Örökbe.hu

Itt az olvasók kedvenc rovata, ahol röviden elmesélik a történetüket a frissen örökbefogadó szülők. Szeretettel gratulálok a családoknak! A rovatba a jelentkezés folyamatos, mindenkit szeretettel várok, aki az elmúlt egy évben fogadott örökbe, vagy örökbefogadás után gyereke született. A zsuzsa.martonffy@gmail.com címre írjatok.

Nicknév: Kriszta és Tomi

Kik vagytok? Az átlagnál picit fiatalabb, 28 és 33 éves házaspár vagyunk Pest megyéből. 6 éve vagyunk egy pár, 2015 óta vagyunk házasok. Bár több hormonkezelést megpróbáltunk, lombikig egyszer sem jutottunk el, amit egyáltalán nem bánok. Egy korábbi nőgyógyászati műtét miatt már 18 éves koromban megmondták, hogy valószínűleg nem lehet természetes úton gyermekem, így nem ért minket váratlanul a sikertelenség. Nem is vártunk sokat, 3 sikertelen kezelés után be is adtuk a jelentkezésünket a Pest megyei Tegyszhez.

Miben vagytok mások, mint mások? Semmiben. Fiatal pár vagyunk, akik gyermeket, családot szerettek volna.

Ki érkezett? Patrik érkezett bizonytalan idővel korábban, a maga 2200 grammjával és 45 cm-rel a Fészek Alapítványon keresztül. (Ezúton is hálásak vagyunk az Alapítványnak, hogy Patrik a családunk része lett.) Egyedi eset a miénk, Patrikra (vagyis a vér szerinti anyukájára) születése előtt többen nemet mondtak a körülményei miatt. Nagy volt az egészségügyi kockázat, és gondozatlan terhesség volt. A szülésig a baba nemét sem lehetett tudni. Ettől többen megijedtek, a mi szerencsénkre. Mi abban maradtunk, hogy látatlanban sosem mondunk nemet. És milyen jól tettük, hiszen minden elrettentő hír ellenére Patrik makkegészségesen született és már akkor erősebb volt, mint nagyobb társai.

Mennyit vártatok? Nagyon keveset. 2018. áprilisban adtuk le a jelentkezést a Tegyesznek, december 5-én kézhez kaptuk a határozatot és postafordultával adtuk is fel a jelentkezéseket az alapítványoknak. Az első hír 2019.07.25-én érkezett, születése előtt egy nappal. Éppen nyaralni voltunk, én pedig egy nappal korábban mondtam a férjemnek, hogy érzem, hogy másnap jön egy hír. És jött is!

Mennyit várt a gyerek? Hazajöttünk a nyaralásból és 4 napos korában láthattuk. Másnaptól már bejárhattam őt gondozni, kéthetesen pedig haza hozhattuk a kórházból.

Miért pont ő? Ahogy megláttuk az inkubátorban, elrabolta szívünket. Közhely, tudom, de Ő nekünk született. Már akkor tudtuk, mikor még az sem tudtuk, hogy megérkezett.

Miért pont ti? Mi voltunk azok, akik az elrettentő információk ellenére is többet akartunk tudni. Mert nagyon elfogadók, bevállalósak és fogadókészek voltunk. Sorszám szerint még legalább 2-3 évet várnunk kellett volna. Igazán fehérbőrű csecsemőre nem is számítottunk, főleg nem ilyen hamar 🙂 A határozatunk 0-4,5 éves korig szólt bizonytalan származású testvérpárra és a legtöbb betegségről bővebb tájékoztatást kértünk.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Hogy abban a 2 hétben, amikor még csak a kórházban lehettünk vele, nem kellett volna esténként is 2000 fordulaton pörögni. Kicsit előre kellett volna pihenni 🙂

A legnagyobb problémátok most: Patrik csuda jó baba, csak a pocakfájás múlna már el.

