Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

 

Nickname: É+Z+R = Family 🩵

Kik vagytok?

A 30-as éveink közepén járó budapesti házaspár vagyunk. 2003-ban tiniként szerettünk egymásba, és már akkor tudtuk, hogy fiatalon szeretnénk szülőkké válni. Mindketten nagyon családcentrikusak vagyunk. 2011-ben, a húszas éveink elején összeházasodtunk, és belevágtunk a családalapításba – sajnos sikertelenül. Orvosi segítséget kértünk, hét lombikprogramon estünk át, csodára várva… mindhiába.

Miben vagytok mások, mint mások?

Nem hiszem, hogy különböznénk a legtöbb örökbefogadó házaspártól. Inkább a természetes úton gyermeket vállaló pároktól térünk el annyiban, hogy 15 év küzdelem és rengeteg megpróbáltatás vezetett el minket arra az elhatározásra, hogy nekünk más az utunk. Talán sokan ennél jóval később „érnek meg” erre a döntésre, mint mi.

Ki érkezett?

Egy gyönyörű kisfiú, aki épphogy betöltötte a három hónapot!
Talán van benne egy pici rasszjegy, de mivel a férjem is roma, nálunk ez nem volt kérdés.
Gyakorlatilag semmit nem tudunk sem a szülőanyáról, sem a gyermekről. A szülőanya hamis nevet mondott be, majd a szülés után a kórházban hagyta. 

Mennyit vártatok?

A Tegyeszhez való jelentkezéstől számítva hat hónapot vártunk, a határozat kézhez vételétől pedig egy hónapot.
Igen, ilyen gyorsan!
Nem, nem fizettünk le senkit! 😅

Mennyit várt a gyermek?

Három hónapot várt ránk – pont azon a napon kapta meg a határozatát, amikor minket felhívott a mi kis gólyamamánk azzal, hogy “Ez az a hívás!” 🥹🩵
Most is könnybe lábad a szemem, ha eszembe jut, és valószínűleg mindig így lesz, amíg élek.

Miért pont ő?

0–2 éves korig vártunk, származási és nemi kikötés nélkül, egészséges vagy korrigálható betegséggel. A kórházban pedig azonnal beleszerettünk. Gyönyörű kisfiú volt.

Miért pont ti?

Ezt a kérdést mi is számtalanszor feltettük már: hogyan lehetünk ennyire szerencsések? Tényleg nem tudom… Talán az elfogadásunk miatt.

Tanács, ami jól jött volna utólag?

Ne tervezz túl sok mindent előre, mert sosem tudhatod, mikor jön az a telefonhívás. Egyik napról a másikra csoda történik, és kellemesen, de fenekestül felfordul az életed! Ez egy hidegzuhany – de frissítő, kellemes hidegzuhany. 😅

Ami mindenképp jól jött, az a tanfolyam volt: a rengeteg kis videó, amelyekben bepillantást nyerhettünk sok család életébe, a sorstársak, akik megmutatták, hogy nem vagyunk egyedül. Ez nagyon sok erőt adott! Az őszinte magunkba nézés, a türelem és a humor – rengeteg humor! Másképp sokkal nehezebb lenne. 😅

→ olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

 

Nicknév: Éva és Zoltán. Mi nem használunk nick name-t. Angliában minden örökbefogadás kvázi nyílt örökbefogadás.

Kik vagytok?

Mi egy Angliában élő magyar házaspár vagyunk. Öt biológiai gyermekünk van, három már felnőtt, kettő tinédzser. Hét éve vagyunk nevelőszülők, és jelenleg három gyermek él velünk, bírósági döntés alapján felnőtt korukig. Őket is gyermekünknek tekintjük. A babánkat idén januárban fogadtuk örökbe, aki most lesz 2 éves. Tehát jelenleg 6 gyermek él velünk egy háztartásban.

Miben vagytok mások, mint mások?

Az, hogy egy nevelőszülő örökbe fogad Angliában, egy természetes dolog, és általában támogatott a szociális osztály által. Mi több szempontból is különbözünk az általános esetektől.

