Babaköszöntő 2021. október

Általános
Babaköszöntő 2021. október

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: Arim

Kik vagytok? Az életünk csupa meglepetés, érdekes kanyarokkal és annál több áldással. Férjemmel 2015 -ben kezdtünk ismerkedni, akkor 1600 kilométerre egymástól. Az első találkozásig több, mint 3 hónap telt el, a másodikig még 5.  Hihetetlen, hogy már 4 éve házasok vagyunk, de mintha mindig is így lett volna. Sosem gondoltuk volna, hogy így találunk rá egymásra. Egy betegség miatt kevesebb esélyünk van arra, hogy vér szerint legyen gyermekünk. Ezt elfogadtuk. Az örökbefogadás lehetőséget egy másik ezzel egyenértékű módnak tartjuk arra, hogy gyermekes család lehessünk. 

Már az ismerkedésünk első heteiben feljött, hogy mindenképpen szeretnénk örökbe fogadni is. A sorrend eldőlt.

Miben vagytok mások, mint mások? Ez egy nagyon jó, és nem is olyan egyszerű kérdés. Nem ismerünk másokat annyira, hogy ki merjük jelenteni, hogy mi valamiben teljesen eltérünk. Biztosan van, amiben nagyon, és van, amiben kevésbé hasonlítunk másokra. De jobb, ha a kettőnk, illetve már hármunk kapcsolatán dolgozunk, ahelyett, hogy másokat néznénk. Ajándékként tekintünk egymásra. Minden nap egy új lehetőség, hogy ezt minél jobban gyakorlatba ültessük.

Ki érkezett? Ari, barátkozás alatt töltötte a hármat. Egy hihetetlen huncut, okos, empatikus szeretetbomba. Nevelőszülőktől érkezett, akik sokat segítettek nekünk a barátkozás alatt és azután is. A megyei listán érkezett (Bács-Kiskun). Nagyon sok mindenen ment át, míg hozzánk került, de teljesen egészséges, élettel teli kislány.

Mennyit vártatok? 2017 nyarán házasodtunk, 2019 nyarára érlelődött meg bennünk az örökbefogadás elindítása. Augusztusban jelentkeztünk. Novemberben voltunk tanfolyamon.

Úgy gondoltunk, hogy 2-3 évet várnunk kell. Közben házat vettünk és elkezdtünk felújítani. Úgy gondoltuk, hogy azzal végzünk, kipihenjük a fáradalmakat és még várunk a telefonra… Nem így történt. 2020 októberében már jött is a hívás, hogy lenne egy kislány. Egy bő hónap alatt zajlódott le a barátkozás, és decemberben már hármasban ünnepeltünk.

Mennyit várt a gyerek? Ari a születése óta várt, hogy családja legyen, sose látogatták. A világjárvány miatt lassabban haladtak az események. Reméltük, hogy rendben lezajlik a barátkozás, és még karácsony előtt hazahozhatjuk Arit. Istennek hála, minden jól ment. 

Miért pont ő? Alapvetően nyitottak voltunk, de számoltunk azzal, hogy így is sokat kell majd várunk. Ari valóban leírhatatlanul csodálatos ajándék számunkra.

Már az aktabetekintésnél megnyerte Ari a szívünket. Azokkal a gyönyörű szemeivel, és az igazi ártatlan, boldog mosolyával. A barátkozások alkalmával már nem volt kérdés, hogy mennyire megszerettük őt.

Miért pont ti? Van olyan barátunk, aki azt mondta, hogy biztosan a padláson rejtegettük eddig Arit, mert úgy hasonlít ránk, kívül-belül. Olyan, mintha mindig is velünk lett volna. Elképesztő volt, hogy talán 2-3 alkalom után otthon készültem, hogy hazahozzuk őt, és egyszer csak elkezdtek folyni a könnyeim, mikor rám tört az, hogy én már most mennyire szeretem őt.   

Olyan természetes az, hogy ő velünk él, hogy ő a mi lányunk, mint hozzámenni ahhoz, akit teljes szívéből szeret az ember.

A tanács, ami jól jött volna utólag: az első délután próbáltuk letenni aludni, de ő nem akart lefeküdni a kiságyába, csak állt és borzasztóan sírt. Bő fél óra és csomó próbálkozás után sikerült lefektetni és a kezemet fogva elaludt. Ez alatt hangzott el a következő beszélgetés: Szerinted ezt így kell csinálni? Mire a válasz az volt, hogy fogalmam sincs, de ha van jobb ötleted, akkor mondd.