Miről olvasnál szívesen? Újszülött örökbefogadása után nagyobb gyerek(ek) örökbefogadásáról is.

******

Nicknév: nincs, csak olvasók vagyunk

Kik vagytok? Márta és Sándor, budapesti házaspár, két kisfiú szülei. Tavaly már írtunk ebbe a rovatba, akkor mutattuk be Balázst, az első gyermekünket. (https://orokbe.hu/2018/11/29/babakoszonto-2018-november/) Mindig szerettünk volna testvért Balázsnak, mert úgy gondoljuk, hogy jó testvérek társaságában felnőni. Tartottunk attól, hogy a második babára sokat kell majd várnunk, de szerencsénkre nem így lett…

Miben vagytok mások, mint mások?  Úgy tudom, nem sokan vagyunk, akiknek 10,5 hónap van a gyerekei között… 🙂

Ki érkezett? Máté, egy vidám, mosolygós kisbaba, a Gólyahír Egyesület segítségével. Ő Balázs vér szerinti öccse. Mikor az életetadója megtudta, hogy újra várandós, szerette volna, ha ez a baba is hozzánk kerül, hiszen Balázs születése kapcsán már találkoztunk, ismert minket. Időnként fényképeket is küldtünk Balázsról és látta, hogy jó helyen van és szépen fejlődik, és ő is azt gondolta, hogy jó a testvéreknek, ha együtt nőhetnek fel.

Mennyit vártatok? Mivel szerettük volna, ha nincs nagy korkülönbség a gyerekek között, elég hamar elkezdtünk dolgozni az új határozaton, de így is éppen csak elkészültek a papírok, mire Máté megérkezett. Nem számítottunk arra, hogy ilyen hamar újra kopogtat nálunk a gólya. Balázs első szülinapja előtt néhány nappal járt le a 6 hét Máténál. Szóval gyakorlatilag mire elkezdtünk volna várni, Máté már meg is érkezett.

Mennyit várt a gyerek? Nem sokat várt, jött a bátyja után, amint lehetett. 🙂 Amint szóltak, hogy megszületett, siettünk be hozzá a kórházba.

Miért pont ő? Mert ő Balázs testvére. Tökéletesen elfoglalta helyét kis családunkban, mi pedig nagyon hálásak vagyunk, hogy megadatott a gyerekeinknek, hogy legyen testvérük. Ráadásul ilyen pici korkülönbséggel valószínűleg nagyon hamar összenőnek majd. Máté hihetetlenül türelmesen tűri a bátyja (kissé még ügyetlen) szeretet-megnyilvánulásait, sőt, egyre gyakrabban ő keresi Balázst és nagyon jókat mókáznak együtt. Noha Balázzsal is szép kerek volt már a családunk, Mátéval teljesebb lett a kép.

 Miért pont ti? Mert a nagytesó már nálunk volt. Isteni gondviselés, sors vagy vakszerencse. Mi csak örülünk, hogy így alakult…

A tanács, ami jól jött volna utólag:  Nincs ilyen. Azt már tavalyról tudtuk, hogy a hivatalos iratok intézése nem egyszerű, így erre már fel voltunk készülve. Most sem csalódtunk…

A legnagyobb problémátok most: Időnként nehéz két, 15 hónapnál fiatalabb babával…  De összességében egyáltalán nincs okunk panaszra, bár minden kívánságunk úgy teljesülne, mint ez.

******

Nicknév: Nincs, mert hűséges olvasó vagyok csak.

Kik vagytok? Ez egy kicsit nehéz kérdés az esetünkben. Amikor elkezdtünk az örökbefogadással foglalkozni, akkor 4 éve voltunk házasok (ezt megelőzte 11 év párkapcsolat). Mint mindenki ebben a közösségben, mi is nagyon vágytunk kisbabára. Sok év után vált nyilvánvalóvá, hogy ez nem sikerül. Úgy döntöttünk, hogy az örökbefogadás lesz a mi utunk, és bele is vágtunk.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem érzem másnak magunkat, hiszen mi is csak a gyermekünkre vágytunk. De az örökbefogadás folyamatában éreztették velünk a másságunkat, ami az én koromnak volt köszönhető (29 év) és annak, hogy nem indultunk el a lombikozás útján.

