Itt az olvasók kedvenc rovata, ahol röviden elmesélik a történetüket a frissen örökbefogadó szülők. Szeretettel gratulálok a családoknak! A rovatba a jelentkezés folyamatos, mindenkit szeretettel várok, aki az elmúlt egy évben fogadott örökbe, vagy örökbefogadás után gyereke született. A zsuzsa.martonffy@gmail.com címre írjatok.

Nicknév: Kriszta és Tomi

Kik vagytok? Az átlagnál picit fiatalabb, 28 és 33 éves házaspár vagyunk Pest megyéből. 6 éve vagyunk egy pár, 2015 óta vagyunk házasok. Bár több hormonkezelést megpróbáltunk, lombikig egyszer sem jutottunk el, amit egyáltalán nem bánok. Egy korábbi nőgyógyászati műtét miatt már 18 éves koromban megmondták, hogy valószínűleg nem lehet természetes úton gyermekem, így nem ért minket váratlanul a sikertelenség. Nem is vártunk sokat, 3 sikertelen kezelés után be is adtuk a jelentkezésünket a Pest megyei Tegyszhez.

Miben vagytok mások, mint mások? Semmiben. Fiatal pár vagyunk, akik gyermeket, családot szerettek volna.

Ki érkezett? Patrik érkezett bizonytalan idővel korábban, a maga 2200 grammjával és 45 cm-rel a Fészek Alapítványon keresztül. (Ezúton is hálásak vagyunk az Alapítványnak, hogy Patrik a családunk része lett.) Egyedi eset a miénk, Patrikra (vagyis a vér szerinti anyukájára) születése előtt többen nemet mondtak a körülményei miatt. Nagy volt az egészségügyi kockázat, és gondozatlan terhesség volt. A szülésig a baba nemét sem lehetett tudni. Ettől többen megijedtek, a mi szerencsénkre. Mi abban maradtunk, hogy látatlanban sosem mondunk nemet. És milyen jól tettük, hiszen minden elrettentő hír ellenére Patrik makkegészségesen született és már akkor erősebb volt, mint nagyobb társai.

Mennyit vártatok? Nagyon keveset. 2018. áprilisban adtuk le a jelentkezést a Tegyesznek, december 5-én kézhez kaptuk a határozatot és postafordultával adtuk is fel a jelentkezéseket az alapítványoknak. Az első hír 2019.07.25-én érkezett, születése előtt egy nappal. Éppen nyaralni voltunk, én pedig egy nappal korábban mondtam a férjemnek, hogy érzem, hogy másnap jön egy hír. És jött is!

Mennyit várt a gyerek? Hazajöttünk a nyaralásból és 4 napos korában láthattuk. Másnaptól már bejárhattam őt gondozni, kéthetesen pedig haza hozhattuk a kórházból.

Miért pont ő? Ahogy megláttuk az inkubátorban, elrabolta szívünket. Közhely, tudom, de Ő nekünk született. Már akkor tudtuk, mikor még az sem tudtuk, hogy megérkezett.

Miért pont ti? Mi voltunk azok, akik az elrettentő információk ellenére is többet akartunk tudni. Mert nagyon elfogadók, bevállalósak és fogadókészek voltunk. Sorszám szerint még legalább 2-3 évet várnunk kellett volna. Igazán fehérbőrű csecsemőre nem is számítottunk, főleg nem ilyen hamar 🙂 A határozatunk 0-4,5 éves korig szólt bizonytalan származású testvérpárra és a legtöbb betegségről bővebb tájékoztatást kértünk.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Hogy abban a 2 hétben, amikor még csak a kórházban lehettünk vele, nem kellett volna esténként is 2000 fordulaton pörögni. Kicsit előre kellett volna pihenni 🙂

A legnagyobb problémátok most: Patrik csuda jó baba, csak a pocakfájás múlna már el.

Miről olvasnál szívesen? Újszülött örökbefogadása után nagyobb gyerek(ek) örökbefogadásáról is.

****** → olvasásának folytatása

Szeretettel gratulálok azoknak az olvasóknak, akik a közelmúltban fogadtak örökbe, vagy örökbefogadás után született gyerekük. A mai szám különleges, mert több régi ismerőst is viszontlátunk, akik szerepeltek korábban interjúban vagy Babaköszöntőben, és ismét bővült a családjuk, és két egyedülálló anyukánk is van. A rovatba a jelentkezés folyamatos, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre írjatok. 

