Örökbe.hu

Vendégposzt, Attri Anikó könyvajánlója a The Connected Child című amerikai klasszikusról. A kötetet hamarosan olvasóköri formában is feldolgozzuk.

Ez a könyv számomra, egy 5 éves örökbefogadó szülőjeként nagyon hasznosnak bizonyult, bár sajnos magyar nyelven nem elérhető, és más hasonló kötet sem. Abban különbözik más, az örökbefogadás témáját feldolgozó munkáktól, hogy nem az örökbefogadáshoz vezető úttal és a gyermek hátterével foglalkozik, hanem azzal, ami ezután történik. Amikor a családunk tagjává válik egy örökbefogadott vagy nevelt gyermek, hogyan tudjuk őt úgy fogadni és nevelni, hogy odafigyelünk a különleges hátteréből és élettörténetéből eredő sajátosságokra. A könyv szerzői javasolnak olyan nevelési módszereket és tippeket, amelyeket érdemes bevetnünk (pl. minden nap többszörannyi dicséretet kapjon tőlünk a gyermek, mint amennyi kritikát) és figyelmeztetnek azokra a bevett gyakorlatokra is, amiket érdemes elkerülnünk (pl. büntetésből a szobájába küldeni a gyermeket – ezt nagyon nehezen viselik a traumatizát gyermekek).

A könyv szerzői, Karyn B. Purvis és David R. Cross pszichológiát végeztek, és az örökbefogadás és a gyermekfejlődés témaköreit kutatják a Texas Christian University (Texasi Keresztény Egyetem) Gyermekfejlődési Tanszékén, Wendy Lyons Sunshine pedig újságíró. A könyv fókuszában az örökbefogadott gyermek kötődésének kialakítása és a különböző viselkedési nehézségek kezelése áll pszichológiai szempontból. De messze túlmutat ezen, ajánlják a könyvet nevelőszülőknek is, illetve lényegében bárkinek, aki speciális nevelési igényű gyerekekkel áll kapcsolatban.

A könyv elején a szerzők emlékeztetnek: ne felejtsük el figyelembe venni, hogy gyermekünk milyen körülmények között született és nevelkedett, mielőtt a családunk tagja lett, hiszen a minket megelőző időszak mindenképpen kihatott rá valamilyen módon. Felsorolják, hogy a terhesség és a csecsemőkör idején átélt különböző problémák, az elhanyagolás, a rossz bánásmód vagy épp a szexuális abúzus milyen hatással lehetnek a gyermekre.

Ha a gyerek az első éveit elhanyagoló környezetben töltötte, akkor például ezek a következmények léphetnek fel:

• ételt gyűjtöget és raktároz, fél az éhenhalástól
• lapos a feje hátsó oldala az állandó fekvéstől
• kancsít a mennyezet bámulásától
• szenzoros feldolgozási zavarokkal küzd
• kötődési zavarok, az empátia hiánya
• önmegnyugtató repetitív viselkedések (ujjszopás, önringatás)
• fél az új helyektől és emberektől,
• a felnőttek manipulálása, színlelt kedveskedés másoknak
• válogatás nélkül mindenkivel barátságos a kötődési zavar vagy a kapcsolatok hiánya miatt
• magas fájdalomküszöb
• kisebb testsúly és testmagasság a méhen belüli éhezés miatt
• nyelvfeldolgozási és tanulási lemaradások
• hallási probléma a fülfertőzések miatt.

Ezek hasznos információk, hiszen örökbefogadáskor remélhetőleg megismertük a gyermekünk előéletét és hogy miért került el a vér szerinti családjától, tehát jó tudni, hogy esetleg milyen hatásokra lehet számítani, mely területekre érdemes jobban odafigyelni és fejleszteni a gyermeket. Vagy épp megfordítva, megértjük, hogy a gyerekünk nem rosszaságból, szeszélyből nem bír várni vagy épp borul ki egy bevásárlóközpontban, hanem mert az idegrendszere még éretlen.

A könyvben található egy rendkívül informatív és hasznos táblázat: ami megpróbálja felsorolni, hogy a különböző, traumatizált gyermekekre jellemző problémák (szófogadatlanság, dührohamok, étellopás, szexuálisan kihívó viselkedés) mögött mi állhat a háttérben, mit fejez ki a gyermek az adott viselkedéssel.

Példaként egy kis ízelítő:

Amikor a gyermek ezt teszi…	Akkor lehet, hogy ezt próbálja kifejezni
Könnyen dühbe gurul	Annyira frusztrált vagyok, mivel nem tudom rendesen kifejezni az érzéseimet és a szükségeimet. A vércukrom nagyon alacsony és nem tudom megfelelően kezelni az éhségemet. Kimerült vagyok és pihenésre van szükségem. Kérlek ne hagyj magamra, rettegek attól, hogy megint elhagynak. Nekem kell kontrollálnom a dolgokat, mert nem ismerek megbízható felnőtteket.