 

Ki érkezett? Kislányunk, Hajnalka, megyei listáról (Tolna) érkezett, 17 hónaposan kezdtük meg a barátkozást vele. Szinte teljesen egészséges, csodaszép és nagyon vidám kislány, nevelőcsaládnál lakott 3 hónapos kora óta, ahol nagyon szerették.

Mennyit vártatok? A Tegyeszes első látogatásunk júliusban volt, határozatot novemberben kaptunk, Hajnit május végén láthattuk először és egy rövid barátkozás után június közepén vihettük haza.

Mennyit várt a gyerek? A vér szerinti anya a kórházban hagyta, mikor megszületett, de nem mondott le róla, egyszer sem látogatta meg. Egy kis bürokratikus gubanc miatt Hajni egy napot sem várt, nekünk kellett kivárni az örökbefogadható határozatát.

Miért pont ő? 0-1,5 éves korú gyerekre vártunk, nem volt kikötésünk nem illetve származás tekintetében sem. Ő volt az első kiajánlásunk, az akta ismertetés alapján azonnal igent mondunk.

Miért pont ti? Én úgy hiszem, azért mi, mert Hajni a mi gyermekünk. Valószínűleg azért kerültünk ilyen gyorsan sorra, mert minden alkalommal hangoztattuk, hogy nagyon szívesen fogadnánk olyan cigány kisgyereket, akin látszanak a rasszjegyek.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Szerencsére a kislányunkra nagyon vigyázott a nevelőmama, nagyon szerették őt. Ez megnehezítette a barátkozást, ezzel kapcsolatban jól jött volna néhány tanács, hogyan tudjuk nem csak a gyereknek, de a résztvevő felnőtteknek is könnyíteni ezt a helyzetet.

A legnagyobb problémátok most: Az élet úgy hozta, hogy egyedül nevelem a kislányomat. Ez egy elég nehéz helyzet számunkra, de igyekszem helytállni. Ezt leszámítva mi ketten vagyunk a világ legboldogabb anya-lánya páros, minden pillanatot nagyon élvezek, amit vele tölthetek.

Miről olvasnál szívesen? Minden cikket örömmel olvasok a blogon.

******

Kik vagytok? Egyedülállóként fogadtam örökbe a kislányomat. A negyvenes éveimben járok, már megállapodtam, és szerettem volna gyermeket. 1-4 éves gyermekre szólt a határozatom, kimondottan roma gyermeket szerettem volna, és korrigálható egészségügyi problémákat elfogadtam.

Miben vagy más? Talán csak annyiban vagyok más, hogy kimondottan roma gyermeket szerettem volna, habár jómagam nem vagyok az.

Ki érkezett? Egy csodaszép 4 éves kislány érkezett hozzám saját megyéből (Zala). Teljesen egészséges, ügyes, okos, kívül-belül szép nagylány.

Mennyit vártál? Nem sokat. Az első jelentkezésem a Tegyesznél 2018 augusztusában volt, a határozat 2019 januárjában érkezett meg, a telefonhívás pedig február végén érkezett. Első találkozó március 1-én. Majd 1 hónappal az első telefonhívás után eljött a várva várt nap, és hazaérkezett a kis csoda.

Mennyit várt a kislány? A nagylányom már majdnem 2 éves volt, amikor nevelőszülőkhöz került. Amikor megismerhettem, már több mint egy éve nem látogatták. A nevelőszülőkkel imádták egymást, nagyon erős, egészséges kötődés alakult ki. Több mint 2 évet élt nevelőszülőknél.

