20 ellentmondás a magyar örökbefogadási rendszerben

Általános

Ma a szabályozás hézagjait gyűjtöttem össze. Tehát nem azokat az eseteket, amikor valaki megszeg egy előírást, hanem ahol maga a rendszer is ellentmondásos, ahol egyik szabály szembemegy a másikkal vagy a józan ésszel.

  1. Az örökbefogadáshoz Magyarországon nem szükséges erkölcsi bizonyítvány.
  2. Ha a szülőanya mond le a gyerekről, és nincs férjnél, nem köteles apát megnevezni. Az esetek igen nagy százalékában ez történik, az örökbeadás a nemzőapa jelenléte, esetleg tudta nélkül zajlik le, pedig lehet, hogy néhány gyereket felnevelt volna az apa.
  3. A gyerekek származását nem lehet nyilvántartani, vélelmezni, de az örökbefogadók a jelentkezésnél kiköthetik, kérnek-e roma gyereket.
  4. A felnőtt örökbefogadott a vér szerinti szülője egészségi adatait kikérheti a gyámhivatalban, de az örökbefogadást megelőző saját egészségügyi adatait nem. Akkor sem, ha tízévesen fogadták örökbe.
  5. Az inkubátorba tett gyereket akkor is örökbe adják, ha az anya férjnél van, kiskorú, vagy külföldi állampolgár, pedig ilyen esetekben nem mondhatna le róla az anya.
  6. A gyámhivatal akkor is alkalmassá nyilváníthatja az örökbefogadásra jelentkezőt, ha a Tegyesz eltanácsolja.
  7. Minél idősebb gyereket fogad örökbe valaki, annál több problémára számíthat, és annál kevesebb juttatás jár neki. A gyerek mellett dolgozó örökbefogadók különösen rosszul járnak.
  8. A hágai egyezmény szerint nem az számít, milyen állampolgár az örökbefogadó, hanem hogy hol él. E logika szerint az itt élő külföldi állampolgárok elvileg ugyanolyan feltételekkel fogadhatnának örökbe, mint a magyarok, de a magyar törvények kizárják őket a nyílt örökbefogadásból. (További csavar, hogy egyes civilek egész a közelmúltig fogadták mégis vegyes házaspárok jelentkezését.)

    Fortepan, 1929

    Fortepan, 1929

  9.  Ha egy anya nyíltan adja örökbe a gyerekét, kötelező krízistanácsadáson részt vennie. Ha titkosan, akkor nem.
  10. Az inkubátorban hagyott baba azonnal örökbe adható, a kórházban hagyott nem. Akkor sem, ha a kórházban az anya elmondja, hogy lemond róla.
  11. A legtöbb jelentkező minél fiatalabb babát szeretne, azonban azonos feltételek mellett nem kell többet várni egy újszülöttre, mint egy idősebb gyerekre.
  12. Egy 18 éves ember lehet parlamenti képviselő, de örökbefogadó szülő nem, azzal 25 éves koráig várnia kell. Pedig aki éretlen személyiség, azt az alkalmassági vizsgán is el lehetne tanácsolni.
  13. A szakszolgálatnak a törvény szerint 60 nap alatt kellene megállapítania az alkalmasságot, még ember nem kapta meg ennyi idő alatt.
  14. Titkos örökbefogadásnál a felek nem kaphatnák meg egymás adatait. Az utóbbi időben MINDEN örökbefogadó megkapta a vér szerinti család nevét, lakcímét. (Ez segíthet később a gyökerek felkutatásában, de nem pótol egy részletes élettörténeti albumot, amit nagyon kevés gyerek kap meg.)
  15. Egy örökbefogadott kerestetheti a gyámhivatalban a származási családját, egy állami gondozásban felnőtt ember nem.
  16. A civilek pár nap alatt örökbe adnak minden gyereket, az ezzel hivatásosan foglalkozóknál pedig átlagosan fél-egy évet vár a gyerek, mielőtt családba kerül.
  17. Bár a civilek elsődleges célja az lenne, hogy a szülőanya maga megtarthassa a babát, van olyan szervezet, ahol a krízisterhesek 1-2 százaléka, és van, ahol 99 százaléka viszi haza a gyereket.
  18. Titkosan már a szülés előtt lemondhat a gyerekről a szülőanya, nyíltan csak a szülés után.
  19. A vér szerinti gyerekéről bárki bármikor lemondhat, elég bemenni a gyámhivatalba, az örökbefogadást viszont kiskorú gyereknél csak bíróság bonthatja fel és csak indokolt esetben.
  20. Az örökbefogadókkal a jelentkezéskor foglalkoznak sokat. A tényleges örökbefogadást viszont sokszor egyáltalán nem kíséri szakember, vagy csak hébe-hóba benéz. Az örökbefogadás után pedig magukra maradnak a családok. A nemrég bevezetett utánkövetés ezt törné meg, de a családok nem mernek őszinték lenni, hisz jelentés megy a gyámhivatalnak, és a problémák nem is az örökbefogadás utáni első hónapokban jelentkeznek.