 

Az egyik alapszabály, amelyet örökbefogadó (vagy nevelő)szülőknek adnak a szerzők, hogy nagyon fontos a gyermek számára a biztonságos környezet kialakítása: ha a gyermek megbízik bennünk, hogy az alapvető szükségleteit (éhség, fáradtság, biztonság) kielégítjük, az elősegíti a kötődést. A következő tippekről olvashatunk bővebben a biztonságos környezet kialakítása kapcsán: előre jelentsük be a közeljövőben várható programokat, készítsünk kiszámítható napirendet (képekkel, külön kártyával az előre nem látható eseményekre), legyen a szülő a főnök, segítsük a gyermeket az új kihívásokkal való megbirkózásban, egyszerű szavakkal kommunikáljunk vele. A gyerek nem „rossz”, csak megelőző rossz élményei alapján nem bízik a világban. Az egyik példában az éhes kisgyerek kér egy csokiszeletet, amit az anyuka megtagad, mert tíz perc múlva kész a vacsora, mire a gyerek szidalmazni kezdi az anyát és könnyekben tör ki. Ezek a gyerekek nem feltétlenül hiszik el, hogy tíz perc múlva tényleg enni fognak, a szerzők azt javasolják, kapja meg a kislány rögtön a csokiszeletet, azzal a feltétellel, hogy majd csak vacsora után eheti meg. Ez megnyugtatja, hogy nem fog éhen halni.

Külön fejezetet szentelnek az írók annak, hogy milyen fontos életre szóló értékeket adhatunk tovább a gyermekünknek: hogyan tanítsuk meg a tiszteletre, arra, hogy szavakkal fejezze ki magát, a gyengédségre és a kedvességre, a következmények létezésére, arra, hogy szemkontaktust létesítsen, hogy tudatában legyen annak, ki a tekintély a családban, hogy el tudja fogadni a nemet is válaszként, hogy a feladatára koncentráljon és be is fejezze azt. A szülők számára is adnak tanácsokat, hogy mire érdemes odafigyelniük saját maguk kapcsán, hiszen az életünk mintául szolgál a gyermek számára.

A szerzők azzal a hozzáállással közelítik meg a gyermeknevelést, hogy a gyermek szüleiként, nevelőiként mi vagyunk a „főnökök”. Tehát, ahhoz hogy a gyermek biztonságban érezze magát, bíznia kell abban, hogy mi őt jól vezetjük és megfelelően gondját viseljük. Ellenkező esetben ő akar majd irányítani, és mivel ez túl nagy teher egy gyermek számára, állandó stresszt okoz számára, ami aztán különféle viselkedési zavarokhoz vezethet. A szerzők leírják, hogy milyen módszerek működnek jól, amikor a gyermeket szembesítenünk kell azzal, hogy valami rosszat tett.

Ezeken a témákon kívül még külön fejezetekben foglalkoznak a szerzők azzal, hogy hogyan használjunk ki minden alkalmat arra, hogy a gyermek önbizalmát tápláljuk, milyen trükkökkel lehet egyszerűbbé tenni az életet, milyen ételek segítik elő az agy megfelelő fejlődését illetve javíthatnak a gyermek állapotán bizonyos diagnózisok esetén (pl. hiperaktivitás), és hogyan gyógyítsuk magunkat, a saját lelki serüléseinket, hogy ezáltal a gyermek is gyógyulhasson.

Összeségében ez egy nagyon gyakorlatias könyv, tele hasznos tanácsokkal azok számára, akik örökbefogadó vagy nevelőszülők, vagy azokká szeretnének válni, vagy pedig nehézségekbe botlottak a gyermekük nevelése kapcsán. Én időnként belelapozok és újra átolvasok egyes fejezeteket, és mindig találok bennük valami hasznos tippet.

Ősztől egy éven át ezzel a könyvvel fogunk foglalkozni a kisiskolások (6-12 éves örökbefogadott gyerekek) szüleinek szóló online trauma-olvasókörben. Havonta egyszer találkozunk (általában a hónap harmadik keddjén), és minden alkalommal megbeszélünk egy fejezetet a könyvből. Angoltudás nem szükséges. Első alkalom 2021. szeptember 21-én, jelentkezés szeptember 17-ig. Részletek és jelentkezés itt: https://orokbe.hu/tamogato-csoportok/kisiskolas-a-gyerekem/