Nicknév: Margó

Kik vagytok? Átlagos negyvenes házaspár vagyunk. Fiatalon házasodtunk össze, nagy családot terveztünk. Két szülés után egészségügyi okokból nem vállalhattam újabb terhességet. A fiúk már nagyok voltak, mikor belevágtunk az örökbefogadásba, ami nekem mindig is vágyam volt, függetlenül a problémáktól.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán annyiban vagyunk mások, hogy két vér szerinti és egy örökbefogadott gyerek után álltunk vissza a sorba. Ebben a cikkben már szerepeltünk: https://orokbe.hu/2014/05/23/harom-anya-a-39-heten/ Akkor Léna kisfiát nem fogadtuk örökbe, mert kislányt akartunk. A kislányunkat, Lénát (második neve tényleg Léna, az örökbeadó anyukánál ez csak álnév volt a cikkben) öt éve fogadtuk örökbe, félig ázsiai származású és újszülöttként érkezett. Hihetetlen, hogy mennyi színt és energiát hozott a családba. Gyönyörű, okos, cserfes kislány. Vannak állítások arról, hogy hány százalék genetika és hány százalék a nevelés a gyerek fejlődésében. Nem tudnám eldönteni. Abban biztos vagyok, hogy a zene, az éneklés és a művészet szeretetét a vér szerinti családból hozta. Egész nap énekel és táncol. Viszont a természete olyan, mint az enyém. Mintha sokszor magamat látnám, a beszédben, a mozdulatokban és persze a fiúk irányításában teljesen engem formál meg. Apa szokta mondani, hogy kettő van belőlem.

Ki érkezett? Kincső, magyar származású, egészséges baba. Alapítvány segítségével érkezett, újszülöttként. Már egyéves. Nagyon szépen fejlődik, nyugodt, érdeklődő kislány. Az éjszakákat rögtön végigaludta. Ami nekem meglepő volt, mert a tesók évekig keltek minden éjjel.

Mennyit vártatok? Igazából nem vártunk sokat.Az első határozatunk 2013-ban lett meg. Akkor beadtuk az Alfa Szövetséghez a jelentkezést. A kislányunk magánúton érkezett 2014-ben (férjem rokonai ismerték a kismamát), de az alapítvánnyal nem szakadt meg a kapcsolat, azóta is önkénteskedem nekik és próbálok a hasznukra lenni. 2017-ben lett meg az új határozat, Kincső 2018 augusztusában született. Csak itt és a Tegyesznél várakoztunk.

Mennyit várt a gyerek? A gyerek nem várt semmit, a kórházból hozzánk jött haza. A várandóság utolsó három hónapjában együtt vártuk a kismamával a baba születését. Bent voltam a születésénél, én vágtam el a köldökzsinórt. Nagyon sokat számít az, hogy mindkét kislányunk születésénél ott lehettem, láttam az első pillanataikat.

Miért pont ő? Az első örökbefogadásnál csak kislányt szerettünk volt, most mindegy volt a baba neme és származása. Egészségügyi állapotnál mindenhová a bővebb tájékoztatást jelöltük be.

Miért pont ti? Köszönhető az alapítványnál végzett munkának és a kismama elképzeléseinek, hogy mi lehettünk a szerencsések. Olyan családot képzelt el a babának, ahol vannak testvérek, és külön jó pont volt az előző örökbefogadás. Hozzánk hasonló családban nevelkedett ő is. Külföldön él magyar állampolgárként  és mindenképp magyar családot szeretett volna a kicsinek. Nagyon hálásak vagyunk neki, hogy minket választott és hogy vigyázott és odafigyelt a baba egészségére. A kölcsönös szimpátia nélkül nem ment volna ilyen gördülékenyen a folyamat. Miután megszületett a kicsi, a kismama azt mondta, hogy mintha egy nehéz kő eltűnt volna a mellkasáról. Nehéz volt neki a családja nélkül. Fura, hogy a lányok mindketten ugyanabban az idegen országban fogantak és és a vér szerinti szülők foglalkozása is ugyanaz. Nem lehet véletlen. Tudom, hogy nekünk születtek.

A tanács, ami jól jött volna utólag: a Tegyesz, az alapítvány és a gyámügy is nagyon profi munkát végzett, így problémánk nem volt a folyamat során.

A legnagyobb problémátok most: Minden gyerekünk más életszakaszban van, úgyhogy nálunk zajlik az élet. Ami néha fárasztó, de így van jól. A nagyok imádják a kicsiket, a kicsik a nagyokat. Mi meg mindegyiket.

Mi lett Lénával? Lénával megszakadt a kapcsolat. Egy ideig tudtunk róla. Remélem, visszatalált a lányaihoz.

Mi lett Tímeával? 2014-ben örökbe fogadták Léna kisfiát, és azóta két vér szerinti gyerekük született, egy fiú, egy lány. Boldog nagycsaládosok!

