Kampányfilmek az örökbefogadásról

Általános
Kampányfilmek az örökbefogadásról

Az örökbefogadásokért felelős minisztérium (Emberi Erőforrások Minisztériuma) nemrég beváltotta a többéves ígéretet, és egy kampányt kezdett az örökbefogadás népszerűsítésére és társadalmi elfogadtatására. Ennek keretében több civil szervezet kapott pályázati támogatást a témával foglalkozó filmek készítésére. Ma ezeket mutatom be.

Az Ágacska Alapítvány kisfilmjeiben örökbefogadott kamaszok beszélnek arról, hogy ők is ugyanolyan gyerekek, s hogy milyen hozzáállást szeretnének a külvilágtól. “Örökbefogadott vagy vér szerinti? Nem ez számít!” szól az üzenet, amihez #ezszámít hashtaggel Facebook-kampányt is kezdtek. Az összes film fenn van a kampány honlapján.

A Baptista Szeretetszolgálat 4 perces videója a nyílt örökbefogadás lépéseit magyarázza el a krízisterhes anya szemszögéből. Egy narrátor beszél, miközben a háttérben látjuk a szülőanya és az örökbefogadó pár megismerkedését és hivatalos ügyintézését (színészek játsszák őket), persze a Baptisták segítségével.

 

A Bölcső Alapítvány Egy se vesszen el a kicsinyek közül című kisfilmje is egy nyílt örökbefogadási helyzetbe vezet el, ahol kihangosítva halljuk a gyerekéről lemondani készülő fiatal nő és a leendő örökbefogadók gondolatait, reményeit, kétségeit, majd a film végén bemutatják a nyílt örökbefogadás technikai menetét. A filmben megjelenik Budavári Zita, a szülőket színészek játsszák.

A Gólyahír Egyesület megbízásából Máté Krisztina televíziós készített riportfilmet. A filmben a háromszög minden szereplője megjelenik, és a riporter kérdéseire mesél arról, mit jelent nekik az örökbefogadás. Az örökbefogadott gyerekek és a szülők mellett örökbeadó anyák is megjelennek, egyikük névvel-arccal is vállalja történetét.

Az Együtt az Életért Egyesület megbízásából Én, Te, Ők címmel Dubinyák Réka három kisfilmet forgatott. Az első filmben Pétert, a harminc év körüli felnőtt örökbefogadott fiatalembert követjük, aki már itt is adott interjút. A filmben Péter meglátogatja a vér szerinti családban felnőtt nővérét, látjuk a testvérek évődését, s halljuk Péter gondolatait arról, hogy ő híd a “vérvonal” és az örökbefogadók, a cigányság és a magyarság között.

A második filmben a Weeber család életébe kukucskálunk be, itt a középkorú házaspár nevelőszülőként vállalt három Down-szindrómás gyereket, saját hét vér szerinti gyerekük mellett. A filmben megszólalnak a már kamasz és felnőtt gyerekek, mesélnek a testvéreik érkezéséről, s az egész filmet az egyik felnőtt, már többgyerekes nővér szemszögéből látjuk, aki pár napra, szülei elutazása alatt vigyáz a két downos kistestvérére.

A harmadik film fikció, egy színésznő játssza el egy egyetemista lány útját addig, hogy abortusz helyett inkább örökbe adja a futó kalandból fogant gyermekét.

Mindegyik film igényes, és így együtt elég sok oldalról körüljárják az örökbeadás-örökbefogadás-örökbefogadottként felnőni témáját. Nektek melyik tetszik a legjobban? Szerintetek segítenek a társadalmi tudatosításban?

One response »

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.