Mennyit kell várni? – a megyei lista

Általános

Az élet nem igazságos. Ezt ma örökbefogadási relációban boncolgatom, miszerint: milyen különbségek vannak az egyes megyékben a gyermekre várakozási idő tekintetében.

Az örökbefogadás alapegysége a megye: az örökbefogadni szándékozó a saját megyéjében automatikusan sorban áll, és (ha nem jelentkezik az országos listára vagy civil szervezetekhez), akkor itt fog sorra kerülni. De mikor?

Az elemzés az elmúlt három év örökbefogadási statisztikáin alapul (forrás: Központi Statisztikai Hivatal). Minden megyénél megnéztem a várakozók számát, a megyén belül örökbeadott gyerekek számát, és figyelembe vettem azt is, hány gyereket adott az országos listán örökbe az adott megye (azaz, akire a megyén belül nem találtak szülőt). Az elmúlt három év adatait átlagoltam, és a megyéket sorba rendeztem aszerint, a várakozók száma hányszorosa az egy évben a megyén belül örökbeadott gyerekekének. Rögtön mondom, hogy őrült nagyok a különbségek, egyes megyékben ez alig 2, máshol 18.

Fehér-Nikolett1

Ez egy fiktív szám, azt jelenti, ha minden várakozó a megyei listán fogadna örökbe, akkor ennyi évet kéne várniuk. A gyakorlatban persze nem kell 18 évet várni sehol, és az sem igaz, hogy Budapesten kilencszer annyit kell várni, mint Szabolcsban. Néhány más tényező is árnyalja a képet. A várakozást ehhez a fiktív számhoz képest megrövidíti, hogy

  • a várakozók 30-35 százaléka végül mégsem fogad örökbe
  • sokan az országos listán, vagy civil szervezetnél kapnak előbb gyereket, ők is kiesnek.

Meghosszabbíthatja viszont

  • hogy a megyén belül örökbeadott gyerekek egy részét a nevelőszülők “viszik haza”, és ebben őrült nagyok a különbségek, van, ahol 3 és van, ahol 50 százalékukat. Azaz a többieknek többet kell várni. Pest megyében például az esetek több, mint a felében a nevelőszülő fogadja örökbe a gyereket.

Természetesen ezen egyéb tényezők eloszlása az országban nem egyenletes, és a várakozás nagyban függ attól is, milyen gyereket szeretne a várakozó, milyen gyerekek elérhetők a megyében, illetve milyen a várakozó (például házas vagy egyedülálló), hányadik felajánlott gyereket fogadja el. Valamint semmi nem garantálja, hogy a jövőben is ugyanezen mintázat alapján potyognak a gyerekek. A “mezei örökbefogadók”(nem külföldi, nem rokona, nem nevelőszülője a gyereknek) 45 százaléka kap a megyei listáról gyereket, a többiek az országos listán vagy nyílt örökbefogadásban kerülnek sorra.

Lássuk a listát, amit önkényesen csoportosítok. Négy csoportra bontom a megyéket. A felsorolás mindig növekvő sorrendben történik.

1. Azon megyék, ahol a várakozók/örökbeadott gyerekek aránya 2 és 4 között van, és évente legalább 10 gyereket az országos listára is küldenek (azaz még több gyereket örökbe adnának, de helyben nem találnak rájuk szülőt): Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar. Zöld szín jelzi a térképen.

2. Azon megyék, ahol a várakozók/örökbeadott gyerekek aránya 2 és 4 között van, de az országos listán nem bonyolítanak ilyen forgalmat: Nógrád, Bács-Kiskun, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Somogy, Zala, Baranya. Citromsárga szín jelzi a térképen.

3. Azon megyék, ahol a várakozók/örökbeadott gyerekek aránya 4 és 7 között van: Békés, Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Fejér, Tolna, Csongrád, Veszprém. Narancssárga szín a térképen.

4. Most ugrunk egyet: azon megyék, ahol a várakozók/örökbeadott gyerekek aránya 17 és 20 között volt a vizsgált években: Budapest, Vas, Pest megye. Piros szín a térképen. (Igen, 7 és 17 között nem volt egy megye sem!)

