Nagy nap a gyámhivatalban

Általános

Köszönöm a kedves támogatásokat! Ma arról a napról írok, amikor lehet menni a gyámhivatalba aláírni a papírokat, hogy hazavihetjük a gyereket. Titkos örökbefogadásnál befejeződött a barátkozás, nyíltnál pedig a szülőanya lemond a gyermekről. Ez a cikk csak sorvezető, a közvetítő szervezet fog segíteni, hogy mire kell figyelni a hivatalban. Titkos örökbefogadásnál lehet, hogy csak az örökbefogadók mennek a hivatalba, de előfordulhat, hogy ott van a gyám és az örökbefogadási tanácsadó is. Nyílt örökbefogadásnál jelen van a lemondó szülő, és jelen lehet a közvetítő szervezet képviselője is, ha a felek ebben egyetértenek. Bizonyos esetekben ez az egyetlen alkalom, mikor az örökbeadó és örökbefogadó találkozik.

Ez még nem a tényleges örökbefogadás, csak az azt megelőző “kötelező gondozásba kihelyezés” kezdete. Azaz, amikor haza lehet vinni a gyereket – a gyakorlatban többnyire aznap vagy másnap, rajta van a határozaton. Ez legalább egy hónapos, ezalatt már a családjában neveli az örökbefogadó a gyermeket, de közben meggondolhatja magát, illetve (titkos és nyílt lemondásnál, újszülött esetén) a vér szerinti szülő is visszaléphet még.

Sok örökbefogadó kérdezte, milyen papírok kellenek erre az alkalomra, és tudnak-e előre készülni.

A következő dokumentumokat kérhetik:

  • a jogerős(!) alkalmassági határozat másolata (legyen rápecsételve, hogy jogerős)
  • ha hosszabbították, a hosszabbításé is
  • a tanfolyam elvégzését igazoló bizonyítvány
  • friss háziorvosi igazolás az örökbefogadóról
  • friss születési és házassági anyakönyvi kivonatok az örökbefogadóktól
  • friss jövedelemigazolás az örökbefogadók munkahelyétől
  • egy hónapnál nem régebbi környezettanulmány az örökbefogadó lakásáról
  • igazolás a gyerek egészségi állapotáról, újszülöttnél ezt a kórház adja ki (a szülőanya viszi)
  • nyíltnál: a gyerek születési anyakönyi kivonata (a szülőanya viszi)
  • és persze személyazonosságot igazoló iratok.

Ez soknak hangzik, de nem kell minden esetben mindenkinek mindet benyújtani. Más kell a nyíltnál, más a titkosnál, néhány irat elvileg csak a tényleges örökbefogadáshoz szükséges, de van olyan hivatal, ahol már a kihelyezéshez bekérik ezeket is. Titkosnál általában a Tegyesz elküldi az iratokat a gyámhivatalnak. Az anyakönyvi kivonatokat le tudják tölteni egy elektronikus felületről a hivatalok, már ha fel van oda töltve az illetőé, ez még nem minden esetben történt meg. Meg kell kérdezni a konkrét hivataltól, mire van ténylegesen szükség. Ebből sajnos az is következik, hogy nem igazán lehet előre készülni, legalábbis hónapokra nem, már tudni kell, hogy milyen típusú ügy lesz és melyik gyámhivatalban.

Ha a nagy napon nincs meg minden irat, akkor az is lehetséges, hogy a gyámhivatal bekéri ezeket, és a kihelyezés csak akkor indul, ha minden papír összeállt. A gyakorlatban általában az utolsó napokban rohangálnak az örökbefogadók, hogy a gyámhivatal után ténylegesen hazavihessék a gyereket. Ami sokat lendít az ügyön: ha nyilatkozattételre már úgy mennek, hogy a Tegyesz készített friss környezettanulmányt. Ha ez nincs meg, akkor a gyámhivatal majd kivonul ellenőrizni a lakást.

palfi_eniko_6_eves_igazgyongy_ami

A kihelyezésnél rögtön nyilatkozni kell néhány fontos kérdésben:

  • Milyen vezetéknevet fog viselni a gyermek? (Ugyan erről elvileg a házasságkötésnél is nyilatkozni kellett, de itt is újra megkérdezik).
  • Mi lesz a keresztneve a gyermeknek? Az új Ptk. szerint csak “igen indokolt esetben” engedélyezheti a gyámhivatal az utónév megváltoztatását. A gyakorlatban még senkinek nem volt ebből problémája. Ha az egyik eredeti keresztnevet megtartják az örökbefogadók, azt pedig biztosan elfogadják.
  • Mi legyen a gyermek lakcíme? (Ha a szülők különböző lakcímen vannak bejelentve.)
  • Ha egyedülálló az örökbefogadó: kér-e képzelt apát, és mik legyenek az adatai?
  • Melyik szervezettől és milyen időre kéri a család az utánkövetést az örökbefogadás után? Az utánkövetés egy évre kötelező (két alkalom/év), és legfeljebb öt évre lehet kérni. Jelenleg a megyei Tegyeszek mellett az Ágacska Alapítvány, a Gólyahír Egyesület és a Fészek Alapítvány végez ilyet, később várhatóan más szervezetek is bekapcsolódnak.

A megbeszélés végén pedig egyeztetnek egy másik időpontot a gyámhivatalban. Titkosnál ez legalább egy hónappal később van, nyíltnál nem előbb, mint ahogy hathetes lesz a baba, ekkor véglegesítik az örökbefogadást. Erre már az örökbeadónak nem kell mennie, csak az örökbefogadóknak.

A gondozásba kihelyező kapott határozat nagyon fontos. Még a gyerek régi neve szerepel benne, de ezzel lehet igazolni, milyen jogcímen és mikortól tartózkodik a családban a gyerek. Ezzel lehet igényelni a juttatásokat is (gyes, gyed, családi pótlék, adókedvezmény), a kihelyezés dátumától jár minden (még ha később is igényeli meg a szülő).

A kötelező gondozásba kihelyezés nem szükséges, ha az örökbefogadó már legalább egy éve neveli a háztartásában a gyereket (például nevelőszülőként).

Sok család, így mi is a kihelyezés (és nem a tényleges örökbefogadás) dátumától számítjuk, hogy a családba érkezett a gyerek, ezt a napot ünnepeljük.

Zsolti két éve nálunk (25).JPG

Két évvel a nagy nap után

Nálatok hogy zajlott ez a nap? Milyen iratokra volt szükség?

Reklámok

73 responses »

  1. hiánypótló cikk! nekünk rengeteg telefonálgatásunkba került mire ezeket kiderítettük, ráadásul mindenütt úgy kezeltek minket mintha ezeket tudnunk kellene… köszönjük!

    Kedvelés

  2. Nàlunk friss orvosi igazolàs nem kellett a többi igen.Màr a kihelyezésig be kellett őket szerezni.Így felsorolva tényleg soknak tűnik de nem volt szàmunkra nagy teher.Vagy túl izgatottak voltunk a pici miatt így nem tűnt fel 🙂 Egy hónap letelte utàn a véglegesítésre vittük magunkkal a kislànyunkat is.Képeket is készítettünk az alàíràsról és az ügyintézővel is készült közös kép.

