmi feldolgozáshoz. Szükség esetén pszichológushoz irányítja az ügyfelét. Ennek a szolgáltatásnak a térítésmentes elérhetőségét még meg kell teremteni a jövőben.

Jelenleg néhány Tegyeszben ma ma még elutasítják az élettörténetüket megismerni szándékozók kérelmét, ezért idéztem, mely törvényekre és kormányrendeletre lehet hivatkozni.

✅ 1. 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) – Gyermekvédelmi törvény

Gyvt. 80. § – Az örökbefogadott személy iratbetekintési joga kimondja, hogy az örökbefogadott nagykorúsága után jogosult:

• megismerni az örökbefogadása ügyében keletkezett iratokat,
• megismerni a róla vagy a vér szerinti családjáról fennmaradt azonosításra nem alkalmas adatokat,
• kérheti az iratokba való betekintést a Tegyesztől (illetve ma már Gyermekvédelmi Szakszolgálat).

Ez a „jogos információ-hozzáférés” nem azonos a gyámhatósági származásmegismerési eljárással.

---

✅ 2. Információs önrendelkezési jog – 2011. évi CXII. törvény (Infotv.)

Ha a Tegyesz személyes adatot kezel Önről, akkor erre is hivatkozhat:

Infotv. 14. § – hozzáférés joga

A személyes adat kezelőjétől bárki jogosult tájékoztatást kérni a róla kezelt adatok tartalmáról, forrásáról, céljáról.

Ez kifejezetten arra való, hogy saját adataihoz hozzáférhessen,

---

✅ 3. 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet – Gyermekvédelmi eljárások

Ez részletezi:

• hogyan kell az örökbefogadási iratokat kezelni,
• hogyan lehet betekintést kérni a szakszolgálattól,
• milyen határidőkkel kell az adatszolgáltatást teljesíteni.

---

✓ Gyakorlatban mit érdemes mondani/hivatkozni?

Amikor a Tegyesz/gyermekvédelmi szakszolgálat felé írásban benyújtja a kérelmet, erre hivatkozzon:

„A 1997. évi XXXI. törvény 80. §-a alapján, valamint az Infotv. 14. § szerinti adathozzáférési jogommal élve kérem, hogy biztosítsák számomra az örökbefogadásommal kapcsolatos, rendelkezésre álló iratokba való betekintést, beleértve az élettörténetemre és a rólam készült szakvéleményekre vonatkozó dokumentumokat.”

Ez nem származásmegismerési eljárás, hanem személyes adatok megismeréséhez való alapjog, amit megtagadni nem szoktak.

Módszertani javaslatok a szakembereknek:

Törekedni kell a szülőapai nyilatkozat beszerzésére és az apa bevonására az eljárásba és tájékoztatásba örökbefogadáskor.

Előzetes (örökbefogadás előtti) megállapodást kell kötni a vér szerinti szülő és az örökbefogadó közötti kapcsolattartásról, ahol ez lehetséges.

Nyílt, ítélkezés- és előítéletmentes kommunikáció az örökbeadókról, és az örökbefogadható gyermekekről is.

Csak hiteles információkat adjanak át az örökbefogadóknak a gyermekről, hátteréről és történetéről! Mindig tüntessük fel az információ forrását is.

Mindig igazat mondjunk a gyermeknek a történetéről és a szüleiről!

A vér szerinti és örökbefogadó család közötti kapcsolattartás előnyeiről meg kell győzni a feleket, ahol ez pszichológiailag is támogatható.

Hangsúlyozzuk az örökbefogadóknak a múlt ápolásának jelentőségét (élettörténeti könyv készítése, visszalátogatás a gyermek korábbi gondozása helyszíneire, emléktárgyak, fotók (vér szerinti szülőről is), stb. gyűjtése, őrzése a gyermeknek).

A névállandóság fontosságáról egybehangzóan beszéljen minden szakember a Tegyeszben és a gyámhivatalban is az örökbefogadó szülőkkel.