Először is, az adoptálással egyidőben 3 nevelt gyermek is velünk élt/él. Ez a munkánk, és ezért fizetést kapunk. Ez azzal a következménnyel járt, hogy mi nem tudtunk/tudunk úgynevezett adoption leave-re menni, ami egy év az örökbefogadás vagy a hagyományos örökbefogadás esetében a hazaköltözés napjától számítva. Abban az egy évben nem lehet dolgozni.

A másik jelentős és legnagyobb különbség a hagyományos örökbefogadástól, hogy minket nem támogatott a szociális osztály, a babánkért meg kellett küzdenünk keményen a bírósági tárgyalás előtt és alatt.

A harmadik ok, amiért mi mások vagyunk, az megmagyarázza az előbb említett nehézségünket. A babánknak több testvére is van, egyikükkel sem élt együtt egy percet sem. A szociális osztály az egyik testvérrel akarta örökbe adni a babánkat. Mi a testvért nem tudtuk és nem akartuk örökbe fogadni, több okból is, amit itt nem akarunk részletezni.

Ki érkezett?

A babánkat 5 naposan hoztuk haza a kórházból, ahol megfigyelés alatt tartották, mivel az édesanyja kábítószert fogyasztott a terhesség alatt. A babánknak több egészségügyi problémája is volt az első pár hónapban, mind a leszoktatás lehetséges következményének tűnt.

Jelenleg, 2 évesen egy nagyon egészséges baba, érzelmileg, fizikailag és minden szinten megfelelően fejlődik, és semmi elmaradást nem mutat a hasonló korú gyermekekhez képest.

Mennyit vártatok? Mennyit várt a gyerek? → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

 

Nicknév: Cs&M&S

Kik vagytok?

40es éveinek elején/közepén járó budapesti házaspár, 2019-ben házasodtunk, a gyermekvállalásunk számos veszteséggel volt megfűszerezve. Négy magzatot veszítettünk el négy különböző módon és a terhesség különböző ‘állomásaiban’.

Miben vagytok mások, mint mások?

Nem hiszem, hogy mások vagyunk, mint a legtöbb örökbe fogadni vágyó házaspár, inkább azt mondanám, a természetes úton gyermeket vállaló házaspároktól különbözünk annyiban, hogy ez a 4 év küzdelmes időszak a gyermekáldásért akaratlanul is az önismeret mély bugyraiba kalauzolt minket, amiből ily módon mindenképp profitáltunk.

Ki érkezett?

Egy roma származású gyönyörű kislány, a Fészek Alapítványtól, nyílt örökbefogadással

Mennyit vártatok?

A  Tegyeszhez való jelentkezéstől számítva másfél évet, a határozat kézhez vételétől 9 hónapot (igen, eléggé szimbolikus).

Mennyit várt a gyermek?

Semennyit, az életet adója a szülés előtti nap kereste fel az alapítvány, szülés másnapján már be is feküdtem a kislányunkhoz a kórházba. Születése napját pedig az életet adójával tölthette még.

Miért pont ő?

0-2 éves korig várakoztunk, származási és nemi kikötés nélkül, egészséges vagy korrigálható betegséggel. A kórházban pedig azonnal beleszerettünk. Gyönyörű újszülött volt.

Miért pont ti?

Ezt a kérdést mi is számtalanszor feltettük már, hogy hogy lehetünk ilyen szerencsések. Tényleg nem tudom, talán az elfogadás miatt. Mindkét szülője rasszjegyekkel rendelkezik, ami minket egyáltalán nem zavar.

Tanács, ami jól jött volna utólag?

Ne foglaljunk le annyi utazást az év elején, mert nem jutunk el. Viccet félretéve, mivel egyik napról a másikra kaptuk a telefont, talán az, hogy igenis van, amikor tényleg hétfőről keddre szülő lehetsz. Ez sokkoló.

Ami mindenképp jól jön a folyamat során, az az önismeretet, az őszinte magunkba nézés, a türelem és a humor. És aki teheti, ismerkedjen meg egy hús-vér örökbefogadó szülővel és örökbefogadott gyermekkel, hogy lássa, nem ufók, és a legtöbb félelem főleg a fejben létezik csak. → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

 

Nicknév: MGLL

Kik vagytok?

