Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: K&Sz

Kik vagytok? Egy magyar-brit család vagyunk, egy vér szerinti 10 éves nagylánnyal, egy örökbefogadott ikerpárral (velük már szerepeltünk a rovatban), akik 6 évesek már (ők is lányok) és a családunk utolsó darabkája a kisfiunk, akit 4 hónaposan fogadtunk örökbe áprilisban.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán abban, hogy teljesen Istenre hagyatkozva fogadtunk örökbe mindkét alkalommal: teljesen nyitva hagyva a kaput bárkinek, akinek jönnie kellett (értsd egészségügyi, családi, nembeli és származási kérdésekben), és mindig úgy imádkoztunk, hogy csak amiatt a gyerkőc(ök) miatt hívjanak minket, aki(ke)t örökbe is fogunk majd fogadni, ami így is lett mindkét alkalommal. Már aktabetekintés előtt tudtuk, hogy ők lesznek a mi gyermekeink.

Ki érkezett? Egy 4 hónapos kisfiú érkezett hozzánk, aki sokkal jobb egészségügyi állapotban van, mint amire számítottunk, hisz a rosszindulatú daganaton kívül minden betegségre igent vagy több infót jelöltünk be jelentkezéskor. Kórházban hagyott baba.

Mennyit vártatok? Jelentkezéstől számítva 3 év 2 hónapot. Úgy tűnik, a nagycsaládos lét miatt nem hívtak minket sokáig.

Mennyit várt a gyerek? Születésétől kezdve a kórházban volt, de hogy mióta volt örökbefogadható, azt nem tudom pontosan, mert nem mi voltunk az elsők, akiknek kiajánlották. Valószínűleg 3 hónapos kora körül lett örökbefogadható.

Miért pont ő? Egyetlen kikötésünk volt, hogy 0-6 hónapos gyermeket szerettünk volna, ezt is azért, mert a meglévő gyermekeink szempontjából ezt tartottuk most a legideálisabbnak és legéletszerűbbnek. Nagyon meglepődtünk, hogy országos listára került Barnus, méghozzá Budapestről, mert egészségügyileg igazából egy csoda az orvosok szerint is. Sőt bár roma származású, nagyon világos bőrű baba (nálunk ez nem volt kikötés). Iszonyatosan mosolygós, kiegyensúlyozott kisfiú. A kórházban is imádták, nyüzsögtek körülötte a nővérek, orvosok, adminisztrátorok, és jól meg is siratták, mikor hazajöttünk.

Miért pont ti? Mivel egy vagy két pár nemet mondott már rá (többféle verziót hallottunk erről), szerintem olyan párt kerestek az országos listán már, aki tutira igent fog mondani az egyetlen nehezebb dologra az aktájában, hogy elég rendezetlen/kesze-kusza családi háttérrel rendelkezett.

Isten a szívünkre helyezte, hogy kezdjük el festeni a babaszobát április elején, és április közepén, a szülinapom előtt két nappal hívtak, hogy fogadókészek vagyunk-e. És mikor mondtuk, hogy pont most kezdtünk el mindent is összerakni, és kb. meg van minden a kezdéshez (bár még a garázsban), azt talán ők is jelnek vették, és másnap reggel 8-kor már hívtak is, hogy minket választottak és menjünk be aktabetekintésre, pedig őszintén húsvét utánig nem vártuk, hogy vissza fognak hívni.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Bár sok helyen olvastam és sok emberrel beszéltem, mégis meglepő élesben, hogy mennyivel bonyolultabb, mikor más megyéből fogad örökbe az ember és mennyire másként működik minden megyéről megyére.

A legnagyobb problémátok most: Ugyanúgy, mint az előző örökbefogadáskor, a bürokrácia útvesztői…

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Nem volt kép a babáról aktabetekintéskor, szóval szó szerint pár szó alapján, vakon kellett döntenünk, hogy szeretnénk-e tovább menni. És mivel érezték, hogy haza fogjuk hozni Barnust, és közeledett a május 1-ei hosszú hétvége is, a rápillantás előtt készen kellett lennie a babaszobának, hogy meglehessen a környezettanulmány, mielőtt felmentünk volna Pestre a rápillantásra, így másnap már kezdődhetett is az intenzív barátkozás.

Miről olvasnál szívesen?

Nagycsaládosok örökbefogadásáról, mert mikor mi jelentkeztünk, nekünk azt mondták, hogy kb. az esélytelenek nyugalmával várakozzunk nagycsaládoskén. Főleg, mivel a férjem külföldi állampolgár, így a nyílt örökbefogadás nem volt opció sajnos.

***** → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

 

A férjemmel már tíz éve vártunk a kis csodánkra. A férjem nem engedte a lombikot egészségügyi problémáim miatt, ezért döntöttünk az örökbefogadás mellett. Mi nagyobb kislányt vártunk, már fel akartam adni 1,5 év várakozás után, amikor a helyi Tegyesz osztályvezetőjével átbeszéltük és vállaltuk, babát is vállalunk, akiről lemondtak. Még azon a héten pénteken hívtak minket, hogy van egy 6 hetes kislány, ha gondoljuk, hétfőn mehetünk iratbetekintésre. Én már a telefonhívás közben sírtam és csak annyit jegyeztem meg, hogy hétfőn mehetünk. Alig bírtuk kivárni a hétfő reggelt. Amikor képet mutattak a kislányunkról, már akkor nagyot dobbant a szívem, összenéztünk a férjemmel és csillogó szemmel nézett ő is. Ezután mehettünk hozzá megnézni. Amikor betolták a kis kocsiján köszöntem neki, hogy szia, kicsikém, erre ő kiköpte a cumit és rám mosolygott, a nővérek csak ámultak, én meg teljesen el voltam varázsolva. Ott akkor dönteni kellett, hogy szeretnénk-e őt, ami nem is volt már kérdés számunkra. Elkezdtük az intenzív barátkozást és türelmetlenül vártuk a kihelyezést, hogy mindig velünk legyen végre.

A megyei listáról érkezett, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből, titkos örökbefogadással, teljesen egészséges. Az első nyolc hetét kórházban töltötte, mert ki kellett várni a hat hetet, az utolsó két hétben járhattunk hozzá barátkozni. A vér szerinti anya rögtön lemondott róla, már akkor tudta, hogy nem tudja megtartani, amikor megtudta, hogy nem vetetheti el. A hivatalos lemondás végül áprilisban történt – éppen akkor, amikor én születtem, és amikor éppen az órára néztem, az 11:11 volt. Csengét is 11-én láttuk először, 11 órára értünk hozzá. Az egész történet valahogy sorsszerűen alakult.

Borzasztó megpróbáltatások voltak, az első hónapokban rengeteget sírt, de szeretettel, türelemmel és rengeteg családi segítséggel ezt sikerült szelídíteni. Csenge egy ma már 8 hónapos boldog kislány.

Mindenki imádja és csodálatos érzés, hogy az anyukája lehetek, csak azt sajnálom, hogy nem én hordhattam őt a szívem alatt. Első perctől azt érzem, hogy ő az én kislányom, csak egy kis kerülővel tudott hazatalálni.

****** → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

 

Nicknév: Szivike15

Kik vagytok?

Negyvenes éveik elején járó házaspár vagyunk. 2006 óta alkotunk egy párt, 2011 óta vagyunk házasok. Erdélyből származunk, és családjaink jelenleg is ott élnek. 2012-ben megszületett a nagyobbik lányunk, aki ma már 13 éves. Vele való várandósságom során derült ki, hogy méhfejlődési rendellenességem van, ami megnehezíti a teherbe esést és a baba kihordását. De Isten mégis megadta nekünk őt. Voltak problémák (szívproblémák, műtét), de ezeket leszámítva minden rendben van.

Mindig is nagy családot szerettünk volna. A nagyobbik lányunk kétéves volt, amikor újra próbálkozni kezdtünk – pedig az orvosok azt mondták, hogy ő egy „csodababa”, és nem valószínű, hogy lehet több. Összesen hatszor voltam várandós, de csak egy gyermek született meg. A kezelőorvosom javaslatára több műtéten is átestem, de a végeredmény sajnos teljes meddőség lett. 2020-ban kaptam erről hivatalos papírt és beutalót lombikprogramra – amit azonban kezdettől fogva nem szerettünk volna igénybe venni. Az örökbefogadás mindig is szerepelt a terveink között, csak idő kellett, hogy megérjünk rá.

A családomban volt egy sikertelen örökbefogadás, amikor 13 éves voltam: a szüleim egy egyéves kisfiút szerettek volna örökbe fogadni, de sajnos nem sikerült.

