Nyarak könyve, Újjászületés

Általános

Két költői nyelvű regényt ajánlok ma, mindkettő kapcsolódik az örökbefogadás témájához.

A Nyarak könyve azt az állapotot mutatja be szépen, milyen hazugságban felnőni. Most egy kis spoiler következik, a kurzort a fehérrel írt sorok fölé víve olvasható. Szerintem a végkifejlet ismeretében is érdekes könyv.

A kis Erzsébet Angliában nő fel angol apjával, Daviddel, és magyar anyjával, Marikával. Mikor a kislány kilencéves lesz, a megnyíló vasfüggönyön át Marika visszaköltözik Magyarországra, Erzsi az apjával marad Angliában. A kislány éveken keresztül nyaranként egy-két hetet Marikánál tölt Magyarországon, és ez az élete legboldogabb időszaka. Most jön a fehérrel írt spoiler:

Azaz, Marikát csak az anyjának hiszi. Holott az ő anyja még csecsemőkorában meghalt autóbalesetben, a gyásztól búskomor apa hamar megismerkedett és összekerült a magyar asszonnyal, aztán beleragadtak a hazugságba, hogy ő a kis Erzsi mamája. A titok a szakítás után is titok marad. Majd, mikor Erzsi tizenhat évesen megtudja, hogy addig hazudtak neki, soha többé nem akar hallani sem Marikáról, sem Magyarországról.

Nyarak könyve

Emylia Hall regénye megidézi azt a bizonyos kamaszkori nyarat, amit mindannyian őrzünk az emlékezetünkben. Erzsi tíztől tizenhat éves koráig minden évben Magyarországon nyaral, és ez az a mesés világ számára, amibe a közbülső időben kapaszkodik, amit egész évben vár Angliában. A könyv jól ábrázolja, mennyire természetesnek veszik a gyerekek, amit a felnőttek mondanak nekik. Erzsi némi elkeseredés után belenyugszik, hogy az anyja elhagyta, és a születésnapjain is csak képeslappal köszönti. 

mama az a valaki volt, aki megfoltozta az iskolai pulóverem könyökét, csomós zabkását főzött, és ha tüsszentettem, hűvös tenyerét a homlokomra tette. A mamának eszébe jutott, hogy sétáljunk, ha kisütött a nap, tavaszi virágcsokrot tett az ágyam mellé, és együtt énekelt a konyhai rádióval. Ezeket már nem tudja megtenni most, hogy Magyarországot választotta. Úgyhogy Marika. Szokatlanul hangzott, de a mama félelmetes, üres csengésénél még mindig jobb volt.

A könyv olvasása közben sokszor eszembe jutott az “ahol titok van, ott minden ölelés hamis” mondat, amit az egyik itt megszólaló szakember mondott. A felnőttek hárítanak a könyvben. Erzsi apja, aki az év ötven hetében ellátja és szereti is a kislányt, hallgatásba burkolózik, az évek múltával egyre magasabb falak emelkednek köztük, a lényeges dolgokról nem beszélnek. Marika más, ő tüzes, szenvedélyes, ölelgeti is a lányt, de a lényeges kérdésekre ő is kitérő választ ad. Pedig Erzsi sok kérdésre várna választ az anyjától. Hasonlítanak ők ketten? Ő most angol kislány, vagy félig magyar? Meg lehetne hosszabbítani a vakációt? Magyarországra költözhetne ő is az anyjához?

Ahogy az évek telnek, Magyarország lesz a kamaszodó lány titkos rejtekhelye, identitásának bázisa. A kamaszok nagy igénye, hogy környezetükkel szemben mások legyenek, Erzsinek a magyar származás és az esztergomi nyarak tálcán nyújtják azt a másságot, amivel ő azonosul, amivel a saját önálló felnövését aládúcolja. Marika mellett nagy hatással van rá annak új élettársa, a festő Zoltán, a szomszéd fiúval pedig a gyerekkori első szerelmet próbálgatja tétován. Aztán:

Egy nagy hazugság mindent maga alá temet. Nincsenek túlélők a romok alatt.

