Örökbe.hu

Bemutatkoznak azok a családok, akik nemrég fogadtak örökbe kisgyereket. Szeretettel gratulálok! A rovatba a jelentkezés folyamatos a friss örökbefogadóknak (egy éven belül) a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen. 

Kik vagytok? Szilvia/37/ és Zoltán/40/, Heves megyei pár, a Tisza-tó mellett élünk. 2008-ban ismerkedtünk meg, 4 éve vagyunk házasok. 10 év endometriózissal való küzdelem után, sok-sok műtéttel a hátunk mögött és 2 sikertelen lombikon túl döntöttünk az örökbefogadás mellett 2017 októberében. November végén az Ágacska Alapítványnál végeztük el a tanfolyamot. Terveink szerint a várakozási idő alatt is próbálkoztunk volna a lombikkal és már megvolt a következő időpont, amikor márciusban csörgött a telefon a jogerős határozat érkezésével egy napon.

Miben vagytok mások, mint mások? Szerintünk semmiben sem vagyunk mások. Ugyanúgy vágytunk gyermekre, mint bárki más. Ha mégis ki kell emelni valamit magunkról, akkor az, hogy nagyon sokat erősödött a kapcsolatunk a megpróbáltatások által.

Ki érkezett? Flóra a Tegyesz által, megyei listáról, titkos örökbefogadással érkezett hozzánk 3 napos egészséges újszülöttként. Különlegessége, hogy állítólag félig afroamerikai származású.

Mennyit vártatok? Tavaly októberben indultunk el ezen az úton és márciusban kaptuk kézhez a jogerős határozatot, de 20 perccel korábban már jött a telefon.

Mennyit várt a gyerek? 3 napot kellett várnia ránk. Másnap már anya és lánya együtt aludtak a kórházban. Apa a hosszú hétvége és a látogatási tilalom miatt csak 4 nappal később csatlakozhatott és vihette haza kis családját.

Miért pont ő? Hisszük, hogy ő Nekünk született. Szerintünk abszolút összeillünk, ugyanolyan vidám és bohókás, mint mi. A kérelemben nem tettünk sem nemi, sem származási kikötést és a betegségek többségére további tájékoztatást kértünk. Első kiajánlásunk volt és egy pillanatig sem haboztunk. Már akkor is teljesen elvarázsolt minket. (Le is mondtuk gyorsan a lombikos időpontunkat.)

Miért pont ti? Mert nem tettünk származási kitételt és vállaltuk azt a kockázatot, ami még 6 hétig várt ránk. Szerintünk nem is a Tegyesz választott ki minket, hanem Flóra.:-)

A tanács, ami jól jött volna utólag: A gyermekhez nem jár használati utasítás, de nem is kell. Ellenben a CSED ügyintézéshez jó lett volna, ha tudjuk, hogy nem kell várni 6 hétig, mert az addig is jár, de mi vártunk a végleges örökbefogadásra és az új születési anyakönyvre.

A legnagyobb problémátok most: Szerencsére nincs problémánk. Jól nevelget minket a lányunk! 🙂

Miről olvasnál szívesen? Testvérkérdésről, mert kacérkodunk a kistesó gondolatával.

******

Nicknév: v_viki

Kik vagytok? Budapesti házaspár, 38 évesek. Öt éve vagyunk házasok.

Miben vagytok mások, mint mások? Miután a kivizsgálások során kiderült, hogy csak nagy kockázatú beavatkozások/műtétek után kezdhetnénk el a lombikprogramot, már a diagnózis estéjén szóba került közöttünk az örökbefogadás, mint lehetséges út a családunkhoz. Ennek köszönhetően a meddőségi diagnózis és az első Tegyeszes találkozónk között mindössze pár hónap telt el, eközben sok estét Zsuzsa blogját olvasva/megvitatva töltöttünk, így felkészülten mentünk beszélgetni a tanácsadónkkal.

Ki érkezett? Kisfiunk újszülöttként, a Gólyahír közvetítésével került hozzánk, sárga megyében született, de hivatalosan egy másik, zöld megye a származási helye.

Mennyit vártatok? 2016 áprilisában jártunk először a Tegyesz-tanácsadónknál, augusztusra kaptuk meg a jogerős határozatot és 2018. április elején hívott bennünket a Gólyahírtől Gabika, hogy van egy életadó, aki örökbeadásra jelentkezett náluk, fogadókészek vagyunk-e, megismerkednénk-e vele.

