Egy örökbeadós mese

Általános

Sok szó esett már a blogon az örökbefogadást a gyerekeknek konkrétan vagy szimbolikusan bemutató mesékről. Most egy olyan könyv akadt a kezembe, amely a másik oldalt világítja meg. Menyhért Anna Tengerimalacom története című kis elbeszélése egy örökbeadásról szól.

A főhősnek, egy 8-10 év körüli gyereknek meg kell válnia a tengerimalacától, mert az apukája allergiás rá. A könyv leírja a tengerimalac érkezését, az apa egyre súlyosbodó allergiáját, s ahogy a család lépésről lépésre kitalálja a megoldást. Végül a gyerek (talán inkább fiú, de ez nem hangsúlyos a szövegben) maga mondja ki, hogy elajándékozza Gömbit, akit nagyon szeret. Az anya segít új, jó gazdit találni. Az is kiderül, hogy az állatka jól érzi magát az új helyen. A kisfiú szomorú, de a szülei mellette állnak, és ez sokat segít.

tengerimalacom-tortenete1

Ezt a mesét elő lehet venni akkor, ha a már kicsit nagyobb gyerekben felmerülnek azok a kérdések, hogy: Miért mondott le rólam? Miért adtak örökbe? Hogy válhat meg valaki a gyerekétől? A tengerimalacom története a gyerekek nyelvén és szemszögéből meséli el, hogy lehet a körülmények nyomására, mégis önként megválni valakitől, akit nagyon szeretünk, további sorsát is elrendezve. A könyv harmadik osztályosoknak ajánlja magát, önálló olvasásra, de én felolvastam az ötéves lányomnak és nagyon érdekelte.

Ahol meg nincs ilyen érintettség, ott ez simán egy állatos-gyerekes történet, sok információval a tengerimalacokról. Általában is példát ad a veszteség, a gyász kezelésére gyerekkorban. A kisfiú elbúcsúzik a malactól, lefényképezi, naplót ír róla. Nekem nagyon tetszik, hogy mikor a szomorú a malacka távozása után, a szülei megnézik vele a kedvenc filmjét. De nem vesznek neki azonnal egy play stationt vagy egy leguánt.

Este sokat beszéltünk Gömbihez. Megint elmondtam neki, hogy sajnálom, hogy el kell mennie. Megnyugtattam, hogy találtunk neki egy remek jó helyet. Egy kislány lesz a gazdája. Megígértem, hogy elkísérem, és berendezzük a ketrecét.

Reklámok

9 responses »

  1. Nekünk megvan, kedves könyv, mindkét gyerekem kiolvasta. Tetszett nekik, de egy problémájuk volt vele, ami nekem is egyből feltűnt. Először két tengerimalacot vettek. A ketrecben csak egy házikó volt, és éjszaka a tengerimalacok csúnyán összeverekedtek, mert mindketten el akarták foglalni a házikót. A verekedés és az ezzel járó rémes hangok nagyon zavarták az anyát, ezért az egyik tengerimalacot másnap visszavitték a kereskedésbe. Meg sem próbálták megoldani valahogy a problémát, pl. venni egy másik házikót. (Az, hogy apa allergiás a tengerimacokra, csak később derült ki.) Emiatt nekem a történet folytatása már nem annyira hiteles, a gyerekeim pedig azt fogalmazták meg, hogy az anya rendkívül ellenszenves a mesében. Nekik is volt két hörcsögük, ezért eléggé bele tudták élni magukat az eseményekbe, és az éjszakai verekedést is el tudták kb. képzelni.