Nagyon fontos a szülők közti egység: ha hibázunk, beismerjük, igyekezzünk fejlődni és abban kitartóak, határozottak legyünk. Illetve nagyon fontos a szülők kapcsolatának ápolása. Hiszem, hogy jót teszünk azzal a gyermekünknek, ha mi is jól vagyunk, ha együtt dolgozunk, segítjük egymást, szeretjük egymást, bármi is történik éppen.

A legnagyobb problémátok most: Nehéz visszamenni dolgozni, olyan jó volt az együtt töltött idő. Nehéz abba belegondolni, milyen kevés közös minőségi idő marad egymásra ezek után. 

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Nincs két ugyanolyan terhesség, nincs két egyforma örökbefogadás sem. Ugyanúgy várakozás és várandósság, de mégis máshogy. A 9 hónapnyi felkészülést nekünk egy bő hónap alatt kellett megoldani. Hálásak vagyunk a családunknak, barátainknak, mérhetetlen sokat jelentett az ő segítségük nekünk. Ezzel együtt minden tökéletes volt.

Miről olvasnál szívesen? Örökbefogadás és a társadalom. Én tudom, hogy sem a szülő, sem az éppen örökbefogadott nem kevesebb, furább, mint más, aki nem fogad örökbe. Olyan jó lenne, ha mindenki így látná.

******

Nicknév: Kócosék

Kik vagytok? 14 éve vagyunk együtt a férjemmel. 6 éve házasok. Azóta vagyunk rajta a családalapítás útján. Bence egyetlen élő gyermekünk, így jelenleg háromtagú család vagyunk, plusz két tacskó. Érkezését három vetélés és egy újszülött gyermek elvesztése előzte meg, tehát több évnyi kudarc és súlyos veszteség után döntöttünk az örökbefogadás mellett. Szeretnénk nagy családot, testvéreket is még Bencének. Van rá esély, hogy vér szerinti gyerekünk is születhet, amit, mint kiderült később, egy genetikai rendellenesség nehezít, de azért elindítjuk majd egy második gyermek örökbefogadásának kérelmét is. Mi már úgy vagyunk vele, hogy rábízzuk a gondviselésre, hogy milyen módon érkeznek a gyermekeink.

Miben vagytok mások, mint mások? 

Erre a kérdésre a válasz talán a történetünkben rejlik, amit nehéz röviden leírni, de általában olyan döntéseket szoktunk hozni, amelyek szokatlanok lehetnek, illetve nálunk minden kerülőúton jön, vagy többet küzdünk dolgokért, vagy várunk rájuk, mint általában mások. Ezen szoktunk is viccelődni ezekben a helyzetekben, hogy „hát igen, hozzuk a formánkat”.

Ki érkezett?

 

Bence 19 hónapos volt az első találkozásunk idején. Itt, ebben a városban született ő is, ahol élünk, és születése óta a helyi csecsemőotthonban nevelkedett (Baranya megye). Bence egészséges, értelmes, életrevaló és barátságos, mosolygós kisfiú volt megismerkedésünkkor, ahogy most is. Egyedül a beszédindulással vagyunk elmaradva a papírformához képest, szóval szerintem a körülményeket tekintve szerencsénk van vele, hiszen számtalan történetet ismertem meg, ahol nagy kezdeti nehézségekkel néztek szembe a családok.

Mennyit vártatok? 2019 augusztusában jelentkeztünk örökbefogadó szülőknek és 2021 májusában jött a telefon, tehát nem egészen két évet vártunk.

Mennyit várt a gyerek? Bence után utoljára 2020 januárjában érdeklődött szülőanyja, tehát innen indult az akkor még fél év, miután örökbefogadhatónak nyilváníthatták, tehát majdnem egy évet váratott az örökbeadása ehhez képest, köszönhetően a járványhelyzetnek, ahogy mi tudjuk. Nekünk ajánlották ki először és nekünk is ő volt az első kiajánlásunk.