Szerintetek melyik a legsúlyosabb? Ismertek még ilyeneket?

 

Reklámok

22 responses »

  1. 4-es, 7-es, 9-es, 15-ös és 16-os pontokat érzem a legsúlyosabbnak, de maga ez a lista minden egyes pontjával gáz. Ilyen alapvető ellentmondások azt mutatják, hogy nem igazán dolgozták ki a részleteket, ezt mondjuk már tudtuk. Rendszeresen előkerülnek történetek, ami azt mutatja, hogy annak ellenére, hogy sok örökbefogadás van, rendkívül nehezen zajlanak az ügyek és folyamatosan hézagok, ellentmondások kerülnek elő. Azt is idesorolnám, hogy elvileg vér szerinti lesz a gyerek öf után, emiatt ugyanaz a státusza, mégis rengeteg helyen rákérdeznek külön (hivatalos papírokra gondolok). Az meg, hogy az ügyintézők különböző hivatalokban semmilyen tudással nem bírnak, külön felháborító, mert emiatt össze-vissza beszélnek, hogy mit lehet, mit nem és ugyanazokat a blőd kérdéseket teszik fel és olyan megállapításokkal traktálnak, amit mindenhol kap az ember (választottátok-e, majd születik saját, stb.)

    Kedvelés

    • Vannak technikai okai is. Nyíltnál elég ha a két család bemegy a gyámhivatalba, és nincs is hol őrizni a kisbabát. Titkosnál több hivatal érintett, a gyámhivatal határozatot hoz, a Tegyesz aktát állít össze, eleve késik a felülvizsgálat, több hónap, amíg elkészülnek a papírok, aztán esetleg még több hónap, amíg szülőket találnak.
      Én a 16. pontot találom a legnagyobb botránynak. Ami annyit tesz, hogy a születésnél a kórházban “felejtett” újszülött más másfél éves lesz, mire végleges családba kerül, és ez nem egy meg két eset, hanem tömeges.

      Kedvelés

      • Azért akiről egyértelműen lemondtak születéskor, ott a Tegyeszen keresztül is többségében a végleges szülők viszik haza a kórházból (legalábbis akikről én tudok). Akiket meg csak otthagytak, az nem a civilek asztala, kicsit olyan így, mint almát hasonlítani a körtével…

        Kedvelés

        • Valóban egyre több titkosan lemondott baba gyorsan a családba kerül, vannak pozitív példák már az országos listán is. De a titkos örökbefogadásoknál az örökbe fogadhatóvá válás és az örökbeadás közt eltelt “átlagos” fél egy évben minden eset benne van, tehát a rögtön hazavitt újszülött is, és az a gyerek is, akinek két évig nem találnak szülőt. És nézhetjük úgy is, hogy ha az újszülöttnél tudnak sietni, az idősebb gyereknél, akinek már van határozat az örökbe fogadhatóságáról, miért nem?