    Kedvelés

  3. De jó lett volna mindez három évvel ezelőtt nekünk! Nagy segítséget nyújtottál mindenkinek, aki ez előtt a lépés előtt áll.

    Kedvelés

  4. Jól összefoglaltad, De, mint írtad is, az egységes szabályozás ellenére gyámhivatala válogatja, hogy mit kér. Nálunk pl nagyon belerondított a nyári szabadságolás és az, hogy épp sok “kórházas baba” volt, akik elsőbbséget élveznek, így jól elhúzódott a barátkozás, ugyanakkor a felsorolt dokumentumok közül csak az anyakönyvek és a jövedelemigazolások kellettek!

    Annyival egészíteném ki az írásodat, hogy aki külföldön született az készüljön arra, hogy az anyakönyve nem hipp-hopp lesz meg!!!! Ezt korábban a bevándorlási hivatal intézte, egyszerűen írtunk egy levelet, csatoltam az illetékbélyeget és postafordultával küldték is Azonban a polgárbarát ügyintézés érdekében 2015. április 1-től átkerült a Bp Főv. Kormányhivatalához (segítségként a link, ahol lehet tájékozódni: http://www.bmbah.hu/index.php?option=com_k2&view=item&layout=item&id=35&Itemid=391&lang=hu#hazai_anyaknyvezs). Na ez az a hivatal, amit nem lehet sem telefonon, sem e-mailben elérni. Anyakönyvet lehet kérni postán vagy személyesen. Nyilván a legegyszerűbb, ha személyesen elmegy az ember (ha nem 200 km-re lakik, és egyedül van a már meglévő és az épp barátkozó gyerekével, mint én, és akinek kell az anyakönyve (férj) meg külföldön), amire hetente egyszer, egy délelőtt van lehetőség. Én postán (ajánlott, tértivevényes) küldtem el a kérelmet az illetékbélyeggel együtt már a barátkozás első napjaiban, nem is sejtve, hogy ez még így is késő….. 2 hét elteltével már kezdtem aggódni (5 napos az ügyintézési határidő). Próbáltam telefonon elérni őket, nem lehet, e-mailre nem válaszolnak, ügyfélfogadási időben ki se csöng a telefon… már 1 hét sem volt a nagy napig, és nem vagyok egy levélírogató, de kénytelen voltam 5 hét!!!! elteltével e-mailt írni a Kormányhivatal vezetőjének, hogy mégis mire várnak… kb. 1 óra múlva felhívott az ügyintéző, hogy aznap postára adja……szóval akinek onnan kell az anyakönyv, az álljon rá az ügyre, mert nem megy simán!

    A titkosságról meg annyi, hogy a gyerek a régi nevén van a határozaton, személyes adatai között pedig az anyja (vér szerinti) van feltüntetve, majd kézhez kapják a szülők az gyermek eü kiskönyvét, benne a korábbi lakcímével (utca házszám is!), anya neve és mobiltelefonszáma!!!!! (ezeknek az eltüntetését úgy lehet megoldani, hogy a nyomtatványboltban vesz az ember egy másikat és a borítólapot, valamint az első lapot egyszerűen kicseréli… nem szabályos, a védőnő szólt is érte, hogy ezt nem lehet, de a gyerekorvosunk mondta neki, hogy ő javasolta, mivel adatot áthúzni, átfirkálni sem szabad, ugyanakkor ez a kezébe kerül a gyereknek, hiszen kell ez sokáig, így nem maradhatott)

    Kedvelés

    • Igen, és aki külföldön házasodott, az is hasonlóra számíthat.

      A titkos örökbefogadás csak az örökbeadó felé titkos, ő nem tudhatja meg, hova került a gyerek. Az utóbbi években még mindenki megtudta a vér szerinti szülők nevét, aki titkosan fogadott örökbe az ismeretségi körömben.

      Kedvelés

      • persze, nyilván az, hogy titkos, nem azt jelenti, hogy mi örökbefogadók nem tudunk meg alap adatokat, de az, hogy legalább a címét, telefonszámát nem satírozták ki, az nekem furcsa volt.

        Kedvelés

    • Jaj, de jó, hogy nemcsak én “hamisítottam” kiskönyvet ilyen módon! Nálunk is a védőnő kifogásolta (elég lenne csak ízlésesen áthúzni, anyuka), de kategorikusan kijelentettem, hogy nem engedem, hogy a gyerek 18 éves koráig úton-útfélen iskolai védőnőknek kelljen nagyarázkodnia. A gyámhivatalhoz annyit, hogy hatalmas segítség az előrelátó öf tanácsadó, ha 400 km-rel arrébb van a gyermek. Bár az fura volt, hogy a férjem háziorvosa 5000, az enyém 0 ft-ot kért az igazolásért. A végleges nyilatkozatért mi nem utaztunk vissza, a megyeszékhelyen intéztük (200 km oda-vissza így is, de legalább nem 800), és ezen akciónk pontosan hat héttel hosszabbította meg az ügyintézést, ami több, mint fél év lett végül. Még valami: A mi értő kormányablakunk nem fogadta el az ideiglenes kihelyezést, csak a véglegeset. Így gyed és csp nélkül voltam otthon több, mint 4 hónapig. Mi már utánkövetettek vagyunk, így, amikor az öf tanácsadónk rákérdezett, mi volt a legnehezebb a folyamatban, kórusban mondtuk: AZ ADMINISZTRÁCIÓ, mindezt kb. az egyetlen embernek, aki kompetens és értő szakember volt az egész folyamat alatt😊

      Kedvelés

      • Ez az orvosi kiskönyv? Nálunk ez is tök kétféle módon zajlott: Makón a kórházban azonnal megkérdezték, hogy Iza új nevét és adatait írják-e be és mivel kértem, így is tettek. Irtó rendesek voltak a kórházban velünk is meg Izával is.
        Ellenben Nyíregyházán hiába kértem, juszt is ráírták az eredeti nevet és minden adatot. Én nem vettem bele új lapot, csak fehér vinnyettával többször átragasztottam. De abból volt gond, hogy elfelejtettem a TAJ-t is javítani, így írtak fel Vincének erre receptet és aztán ott álltam a gyógyszertában, amikor mondták, hogy ez nem érvényes (öröm az ürömben, hogy ezt tudta a gép, tehát a rendszer sikeresen működött) és nem tudtam, hogy hogy lehet a dolog. Végül rájöttem és akkor javítottam a számot is a kiskönyvben. Elhiszem, hogy szabályellenes, hogy a makói kórházban az új nevet írták rá (a taj számot meg talán kihagyták, hogy majd írjuk be később), de sokkal emberibb, mint a szigorú vonalas rendszer.

        Kedvelés

      • Jelentem én is leragasztással hamisítottam a kiskönyvet, de én védőnői utasításra:-)
        Amúgy az iskolában úgy szedik be a kiskönyveket, hogy a tanító néniknek kell adni, és napokig ott álltak a kiskönyvek a tanteremben a tanári asztalon, amíg csak be nem adta mindenki, az nézett bele, aki csak akart. Onnantól, hogy a gyerek iskolás, teljesen kontrolálhatatlan hány kézen megy keresztül az oltási könyv.