Miért pont ő?  A történetét olvasva a kisfiunknak az iratbetekintés alkalmával semmi olyannal nem találkoztunk, ami ellenérzést keltett volna bennünk, aztán Bence fotóját megtekintve rögtön láttuk, hogy egy életrevaló kis huncut és csodaszép gyermek. Érdekesség, hogy én középiskolás koromban mindig azt mondtam, hogy nekem egy fiam lesz, akit Bencének fogok nevezni, szóval még ez a sorsszerűség is benne volt. A barátkozás ideje alatt számomra volt inkább nehezebb lelkileg ez az út. A férjemmel rögtön tudtak kapcsolódni egymáshoz, míg közöttünk lassabban alakult ki ez, a kihelyezést követően, illetve engem is elkapott egy érzelmi krízis, de ez nem Bencéről szólt, hanem rólam és az előzményekről. Mostanra már természetesen ez megváltozott, abszolút szimbiózisban vagyunk.

Miért pont ti? Nem mi következtünk volna, így meg is lepődtünk. Habár érdekes, hogy ezekben a napokban, még a hívás előtt álmodtam is vele, hogy van egy megbeszélés az örökbeadható gyermekekről és mi ott vagyunk valamiért. Szóval a sorban jóval hátrébb voltunk, de a döntéshozó teamnek mi ugrottunk be Bencével kapcsolatban, mivel a kisfiú külsőre is hasonlít a férjemre, illetve az érdeklődése is hasonló, az autók, a műszaki kütyük meg a szerelés. Mindent szétszerel és össze, ebben pedig teljesen olyan, mint az apukája volt ennyi idősen, aki most is ilyen a területen dolgozik. Illetve szempont volt, hogy származás tekintetében mely házaspárok elfogadóak és mi ott voltunk közöttük. Szerintem tökéletes volt az illesztés!

A tanács, ami jól jött volna utólag: Igazából minden segítséget és tanácsot megkaptunk, amire szükségünk volt szerencsére, mivel nekem is volt szakmai-lelki segítségem, a pszichológusom, aki vezessen az úton, illetve sokat jelentett, hogy rengeteg örökbefogadás történetét ismertem meg, olvastam, beszélgettem örökbefogadó anyákkal.  

A legnagyobb problémátok most: A hivatali ügyek intézése az örökbefogadással kapcsolatban most zajlanak, ami elég hosszadalmas. Talán nemsokára a végére érünk. Amúgy csupa olyan problémánk van, mint bármely szülőnek, pl.: mit hajlandó enni a gyerek, mivel elég válogatós.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok?

Őszintén szólva számomra az volt a legmeglepőbb, hogy én magam hogy éltem meg ezt a folyamatot, amivel nem számoltam előre. Elkötelezett voltam az örökbefogadással kapcsolatban és sokat tudtam arról, hogy ez a folyamat milyen nehéz a gyermeknek, de az fel sem merült bennem, hogy (örökbefogadó) anyaként is meg lehet ezt élni nehezen, úgy is, hogy az ember évek óta vágyik rá mindennél jobban, aztán ott van és felrobbannak az érzelmei, amelyek maguk alá gyűrik egy időre. Nagyon sokat őrlődtem és lelkiismeretfurdalásom is volt miatta, de szerencsére pár hét alatt újra rendeződtem, most már újra magamra találtam, de egy amolyan baby-blue elfogott engem is attól függetlenül, hogy nem szülés után voltam, tehát Endrédi Anitának egy lentebbi cikkben valóban nagyon érvényes a témája. Érdekes, hogy még ebben sem különbözik annyira az anyává válás azoktól, akik vér szerinti gyermeket szülnek, mivel sok barátnőm is aztán bevallotta, hogy így érzett sokáig a gyermeke születését követően, csak erről tabu beszélni, hiszen ilyenkor a külvilág azt várja el, hogy boldogok legyünk.

Miről olvasnál szívesen?

A fent említett témáról például szívesen olvasnék, de ez már meg is történt 🙂 Amúgy most főleg az foglalkoztat, hogy hogy került a bili a pelus és wc közé a szobatisztaság folyamatában és bárki leírta-e, hogy lehet e másképp is, vagy hogy mi ennek a pszichológiája, de ez ugye nem örökbefogadás-specifikus kérdés.

******

Név: Orsolya

Ki vagy? Budapesti egyedülálló pedagógus.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán annyiban, hogy akkor kaptam egyedülállóként kiajánlást, mikor senki nem biztatott vele, hogy sikerülhet. Őrült szerencsém van! 🙂

Ki érkezett? Roli, 4 éves lesz hamarosan. BAZ megyében élt egy csodálatos nevelőcsaládnál születése óta, akik sajátjukként szerették, gondoskodtak róla (országos lista).