          Kedvelés

        • Nálunk is így volt, a szülőanya a kórházban lemondott és hazament.
          A gyereket 9 napos korában ajánlották ki nekünk, 10 naposan láttuk először, 14 naposan hozhattuk haza.

          Kedvelés

  2. Nem tudom, mi volt a célod ezzel az írással Zsuzsa. Aki most áll még örökbefogadás előtt, azt elkedvetleníted. Amúgy is nézőpont és egyéni eset/szerencsétlenség némelyik, erősen szubjektív.
    Nekem nagy csalódás volt. A többi írásodat informatívabbnak éreztem.

    Kedvelés

    • Ezen sokat szoktam gondolkodni, hogy szabad-e mindent teljes valójában részletezni egy öf előtt állónak. Mondjuk nem az ilyen szabályzásokkal kapcsolatban, hanem inkább azzal, hogy a növekvő gyerek (még ha babaként is fogadták örökbe) milyen dolgokat tud hozni, amelyek azért eléggé elrettentőek lehetnek valakinek. Nálunk a legidősebb gyerekkel kell sokat foglalkozni, jártunk sokszor pszichológusnál, pszichodrámára (most is járunk), sok gond volt a szobatisztasággal, jártunk a Vadas kertben is egyszer. És ő még nem is a legsúlyosabb eset, sokkal komolyabb viselkedési zavarok vagy egyéb szokásoson felüli foglalkozást igénylő dolgok merülhetnek fel. Nálunk egyértelműen az öf okoz sok problémát a lányom fejében és lelkében, ami az ő furcsa viselkedését okozza, ami külső szemlélő számára egyáltalán nem fér bele az elfogadható problémákba. Ezekről a tanfolyamon nem is volt olyan sok szó, ahogy telt az idő, úgy szembesültünk vele, hogy mik jönnek elő. Most már talán több az információ erről is. De ha ez elrettent valakit, akkor talán jobb is, ha előre visszalép, mint hogy benne lévén bánja meg a döntését. Szóval arra szoktam jutni, hogy nem árt, ha minél inkább tájékozott valaki már öf előtt. Persze nehezítheti a döntést, vagy megingathatja a várakozókat egy ilyen cikk, de nem hinném, hogy jelentős hányaduk elállna a tervétől ilyen miatt.

      Kedvelés

    • Az volt a célom, hogy felhívjam a figyelmet a rendszer visszásságaira. Büszke vagyok a művemre, kevesen képesek átlátni az egész rendszert az országban. Valóban a negatívumokra fókuszáltam, noha van számos jó dolog is a magyar rendszerben. De ezek pont nem egyéni pechek, hanem visszatérő, rendszerszintű problémák, ami ellen az egyén nem sokat tud tenni, a döntéshozók talán igen. Van köztük olyan is, ami a “kisebbik rossz” (pl. apa, inkubátor), de olyan is, amin lehetne javítani egy értelmesebb jogalkotással vagy gyakorlattal.
      Olyat nem írtam, hogy rosszul sikerülnek általában az örökbefogadások, de amúgy is, akit el lehet kedvetleníteni, azt jobb előre. Vannak cuki cikkek aranyos babákról, akik boldog családra leltek, megvan mindkét oldal az oldalamon.

      De mondják el a várakozók, elvette a kedvüket a cikk?

      Kedvelés

    • Szerintem jobb ezt tudni, mint belefutni, aztán pislogni, mint hal a szatyorban. Amúgy meg minden lutri, helyspecifikus, de ugyanez elmondható bármelyik másik hivatalról is. Ez a kis lista tekinthető akár felvezetésnek is. A kiajánlás után jönnek csak a kacifántok…

      Kedvelés

  3. Sziasztok.Nekem kifejezetten tetszik a cikk, mert tudjuk hogy sok a hiba.Ügyesen össze szedted szerintem.Nem akarom ismételni magam, én már mondtam hogy mennyire orruk alá kéne tenni az illetékeseknek ezt a sok ellentmondást.Szóval örülök hogy szó van erről.Már nem vagyok várakozó,de nem gondolom hogy ez elveszi a kedvét valakinek.