        Kedvelés

        • Erről van szó, miért is kellene látnia boldog boldogtalannak, hogy milyen néven született a lányom, a többi adatról meg ne is beszéljünk (mobilszám!!! a vér szerintihez….) ezt még a lányunk se kell tudja, nemhogy más. A leragasztásról annyit, hogy ismerősöm örökbefogadott lánya bevitte az iskolába az eükönyvét valamilyen oltás miatt, ahol pont a barátnő dumálta rá, hogy szedjék már le, nézzék már meg az eredeti nevét, holott addig a kislánynak ez eszébe se jutott.

          Kedvelés

          • Már úgy értve, hogy ha tudom a szülőanya nevét, akkor átadom ezt az információt a gyereknek, és tudja, hogy engem bármikor kérdezhet, nem kell ragasztgatásokban kutakodnia…
            (Zsolti már tudja.)

            Kedvelés

            • Igen, igazad van. De ezt neki mondjuk el, nem másnak. Azt, hogy ő ezt az információt kivel akarja majd megosztani, ő eldönti, de ez legyen az ő döntése és ne egy kényszer, mert benne van. pl a kiskönyvében.
              Mi még nem tartunk itt, mivel még csak 2,5 éves, de számomra ezek az adatok még kérdésesek (szülőanya neve különösen), hogy mit mikor mondjunk el. Mert azt már tudja, hogy ő egy másik néni hasából született, a lifebookjából azt is tudni fogja, hogy őt korábban nem így hívták (1. szülinapi tortán a nevelőszülőnél rajta a születési keresztnév), de kihagytam pl. a lifebookból a vér szerinti anyja fényképét, bár hívattam elő többet is, azokat egy dobozba tettem, egyelőre nem akarom megmutatni neki. A szülőanyja nevét meg azért nem gondolom, hogy kellene tudnia, mert a manapság csak beütöd a facebook keresőjébe és már látod is (ahogy látom is, vannak olyan hetek, amikor naponta ránézek az oldalára, látom, hogy mi van vele, napi szintem posztol szelfiket, itt volt buli, ott volt buli stb. nem akarom, hogy ezt a lányom is lássa), üzenhetsz neki… nem akarom, nem merem…

              Kedvelés

            • A leragasztott kiskönyvtől rugaszkodjunk el, én is szerencsétlennek találom. A Facebookra 13 éves kortól lehet regisztrálni, addig eltitkolod előle a szülőanya nevét? És ha megkérdezi, mi volt a neve? Nálunk ez már téma 4 évesen.
              A fényképről meg tényleg nem értem, milyen trauma érné a gyereket.

              Ha a gyerek megtapasztalja, hogy vannak információk, amiket te tudsz, de eltitkolsz előle, akkor nem tőled fog kérdezni, hanem esetleg a hátad mögött kutakodik. És nem meséli el. Én jobban hiszek abban, hogy együtt haladjunk ezen az úton, ha a gyerek kicsi, akkor a szülőnek is van ideje felkészülni.

              A Facebook ma komoly kihívás, de talán jobb felkészülni, együtt megnézni azt a profilt, és akkor lehet hozzá magyarázatot fűzni, hogy van, aki túl fiatal, éretlen a gyermekvállalásra, ezért nem ő neveli, de milyen szerencse, hogy hozzátok került…

              Kedvelés

            • Nálunk pontosan tudta már az örökbefogadása előtt a kisfiunk, hogy mi a vér szerinti anyja neve, nyilván a saját örökbefogadása előtti nevét is, meg emlékszik a vér szerinti féltesója nevére is (még a vezetéknevére is), ott volt a védőnőnél is velem, amikor valami szabályos megoldást kértem a névváltozások miatt, pont a védőnő volt az, aki a ragasztásos módszert javasolta. De ezt sem a gyerek tudta nélkül csináltuk. Ő egyre inkább ragaszkodik hozzá, hogy csak annak beszéljen az örökbefogadásáról, akinek ő akar.
              Nekünk a lifebook-ban több fényképünk is van a szülőanyáról és a kistesóról is (a nevelőszülő készítette), a napló a gyerekszobában van, bármikor hozzáférhető. Ugyanakkor így ahogy írod Zsuzsa, inkább engem szokott kérni, hogy együtt nézegessünk és bár már tud olvasni, azt kéri, hogy én olvassam fel. Volt olyan is, amikor kifejezetten azt kérte, hogy nézzük meg együtt a szülőanyját, aztán azt mondta, hogy ő nem is így emlékszik rá. Akkor javasoltam neki, hogy rajzolja le akkor ő, már több rajzot is készített róla és ezek is benne vannak a naplójában. (Rólam is, meg apáról is készített már sok képet a naplójába, függetlenül attól, hogy sok fényképünk van.) Szerintem nincsen ezzel semmi gond. Most, hogy az FB kukucsolás szóba jött, olyan furcsa, mert régebben én is rettegtem ettől (nálunk is fenn van a vér szerinti anya, sok-sok megosztással), de most már nem. Én is pont így képzelem el Zsuzsa, ahogy te, ha majd fel akar menni 13 évesen, és meg akarja keresni, mellé ülök akkor is, és már múlóban vannak az ezzel kapcsolatos félelmeim.

              Kedvelés

          • Igazából nem az a gond, hogy látja a saját korábbi nevét, mert azt tudja. Inkább az a baj, hogy ezzel elveszíti azt a jogát a döntéshez, hogy kit akar beavatni az örökbefogadásába és kit nem. Ráadásul szerintem ha be is avat valakit, azt már nem biztos, hogy az orrára akarja kötni, hogy mi volt az ő neve korábban vagy hogy hívják a szülőanyját. Szóval igen, nem szerencsés, hogy ország-világ szeme elé kerül, miközben elvileg az örökebfogadás tényét törvényileg nem kötelező senkivel tudatni. Sőt, azt hiszem kifejezetten nem szabad jelölni sehol. De ez maga egy jel, mondhatni a gyerek “személyi igazolványában”.

            Kedvelés

          • Ezt én se értem, miért olyan nagy gond, hogy megtudja a születési nevét, és akkor mi van? Bár azt a szempontot megértem, hogy ne kelljen magyarázkodnia. Amúgy én is éppen most szerkesztgetem a gyerek lifebookját, és azt tervezem, beleírom a szülőanya keresztnevét. Amúgy annak kifejezetten örülök, hogy elég sok adatot “kiszivárogtatott’ a tegyesz, nyilván szabálytalanul, a vérszerinti családjáról, mert ha majd kérdez és keresni akar, akkor lesz infóm. Én nagy híve vagyok az átláthatóságnak, eléggé gáznak érzem, ha a gyereknek illegálkodni kell, hogy saját magáról megtudjon valami “titkot”.