Gyerekkori nyaralás az Alföldön, Emylia Hall képe

Gyerekkori nyaralás az Alföldön, Emylia Hall képe

A könyv érdekes momentuma, hogy kívülről, mint egzotikus világot ábrázolja Magyarországot, persze egy gyerek szemén keresztül. A hűvös Angliával szemben ez az a hely, ahol az emberek szenvedélyesek, az ételek csípős piros szaftban úsznak, ahol a gyümölcsök édes íze szétfröccsen a szájban. Az angol szerző valóban félig magyar, és gyerekkorában minden nyarát nálunk töltötte. Lassú, költői, a gyerek nézőpontját hitelesen bemutató könyv, ami arra is kitér, hogyan építhető fel egy felnőtt identitás hazugságból, és mi marad ennek szétrobbanása után.

A másik regényt, Margaret Mazzantini Újjászületés című könyvét nem akarom előre kifecsegni, itt a cselekmény fejezetről fejezetre tartogat meglepetéseket. Ez is egy költői nyelvű, lassan hömpölygő regény, ami az elbeszélő hősnő szempontjából érinti a gyermek utáni vágy, meddőség, meddőségi kezelések, örökbefogadás, béranyaság témáit. Leginkább egy szerelem története, az előtérben Szarajevó városával, a háború előtt, közben, majd után.

Mazzantini

A könyv stílusát érzékeltetendő idézek egy kicsit:

Már nem fáj. Fájt eleget. Talán még meg is könnyebbültem egy kicsit. Soha nem leszek anya. Örökre lány maradok. Így fogok megöregedni, aszottan és magányosan. A testem nem fog elformátlanodni, nem fog megsokasodni. Nem lesz itt Isten. Nem lesz termés. Nem lesz születés. A világban kell keresni az élet értelmét, a világ sivárságában, beszűkült útjain… ezekben az üzletekben, ebben a forgalomban. Így fogok megöregedni. Hogy érzem magam? Mint egy halott. Derűs, békés, eltávozott.
Itt van az élet gázlója, ezen az utcán, ahol éppen úgy haladok át, mint máskor. A mellemre ragasztva ott a felirat, mint a szegények vagy a kutyák nyakában. MEDDŐ NŐ.

… Nézem a hátul sorakozó bábukat. A gyerekekre gondolok. Arra a seregnyi kisdedre, akik csak úgy odapottyannak valahová, sokszor oda, ahová nem kellene, ahol senkinek sincs szüksége rájuk. Lendületet veszek, körözök egyet a kezemmel, minden dühömet beleadom a dobásba.
A szobában Diego megeszi a bonbont. Megfordul.
– Miért nem fogadunk örökbe egy gyereket?
Ő termékeny srác, nyugodtan lehet nagylelkű. A legszívesebben orrba vágnám. Mosolygok, várok. Hogy a tűz fellobbanjon és elhamvadjon.
Félek mások gyerekeitől. Félek a génkészletüktől, a családi hozományuktól. Ahhoz, hogy az ember a véletlenre bízza magát, kell, hogy legyen benne egy kis levegő. Én be vagyok zárva ebbe a leplombált testbe. A világ csak tartsa meg magának a gyerekeit, én meg megtartom a magam terméketlenségét.
Diegóra nézek, mosolygok.
– Nem vagyunk házasok. Legfeljebb a jelképes örökbefogadás jöhet szóba.

Film is készült belőle Penélope Cruz főszereplésével, ahhoz még nem volt szerencsém.

Advertisements

9 responses »

  1. Köszi az ajánlót! 😀 Az elsőt mindenképp el fogom olvasni.
    A másodiknak még nem mertem nekiállni. Pontosan az idézett iszonyú mondatok miatt:

    “Örökre lány maradok. Így fogok megöregedni, aszottan és magányosan. A testem nem fog elformátlanodni, nem fog megsokasodni. Nem lesz itt Isten. Nem lesz termés. Nem lesz születés. A világban kell keresni az élet értelmét, a világ sivárságában, beszűkült útjain… ezekben az üzletekben, ebben a forgalomban. Így fogok megöregedni.”

    Na nem, mintha nagyon sajnálnám tényleg, hogy megúszom a terhességet, szülnek körülöttem számomra szeretett emberek, és hát szóval amennyit szenvedtek egyesével és együtt is, azzal nem reklámoznék se terhességet, se szülést. Gyönyörű a “végeredmény”, de ezen a nyáron rengetegszer éreztem azt, hogy mekkora mákom van, hogy nekem “csak várom kell” –

    Inkább az üt meg az idézetből: “nem lesz itt Isten… Az élet értelmét a világ sivárságában kell keresni…” Ez nemcsak a meddők, hanem a várakozók fájdalma is. Nem akarok ebbe a pokolba lemenni épp, keseregtem rajta eleget, viszontlátni írva is, mocskosul fájna. Igen, azt is tudom, hogy aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Én most arra járok, csak más területen, még csak nem is jószántamból. (Az idősek megtanítják az embert méltósággal megöregedni és meghalni, és sajnos nem nézik, hány éves az ember, csak tanítanak…)

