Örökbe.hu

Mit jelent a cigány identitás egy örökbefogadott gyereknél? Vállaljon-e roma gyereket, aki maga nem ismeri a cigány kultúrát? Hogy készítsük fel a gyereket a rasszizmusra? Gubcsi (Bakó) Judittal beszélgetek, aki a Romadopt Klubot létrehozta. A klub egyike az alulról szerveződő örökbefogadói közösségeknek, ahol évi több alkalommal vehetnek részt előadásokon és családi programokon a szülők.

Te milyen háttérrel érkeztél az örökbefogadásba?

Örökbefogadó szülő vagyok, a “klasszikus” fajtából. Nem született vér szerinti gyerekem, orvosi segítséggel sem, ezért döntöttünk az örökbefogadás mellett. Annak idején én azt az utat jártam, hogy el kellett engednem a vér szerinti gyerek képét és onnantól átváltott a lelkem a “bármilyen gyerek jöhet” állapotra, nem volt elvárás, hogy magamat lássam kicsiben. Teljes egyetértésben döntöttünk a férjemmel az örökbefogadás mellett. Amikor kimondtam, hogy nem akarok többet orvoshoz menni, körülbelül akkor foganhatott a fiunk, még abban az évben meg is érkezett hozzánk, háromnaposan. Szerettünk volna kistestvért, a fiunk még nem volt egyéves, amikor újabb alkalmassági határozattal a kézben várakoztunk. Ismét gyorsan sorra kerültünk és hathetesen megérkezett hozzánk a kislányunk. Így lett teljes a család, egy év korkülönbséggel lett két gyerekünk. Mindketten nyílt örökbefogadással érkeztek az Együtt az Életért Egyesület segítségével. Cigány származásúak, az arányok elvileg eltérnek, de mi ezzel egyáltalán nem foglalkozunk. Mivel van bennük cigány vér, fontosnak tartottuk, hogy tudjanak róla kis kortól kezdve.

Mikor ti fogadtatok örökbe, mi volt a fejedben a cigány származásról?

Nyilvánvalóan elfogadóak vagyunk, de mindemellett át kellett beszélnünk, hogy mit vállalunk. Ismertünk egy kiváló példát, egy négygyerekes örökbefogadó családot, osztálytársam volt az apuka, velük is rendszeresen találkoztunk és beszélgettünk. Egy tipikus dilemmánk volt, hogy mi lesz, ha csúfolják majd a gyerekeinket a származásuk miatt. Nem sokat hezitáltunk ezen sem, mert megállapítottuk, hogy csúfolás bármiért jöhet, a mi feladatunk a gyerek önbizalmát és önbecsülését jól megalapozni. A legfontosabb, hogy ott legyünk mellette, és támaszt nyújtsunk neki, ha bármilyen gondja van az életben.

Miért alapítottad meg a Romadopt Klubot?

A Romadoptot 2014 őszén indítottam, teljesen magánszorgalomból, és ez azóta is így van, nincs mögötte alapítvány vagy egyéb szervezet. A saját élethelyzetem miatt hoztam létre, és mert volt bennem egy társadalmi elhivatottság a témával kapcsolatban. Biztos voltam benne, hogy el kell mondani a gyerekeimnek még kis korban, hogy cigány származásúak, de nem tudtam, hogy ezt pontosan mikor és hogyan kezdjem el. A célom, hogy szeressék és elfogadják magukban a cigányságot és persze az örökbefogadottságot is. Ha bántás érné őket később iskolás korban, azt jól kezeljék a gyerekek, és tudják, hogy hazahozhatják ezt a kérdést is. Ezzel kapcsolatban annak idején nem kaptunk elegendő támpontot a felkészítő tanfolyamon, tanácstalan voltam. Elolvastam egy témába vágó angol nyelvű könyvet, és azt gondoltam, megoszthatnánk a tapasztalatokat pár érintett szülőtárssal. Így hirdettem meg az Örökbe.hu blog segítségével az első programot, a könyv beszámolóját, majd a következő alkalmakat is. Kiderült, mennyien vagyunk tanácstalanok és nagyon hirtelen kinőtte magát a kis szülőtalálkozó. Nagy örömömre már az első alkalomra eljött két felnőtt, cigány származású örökbefogadott és egy cigány srác is, akit érdekelt a csoport. Még abban az évben létrehoztam a honlapot, hogy azok is olvashassák az események összefoglalóit, akik nem tudtak eljönni.

Mi történik a klubban, miket csináltok?