Mindezt egy térképen is bemutatom, én készítettem. Ökölszabály: a zöld megyékben keveset, a pirosakban sokat kell várni.

megyei gyorsaság

Budapest is piros. A piros megyékben élők nyilván levonják a következtetést, hogy érdemes több vasat tartani a tűzben, jelentkezni az országos listára vagy civil szervezetekhez, vagy berendezkedni hosszú várakozásra.

Megismétlem, hogy ez csak egy statisztikai számítás, nem minden egyedi eset fog ebbe a mintázatba illeszkedni.

Sokat dolgoztam ezzel a kimutatással, pedig sokkal egyszerűbb módja is van: a jelentkezésnél kérdezd meg a megyei kapcsolattartót, milyen hosszú a várakozás. A válaszul kapott szám a megyei listára fog vonatkozni, azon belül is a “tipikus” elképzelésre, a 0-3 éves, nagyjából egészséges, fehér bőrű gyerek örökbefogadására. A várakozás persze ennél lehet hosszabb is, ha például valaki csak lány újszülöttet szeretne, és rövidebb is, ha olyan gyereket vállal, amilyet csak kevesen abban a megyében (illetve akkor előbb sorra kerül az országos listán).

Korábbi cikkek a várakozási időről:

https://orokbe.hu/2014/02/12/mennyit-kell-varni-a-gyerekre/

Olvasói felmérés a várakozásról: https://orokbe.hu/2014/11/03/mennyit-kell-varni-a-gyerekre-itt-a-valasz/

Reklámok

62 responses »

  1. Reményeim szerint mi már az utolsó fél 6-8 hónapot várakozzuk. Azért azt nem gondoltam volna, hogy az utilsó időszak lesz a legnehezebb. Ti is így voltatok ezzel, akik már örökbefogadtatok?

    Kedvelés

    • Igen, a legutolsó időszak volt a legnehezebb, az telt a leglassabban, még úgy is, hogy volt már gyerek a családban (csak rá gyakorlatilag semennyit sem vártunk). Nehéz, de egyszer vége lesz. 🙂

      Kedvelés

  2. Nagyon hasznos kimutatás, köszönjük! Érdekes, hogy inkább a két véglet jellemző az örökbeadandó gyerekszám/várakozás tekintetében. Valamint az is, hogy mennyire eltérő az álláspont a nevelőszülői öf illetően az egyes megyékben. Úgy tűnik, ebben nincs egységes szakmai álláspont.

    Kedvelés

  3. Hú, ebben nem kis munka lehetett, köszönjük! Mi egy szép, zöld megyéből jöttünk. 🙂 Milyen érdekes, hogy Pest mellett pont Vas megye az, ahol sokat kell várni. Ennek gondolom van valami köze ahhoz, hogy Ausztria mellett vannak, jobbak az életkörülmények, kevesebb gyermek kerül ki a vér szerinti családból.

    Kedvelés

  4. Köszi a munkát, szemléletesebb szerintem nem is létezik!
    Én mostanság furcsán passzív és rezignált vagyok várásügyben, lehet, hogy ez már a véghajrá kezdete?

    Kedvelés

    • Ez a térkép azt is megmutatja, miért van belföldi örökbefogadás Magyarországon (mert tőlünk nyugatabbra már nem nagyon van): mert Kelet és Nyugat határán fekszünk, és egyszerre van jelen a nagyon szegény meg a jómódú réteg az országban.

      Kedvelés

  5. Narancssárga megye a mienk- Fejér. A jelentkezéstől a kisfiúnk születéséig napra pontosan 9 hónap telt el.A Tegyesz-ben azt mondták, mi vagyunk a rekorderek 🙂 A határozat kézhezvételétől 3 hónap volt a születésig, nem számítottunk rá egyáltalán, nem vártuk, nem tudom milyen, hogy hosszan kell várni egy gyemekre. De a Tegyesz-es ügyintézőnk mondta, hogy Pest-Vas-Győr-Veszprém-Fejér a leghosszabb a várakozásban és ő azt mondta, itt van a legtöbb meddőségi probléma (is).