            Kedvelés

  5. Nálunk az első örökbefogadásnál (három éve, országos listán) már a barátkozás kezdetére be kellett nyújtani mindent, anyakönyvi kivonatok, háziorvosi is kellett, és akkor még a gyámhivatal készítette a környezettanulmányt.
    Tavaly már csak a Tegyesztől kelltt környezettanulmány, amit odafaxoltak a gyámhivatalnak, nem volt vele dolgunk. Ja és friss jövedelemigazolás (elég volt a férjemtől).
    Első alkalommal ott volt az öf. tanácsadó és az eseti gyám. Tavaly csak mi, bár így is betöltöttük a pici szobát számos gyerekünkkel, végül a hivatal vezetője öltöztette be őket a sok téli cuccba. És irány az új élet! 🙂

    Kedvelés

  6. Életem két legszebb napja!

    Nagyon függ a hivataltól minden, főleg az ügyintézőtől. Nekünk Ágnes a Fészek Alapítványtól mindenben segített. A makói gyámhivatalról csak a legjobbakat tudom elmondani! Példaértékű volt minden, ahogy ott zajlott. A tiszalöki ezzel szemben nem volt olyan felkészült és az ügyintéző sem volt igazán együttérző. Volt, amit elkevert (háziorvosi igazolás) és újra bekért, de végülis tök mindegy, mert a végeredmény volt a lényeg és az ugyanaz volt mindkét esetben: babánk lett. Szokták mondani, hogy jajj, mennyi mindent kell csináni az örökbefogadáshoz. Én úgy vagyok vele, hogy a terhesgondozás és egyéb vizsgálatok ugyanezt az időt elveszik, csak más eloszlásban.
    Az egyetlen, ami számomra fura, a képzelt apa. Ez mit jelent? És nem szakszerűtlen egy kitalált embert apaként említeni, miközben az örökbefogadásról meg beszélni kell a gyerekkel? Vagy ez mást jelent?

    Kedvelés

  7. Nekünk összesen háromszor kellett bemennünk a gyámhivatalba, de nem nevezném a legszebb napoknak. Először még a barátkozás ideje alatt kaptunk egy levelet, amiben megjelölték, hogy mikor kell bemennünk és pontosan felsorolták, hogy milyen dokumentumokat kell bevinnünk (pl az orvosi igazoláshoz a kitöltendő papírt ők küldték). Minden papírt be tudtunk vinni, amit kértek, illetve a találkozó után a gyámhivatalból egyenesen hoztuk a hölgyet autóval, hogy végezze el a környezettanulmányt. (Hiába volt friss tegyeszes körink , a hölgy ragaszkodott hozzá, hogy saját szemével lássa, hogy megfelelőek-e a körülmények. Erre egyébként így utólag azt mondom, hogy nem baj, hiszen mégiscsak egy gyerek sorsáról döntenek, nem árt az óvatosság, de akkor felesleges macerának éreztem.) Amikor kérdeztem, hogy ezek után, hogy minden papírt prezentáltunk, mikorra lesz meg a kihelyező határozat, a ket. szerinti határidőkről kezdett beszélni, már nem emlékszem, hogy 21 vagy hány nap, mert én akkor éveknek éreztem. Nagyon idegesek voltunk, mert akkor mi már a barátkozás során abban a stádiumban voltunk, hogy a gyerek már nagyon szeretett volna hozzánk költözni, nem értette, hogy mi az a papír, amire várnunk kell, sírt a telefonba, hogy „nekem mindig csak megígérik, aztán meg nem teljesül”. És még csak annyit sem tudtunk neki mondani, hogy pontosan hányat kell még aludni a nevelőszülőnél. A gyerekpszichológus is próbált a gyámhivatal lelkére beszélni, magyarázta, hogy a gyereknek most már nagyon fontos lenne mielőbb hozzánk költözni ket határidők ide vagy oda, egyébként is határidőn belül lehet lenni, csak kívül nem. Végül nem tudom, hogy a környezettanulmány vagy a pszichológus hatott rá vagy így együtt minden, de pár nap múlva, mikor nem is számítottam rá, csörgött a telefon, hogy mehetek, kész van az ideiglenes kihelyező határozat. Szinte röpültem, rápecsételte, hogy jogerős, vittük a nevelőszülőnek is az ő példányát, rohantunk a gyerekért, közben még süteményeket, meg üdítőket vásároltunk, a nevelőszülő meg feldíszítette lufikkal, lampionokkal a házukat a búcsúzó délutánra. Aznap reggel mikor felébredtem, még fogalmam sem volt róla, hogy este már együtt fogunk lefeküdni a gyerekkel, olyan fáradtan, hogy az esti mese közben jól elaludtunk:-)
    A harmadik gyámhivatalos találkozónk már a végleges örökbefogadáskor volt, akkor már a gyerekkel együtt mentünk nagy boldogan. Ez a találkozás már nagyon jó hangulatú volt, mély nyomokat hagyott a gyerekben is. Mivel a gyámhivatal a polgármesteri hivatalban van, valahogy a gyerekben az maradt meg, hogy a gyámhivatali ügyintéző a polgármester, aki egy nagyon fontos ember, hiszen ő döntött a sorsáról. Azóta is, ha szerepjátékot játszik vagy a pszichodrámán is folyton becsempészte valahogy a játékba , hogy legyen egy polgármester, most a legújabb film forgatókönyvében is van egy polgármester, szóval mély benyomást gyakorolt rá ez a gyámhivatali találkozó. Ja, és a polgármester szerepét kizárólag nő játszhatja:-)

    Kedvelés

  8. Mi Miskolcon fogadtunk örökbe. A gyámhivatal bekérte az anyakönyvi kivonatokat, azt nem kellett vinni. A szülőanya hozta a gyerek lakcím kártyáját (ez kellett), ezért a gyámhivatal előtt a közvetítő szervezet elvitte az anyát az önkormányzathoz a papírokért. Mi a jogerős határozatot nem vittük, hiánypótlásként nyújtottuk be. Kereseti igazolás kellett, 30 napnál nem rgebbi. Gyámügyre nem kellett vinni környezet tanulmányt, az csak a 6 hét letelte után kellett a végleges örökbefogadásnál (Ez Pesten volt). Orvosi igazolás nem kellett, csak a gyerektől. Mi a gyámhivatal előtt találkoztunk a szervezettel és az anyával, ott beszélgettünk kicsit, majd bementünk, aláírtuk a papírokat, utána az anya ment haza, mi meg mentünk a 3 napos gyerekünkhöz a kórházba. Másnap már hazavihettük őt. 🙂

    Kedvelés

    • Kellett születési anyakönyvi kivonat, jogerős határozat, ÚJ környezettanulmány, orvosi igazolás. Miskolcon voltunk 😃😃😃, de nem újszülöttet fogadtunk örökbe.

      Kedvelés

      • persze, kellettek az anyakönyvi kivonatok, de nem nekünk kellett vinni, hanem a gyámügyes kérte be. egyébként nagyon kedvesek és flexibilisek voltak. Amit konkrétan vittünk a kezünkben, az a határozat, a kereseti, a tanfolyam igazolása, személyes okiratok. Lehet orvosi is kellett, nem emlékszem, épp sokkos állapotban voltam :)))) Az életadó hozta a gyerek papírjait. A családgondozó a 6 hét letelte után küldte a környezettanulmányt Miskolcra.