Mi egy harmincas éveink elején és közepén lévő pár vagyunk. Immáron 12 és fél éve alkotunk egy párt ebből 5 és fél éve házasok.

Azt már egészen fiatalon mondták, hogy nekem nem lehet vér szerinti gyermekem, de ezt a férjemnek már a kapcsolatunk elején elmondtam. Ehhez képest pozitív lett az a bizonyos teszt, majd még ötször. Sajnos az örömünk nem tartott egyik esetben sem sokáig, mert mind a hat alkalom veszteséggel zárult. 

Mi másfélszer jelentkeztünk a Tegyeszhez, először 2020 elején voltunk az első beszélgetésen, de lakásfelújítás miatt a környezettanulmányt elnapoltuk, csakhogy jött a COVID és megállt az élet. Így végül is

2022 szeptemberében történt meg a valódi jelentkezésünk és indult el a folyamat, 2023-ban lett határozatunk, október 25-én csörrent meg a telefonunk a várva várt hívással, hogy szülők leszünk, és év végén a Mikulás költöztette haza az ikreket. Bátran ki merem jelenteni, hogy ez az út igazán kevés akadállyal volt elénk állítva – szerencsére.

Miben vagytok mások, mint mások? 

Talán csak abban vagyunk mások, hogy mi a kapcsolatunk legelejétől tudtuk, hogy az örökbefogadás a mi utunk, hogy család lehessünk. A veszteségek után sem inogtunk meg abban az elhatározásunkban.

Ki érkezett?  

A mi családunk egy csodálatos vegyes ikerpárral lett egy egész, megyei listáról (Békés). A kicsik születésük után (korababák), ahogy a korházból kiengedték őket, nevelőszülőhöz kerültek, ahol az első 13 hónapukat töltötték. A gyerekek egészségesek, életvidámak, kiegyensúlyozottak voltak, ami nagyban hozzásegített minket a zökkenőmentes és gyors barátkozáshoz és átkötődéshez.

Mennyit várt a gyerek?

Az ikreink kb. másfél évet voltak a nevelőszülőnél. Felterjesztették őket örökbe fogadhatónak látogatás hiányában, de mire élesedett volna a helyzet, az életet adó lemondott róluk.

Miért pont ő?

A mi határozatunkban az állt, hogy egy gyermek és ikerpár (az esélytelenek nyugalmával azt is beikszeltük, hisz úgyis nagyon kevés a rendszerben lévő ikrek száma – legalábbis így gondoltuk, és ez az infónk volt) esetén 0-3 éves kor között, testvérpár tekintetében 4 éves lehet az idősebb. Betegségek terén elfogadók voltunk, csak a nagyon súlyosakat zártuk ki. Származási kikötés nem volt, csak annyit kértünk, hogy családba illeszthető legyen.

Amikor hívott az ügyintézőnk, hogy lenne egy ikerpár számunkra, valahogyan az éreztem, hogy ők a mi gyerekeink – már így látatlanban is. Az aktabetekintés álomszerű volt, minden tökéletes –a koraszülöttség miatti vizsgálatok voltak a plusz infók, amik csak még jobban megerősítettek bennünk, hogy látni akarjuk őket. Majd az első fotók láttán én teljesen elolvadtam, a férjemből csak annyi szaladt ki, hogy „Ezek szőkék!”, de láttam rajta, hogy ő is elveszett a két kis manó fényképében.

Szavak nélkül tudtuk, hogy ők nekünk születtek. Az első találkozáskor, mindketten olyan nagy vigyorral és közvetlenséggel fogadtak minket, mintha tudták volna, hogy kik vagyunk, és miért megyünk. Ott abban a pillanatban végérvényesen a mi csodáink lettek. Akkor kaptunk 3 nap gondolkodási időt, és mivel hétvége volt, alig bírtuk kivárni, a hétfőt, hogy hívjuk az ügyintézőt és a nevelőszülőt, hogy IGEN a válasz, amire nevetve válaszolták mindketten, hogy ők már akkor tudták, és biztosak voltak benne, hogy haza találtak a gyerekeink.

Miért pont ti?

