Kérdez a kisfiam

Általános

Nyerges Andrea vendégposztja.

Kisfiam, Marci egy hónap múlva lesz 10 éves. Csecsemőként fogadtuk örökbe, mindig is nyíltan kezeltük a témát. Időnként vannak kérdései. Mint tegnap este…

Marci: Szeretnék találkozni a nénivel, akinek a pocakjában voltam!

Számítottam rá, hogy ez felmerül, de azt hittem, még van 4-5 év haladékom. Hát akkor most…

Anya: Oké, tudod, erről már beszéltünk, ha nagy leszel, lesz rá lehetőséged, és ha szeretnéd, segítünk megkeresni. Ha találkoznátok, mit szeretnél kérdezni tőle?

Marci: Milyen érzés volt egy másik családnak odaadni a saját gyerekét?

Csak azért nem dobtam egy hátast, mert ebben az évben jártam az Ágacska mentorképzésére.

Anya: Biztos, hogy borzasztó nehéz, de abban a helyzetben a legjobb döntést hozta! De mi nagyon boldogok voltunk apával, mikor találkoztunk és nagyon vártunk rád.

Ezt Marci nagyon szereti hallani.

Marci: (átölel) Idejöhet, hogy elvigyen?

Anya: Nem, papírunk van róla, hogy te már a mi kisfiunk vagy. Ő is azt szerette volna, ha mi leszünk az anyukád és az apukád.

http://parfotozas.hu/

Marci nagyon jól ért a számok, szabályszerűségek, törvények nyelvén. Azért, hogy jól értse, (és mert jóóól kifaggatott) elmagyaráztam a jelentkezést, a határozatot, vér szerinti státuszt, az új anyakönyvi kivonatot…

Anya: De ha mégis idejönne valaki, hogy elvegyen, akkor az egyik kezemben palacsintasütő (Aranyhaj után szabadon…), a másikban nyújtófa! Azzal várom!

Marci: (megkönnyebbülten nevet): És apánál? Apa kezében hűtőszekrény!

Megkönnyebbülten nevetek én is.

Marci:  Felizgatott kicsit, hogy azt hittem, elvihet. De már nem vagyok ideges. Ha megyek valahova, nálam lesz egy papír, te vagy a vér szerinti anyukám, és Apa a vér szerinti apukám!

Kicsit később…

Anya:  Marci, azt ugye tudod, hogy ahol néni van, ott bácsi is van?

Érdekelt volna, hogy miért nem kérdez soha a bácsiról, mindig csak a néniről.

Marci: Húú, az jó, mert én nem szeretnék olyan lenni, mint Gárdonyi Géza!

Anya: Miért, ő milyen volt? Elcsodálkozom.

Marci: Hát, olyan magányos!

Hát itt még nem ugyanarról beszéltünk, de ez nem baj!

Nagyon foglalkoztatta Marcit ez a beszélgetés, többször visszakanyarodtunk a témához újra és újra a délután folyamán. Elmondta, hogy milyen jó érzés volt erről beszélni és szeretné, ha ezt máskor is folytatnánk. Abban maradtunk, hogy bármikor kérdezzen, ha eszébe jut valami, nagyon fogunk örülni neki és szívesen válaszolunk.

Reklámok

8 responses »

  1. Az én kislányom 4 éves múlt, és már most kérdez elég mély dolgokat. Tegnap azt mondta nekem, Anya én nem akartam egy másik néni pocakjába lenni miért nem voltam a tiedbe? Elmondtam hogy nekem nem lehetett mert a szive anyának beteg és emiatt, de mindig amikor apával beszélgettünk kisbabákról kislányokról pontosan Őt képzeltük el és csakis rá vártunk vágytunk. Anya én emlékszek a hangodra amikor bent voltam. Hol bent? Hát a néni pocakjában. Néha hallottam a hangod. Itt ledöbbentem mert eddig nem beszéltünk neki arról hogy mi amikor a pocakban volt is már találkoztunk a lánnyal. Tesóra várunk és mindig mondja hogy mikor megyünk már a kistesóért a kórházba? Mikor fogadjuk Őt is örökbe? Hogy neki is legyen ilyen boldog családja mint nekem…. Ilyenkor megölelem és elbújok bőgni, milyen okos pedig még kicsike, de mennyire érti érzi a helyzetet. Látom amikor beszélünk róla akkor megnyugszik és látja hogy beszélhetünk róla nem feszülök meg, és remélem ez a későbbi dolgokban is átsegíti majd.