    Kedvelés

      • Persze. Félcigány származású…alapítványtól kaptuk, ahol kb. 2 héttel a születése előtt még a 372. helyen álltunk és mint kiderült, előttünk csak 2 pár vállalt volna roma gyermeket, de egyiknek sem volt akkor aktuális. Talán mákunk volt, pont jó időben jelentkeztünk jó helyre…megkaptuk a tökéletes gyermekünket.

        Kedvelés

        • Ja. De akkor ez nem a megyéteket minősíti, ez a térkép csak a megyei listáról szól.
          Bár ahol jó hosszú a várakozás. ott több esélye van az embereknek előbb kapni gyereket alapítványtól.

          Kedvelés

          • A Tegyesz-ben azért mondták, hogy gondoljuk át az alapítványokhoz jelentkezést, mert a megyénkben sokat kell várni. (Még úgy is, hogy mi nagyobb gyereket is vállaltunk volna.) Szóval én azért írtam, hogy lehet rövidíteni ezt az időt ha valaki piros vagy narancs megyében lakik. Alapítvánnyal, toleranciával…

            Kedvelés

  6. Amúgy ez is egy érdekes téma, ok-okozati összefüggés van szerintem a várakozás hossza, és az vállalás mértéke között. Mire is gondolok: Zsuzsa térképén mii szerintem a legpirosabb Budapestről várakozunk országi, megyei, és alapítványi sorban most már mondhatom több, mint 3 éve. Kvázi az összes vasat tartjuk a tűzben. Mi nem vállaltunk roma babát, mert a környezetünk nem fogadta volna őt el, és én sem biztos, hogy az őt ért támadásokat megfelelően tudnám kezelni. Azonban ezzel a kikötéssel együtt azt is vállaltuk, hogy többet állunk sorba, mint az, aki idősebb, vagy roma, vagy szellemileg-testileg károsult, vagy idősebb gyermeket elfogad. Kíváncsi lennék, hogy ha leszűkítenék egy megyére (nem kell feltétlenül Budapestre) akkor milyen lenne a megoszlás. Ugyanazon idöben jelentkező teljes mértékben elfogadó, és kevésbé, vagy egyáltalán nem elfogadó várakozó között. S számomra az is érdekes lenne, hogy aki rövidebb időt várt annak megyei, vagy inkább országos listás gyermeke lett.

    Kedvelés

    • Nyilván a kínálat befolyásolja a keresletet.
      Vannak megyék, ahol két év alatt lehet pici babát kapni, ott nem annyira vállalnak az emberek már egy kicsit idősebbet sem vagy romát sem.
      Ahol meg lehet tudni, hogy 5-6 év a várakozás, ott lehet, hogy rugalmasabb elképzeléseket fogalmaznak meg, vagy beállnak több helyre a sorba. Vagy épp három év várakozás után úgy döntenek, mégis vállalnak cigány babát.

      A tavalyi felmérésből az derült ki, hogy a “tipikus” 0-3 éves fehér gyerek megyei listás örökbefogadása a leglassabb, és ehhez képest minden más elfogadása gyorsítja az ügyet (idősebb gyerek, roma gyerek, alapítvány vagy országos lista).
      https://orokbe.hu/2014/11/03/mennyit-kell-varni-a-gyerekre-itt-a-valasz/

      Kedvelés

  7. Én egyedülállóként egy éven belül sorra kerültem országos listáról zöld megyéből, egy olyan kislány anyukája vagyok, akit előttem ketten visszautasítottak. Nem tudok betelni vele, olyan szemei vannak, hogy arról Tolsztoj regényt írna, szinte minden nap arra gondolok, hogy lehet ez, hogy ketten is elsétáltak emellett a tökéletes gyerek mellett. Szóval mi hozzuk a papírformát.