        Kedvelés

    • Mi is ott fogadtunk orokbe, az ugyintezok szuper kedvesek voltak (mi kicsit bonyokultak voltunk). Vittunk nekik csokit, de nem fogadhattak el. Orok halank az ovek!

      Kedvelés

  9. Én úgy emlékszem az anyakönyvi papírjainkat elküldtük e-mailen, ezek alapján a tényleg nagyon segítőkész gyámügyes lekérte a papírjainkat. A friss orvosi igazolást, csak a végleges öf-i határozathoz kérték, a kihelyezőnél, csak szóltak, hogy intézzük azt is, környezettanulmány volt, meg az alkalmassági határozatot vittük (mondjuk mi vittünk mindent, biztos ami biztos alapon). Titkos öf. volt, vérszertinivel nem találkoztunk, így kb. 45 perc alatt megvolt minden papír. Mi is mentünk aztán gyorsan a szupermarketbe csoki, kávé, ez az a kórházi dolgozóknak, aztán, fél nap a kórházban, mire minden papírja elkészült a kislányunknak. Tőlünk, ott még egyszer elkérték a hivatalos friss kihelyező határozatot, aztán már mehettünk is haza. 🙂

    Kedvelés

  10. AZ eü. kiskönyvet mi “elveszítettük”. Egyébként a saját édesanyám valóban elvesztte az enyémet több, mint 30 éve, és a védőnő simán pótolta. Természetesen az eredeti pecsétek nem lesznek benne, de a védőoltások időpontját be lehet vezetni. Annyira azért nem hivatalos okirat… Mi vettünk egy vadiújat a nyomtatványboltban, néhány dolgot a védőnő átvezetett az előzőből. Nem a gyerek előtt titok, de tényleg nem kell fűnek-fának rákérdeznie, hogy miért van több neve a gyereknek.

    Kedvelés

  11. Ez elég fura, hogy mindenhol máshogy működik (pedig tv., rendelet szabályozza ezt is, mint annyi mindent, ami nem működik). Nálunk a kihelyezőhöz a jegyzőkönyvet Bp-en vették fel, ezen volt ott a szülőanya, a közvetítő szervezet, meg mi (mivel nyílt öf). Előzőleg e-mailben elküldtük az okmányokat, hogy avval ne kelljen bíbelődni, és mindent kellett vinni: születési akk., házassági akk., jövedelemigazolások, környezettanulmány, orvosi – ezek mind frissek, alkalmassági, tanfolyami igazoló – másolatok, szülőanya hozta baba születési akk.át, közvetítő hozta működési engedélyét, kórház küldte faxon a baba orvosi igazolását. Pedig, valóban egy csomó mindent a gyámhivatalnak kéne hivatalból lekérni. Mi Zalában kötöttünk házasságot, én ott is születtem, férjem Fejérben született, Bács m.iek vagyunk, szóval szaladt a család apraja-nagyja beszerező körútra.
    Aztán ebből a jkv-ből 15 napjuk van határozatot hozni, 6 hetesnél fiatalabb gyermek esetében 8 nap. Mi azt hittük, mivel ellenérdekű fél nincs, fellebbezésről mindenki lemondott, hogy nyomban megkapjuk a határozatot, de azt csak két nap múlva vehettük át. Avval mehettünk a kórházba. És bódottá!

    Kedvelés

  12. Nálunk az ügyintézések (átszervezés miatt) több helyen zajlott. Az első helyen vittük a határozatot, tanfolyam elvégzéséről az igazolást, anyakönyvi kivonatokat (születési, házassági). Jövedelem igazolást másnap faxoltuk – hogy mi a gyerekhez mehessünk, az ügy meg intéződjön.Friss környezettanulmányt a “családtámogatónk” telefonos egyeztetés után küldte a gyámhivatalnak. Orvosi papírra nem emlékszem, h kellett-e.
    Második helyen már minden lassabban ment. Miután hozzájuk szerveződött az ügy 2 hónapig költöztek, majd minden papírt újra kértek természetesen újra frisset. Anyakönyvi kivonat eredetiben bemutatva nem volt jó, bekérték a hivataloktól – F megyétől 3 hét alatt érkezett meg. Hetente telfonáltam, hátha gyorsabban megy az ügy. Válasz: “Jó helyen van a gyerek, nem? Akkor ne idegeskedjen”. 5 hónap után lett új anyakönyvünk – repültünk érte egy 3. városba.
    Orvosi kiskönyv: védőnő mondta, ha meglesz az új anyakönyv vigyem be a kiskönyvet és szépen mindent átmásolt egy újba. Ne kelljen minduntalan magyarázkodnia a gyereknek akkor is ha nem akar.

    Kedvelés

  13. mi is állunk már a sorban:)
    nekem ijesztő ez a facebook…szerintem én úgy fogom csinálni, hogy a keresztnevét az anyának megmondom a gyereknek, de a vezetéknévvel várnék. A gyerek saját eredeti vezetéknevét elmondanám, és akkor ilyen vezetéknéven hívnánk a szülőanyát is (vagy eleve így szokott lenni, hogy ugyanaz a gyerek és a szülőanya vezetékneve?). Szerintem ugyanúgy, ahogy azt mondják, hogy a gyerek jó, ha már elér egy bizonyos kort (ideális esetben túl van a lelkileg igen labilis kamaszkoron), egy bizonyos érzelmi fejlettségi szintet, stabilitást mikor a megkeresésre kerül a sor, ugyanígy a facebookos kukucskálás sem való neki még előtte. Sőt, az talán még rosszabb is, mint a személyes találkozás – szerintem. Simán lehetnek ott igen felkavaró tartalmak, családi információk, amik a kamasz lelkének még nagyon nem valók. És majd mikor megkeressük közösen a szülőanyát, akkor sem a facebookon keresztül fogjuk megkeresni, hanem majd a személyes találkozás után, ha a gyerek akarja, akkor ő majd megkeresi.

    Kedvelés

    • Én is így gondolkozom, hogy egy életkorig keresztnév és fénykép az, amit ő is megkap.

      Én simán felvállalom azt a döntést, hogy megmondom, hogy pl 16 évesen minden adatot megkapsz majd, addig ezeket. Ha a gyerek kutakodik és rátalál erre arra, akkor meg ha a családi légkörben benne van, az, hogy mindenki csinálhat rossz lépéseket, hozhat rossz döntéseket, ami nem szerencsés ugyan, de nem a világvége jön el ilyenkor, hanem némi komoly átbeszélése a dolgoknak – azaz ha nem retteg a gyerek a szülőtől, akkor a hülyeségeit is bevallja majd, remélem. Egyik barátnőm fiai ilyenek, nagyon szépen nevelik őket. Pl amikor életében először leitta síkrészegre magát a nagykamasz srác, és felhívta őket, hogy szerinte a keletinél van, de nem talál haza annyira sok alkoholt ivott, érte mentek, és azután, a macskajaj elmúltával: csak komolyan (de nem megfélelmlítően) beszélgettek az alkoholról… A barátnőm mondta, hogy milyen jó, hogy a srác nem félt telózni nekik, és nem az lett, hogy félkómában a keleti pályaudvaron töltötte a hajnalt, hanem biztonságban otthon.