Miről olvasnál szívesen? Örökbefogadás témában mindenevő vagyok. Szeretnék olyan családokról olvasni, ahol ugyanígy más nemzetiségű gyereket nevelnek. → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok az örökbefogadó családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Négyen örökbe fogadtak, egy családnál pedig örökbefogadás után született vér szerinti baba. Az egyik történet határon túli magyar anyukáról szól. Fogadjátok őket szeretettel!

Nicknév: Kincső

Kik vagytok? 40-es házaspár narancssárga megyéből. 21 éve vagyunk házasok. Első gyerek a Tegyeszen keresztül. Nagy szerencsénk volt, mert közel volt a barátkozásnál.

Miben vagytok mások, mint más: Szerintünk semmiben.

Ki érkezett? Nagyon szép kislány érkezett hozzánk. Nemsokára 2 éves lesz. Nevelőotthonban nevelkedett. Születésekor elég sokat volt bent az intenzív osztályon, majd a gyerekklinikán. Koraszülött volt, vashiánnyal, fertőzéssel, fennállt a bélelhalás gyanúja. Rendellenes szívzörej. Majd később bukott és emiatt nem úgy fejlődött a súlya, ahogy kellett volna. Mikor megismertük, már a sok egészségügyi problémát maga mögött hagyta. Mára kijelenthető, hogy teljesen egészséges, és a korosztályának megfelelő állapotban van.

Mennyit vártatok? Éppen lejárt a 3 éves határozatunk és a hosszabbítást kezdtük Egyik nap lejárt, másnap szólt a telefon. Az első jelentkezéstől számítva 3 év 4 hónap.

Mennyit várt a gyerek? Születése után 2 nappal látta utoljára a szülőanya. Megígérte ugyan, hogy látogatni fogja, de ez nem történt meg. Örökbe adható másfél évesen lett.

Miért pont ő? 0-3 éves korig jelöltünk meg, mindegy volt, hogy fiú vagy lány, származási megkötéssel. A származás, most már belátom, túlzás volt, hisz sokszor nem is lehet tudni pontosan. Ha van is benne bármilyen roma vér, minket az sem zavarna, hiszen nem ez számít. Ő az első kiajánlás, úgy tudjuk, mi is neki. A rápillantás után gondolkoztunk el azon, hogy belevágjunk-e, de ez nem Kincsőnek szól, csak mi paráztunk be, hogy mostantól felelősséggel tartozunk a kislányunkért.

Miért pont ti? Már elég elöl voltunk a sorban (az első 20-ban), meg szerintünk a hasonlóság miatt, mind kinézetben, mind jellemben nagyon sok a közös vonás. Az lehet mondani, telitalálat volt a szakemberektől.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Az érzelmi hullámok kezelése, mind a mi részünkről, mind Kincső részéről.

A legnagyobb problémátok most: A féltékenysége. Nem nézhetünk más gyerekre. A kutyával nem foglalkozhatunk. Egy pillanatra eltűnik Anya, sírás van. De persze ez jó is, mert kötődik hozzánk és mi is őhozzá.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: A hiszti és a dac kezelése. Amit tanultunk, abból semmi nem jött be. Így jöttek az ösztönös megoldások.

Miről olvasnál szívesen? Várakozáskor jól jöttek a Babaköszöntők. Sok para volt bennünk arról, hogy jó lesz-e (lakás, kereset, kutyával hogy jön ki).

****** → olvasásának folytatása

Megérkeztek a friss történetek az olvasók örökbefogadásáról. Ezúttal mindenütt az egész családot láthatjátok a képeken. Szeretettel gratulálok a családoknak! A rovatba a jelentkezés folyamatos, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre írjon, aki az elmúlt egy évben fogadott örökbe, vagy örökbefogadás után vér szerinti gyereke született. 

Kik vagytok? Betti és Gyuszi, 16 éve vagyunk együtt, 5 éves házasok. 4 év sikertelenség után jelentkeztünk 2016 októberében első gyermek(ek)re. Győr – Moson – Sopron megye. Nem lombikoztunk előtte, hormonlöketnek nem akartuk kitenni a testem, és lelkileg sem éreztem erőt az esetleges újabb vetéléshez.