Megyei listáról kerültünk be. Sorszámot pontosan nem tudok, de kb. 60-70 között lehettünk. A team elé a mi és egy másik pár aktája került. Ugyan nem minket hívtak először, (és ezt mondták is, hogy azért, mert a másik pár régebb óta vár) de mi voltunk az elsők, és az egyetlenek, akik aktabetekintésre is elmentek. Az sem volt titok, hogy a nevelőszülő is minket támogatott a választásnál.

A tanács, ami jól jött volna utólag: 

Amikor hazaköltöztek az ikrek, az első héten fogytam 10 kg-t, mert mindent is tökéletesen akartam csinálni. És jött a mi csodás ügyintézőn és a védő nénink, akik ezt mondták nekem: Nem kell, hogy tökéletes legyen minden! Csak szeresd azt a kis csodát, és „tartsd életben”! Hidd el, a mosogatás és a mosás is megvár!

A legnagyobb problémátok most:

A kislányom most lépett a dackorszakba („Nem!” és a „Nem akarom!” a legtöbbet használt mondat most) illetve sikerült előtörnie a szeparációs szorongásnak. Ennek az az eredménye, hogy amikor éppen nem duzzog, akkor rajtam csüng. A kisfiam pedig teljesen az ellentettje, alapból is anyás, és sokat szeret az ölembe lenni. Így nagyon tudatosan kell kontrolálnom a dolgokat.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Sokkal gyorsabban megtörtént a kötődés, mint amiről tanultunk. Ezért a barátkozás utolsó hete igazi szenvedés volt mindenkinek.

Ugyan ilyen idős gyereknél már „csak” a 30 napos kihelyezés van (ami nekünk éppen a decemberi időszak volt), de mi minden egyes alkalommal (heti min. egyszer), amikor jött valaki – szakember – „látogatóba” szétstresszeltük magunkat, hogy vajon mindent rendben találnak-e, jó- e amit és ahogy csinálunk, stb. Ez érzelmileg elég megterhelő.

→ olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: PTL

A mi rövid történetünk. A férjemet 3 évvel ez előtt ismertem meg, ő akkor volt 35 éves, én 32.  Abban az időben vesztettem el néhai vőlegényemet covidban. Édesapám, bátyám és a nagyszüleim elvesztése után már azt hittem, több tragédia nem érhet, de sajnos fiatalon, 32 évesen sok gyászon mentem át rövid idő leforgása alatt.

Férjem a legjobbkor hozott újra fényt az életembe. A megismerkedésünk alkalmával már elmondtam neki, hogy vér szerinti gyermekre nem vagy nagyon kis eséllyel lesz lehetőségünk. Félve meséltem el, de ő csak annyit felelt a szemembe nézve és megfogva a kezem, akkor megoldjuk másként . A második randevún éreztem, nekem őt szánta az ég, ez szebb volt, mint bármely szerelmi vallomás. (Nekem nem volt lombikom sem vele, sem a volt párommal. Mi a “természetben” hiszünk, ha úgy nem akar jönni, attól még a szívünkkel szeretni tudunk.)

Utána, mint a mesében, zajlottak az események. Egy év múlva megkérte a kezem, következő év anyák napján esküdtünk meg Csesznek mellett, az erdő mélyén, szűk családi körben egy csodás kis kápolnában, ahol azt is megfogadtuk, hogy ezután belevágunk az örökbefogadásba, így kerekké téve családunkat.

Az esküvő utáni nyár végén vettük fel a Tegyesszel a kapcsolatot és a legelső találkozásunk az ügyintézőnkkel 2023-09-21-én volt, így ezzel a dátummal kezdtük meg a várakozást.

A határozatunkat még ebben az évben, decemberben már a karácsonyfa alá tudtuk tenni. 2024 év elején jelentkeztünk három alapítványhoz is, azonban egy belső hang mindig éreztette velem, nem az lesz a mi utunk, amit már így utólag jól éreztem, de tapasztalatszerzésnek jó volt elmenni egy-két találkozóra, valamint maximalizáltuk a „mindent megteszünk érte” érzést.

Az első kiajánlásunk 2024. március végén volt, ahol is egy olyan kisfiút ajánlottak, akinek a betegségével nem tudtunk volna megbirkózni (súlyos immunhiány), valamint nem éreztük azt, hogy őt szánták nekünk. Ezt “feledtetve”, mi nekiálltunk a gyerekszoba kialakításának, a festés, és a bútorok beszerzése, a kis fészekrakás nekünk nagyon jót tett lelkileg is.