2023 januárjában jelentkeztünk a szegedi Tegyesznél, és június végén meg is kaptuk a határozatot 0–1,5 éves leánygyermekre (illetve ikrekre). 2024 márciusában módosítottuk 0–3 éves leánygyermekre, származási kikötésünk nem volt, mivel láttuk, hogy telik az idő, és nem érkezik a hívás. Alapítványnál is jelentkeztünk. Már éppen kezdtünk beletörődni, hogy talán nem is lesz semmi az egészből – mivel nemi kikötésünk is volt, és kisbabát szerettünk volna.

Miben vagytok mások, mint mások?

Nem hiszem, hogy bármiben is különbözünk. Talán kedvezőbb a megítélésük azoknak, akiknek már van vér szerinti gyerekük, különösen, ha az már nagyobb.

Ki érkezett?

2024. október 11-én jött a bizonyos hívás – pont akkor, amikor a legkevésbé számítottunk rá. Éppen a nagyobbik lányt vittem reggel barátnőjével egy osztálytársukhoz, amikor megcsörrent a telefonom. Az ügyintéző hívott – azt hittem, valami papírt kér. Aztán megkérdezte: „Fogadóképesek vagytok?” Majdnem elájultam. Egy 14 hónapos kislányt ajánlottak ki – különleges neve van: Zejnep (alig jegyeztem meg az első pillanatban). Azonnal igent mondtam.

A kislány megyén belül, tőlünk 25 km-re, nevelőszülőknél élt már egy hónapos kora óta. Úgy éreztük, Isten most is úgy rendezte a dolgokat, ahogy megálmodtuk – csak nem mertük kimondani.

Január 17-én mehettünk aktabetekintésre. Minden pozitív volt róla, semmi olyan nem hangzott el, ami befolyásolta volna a döntésünket. Amikor megláttam a fotóját, elsírtam magam – nem volt előnyös kép, de már tudtam, hogy ő az én lányom.

A rápillantás október 29-én volt, a barátkozás november első hetében kezdődött. November 15-én indult a 30 napos kihelyezés, és december 16-án vált véglegessé az örökbefogadás. (December 15. a születésnapom – így szülinapi ajándék lett.) Adtunk neki egy keresztnevet mi is: Lilien – így szólítjuk. Egészséges, örökmozgó kiscsaj. Kiderült, hogy szemüveget kell viselnie, de ezt is szépen elfogadta – így még bájosabb lett. Kreol bőre, göndör haja igazi egyedi kis lénnyé teszi.

Mennyit vártatok?

2023 januárjában jelentkeztünk, júniusban kaptunk határozatot. 2024. márciusban módosítottuk a korhatárt, és júniusban kaptuk meg az új határozatot. A hívás 2024. október 11-én érkezett, és onnantól gyorsan pörögtek az események.

Mennyit várt a gyerek?

Lilikét a nevelőszülők egy hónapos korában vitték haza a kórházból. Édesanyja ott hagyta, sosem látogatta. Félévesen felajánlották őt annak a családnak, akik örökbe fogadták a bátyját, de a kislány bőrszíne miatt nem vállalták. A vér szerinti anya ekkor fellebbezett, ez nem sikerült, ekkor újra összeült az örökbefogadási team, és mi lettünk az első pár, akit hívtak.

Miért pont ő?

Határozatunk 0–3 éves leánygyermekre szólt. Pszichológusunk szerint fontos volt, hogy a vér szerinti lányunkhoz hasonló legyen a testvér, hogy ne legyen túlságosan eltérő. A nagyobbik lányunk egyébként megálmodta a testvérét: egy kreol bőrű, göndör hajú egyéves kislányként. Amikor megláttuk Lilit, szinte sokkot kaptunk – ő volt az „álomkislány”. Az első kiajánlás volt, és nem volt kérdés, hogy elfogadjuk.

Miért pont ti?

83. helyen álltunk a listán, amikor hívtak. Talán az elfogadásunk és az, hogy kifejezetten leánygyermeket szerettünk volna, segítette a döntést.

A tanács, ami jól jött volna utólag:

Bízzunk még jobban Istenben, mert Ő tudja, mire van szükségünk. Az ügyintézés minden megyében más, nálunk három hónap volt, mire minden irat megérkezett és a juttatások is elindultak.

A legnagyobb problémátok most:

Eleinte félénk volt, de ma már igazi energiabomba. Ha valahova belépünk, biztosan nem marad észrevétlen.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva?

Szerintem minden nagyjából úgy történt, ahogy tanultuk. A barátkozás hosszúnak tűnt, de ez megyénként változik. Mi szerencsések voltunk: közeli, támogató nevelőszülőknél volt, és még most is tartjuk a kapcsolatot.