Évente többször találkozunk, előadásokat szervezek, illetve egy-egy szülő is javasol előadót, ezt örömmel veszem. Az előadások mindig a témához kapcsolódnak – cigány származás, örökbefogadás –, a meghívott vendégünk elmeséli a saját tapasztalatait, majd lehet vele beszélgetni. Járt már nálunk több felnőtt cigány származású örökbefogadott, nevelőszülő, örökbefogadó szülő. Beszélt pszichológus az előítéletekről, meséltek állami gondozásban felnőtt, cigány művészek, értelmiségiek, és olyan szakemberek, akik a cigányság felemelésével foglalkoznak. Sárközi Tünde az élettörténeti könyvről és a meseterápiáról tartott előadást, Illésné Áncsán Aranka a gyerekotthonokban felnővő fiatalok cigány identitásáról. Nekem meghatározó élmény volt Szilvási Léna gyerekvédelmi szakember és örökbefogadó szülő látogatása, aki a felnőtt fiával együtt jött el hozzánk. De minden alkalom nagyon tanulságos, és mindenki annyit visz haza a hallottakból, amire épp nyitott. Nincs egy adott recept erre a témára. Ráadásul kialakult egy jó kis közösség, a találkozókon kívül is rendszeresen segítik egymást a szülők. Szerveztem gyerekfelügyeletet az előadások mellé – így a gyerekeink is ismerik egymást, barátságok szövődnek, van egy közös pont az életükben, a Romadopt. Évente kétszer családos programot is tartunk, többek közt a már hagyománnyá vált adventi sütögetésünket Tonté Barbara gasztrobloggerrel.

A cigány származással foglalkoztok. De ki a cigány? Mit jelent cigánynak lenni?

Az a cigány, aki annak vallja magát. A cigányságon belül több csoport van, nincs egy egységes identitás, a nálunk járt vendégek mindegyike másként mesélt cigányságáról. Ebből kiindulva, ha az örökbefogadott gyerek megkérdezi, hogy mit jelent cigánynak lenni, ne sztereotipizáljunk, hogy „szeretik a táncot, zenét és barna bőrűek”, hiszen ezek nem mindenkire igazak.
Ismerjük meg a cigányok történelmét, kultúráját, szokásait, tájékozódjunk róluk minél szélesebb körben. Kössünk barátságokat, keressük a találkozási pontokat. A cél, hogy a szülőnél legyenek a válaszok, ha a gyerek kérdez. És fontos, hogy a szülőnél nyitott kapura leljen és teljes elfogadásra.

Mik a leggyakoribb félelmek, miért nem vállalnak az emberek roma gyereket Magyarországon?

A mai társadalom nem túl elfogadó, szabad a nyílt utcán cigányozni, zsidózni, szőkenőzni – erre senki nem kapja fel a fejét, hanem inkább cinkosan összekacsint. Attól is sokan félnek, hogy majd mit szólnak a családban, a szomszédok, a barátok. Félnek, hogy csúfolják vagy bántják a gyereket. Az információhiány is gond. Keveset tudunk a cigányokról úgy általában, nem ismerjük a kultúrájukat, a szokásaikat, a történelmüket, a meséiket. Sok az előítélet, pedig ha a mélyükre tekintenénk, látnánk, hogy nincs valóságtartalmuk.

Akkor szerinted minden örökbefogadó vállaljon roma gyereket?

Nem, semmiképpen. Csak az vállaljon, aki mindezzel együtt tud élni. Ne azért vállaljon, mert hamarabb sorra kerül. Ez egy komoly, életre szóló döntés, és egy gyereknek, pláne ha örökbefogadott, azt kell éreznie, hogy a szülei minden porcikájával, vérvonalával, hozott tulajdonságaival együtt teljesen elfogadják.

És mit tegyen az, aki valamiért tart ettől?

Tartson önvizsgálatot, miért berzenkedik. Menjen önismereti tréningre, jöjjön a Romadoptba, tájékozódjon. Senki sem születik úgy, hogy örökbe fogad egy akármilyen gyereket. Arra meg kell érni, hogy tiszta szívvel várjunk egy gyereket, aki nem a vérünk, és ehhez az érési folyamathoz idő kell. A legfontosabb, hogy legyen mindenki önmagához őszinte, a gyerek nem csereszabatos, egy életre szóló döntés.

Hogy kell kezelni, ha bizonytalan a gyerek származása, például egy titkos örökbefogadásnál?

