Én nem voltam ott, amikor születtem

Gyerekszáj az örökbefogadásról. Családunkban gyakran előkerül a téma. A komolyabb beszélgetésekből már idéztem, most közlök néhány viccesebb megjegyzést, ahol az örökbefogadás, gyerekvállalás került szóba. Gyerekeim jelenleg 4, 6, 8 évesek, a beszélgetések az elmúlt két évben születtek.

Veronika 7-8 éves barátnői vannak nálunk vendégségben.
A testvéredet örökbe fogadták? – kérdezi az egyik kislány.
Igen – Veronika nekilendül. – Mert ha valaki szül egy gyereket, és nem akarja felnevelni, akkor elviszi egy nevelőszülőhöz, és aki fel akarja nevelni, az örökbe fogadja.
Akkor neki nem az anyukád az igazi anyukája?
De! Ő az igazi anyukája! Nem az az igazi anyuka, aki megszüli, hanem aki felneveli – tart tanfolyamot Veronika.
Az az igazi anyuka, aki felneveli – ismételi el a kislány. – Az anyukám testvérét örökbe fogadták – jelenti be váratlanul.
Az én apukám testvérét is örökbe fogadták – mondja egy másik kislány.
Miért? – lepődöm meg.
Mert a kistestvére túl hamar született utána és meghalt.
Én koraszülött voltam – ecseteli lelkesen Veronika. – Engem sikerült megmenteni, de volt egy ikertestvérem, aki meghalt. Mama háromszor szült, én voltam a középső – tereget ki mindent.
Anya mindig mondja, hogy örökbe akar fogadni még egy gyereket, de én nem akarom – mondja kislány 2. Plafonig ér a penetráció a szobában.
Én akarok egy nővért – ábrándozik kislány 1., akinek húga van.
Azt nem lehet! – utasítja helyre Veronika. – Örökbe fogadni csak nálad kisebb gyereket lehet, és szülni is!
Akarok egy bátyát! – szólal meg kislány 3.
Én akarok egy ikertestvért! – teszi fel a koronát kislány 2.

Karácsonykor mindig felhívjuk a fiúk nevelőszüleit. Este megkérdeztem Veronikát: Neked nem rossz, hogy neked nem tudunk felhívni senkit?
Veronika elnevette magát: Nekem nem kell telefonálnom az anyámnak, ha valamit mondani akarok neki, mert itt van.

olvasásának folytatása

Vicces bemondások, Ö betű

Az örökbefogadással kapcsolatos vicces megjegyzések családomtól és másoktól.

Veronika (hatéves lányom):

Kérdezget az örökbefogadásról. Ugye többen akarnak nagyobb gyereket, aki már több mindent tud? 

IMG_3141

Egy lánynak nem lehet meztelen a lába, mert akkor kap egy olyan betegséget, hogy nem lehet kisbabája. Na jó, lehet, ha örökbe fogad. 

Csigákat gyűjtünk egy vödörbe. Veronika betesz két nagy csiga közé egy kicsit.
Akartok örökbe fogadni valakit?

Meglátjuk egy plakáton Angelina Jolie-t és Brad Pittet. Kihasználom az alkalmat.
– Ők a leghíresebb örökbefogadók a világon, hat gyerekük van.
– És mi hányadik leghíresebbek vagyunk? A legutolsók?
– Egyébként színészek – teszem hozzá.
– És mikor dolgoznak, a hat gyerek egyedül van otthon?

A Zsolti már majdnem kétéves volt, mikor másfél évesen örökbe fogadtuk. 

olvasásának folytatása

Mama szülte Vevét, engem Papu szült

Beszélgetések az örökbefogadásról középső gyerekemmel, Zsoltival. Miket kérdez egy 2-3-4 éves kisgyerek a témáról? Családi krónika következik. (A legidősebb gyerek nem örökbefogadott, a legkisebb meg még nagyon pici.)