    Kedvelés

  2. Itt bátran tudom ajánlani az Amerikai Rapszodiat. Csodalots film ( 1956-ban játszódik utana haladnak az evek. Egy kislanyrol szol akit nem vittek (nem tudtak) at a határon es itt marad par eveg egy nevelocsaladnal ,de nem tudja ,hogy ok azok. Es elviszik vagy ki Amerikába es ott kezdődnek a bonyodalmak:)

    Egyebkent a masodik konyv erdekel:) Lehet elolvasom

    Kedvelés

  3. A hazudásról más kontextusban: a nagyon tág ismerettségi körben több megcsalásos eset is volt, és volt 4 olyan (egymást nem ismerik), ahol jópár év múlva derült ki, hogy két esetben a nőnek, másik két esetben a férfinak: kb. 1-2 éven át szeretője volt jóval korábban.

    Amikor a szerető sok év múlva kiderült (a megcsalók akkor buktak le / vallották be maguktól, hogy megtisztulhassanak), akkor már hosszú-hosszú évek teltek el életszerűen boldog hűségben, és ezek a családok / párok aránylag jó korszakukat élték (a külső szemlélő számára látható dolgokban persze). De a kiderüléskor egyik pillanatról a másikra teljesen összeomlott lelkileg mind a négy megcsalt fél (és a családtagok is megtépázódtak) évekre: mert azt élték meg, hogy többet nem tudnak megbízni abban a párban, aki éveken át a szemükbe hazudott nekik, sokat, életvitelszerűen… (hosszútávú szeretőtartáshoz sokat kell „füllentgetni”…), mert honnan tudják ők innentől, hogy mikor nem mond igazat (akár másban is) az, aki már sokat hazudott (és ők meg nem vették ezt észre, hanem mindig mindent elhittek).

    Hallottam már hűtlenség utáni megbocsájtásról is, de ebben a 4 esetben a megcsaltak számára örökre elveszett valami alapvető biztonság-bizalom a másikkal való kapcsolatából…

    Kedvelés

  4. Jaj, az Újjászületésről írtam már, hogy nagyon jó könyv, és nagyon ajánlom mindenkinek, aki feldolgozta már a meddőségét, és senkinek, aki nem… Nekem még bőven feldolgozva és már meglévő gyerek mellett is nagyon sírós volt (sok mondat betalált). Mondjuk utólag már tudom, hogy azért a nagy sírások közben már terhes voltam, de akkor még nem tudtam róla; viszont bizton állíthatom, hogy nem azért volt képes érzelmileg ennyire megérinteni, mert fent ültem a hormonális hullámvasúton, hanem tényleg jó könyv 🙂

    Kedvelés

  5. Nyarak könyve pipa.
    Csodás, egyszerűen színe, illata, íze van a könyvnek. Annyira festői a magyar rész, hogy szinte fájnak azok a részek, amik Angliában játszódnak.
    Az utolsó nyár nekem túl elnagyolt, túl hirtelen. A hűvös Erzsi Angliából el akar távolodni, de a módszer nem lehetne magyarabb. Az első elhagyás valahogy jobban ki van dolgozva.
    Remekmű!

    Kedvelés

  6. Megnéztem az Újjászületés filmváltozatát. Twice Born az angol címe. Igen rossz film. Rögtön gyanús lett, hogy nem mutatták be még itthon, pedig világhírű könyvből készült, s Penélope Cruz játssza a főszerepet. Nem véletlenül. Penélope – szerintem egy istennő, nagyszerű színésznő – szerepeltetése ebben a formában nagy hiba. Nekem ebből a könyvből pont az jött le, milyen szürke, átlagos, hétköznapi a hősnő, ezt egy ilyen izgalmas színésznővel eljátszatni nagy hiba, s mg ötvenévesre maszkírozva sem sikerült igazán elszürkíteni. A film amúgy az irodalmi adaptációk zsákutcáival küzd, nagyon gyorsan igyekszik minden elemet beszuszakolni, ettől érthetetlen, és erősen giccses. Amúgy az írónő férje rendezte, játszik is benne, és a gyerekük is játszik.
    Kár.
    http://www.imdb.com/title/tt1396226/

    Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s