Mennyit várt a gyerek? Születése előtt három héttel találkoztunk az életadóval, aki aznap este már kórházba is került, úgy volt, hogy bármelyik pillanatban világra jöhet a baba, ám ő végül kivárta a terminust, és időre született egy péntek délutánon.
Szombat reggel láthattuk először, és engem már aznap fel is vettek a kórházi osztályra kísérőként, hogy vele maradhassak. A hosszú hétvége miatt egy hetet maradtunk a kórházban, míg végül megkaptuk a kihelyező határozatot.

Miért pont ő? Ő a mi kisfiunk.

Határozatunk 0-3 hónapos korú kisfiúra vagy kislányra szólt, származási kikötés nélkül, korrigálható egészségi állapottal. Ezért kerülhettünk sorra, és tökéletes választás volt, hogy pont ő lett a kisfiunk, sokszor gondolunk hálával a Gólyahíresekre, akik segítettek ebben. Bármerre megyünk, megkapjuk, hogy ez a kisfiú mennyire hasonlít az apukájára 🙂

Miért pont ti? Elfogadóak voltunk, és nem ijesztett bennünket el az életadó története, szerettünk volna találkozni vele. Nagyon izgultunk és reméltük, hogy szimpatikusak leszünk neki. Megismerkedésünk után ő elmondta az egyesület munkatársának, hogy szívesen bízza ránk a születendő gyerekét. A szülés utáni napon, miután láttuk a babát, megkerestem az életadót a másik kórházi osztályon (ő nem szeretett volna az újszülött osztályon maradni) és beszélgettünk. Ő elmondta, hogy nem gondolta meg magát, a baba a mi kisfiunk, neveljük fel szeretetben.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Amikor a kihelyező határozat készítésekor nyilatkoznunk kellett, azt kértük, hogy a 6 hét letelte után az állandó lakóhelyünkön, Budapesten nyilatkozhassunk, hogy fenntartjuk örökbefogadási szándékunkat. Azt hittük, ott megkapjuk a végleges határozatot, és mehetünk az anyakönyvi hivatalba. Azonban Budapesten csak nyilatkozhattunk, ezt a nyilatkozatot átküldték az eredetileg eljáró zöld megye gyámhivatalának, akik meghozták a határozatot, erről bennünket és az örökbeadót is tértivevényes levélben értesítettek, és a határozat a közléssel válik véglegessé. Mivel az örökbeadó nem vette át a levelet, ki kellett várni a kétszeri kézbesítést, és a ‘nem kereste’ üzenettel a gyámhivatalnak menő értesítést, hogy az örökbefogadásról szóló határozat végleges legyen. Ez a levelezés 6 hetet vett igénybe, kisfiunk pontosan három hónapos volt, amikor újraanyakönyvezték, csak utána kezdhettük intézni a hivatalos ügyeket, igazolványok, taj szám, stb. Jó lett volna tudni, hogy gyorsítható-e ez a folyamat, ha utazunk és inkább az eljáró gyámhivatalnál nyilatkozunk, az örökbeadó jelenlétében. A későbbi telefonos beszélgetések alapján úgy értettük, a közléssel azonnal jogerőssé is vált volna az örökbefogadás. Pár heti levegőben lógást, telefonálgatást és postás-várást megspóroltunk volna.

A legnagyobb problémátok most: Éppen elmúlt a hasfájós időszak, úgy tűnik, jönnek a fogak…

Miről olvasnál szívesen? Interjúkat, beszélgetéseket örökbefogadottakkal, milyen nehézségekkel szembesültek, illetve milyen pozitív tapasztalatokat szereztek örökbefogadottságuk miatt különböző életszakaszokban.

******

Kik vagytok? 40 éves házaspár Baranya megyéből. 10 éve vagyunk házasok, 12 éve ismerjük egymást. Első gyermekre vártunk. Szinte a kapcsolatunk elejétől próbálkoztunk, több inszemináció, lombik, műtét és mindenféle természetes és „természetfeletti” módszer kipróbálása után három éve úgy döntöttünk, nem próbálkozunk többet, féltvén az egészségemet, illetve lelkileg kimerültünk a sok csalódástól. Beadtuk a kérelmünket a Tegyeszhez 0-2 éves korú, kisebb korrigálható egészségügyi problémákkal rendelkező babára, származási megkötéssel. Alapítványokhoz nem jelentkeztünk egyrészt a sor hosszasága, másrészt az életkorunk miatt.

Miben vagytok mások, mint mások? Azon párokhoz hasonlítunk, akiket nem felőrölt a sikertelenség, és a sok kudarc, hanem megerősített minden téren. Én már előbb beadtam volna a kérelmet, de a férjem még bízott a kezelések sikerességében, illetve 2015-re ért meg benne az az érzés (váratlan külföldi babiszittelés barátaink két kislányára), hogy lehet a nem vér szerinti gyermekünket ugyan úgy szeretni, mint ha vér szerinti lenne. Ma már azt mondja, eszébe sem jut, hogy nem én szültem a kislányunkat, és mi sem tudtunk volna szebb és jobb babát „összehozni”.