Miről olvasnál szívesen?

További testvérek örökbefogadásának lehetőségéről.

****** → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

 

Nickname: É+Z+R = Family 🩵

Kik vagytok?

A 30-as éveink közepén járó budapesti házaspár vagyunk. 2003-ban tiniként szerettünk egymásba, és már akkor tudtuk, hogy fiatalon szeretnénk szülőkké válni. Mindketten nagyon családcentrikusak vagyunk. 2011-ben, a húszas éveink elején összeházasodtunk, és belevágtunk a családalapításba – sajnos sikertelenül. Orvosi segítséget kértünk, hét lombikprogramon estünk át, csodára várva… mindhiába.

Miben vagytok mások, mint mások?

Nem hiszem, hogy különböznénk a legtöbb örökbefogadó házaspártól. Inkább a természetes úton gyermeket vállaló pároktól térünk el annyiban, hogy 15 év küzdelem és rengeteg megpróbáltatás vezetett el minket arra az elhatározásra, hogy nekünk más az utunk. Talán sokan ennél jóval később „érnek meg” erre a döntésre, mint mi.

Ki érkezett?

Egy gyönyörű kisfiú, aki épphogy betöltötte a három hónapot!
Talán van benne egy pici rasszjegy, de mivel a férjem is roma, nálunk ez nem volt kérdés.
Gyakorlatilag semmit nem tudunk sem a szülőanyáról, sem a gyermekről. A szülőanya hamis nevet mondott be, majd a szülés után a kórházban hagyta. 

Mennyit vártatok?

A Tegyeszhez való jelentkezéstől számítva hat hónapot vártunk, a határozat kézhez vételétől pedig egy hónapot.
Igen, ilyen gyorsan!
Nem, nem fizettünk le senkit! 😅

Mennyit várt a gyermek?

Három hónapot várt ránk – pont azon a napon kapta meg a határozatát, amikor minket felhívott a mi kis gólyamamánk azzal, hogy “Ez az a hívás!” 🥹🩵
Most is könnybe lábad a szemem, ha eszembe jut, és valószínűleg mindig így lesz, amíg élek.

Miért pont ő?

0–2 éves korig vártunk, származási és nemi kikötés nélkül, egészséges vagy korrigálható betegséggel. A kórházban pedig azonnal beleszerettünk. Gyönyörű kisfiú volt.

Miért pont ti?

Ezt a kérdést mi is számtalanszor feltettük már: hogyan lehetünk ennyire szerencsések? Tényleg nem tudom… Talán az elfogadásunk miatt.

Tanács, ami jól jött volna utólag?

Ne tervezz túl sok mindent előre, mert sosem tudhatod, mikor jön az a telefonhívás. Egyik napról a másikra csoda történik, és kellemesen, de fenekestül felfordul az életed! Ez egy hidegzuhany – de frissítő, kellemes hidegzuhany. 😅

Ami mindenképp jól jött, az a tanfolyam volt: a rengeteg kis videó, amelyekben bepillantást nyerhettünk sok család életébe, a sorstársak, akik megmutatták, hogy nem vagyunk egyedül. Ez nagyon sok erőt adott! Az őszinte magunkba nézés, a türelem és a humor – rengeteg humor! Másképp sokkal nehezebb lenne. 😅

→ olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

 

Nicknév: Éva és Zoltán. Mi nem használunk nick name-t. Angliában minden örökbefogadás kvázi nyílt örökbefogadás.

Kik vagytok?

Mi egy Angliában élő magyar házaspár vagyunk. Öt biológiai gyermekünk van, három már felnőtt, kettő tinédzser. Hét éve vagyunk nevelőszülők, és jelenleg három gyermek él velünk, bírósági döntés alapján felnőtt korukig. Őket is gyermekünknek tekintjük. A babánkat idén januárban fogadtuk örökbe, aki most lesz 2 éves. Tehát jelenleg 6 gyermek él velünk egy háztartásban.

Miben vagytok mások, mint mások?

Az, hogy egy nevelőszülő örökbe fogad Angliában, egy természetes dolog, és általában támogatott a szociális osztály által. Mi több szempontból is különbözünk az általános esetektől.

Először is, az adoptálással egyidőben 3 nevelt gyermek is velünk élt/él. Ez a munkánk, és ezért fizetést kapunk. Ez azzal a következménnyel járt, hogy mi nem tudtunk/tudunk úgynevezett adoption leave-re menni, ami egy év az örökbefogadás vagy a hagyományos örökbefogadás esetében a hazaköltözés napjától számítva. Abban az egy évben nem lehet dolgozni.