Mennyit vártál? 2020 márciusában jártam először a Tegyesznél, novemberben lett határozatom, idén augusztusban jöttünk haza.

Mennyit várt a gyerek? 2020 telén vált örökbefogadhatóvá, egy évvel azelőttig tartották vele a kapcsolatot a vér szerinti szülők.

Miért pont ő? 2-6,5 év közötti gyerekre vártam, mindenféle kikötés nélkül, korrigálható eü.problémákkal. Annyi volt fontos, hogy az iskolát együtt kezdhessük már. Az országos listáról érkezett a kiajánlás tavasz elején, majd júniusban az újabb telefon, hogy rám került a sor, megnézhetem a fényképeit, adatait. Komoly lemaradásokra utaltak a szakvéleményei, de makkegészséges, édes, gyönyörű kisfiú.

Miért pont te? Nem tudom. Szerencsém van. 🙂

A tanács, ami jól jött volna utólag: Nem tanács, inkább némi segítség a barátkozás alatt helyben, illetve a nevelőszülőknek segítség, támogatás. Ők nagyon magukra voltak hagyva.

A legnagyobb problémátok most: Nehéz egyedül koordinálni mindent, de erre készültem. És rengeteg segítséget kaptam és kapok a Tegyeszes ügyintézőmtől és az Ágacska Alapítvány szakembereitől is.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: A gyereknek fogalma sem volt róla, hogy a nevelőszülők nem a vér szerinti szülei, holott elvileg úgy tájékoztattak, hogy addig el sem lehetne kezdeni egy gyerkőc kiajánlását. Azóta már tudom, hogy ez távolról sem egyedi eset. De nem könnyítette, könnyíti meg a folyamatot.

Miről olvasnál szívesen? Talán a kisgyerekek gyászfolyamatáról, ennek külön utánakeresgéltem.

******

 

Nicknév: Gulyásék

Kik vagytok? A férjem 38 lesz szeptemberben, beszerző egy magyar vállalatnál, másodállásban lelkipásztor. Én 35 vagyok és tanár. Amira a második örökbefogadott gyermekünk. Az első kisfiunk után (ő most 4,5 éves) viszonylag hamar (a határozatától eltelt egy év után) beadtuk újra a kérelmünket. Őelőtte 2 inszemináció és egy lombik után döntöttünk úgy, hogy nem szeretnénk ezen az úton járni tovább. Mind érzelmileg, mind anyagilag nagyon megterhelő volt.

Miben vagytok mások, mint mások? Szeretnénk még egy harmadik gyermeket is majd (bár lehet, hogy ezzel nem lógunk ki annyira a sorból). 🙂

 

Ki érkezett? Amira 2 éves múlt, amikor kiajánlották nekünk (megyei lista, Szabolcs). Nevelőszülőnél élt pár hetes kora óta. (Édesanyja roma származású és többlaki életet él). Beszédében és mozgásában is vannak elmaradások, tehát fejlesztésre szorul.  

Mennyit vártatok? A papírok beadásától számítva körülbelül 6 hónapot.

Mennyit várt a gyerek? A nevelőszülő által elmondottak alapján egyéves koráig látogathatta a vér szerinti anyukája.

Miért pont ő? 0-2 év 7 hónapos korú, bármilyen nemű gyermeket szerettünk volna. Nemzetiségi kikötést nem tettünk, az egészségi állapotra vonatkozóan is korrigálható dolgokat vállaltunk be.

Az aktabetekintésnél nekem nem dobbant meg a szívem. Férjem beszélt rá a személyes találkozóra. Az első találkozó után is 80 %-ban éreztem azt, hogy elfogadnám gyermekemnek a kislányt. Két autista nevelt tesó mellett élt és látszott, hogy vagy ő is az, vagy csak eltanult néhány viselkedésformát. Szerencsére a további ismerkedések alkalmával kizártuk, hogy ő is az lenne (én tanítottam autista diákokat az iskolában, és nem éreztem úgy, hogy ezzel meg tudnék birkózni otthon is és a mindennapokban).