      (Egyik ismerősöm 9 éves gyereke és osztálytársai is fenn vannak a fészbukon, ott a szülő azért döntött úgy, hogy mehet a gyerek is, mert jobb, akkor már ha mindig együtt csinálják, mintha tiltja, és a gyerek esetleg titokban lépne be valahogy (a szülőnél van a jelszó, és együtt mennek fel és le mindig). Igen ám, de nem mindegyik szülő foglalkozik ezzel, hogy ellenőrzések, letiltások…stb, és okostelója sokaknak van, a fészen meg az és úgy regisztrál és akkor amikor csak akar hamis profillal, ha csak egy otárs mobilját-szgépét nem ellenőrzi a szülő, a többekkel együtt a gyerekek ott azt néznek meg amit csak akarnak.)

      Kedvelés

      • iildiii, ha a vezetéknevet 16 éves korig titkolod, akkor az esetleges durvább részleteket majd 32 évesen mondod el neki?
        14 éves kortól már mehet a gyámhivatalba érdeklődni.
        És 16 évesen már fütyül a szülőre. 8-10 éves korig lehet egy gyerekre hatni, addig lehet bizalmat kiépíteni.

        Szerintem az, hogy együtt megnézzük a Facebookon a szülőt, adott esetben segíthet pár évvel eltolni, hogy egy esetleg traumatikus személyes találkozót követeljen a gyerek.

        Kedvelés

        • pont egyszerre írtunk, de pont azt válaszoltam volna, amit veled egyszerre pötyögtem be. semmit nem titkolnék el amúgy. 14 évesen még én is kellek azért a gyámhivatalhoz amúgy, ugye? én, ha magamból indulok ki, 14 évesen még éretlen lettem volna a nagyon konkrét infókhoz, de persze, ha ő egy érettebb gyerek lesz, akkor a 16-ról levihető a korhatár, addig meg folyamatosan, mindig életkornak megfelelően.

          durvább infót pl úgy mondanék el, egész pici gyerekkortól, 2-3 évestő is, hogy pl. drogra-gyógyszerre: a vsz anyuka sokat félt, és nem találta az élete jó megoldásait erre, és sajnos azt az utat választotta-választja, hogy olyan anyagokat eszik-iszik, amik álmossá (bódulttá-elkábulttá) teszik, hogy ezeket a nehézségeket könnyebben kibírja. emiatt nem tudja jól vinni a napjait, és valószínűleg sok nehézsége is van. de nem mutatnék erről konkrét képeket a konkrét szülőről (de pl az utcán, ha látunk valaki ilyesvalakit, akkor mondhatom, hogy valószínűleg ő is így élhet, ha pedig tudom, hogy így él, akkor nem feltételesben mondanám. persze nagyon sok függ attól, hogy mit csinál, hogy él a vsz.

          “Szerintem az, hogy együtt megnézzük a Facebookon a szülőt, adott esetben segíthet pár évvel eltolni, hogy egy esetleg traumatikus személyes találkozót követeljen a gyerek.”
          ezt én is így gondolom, de csak a (12-14-) 16 életév után.

          Kedvelés

        • Szerintem nem jó szó erre az, hogy “titkolom” (bár tudom, Ilditől kérdezted)…én úgy képzelem, hogy ha előjön majd ez a téma, akkor megbeszéljük, hogy ha majd kellően nagy lesz, akkor majd megpróbálunk minden infót együtt kideríteni, és együtt megkeressük a vérszerintit. És próbálnám nagyon sok szeretettel felkészíteni arra, amivel akkor találkozhat – de nem feltétlen kisgyerek korától kezdve, sőt, hanem a megkeresés előtti időkben. Persze már kisebb korában is beszélgetnénk róla, ha előjön a téma, de akkor inkább általánosabban, és számára elfogadható magyarázatokat adnék. Azt hiszem, hogy az igazán “durva részletekhez” mindenképp kell kellő érettség. Én azt gondolom, hogy nem attól lesz egy gyerek jól felkészítve a világ nehézségeire, ha már kicsi korától kezdve ebbe nő bele, hanem attól, ha minél nagyobb szeretet és biztonság veszi körül, és akkor a már megerősödött lelkének könnyebb lesz szembesülni a nehézségekkel. És persze nyilván ez nem vonatkozhat az örökbefogadás tényére, az nem kérdés, hogy azt tudnia kell már a kezdetektől, de szerintem ha vannak a vsz-i szülei történetének igazán durva múltbéli/jelenbéli eseményei, abba nem kell “belenőnie”, azt csak nagyon óvatosan, megfontoltan adagolnám, mindig az aktuális érzelmi állapotát és érettségét figyelembe véve. A facebook…biztos van olyan helyzet, hogy épp a facebookos nézegetés segít, de ugyanígy lehet az is – és én inkább ezt gondolnám gyakoribbnak -, hogy pont az ott látott tartalom okoz hatalmas traumát egy annak elviselésére még nem érett gyerekben. Nem véletlen az sem, hogy az a szakmai vélemény, hogy a megkeresés se legyen hamarabb….szerintem ez sem feltétlenül lájtosabb. Az sem mellékes, hogy mikor a megkeresés megtörténik, akkor az örökbeadó erre fel tud készülni, és szerintem neki is joga van hozzá, hogy olyan infókat és úgy osszon meg a gyerekkel, amit ő gondol…nem biztos, hogy az fb-re feltett tartalmakat ő megmutatná a gyereknek, sőt.
          Az is nagy kérdés egyébként, hogy mennyire jó örökbefogadóként időről időre nézegetni az örökbeadót a neten…nem tudom, nekem ezzel kapcsolatban is vannak fura érzéseim. És nem arra gondolok, hogy az ember kinyomtat 1-2 fotót, hogy meglegyen. Hanem arra, hogy valahogy ezt nem érzem “etikusnak” (eleve nem gondolom etikusnak olyanok lapjait nézegetni, akik nem az ismerőseim, mert azt gondolom, hogy legtöbb esetben csak infóhiány miatt van úgy beállítva az oldaluk, hogy azt bárki láthassa)…és főleg nem érzem, hogy ez segítené az én életemet, sőt. De nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, szerintem nagyon izgalmas kérdés.