A másik jelentős és legnagyobb különbség a hagyományos örökbefogadástól, hogy minket nem támogatott a szociális osztály, a babánkért meg kellett küzdenünk keményen a bírósági tárgyalás előtt és alatt.

A harmadik ok, amiért mi mások vagyunk, az megmagyarázza az előbb említett nehézségünket. A babánknak több testvére is van, egyikükkel sem élt együtt egy percet sem. A szociális osztály az egyik testvérrel akarta örökbe adni a babánkat. Mi a testvért nem tudtuk és nem akartuk örökbe fogadni, több okból is, amit itt nem akarunk részletezni.

Ki érkezett?

A babánkat 5 naposan hoztuk haza a kórházból, ahol megfigyelés alatt tartották, mivel az édesanyja kábítószert fogyasztott a terhesség alatt. A babánknak több egészségügyi problémája is volt az első pár hónapban, mind a leszoktatás lehetséges következményének tűnt.

Jelenleg, 2 évesen egy nagyon egészséges baba, érzelmileg, fizikailag és minden szinten megfelelően fejlődik, és semmi elmaradást nem mutat a hasonló korú gyermekekhez képest.

Mennyit vártatok? Mennyit várt a gyerek? → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

 

Nicknév: Cs&M&S

Kik vagytok?

40es éveinek elején/közepén járó budapesti házaspár, 2019-ben házasodtunk, a gyermekvállalásunk számos veszteséggel volt megfűszerezve. Négy magzatot veszítettünk el négy különböző módon és a terhesség különböző ‘állomásaiban’.

Miben vagytok mások, mint mások?

Nem hiszem, hogy mások vagyunk, mint a legtöbb örökbe fogadni vágyó házaspár, inkább azt mondanám, a természetes úton gyermeket vállaló házaspároktól különbözünk annyiban, hogy ez a 4 év küzdelmes időszak a gyermekáldásért akaratlanul is az önismeret mély bugyraiba kalauzolt minket, amiből ily módon mindenképp profitáltunk.

Ki érkezett?

Egy roma származású gyönyörű kislány, a Fészek Alapítványtól, nyílt örökbefogadással

Mennyit vártatok?

A  Tegyeszhez való jelentkezéstől számítva másfél évet, a határozat kézhez vételétől 9 hónapot (igen, eléggé szimbolikus).

Mennyit várt a gyermek?

Semennyit, az életet adója a szülés előtti nap kereste fel az alapítvány, szülés másnapján már be is feküdtem a kislányunkhoz a kórházba. Születése napját pedig az életet adójával tölthette még.

Miért pont ő?

0-2 éves korig várakoztunk, származási és nemi kikötés nélkül, egészséges vagy korrigálható betegséggel. A kórházban pedig azonnal beleszerettünk. Gyönyörű újszülött volt.

Miért pont ti?

Ezt a kérdést mi is számtalanszor feltettük már, hogy hogy lehetünk ilyen szerencsések. Tényleg nem tudom, talán az elfogadás miatt. Mindkét szülője rasszjegyekkel rendelkezik, ami minket egyáltalán nem zavar.

Tanács, ami jól jött volna utólag?

Ne foglaljunk le annyi utazást az év elején, mert nem jutunk el. Viccet félretéve, mivel egyik napról a másikra kaptuk a telefont, talán az, hogy igenis van, amikor tényleg hétfőről keddre szülő lehetsz. Ez sokkoló.

Ami mindenképp jól jön a folyamat során, az az önismeretet, az őszinte magunkba nézés, a türelem és a humor. És aki teheti, ismerkedjen meg egy hús-vér örökbefogadó szülővel és örökbefogadott gyermekkel, hogy lássa, nem ufók, és a legtöbb félelem főleg a fejben létezik csak. → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

 

Nicknév: MGLL

Kik vagytok?

Mi egy harmincas éveink elején és közepén lévő pár vagyunk. Immáron 12 és fél éve alkotunk egy párt ebből 5 és fél éve házasok.

Azt már egészen fiatalon mondták, hogy nekem nem lehet vér szerinti gyermekem, de ezt a férjemnek már a kapcsolatunk elején elmondtam. Ehhez képest pozitív lett az a bizonyos teszt, majd még ötször. Sajnos az örömünk nem tartott egyik esetben sem sokáig, mert mind a hat alkalom veszteséggel zárult. 