    Kedvelés

  2. Köszönöm a könyvismertetőt, csodára örülök Zsuzsa, hogy ezt elmondtad, mert bevallom, én idáig nem jöttem rá, hogy miért is szereti a kisfiam ennyire ezt a mesekönyvet. Mi ezt azon a szép szeptemberi délutánon vettük meg, amikor a Tündérkerti kalandok könyvbemutatóján voltunk, együtt a Tündérkerti kalandokkal. Az a délután valami egészen varázslatos volt, több szempontból is. Arról már írtam itt a blogon, hogy korábban a kisfiam nem igazán szerette az örökbefogadós meséket, a két születésnaposat mérgében még földhöz is csapta. A könyvbemutatón viszont varázslat történt, hiszen megelevenedtek a Tündérkert szereplői, „anya képzeld ez a gyönyörű aranyhajú lány is örökbefogadott, róla szól a mese”, amit természetesen azonnal meg kellett venni és nemcsak a szerzőtől kértünk dedikálást, hanem a főszereplőtől is, és utána este az egész mesét egy szuszra végigolvastuk és bevonult a kedvencek közé. A tengerimalacom történetét a kiállított könyvek közül elsőként választotta a kisfiam, talán ez az első könyve, amit egyedül olvasott végig (ő még csak másodikos), minden nap beviszi az iskolába is és időnként kiválaszt belőle részleteket, amiket tőlem kér, hogy olvassak fel este. Egyébként ez olyan érdekes, hogy a Csipkerózsika kapcsán, amikor feltette a kérdést, hogy ki a hibás, hogy Csipkerózsika 100 évre elaludt, rájöttem, hogy voltaképpen a saját történetét keresi, illetve azt, hogy nem az ő hibája, hanem a szülőké, hiszen ők feledkeztek el róla, hogy meghívják az emiatt átkot mondó tündért, pedig „ugye szerették Csipkerózsikát” (hiszen mindig is ez a legfontosabb kérdés, hogy nem az ő hibája, hogy lemondtak róla és hogy szerették-e). A tengerimalac történetnél viszont csak most esett le, hogy „a gyerekek nyelvén és szemszögéből meséli el, hogy lehet a körülmények nyomására, mégis önként megválni valakitől, akit nagyon szeretünk, további sorsát is elrendezve.” Nem tudom, hogy Liliána vagy a tengerimalac hatására, de most a kisfiam is kedvet kapott a történet íráshoz, igaz ő egyből egy film forgatókönyvét írja hihetetlen energiával:)

    Kedvelés

  3. Ez ugyanolyan, hogy csak most, hogy a forgatókönyvet olvastam, értettem meg, hogy a drámajátékokon miért osztja folyton a polgármester szerepet az egyik pszichológusra, meg egyáltalán miért jelenik meg az ő történeteiben folyton egy polgármester. Mert felnőtt agyam van:) A polgármester nála azt a gyámhivatali ügyintézőt testesíti meg, akinél az örökbefogadásról nyilatkoztunk, ő így nevezte el és nagy szerepet kapott az ő életében.
    Egyébként majd a következő konzultáción megkérdezem a pszichotól, hogy ő erre rájött-e, persze valószínűleg igen, de azért nagyon érdekel.

    Kedvelés

  4. Kedves Angéla! Nagy öröm volt olvasni a soraidat,melengetik a szívemet. Az én “gyönyörű aranyhajú lányom” irtó boldog attól,amit írtál <3,köszönjük szépen. És annak is örülök,hogy a könyvbemutató varázslat volt, nekünk is, boldog vagyok,hogy ott voltunk, együtt voltunk, hogy másoknak is emlékezetes élményt adott az a néhány óra. Megengeded,hogy idézzem a soraidat az oldalaimon?

    Kedvelés

    • Persze, hogy megengedem, sőt, nagyon örülök neki, tényleg tündér a kislányod, aki nagyon nagy örömet szerzett nekünk:) Egyébként előtte még hezitáltam, hogy 8 évesen vajon jó ötlet-e elmenni a mese olvasásra és utóbb kiderült, hogy a legjobbkor mentünk, mert ugyan korábban is voltunk örökbefogadós találkozókon, de valahogy most tudatosult a kisfiamnál igazán, hogy rajta kívül is mennyi örökbefogadott gyerek van és ez milyen jó. Én nagyon ajánlom minden örökbefogadó családnak, ha lesz még ilyen felolvasós könyvbemutató, mert tényleg egy varázslat volt, ahogy élővé váltak a mese szereplői. És persze szuper jók a mesék is és lehet közben álmodozni az aranyhajú Liliánáról:)

      Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s