Miben vagytok mások, mint mások? Férjem volt az, aki elsőként felvetette az örökbefogadás gondolatát. Nem sürgetett, hagyta, hogy megérjen bennem is az elhatározás. Ez kb. egy év volt. Amint megemlítettem neki, hogy mi lenne, ha örökbe fogadnánk, nagyon megörült, és jelentkeztünk. Elfogadóak voltunk testvérpár (ikrek) iránt is. Kislányom aznap született, amikor elkezdtem írni a bemutatkozó levelet a Tegyesznek. 🙂

Ki érkezett? Réka (2 éves) és Kristóf (11 hónapos), testvérpár érkezett haza hozzánk, országos listáról Borsod megyéből, csodálatos, szerető nevelőszülőktől 2018 októberében. Réka 2. szülinapját együtt ünnepeltük a nevelőcsaláddal. Roma származásúak, koraszülötten, gondozatlan terhességből születtek. Eleven, érdeklődő, barátkozó gyerekek.

Mennyit vártatok? A bemutatkozó levél leadása és a gyerekek haza érkezése között 2 év telt el. A határozat és az első telefon (fogadókészek vagyunk-e) között 1 év telt el. 3 hónappal később érkezett a második telefon, hogy minket választottak, menjünk be megismerni az aktájukat. Egy hét múlva hallgattuk meg az aktát, rá két hétre taliztunk, és egy hét múlva indult az intenzív barátkozás. A távolság miatt helyben vettünk ki szállást, majdnem két hetet voltunk ott, reggeltől estig a gyerekekkel. Egy napot hagytunk ki, amikor a nevelőcsalád magában lehetett utoljára a gyerekekkel.

Mennyit vártak a gyerekek? 2018. februárban volt az utolsó látogatása Rékának. Ezután került Kristóf csecsemőotthonból a nevelőszülőhöz, hogy összeszokjanak, mert „hamar” örökbe mennek. 2018 április – májusban készült el a felülvizsgálat az aktájukba. 2018 október elején találkoztunk, közepe táján hoztuk haza őket.

Miért pont ők? Első kiajánlásunk volt. Határozatunk egy 0-1 éves, testvérek esetén két 0-4 év közötti egészséges, vagy korrigálható, szinten tartható betegséggel bíró gyermek örökbefogadására szólt. Az akta felolvasása után kértünk pár perc gondolkodási időt, felhívtuk gyerekorvos ismerősünket, és elmondtuk a lejegyzetelt betegségeket. Rékának emlőmirigy megnagyobbodása volt/van. Megerősítettek, hogy ezt ki fogja nőni, ez generációs betegség a gyerekeknél. Már apad a cici. Nagyon büszke már most a cicire, igazi csajszi.

Miért pont ti? Próbáltam megtudni, hogy miért pont mi. Annyi választ kaptunk, hogy a megyében nem elfogadóak roma származás tekintetében. Egyből országosra kerültek. Azt nem tudjuk, hogy abban a három hónapban, míg az akta hozzánk ért, kiajánlották-e más pároknak is.

Milyen az élet két gyerekkel? Mi már nagyon vágytunk gyerek(ek)re. Én babázni szerettem volna, ezért lett a 0-1 éves megkötés, a férjem 2-3 éves korú gyerekben gondolkodott, tanfolyam után módosítottuk 0-4 évesre a tesót, és rábíztuk magunkat a sorsra, hogy egy vagy két gyerek érkezik egyszerre a családunkba. Korban nagyon jó, hogy egyik kicsi, másik pici, 13 hónap van köztük, egy évet itthon tudok lenni mindkettőjükkel.

Bennem nagy volt a megfelelési vágy, hogy jó anya legyek, főtt kaja, a lakásban is rend legyen, ha már „itthon vagyok”. Kimerültem fizikailag, lelkileg. Megtanultam segítséget kérni, és nem elszigetelődni itthon a gyerekekkel, kimozdulni velük/nélkülük. Réka első új szava a „vársz” volt. Változtunk, alakultunk mi is és a gyerekek is. Előtérbe került, hogy a gyerekekkel tudjak foglalkozni, minden más megvár. Nagyon szeretetéhesek, ölelgetés, puszihegyek.

Rendszeresen járunk zenebölcsibe, itthon is mondókázunk, lefekvés előtt mesekönyvet olvasok, beindult Réka beszéde. Kristóf előbbre tart a koránál, utánozza tesót jóban, rosszban. Hétszentségesek.

Kellett ez a fél év, hogy fejben, lélekben átálljunk, és végre élvezni tudjuk a kétgyermekes létet. Sokszor összenézünk a férjemmel, mikor körülöttünk mászkálnak a törpék, hogy olyan jó, hogy itt vannak. Ez ad erőt a nehéz napokon.