    Kedvelés

    • Kérdés persze, hogy ez a hang a pocakban valós emléknyom (állítólag ennyi idősen még előfordulhat akár), vagy vágyálom, de ígyis-úgyis megható 🙂

      Kedvelés

  2. Köszi a beszámolót. Számomra érdekes volt, hogy másoknál is a szülőanyával való találkozásról szóló beszélgetés során előjön egyfajta elbizonytalanodás. Nálunk az a kérdés következett, hogy de utána azért hazajövünk vagy vele kell maradnom? Azóta, ha erről kérdez a gyerek, mindig hozzáteszem, hogy ha majd találkoznak, megvárom valahol a közelben, amíg kibeszélgetik magukat és utána hazajövünk.
    A téma kapcsán még kikívánkozik belőlem: Kisfiam a legutóbbi születésnapját megelőzően megállt előttem és azt mondta, hogy nagyon szeretne születésnapja alkalmából találkozni valakivel, teljesítem-e a kérését? Mint lelkes örökbe blog olvasónak, azonnal belém nyílalt, hogy jaj azért a nyolc éves szülinapján még nagyon korai lenne a szülőanyával való találkozás és kicsit félve kérdeztem vissza, hogy kivel szeretne találkozni. Király Viktorral – jött a válasz. Szerintem anyuka még ennyire nem örült mint én örültem, hogy csak egy ilyen egyszerű kívánságot kell teljesíteni.:)

    Kedvelés

  3. A kisfiunk még csak 3 hónapos lesz, de én is gyakorlom a gyereknyelven magyarázást. Most egy héten belül több kislány is alaposan kikérdezett az örökbefogadásról, legutóbb a villamoson adódott. “Hogy hívják a kisbabát?… És Téged? És az apukáját?” Na itt gondoltam, még ha nem is veszik észre a nevek különbözőségét (még nincs jogerőnk), elébe megyek a dolgoknak, mondtam, hogy örökbefogadtuk. “Miért?… És ugyanúgy örülsz neki, mintha…?” Mindezt édesen, mosolyogva. Olyan jó volt! ❤

    Kedvelés

  4. A négy éves fiaink tudják, hogy más városban születtek és a saját történetüket is onnan szokták mesélni, hogy “és amikor anya/apa bejött hozzánk a kórházba” (ez 3 hetes korukban volt) és az örökbefogadás szó is része a szókincsüknek. A múlt héten egy közeli ismerősöm fogadott örökbe egy újszülött kislányt, ennek kapcsán ismét beszélgettünk a dologról. Szó szót követett és Jákob egyszer csak azt kérdezte, hogy akkor az ismerősöm ezek szerint nem a saját gyerekét hozta el a kórházból? Nem akadtam fenn különösebben a kérdésen és olyasmit válaszoltam, hogy ha ő törődik a babával, gondozza, eteti, szereti, orvoshoz viszi stb., akkor bizony a kislány az ő gyereke lesz. Jákob erre nem reagált és aztán másra terelődött a szó. Nálunk többször volt már olyan, kb. 3 éves koruktól, hogy érzelmi bevonódás nélkül teljesen logikus és adekvát kérdéseket tettek fel a gyerekek az örökbefogadással kapcsolatban. Lehet, hogy bár a korukhoz mérten mindent tudnak, még nem igazán esett le náluk a tantusz? Volt/van valakinek hasonló tapasztalata?

    Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s