Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.
Nicknév: B & R
Kik vagytok?
Huszonévesek vagyunk, 10 éve alkotunk egy párt, tavaly, 2024-ben döntöttünk úgy, hogy készen állunk a gyerekvállalásra. Évek óta az örökbefogadásra készültünk, a vér szerinti úton nem szerettünk volna elindulni, és a csecsemőkort is kizártuk. Az volt az elképzelésünk, hogy a személyiségünknél és az életvitelünknél fogva mi jobban tudnánk kapcsolódni egy nagyobbacska gyerekkel, és a terápiás szülői vonatkozásról is úgy gondoltuk, hogy tudunk vele azonosulni.
Miben vagytok mások, mint mások?
Nem igazán tudjuk differenciálni magunkat, a szakemberek visszajelzése alapján az életkorunk volt meglepő, plusz, hogy nálunk nem állt meddőség a motiváció mögött.
Ki érkezett?
2,5 éves kisfiú országos listáról, Jász-Nagykun-Szolnok megyéből. Már születésekor kiemelték, a vérszerintije nem vihette haza a kórházból, és nem is látogatta. Először csecsemőotthonba került egy rövid időre, majd pár hónappal később nevelőszülőhöz.
Mennyit vártatok?
Az alkalmassági határozattól számítva egy hónapot.
Mennyit várt a gyermek?
Egy éves kora után lett felterjesztve örökbeadásra, sose látogatták, így összesen 2,5 évet.
Miért pont ő?
Nekünk nagyon tetszett az akta alapján, feltűnt, hogy az orvosok, szakemberek milyen kedves, szeretetteljes jelzőkkel írtak róla – feltételeztük, hogy megnyerő személyiség lehet. Amikor pedig megláttuk róla a fotókat, beigazolódott a percepciónk, valahogy ráismertünk a gyerekünkre, ezt nehéz körülírni. Amúgy is aranyosnak találtuk, de valójában az volt az érzésünk, hogy passzol hozzánk, hasonlít ránk – ha ezt nem is feltétlenül a szó szoros értelmében értjük.
Miért pont ti?
Ezt nem tudjuk pontosan, 1-3 éves kor közötti gyerekre várakoztunk nemi és származási kikötés nélkül. A betegséglistán is olyan szélsőséges opciókat zártunk csak ki, amivel nincs tapasztalatunk, ami a mi képességeinken túlmutat, vagy ami valamelyikünkben zsigeri, megmagyarázhatatlan ellenérzést vált ki – nekünk a pszichológusunk nagyon sokat segített ebben is, vele együtt tisztáztuk le a listát. A gyereknek ehhez képest mindössze egy veleszületett bőrbetegsége van, amit gyakorlatilag egy hónap alatt tünetmentesíteni tudtunk.
Előttünk volt már egy kiajánlása, de ott az örökbefogadó-jelöltek nemet mondtak rá már az iratbetekintéskor. Az aktájában voltak kétesnek tűnő, nem igazolt pontok (főleg neurológiai problémák), és egy jókora korosztályától való lemaradás is, amik miatt valószínűsíthető, hogy nem akarták őt megismerni. Ezeket mi is utólag láttuk, hogy nagy részük nem megalapozott, a gyerek az aktuális környezetét tükrözte vissza, ami sajnos borzasztó destruktív volt.
A tanács, ami jól jött volna utólag:
Eldobható telefonszámot használjunk a barátkozás alatt a nevelőszülővel való kapcsolattartáshoz – ezt a tanácsot a barátkozási folyamat alatt kaptuk utólag az ottani szakembereinktől.
Sajnos a legnagyobb problémánk a folyamat alatt a gyerekünk nevelőszülőjével adódott. Titkos ügymenet ellenére nyomozásba kezdett, és kiderítette a teljes nevünket, egy régi lakcímünket, és többször is megfenyegetett, hogy a gyerek után nyúl az örökbefogadás után. Árnyalja a képet, hogy ő is korábban örökbe akarta fogadni a kisfiunkat, de a mentális állapota, a nevelési gyakorlata és az életkora miatt elutasították a kérelmét. Emiatt az egész folyamat alatt szabotált, a gyereket nem készítette fel arra, hogy örökbe megy, sőt.
Tanács tőlünk: bízzatok magatokban és a szakembereitekben, támaszkodjatok rájuk, kommunikáljatok transzparensen feléjük arról, hogy mi történik veletek, mert tudnak és fognak segíteni! Esetünkben például a gyám külön engedélyével előbb haza tudott költözni a kisfiunk, amire a megyében nincs igazán precedens, Jász-Nagykun-Szolnok ragaszkodni szokott a minimum egy hónap barátkozási időhöz.
Amint hazajött, azon vettük észre magunkat, hogy gyakorlatilag minden mozdulatát analizáljuk, amit szintén javaslunk, hogy próbáljatok elkerülni. Egyrészt nagyon fárasztó, másrészt garantáltan frusztrációhoz vezet, amit a gyerek is rögtön átvesz. Az első hetekben tényleg hasznos, ha csak sodródtok az árral.
A legnagyobb problémátok most:
A kisfiunk nyelvi késéssel küzd, amikor megismertük, szinte egyáltalán nem beszélt, néhány szóból állt mindössze a repertoárja. Ez szépen beindult, mióta itthon van, de nyilvánvalóan van még mit behoznia. A szocializáció is egy ilyen dolog, neki totál új volt, hogy pl. játszótérre megyünk; nem tudta, hogyan kellene viszonyulnia más emberekhez vagy gyerekekhez, ezt még most is tanulja.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva / ahogy a tanfolyamon tanultátok?
Ez furcsa lehet, de mi összezavarodtunk attól, hogy a gyerekkel nem tapasztaljuk azokat a típusú nehézségeket, amik az örökbefogadási élethelyzet velejárói – amikre készültünk a szakirodalom, a tanfolyam és a szemináriumok alapján. A kisfiunk az idő nagy részében teljesen “átlagos” viselkedést tanúsít, ugyanolyan dolgokat csinál, ugyanúgy reagál, mint bármilyen családban nevelkedett, vér szerinti gyerek. Nyilvánvalóan ő is átment a környezetétől való elszakadás miatti gyászfolyamaton, de nem jelentkezett nála semmilyen szélsőség.
******
Örökbe.hu 