Elérzékenyültem, mikor majálison végre én is a gyerekeimmel voltam állatkertben, nem kívülről szemléltem a családokat. Olyan jó volt nézni, ahogy a férjem kézen fogva sétál felém velük. Sosem unatkozunk. Néha elúszik a háztartás, és olyankor csak fogjuk a fejünket, hogy mikor lesz itt rend. 🙂

A tanács, ami jól jött volna utólag: Hivatalos ügyek flottul mentek, egyedül NAV-nál volt keveredés. Ügyfélszolgálati ügyintéző sem tudta, hogy nem kell adókártyát igényelnünk, mert az új anyakönyv kiállítása után automatikusan készítik a gyerekeknek. 2018. november végén lett végleges az örökbefogadás, a családi adókedvezményhez sürgettük volna, végül az adóbevallásban kértük meg visszamenőleg férjemnek.

A kisgyermekes családok mindennapjait meg kellett élnünk, hogy magunk rájöjjünk, milyen is szülőnek lenni, erre az ismerősöket figyelve csak kis részben tudtunk felkészülni, mikor benne van az ember, teljesen más. Nagyon örültem minden tanácsnak barátoktól. Nyitottan fogadtuk őket.

A legnagyobb problémátok most: Problémánk nincs, csak a szokásos dolgok. Elkezdjük nemsokára Réka szobatisztaságra szoktatását, hogy szeptemberben oviba mehessen.

 Miről olvasnál szívesen? Imádom a babaköszöntő rovatot, várakozás alatt ez tartotta bennem a lelket. Élettörténeti könyvet olvasunk gyerekeknek. Érdekelne, hogy mi az a kor, amikor felfogja már, hogy mit jelent az örökbefogadás. Hogyan tudja a legkönnyebben feldogozni ezt.

****** → olvasásának folytatása

Megérkeztek a friss történetek a közelmúlt sikeres örökbefogadásairól. Fogadjátok őket szeretettel. A rovatba a jelentkezés folyamatos, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre tud írni, aki nemrég fogadott örökbe és szívesen szerepelne. 

Kik vagytok? Vidéki házaspár, 40 évesek, 20 éve együtt vagyunk, 15 éve házasok. Egy Budapest melletti nagyközségben élünk, vízparton, sok háziállattal körülvéve.

Miben vagytok mások, mint mások? Valószínűleg semmiben. Talán annyiban, hogy bár lehetőségként a lombik eljárást felajánlották az orvosok, én nem akartam belevágni, a férjem pedig elfogadta ezt a döntésemet, soha egyetlen szóval sem akart rábeszélni. Viszont az örökbefogadás elindításáig még ezután 6 év telt el, mire benne is megkérdőjelezhetetlenül és megváltoztathatatlanul megérett az érzés, hogy igen, akarja. Először csak és kizárólag fehér bőrű, újszülött gyermeket vállaltunk volna, aztán kitoltuk az életkort 1 évre és eltöröltettük a származási kikötésünket.

Ki érkezett? Zoli és Zalán, újszülött ikerpár. A szülőanyát magánúton ismertük meg, a szülés előtt 7 héttel. Ezt az időszakot már együtt éltük meg, ami, úgy érzem, az életadót megnyugvással töltötte el. A fiúknak már nevet is mi adhattunk, ő elállt ettől a lehetőségétől. A kórházba befeküdhettem velük, ajándéknak érzem, hogy az első pillanattól együtt lehettünk. Teljesen egészségesek, ennek megfelelően most már nagyon elevenek és krampuszok is. Most tíz hónaposak, és már támaszkodva mennek.

Honnan ismered a szülőanyát? Az érvényes határozat birtokában felhívtam az ország minden szegletében élő ismerősömet, hogy elmondjam, mire várakozunk és, hogy ők is mondják, akinek csak tudják. Sose tudhatjuk, ki mit hall. És a lánc, amit elindítottam, egy budapesti védőnőtől fordult vissza, akihez a szülőanya már az örökbeadási szándékával ment. Nála találkoztunk először.

Mennyit vártatok? A határozatunk jogerőssé válásától egy év két hónap telt el.

Mennyit várt a gyerek? Szerencsére egy pillanatot sem. Hiszem, hogy ők csak akkor vártak, amikor még a felhőkön angyalkaként ültek, és arra, hogy legyen egy jogerős határozatunk, hiszen nem sokkal azután fogantak.