    Kedvelés

  4. Ez a valóság, akkor is, ha “elkedvtelenítő”….

    Szerintem ez is hiánypótló írás a maga nemében, nekem kifejezetten tetszett. Az örökbefogadás nem csak rózsaszín habos-babos csoda, sem előtte, sem folyamatában, sem utána – ugyanúgy, ahogy a gyermekvállalás hagyományos formája sem mindig rózsaszín.

    Úgy gondolom, jobb, ha mindenki szembesül ezekkel a tényekkel már előre, így is sok a meglepetés az örökbefogadók útján, szerintem igenis jó előre tudni, hogy a fent leírtak megtörténhetnek…. És ha valakit egy ilyen, tényeket felsorakoztató írás eltántorít az adoptálástól, akkor az nem is akarta igazán….

    Kedvelés

  5. Pakinyana: de ha a Bezzeganyán megjelenik egy cikk arról, hogy borzalmas volt a szülés, vagy sérült lett a gyerek, vagy bunkó az óvónő, akkor is mindenki arra gondol, hogy elkedvetleníti az illető a gyerekvállalás előtt állókat?

    Kedvelés

    • De hát végül arra vezettem le a hozzászólásomat, hogy én is mindig arra, jutok, hogy inkább előre legyen tájékozott az ember és hogy igenis kell, hogy tudjanak az emberek infókat még a cselekvés előtt. Amúgy szerintem minden ilyen esetben (szülés, öf, gyereknevelés) az jár az ember fejében, hogy velem ez máshogy lesz, így aztán ezért sem tántoríthatja el az embert egy ilyen cikk. A Szex és New Yorkban volt egy rész, amikor Charlotte és a férje már javában gyereket akarnak, de nem jön össze, és meghívnak valakiket két gyerekkel. A gyerekek teljesen felborítják az étkezést, hangoskodnak, rendetlenkednek és ott is az hangzik el, hogy de Charlotte és férje arra gondoltak, hogy az ő gyerekeik úgysem ilyenek lesznek:) Szerintem ez az érzés hasonló esetekben elég erősen működik. Aztán ha már van gyerek, akkor megtanulja az ember, hogy vannak részek, ahová bele fog esni úgyis (pl. hiszti).

      Kedvelés

  6. Nagyon jó a cikk köszönet érte. Engem mostanában 3 dolog foglalkoztatott, mindről írtatok is: a CSOK hoz miért kell az öf. gyerekröl gyámügyes papír? Tv. Szerint a vérszerintivel azonos jogai vannak… Miért nem lehetünk ugyanannyi időTARTAMOT gyeden gyesen stb, mint a szülöanyukák, és miert vannak az ismerős nevelőszülőknél már sokadszorra olyan másfél évesek, akiket a kórházban hagytak és azóta sem látogattak…mégegyszer köszi az írást reméljük olyan is olvassa aki tud valtoztatni érdemben!

    Kedvelés

  7. Én örülök az “elkedvtelenítő” írásoknak. Fontolgatom az örökbefogadást (leginkább azt, egyedülállóként mit tudok vállalni, tudom-e felelősséggel vállalni egy jó eséllyel “nem átlaggyerek” fejlesztésével stb. járó időbeosztást, anyagi terheket), és nagyon zavart, sőt elbizonytalanított a sok rózsaszín sikertörténet. Reálisabbnak érzem, ha olvashatok a várható nehézségekről is, és tudom, mire mondok igent, mert nem csak egy cuki párévesre, hanem nem feltétlen sima iskolás évekre és egy kamaszra is számítok.

