Csomópont: várakozás az örökbefogadásra

Általános

Mennyit kell várni? Ma azokat a cikkeket szedem össze, amelyek ezt taglalják. Van, aki pár hónapot, és van, aki sok évet vár. Leginkább az rövidíti le a várakozást, ha valaki elfogad roma gyereket (persze csak emiatt nem szabad vállalni!).

Fortepan

Fortepan

Néhány cikk pedig a várakozási idő alatti teendőkről:

Reklámok

10 responses »

  1. De jó ez a kép!
    Köszi az összefoglalót, Zsuzsa!
    Két napokban megesett történettel untatnálak Benneteket a kinek mondjuk el témához.
    Védőnő hallgató jött hozzánk családlátogatni. Nem találkoztunk még, bemutatkozás után sem ül le, csak áll a járóka mellett (most találtam meg férjem nagyapai hagyatékában Pikler/Péter/ Emmi Anyák könyvének 1954-es kiadását, úgyhogy tudom, hogy az helyesen gurulóka) ráfeledkezik, gyönyörködik Vencelben. Sok-sok dicséret között egyszercsak: “Férjedtől örökölte ezt a csodaszép bőrét?” “Hát, tőle biztos nem.” Aztán persze tisztáztam magam.
    Másik: új nőgyógyásznál jártam, kikérdez előéletemről, nőiségemről stb. Mióma kivétel miatt kerestem meg, megkérdezem, milyen lábadozással kell számolni, mert mégiscsak itt van ez a majd nyolc kilós kölök, aki azért túl édes teher ahhoz, hogy ne emelgessem. “Hogyan? Hiszen kérdeztem, hogy volt-e terhes?” “De azt nem, hogy van-e gyerekem.” (amúgy nagyon édes volt utána (is), tök örült, meg gratulált. Mondjuk Vencelnek sikerült a gyerekorvosát, aki nekünk a körzetink is, szintén kifordítani magából. Ő nem rajongott annyira, mikor elindítottuk az örökbefogadást “mégis csak a vérszerinti az igazi, azért tegyenek meg mindent, meg hát, annyi mindent lát az ember…” Ehhez képest elolvad, ha megyünk hozzá, Vencel ott rá(n)g(at)ja a sztetoszkóp csövét mellkasa hallgatása közben, erre a kimért úrinő nekiáll gügyögni, meg huncutkodni a fiúnkkal…)

    Kedvelés

  2. Mi szerintem egészen közel vagyunk egy kiajánláshoz és ismerkedéshez. Másra sem tudok gondolni természetesen 🙂 Mindent elolvastam itt a blogon, amit lehetett, mégis kicsit pánikban vagyok: mit fogunk csinálni? Hogy közeledjünk hozzá? Mit fog hozzánk szólni? Mertugyebár ha rajtam múlna az első pillanatban magamhoz ölelném és puszilgatnám órákig, de mégsem hozhatom a frászt egy pici gyerekre 🙂
    A témához fűződően: a roma gyerkőc elfogadási aránya számomra meglepően és megdöbbentően alacsony. Olvastam is, hallottam is, persze el is hittem, hogy igaz :-), de a saját tapasztalat mindig jobban mellbevág, mint az elbeszélések….., hogy TÉNYLEG és, hogy ENNYIRE nem megy sokaknak.
    Többé-kevésbé tudatlanul vonultunk be legelső alkalommal a Tegyeszhez, megkaptuk a 2-3 év várható várakozási időt. Aztán mikor kiderült, hogy csak ezt a dolgot “kell bevállalni” ahhoz, hogy akár egy éven belül legyen egy tündéri kislányunk én konkrétan úgy éreztem magam, mintha karácsonyi ajándékot kaptam volna.
    Azt nem részletezem, milyen “jóindulatú” megjegyzéseket kapok innen-onnan. Akár véletlenül, akár tényleg nem rosszindulatból, akár rosszindulatból. Egy biztos: a mi életünket, a mi boldogságunkat nem fogjuk a más véleményére alapozni, attól függővé tenni.
    Továbbra is tartom: aki szeret ezután még jobban fog. Aki nem, annak meg úgysincs helye az életünkben 🙂

    Kedvelés

    • Szia lulukoci! Van már valami konkrét, vagy csak érzed, hogy közeledik? Hány éves kislányra vártok?
      Nem tudom, milyen lehet, egy nagyobb gyermekkel találkozni. Szerintem az első alkalom nem különbözik attól, mint mikor a család/ismerősök gyerekével találkozol először: a gyerek határozza meg a közeledés mértékét. És gondolom nagyon-nagyon sok múlik a nev.szülőn (gyerek felkészítése, háttérbehúzódás stb), meg a tegyeszes kapcsolattartótokon, hogy mennyire tud Téged felkészíteni, tanáccsal ellátni.
      Szíved legyen nyitva, az értelmed pedig kövesse le a szíved rezgéseit, szerintem, akkor nagy hibát nem lehet elkövetni.
      Különben meg, az orokbe.hu torzít a cigányság elfogadásával, megítélésével kapcsolatban. Ha nem mennék emberek közé, és csak ezt olvasnám, azt hinném, a világon csak egyenlők és még egyenlőbbek vannak. De szerintem mindannyian formálunk kicsit a közvetlen környezetünkön… Küldetésünk van 😀

      Kedvelés

      • Hívtak már egyszer, egy kisfiú miatt. Mi kikötöttük a kislányt (erre vagy nem emlékeztek vagy megpróbálták hátha). Persze azóta csak a kisfiúra gondolok 🙂 és :-(, de egyrészt ezt már eldöntöttük, másrészt 95%-ban kész van itthon minden és totál lányos (rózsaszín autósülés, nagy virágok a falon, stb..). Borzasztó hülye helyzet, kicsit nyugtat, hogy így teljes szívvel és lélekkel a kislányunk mellett döntöttünk. Szóval elnézést kért az ügyintéző és azt mondta ne izguljunk, kislány is nemsokára lesz.
        Életkorban 0-2 éveset jelöltünk meg, állítólag nagyon ritka az újszülött, így gondolom 1-2 év közöttire számíthatunk.
        Abszolút egyetértek azzal, hogy küldetésünk van! Egy ismerősöm mondta, mikor megtudta, hogy cigány származású kislányt fogadunk örökbe, hogy “talán ez a világ egyszer tényleg egy jobb hely lesz”. Mondanom sem kell, ez a ritkább reakció 🙂

        Kedvelés

  3. Sziasztok! Mi 0-3 év közötti gyerekre várunk, nemi és származàsi kikötésünk nincs. Tavaly novemberben volt egy sikertelen barátkozásunk, azóta nem kerestek minket a tegyesztől, pedig már lassan fél éve volt. Pikkelnek ránk vagy elfelejtettek? Szerintetek?
    Valamint ha módosítani szeretnénk a határozaton, az mennyire hosszadalmas vagy bonyolult dolog?

    Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s