Ma Magyarországon csak akkor tudjuk biztosan a származást, ha nyílt örökbefogadással jön a gyerek és a vér szerinti szülője elmondja. Nincsen származási “garancia” az örökbeadásoknál. Ráadásul a legtöbb örökbefogadásnál ismeretlen az apa, ezt fontos szem előtt tartani. Ha csak az esélye megvan, hogy a gyerekben van cigány vér, igyekezni kell a témát nyíltan kezelni. Kerülje a szülő a sztereotipizálást, hisz nem minden cigány ember tehetséges zenei téren például. A szülőnek tartalommal teli válaszokkal kell rendelkeznie, ha a gyerek rákérdez, mit jelent cigánynak lenni, például mert azt mondták rá az iskolában. Tilos megjegyzéseket tenni a cigányokra, vagy egyéb nemzetekre, kultúrákra, teljesen elfogadó környezetben kell nevelni a gyereket.

Ismersz felnőtt roma örökbefogadottakat? Mi a tanulság az ő történetükből? 

Igen, többet is, és áldásnak tartom a Romadoptot, mert ezáltal találkozhattam velük. Akik nálunk jártak, leginkább tinédzser korban vagy később tudták meg, hogy cigány származásúak. Azoknál okozott krízist, ahol a családban rendszeres volt a cigányozás és ítélkezés. Gondoljunk bele, a szüleim cigányoznak, elítélik őket, majd megtudom, hogy én is abba a halmazba tartozom – ez teljes hasadás, a szüleim ezzel engem is kirekesztenek. Borzasztó nehéz történeteket hallottunk. Akiknél viszont elfogadó volt a családi alaphangulat, ott nem okozott ekkora traumát a származás felfedése.

A klubba csak azok mehetnek, akik vállalnak roma gyereket?

A klub nyitott, bárki jöhet. Azt szoktam kérni, hogy tartsuk egymás véleményét tiszteletben, és ez a honlapon is szerepel: “Mint a gyereknevelési kérdésekben általában, itt sincs egy jó út, egy jó válasz a sok kérdésre, ezért a klubban résztvevőktől nyitottságot és a vélemények szabadságát, egymás véleményének tiszteletben tartását kérem.”

A származási kérdésben két eltérő álláspont van: az egyik szerint nem lehet és nem is kell roma identitást adni a gyereknek, csak úgy lehet nevelni, ahogy a befogadó család él. A másik szerint pedig fontos az identitás őrzése. Te hol helyezkedsz el ebben?

Úgy gondolom, hogy identitást nem lehet adni, azt a gyerek a fejlődése során fejleszti magának. Lehet mintát adni, utat mutatni, nevelni, terelgetni, kapukat kinyitni és nyíltan beszélni mindenről, ami érinti, persze korosztályának megfelelően. Fontosnak tartom elmondani a gyereknek a származását kis korban. Tragikus tud lenni, ha csak felnőtt korában szembesül vele, mondjuk akkor, amikor először találkozik a vér szerinti szülőjével, vagy születik egy erősen rasszjegyes gyereke. A gyerekeim tudják, hogy örökbefogadottak, és hogy cigány származásúak. Ezt nyíltan ki is jelentik magukról, így vannak jóban magukkal. Tudják, hogy a Romadoptban ugyanilyen hátterű gyerekek vannak. Vannak előttük jó példák, remek cigány emberek. Beszélgetünk, ha kérdeznek. Ha nem hozzák szóba, előkerül a téma legalább akkor, amikor Romadopt eseményre megyünk. Ha kérdeznek, addig válaszolok, amíg látom, hogy van kérdés. Lehet látni a gyereken, ha vált, és az azt jelenti akkor ott épp annyi információ elég volt.

Akkor jogos az az egyik szokásos ellenvetés, hogy “azért nem szeretnék cigány gyereket, mert nem tudom megismertetni a roma kultúrával, hisz én sem ismerem”?

Nem hiszem, hogy feladatunk cigányosan viselkedni, mert lett egy cigány örökbefogadott gyerekünk. Akkor vagyunk hiteles szülők, ha önmagunkat adjuk. Mindemellett kötelességünk tájékozódni a cigánysággal kapcsolatban és a gyerekeinknek mesélni róla, annyit, amennyi érdekli. Nem az a cél, hogy minden áron cigányos legyen az a gyerek, hanem hogy tudja magáról, értse, ez mit jelent és elfogadja. Hogy aztán milyen mélységekbe merül a cigány kultúrában, az az ő dolga, felnövekedve ő dönti el, hogy mennyit foglalkozik a származásával. Ehhez pedig támogatást kell adjon a szülő.