Miért pont ő? Azért pont ő, mert neki kellett megérkeznie. Valamint még mindig kevesen vállalnak nagyobb, roma származású kis csodákat.

A legnagyobb problémátok most: Nincsenek nagyobb problémáink.

Amin dolgozunk: Mivel a kicsi még emlékszik a nénire is, akinek a pocakjában volt, és erős volt a kötődés a nevelőszülőkhöz is, a hazaköltözés óta azon dolgozunk, hogy a veszteségeket minimalizáljuk. Már hamar videotelefonáltunk a nevelőszülőkkel, majd fél év után találkoztunk is velük. Ez nagyon fontos volt minden érintett félnek. Sokat beszélgetünk mindenkiről az eddigi életében, hogy nem tűntek el, csak átalakult a szerepük.

Az új családban mindenki imádja őt. Nagyon hamar belopta magát mindenki szívébe. Bújós, beszélgetős, segítőkész kislány.

Oviba is járunk, és kitűnő óvónénik és kispajtások vannak.

Miről olvasnál szívesen? A babaköszöntőt, és a nagyobb gyerekekről szóló cikkeket olvasom legszívesebben.

******

Nicknév: Ricsi

Kik vagytok? Mindketten válófélben voltunk 2016 végén, mikor találkoztunk. Fiatalon nagycsaládról álmodoztunk, de sajnos ez nem sikerült. Külön-külön előző kapcsolatainkban számtalan lombikkezelésen voltunk túl, sajnos sikertelenül. Ezért mikor találkoztunk, nem volt kérdés, hogy számunkra csak egy út maradt, az örökbefogadás. Emlékszem, 2016 karácsonyakor néztünk egy dokumentumfilmet a gyerekbántalmazásról, és akkor fogant meg bennünk az első gondolat, hogy szeretnénk örökbe fogadni egy kicsi lelket.

Miben vagytok mások, mint mások? A kapcsolatunkat egyértelműen Isten megengedő akaratának köszönhetjük, hiszen párom keresztény gondolkodású, ami abban is megnyilvánul, hogy számára a házasság szent dolog, mégis az előző felesége elment. Elég hamar a szakítása után találkoztunk. Először egymás lelki gyógyítói voltunk, hiszen nekem is akkortájt ért véget a házasságom az előző férjemmel. Innentől kezdve felgyorsultak az események. Kb. fél év volt, míg egymás lelki csalódásait gyógyítottuk, megismertük egymást és össze is költöztünk.

És hogy miért gondoljuk azt hogy Istentől van a kapcsolatunk… hiszen mennyi az esély arra, hogy két olyan ember találkozik akik ennyi idős korban (akkor férjem 53, jómagam 41) kapnak esélyt a gyerek lehetőségére ennyi sikertelenség után.

2018-ban összeházasodtunk és elindítottuk az örökbefogadási igényünket. Fél év után már a kezünkben is volt a végzés, hogy örökbefogadó szülők lehetünk. Nagyon elfogadók voltunk mind a betegségekkel, mind a származással kapcsolatban is, igaz azt kértük, passzoljon bele a családba, vagyis fehér bőre legyen a kis lurkónak. 0-6 éves korig jelöltük meg a korhatárt. Több alapítványhoz is beadtuk az igényünket, de végül a Tegyesz által érkezett a hívás országos listáról, 2019 május végén.

Ki érkezett? Ricsit először 2019. 06. 07-én pillantottuk meg személyesen. Nevelőszülőkkel élt egyhetes kora óta. Ricsi vesetranszplantált kisfiú, aki lassan egy éve él az új vesével. 7 hónapos korától voltak bajok az egészségével, a veséjével, de Istennek hála meg persze a kezelőorvosának tavaly október végén megkapta a lehetőséget egy egészséges életre, így az új vesének köszönhetően is örökbe adható lett. 2017 nyarán vált örökbe adhatóvá, de a veseproblémának köszönhetően nem volt senki sem elfogadó vele kapcsolatban. Ami persze talán kicsit érthető, hiszen kétnaponta dialízisre járni nem könnyű…

Először megijedtünk mi is, meg fogalmunk sem volt, mivel jár egy transzplantáció és milyen utóhatásai lehetnek, de alaposan utánajárva a dolgoknak úgy döntöttünk, igent mondunk.

