A vér szerinti gyökerek

Általános

A téma a közelmúltban többször szerepelt örökbefogadói rendezvényeken, próbálom összefoglalni, amit az ott elhangzottakból leszűrtem.

Teljesen természetes, hogy az örökbefogadott gyerek érdeklődik a vér szerinti szülei iránt, hogy gondol rájuk, és idővel szeretné őket megkeresni. Ez nem azt jelenti, hogy az örökbefogadó szülő bármit rosszul csinált, vagy a gyerek őt nem szereti. Ha a gyerek erről nem kérdez, nem beszél, annak inkább az lehet az oka, hogy úgy érzi: a szüleit megbántaná a témával. Néha mondják a szülők: “az én gyerekemet ez nem érdekli”. Ilyen a szakemberek szerint nincs, legfeljebb a gyerek ösztönösen érzi, hogy a szülő nem szeretne erről beszélni, azért nem hozakodik elő a kérdéssel. Néha egy meglepő kérdés, vagy megjegyzés jelzi a tapogatózást. Elhangzott egy eset, mikor egy gyerek azt kérdezte a szülőktől: felnőve ő majd a vér szerinti vezetéknevét is felveheti? Ezek óvatos próbálkozások, hogy reagál a szülő, szabad-e erről beszélni.

1

Felnőtt örökbefogadott rajza: eddigi életem

A vér szerinti szülővel kapcsolatos információkat is az örökbefogadó közvetíti. A gyerek kérdéseire mindig az életkorának megfelelően, de őszintén kell felelni. Ha ő nem kérdez, időnként a szülő is felvetheti a témát. A cél az, hogy ez is olyan téma lehessen, amiről szabad beszélni a családban. Nagyon eltérő helyzetek lehetnek a háttérben. Egész mást fog kérdezni az a gyerek, aki esetleg pontosan emlékszik a vér szerinti családra, mint akit újszülöttként adoptáltak. Más helyzet, ha az örökbefogadó találkozott, esetleg azóta is kapcsolatban van az örökbeadókkal, és más, ha szinte semmit nem tud róluk. Különösen nehéz az a helyzet, ha a gyermek vér szerinti családjáról nem sok jót lehet mondani, esetleg elhanyagolták, bántalmazták a gyereket. Mivel a gyerek a vér szerinti családról elhangzottakat is beépíti az énképébe, szidni, leszólni őket nem érdemes. Azt lehet ilyen esetekben is mondani, hogy a vér szerinti szülők megpróbálták, de nem volt előttük minta, nem tudták, hogy kell gyereket nevelni. Ha nincs információ, ha valamiben bizonytalan a szülő, azt is át lehet adni, és beszélhet a saját érzéseiről is.

Ma, szülői engedéllyel, 14 éves kortól joga van a gyereknek hivatalosan is megkeresni a vér szerinti szüleit. A szakemberek ezt kicsit korainak találják, a gyakorlatban a felnőtt örökbefogadottak akkor szokták megtenni ezt a lépést, mikor már van szakmájuk, társuk, gyerekük, mikor már felnőtt néz szembe a felnőttel. Sokszor az első gyerek születése hozza felszínre a kíváncsiságot – hisz ez az első vérségi kapcsolata a gyereknek, akit ismer, akiben megjelenhet a felmenői öröksége. Az örökbefogadó szülőnek felesleges félnie ettől a találkozástól, irracionális aggodalom, hogy a gyerek elhagyja őket, “átpártol” a vér szerinti családhoz. Ez nem szokott bekövetkezni, továbbra is az őket felnevelő szülőket tartja szüleinek. Énképének, önazonosságának kialakításában azonban fontos a vér szerinti szülők ismerete. A felnőtt örökbefogadottak általában arról számolnak be, hogy amíg nem ismerték a származási családjukat – legyen az bármilyen szörnyű -, addig “lebegtek”, gyökértelenek voltak és utána mintha földet értek volna. A legrosszabb, ami történhet, hogy a fiatal, a szülők reakciójától félve, nem számol be nekik a gyökérkeresésről, és egyedül, felkészítés és a szülők támasza nélkül kell egy esetleg traumatikus élménnyel megküzdenie. Trauma lehet a vér szerinti család problémás életvezetése (alkohol, bűnözés), vagy ha akkor szembesül vele, hogy ő roma származású, de az is, ha a vér szerinti szülő nem hajlandó vele találkozni. Ezt a gyerek egy újabb elutasításnak éli meg. Ha a szülő partner volt ezekben a beszélgetésekben, akkor ezen az úton is elkísérheti és támogathatja gyermekét.