2,5 – 3 éves kor

Már persze előtte is mondogattam neki a dolgot, de nem nagyon reagált. Nagyjából annyit mondtam, hogy őt örökbe fogadtuk, nagyon örülünk neki, és egy másik néni szülte. Azt sem titkoltuk, hogy a testvérét én szültem. A nagylányommal sok beszélgetésünk volt az örökbefogadásról, amiket persze Zsolti is hallott. 2,5 éves kora körül jött az első reakció, ami a tagadás volt: ha szóba került az örökbefogadás, befogta a fülét. Ez így ment pár hónapig, aztán alkudozni kezdett…

Csíkok, kockák (34)

Mutatja a haját: fekete! a szemét: fekete! szemöldökét: fekete! Aztán az enyémre mutogat, hogy nekem is fekete.
– És szerinted ez miért van?
– Mama! – mondja győzedelmesen.
– Úgy érted, hogy azért hasonlítunk, mert én szültelek?
– Igen.
– Nem én szültelek.
– Mama! – erősködik.
– Téged örökbe fogadtunk.
Zsolti gondolkodni kezd.
– Jucu… fekete! – a hajára mutat (Juci az anyám).
– Hogy Jucinak is fekete a haja?
 Igen! Jucu!
– Juci szült téged?
– Igen!

Második próbálkozás aznap:
A mellemre mutogat.
– Tudod, ebből isszák a tejet a kisbabák.
– Ilto? (így hívta magát)
– Téged nem szoptattalak.
– Ilto! – erősködik.
– Másfél éves voltál, mikor találkoztunk.
– Ittam! – erősködik.
Rámutat az egyik mellemre: tiem! a másikra: Vevéé!
(Erről eszembe jutott Veronika hasonló tézise: Ebből víz jön, ebből tej jön.) olvasásának folytatása

Mi a Zsoltit nem tudtuk megszülni

Most a saját családomról lesz szó. Gyerekszáj! Mit szólt a nagyobb gyerek, mikor örökbe fogadtátok a kicsit? Ezt tőlünk mindenki megkérdezi. Veronika 3,5 éves volt, mikor örökbe fogadtuk az akkor másfél éves Zsoltit. Akkor annyit mondtunk neki, hogy testvére lesz, de nem én fogom szülni, hanem örökbe fogadunk egy gyereket, akinek nincs családja. Azóta is sokat beszélgetünk vele az örökbefogadásról, sok kérdése volt. Ma a lányom idevágó mondásaiból válogatok.

A barátkozás alatt Zsoltit már elvihettük a szállodába. Mikor este visszavinném a nevelőszülőkhöz, Veronika sírva fakad. – Ne vigyük vissza, mert nincs családja!

Az első hetekben. Törölgetem Zsoltit. Veronika megállapítja:
– Ti majdnem egyformák vagytok. 
– Miért?
– Mert fekete a hajatok.
Ez szöget üt a fejembe, később visszakérdezek:
– De tudod, hogy nem én szültem a Zsoltit?
Elcsodálkozik. – Nem?
– Szerinted én szültem? – Igen.
– Mikor? – Most. (Ez azért vicces, mert Veronika végig velünk volt a barátkozás alatt.)


Zsolti hároméves (42)

– Holnap örökbefogadó találkozóra megyünk.
– Szeretnék még egy testvért! Ki fogok választani egy gyereket.  olvasásának folytatása

Kérdez a kisfiam

Nyerges Andrea vendégposztja.

Kisfiam, Marci egy hónap múlva lesz 10 éves. Csecsemőként fogadtuk örökbe, mindig is nyíltan kezeltük a témát. Időnként vannak kérdései. Mint tegnap este…

Marci: Szeretnék találkozni a nénivel, akinek a pocakjában voltam!

Számítottam rá, hogy ez felmerül, de azt hittem, még van 4-5 év haladékom. Hát akkor most…

Anya: Oké, tudod, erről már beszéltünk, ha nagy leszel, lesz rá lehetőséged, és ha szeretnéd, segítünk megkeresni. Ha találkoznátok, mit szeretnél kérdezni tőle?

Marci: Milyen érzés volt egy másik családnak odaadni a saját gyerekét?

Csak azért nem dobtam egy hátast, mert ebben az évben jártam az Ágacska mentorképzésére. olvasásának folytatása