Mi másfélszer jelentkeztünk a Tegyeszhez, először 2020 elején voltunk az első beszélgetésen, de lakásfelújítás miatt a környezettanulmányt elnapoltuk, csakhogy jött a COVID és megállt az élet. Így végül is

2022 szeptemberében történt meg a valódi jelentkezésünk és indult el a folyamat, 2023-ban lett határozatunk, október 25-én csörrent meg a telefonunk a várva várt hívással, hogy szülők leszünk, és év végén a Mikulás költöztette haza az ikreket. Bátran ki merem jelenteni, hogy ez az út igazán kevés akadállyal volt elénk állítva – szerencsére.

Miben vagytok mások, mint mások? 

Talán csak abban vagyunk mások, hogy mi a kapcsolatunk legelejétől tudtuk, hogy az örökbefogadás a mi utunk, hogy család lehessünk. A veszteségek után sem inogtunk meg abban az elhatározásunkban.

Ki érkezett?  

A mi családunk egy csodálatos vegyes ikerpárral lett egy egész, megyei listáról (Békés). A kicsik születésük után (korababák), ahogy a korházból kiengedték őket, nevelőszülőhöz kerültek, ahol az első 13 hónapukat töltötték. A gyerekek egészségesek, életvidámak, kiegyensúlyozottak voltak, ami nagyban hozzásegített minket a zökkenőmentes és gyors barátkozáshoz és átkötődéshez.

Mennyit várt a gyerek?

Az ikreink kb. másfél évet voltak a nevelőszülőnél. Felterjesztették őket örökbe fogadhatónak látogatás hiányában, de mire élesedett volna a helyzet, az életet adó lemondott róluk.

Miért pont ő?

A mi határozatunkban az állt, hogy egy gyermek és ikerpár (az esélytelenek nyugalmával azt is beikszeltük, hisz úgyis nagyon kevés a rendszerben lévő ikrek száma – legalábbis így gondoltuk, és ez az infónk volt) esetén 0-3 éves kor között, testvérpár tekintetében 4 éves lehet az idősebb. Betegségek terén elfogadók voltunk, csak a nagyon súlyosakat zártuk ki. Származási kikötés nem volt, csak annyit kértünk, hogy családba illeszthető legyen.

Amikor hívott az ügyintézőnk, hogy lenne egy ikerpár számunkra, valahogyan az éreztem, hogy ők a mi gyerekeink – már így látatlanban is. Az aktabetekintés álomszerű volt, minden tökéletes –a koraszülöttség miatti vizsgálatok voltak a plusz infók, amik csak még jobban megerősítettek bennünk, hogy látni akarjuk őket. Majd az első fotók láttán én teljesen elolvadtam, a férjemből csak annyi szaladt ki, hogy „Ezek szőkék!”, de láttam rajta, hogy ő is elveszett a két kis manó fényképében.

Szavak nélkül tudtuk, hogy ők nekünk születtek. Az első találkozáskor, mindketten olyan nagy vigyorral és közvetlenséggel fogadtak minket, mintha tudták volna, hogy kik vagyunk, és miért megyünk. Ott abban a pillanatban végérvényesen a mi csodáink lettek. Akkor kaptunk 3 nap gondolkodási időt, és mivel hétvége volt, alig bírtuk kivárni, a hétfőt, hogy hívjuk az ügyintézőt és a nevelőszülőt, hogy IGEN a válasz, amire nevetve válaszolták mindketten, hogy ők már akkor tudták, és biztosak voltak benne, hogy haza találtak a gyerekeink.

Miért pont ti?

Megyei listáról kerültünk be. Sorszámot pontosan nem tudok, de kb. 60-70 között lehettünk. A team elé a mi és egy másik pár aktája került. Ugyan nem minket hívtak először, (és ezt mondták is, hogy azért, mert a másik pár régebb óta vár) de mi voltunk az elsők, és az egyetlenek, akik aktabetekintésre is elmentek. Az sem volt titok, hogy a nevelőszülő is minket támogatott a választásnál.

A tanács, ami jól jött volna utólag: 

Amikor hazaköltöztek az ikrek, az első héten fogytam 10 kg-t, mert mindent is tökéletesen akartam csinálni. És jött a mi csodás ügyintézőn és a védő nénink, akik ezt mondták nekem: Nem kell, hogy tökéletes legyen minden! Csak szeresd azt a kis csodát, és „tartsd életben”! Hidd el, a mosogatás és a mosás is megvár!