2

Felnőtt örökbefogadott rajza: a jövőm

A Facebook ma kicsit felgyorsítja az eseményeket, a neten akár a hivatalos út kikerülésével is megkeresheti a gyerek a vér szerinti családot. Ez megint azt húzza alá, hogy a szülő legyen partner a kérdésben, a gyerek meg tudja vele beszélni ilyen gondolatait. Nem lehet halogatni a témát, hogy majd ráér.

A következő Mózeskosár Klubon (szeptember 30-án) egy gyámhivatali szakember fog beszélni a vér szerinti rokonok megkeresésének hivatalos útjáról.

A rajzok Dengyel Kinga szakdolgozatához készültek.

Reklámok

18 responses »

  1. Köszi az infókat! Így összefüggésében sommásan látni sokkal könnyebb.
    Megint hosszú leszek, asszem…
    Ez a 14 évesen engedélyezett gyökérkeresés nagyon érdekes dolog. A Budavári Zita jut ilyenkor eszembe, akinek a lánya már 10 évesen azt kérte a szülinapjára, hogy találkozhasson a vérszerintivel. Ez a kislány fogalmazta meg – mi van, ha a vsz közben autóbaleset áldozata lesz vagy valahogy máshogy, hirtelen hal meg, és akkor akárhány évesen is késő lesz. Vannak gyerekek, akikben ez korábban fogalmazódik meg.

    Akár az enyém is lehet majd ilyen koraérett, és támogatni fogjuk, ha úgy alakul, 14 évesen is, talán majd leszünk olyan belátóak, hogy felelősen tudunk dönteni erről. Csak ez pl nagyon szorosan összefügg a gyerekünk előtörténetével: nem mindegy, hogy egy szerencsétlen megesett középiskolás/egyetemista lány futó kalandjának eredménye az ő léte, vagy egy súlyosan elhanyagoló és bántalmazó környezet állt a háttérben, ahonnan őt akár erővel is, de elvették, elvitték, hogy életben maradjon. Tegye mindenki a szívére a kezét, és mondja azt, hogy egy gyerekbántalmazási ügy kapcsán nem kezd el viszketni a tenyere, így aztán nagyon nehéz azt mondani a gyereknek, hogy nem volt a jószülei előtt minta… Végletes voltam, a variációk száma a két felvázolt lehetséges eset között végtelen.
    Attól félek a leginkább, hogy ez a 14 éves kíváncsi gyerek tragédiákkal fog találkozni a gyökereihez vezető úton, hogy nem fogja tudni kezelni, amit lát/talál, és talán mi sem tudunk majd elfogultan nyilatkozni, de erről is érdemes majd eszmecserét folytatni vele, ha már egyszer ekkora fába vágtuk a fejszénket együtt.

    Nem félelmem, hogy a kiskorú gyerekem gyökérkeresés közben-előtt-után esetleg átpártolna, érezzen, ahogy akar, joga van hozzá, beszélni is lehet róla, amennyit és amikor akarunk, csak az érzelmek és ábrándok meg a valós élethelyzet között mindig szakadék van. Érezhet ő bármit, az életének minden reális szála (orvos, iskola, jogok, kötelességek, megélhetés), hozzánk köti, amíg a saját lábára nem tud állni, és ennek ő tudatában lesz, mert nem hülye, csak gyerek.
    Ilyenkor mindig eszembe jutnak a Csellengők – azt a vonalat sohasem értettem, talán túlságosan vastag volt a burok körülöttem, erre a verzióra is készülnünk kellene? Bár, az se készül rá, akinek csak úgy pottyan, mégis benne van a pakliban…

    Ha saját lábán álló felnőttként, ahogy írtad is, felnőtt-felnőtt viszonyban kezd el keresni, az teljesen más vonulat. Akkor mi már ott inkább leszünk megértő és segítő társai, mint a hormongőzös kamasz érzelmek féken tartói. Onnantól az ő dolga, az ő belátására van bízva, és nagyon megtisztelve fogjuk érezni magunkat, ha megosztja velünk ezt a terhet, és nemcsak ezt, hanem bármilyen más örömét, bánatát.