Kiskorúaknál pszichológus beavatása a származáskutatási eljárásba fontos lenne egyrészt annak a mérlegeléséhez, hogy a gyermek érdekében áll-e aktuálisan a vér szerinti szülőkkel való kapcsolatfelvétel, másrészt mert az örökbefogadott életkora, érzelmi állapota miatt a nem megfelelően közölt információk zavart, félelmet kelthetnek. A hirtelen vagy részletekbe menő közlés pszichés krízist, illetve az esetleg az örökbefogadó szülőkkel szemben éppen lázadó kamasz kötődésében súlyos zavart okozhat. Előfordulhat, hogy a hallottak, a találkozás élménye, az eddig általa nem tudott eltérő etnikai származása befogadására, vagy épp az újbóli elutasítás feldolgozásához időre és szakember segítségre van szükség. Szempont lehet a mérlegelésnél az is, ha nincs támogató környezet a feldolgozáshoz.

A felek felkészítése az első találkozásra:

A keresett családtag számára az örökbefogadott által írt személyes levél gyámhivatalban hagyásának a lehetőségét meg kellene teremteni, és szükség esetén segíteni a levél megírásában.

A találkozás/ok mediálása igény esetén:

Kiskorúaknál kiemelten fontos lehet a mediálás és az, hogy a szülők találkozzanak először egymással.

A gyámhivatal adjon időt a vér szerinti szülőnek az idézéskor a döntésre, akár hetek múlva is meggondolhassa magát. Csak utána zárja le az aktát! Aktazárás után pedig hagyhassa a hivatalban az elérhetőségét arra az esetre, ha a fiatal új kérvényt adna be a későbbiekben. Tartózkodásuknak sok oka lehet: félelem a gyermek haragjától, fantáziált szándékától, szégyen, titok a környezetében. Az ügyintéző ajánlja fel a segítő beszélgetés lehetőségét örökbefogadásban jártas szakemberhez ezek oldásához. A fiatal gyámhivatalban hagyott, kötelezően őrzött és átadott személyes hangú levele sokat segíthet a szülő félelmei oldásában, a találkozás vállalásában. (Tegyeszhez, civil szervezetekhez is delegálhatja az ügyintéző a klienst (pl.: Mózeskosár Egyesület).)

Az apa anyakönyvi bejegyzésének, személye ismeretének a hiánya a gyermek identitástudatát gyengítő hiány. Az anya kapcsolatfelvételtől való elzárkózási döntésének is gyakran az az indoka, hogy a múlt titkai nehogy kiderüljenek. Ezért is kell törekedni az apák elérésére, bevonására az örökbeadási eljárásba.

A származáskutatást kérő fiatalt tájékoztassa az ügyintéző arról, hogy elutasítás esetén mikor adhat be újból kérvényt és hogy pótlólag, illetve a szülei keresésétől függetlenül is kérheti a testvérei keresését. Ez nem mindig történik meg.

Javaslatok

1. Újragondolandó, kidolgozandó, paradigmaváltó gondolatok, dilemmák:

• a) Jogi és pszichológiai aspektusú továbbképzés kidolgozása, akkreditálása, szervezése származáskutatás témában az örökbefogadásban tevékenykedőknek (Tegyeszek, civil közvetítők, nevelőszülői hálózatok, gyámhivatali ügyintézők)
• b) Az ügyintézést egyszerűsítené egy folyamatosan frissíthető és bármikor vissza is vonható adatbank létrehozása a gyámhivatalokban, ahová örökbeadók és örökbefogadottak is leadhatnák adataikat, elérhetőségüket az egymásra találás igénye esetén. Ezt egy másik család által örökbefogadott testvérre és családjára is ki lehetne terjeszteni.
• c) Új, korszerű jogi álláspont kialakítása lenne időszerű az eredeti anyakönyvi kivonat kiadásának a lehetőségéről az örökbefogadott felnőttek számára. (Akiket idősebb korban fogadtak örökbe, általában tudják, és nem felejtik el a szülőanyjuk nevét. A piciként örökbefogadottak viszont általában nem tudják még a saját születési nevüket sem. Így ők jogilag hátrányban vannak a származásmegismerés lehetőségeiben.