A legnagyobb problémátok most:

A kislányom most lépett a dackorszakba („Nem!” és a „Nem akarom!” a legtöbbet használt mondat most) illetve sikerült előtörnie a szeparációs szorongásnak. Ennek az az eredménye, hogy amikor éppen nem duzzog, akkor rajtam csüng. A kisfiam pedig teljesen az ellentettje, alapból is anyás, és sokat szeret az ölembe lenni. Így nagyon tudatosan kell kontrolálnom a dolgokat.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Sokkal gyorsabban megtörtént a kötődés, mint amiről tanultunk. Ezért a barátkozás utolsó hete igazi szenvedés volt mindenkinek.

Ugyan ilyen idős gyereknél már „csak” a 30 napos kihelyezés van (ami nekünk éppen a decemberi időszak volt), de mi minden egyes alkalommal (heti min. egyszer), amikor jött valaki – szakember – „látogatóba” szétstresszeltük magunkat, hogy vajon mindent rendben találnak-e, jó- e amit és ahogy csinálunk, stb. Ez érzelmileg elég megterhelő.

→ olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: PTL

A mi rövid történetünk. A férjemet 3 évvel ez előtt ismertem meg, ő akkor volt 35 éves, én 32.  Abban az időben vesztettem el néhai vőlegényemet covidban. Édesapám, bátyám és a nagyszüleim elvesztése után már azt hittem, több tragédia nem érhet, de sajnos fiatalon, 32 évesen sok gyászon mentem át rövid idő leforgása alatt.

Férjem a legjobbkor hozott újra fényt az életembe. A megismerkedésünk alkalmával már elmondtam neki, hogy vér szerinti gyermekre nem vagy nagyon kis eséllyel lesz lehetőségünk. Félve meséltem el, de ő csak annyit felelt a szemembe nézve és megfogva a kezem, akkor megoldjuk másként . A második randevún éreztem, nekem őt szánta az ég, ez szebb volt, mint bármely szerelmi vallomás. (Nekem nem volt lombikom sem vele, sem a volt párommal. Mi a “természetben” hiszünk, ha úgy nem akar jönni, attól még a szívünkkel szeretni tudunk.)

Utána, mint a mesében, zajlottak az események. Egy év múlva megkérte a kezem, következő év anyák napján esküdtünk meg Csesznek mellett, az erdő mélyén, szűk családi körben egy csodás kis kápolnában, ahol azt is megfogadtuk, hogy ezután belevágunk az örökbefogadásba, így kerekké téve családunkat.

Az esküvő utáni nyár végén vettük fel a Tegyesszel a kapcsolatot és a legelső találkozásunk az ügyintézőnkkel 2023-09-21-én volt, így ezzel a dátummal kezdtük meg a várakozást.

A határozatunkat még ebben az évben, decemberben már a karácsonyfa alá tudtuk tenni. 2024 év elején jelentkeztünk három alapítványhoz is, azonban egy belső hang mindig éreztette velem, nem az lesz a mi utunk, amit már így utólag jól éreztem, de tapasztalatszerzésnek jó volt elmenni egy-két találkozóra, valamint maximalizáltuk a „mindent megteszünk érte” érzést.

Az első kiajánlásunk 2024. március végén volt, ahol is egy olyan kisfiút ajánlottak, akinek a betegségével nem tudtunk volna megbirkózni (súlyos immunhiány), valamint nem éreztük azt, hogy őt szánták nekünk. Ezt “feledtetve”, mi nekiálltunk a gyerekszoba kialakításának, a festés, és a bútorok beszerzése, a kis fészekrakás nekünk nagyon jót tett lelkileg is.

Péter fotóját meglátva (augusztus végén) az aktabetekintés után eleredt a könnyem és leérve a Tegyesz épülete előtt, férjemmel egymásra nézve megöleltük egymást és nem volt bennünk kérdés/kérdőjel, így folytattuk tovább, mentünk a rápillantásra, valamint tudtuk, hogy az előző kiajánlásnál milyen érzés hiányzott belőlünk, amit Peti fotójánál megéreztünk.