Miért pont ők? Az életadóval való első találkozás előtt rettegtem, hogy kialakul-e a kölcsönös szimpátia, ránk bízza-e a kicsiket? De már az első feszélyezett találkozásnál is kiderült, hogy nagyon hasonló a gondolkodásunk sok mindenben. Az együtt eltöltött hét hétben pedig nyilvánvalóvá vált, hogy szinte mindenben egyezik a felfogásunk, a nevelési elveink is nagyon hasonlatosak. Az első találkozás a védőnőnél volt, és amikor meghallottuk a fiúk szívverését, akkor minden eldőlt. Pedig a férjem először pánikba esett, hogy ketten vannak. 🙂

Miért pont ti? Szerintem ennyire hasonló emberek ritkán találkoznak. Még külső jegyeinkben is hasonlítunk a szülőanyával. Jó kapcsolat alakult ki közöttünk. Hiszek az eleve elrendelésben, szerintem ez nem is alakulhatott volna másképp.

A tanács, ami jól jött volna utólag: nem volt ilyen.

A legnagyobb problémánk most: Zalán kismilliószor ébred éjjel és Zotyát is felveri. Reméljük, hamarosan túl leszünk ezen az időszakon.

Miről olvasnál szívesen? Nagyon-nagyon szeretem mások történeteit hallgatni, hogy hogyan találtak egymásra a saját gyermekükkel.

****** → olvasásának folytatása

Itt az áprilisi Babaköszöntő, bemutatkoznak azok a családok, akikhez nemrég érkezett gyermek. A rovatba a jelentkezés folyamatos, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen.

Kik vagytok? 2002 őszén találkoztunk, és nagyon hamar világossá vált, hogy mi összetartozunk. Pár találkozás és – a közöttünk lévő több száz kilométer távolságból adódó – a virtuális hálón váltott több száz üzenet, e-mail, és telefonbeszélgetés után eldöntöttük, hogy együtt szeretnénk leélni az életünket, így 2003 nyarán összeházasodtunk. Én 25 éves voltam, a férjem 33. Már az elején eldöntöttük, hogy több gyermeket szeretnénk, de 14 év sikertelen próbálkozás után sem született vér szerinti gyermekünk. Mi is végig mentünk mind azon a küzdelmen, amin ma már egyre többen. Műtétek, lombik eljárások stb.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán abban vagyunk mások, hogy már a lombik eljárások megkezdése előtt beadtuk az örökbefogadási kérelmünket az illetékes gyermekvédelmi szakszolgálathoz. Nem akartuk, hogy csak a lombik legyen az egyetlen esélyünk, habár a természetes teherbeesést sem zárták ki. Nem volt fontos számunkra, hogy vér a vérből legyen, csak az, hogy végre legyen egy kis totyogónk, aki a szívünkből szülessen.

Ki érkezett? Másfél hónapos kisfiú érkezett, Tegyeszen keresztül, megyei listáról. Egészséges, vidám, nyugodt és nagyon figyelmes. Szerelem volt első látásra. Nem volt kérdés, hogy ő nekünk született. Ő volt az első kiajánlásunk, és boldogan el is fogadtuk.

Mennyit vártatok? Pár nappal többet, mint 3 évet.

Mennyit várt a gyerek? 1,5 hónapot. Pár hetet születése után kórházban töltött, és pár hetet nevelőszülőnél. Bár első perctől örökbe adható volt.

Miért pont ő? 0-1,5 éves, magyar származású, nemi kikötés nélküli, korrigálható egészségügyi állapotú gyermekre várakoztunk. Már az iratismertetés során kiderült, hogy őt nekünk küldte az ég, mert édesanyámmal egy napon született, és az eredeti második keresztneve megegyezett azzal, amit mi is szerettünk volna neki adni. Már kislány koromtól tudtam, hogy szőke, kékszemű kisfiam lesz. Ő álmaink babája.

Miért pont ti? Másodikak voltunk a listán, de az előttünk lévő párnak volt nemi kikötése.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Nálunk minden flottul ment. Tisztában voltunk az ügyintézés folyamatával is.

A legnagyobb problémátok most: Nincsenek problémáink. Éljük a kisgyermekes családok minden napi életét. → olvasásának folytatása

Itt a Babaköszöntő, bemutatkoznak a nemrég örökbefogadott családok. Szeretettel gratulálok a szülőknek! A rovatba a jelentkezés folyamatos, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen. 