Még egy dolog: kötelességünk felvállalni, ha ilyen gyerekünk van. Így apránként van esély társadalmi szemléletváltásra. A környezetemben biztos vagyok benne, hogy a gyerekeim miatt finomodott sokak véleménye a cigányokról. Pláne, hogy velem lehet erről is beszélgetni, nincs tabu, nincs lehetőség pletykára, mert ki van mondva. Azt biztosan elértem, hogy a környezetemben nincs cigányozás.

Úgy érted, hogy te mindenkinek elmeséled, hogy a fiad vagy a lányod örökbefogadott és cigány?

Nem, semmiképpen, és nem ezzel kezdem a bemutatkozást egy új környezetben. A barátaink, a rokonaink, és a gyerekeim pedagógusai tudják. Mindemellett azzal, hogy létrehoztam a Romadoptot, sokkal tágabb környezetben kellett elmondanunk, mint eredetileg gondoltuk.

Mennyi idős korban kell megmondani a gyereknek, hogy ő cigány? Ez nálatok hogy zajlott?

Már óvodás korban mondogattuk, használtuk a szót, ugyanúgy, mint az örökbefogadottat. Amikor cigány zenét hallgattunk és tetszettek a borítón levő zenészek a srácoknak, rögtön mondtam, hogy ők is cigányok. Olvastunk cigány meséket is, néztünk cigány mesefilmeket. És a legfontosabb, hogy van egy hasonló közegük – a Romadoptban rendszeresen találkoznak cigány örökbefogadott gyerekekkel.

Akkor ti folyton cigányzenét hallgattok?

Nem ez a központi napi témánk. Mindenféle világzenét hallgatunk, köztük cigányzenét is, de nem csak azt. Olvasunk cigány meséket is, de más népek meséit is, és természetesen magyar népmeséket is. Szeretjük az olyan mesefilmeket, ahol nem egyformák a családtagok, vagy ahol színesek a résztvevők. Egyébként pedig a gyerekeink egymillió tulajdonságából kettő az, hogy örökbefogadott és cigány, tehát ez nem napi téma, éljük a hétköznapokat, ünnepeket, mint mindenki más.

Hogy lehet felkészíteni a gyereket a rasszizmusra, az esetleges támadásokra?

Ebben még nincs személyes tapasztalatom, szerencsére még nem érte a gyerekeimet bántás. Mindenképp meg kell értetni a gyerekkel, hogy a rasszizmus nem róla szól. Ugyanúgy meg kell tanítani, hogy sajnos vannak rasszisták is, mint ahogy megtanítjuk, hogy nem állunk szóba idegenekkel. A világot megváltoztatni nem tudjuk, óvjuk a gyerekeket, de muszáj őket engedni is, ahogy önállósodnak. Ez nehéz a szülőségben, én bízom abban, hogy a jó alapok és a nyílt párbeszéd itthon átsegíti őket egy-egy nehéz helyzeten.

Te hogy kezeled, ha a közeledben cigányoznak? 

Érzékenyebben, mint mielőtt gyerekeim lettek. Mivel a gyerekeimnek azt tanítom, hogy cigánynak lenni jó, nem passzol hozzá, ha az utcán hallanak cigányozást. Ha jelen vannak a gyerekek, és úgy érzem, szükséges, akkor diplomatikusan le szoktam állítani, anélkül, hogy elárulnám a hátterünket

Mit tartasz sikerednek a klub kapcsán? 

Nem fontossági sorrend, csak felsorolom: ma már a felkészítő tanfolyam kötelező eleme a származás kérdése, sőt velem egy interjú is szerepel a tananyagban. A Színes a világ könyves vállalkozás segítségével kiadtuk a Csokó anyukája című mesekönyvet, ami óvodásoknak mutatja be érthetően a vegyes családokat. Közösséget építettem, most már romadoptosnak lenni egy jelző az örökbefogadók közt. Én magam rengeteg kérdésre kaptam választ, számomra tiszta az út, hogy merre haladjak ebben a témában a gyerekeimmel. A gyerekeim szeretik és elfogadják magukban a cigányságot, és ez egy jó alap, amire lehet építeni a jövőben is. A klub indulása óta rengeteg új barátságot kötöttünk, csupa értékes emberrel találkozunk, sok jó élményt ad a klub. Hálás vagyok a gyerekeimnek, mert általuk óriásit tágult a világ!