          Kedvelés

          • Magam körül rengeteg olyan családot látok, akiknek a maga portája előtt is van bőven sepregetnivalója, az enyém is ilyen, a világban létezik szegénység, betegség, függőségek, életvezetési gondok, mindenféle zűrös ügyek, a nagy számok törvénye alapján minden család érintett valahogy, ez sem kéne tabu legyen. A gyerekem életadója tekinthető a családunk részének, még ha fizikailag nincs is jelen. Nem tehetek úgy, mint ha ez valaki más ügye lenne. Mint ahogy létezik a családban mondjuk a Józsi bácsi alkoholizmusa, ami ugye szintén nem kellemes történet, ugyanúgy létezik az életadó története is, amivel kapcsolatban szintén érdemes megtanulni a gyereknek a számára működő kezelésmódokat. Szerintem nem hülye a gyerek, legfeljebb kicsi. A legfontosabb pedig szerintem a hitelesség, a gyerek valószínűleg azokkal a dolgokkal kapcsolatban fog szorongást és szégyent érezni, amivel a szülője, és azokat fogja könnyedén kezelni, amiket a szülő is, tehát érdemes a munkát önmagunkon elkezdeni.

            Kedvelés

        • Zsuzsa, egy összefoglalóbb jellegű válasz is eszembe jutott erre a kérdésedre, bár nem tudtam röviden leírni (a másik kettőn túl, de azok végülis ugyanazt tartalmazzák). Szerintem ez itt alább teljesen egyéni preferencia kérdése, sajátvilágkép alapú…stb,

          De én úgy képzelem a családot, hogy az egy egység. Egy olyan egység, ami nem összemosó vagy bemosó, hanem szinergikus (tehát nem bemossa az individualitást, hanem nagyon is engedi, sőt nagyon is elősegíti: és azzal együtt egység, nem annak a megszüntetésével.) De egy egység, ami a gondolkodás középpontja, a viszonyítási alap: nálunk. (Azzal együtt, hogy tudom, hogy másnak nem az én családom a középpont, de nekem igen.) Ebben a családban jóval nagyobb hangsúlyt kap az akik mi vagyunk, és a közös identitásban mi vagyunk benne elsősorban. A nagycsalád távolabbi, érzelmileg kevésbé fontos tagjai nincsenek olyan súllyal jelen: sem érzelemben, sem adatban, sem időben… De nincsenek eltagadva sem. Ha egy szociogrammon rajzolnám fel, akkor ők, a távolabbiak (és a vsz is ideszámít titkos öf.nél): tehát a távolabbiak kicsi karikát kapnának, halványabb és kevesebb vonal kötne össze bennünket, vagy csak szaggatott, és távolabb lennének a hármasunktól (apa-anya-leendő gyerek, de most vegyük úgy, hogy gyerek már megvan: tehát gyerek). Ez a hármassságunk az alap, az ide tartozó érzelmek, infók, történések kapnak súlyt, és minden más infó kisebb súllyal-gyakorisággal lenne jelen. Ez egy hierarchikus rendszer ebben, a vsz-t nem tekintem nem létezőnek, de ha piciként mondott le a gyerekről, akkor nagyon nagyon távoli rokonnak kezelném “csak”, én, a gyerek gyerekkora idején. Tehát az adatok is kisebb súllyal, szűrten lennének jelen a vsz.ről, amibe (nekem!) belefér az, sőt azt tartom jónak, hogy keresztnevet megmondok, az elejétől, de vsz családnevet csak a nagykamasznak, + és fképet mindenképp adnék, de nem sokat, és nem frissítgetném rendszeresen. A vsz-t nagyon távolinak kezelném. Ez nem titok, nem hazugság, hanem korlátos igazság (annak a példájára, hogy ha megkérdezi, hogy xy távoli rokonom szenvedett-e, hogy alkoholizmus+rákban meghalt, igent mondanék, foglalkoznék a kérdéskörrel, mutatnék pár képet is, de egyértelművé tenném, hogy az nem a MI életünk, az az xy rokonom élete volt, nekünk csak a saját életünkkel kell foglalkozni, és azon belül gondolkodunk gyerekkorban még vele együtt. nem mutatnám meg fképen, hogy halottnak vagy közvetlen halála előtt hogy nézett ki, azaz nem sokkolnám, nem szeretném, ha a az xy naplóját elolvasná nagykamaszkora előtt, nem lenne ez a rokon és életformája gyakori szinten jelen a gondolkodásunkban, de mutatnék neki alkoholistát, és 1-1 képet is e rokonról: olyat is amin még szép, és olyat is amin már nem, mindkettőt nagyon nyugodtan, azzal, hogy ha bennünket (= a mi hármasunkat) elér egy ilyen probléma (ami nem valószínű, de nem kizárható), akkor mi hárman együtt megpróbáljuk jól megoldani, mindent megteszünk, és bízunk abban, hogy nekünk ez sikerül. Nyilván, én vallásosként mondok ehhez a saját világképből cuccokat Istenről, ilyesmik, de nem mindenki vallásos, és nem is ez a lényeg ebben a gondolatsorban, hanem hogy ez a nagyon erős MI HÁRMAN a családi identitásunk, mindaddig, amíg a gyerekkor szavatossága tart: azaz amíg gyerek agyerek tényleg. Utána 2+1 re módosul ez, ha már nagyobb meg nagy, mert ő elkezd eltávolodni majd erősen, egy életkortól, és majd le is válik egyszer. De amíg gyerek, addig nagyon erősen csak a 3asságot adnám, az egyetlen Mi-t, akik csak mi hárman vagyunk a család (plusz a nagycsalád: de itt is a nagycsalád kap jelzőt, a család, a hármasságunk pedig a default, jelző nélkül).

          Ebben az, hogy a vsz családi nevére nem teszek nagy hangsúlyt is benne van (nekem…). Pl soha nem mondanám a páromra, hogy ő a második férjem. Ő a férjem. (és van első férjem vagy exem), ha ez szóba kerül. A párom a default, az alapbeállítás, ő nem kap jelzőt, ő a Pár, a Férj. Ahogy ha lenne pl koraszülött gyerekem, róla sem beszélnék úgy, hogy ő a koraszülött gyerekem: ő a gyerekem, jelző nélkül, aki történetesen koraszülött volt, és ezt a tényt nem tagadnám el, de ő sem kapna egy jelzőt. Ugyanez a séma a gyerek nevénél (főleg ha picinek fogadja örökbe az ember, nyilván más egy 5-6 éves kor felett ez, de arról nem tudok személyes véleményt mondani), azaz hogy van a családi név: a MI nevünk, ez a családi identitás, ő ahhoz tartozik, ezek vagyunk Mi. A keresztnevét hozza, azt meg akarjuk tartani, és az szimbolikusan is mutatja hogy az ő élete előrébb indult a találkozásunknál, de itt megállnék az időrendiség vs a súlyozás témakörben, és innentől a súlyozás kapja a preferenciát, nálam. Nem titkolnám el soha, hogy van neki egy olyan története, ami még nem közös, annak a történetnek szereplői is vannak, más nevekkel, jelzőkkel…stb, akik számára fontosak (sőt fontosabbak, mint nekem), és mindehhez joga van (az életkorának megfelelő tálalásban, adagokban). És ha pl az az eset állna elő, mint a rokonomnál, hogy ő azért lett öf, mert árva lett, és amúgy szerette őt a vsz (csak meghalt, és ezért nincs vele), akkor azt, hogy második vagyok időrendben, teljesen elfogadom, de a halott vsz-nek ettől még “nem terítünk meg vasárnap a mi asztalunknál”, ahogy a még élő, de tőle eltávolodott vsz-nek sem. A vsz, aki érzelmileg neki nem szülője (már): a belső körnek nem tagja a gyerek kamaszkoráig, és ezt így kommunikálom. Onnantól meg majd ő dönti el, hogy kit hova hogy rendez el. (De nagykorában – érettségétől függően: 12 és 16 éves kora közöttől: – mindenben segítem majd, hogy megkeresse őket.)