d) Jogi alap és pszichológiai indokok kidolgozása kellene, hogy az örökbefogadás felbontása után, kölcsönös igény esetén milyen módon maradhat az örökbefogadott kiskorú személyes kapcsolatban bizonyos örökbefogadói családtagokkal, rokonokkal (pl. nagyszülők, keresztszülők, az örökbefogadói családban maradó vér szerinti testvéreivel)

• e) Minden esetben fel kell mérni az örökbefogadás utáni kapcsolattartás lehetőségeit, formáját és pszichológiai támogathatóságát a szakellátásban együtt nevelkedett, és ott maradó testvérekkel! Ennek jelentőségéről meg kell győzni az örökbefogadókat, és segíteni, mediálni a megvalósítást is, tekintetbe véve a titoktartási szabályokat is.
• (d), (e) Jogi háttere:

Az ugyanabban az örökbefogadói családban nevelkedő vér szerinti testvéreknek csak a jogi alapú testvéri kapcsolata szűnik meg az egyik gyermek örökbefogadásának a felbontásával, a vér szerinti kötelék nem. Ez alapján lehet az alábbi törvényekre hivatkozni a kérelemre induló engedélyezési eljárás során. Elsősorban a gyermekvédelmi gyámoknak van ebben feladata és felelőssége:

1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) 6. §, 7. § – a gyermekek mindenek felett álló érdeke

1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) 68. § – testvérek együttes elhelyezése, kapcsolattartása

 (Kérelemre induló engedélyezési eljárással lehetséges)

• Ki kell dolgozni az alábbi jogi és pszichológiai szempontokat a gyámhivatali döntések mérlegeléséhez:
• a) Ki dönti el, és milyen szempontok mentén, hogy a vér szerinti szülő mely betegségei tekinthetők relevánsnak a gyermek egészsége szempontjából (BNO kóddal ellátottak, vagy amikre a gyermekorvos rákérdez később, esetleg azok is, amelyeket az óvodai beiratkozási adatlap tartalmaz, vagy a genetikai betegségek, stb.?) Ma a vér szerinti szülőkről a NEAK adatbázisában szereplő BNO kóddal ellátott betegségek listáját lehet megkapni
• b) Milyen esetekben nem javasolt engedélyezni kiskorúaknak a kapcsolatfelvételt a vér szerinti szüleikkel vagy testvéreikkel? Nem csak a származási családban élő, hanem a szakellátásban nevelkedő testvéreket is beleértve. Ki kompetens dönteni erről?
• c) Milyen konkrét okok mellett engedélyezhető az utónév megváltoztatása?
• d) A gyámhivatal részéről milyen eseteknél javasolt, illetve kötelező pszichológus bevonása a döntések mérlegelésébe, vagy a származásmegismerés folyamatába? e) Legyen lista arról, hogy kik, mely munkakörben, intézményben dolgozó pszichológusok vonhatók be a származásmegismerésbe, úgy, hogy a kliensnek térítésmentes legyen a szolgáltatás.
• f) A gyámhivatalokban legyen lista a származáskutatásban térítésmentesen elérhető szakmai segítségforrásokról, szakemberekről, intézményekről, és azt kötelezően ajánlják, és a listát adják is át a származásukat kutatóknak (pl.: Mózeskosár Egyesület pszichológusai, támogatói csoportja, Tegyeszek ezzel a feladattal megbízott szakemberei)
• g) A származásmegismerés speciális helyzete, amikor az örökbefogadás felbontása után mindenképp visszaáll a vér szerinti szülők jogállása. A kijelölt gyámnak és pszichológusoknak is feladata, hogy segítsenek az ilyen, – mindig –  krízisben lévő kiskorúakkal ezt feldolgozni, az információt jól kezelni, illetve az ezzel kapcsolatban esetleg felmerülő veszélyektől megóvni a gyermekeket.