    Kedvelés

    • Megkérdezhetem, hogy milyen/ mekkora/ etc. gyermekre vártál, hogy ilyen gyorsan sorra kerültél? Én több, mint két éve várakozom egyedülállóként 1,5-4 éves korú kislányra, meglehetősen tág egészségügyi határok között, származási kikötés nélkül.

      Kedvelés

        • Köszönöm, hogy megosztottad. Egyik szemem sīr, a másik nevet… Őszintén gratulálok a kislányodhoz! Másrészt idézném Zsuzsa első mondatát : “Az élet nem igazságos”… Egyre nehezebb ez a végtelen várakozás, miközben egyre másra olvasom a szerencsés, és valamiért rövid ideig várakozó egyedülálló sorstársaim történeteit. És továbbra sem értem az országos lista működését… 😦 De már nem is akarom érteni. Egyszerűen csak nagyon szertném, ha egyszer valaki valahol úgy gondolná, hogy egy gyermeknek én lennék a legnagyszerűbb Édesanya… Pedig tényleg őrülten igyekszem nagyon türelmes lenni, de irtó nehéz ez! 😦

          Kedvelés

          • Kedves Beja, nagyon drukkolok, és biztos hamarosan megérkezik hozzád is a gyereked. Hiszem, hogy semmi sem véletlen, és most, hogy nálam van ez a csodás gyerek, akit előttem ketten is visszautasítottak (egyébként mint megtudtam, az örökbeadhatóvá nyilvánítástól számítva majdnem másfél évet várt az anyukájára, azaz rám), hajlok magam is azt hinni, hogy a várakozás sohasem véletlen – mindenki megtalálja az Igazit.

            Kedvelés

  8. Ó, igen! Nekünk anno 2007-ben, Vas-megyében 8 évet mondtak!!! Jól el is kámpicsorodtunk… azonnal jelentkeztünk alapítványhoz, végül 1,5 év lett a várakozás. 🙂 Kitartást a most várakozóknak!!!

    Kedvelés

  9. Ez azt is mutatja, hogy várakozás szempontjából legnehezebb helyzetben azok vannak, akik a koruk vagy más ok miatt nem jelentkezhetnek alapítványokhoz, roma gyereket nem vállalnak, így az országos lista is kiesik, és még piros megyében is laknak.

    Az országos listán egyébként a zöld megyékben lakó gyerekek kerülnek a pirosakban lakó szülőkhöz, a főáramot tekintve.

    Kedvelés

    • Mi is piros megyében vagyunk, és civil szervezet jóvoltából a zöld részből érkezett a gyermekünk. (Vagyis mi hoztuk haza, eddigi leghosszabb autós utazásunk volt vele, de megérte.)

      Kedvelés

  10. Sziasztok!
    Én egy kicsit felvagyok azon háborodva, hogy a nevelőszülő miért élevez elsőbbséget egy örökbefogadásnál. Mit mond a többi gyereknek? Szerintem a munkájuk lényege az lenne, hogy segítség a családba való kerülést és nem a sajátjába. Kivételezés folyik! Neki ez a munkája amiért fizetést kap. Gyerekjóba dolgozok én is, de még se fogom magamnak kiválogatni a gyereket. Nem magamnak emelem ki a családból és adom oda a gyámhivatalnak. A pszichológus mondta nálunk, hogy ő ezt már régen megszüntette volna és nem találja jó nevelőszülőnek az ilyen embereket.

    Kedvelés

    • Szerintem teljesen jogos, hogy ha évekig nevel egy gyereket, akkor, ha úgyis szeretne örökbe fogadni, azt a gyereket kapja meg, és nem egy másikat, aki egy másik nevelőszülőnél töltötte az első éveit.

      Kedvelés

      • Én akkor adnám csak oda a nevelőszülőnek, ha a megyében nem találtak senkit. Hol van akkor a titkos örökbefogadás? Az ő oldalukról már nem valósúl meg, főleg azoknál akiket a kezdeti időben látogattak.