 

Ki érkezett? Újszülött kislány a Tegyesz útján, a megyei listán, első kiajánlásunk. Gondozatlan, eltitkolt terhességből. Teljesen egészséges, mosolygós, szeretetgombóc.

Mennyit vártatok? Majdnem napra pontosan 3 évet.

Mennyit várt a gyerek? 6 napot, amíg a papírokat elintézték a lemondáshoz, addig nem hívtak minket.

Miért pont ő? Mert úgy érezzük, hogy ő nekünk született.

Miért pont ti? Mert mi jöttünk a sorban.

A tanács, ami jól jött volna utólag: abszolút nem számítottunk újszülöttre, így a bizonyos hat hétre sem készültünk fel lelkiekben, ami nagyon megterhelő. Hiába mondták, hogy nem valószínű a visszakérés, de azért az emberben ott van, és szinte minden nap van pillanat, amikor arra gondol, hogy talán ez az utolsó nap vele, és ez okoz bizonyos gátat az emberben. Az erre való felkészítés jól jött volna.

Illetve nálunk előfordult az, hogy a névre kerülésig semmilyen ellátást nem kapunk. Mivel felkészültünk anyagilag, ezért nálunk nem okoz gondot, de előfordulhatnak olyan örökbefogadók, akik erről nem tudnak (ugyanis ügyintéző válogatja, hogy megadják-e), és bizony nehéz helyzetbe kerülhetnek.

A legnagyobb problémátok most: nincs problémánk, csak boldogság.

Miről olvasnál szívesen? Nagyon kíváncsi lennék, hogy azokban az anyákban, akik kényszerből vagy egyéb okból elhagyják a babájukat, milyen érzések dolgoznak akkor és utána.

******

Nicknév: L.Horváth Kriszta

Kik vagytok? Budapesti család vagyunk, 7 évvel ezelőtt regisztráltunk be a Tegyeszhez az első örökbefogadási szándékunkkal. Utána 22 hónapra az országos listáról kerestek meg bennünket egy újszülött kisfiú kapcsán, ő Milán, a fiúnk, már öt éves. Most pedig érkezett Anna.

Miben vagytok mások, mint mások? amúgy semmiben de talán annyiban igen, hogy a többséggel ellentétben mi cigány gyereket szerettünk volna.

Ki érkezett? Anna csecsemőotthonból érkezett, országos listán, másfél évesen, egészséges.

Mennyit vártatok? 28 hónapot

Mennyit várt a gyerek? 2018 márciusban lett örökbe adható, 4 hónap múlva került hozzánk

Miért pont ő? mert már a fotójába beleszerettünk

Miért pont ti? nem tudom de nagyon örülünk, hogy így történt. Úgy tudom mi voltunk az elsők, akiknek Annát kiajánlották.

A legnagyobb problémátok most: Anna nagyon nehezen éli meg, ha én eltűnök, akár csak ha a vécére megyek, az is olyan kétségbeesés, mintha soha többet nem látna. Nagyon sokszor, ha nem mindig, ölben akar lenni, ami nem oldható meg mindig. Ilyenkor nagy sírások vannak. Az intézetben eltöltött idő lassan de azért oldódó maradékai még, hogy nem jelez, pl. ha már felébredt.

Miről olvasnál szívesen: mindenről szívesen, de engem most a hospitalizáltság és a szeparációs szorongás témái érdekelnek leginkább

******

Nicknév: Lorena

Kik vagytok? Vidéki kis faluban élő házaspár, férjem 38, én 33 éves vagyok, három éve házasok, de 13 éve egy pár. Levente 33 hónaposan került hozzánk, első gyermekünk. Mindig is szerettünk volna gyermeket örökbe fogadni, mert szívünk vágya a nagy család sok gyerekkel. Nekem súlyos, több szervet érintő endometriózisom volt, ami miatt már több felvonásban 6 nagyműtétem volt különféle szövődményekkel. Ez okozta az előrehaladott petefészek-kimerülést is, illetve a sok műtét miatti komoly összenövéseket, így végül csak embrió donációval lehetne próbálkozni (erre volt időpontunk ez év májusára, de 2 héttel azelőtt jött a telefon Leviről :-)). Volt előtte egy lombik próbálkozás, de szövődményes lett hiperstimuláció miatt.