Amit tudni kell róla, hogy egy egészséges, huncut, nagyon érdeklődő, korához képest, már nagyon szépen beszélő kisfiúról van szó, aki nagyon mosolygós, ragyogó, nagy barnaszemű pasi, aki a kihelyezés alatt töltötte 2. életévét. Országos listáról kaptuk a kiajánlást, második párként. Elvileg előttünk valakik őt valami miatt visszautasították a mi szerencsénkre. Sokat utaztunk miatta, hiszen az ország másik felében nevelték nevelőszülők 12 napos kora óta. Édesanyja szociális körülményei miatt nem vihette haza Petikét a szülés után a kórházból. Egyébként mi származási és nemi kikötés nélkül, 0-2 éves korig vártunk gyermeket, a betegségekben csak a nagyon súlyos eseteket kizárva, a legtöbbre további tájékoztatást kérve.

A tanács, ami jól jött volna utólag talán az, hogy nem lesz könnyű beleesni egy dackorszakba! A legnagyobb probléma talán most a dackorszak kezdete, a nem és nem erőteljes gyakorlása irányunkba, a határok feszegetése és a szárnypróbálgatások. Ez most a legnehezebb, amibe belecsöppentünk. Peti egy nagyon karakán, akaratos kisfiú és ezt nem fél megmutatni.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Mi az Ágacskánál végeztük el tavaly decemberben a tanfolyamot, ami a folyamatunk egyik legjobb döntése volt! Nóra és a pszichológusok egy nagyon tündéri, szakmailag jól felkészült csapat, akikre mind a mai napig nagyon jó szívvel emlékezünk vissza én és a férjem is, valamint az ott résztvevő párok is fantasztikusan jó emberek, így mindkét hétvége jó hangulatban telt el, annak ellenére, hogy onnan szintén másfél órás útra lakunk .

Amiről szívesen olvasnék, segítve azokat, akik ez előtt állnak, hogy egy kiajánlás után milyen folyamat indul el, hogy zajlik a rápillantás, a barátkozás, az intenzív hét.

****** → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: V&J&J

Kik vagytok? Fiatal házaspár vagyunk, 28 és 32 évesek. Három éve vagyunk házasok, két év sikertelen próbálkozás után döntöttünk úgy, hogy örökbe szeretnénk fogadni.

Miben vagytok mások, mint mások? Azt hiszem, ami nálunk különleges, az a családunk. Mindkettőnknek 4-4 testvére van és ketten együtt már 17-szeres nagynénik és nagybácsik vagyunk. A mi gyermekünk nem csak anyát és apát kapott, hanem egy hatalmas összetartó családot.

Ki érkezett? Áprilisban 20 hónapos csodaszép roma kisfiú érkezett hozzánk országos listáról, volt némi lemaradása a járásban, mozgásban, de azóta már mindent behozott.

Mennyit vártatok? A jelentkezéstől számítva kevesebb, mint egy évet. 2023. április végén jelentkeztünk és 2024 februárjában jött az első hívás.

Mennyit várt a gyerek? A kórházból már nevelőszülőhöz került, egyéves korában egy másik nevelőszülőhöz került és nála lett örökbeadható. Tudtommal nem volt kapcsolattartása, a második nevelőanya indította el a örökbefogadhatóvá nyilvánítást. A megyéjében mindenki visszautasította az erős rasszjegyei miatt.

Miért pont ő? 0-2 éves korig vártunk származási és nemi kikötés nélkül egészséges vagy korrigálható betegséggel. Én már az első hívásnál is éreztem, hogy ő a mi fiunk, de mikor megláttuk a fényképeit, azonnal beleszerettünk.

Miért pont ti? Hárman jöttünk szóba az országos listán, ha jól tudom, végül az döntött mellettünk, hogy külső jegyekben hozzánk illett a legjobban.

A tanács, ami jól jött volna utólag:  Nekünk a folyamat legnehezebb része a 0. és az első hívás között eltelt 3 hét volt. Erre a 3 hét teljes bizonytalanságra abszolút nem voltunk felkészülve.

A legnagyobb problémátok most: Azt hiszem, mi nagyon szerencsések vagyunk, nyilván vannak nehézségek, dackorszak, hisztik, de úgy gondolom, problémáink nincsenek.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Nagyjából minden úgy volt, ahogy lenni kell, viszont egy dolgot kiemelnék, a kisfiunk nevelőanyukáját. Sok történetet olvastunk a barátkozás előtt, és aggódtunk is egy kicsit, de mi egy csodálatos nőt ismertünk meg a folyamat alatt, és azóta is rendkívül hálásak vagyunk neki.

Miről olvasnál szívesen? Szívesen olvasnám roma örökbefogadottak történeteit.

******

→ olvasásának folytatása