    Kedvelés

  8. Zsuzsa cikke ismét kitűnőre volt.

    Anno én találtam még egyet, szerintem ez is szép – ha van jogász, erősítsen meg vagy cáfoljon meg és ne nézze a nem szabatos és egyáltalán nem jogi nyelvezetet:
    Adott egy család: nagymama, anyuka (a nagymama lánya) és az unoka.
    Az elhalálozási sorrend nem az élet rendjét követi: előbb hal meg az anyuka, mint a nagymama.
    Az anyuka öröksége a gyermekre száll, akár örökbe fogadott, akár vér szerinti.
    Viszont ha ezek után a nagymama meghal, tehát úgy, hogy a lánya már nem él, akkor amennyiben az unoka vér szerinti, ő örököl a nagymama után, ha örökbe fogadott akkor nem jár neki a nagyi után semmi!
    Itt előállhat az a helyzet, hogy amennyiben az anyukának volt örökbe fogadott és vér szerinti gyermeke is, halála, majd az azt követő nagyszülői elhalálozás után csak a vér szerinti örökli a nagyi Singer varrógépét.
    Erről anno engem senki nem világosított fel (minket nem is érint konkrétan), de fontos lehet végrendelettel vagy hogy (nem vagyok jogász) kiküszöbölni ezt, ha a nagyszülő ezt méltánytalannak érzi – én annak érezném. Ez ugye költség, továbbá az egész családot felzaklatja: a nagymamának át kell gondolnia, hogy mi lesz akkor, ha a lánya meghal előtte.
    Abba meg már bele se’ gondoljunk, ha az anyukának van testvére is, akkor a törvény szerint a teljes nagyszülői örökség az anyuka testvérére vagy annak leszármazottaira száll, nem oszlik meg a két testvér illetve gyermekeik között.

    Még tovább boncolható a kérdéskör azzal a jogszabállyal megspékelve, amit már nem olvastam részletesen: (az örökbefogadásit átrágtam):
    A kötelező szülőtartásról, vagy hogy hívják ezt:
    “Ha a tartásra jogosult gyermeknek tartásra kötelezhető szülője nincs, eltartása távolabbi felmenőire hárul.”
    Ha nincs édesanya, akkor a nagyit alkalmasint az az unoka is köteles anyagilag és egyéb módon megtámogatni, aki ugyan elvben “mindenben a vér szerinti státusába lépett” anno amikor örökbe fogadták?
    Annak ellenére, hogy öröksége ugyan nem lesz, csupán az íratlan erkölcsi normákra alapozva? Normális esetben még ezzel sincs gond, de ha teszem azt a nagyszülő soha nem tartotta a kapcsolatot az örökbe fogadott unokával és alapvetően egy lumpen alak volt, akinek egy sovány nyugdíja van maximum, akkor az örökbe fogadott unoka állja a nagyszülőtartást?
    A vér szerinti unoka, aki zsebbe kapja a fizetését, nem fizet a nyugdíjas otthonnak semmit, az örökbe fogadott, akinek van egy csinosabb bruttója (és egy kevésbe csinos nettója) , attól akár évtizedekig vonják egy bírósági döntés alapján, ami a nyugdíjas otthon által indított per eredménye?

    Kedvelés

    • Nem vagyok jogász, de a törvény így fogalmaz:
      “Az örökbefogadott az örökbefogadó és annak rokonai tekintetében az örökbefogadó gyermekének jogállásába lép.”

      és

      “A szülő és a gyermek közötti egyenesági rokoni kapcsolat leszármazással vagy örökbefogadással jön létre.
      (2) A gyermek leszármazásával vagy örökbefogadásával szülőjének teljes rokonságával is rokoni kapcsolatba kerül.”
      (Ptk.)
      Nekem ebből az következik, hogy nincs különbség vér szerinti és örökbefogadott unoka között.

      Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s