Örökmesék

Általános

Vendégposzt. Dobos Orsolya pedagógus, alternatív iskolai szakértő ír Ungvári Bélyácz Betti mesekönyveiről.

*******

Az örökbefogadó szülők – jó esetben – igyekszenek mindent megtenni azért, hogy az örökbefogadás tényét érthetővé tegyék gyermeküknek. Ennek egy módja, hogy beszereznek olyan mesekönyvet, ami erről szól. Örökbefogadásról szóló mesékből Magyarországon nincs sok. Az ismertebbekben direkt módon leírják, hogy van egy szülőpár, akik gyermeket szerettek volna, ezért örökbe fogadtak egy kisfiút-kislányt – épp mint téged. Ilyen módon a gyermek tudatára hatnak, ezzel egyidejűleg – vagy pont emiatt? – kimarad belőlük az a lélektani hatás, amit egy valódi mese el tud érni. Ezzel  együtt ezekre a mesékre szükség van, hiszen segítséget adnak ahhoz, hogy a szülők hogyan, milyen szavakkal beszéljenek az örökbefogadásról, és ürügyet is szolgáltatnak a gyermekkel való beszélgetésre. Viszont nagyon jó dolog, hogy az örökbefogadásról már igazi mesék is elérhetőek. Ezeket ajánlom most a blogolvasók figyelmébe.

Mielőtt felfedném ezeket, ismerkedjünk meg a mesék működésével!

A jó mese azért tud hatni, mert az üzenetet a szimbólumok hordják magukban. Ezzel ad lehetőséget arra, hogy a gyerek annyit értsen meg belőle, amennyit akkor és ott képes. Nem kényszeríti a gyereket az értésre, ha erre ő még nincsen készen. A szimbólumok többrétegű információt hordanak magukban, amit a gyerek rak össze magának a saját tudásai, élményei, érzései alapján. A jó mesét nem kell magyarázni. Anélkül hat, hogy tudatosítanánk a gyerekben, hogy mi miért történik, mi mit jelent. A jó mese mindenkinek szól. Nemcsak annak, aki érintett, hanem bárkinek, aki meghall vagy megérez belőle valami fontosat.

borító - Égből pottyant Boldogság

Ungvári Bélyácz Betti örökbefogadós meséi igazi mesék. Amelyek hatnak. Az örökbefogadott gyerek felismerheti benne a párhuzamokat a saját életével – ha erre készen áll. És ha nincs kész rá? Akkor hallott egy mesét, ami egy kismadárról szól, aki szülőkre talál. Holnap majd mást mesélünk! De időről időre elővesszük, és ha a gyerek kész rá, be fogja azonosítani a szereplőket, és ha akar, majd kérdez. És ha idáig eljut, akkor Betti meséivel ehhez a legjobb alapot kapja.

Ezek a mesék nem csak az érintett gyerekeknek szólnak, hanem érthetővé teszik az örökbefogadást más gyerek számára is. Akár ismer örökbefogadott gyermeket, akár nem.

Az égből pottyant boldogság egy kisrigó és egy gerlepár, a Tündérkerti mese pedig egy embergyerek és egy tündérpár családdá válásáról mesél. Akiknek a meséket ajánlom:

–          örökbefogadott gyerekeknek és szüleiknek,

–          örökbefogadott gyerekek unokatestvéreinek, szomszéd gyerekeknek, óvoda- és iskolatársaknak és az ismerős gyereknek,

–          minden olyan gyereknek, akit nyitottságra akarnak nevelni.

Borító

*******

Annyit fűznék hozzá Orsolya írásához, hogy az Égből pottyant boldogságban megjelenik az életadó szülő szempontja is, tehát ehhez a témához is használható a könyv. (A mesekönyvek többsége az örökbefogadók szemszögét ábrázolja.)

Reklámok

7 responses »

  1. Hű, ez milyen jó ötlet volt! Köszönöm!

    Éppen most tanítottam a Csongor és Tündét az osztályomban, és nagyon élvezték, ahogy a szimbólumokat fedeztettem fel velük. A fenti mesekönyveket még nem olvastam, de mi (sajnos) még évekre vagyunk az örökbefogadástól. Viszont ahogy a ‘moly-os’ linknek örültem, éppúgy örülnék, ha más pedagógustársakkal közösen összegyűjthetnénk azokat az irodalmi műveket (Régi-klasszikust és modern-újat egyaránt), amiben szerepel a nevelt gyermek motívuma (Jókai:A kőszívű ember fiai, Mikszáth: Különös házasság, és színházban láttam Tamási Áron: Vitéz lélek című darabját). Szerintem ezek bevihetők osztályfőnöki órákra (egy ilyet csináltam is, egészen sikeresnek volt mondható), gondolkodásra serkentő szemelvények.

