Örökbe.hu

Nyílt örökbefogadásnál merül fel ez a kérdés. Ilyenkor az örökbeadó szülők (általában az anya) és az örökbefogadók (általában egy házaspár) találkoznak, van lehetőség ismerkedni, kérdezni. A mai cikk az örökbefogadók szemszögéből veszi át, mire érdemes odafigyelni a nagy találkozásnál. Én nem voltam ilyen helyzetben, bár nyitottak voltunk a nyílt örökbefogadásra is, de végül titkosan érkeztek a fiaink. Megpróbálom összeszedni, én milyen kérdéseket tartanék fontosnak, ha találkoznék a gyermeket örökbeadó anyával. Ez csak egy vázlat, a konkrét helyzet dönti el, mely témákra van idő, bizalom és nyitottság.

A keretek

• Mennyi időnk van? Nem mindegy, hányszor találkoznak a felek. A szélsőségek: van, amikor a leendő örökbefogadó több hónapon át részt vesz a terhesgondozásban és szoros kapcsolatot alakít ki a krízisterhessel; a másik véglet, mikor a gyámhivatalban, az aláírás előtt találkoznak fél órával. A Bölcsőnél szokásos, hogy csak a szülés után 1-2 héttel értesítik a kiszemelt családot, más alapítványnál is adódhat olyan helyzet, hogy csak a szülés után szól az örökbeadó, és gyorsan kell családot találni. Lehet, hogy az örökbefogadók már látták a kisbabát, és lehet, hogy előbb a szülőanyával találkoznak.
• Tapintat. Nagyon érzékeny helyzet ez, az örökbeadó nehéz döntés előtt áll, esetleg szégyenkezik, fél, hogy kiderül a titka, fél, mit szólnak az örökbefogadók… Az örökbefogadók pedig évek óta erre a pillanatra várnak, közben félnek is, nehogy meggondolja magát a szülőanya. A kérdéseket nagy tapintattal, a helyzet, a másik reakciói függvényében érdemes feltenni, nem vallatásszerűen, csak amire szívesen válaszol. Én elmondanám, hogy a gyerek elől nem fogom eltitkolni az örökbefogadást, és ha majd kérdez, szeretnék őszintén beszélni neki a vér szerinti családról is, ezért érdekelnek a részletek. (S mivel az eszem rövid, de akár meg is halhatok a gyerek nagykorúságáig, a találkozás után lejegyzetelném a hallottakat.)
• A közvetítő szerepe. A beszélgetésen, legalábbis eleinte, remélhetőleg jelen van az örökbefogadást közvetítő szervezet képviselője, akinek már van tapasztalata ilyen helyzeteknél. Tőle nyugodtan lehet kérdezni, előtte is. Magánutas találkozásoknál lehet, hogy már ismeri egymást a két fél, de akkor is kell közvetítőt bevonni, és érdemes is a segítségét kérni.
• Előre informálódni. Érdemes még a találkozás előtt minden információt megtudni a közvetítő szervezettől, amit tudnak a szülőanyáról. Akinek van olyan feltétele, amin elbukhat az ügy (például, hogy drogozott-e a kismama), azt próbálja még a találkozás előtt megtudni a segítőtől. Azt is meg lehet érdeklődni, mi kényes téma az anyuka számára. Néhány kérdésben (együttszülés, névadás, kapcsolattartás) pedig érdemes átgondolni, az örökbefogadó mit szeretne.
• Még mondhatunk nemet. A találkozás során kiderülhet olyasmi, ami miatt az örökbefogadó úgy dönt, mégse vállalja a gyereket. Vagy ha az életet adó nagyon ellenszenves. A gyerek majd egyszer felnő, és érdekelni fogja, hasonlít-e a szülőanyjára, örökölt-e tőle valamit, milyen asszony szülte. Ha semmi pozitívat nem látsz a szülőanyában, mit tudsz majd mondani a gyereknek? Ilyenkor nemet kell mondani.
• Ő is mondhat nemet. A nyílt örökbeadásnál nem két sorszám találkozik, a vér szerinti anyának is el kell fogadnia a választott családot. Lehet, hogy a találkozás után úgy dönt, mégse neked adja a babát. Lehet, hogy visszalép és megtartja a gyereket. Ez benne van a pakliban, ha nem is kellemes. Joga van hozzá.