Miért pont ti? Minket részesítettek előnyben egy másik házaspárral szemben, mert nekünk akkor már volt egy gyermekünk. Amira mellé olyan családot képzeltek, ahol van nyüzsgés és zsivaj.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Az első örökbefogadásunkkor a nevelőszülő nagyon felkészült volt, rengeteget tanultunk tőle. Ezt kamatoztathattuk a másodiknál (már tudtuk mi fog történni, mit kérdezzünk, mit kérjünk el, stb.)

A legnagyobb problémátok most: Viszonylag hamar (10 nap után) kiküldték az anyakönyvi kivonatot, így majdnem minden irata kész. Izgulunk, hogy időben (még a 4. hullám előtt) elkezdhessük a fejlesztést (tavaly novemberben vitte volna a nevelőszülő először és akkor is a Covid miatt hiúsult meg). 😦

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Az első örökbefogadásunk olyan volt, mint egy álom. Szinte el sem hittük, hogy minden olyan zökkenőmentesen ment. Amirának a természete miatt is nehezebb elfogadnia tőlünk a szeretetet (meg kellett tanítanunk átölelni), a segítséget (még mindig ellöki a kezünket pl. evésnél). Mivel még nem beszél, sokszor nem értjük, mi lehet a gond (a rekordja eddig 25 perc bőgve üvöltés volt ébredés után – bármivel próbálkoztunk, semmi nem segített). Sokkal több türelemre van szükségünk hozzá, de szépen lassan látjuk az eredményét. Már rengeteget fejlődött mozgásában is és egy-két értelmes szót is kimondott a megfelelő kontextusban.

Miről olvasnál szívesen? Testvérféltékenységet ki hogyan kezeli. 🙂

******

Kik vagytok? Ági (40) és Marci (37), Pest megyében élünk, Budapestről költöztünk ki, mert kertes házra vágytunk, és mindketten vidéken nőttünk fel. 9 éve alkotunk egy párt, gyermekre 7 éve vártunk. Örökbefogadásra 5 éve jelentkeztünk.

Miben vagytok mások, mint mások? Ugyanolyan gyerekre váró pár vagyunk, mint bárki, talán abban, hogy az orvosi beavatkozások távol állnak tőlünk.

Ki érkezett? Áron Kenéz a Gólyahír Egyesület közvetítésével, a világ legcukibb és legszebb gyereke. 😊 Egészséges, kicsit kötött az izomzata, tornára kell járni, de nem súlyos.

Mennyit vártatok? 5 évet vártunk, mivel elsősorban csecsemőre gondoltunk (0-1,5 éves korhatárral), és tettünk származási kikötést.

Mennyit várt a gyerek? Egynapos korában ismerkedtünk meg vele, és a vér szerinti anyukájával, egyhetesen hoztuk haza.

Miért pont ő? Első kiajánlásunk volt. Várakozóként nem tudtuk elképzelni, milyen lesz a mi gyerekünk érzés, vagy lesz-e ilyen, és úgy történt, hogy szerelem lett első látásra mindkettőnknek.

Miért pont ti? Úgy tudjuk, a harmadik házaspár voltunk, akit értesítettek. Mivel már megszületett, így azonnal kellett indulni, és oltás is szükséges volt a kórházba való bejutáshoz, ezeknek a feltételeknek mi feleltünk meg a választottak közül.

A tanács, ami jól jött volna utólag: A babaholmi beszerzésével bizony bajban lettünk volna, ha nem lenne ennyi gyermekes barátunk – mi előzetesen nem szerettünk volna gyerekszobát berendezni, így egy hetünk volt rá, és a papírok intézésére.

A legnagyobb problémátok most: A gyermekkel töltött idő, a szabadidő, és a munka összeegyeztetése.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Sajnos a „Covid-helyzet” szerintem nagyban befolyásolta az örökbefogadásokat, nekünk ebből a szempontból szerencsénk volt.

Miről olvasnál szívesen? Kedvenc rovatom a Babaköszöntő. A nevelési kérdések és a személyes történetek érdekelnek leginkább.