    Kedvelés

    • Azt gondolom, hogy egészen más amikor a 10 éves otthon azt mondja, szeretne találkozni a vér szerinti anyával és más az amikor valóban el is indul, sőt a találkozóig is eljut. Az én lányom 4.5 évesen egy beszélgetés során már eljutott odáig, hogy rákérdezett, segítek-e majd neki hogy megkereshesse. Nyilvánvalóan nem arról szólt a kérdés, hogy mikor megyünk, mikor hívjuk fel stb. hanem a mi kettőnk kapcsolatáról. Hogy vagyunk-e olyan viszonyban hogy akár ez is megtörténhet és ebben is mellette állunk-e. A kérdés az elmúlt 2.5 évben vissza-vissza tér, átlag fél évente. Azóta már két alkalommal kérte hogy megnézhesse a szülőanyukája fényképét (ami szerencsére megvan). Ha 10 éves korára eljut odáig hogy azt kéri, szeretne találkozni vele én hajlamos vagyok afelé hajlani hogy inkább segítsük mint akadályozzuk ennek a megvalósulását. Egyrészt mert inkább találkozzon 10 évesen velem együtt a szülőanyával mint 14 évesen minden tiltakozásom és időhúzásom ellenére elinduljon egyedül. Másrészt egyáltalán nem biztos hogy attól hogy én rábólintok és elkezdjük a folyamatot (mert nyilván nem lehet azonnal rárontani a szülőanyára ezzel) akkor ő siettetni fogja. Sokáig – mint ahogy végül Zita lányánál is – elég a tudat hogy megvan a lehetősége találkozni ha akar, és amíg nem áll készen, addig ő maga fogja halogatni a dolgot.
      Kb. egy évvel ezelőtt, 6 éves korában egyszer a kislányom nagyon határozottan kezdte mondogatni, hogy keressük meg, hívjuk fel stb. Kérdezte tudom-e hogy hol van, címet, telefonszámot stb. Zitát azonnal hívjam, keressük meg. Sok beszélgetés után az derült ki, hogy nem elsősorban a kíváncsiság hajtja, hanem az volt fontos neki, hogy a szülőanyukája tudjon róla, hogy ő jól van, hogy szeret minket és milyen szép és okos nagylány lett belőle. Két dologtól nyugodott meg: az egyik, hogy elmondtam neki, hogy kisebb korában volt lehetősége a szülőanyukájának megnézni a fotóit, ha kíváncsi volt rá, láthatta hogy minden rendben vele. A másik, hogy megígértem, hogy ha bármikor keresni fogja, vagy érdeklődni fog utána akkor küldönk képet, írunk róla, elmondjuk hogy minden rednben 🙂
      Egyszóval szerintem egy ilyen kérdés felmerülésekor mindig kicsit mélyebbre kell ásni, mert nem mindig csak az van mögötte amit a feszínen látunk.

      Kedvelés

      • Én is így csinálnám.

        Érdekes kérdés, hogy alakul mindez, ha teljesen nyitott az örökbefogadás, és mondjuk évente találkozik a gyerek a vér szerinti szülővel, akkor milyen kérdések merülnek fel. (Szeretnék majd ilyen esetet is bemutatni.)

        Kedvelés

        • Igen, ez érdekes lenne. Ill. az is, hogy milyen feltételek vezetnek oda, hogy ennyire nyilttá válik egy örökbefogadás, ill. hogy rendszeres találkozások vannak. Ehhez nyilván nem elég az örökbefogadó nyitottsága és szándéka, az örökbeadó is kell hozzá (nálunk pl. még a nyitottságnak az a mértéke is sok volt, hogy az egyik közösségi oldalon ahol az örökbeadó is fent volt, osztottunk meg képeket azzal a szándékkal, hogy ha akarja megnézhesse külön kérés nélkül is). Pár hónapig azt gondolom nézte, aztán kilépett az összes közösségi oldalról, gondolom így tudta a legkevésbé fájdalmasan lezárni magában a történteket. Az is érdekes lenne, hogy a gyerek pici korában bevezetett rendszeres találkozók hogyan alakulnak az évek folyamán (gyanítom, hogy ahogyan az örökbeadó és az örökbefogadó család élete is alakul, és a gyerek is nő, lehetséges hogy ezek a találkozók egyre nehezebbek lesznek…) De tényleg érdekes lenne, nem tudom olyan család van-e akik ezt már a gyerek nagyobb koráig végigvitték… olyan életkorra gondolok amikor a gyereknek már van rálátása és befolyása a dologra, nem a 3-4-5 éves korosztályra.