Amit igyekeznék szóba hozni:

• Háttér. Milyen családi felállásból származik a kisbaba, az anya fiatal lány, vagy már vannak gyerekei? Hol élnek? Mit dolgozik, mi érdekli?
• Apa. Ki az apa? Tud a terhességről, az örökbeadásról? Ő is le fog mondani? Lehet, hogy az anya nem akar erről beszélni, akkor annyit kérdeznék, hogy néz ki.
• Gyerekek. Ha vannak nagyobb gyerekek, és ő neveli őket, biztos szívesen beszél róluk. Ha azok örökbefogadóknál vagy állami gondozásban vannak, ez kényes téma lehet. Nevük, koruk biztos fogja érdekelni később a gyereket.
• Az örökbeadás oka. Miért döntött úgy, hogy nem tartja meg a gyereket? Mikor döntött így?
• Terhesség. Hogy zajlott, volt-e valami fontos esemény?
• Szülés. Ha még előtte vagyunk: akarunk együttszülést? (Ezt nem az első találkozáson kérdezném meg, hisz bizalmi kérdés. És nem is a terhesség ötödik hónapjában.) Ha már utána: hogy zajlott? Megnézte a csecsemőt? Szoptatta?
• Névadás. Ha még előtte vagyunk: ő milyen nevet adna? Miért? Mi mit szeretnénk? Ha utána: miért azt a nevet választotta? Mit szól a mi döntésünkhöz?
• Fotó! Meglepően sok család találkozik az örökbeadóval úgy, hogy nem készítenek fotót. Én kérnék fotót, lehetőleg készítenék egy közös képet is. Esetleg a többi gyerekről is kérnék képet. Megint csak elmondanám, hogy a képet nem fogom illetékteleneknek megmutatni, de a gyerek, ha később érdekli, hadd láthassa. Egész biztosan érdekelni fogja.
• Kapcsolattartás. Fogunk-e később kapcsolatot tartani? Csak fotókat küld az örökbefogadó, vagy levelet, beszámolót is a gyerekről? Előre meghatározott gyakorisággal (például minden karácsonykor), vagy amikor az örökbeadó kéri? Közvetlenül vagy a civil szervezeten keresztül? Cserélünk mailcímet? (Ezt az örökbefogadónak is érdemes előre átgondolni, ő mit szeretne.) Lehet, hogy az örökbeadó most azt mondja, nem akar soha képet kérni, aztán pár hónap múlva mégis kíváncsi lesz a gyerekre. Ilyenkor is lehet közölni, hogy például évi egy képküldés a részünkről teljesen rendben van, ha meggondolja magát, ennél gyakrabban nem szeretnénk.
• Magamról beszélni. A találkozás arra is szolgál, hogy a szülőanya jobban megismerhesse az örökbefogadókat, megnyugodhasson, jó helyre kerül a baba. Én mesélnék arról, mióta akarunk gyereket, milyen körülmények között fog felnőni, milyen tágabb családba kerül, hogy tervezzük nevelni. Ha van nagyobb gyerek, megmutatnám a fotóját, ha van berendezett gyerekszoba, annak is. A mértéktartás nem árt, a mélyszegénységből érkező örökbeadónak ne mutasd meg a medencéd és jachtod fotóját.

Amit nem kérdeznék meg: általában mindazokat a témákat, amelyeknél a krízisterhes úgy érezheti, őt méricskélik, és ha rosszat felel, faképnél hagyják.

• Örökletes betegségek a családban. Fontos téma, de inkább a közvetítőt kérném meg, hogy derítse ki. Neki talán jobban elmondja. Ha kizáró ok van, azt jobb a találkozás előtt tisztázni.
• Alkohol, drog. Nem kérdezném meg, élt-e ezen szerekkel a kismama a terhesség alatt. Ha fontos, kérdezze meg a civil szervezet.
• Cigány származás. Újabb forró téma. Aki vár 4-5 évet, az általában azért, mert nem vállal cigány származású babát, ezzel együtt nem kérdezném meg erről a szülőanyát. Döntse el az örökbefogadó külső benyomás alapján, el tudja-e fogadni a kismamát és a gyereket, vagy hagyatkozzon a közvetítő szervezetre a kérdésben. Az apa személye többnyire amúgy is homályban marad, tehát bizonyosság nem nyerhető. Ha megkérdezném mégis, akkor pozitív éllel, hogy a gyerek ezt az információt is tudhassa az indentitása kialakulásához.
• Visszalépés esélye. Nyilván az örökbefogadókat nagyon izgatja, esetleg mégis megtartja-e a babát a vér szerinti anya, de egy ilyen kérdés nyomásgyakorlásnak is érthető. Erre nagyobb rálátása van a segítőnek, mennyire valószínű az ő esetében, hogy visszalép.
• Anyagi támogatás. Egy nehéz helyzetű kismamát látva az örökbefogadókban esetleg felmerül, hogy valahogy tudnának segíteni neki, de ez nem az ő dolguk, ez csak a szülőanya kiszolgáltatottságát fokozná. A támogatást bízzák a közvetítő szervezetre.

Aki nyíltan fogadott örökbe: mit kérdeztetek? Mi az, amit sajnáltok, hogy nem kérdeztetek meg?

Ha most várakozol, és készülnél a gyermek érkezésére, akkor gyere a Finisben csoportba, ahol együtt vesszük át az ismerkedéssel, összeszokással kapcsolatos helyzeteket, és a nyílt örökbefogadásról is beszélgetünk. Online, 8 óra. https://orokbe.hu/tamogato-csoportok/finisben/