A gyakorlatban létező nem hivatalos utak:

• Interneten keresztül. A védelem eszköze csak a szülői szerepbiztonság, a bizalom és a nyílt kommunikáció lehet, a tiltás nem. Az internethasználatra vonatkozóan – a gyermekkel megbeszélt – szülői kontroll 14 éves korig mindenképp indokolt és jogos.
• Nevelőszülőkön keresztül, gyermekotthoni gondozók közreműködésével. Ártalmas, nem hiteles kommunikáció is bekeveredhet általuk, és határátlépések is történhetnek, ezért a nevelőszülők, gyermekotthoni kollégák képzése nélkülözhetetlen a témában, és a gondozási helyekre történő visszalátogatások előkészítése, mediálása is szükséges lehet.
• Családfakutatások mentén internetes oldalakon
• Vöröskereszten keresztül kerestetés
• Szülészeteken tájékozódás. (Nem egységes, hogy hol milyen aktába engedik belenézni az örökbefogadottakat.)
• Magánnyomozó közreműködésével.
• Nyílt örökbefogadást közvetítő civil szervezetek esetleges határátlépései mentén, ügyfelek után nyúlásával, a gyakran szabálytalanul tárolt személyes adatok felhasználásával. (Nyomatékosan kell hangsúlyozni, hogy az örökbefogadás utáni kapcsolattartásról előzetesen kell megállapodni az örökbefogadóknak a vér szerinti szülőkkel.)
• A gyermek saját emlékei alapján 

A nem hivatalos utak ellen szól: a legtöbb jogilag nem szabályos, és néha veszélyes, vagy ártalmas is lehet. Nem tudjuk, mit találunk a másik oldalon, váratlanul, előkészítés nélkül toppanunk be. A titok leleplezése krízist okozhat a vér szerinti családban, sőt veszélybe is sodorhat másokat.

Mellette szól, hogy: a gyámhivatal csak a népességnyilvántartásra hagyatkozik, nem kutatja fel a keresett személyeket. Felnőtt örökbefogadottak tapasztalata, hogy gyakran a nem hivatalos utakon sikeresebben találnak családtagokat (főleg testvéreket), akiknek a gyámhivatal a létezéséről sem tudott.

A Mózeskosár Egyesület az Örökbefogadó Családokért felnőtt örökbefogadottak támogatói csoportja 2007 óta működik, ahol a sorstársak megosztják tapasztalataikat, szakemberek adnak tájékoztatást az ügyintézéshez, a témában jártas pszichológusok segítenek a felkészülésben, igény szerint a találkozás mediálásában, a személyes levél megírásában és a származáskutatási élmény feldolgozásásában.)

Javasolt irodalom:

Brodzinsky, D. M., Schechter, M. D., & Henig, R. M. (1992). Being Adopted: The Lifelong Search for Self. Anchor Books.

Grotevant, H. D. (1997). Coming to terms with adoption: The construction of identity from adolescence into adulthood. Adoption Quarterly, 1(1), 3–27.

Müller, U., & Perry, B. (2001). Adopted persons’ search for and contact with their birth parents I: Who searches and why? Adoption Quarterly, 4(3), 5–37.

Neil, E. (2009). The corresponding experiences of adoptive parents and adopted children: Implications for the support of adoptive families. Clinical Child Psychology and Psychiatry, 14(3), 329–346.

Wrobel, G. M., & Neil, E. (2009). International advances in adoption research for practice. Wiley-Blackwell.

Joyce Maguiere Pavao(2005) Az örökbefogadás háromszöge Mózeskosár Egyesület

Rácz, Zs. (2007). Örökbefogadás – titkok, sebek, sorsok. Saxum.

Rácz, Zs. (2011). Örökbefogadás – pszichológiai megközelítésben. Medicina.

Rózsa Gy., & Varga K. (1998). A származásmegismerés pszichológiai aspektusai. Magyar Pszichológiai Szemle, 53(1–2), 45–60.

Székely Zs. (2016). Örökbefogadott gyerekek identitásfejlődése. In: Fülöp M. (szerk.): Pszichológia az iskolában. ELTE Eötvös Kiadó.

Tóth O. (2012). Örökbefogadottak élettörténeti narratívái. Szociológiai Szemle, 22(4), 54–76.

Várkonyi Á. (2003). Titok és elmondhatóság az örökbefogadásban. In: Bagdy E. (szerk.): Család és lélek. Animula.

Dokumentumfilm:

Lukács Csaba: Gyökérkeresők – ezredvégi emberkereskedelem (2005)

Játékfilmek:

Titkok és hazugságok

Oroszlán