        Kedvelés

          • Hidd el Zsuzsa én nem akarok ellenséges lenni senkivel és nem is tudnék hiszen velük is dolgozok. Semmi bajom, sőt megemelem a kalapomat azok előtt akik ezt a “szakmát” válasszák, de sajnos vannak olyanok is akik csak a megélhetés miatt csinálják, és remélem ebből van a kevesebb. Én 1 -2éves gyerekekre gondoltam, de amit te írsz az teljesen logikus.

            Kedvelés

            • És mit mond annak a gyereknek, akit nem látogatnak a szülei, a másikat meg igen?
              Amúgy szerintem ez nem egy pillanatban történik, hanem mondjuk az egyik gyereket örökbe fogadja, aztán majd évek múlva a másik gyerek elkerül örökbefogadókhoz. Vagy éppen haza. Meg a nevelőszülőnek lehet vér szerinti gyereke is éppen.

              Azt sokkal nagyobb bajnak tartom, ha a gyerek nem tudja, hogy nevelőszülőnél él, mint ha egyiket örökbe fogadja, a másikat nem.

              Kedvelés

            • Az élet, az emberi kapcsolatok nem egy vad-szocialista jegyrendszer, hogy arctalanul minden és mindenki egyforma, egyenlő, felcserélhető benne. Vannak természetes preferenciák, szimpátiák, spontán (nem akaratlagosan!) kialakuló, akár életre szóló nagy érzelmek, szeretetkapcsolatok – de nem bárhol, bárkivel, bármeddig, bármekkora mértékű…etc. Szerintem életszerű helyzet az, hogy ilyesmit megtapasztal egy ember (gyerekként is), és például megtanulja, hogy ne legyen irígy, hanem reménnyel, küzdéssel, kitartással reagáljon akkor, amikor neki nehezebb. Ha a nevelőszülő mindegyik gyerekével rendes, akkor teljesíti a kötelezettségeit. Az, hogy neki mik a természetes érzelmei, nem a munkaköre (ahogy senkinek nem lenne az), senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy mindenki felé ugyanúgy érezzen, az nem munkaköri elvárás, hanem csak az, hogy korrekt legyen.

              Az örökbefogadó (nevelő-)szülő és a az örökbefogadott is sokkal jobban jár, ha létrejön nekik így egy család. Akit nem fogadnak örökbe, de örökbefogadható, attól ezzel még nem jár rosszabbul: hiszen nem veszi el a nevelőszülő az esélyt, és ő nem jár pórul. Ha létrejött egy nagyon szoros kötelék az egyik gyerekkel, akit örökbe akar fogadni a nevelőszülő, és ezt nem teheti meg, sőt akár a gyerek elkerül tőle: akkor ők ketten nagyon rosszul járnak, elszakadnak egymástól: tehát matek alapon is az éri meg, ha a természetes szimpátia, kötelékek lehetőséget kapnak a megvalósulásra, azaz, ha valaki beleszeret egyik gyerekébe, akkor lehessen ő az övé, ha erre van jogi lehetőség is. Én nem szakítanék el egy ilyen szoros szeretetköteléket azért, mert annak, aki ezt nézi, ettől eszébe jut, hogy őt meg még nem fogadták örökbe: a valóság akkor is ott van, a nevelőszülői örökbefogadás csak egyszerűen felhívja arra a figyelmet, ami amúgyis az igazság. (Nekem ez picit olyan, mint hogy ha épp elvált a barátnőm, akkor minimum kínosan kerüljem azt a témát, hogy én meg épp boldog vagyok a kapcsolatomban, de lehetőleg a párom sem legyen itthon, ha felugrik, nehogy szembesüljön az aktuális valóságával… Pedig ő attól nem lesz boldogabb, ha engem is boldogtalannak lát, de legalábbis nem boldognak… Ő attól lesz boldog, majd, ha rendeződik az élete, de nem vagyunk mindig mindenkivel szinkronban, tehát akkor meg lehet nekem lesznek nehézségeim…) Szerintem…

              Kedvelés

            • Szerintem a látogatás teljesen másik kérdés. Ott nem az az ember “priorizál”, akinek amúgy az lenne a dolga, hogy érzelmileg is segítse a gyerekeket a boldogulás/boldogság felé. Nem tud a vér szerinti anyja lenni, de érzelmileg mindegyikhez úgy kellene viszonyulnia, mintha. Végre tapasztalja meg a gyerek milyen az szeretve lenni.