Péter fotóját meglátva (augusztus végén) az aktabetekintés után eleredt a könnyem és leérve a Tegyesz épülete előtt, férjemmel egymásra nézve megöleltük egymást és nem volt bennünk kérdés/kérdőjel, így folytattuk tovább, mentünk a rápillantásra, valamint tudtuk, hogy az előző kiajánlásnál milyen érzés hiányzott belőlünk, amit Peti fotójánál megéreztünk.

Amit tudni kell róla, hogy egy egészséges, huncut, nagyon érdeklődő, korához képest, már nagyon szépen beszélő kisfiúról van szó, aki nagyon mosolygós, ragyogó, nagy barnaszemű pasi, aki a kihelyezés alatt töltötte 2. életévét. Országos listáról kaptuk a kiajánlást, második párként. Elvileg előttünk valakik őt valami miatt visszautasították a mi szerencsénkre. Sokat utaztunk miatta, hiszen az ország másik felében nevelték nevelőszülők 12 napos kora óta. Édesanyja szociális körülményei miatt nem vihette haza Petikét a szülés után a kórházból. Egyébként mi származási és nemi kikötés nélkül, 0-2 éves korig vártunk gyermeket, a betegségekben csak a nagyon súlyos eseteket kizárva, a legtöbbre további tájékoztatást kérve.

A tanács, ami jól jött volna utólag talán az, hogy nem lesz könnyű beleesni egy dackorszakba! A legnagyobb probléma talán most a dackorszak kezdete, a nem és nem erőteljes gyakorlása irányunkba, a határok feszegetése és a szárnypróbálgatások. Ez most a legnehezebb, amibe belecsöppentünk. Peti egy nagyon karakán, akaratos kisfiú és ezt nem fél megmutatni.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Mi az Ágacskánál végeztük el tavaly decemberben a tanfolyamot, ami a folyamatunk egyik legjobb döntése volt! Nóra és a pszichológusok egy nagyon tündéri, szakmailag jól felkészült csapat, akikre mind a mai napig nagyon jó szívvel emlékezünk vissza én és a férjem is, valamint az ott résztvevő párok is fantasztikusan jó emberek, így mindkét hétvége jó hangulatban telt el, annak ellenére, hogy onnan szintén másfél órás útra lakunk .

Amiről szívesen olvasnék, segítve azokat, akik ez előtt állnak, hogy egy kiajánlás után milyen folyamat indul el, hogy zajlik a rápillantás, a barátkozás, az intenzív hét.

****** → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: V&J&J

Kik vagytok? Fiatal házaspár vagyunk, 28 és 32 évesek. Három éve vagyunk házasok, két év sikertelen próbálkozás után döntöttünk úgy, hogy örökbe szeretnénk fogadni.

Miben vagytok mások, mint mások? Azt hiszem, ami nálunk különleges, az a családunk. Mindkettőnknek 4-4 testvére van és ketten együtt már 17-szeres nagynénik és nagybácsik vagyunk. A mi gyermekünk nem csak anyát és apát kapott, hanem egy hatalmas összetartó családot.

Ki érkezett? Áprilisban 20 hónapos csodaszép roma kisfiú érkezett hozzánk országos listáról, volt némi lemaradása a járásban, mozgásban, de azóta már mindent behozott.

Mennyit vártatok? A jelentkezéstől számítva kevesebb, mint egy évet. 2023. április végén jelentkeztünk és 2024 februárjában jött az első hívás.

Mennyit várt a gyerek? A kórházból már nevelőszülőhöz került, egyéves korában egy másik nevelőszülőhöz került és nála lett örökbeadható. Tudtommal nem volt kapcsolattartása, a második nevelőanya indította el a örökbefogadhatóvá nyilvánítást. A megyéjében mindenki visszautasította az erős rasszjegyei miatt.

Miért pont ő? 0-2 éves korig vártunk származási és nemi kikötés nélkül egészséges vagy korrigálható betegséggel. Én már az első hívásnál is éreztem, hogy ő a mi fiunk, de mikor megláttuk a fényképeit, azonnal beleszerettünk.