          Kedvelés

  2. Pár évvel ezelőtt (akkor még kiskorú voltam) nagynénémmel bementünk a gyámügyhöz és ott érdeklődtünk a vér szerinti szülők felkeresése felől. Ott azt mondták, hogy hivatalosan felkeresik először az életadómat és ha beleegyezik a találkozóba akkor adhatják ki az elérhetőségét. Jól értelmezem ez azóta már megváltozott? Vagy felnőtt esetében ez már máshogy működik?

    Ha visszaemlékszem milyen voltam 14 évesen, hát én is elég korainak tartom az akkori gyökérkeresést. Nagyobb akkor a ,,kíváncsiság” és kevesebb a ,,fel tudom mérni mit is jelent ez ” érzés. Főleg, hogy sokaknál ez lázadó korszak is. Szerintem a szülők aggodalma ezen a téren mindig is az örökbefogadás egy mumusa lesz, de jó olvasni, hogy sokak már máshogy vannak ezzel.

    ,,Sokszor az első gyerek születése hozza felszínre a kíváncsiságot – hisz ez az első vérségi kapcsolata a gyereknek, akit ismer, akiben megjelenhet a felmenői öröksége.”
    Ezt nagyon érdekesnek tartom, pár év múlva talán én is megtapasztalom 🙂

    Kedvelés

      • Szia! Ez kb. az után volt, hogy kiderült az örökbefogadásom, tehát elég friss volt az élmény, sokat gondolkoztam utána, de nem indítottuk el. Akkor úgy gondoltam, szeretném tudni hogy vannak, de nem akarok beavatkozni az életükbe, márpedig ez a fajta eljárás ezt nem kerülhette ki. Egyértelműen kimondták, hogy csak akkor adhatnak ki adatot ha a másik fél beleegyezik. Ha nemet mond akkor zsákutca. Hozzátenném elég meglepődött arcokkal találkoztam, nem hiszem, hogy sok örökbefogadottal találkoztak addig. Édesapám vetette fel, hogy talán egy magánynyomozóval jobban járok, de ez is csak felvetés maradt. Azóta nem mentem el újra, nem tudom mik a változások most már.
        Gondolkozok rajta, de mivel csak tájékoztatás jelleggel érdekel lehet majd csak a beszámolóitokat olvasom el.

        Kedvelés

  3. Nekünk azt mondták, hogy a gyerek 14 éves korában a szülő belegyezése NÉLKÜL is elindíthatja a kapcsolatfelvételt. De valóban úgy működik, hogy megkeresik a vér szerintit, és engedélyt kérnek az adatai kiadásához. Viszont minden rendelkezésre álló egészségügyi adatot kiadnak a személyes adatok nélkül akkor is, ha nem járul hozzá. Ugyanígy a testvéreit is keresheti.

    Kedvelés

    • Rendelkezésre álló egészségügyi adat alatt mit értünk? Mert teszem azt nem hiszem, hogy csak úgy kiadhatnak egy orvosi karton másolatot amibe minden esetleges betegség benne van. Vagy van erre valami külön papír ha mondjuk örökletes betegségek vannak a háttérben?

      Kedvelés

      • Az OEP nyilvántartást vezet arról, hogy mire használtad a TB kártyádat. Az (szak- vagy házi)orvos mindig felírja a gépbe, hogy épp milyen betegséggel jelentkeztél nála, mire utalt be, milyen gyógyszereket javasolt. Ez a betegség- és gyógyszerlista megjelenik az OEPnél is. Külön kérvény benyújtásával igényelheted, hogy a te vsz anyukád betegséglistáját mindenféle konkrét adatok nélkül kiadják, amennyiben valami komolyabb betegségről van szó.
        Ez is viszonylag új rendelkezés, nem hinném, hogy eddig sok örökbefogadott élt ezzel a jogával, illetve hogy ezzel egy mezei ablakos ügyintéző mennyire van képben, illetve számomra az sem világos, hogy ezt magánszemélyként az OEP-hez fordulva lehet kérvényezni (kevésbé valószínű), vagy a gyámhivatalon/Tegyeszen keresztül…

        Kedvelés

  4. Visszajelzés: A származáskutatás hivatalos útja | Örökbe.hu

  5. Az én kisfiam 3 éves. Még folyamatban van az örökbefogadása. Anyukájáról szinte semmi infónk nincs, csak annyi, hogy hajléktalan volt, gondozatlan terhességből nagyon kis súllyal koraszülöttként császárral született. Kórházból ismeretlen helyre távozott. Fogalmam sincs mit mondjak majd neki.

    Kedvelés

  6. Visszajelzés: A harmadik anya | Örökbe.hu

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s