Miben vagytok mások, mint mások? Azt hiszem, semmiben. Mi is viseljük a pofonokat az élettől, mint bárki, és örülünk a jónak, ha kapjuk. A betegségem nagyon összekovácsolt minket, én az egyik műtét alkalmával kis híján elvéreztem, volt mit átgondolni az életről és arról, mi/ki fontos, mi érték valójában és mit/kit kell elengedni.  Nekünk az örökbefogadás nem mint „egy” lehetőség, hanem mint „A” lehetőség adatott meg. Az egész család, barátok, ismerősök velünk drukkoltak, hogy mielőbb csörögjön a telefon. Ez nagy erőt adott nekünk is.

Ki érkezett? Levente, 33 hónaposan, megyei listáról, titkos örökbefogadás útján. Gyönyörű szőke kisfiú, tündéri mosollyal. Születésétől fogva nevelőcsaládban nevelkedett, ahol 4 vér szerinti gyermekükkel gondoskodtak róla a nevelőszülei. Levente problémamentes terhességből született, tökéletes értékekkel. 2 hónapos korától korai fejlesztésen vesz részt, Katona-módszer stb. Csípőjét kellett szűrni többször, ami negatív, befelé forduló lábfeje volt, ez szinte teljesen helyrejött. Megkésett beszédfejlődésű, nagymozgása is némi fejlesztést igényel, de értelmileg teljesen egészséges, rendkívül okos-értelmes. Mindent elmutogat, megért, abszolút kommunikatív. Enyhén kancsal bal szemére. Van egy speciális nevelést igénylő kódja, aminek szeptemberben lesz a felülvizsgálata. (F82)

Kötődése nagy volt a nevelőcsalád felé, felénk viszont rögtön nyitott, így végül egy héttel a kitűzött határidő előtt már a kötelező egy hónapos gondozási időt nálunk tölthette. 🙂 Május 24 –től él velünk, július 9- től van végleges jogerős határozatunk. Az elmúlt 2 hónapban nagyon sokat fejlődött Levi, egyre többet gügyög, halandzsázik, szavak elejét egyszer-egyszer ha kedve van mondja. Meglepően okos, korához képest sok dologban érettebb, mint korosztálya. Sok segítséget kapunk édesanyámtól is, aki fejlesztőpedagógus.  Boldog, kiegyensúlyozott gyermek, az örökbefogadási szakértők szerint is rendkívül könnyen ment a barátkozás, hamar lett erős a kötödése hozzánk. Ebben nagyon hálásak vagyunk a nevelőcsaládnak, erős partnerek voltak, segítettek minket-Levit a gördülékeny összeszokásban.

Mennyit vártatok? Összesen 30 hónapot a jelentkezéstől a telefoncsörgésig.

Mennyit várt a gyermek? Jogerősen 2017. novemberében vált örökbe adhatóvá. Előtte már hosszú ideje nem látogatták a vér szerinti szülei, végül hivatali felszólításra mondtak le róla.

Miért pont ő? Elcsépelt, de tényleg azért, mert őt szánta nekünk az ég. Vicces, de még a gólya is akkor szállt le a kéményre (le is fotóztuk), mikor ő megszületett. 🙂 0-3 éves korig adtuk meg a kérelmünket, származási kikötéssel, nemi kikötés nélkül, szinten tartható vagy korrigálható egészségügyi problémával.  Első kiajánlásunk. A kódja miatt az első házaspár, akit hívtak rögtön elutasította Levit, mi kértük, beszélhessünk anyukámmal, aki mint szakember tudott segíteni nekünk a döntésben.

Miért pont ti? Nem mi jöttünk a sorban, hanem az említett, „nemet” mondó házaspár. Figyelembe vették, hogy vidéken élünk, fiatalok vagyunk, mozgalmas az életünk. Ennyit tudok.

A tanács, ami jól jött volna utólag?  Hogy ne akarjunk 200 %-osan teljesíteni, hiszen a gyerek érzi pontosan, hogy imádjuk és neki ez a legfontosabb… Illetve hogy a dackorszak így, frissen örökbefogadott gyereknél még több „móka és kacagás” 😀

A legnagyobb problémátok most: Nincs! Vele minden kerek lett, értelmet nyert minden…  Az új okmányok beszerzése viszont botrányosan akadozott… Sehol nem ugyanazt a tájékoztatást adták…  Óvodai beíratás megtörtént, viszont még nem fog menni. Ne legyen sok az új történés. 6 hónap fizetés nélküli szabadságon itthon vagyok, így van idő a szobatisztaság kialakulására is és egymást szokni.

Miről olvasnál szívesen? Mindent szívesen olvasok ezzel a témával kapcsolatban!

******