Miért pont ti? Hárman jöttünk szóba az országos listán, ha jól tudom, végül az döntött mellettünk, hogy külső jegyekben hozzánk illett a legjobban.

A tanács, ami jól jött volna utólag:  Nekünk a folyamat legnehezebb része a 0. és az első hívás között eltelt 3 hét volt. Erre a 3 hét teljes bizonytalanságra abszolút nem voltunk felkészülve.

A legnagyobb problémátok most: Azt hiszem, mi nagyon szerencsések vagyunk, nyilván vannak nehézségek, dackorszak, hisztik, de úgy gondolom, problémáink nincsenek.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Nagyjából minden úgy volt, ahogy lenni kell, viszont egy dolgot kiemelnék, a kisfiunk nevelőanyukáját. Sok történetet olvastunk a barátkozás előtt, és aggódtunk is egy kicsit, de mi egy csodálatos nőt ismertünk meg a folyamat alatt, és azóta is rendkívül hálásak vagyunk neki.

Miről olvasnál szívesen? Szívesen olvasnám roma örökbefogadottak történeteit.

******

→ olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: A&Sz&F&P

Kik vagytok? Én a 30-as éveim közepén járok, férjem 47 éves. 13 éve vagyunk házasok. Első perctől szerettünk volna gyermeket, így évekig próbálkoztunk sikertelenül. Hatlombikon vagyunk túl. Az utolsónál eldöntöttem, hogy ennyi volt, elegem volt már az orvosokból meg az injekciókból. Ekkor döntöttünk az örökbefogadás mellett.

Ki érkezett? Mindkét alkalommal kislány érkezett.

Mennyit vártatok? Első kislányunkat 2020 augusztusában 1,5 évesen fogadtuk örökbe, rá a jelentkezéstől számítva 2 évet vártunk. Tavaly jött az érzés, hogy de jó lenne még egy kicsi, így márciusban ismét jelentkeztünk. Júniusra meglett a határozatunk, és idén májusban jött is a várva várt telefon, így rá 1 év 2 hónapot vártunk. Mindketten a megyénkből érkeztek (Heves).

Mennyit várt a gyermek? Első kislányunkat kórházban hagyták, ő utána nevelőszülőkhöz került, ott várt 1,5 évig.  Másik kislányunkat nem vihette haza a szülőanya a körülmények miatt, nem is látogatta, így ő tavaly nyáron lett örökbefogadhatónak nyilvánítja. Ő 1 év 8 hónapot volt nevelőszülőknél.

Miért pont ő? Első alkalommal 0-3 éves korig vártunk, másodjára 1,5-3,5 éves korig, korrigálható egészségügyi problémákkal. Származási kikötést nem tettünk. A második örökbefogadásnál volt még egy kiajánlásunk egy kisfiúra, de ott nem jött az az érzés, amit már megtapasztaltunk anno, így rá nemet mondtunk. Akkor kértük az ügyintézőt, hogy ha lehet, akkor inkább kislányt szeretnénk, valahogy azt éreztem, hogy nem tudok azonosulni egy kisfiúval. A második kislányunknál már jött az a bizonyos szerelem első látásra érzés.

Legnagyobb problémánk: tombol a testvérféltékenység nálunk. Oda-vissza megy a két gyerkőc között a féltékenység. Napról napra jobb köztük a kapcsolat, remélem, kialakul az igazi testvéri kötelék köztük.

******

→ olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: karácsonyi csodababa

Kik vagytok? 40 környéki házaspár vagyunk 16 éve együtt, 9 éve házasok. 20 évig Budapesten éltünk, és pont a gyerekvállalás/örökbefogadás miatt is döntöttünk úgy, hogy egy vidéki kisvárosba költözünk.

Miben vagytok mások, mint mások? Miközben komoly és felelősségteljes munkánk van, a magánéletben tudunk nagyon komolytalanok és könnyedek lenni.