              Persze, hogy nem lehet minden gyereket egyformán szeretni, de azon is felháborodunk, ha a tanítónőnek vannak kedvencei, és ezt kimutatja, különösen akkor, ha a mi gyerekünk a kevésbé kedvelt. Személyes tapasztalatom, és ezen már túlléptem, de én megéltem milyen az, ha az osztályfőnököd nem kedvel, és ezért mást szabad neked, mint a kedvelt osztálytársaidnak. Szerintem nem ott kellene a gyereket szándékosan szembesíteni az “ÉLETtel” ahol igazából oltalmat kellene nyújtani a számára. Ebből kifolyólag megértem, hogy egyes nevelőszülői hálózatok miért nem engedik az örökbefogadást, és azt mondják, hogy ha örökbe fogad a nevelőszülő, megszűnik a nevelőszülői státusza.

              Kedvelés

            • Szerintem a látványos kedvencezés, a pikkelés…stb mind negatív, ebben egyetértek veled.

              De én korrektségről beszéltem, az szerintem viszont rendben van. Az egyik ofőm engem sem kedvelt (=nem kifejezetten kereste a társaságomat, sőt…stb), de nagyon nagyon korrekt volt velem, kifejezetten rendes (velem is, és mással is: jó ember volt, és jó tanár), ugyanúgy segítette az utamat, törődött velem, mint azzal az osztálytársammal, akivel személyes barátsága alakult ki, ami folytatódott ballagás után is. Nagyon tiszteltem érte, már gyerekként is, és jó példát adott másoknak is, és nem gondolom, hogy törvényileg ő kötelezhető lett volna arra, hogy személyes szimpátiát érezzen felém, az érzelmek egyszerűen nem akaratlagosak. Az akaratlagos, hogy ugyanúgy ellátta a velem kapcsolatos feladatait, mint a másokkal kapcsolatosakat, képben volt velem kapcsolatban, és bíztatott. A törődésnek vannak árnyalatai is, én a korrektig fértem bele az ő szívébe, dehát neki ez volt a munkája, erre szerződött, ennél nem többre: a nevelőszülő, a tanár nem édesanya.

              Kedvelés

            • Szerintem az nem korrekt, ha kimutatja, hogy kit kedvel jobban. Mindenkivel egyformán kellene bánnia, legalább is az iskolán belül. Azon kívül meg azt tesz, amit akar, de azt ne hozza be a suliba, és a kedveltebb gyerek a státuszát ne tudja kihasználni különböző előnyök elérésére.

              Nekünk ez a téma azért is ilyen kényes, mert a a fiunkkal való ismerkedésünk alatt a nevelőszülők azzal “fenyegetőztek”, hogy ők elsőbbséget élveznek, és bármikor mondhatják, hogy akkor inkább ők örökbe fogadják a gyereket. Borzasztó nehezen éltük meg, hogy nem elég, hogy egy idegen családban kell egy nagyon kötődő gyereket magunkhoz édesgetnünk, de a nevelőszülők is így állnak a témához.

              Kedvelés

            • De ez itt egy emberi khm, gyengeség volt. Nem ez a módja a dolognak, a nevelőszülő ezt nem akkor dönti el, mikor már több hetei barátkozik valaki a gyerekkel 300 km-ről. A legelején megkérdezik vagy jelzi, és akkor nem kerül a megyei meg országos listára a gyerek.
              A mi egyik barátkozásunknál a legelején megmutattak egy aláírt papírt, amiben a nevelőszülő nyilatkozott, hogy ő nem fogadja örökbe a gyereket, utána indult a kiajánlás. Tök korrekt volt.