Nicknév: Elizabeth. 35-40-es korosztály vagyunk, Győr-Moson-Sopron megyéből. Három éve vártunk, vagyis januárban lejárt a 3 év, hosszabbítottunk, és utána 2 hét múlva jött a telefon, hogy van egy újszülött, egészséges, fehér bőrű kislány… Házasok vagyunk és az első gyermekünk lett. A tanfolyamon mindenre felkészítettek, sőt azóta is rengeteget olvastunk a gyermeknevelésről, fejlődésről, de erre nem lehet felkészülni. Annyiban szerencsések vagyunk, hogy a családban, baráti körben sok a kisgyermek, így semmi nem okozott gondot. Pánikba nem estünk, mindent megoldottunk. Kislányunk egy angyal, eszik, alszik . A védőnő is, amikor először jött, mondta, félt, hogy mi lesz velünk, mert hétvégén hoztuk haza a kislányt és ő csak hétfőn tudott jönni, de annyira meglepődött, mennyire összeszedettek vagyunk és semmi apró dolog végett nem pánikolunk. Szerelem volt első látásra . Azóta eltelt pár hét letelt, az a bizonyos 6 hét is, még szorosabb lett a kapcsolatunk a kislánnyal, imádja és szereti őt mindenki. Elvarázsolta az embereket, olyan kis tünemény. Amikor elkezdtük az egész örökbefogadást, úgy álltunk neki, hogy újszülött, fehér bőrű, egészséges kislányt szeretnénk, aztán jött az első Tegyeszes beszélgetés, ahol mondták, ezt ki kellene bővíteni, mert így biztosan sokat kell várni. Így módosítottunk: neme mindegy, korrigálható betegségekre meg a korosztályt 0-2,5 évesre bővítettük, a származási kikötés maradt. Mikor lejárt a 3 év és hosszabbítottunk, akkor szűkítettük le a kort 0-1,5 évesre. És láss csodát, jött is az a bizonyos telefon 2 hét múlva. A kórházba pár napig mentünk délelőtt és délután pár órát, ahol egy külön szobába elvonulhattunk hármasban. Azt mondják, egy elmegy, egy jön. Lehet benne valami, mert előtte temettük el drága szeretett nagypapámat. Küldött nekünk egy kis angyalt. Úgyhogy minden úgy alakult, ahogy elkezdtük a legelején. Ennél boldogabbak nem is lehetnénk.

Itt a Babaköszöntő, bemutatkoznak a nemrég örökbefogadott családok, és egy vér szerinti gyerek is érkezett örökbefogadás után. Szeretettel gratulálok a szülőknek! A rovatba a jelentkezés folyamatos, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen. 

Nicknév: Ami

Kik vagytok? A férjemmel egy Pest megyei kisvárosban lakunk, Attila 45, én 38 éves vagyok. 22 éve vagyunk együtt, 2 éve házasodtunk össze. Saját gyermekünk nem lett, orvosilag teljesen egészségesek vagyunk, így nem is próbálkoztunk lombikkal, igyekeztünk úgy élni, hogy ha sikerül saját gyermek, azonnal tudjunk alkalmazkodni. Maga az örökbefogadás feljött szóba, de szerintem még akkor nem voltunk elég érettek hozzá.

Miben vagytok mások, mint mások? Nevelőszülőként dolgozom pár éve, a célunk az, hogy minél több gyermek meg tudja élni azt a csodálatos dolgot, hogy családban nevelkedhetnek, biztonságban érezhessék magukat legalább az alatt az idő alatt, amíg nálunk vannak. Amira az első és egyetlen neveltünk eddig.

Ki érkezett? Kislányunk, Amira 14 hónaposan került hozzánk egy budai gyermekotthonból. Teljesen egészséges, roma származású kislány. A gondozók kedvence volt, igazi kis hercegnő, aki alig múlt egyéves, de már a 2. gondozási helyen volt. Az ismerkedés elég gyorsan lezajlott, két hétig majdnem minden nap mentünk hozzá, mire haza tudtuk hozni, mint nevelésbe vett gyermeket. Nagyon gyorsan fejlődött, egy hét múlva már önállóan evett, elkezdett érthetően beszélni.  A kapcsolattartásra szülőanyjával minden alkalommal vittük, de csak egy alkalommal valósult meg. Részemről itt kezdődött a saját belső vívódás, hogy nevelőszülőként szerződtem, nem örökbefogadónak. Annyira erős volt az érzelmi kötődés köztünk, hogy ha arra gondoltunk, elkerül tőlünk, nem láttuk, mi lesz azután. Most 29 hónapos.  Ma már tudja szülőanyja nevét, hogy az ő pocakjában volt, de Anya szívében. Az örökbefogadás szóra azt mondja: “Anyával és Apával maradok örökre.”

Miért pont ő? Apa és Amira között szerelem volt első látásra. 2018. május közepén körvonalazódott meg bennünk teljesen világosan, hogy ő nekünk született. Amira gyámja és a nevelési tanácsadóm teljes mértékben támogatott örökbefogadási szándékunkban. Az örökbefogadói tanfolyamon a csoporttársaink teljes mértékben megértettek minket, nem volt ítélkezés, hiszen mindannyian közös cél miatt voltunk ott. Ezért nem lehetünk elég hálásak Nekik.