Ki érkezett? A kislányunk a Gólyahír Egyesületen keresztül érkezett 2023 decemberében, egyenesen egy tőlünk kicsit távoli kórházból hozhattuk haza, 19 napos volt ekkor. Koraszülöttként jött a világra, a biológiai anyukája már eleve örökbe szerette volna adni, és még a kórházban jelezte, hogy lemond róla – a mi szerencsénkre. Most, fél évvel később már nagyon szépen fejlődik a lányunk, fokozatosan hozza be a lemaradását, kiegyensúlyozott babává vált.  

Mennyit vártatok? A legelső tegyeszes bejelentkezéstől számítva 1 nap híján 4 évet. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy különösen szerencsétlenek voltunk a hivatali ügyintézéssel. Pont a COVID kirobbanásakor kezdtünk bele az eljárásba, emiatt 11(!) hónap alatt lett határozatunk. Aztán amikor a finisbe értünk volna, elköltöztünk Budapestről, ami miatt pár hónapig még nem voltunk fogadóképesek. Utána még meg kellett újítani a határozatunkat – de két hónappal később már volt is egy kisbabánk.

Mennyit várt a gyerek? Kéthetes korában hívtak minket – onnantól számítva 6 nap múlva már otthon is voltunk. Fantasztikus karácsonyi csoda volt, a kórházban, a hivatalokban nagyon segítőkészek voltak, és december 24-én mehettünk haza végül.

Miért pont ő? Nagyon messziről indultunk. Az örökbefogadás kezdetén egyikünk 1,5-2 éves gyerekben gondolkodott, esetleg többen is, származási megkötés nélkül, lehetőleg titkos örökbefogadással. A másikunk újszülöttet szeretett volna, nyílt örökbefogadással, származási megkötéssel. A határozatunkban végül 0-2 éves, bizonytalan származású kisgyermekre vártunk, a normál életvitelbe illeszthető egészségügyi állapottal, országos listán is, alapítványoknál is. A kislányunkat végül is nyíltan fogadtuk örökbe újszülöttként. Roma származású. Hatalmas önismereti úton mentünk keresztül az elmúlt évek alatt, amiben nagyon sokat segített a felkészítő tanfolyam, de voltunk örökbefogadós találkozókon, Finis csoportban is. Azt kellett megtanulnunk, hogy az örökbefogadás főszereplője az örökbefogadott gyermek.

És miért pont ő? Egyszerűen tökéletes időben érkezett hozzánk a nekünk tökéletes baba. Pont belevágtunk az új életünkbe az új otthonunkban, szerintünk ő is megérezte, hogy most már jönnie kell. Amikor először megláttuk, tudtuk, hogy ő lesz a mi babánk, onnantól kezdve pedig ment minden, mint a karikacsapás!

Miért pont ti? Eredetileg nem minket választottak ki, de az első házaspár magánéleti okokból kénytelen volt visszalépni. Szerintünk ez azért történt így, hogy hozzánk kerüljön. Nagyon természetesen és magától értetődően váltunk egy családdá, korábban nem biztos, hogy ennyire tudtunk volna rá figyelni.

A tanács, ami jól jött volna utólag: mi azt tanultuk a tanfolyamon, hogy ne vegyünk előre gyerekholmikat, ne rendezzük be a szobáját. Így viszont másfél óra alatt vettünk meg mindent neki egy bababoltban, és a családunkkal együtt hajnali háromig szereltük össze a kiságyat, hogy kész legyünk a másnapi környezettanulmányra. Azt tanácsolnánk, hogy ebben a kérdésben a középutat érdemes megtalálni, vannak olyan babaholmik, amiket több évig használ az ember! És még egy: nagyon sok dolgot bérelni is lehet!

A legnagyobb problémátok most: jön a foga…

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: hiába volt egy nagyon jó, részletes és aktualizált listánk a hivatali ügyintézésről, nagyon meggyűlt a bajunk a személyi okmányok beszerzésével. Eleinte arról is nagyon kevés infónk volt, mit jelent, mivel jár az ő koraszülöttsége, nagyon agilisnak kellett lenni, hogy minden tudnivalót megszerezzünk. Erre egyáltalán nem lehetett felkészülni.

Miről olvasnál szívesen? Az örökbefogadási trauma hatásáról a gyerekek fejlődésében, és hogy mit lehet tenni annak érdekében szülőként, hogy ezt mérsékeljük.

→ olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: kisverebek

Kik vagytok? Egy fiatal pár vagyunk, akik első pillanattól örökbefogadás útján akartak családdá válni.

Jó körülményeket kaptunk az élettől, tanulhattunk, utazhattunk, tudtunk előrelépni munkában, és úgy éreztük, hogy szeretnénk, ha ezt mi is biztosíthatnánk valakinek, aki nem ilyen szerencsés körülmények közé érkezett elsőre.

Nálunk nincs szó meddőségről, egyszerűen nekünk az örökbefogadás volt az első számú út.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem igazán vagyunk mások, nagyon sokat dolgozunk önmagunkon és igyekszünk fejlődni, amiben csak lehet.

Ki érkezett? A mi kisfiunk nagyon hosszú utat járt be. Előttünk már mások nemet mondtak az aktájára, mert tényleg ijesztő volt nagyon sok dolog vele kapcsolatban, verekedés, ADHD-s tünetegyüttes, folyamatos tomboló hisztik, habzsolás, elmaradottság a korához képest minden tekintetben és bántalmazott előélet. 3,5 éves volt a kiajánláskor.

Ehhez képest nálunk szöges ellentéte lett mindennek.

A legerősebb változás nálunk az volt, hogy nincs televíziónk, nem nézünk mesét, a gyermek képernyőideje 0 perc. A napirendje kőbe van vésve, egyszer sem tértünk el tőle. Édességet, üdítőket  sem kap tőlünk egyáltalán, gyümölcsöket eszünk és magvakat, ha nassolunk. Ennek hatására a kisfiam kinyílt.  Követeli a meseolvasást, van, hogy 18 mesét olvasok neki el egy nap. Összetett mondatokban folyékonyan beszél, nincsenek indulatkezelési problémái. Hihetetlen jó a mozgáskoordinációja, tanul korcsolyázni. A kapcsolódó nevelés és a lassú gyermekkor néhány trükkjét alkalmazzuk, de egyébként semmit sem vettünk át tankönyvszerűen. Imád mozogni, még nem jár óvodába, de néha bemegyünk ismerkedni az óvónénikkel és egységesen az a véleményük, hogy a kisfiam nem fog semmilyen papírt vagy kódot kapni, mert valószínűleg a velünk közös traumafeldolgozás és a túlstimulálás megszüntetése ennyire eredményes nála.

Mennyit vártatok? Mi húztuk az időt, de onnantól kezdve hogy élesek lettünk a listán, 6 hetet. Származási kikötés nélkül, országos listán, 0-4,5 éves kor közötti egészséges gyermekre várunk.

Mennyit várt a gyerek? Másfél évet várt, sokkal régebben örökbeadhatóvá vált, de pszichiátriai javaslatra visszatartották.

Miért pont ő? Iszonyat nehéz volt az az akta, amit elolvastunk. Minden pontja egy földrengéssel ért fel. Sajnálatból mi nem fogadtuk volna örökbe a kisfiunkat, viszont egy dolog minden szakvéleményből kitűnt: hogy ez a kisfiú valójában kedves. Mi úgy éreztük, hogy ez az alapja mindennek és tulajdonképpen ez a lényeg is. A többit majd megoldjuk. Gyönyörű kisfiú, de nem szóltak égi fanfárok a fülünkben, amikor megláttuk a fényképét, ez egy egyszerű és racionális döntés volt számukra.

Miért pont ti? Valószínűleg mi voltunk elég elfogadóak, bár tényleg úgy indítottak, hogy “figyeljetek, erre az aktára esélyes, hogy nemet fogtok mondani, de ez nem baj. Nem kell mindent elvállalni, mérlegeljetek, hogy nektek mi fér bele”.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Minket szépen felkészítettek tényleg. Szerencsére minden jól alakult.

A legnagyobb problémátok most: Nehezen találunk magunkra időt, de szerintem ez normális.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Árnyalatnyi különbségek természetesen voltak a nevelőszülőnél, de őszintén szólva a világ legjobb nevelőszülőjénél volt a kisfiunk.

Miről olvasnál szívesen? Az élettörténeti könyv most nagyon fontos nekem, erről bármennyit örömmel olvasok.

→ olvasásának folytatása