              Azt egyébként törvénybe lehet írni, hogy nem fogadhatja örökbe, de azt nem, hogy minden gyereket egyformán köteles szeretni.

              Az egy másik helyzet, ha egy nevelőszülő az elválást magában nem tudja feldolgozni, és nem kap ehhez segítséget.

              Kedvelés

        • Nem tudja nem kimutatni az érzéseit, mert emberből van, az az otthona, ott van egész nap… Senki nem tudja 24 órában kontrollálni az érzelmeit, főleg azt, ha valaki szimpatikus: mert az érzelmeink nem akaratlagosak, hanem csak vannak.

          De bánni mindenkivel egyformán kell, ezzel egyetértek – csak érezni nem kell egyformán, mert az nem kontrollálható, és ezért nem is lehet olyat kérni senkitől.

          (Az ofőm órán órát tartott, nem ott barátkozott, amúgy, hanem a saját szabadidejében kulturális progikra hívott el bennünket, akinek van kedve csatlakozzon alapon, nagyon jó színházazásra, mozikra, és ott vele szívesen beszélgetett, velem meg mondjuk max 2 percet, aztán mindig más dolga akadt…)

          Nagyon nehéz lehetett nektek azzal a nevelőszülővel amúgy, bele sem merek gondolni, hogy én hogy éltem volna meg – és ő aztán minden volt (veletek is és a gyerekekkel is), csak nem korrekt…

          Kedvelés

            • Semmi gond iildiii.

              Zsuzsa, persze-persze, a nevelőszülőknek is kellene segítség, hogy egy örökbe adást feldolgozzanak. Abszolút megértettem, hogy ha valaki egy gyereket 5 napos kora óta nevel, megszereti és nehezére esik elengedni. Én úgy látom, hogy arra sincs kialakult protokoll, hogy hogyan kell a gyerekeket örökbefogadás előtt felkészíteni. Mindenki ösztönösen működik, és az ösztönei vagy segítik vagy hátráltatják a folyamatot.

              Egyetértek, nem lehet két gyereket egyformán szeretni. Mindegyiket máshogy szeretik, de az elköteleződést mindegyik felé ki kell fejezni. Pont ez fájhat annak a gyereknek, aki felé nem olyan elkötelezettek főleg, ha érzékenyebb típus.

              Kedvelés

  11. Sziasztok!
    Egy kérdésem lenne, itt biztosan meg kapom a választ! Tegyesznél vagyunk várakozási idő alatt. Most hallottuk, hogy az egyik pár kisbabát vár. Ilyen esetben mi történik, ha a várakozás idő alatt teherbe esik valaki?
    Választ előre is köszönöm!

    Kedvelés

    • Amíg terhes, nem kap gyereket, ha megszületett és még mindig örökbe akarnak fogadni, akkor újra megvizsgálják őket, és a gyerek kétéves kora előtt biztos nem kerülnek sorra.
      Üdv a blogon!