******

Nicknév: Filomena

Kik vagytok? Férjem 39, én 41 éves vagyok. Négy éve ismertük meg egymást, fél év múlva már össze is házasodtunk. Több gyermeket szerettünk volna, a korom miatt rögtön jelentkeztünk örökbe fogadni, gondoltuk, a harmadik gyerek már biológiailag nehezen fog beleférni a korom miatt. Aztán természetes úton csak nem akart összejönni a baba, a művi beavatkozásokat pedig kizártuk (etikailag nem fért bele). Hónapról hónapra nagyon megviselt, a kapcsolatunk, a házasságunk is megingott. Párterápiára jelentkeztünk, addig szüneteltettük az örökbefogadást is. Végig őszintén kommunikáltunk mindenről az ügyintézővel. A pszichológus segítsége mindkettőnknek nagyon jól jött és szép lassan nekem is sikerült elgyászolnom a soha meg sem fogant gyermekeimet… Így egy jó 9 hónap szünet után vissza is kerültünk a listára. Hamarosan jött is a Bizonyos Telefonhívás!

Miben vagytok mások, mint mások? Az ügyintézőnkkel végig őszintén, nyíltan beszéltünk a félelmeinkről, problémáinkról, a megoldásukra tett kísérletekről és végül a sikereinkről is. Bár mi nem gondoltuk, hogy mások nem csinálják ugyanígy, de az ügyintézőnk külön megköszönte a hozzáállásunkat. Ezenkívül elfogadóbbak voltunk az átlagnál, származásra, egészségi állapotra való tekintetben. 0-2,5 éves kor közötti gyermekre vártunk.

Ki érkezett? Újszülött, egészséges kislány érkezett, a megyei listáról (Vas). Szülőanyja rendezetlen körülményei miatt bölcsen belátta, hogy nem tudja megtartani a babát. Hálásak vagyunk neki, hogy kórházban szülte meg és azonnal lemondott róla. A Tegyesz másnap hívott minket, pár nap múlva már láthattuk és meg is ölelhettük. Anyaszálláson kaptam helyet a kórházban, amíg a gyámhivatali papírokra vártunk, így kislányunk élete 6. napjától együtt vagyunk.

Mennyit vártatok? Közel 3 évet.

Mennyit várt a gyerek? Pár napot.

Miért pont ő? Őszintén szólva sokkolt minket a telefonhívás, még egyáltalán nem számítottunk rá, hiszen nem sokkal azelőtt kerültünk vissza a listára, de az első pánik elmúltával, ahogy kapisgáltuk, hogy „végre, itt a mi időnk, szülők leszünk!” és persze, amikor bementünk hozzá a kórházba, ott már világos volt, hogy tiszta szívből, nagyon szeretnénk a babát!

Miért pont ti? Felmenői között bármilyen származás előfordulhat, így valószínűleg számított az, hogy mi elfogadóbbak voltunk. Illetve az ügyintézőnk említette még az őszinteségünkből fakadó bizalmát.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Kirándulj, szórakozz, pihenj, amennyit tudsz! És: készülj! Akkor is, ha még valószínűleg nem kerülsz sorra egy ideig, olvass, rendszerezz, írj listát, kérdezősködj, nézz videókat stb. Én ezeket nem tettem meg, vagy ha igen, mindig egy keserű legyintéssel, félgőzzel („úgyis még éveket kell várni”), így mindent, de mindent pár nap, pár hét alatt kellett pótolni. Közben egy csecsemőről gondoskodni, kialvatlanul, fáradtan, stresszesen. Beszerezni, ügyintézni, telefonálni, családdal, munkahellyel közölni: hihetetlenül kimerítő napi 5 óra alvás mellett.

A legnagyobb problémátok most: nincs problémánk. Kislányunk már 3 hónapos, szépen összecsiszolódtunk, alakul a rutinja, éjszaka már 6-7 órát is alszik, nappal sokat nézeget, gügyög és óriási a szeretet hármunk között.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: az örökbefogadás ügyintézése meglepően flottul és gyorsan ment.

A tanfolyam arra nem volt kihegyezve, hogy mennyire nehéz érzelmileg és fizikailag az első pár hét egy csecsemővel.

Miről olvasnál szívesen? Gyökérkeresésről.

Ha remélhetőleg te is hamarosan sorra kerülsz, és felkészülnél a gyermek érkezésére, akkor várlak a Finis csoportba, ahol együtt vesszük át a kiajánlással, barátkozással, adminisztratív ügyekkel és lelki felkészüléssel kapcsolatos tudnivalókat. Legközelebb: 2022. január 6., 13., 20., 27., mindig csütörtökön 18-20 óra közt. https://orokbe.hu/talalkozok/tamogato-csoportok/finisben/

2 responses »

  1. Visszajelzés: Babaköszöntő 2021. november | Örökbe.hu

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.