    Kedvelés

  2. Annyi hozzafuznivalom lenne, laikusoknak, ha van itt ilyen, hogy erdemes arra az ilyen konyveknel figyelni, hogy a szimbolumrendszer valoban illeszkedjen – es mivel az okozott kart nehez helyrehozni, ha nem tutituti biztos a dolog, az elejen inkabb ne adjuk kivulallo kezebe, amig a gyerek kellokeppen nem adaptalja a tortenetet – onnantol mar ugyis szo szerint keri szamon azt, amit mi szoktunk meselni, tokmindegy, ki mit mond.
    Nalunk egy gyermektelen baratnom olvasta fel a konyvet par nappal a megvasarlasa utan a verszerinti fiamnak; tiszta jo szandekkal kommentalva is az esemenyeket, kb olyanokat mondva, hogy latod, es akkor anya es apa borzasztoan szomoruak voltak, de latod, aztan megjott a kistesod, es azota olyan boldogok es itt vannak harman egyutt orokre.
    Ez aztan annyira osszezavarta a verszerinti idosebbet, hogy csak ugy lehetett orvosolni, hogy egyreszt le kellettt zsogezni, hogy a baratnom hulye es nem tud olvasni, aztan a konyvbol korrekt kis montazst csinaltunk, mindenhol atirtuk a szoveget es atrajzoltuka kepeket, igy esett, hogy nalunk van mar egy fioka, csak epp ovodaban van, mikor a kicsit hazahozzak, stbstb., epp, mint nalunk tortent.

    Mivel egyre inkabb az az erzesem, hogy az “atlagos” orokbefogadas ritka, mint a feher hollo, erre erdemes odafigyelni es ragni kicsit egyutt a temat, mielott rogton adunk egyet az osszes nagyneninek..:P

    Kedvelés

    • Látod, asszem ezért is éreztem úgy, hogy nekünk “saját” örökmese kell, ugyan mi beleférnénk még ebbe a “tipikus történetbe”, de a sajátomat könnyebben bővítem a családbővítéssel párhuzamosan. Másét igényre szabni nekem nem lenne egyszerűbb, mint a saját történetünket átírni valami mese-jellegűvé.

      Kedvelés

  3. Nekünk a szemináriumon (Németországban) egy egész listát a kezünkbe nyomtak idevágó gyerekirodalomból. Leginkább ezt a könyvet ajánlották: http://goo.gl/4AgVO7
    Sajnos saját példányom még nincs, mert még nem sikerült beszereznem, de járt a kezemben a könyv (körbeadták). Az a jó benne, hogy nem állatmesébe bújtatott történet (mint pl. a “Zöld csibe” http://goo.gl/GJhkQW, vagy a “Talált kisróka” http://goo.gl/DxVcEx), hanem egy valóságos mai örökbefogadási eljárás mozzanatait írja le gyerekek számára is könnyen érthető módon.
    A főhőse egy kislány, Lisa, aki folyton unszolja a szüleit, hogy meséljék el neki (újra és újra), hogy hogyan került a családba. Szó van benne a meddőségről, a szülők efelett érzett szomorúságáról, a gyámügyről, az előkészületekről, a hosszas várakozási időről (hehe, Németország), a várva várt telefonhívásról, az életadó anyáról (a történetben “Bauchmama”), aki szomorú volt, hogy nem tudta maga felnevelni Lisát – szóval nagyon szimpatikus, hogy az örökbefogadás szinte minden szereplője előfordul benne!
    Az amazonos olvasói vélemények alapján úgy tűnik, hogy nagyon bejön a gyerekeknek és a szülőknek is. Persze egy saját “örökmese” is nagyon klassz lehet, és tulajdonképpen ebben a könyvben is arról van szó, hogy Lisa a saját meséjét szeretné állandóan hallani!
    Lehet, hogy saját mesénk is lesz – még nem tudom, nem tartunk még ott! 🙂

    Kedvelés

  4. Visszajelzés: Közösségi események | Örökbe.hu

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s