Miért pont ti? Erre nem tudjuk, létezik-e annál jobb válasz, hogy a Sors nekünk szánta.

Folytatjátok a nevelőszülőséget? Még nem tudom, hogyan lehet összeegyeztetni az örökbefogadással, lehet-e egyáltalán, a Nevelőszülői Hálózat mindenesetre nem zárkózik el újabb kihelyezéstől. Csak magunkban kell rendet tenni először ebben a kérdésben.

A tanács, ami jól jött volna utólag:  Ne bonyolítsam a dolgokat azzal, hogy minden eshetőséget, beleértve a lehetetlennek tűnőt is, újra és újra átgondolok.

A legnagyobb problémátok most: Dackorszak, mellette az oviba készülés

Miről olvasnál szívesen? Még több olyan történetet, ahol magát az örökbefogadást szinte az Élet rendezte. → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, akik nemrég fogadtak örökbe. A mai számban csupa újszülött szerepel! Szeretettel gratulálok! A rovatba a jelentkezés folyamatos, aki a közelmúltban (legfeljebb egy éve) fogadott örökbe, írjon a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre. 

Kik vagytok? Vidéki házaspár, Andrea és Attila. 15 éve vagyunk házasok, 10 éve szeretnénk gyermeket. 4 lombik után döntöttünk az örökbefogadás mellett.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán abban, hogy nem is láttuk még a kisfiunkat, de már igent mondtunk. Annyit tudtunk, hogy egészséges, újszülött kisfiú. Csütörtökön kaptuk a telefont, vasárnap mindent megvettünk, de látni csak a következő héten láttuk.

Ki érkezett? Tomi, 2 hetesen, megyei listáról. Egészséges, csodaszép. Mindenkit levesz a lábáról.

Mennyit vártatok? 4 évet.

Mennyit várt a gyerek? Egyhetes volt, mikor először láttuk a kórházban, kéthetesen hozhattuk haza. Előttünk már egy családnak kiajánlották, de ők nemet mondtak.

Miért pont ő? Közhely, de nekünk született. Másfél éves korig várakoztunk fehér bőrű gyermekre, nemi kikötést nem tettünk. A kórházban többen megjegyezték, hogy nagyon hasonlít a férjemre.

Miért pont ti? A mai napig nem tudom. Nem mi következtünk a sorban. Talán azért, mert tudták, hogy bevállalnánk a rizikós 6 hetet is.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Talán, hogy ne stresszeljek az ügyintézés miatt. Iszonyú lassan halad.

A legnagyobb problémátok most: Mindig vannak apró dolgok, most például a fogzás. De ezek mind eltörpülnek a boldogságunk mellett.

Miről olvasnál szívesen? Olyan családokról, ahol már nagyobb a gyerkőc és már elmondták, hogy örökbe fogadták. Hogyan fogadta? → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, akikhez nemrég érkezett kisgyerek. Szeretettel gratulálok! A rovatba a jelentkezés folyamatos, aki a közelmúltban (legfeljebb egy éve) fogadott örökbe, írjon a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre. 

Kik vagytok? Férjemmel 4 éve vagyunk házasok. Párom előző házasságából van egy 9 éves kisfiunk. Majdnem 4 évig próbálkoztunk, mire összejött Zsombor, aki beültetéssel fogant. 3 hónapos terhes voltam, mikor kiderült, a férjem unokaöccsének és párjának kislánya lesz, de nem akarják vállalni. Úgy döntöttünk, örökbe fogadjuk Fannit.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem gondolom, hogy mások vagyunk, sokan érdekesnek, egyedinek tartják ezt az állapotot, szerintem teljesen természetes dolog, hogy Fannit magunkhoz vettük.

Ki érkezett? Fanni életvidám, imádnivaló kislány, aki rajong a tesóiért. A kórházból már mi hoztuk haza, végig kísértem már pocaklakó kora óta fejlődését. Most egyéves, két hónappal idősebb Zsombornál.

Mennyit vártatok? Mivel már születése előtt tudtuk, hogy hozzánk fog kerülni, nem kellett várnunk, sajnos az örökbefogadás közel egy évbe telt.

Miért pont ti? A vér szerinti szülők családjából senki nem akarta vállalni Fannit, nagyszülők az abortuszt támogatták.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Mikor még pocaklakó volt Fanni, már akkor el kellett volna kezdeni a papírok beszerzését, hogy ne most két picivel kelljen rohangálni.

A legnagyobb problémátok most: Még mindig nem alusszák át az éjszakát.

Miről olvasnál szívesen? Több pici egy családban: praktikák, tippek, ötletek…

******* → olvasásának folytatása