      Kedvelés

  12. Sziasztok! Olvasom a blogot, már jó ideje. Most kaptam kedvet, hogy hozzá is szóljak több témához. Én is szociális szakember vagyok, több mint 3 éve, hogy családunk kiteljesedett. Most is várakozunk, már 1,5 éve, nagyon nehéz,rettentően vágyom rá, hogy kis tesója lehessen a fiunknak.
    A nevelőszülő a mi esetünkben is nagyon durva volt. Emlékszem,amikor először megláttam a fiunkat, nekem nem volt több kérdésem és nem tudom, csak úgy éreztem ő a miénk. Akkor 16 hónapos volt. De a nevelőszülő az első perctől fogva, furán viselkedett, és a férjem a második látogatás után, azt mondta nem tudja ezt a helyzetet elviselni. Nem részletezem, milyen éjszakánk volt, de megkérdeztem tőle: mit gondol a kisgyerekről? és utána csak róla beszéltünk már. Akkor megbeszéltük, hogy semmiféle viselkedés nem fog minket eltántorítani és végig csináljuk. Nem akarom részletezni csak pár dolgot említek meg a történésekből: a fiunkat kukorica máléval etette, a látogatás alkalmával a férjem kezéből kivette és közölte megjött apu (a nevelőszülő férje), nem tudunk hármasban maradni soha. Így úgy döntöttünk más eszközhöz nyúlunk és a negyedik látogatás után azzal, hogy sétálni megyünk, elvittük fiunkat minden alkalommal. Tudnotok kell, hogy
    nálunk a látogatások novemberben kezdődtek, nagyon hideg volt, és volt, hogy órákat ültünk a kocsiban, csak vele lehessünk. Hála istenek, 3 hét után hazamehettünk együtt.
    A nevelőszülő azóta is bepróbálkozott eljött az óviba, ahová járunk és azt mondta az óvónéninek ő volt anyukája. Hál isten az óvi helyesen reagált.
    Ezeket a dolgokat nem azért írom, hogy bárkit elrettentsek!!!! de szerintem mindenre fel kell készülni, mert különböző emberek vagyunk, különböző intelligenciával és érzelmekkel. Csak egy dolgok számít: a Gyermek!!!!!!
    Nagyon mérges voltam, főleg miután elmondtuk a tapasztalatinkat a Tegyesznek, és nem történt semmi, zárójelben jegyzem meg, hogy még majdnem nekünk lett bajunk belőle.

    Szerintem is szükség lenne változtatásokra az örökbefogadás kapcsán és én sem tartom korrekt dolognak, hogy ők is befogadhatják, de ezt a véleményt csak mint magán ember tudom felvállalni, szakemberként semmiképpen sem, hiszen a szakmám miatt túl sok rossz gyereksorsot látok,amit nem lehet megszokni.

    Kedvelés

    • Szia! Üdv a blogon!
      Az oviban megjelenés nagyon durva. Én írásban jelezném a nevelőszülői hálózatnak és a gyerek volt gyámjának. A nevelőszülő nem kereshet titeket, nem zaklathat. Ha ti szívesen tartjátok vele a kapcsolatot, akkor lehet, de itt nem erről van szól.

      Kedvelés

      • Sziasztok üdvözlök mindenkit 😁 A kis családommal narancssárga megyéböl várunk kis tesot Megszeretném kérdezni miért kell kettö városban is a gyámhatoságra elbeszélgetésre menni Mindent rendben találtak a szakemberek megyeszékhelyen és a városiban hivnak holnap.Köszönöm elörre is az infot.

        Kedvelés

      • Szia, 4 éve fogadtuk örökbe a kisfiúnkat, akkor még a nevelőszülő volt a gyámja. A Tegyesznél jeleztük, az volt a válasz, hogy kérik írásban ne tegyük meg, ők majd elintézik.
        Mivel én is szociális szakember vagyok pontosan tudom a dolgok menetét, DE, mivel újbóli örökbefogadásra várunk így, mindketten a férjemmel, úgy éreztük a hozzáállásból, hogy nem bolygatjuk tovább a dolgot. Hozzáteszem, tudjuk, hogy nem jól cselekszünk, de itt a megyében sok mindent lehet hallani,ami nem igazán pozitív dolog.
        És az igazság az, hogy az tanácsadó ígérte, hogy segít nekünk, akit jó embernek és szakembernek is tartunk, csak hát neki is vannak felettesei……
        A nevelőszülői hálózat vezetője egyébként még nekünk jött, hogy nem mondunk igazat. És a Tegyesz vezetőjének a férje nevelőszülő, tehát a szálak enyhén szólva is összefonódnak. Ez egy nagyon nehéz helyzet, ha sikerül a második örf. le fogom írni a történetünket és gondolkodom, hogy más fórumot is megkeresek majd, mert botrányosnak tartom, hogy bizonyos dolgok megtörténhetnek, pont ott, ahol a gyermeknek kellene a legfontosabbnak lennie.

        Nem vezér cikket szeretnék és végett nemérő sztorit a tévében, hanem változást a gyermekvédelemben.

        Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s