Miért pont ő? Igazából eszünk ágában sem volt nemet mondani, hiszen a kémia a férjemnél az első fotó megtekintésnél kialakult, nekem meg az első találkozásnál. Meggyőződésünk, hogy Istennek köszönhetjük őt. Sokan mondják, hogy még hasonlítunk is. Valaki azt mondja, a férjemre, valaki azt, hogy rám.

Hogy miért pont mi? Az biztos, országos listáról lettünk kiválasztva, és hogy Budapestre szerették volna, mivel 6 hetente kontrollra kell menni Ricsivel a transzplantációs klinikára ide Budapestre. Persze rengeteg dologra oda kell figyelni és hát élete végéig gyógyszert kell szednie, de mi úgy gondolkozunk, hogy ami nehéz, attól az még csodaszép lehet. Azt is Isteni csodának tartjuk, hogy fél évet kellett csak várnunk és megérkezett a csoda az életünkbe. Tudtuk azt, hogy mások éveket várakoznak és nem kapnak hívást… mi pedig szinte még fel sem lélegeztünk és már itt szuszog a gyerekszobában.

Szóval elkezdtünk Ricsivel barátkozni, kétnaponta jártunk hozzá le Budapesttől 200 km-re. Majdnem egy hónapon keresztül ismerkedtünk, mikor is 60 napos kihelyezésre kaptuk meg őt (azért 60 nap, mivel a betegsége miatt az első év egy transzplantált betegnél nagy odafigyelést igényel, illetve hogy már 5 éves) ami most szeptemberben elején le is járt. Mostanában került a nevünkre.

Ricsi egy nagyon vidám, okos kisfiú, persze aki rengeteg életkori sajátossággal rendelkezik. Tud nagyon lelkes, kis locsi-fecsi lenni, és tud nagyon hisztikés, erőszakos lenni akár agresszivitással is. Persze nem gondoljuk, hogy eltérne más 5 éves kisfiútól, de ezt az idő majd úgyis megmutatja.

A hazaérkezés elég könnyedén történt, Ricsi sokkal jobban viselte a nevelőszülőktől az elválást, mint gondoltuk. Az első hónapban érzelmileg nagyon nagy magasságokat és mélységeket éltünk meg. Mivel már 5 éves ezért nagyon bekötődött a nevelőcsaládba, ami persze egy szenzációs dolog, mert a kellő érzelmi intelligenciája kialakult, megtanult szeretni és kimutatni, viszont láttuk a hátrányát is, hogy sokszor kaptunk elutasítást. Az első hónapban engem utasított el, a másodikban pedig a férjemet. Persze nagyon nehéz volt ezt megélni, de hála Istennek mára ez a dolog rendeződött. Nagyon sokat segítettek a kutyusaink is, akik által könnyebb volt Ricsinek az új helyzetet elfogadni. Nagyon sok türelem, szeretet kellett hozzá és hát az elfogadás szőröstül- bőröstül-hátizsákostúl, amit nekünk is tanulni kell.

Miről olvasnál szívesen? Szívesen olvasnánk nagyobb gyermekek örökbefogadásáról, kötödéséről.

Illetve szerencsés lenne egy olyan táblázat, ami megmutatja, hogy milyen papír dolgot lehet elintézni a kihelyezés alatt és melyeket a végleges határozat után. Gondolok itt gyes, családi és egyéb iratokra. Hiszen sajnos a tapasztalatunk az az, hogy a kormányablak nem minden esetben van képben, sőt egyik ügyintéző így tudja, a másik meg úgy.