          Ez persze egy stratégia, a sok lehetséges közül, de magamra ezt érzem jónak. Pl: az egyik távoli örökbefogadott családtagomnak-ismerősömnek pl, amikor megkereste a rokonait felnőttként: az jött ki, hogy az asszem min 6-ból 1 nagyon bejött és ő is neki. Egy megpróbálta kicsit anyagilag pumpolni (kölcsönkéregetni, sajnáltatni magát), egy pedig különleges kegyetlenségből előre elkövetett gyilkosságért ül. A többiek: a szülei is, meg rá sem bagóztak. Ennél a családnál veszteség, hogy ő csak felnőttként kereste a vsz rokonait és azzal az eggyel, aki bejött, csak soká találkozott. Nyereség az, hogy a “szociopatával” és az őt érzelmi zsarolással próbáló pumpolóval nem kiskorúként talizott. Mivel őt veszélyeztetés és bántalmazás miatt vették el a szüleitől, és ezt tudta, ebbe az infóba belenőtt, így a szülei reakcióján meg nem lepődött meg. — Egy másik öf (közeli) rokon pedig nem akarta megkeresni a vsz-eket soha, idősen úgy halt meg, hogy semmit nem tudott róluk, és nem is akarta ezt (ahogy a bolgár interjú “ikerpárja” közül az egyik pl ugyanígy döntött).
          Szerintemek ezek is mind, persze…

          Kedvelés

            • Mi még előtte állunk, de nekem nagyon tetszik a megfogalmazásod! Két vsz gyerek mellé jön majd a kicsi lány, és én is mindannyiunk szempontjából nagyon fontosnak érzem, hogy legesleginkább a mi egységünket éljük meg. Mivel nagyobb lesz (2-4 éves), gondolom, hogy nevelőszülőktől fog jönni, talán még fontosabbnak érzem a nevelőszülők emlékének az ápolását (remélem, hogy szép emlékek kötődnek majd hozzájuk), mint az életadóét…úgyhogy most úgy képzelem, hogy majd erről a nevelőmamáról/családról lenne neki kirakva egy fotó, hogy emlékezhessen. És ha majd egyszer komolyan elkezdi foglalkoztatni, hogy hogy nézett ki vajon a szülőanyja, és nekem lenne róla kép, akkor (de előbb nem, most így gondolom) megmutatnám neki. És ha elkezdené foglalkoztatni, hogy vajon találkozhatna-e vele, akkor (de nem előbb) mondanám neki, hogy ha majd elég nagy leszel hozzá, és még mindig akarod, akkor megpróbáljuk megkeresni. És bíznék benne, hogy anyaként meg fogom érezni (vagy lesz kitől tanácsot kérnem a témában), hogy ennek valóban mikor jön el az ideje. Ez szerintem nem titkolózás, hanem tudatos gyereknevelés, -terelgetés lenne a részünkről.
              Most ízlelgettem a szavakat…azt hiszem, hogy nekem legjobban az életadó tetszik, a néni, akinek a pocakjából kibújt…én pedig az anyu leszek, ami vagyok is már most ennek a meglévő kettőnek.

              Kedvelés

            • Nálunk nem jött be ez a kirakom a nevelőszülő képét dolog, ugyanis a lányom dühös rájuk, nyilván azt hiszi, hátat fordítottak neki, eleinte gyűrögette, szétdobálta a fotóikat (most már nem, kezd megenyhülni), tolakodásnak, ráerőltetésnek éreztem kirakni a fotókat, viszont elölhagytam, hogy amikor akarja elővehesse.

              Kedvelés

            • …igen, lehet, hogy ez is “túlzás” tud lenni, nem tudom (a nevelőcsalád fotóját kitenni). Talán még jobb egy album, ami elöl van, s nézegetheti/nézegethetjük, ha akarja. Aztán ha ő ki akarja tenni, kitesszük ( milyen jó egyébként már ilyen konkrét dolgokat tervezgetni :))

              Kedvelés

            • Érdekes beszélgetés alakult ki, talán csak annyit tennék hozzá, hogy senki nem javasolja, hogy egy gyerek kamaszkorban keresse meg a vsz szüleit. Ez egy nagyon rossz időzítés lenne. Nem is gondolom, hogy a 12-16 éves kor táján ütnék a vasat ezért. Az identitásuk kialakulása miatt biztos, hogy minden információ érdekli őket, de valószínűleg megelegszenek azzal, ha kimerítő válaszokat kapnak.

              Kedvelés

          • A vsz anya vezeteknevehez: ha a gyerek kérdezi, vissza lehet kerdezni, hogy miert érdekli. Valoszinuleg nem azért, mert azonnal be akarja irni a google-ba. Ha viszont kotjuk az ebet a karóhoz es visszatartjuk ezt az infot, akkor egyre érdekesebb lesz es talan elkezd fantazialni a gyerek, hogy miert nem tudhatja meg. Valószínűleg el is kezd kutakodni, pl lekaparja az eü kiskonyvet… Szerintem akkor jarunk jól, ha fenntartjuk a bizalmat a gyerekkel es fogjuk a kezét az úton.

            Kedvelés

      • Ja, és nem titkolnám előle a vsz szülője életformáját, a róla tudható alapinfókat, ha erre van rálátásom, de ezt mindenképpen összefoglaló jelleggel, csak az életkorának megfelelő szinten-módon mondanám el. Nem lennének titkok, de lenne korlátozás abban, hogy milyen mélységig és hogyan tudhat meg ezt-azt, az életkornak megfelelően.(1 Pl: a vsz anyukád még nagyon fiatal, és maga is gyerek még, sokat bulizik, még nagyon fiatalos élete van, de sajnos pl dohányzik, amivel én nem értek egyet, ami szerintem nem helyes, ezért meg ezért.) De azt nem szeretném, hogy nézegethesse az oldalát, hogy ezt a vsz konkrétan hogyan is csinálja a mindennapokban, vagy hogy a vsz-szel kapcsolatot teremtsen a fészbukon keresztül.

        Kedvelés

        • Ez tök érdekes téma. Mármint ez egy új dolog, hogy a neten szinte már akármit meg lehet találni, a facebook tökéletes hírcsatorna, kukkolni lehet másokat anélkül, hogy azok tudnák. Ezzel régebben nem kellett egy örökbefogadónak szembesülnie. Minket nem érint, mert nem olyanok a vér szerinti szülők, hogy facebook oldaluk legyen (szerintem számítógép sincs), de teljesen át tudom érezni a helyzetet.
          Ám, ha azt veszem, hogy Amerikában például akár a béranya, vér szerinti anya képét is mondjuk a szoba falán tartják, lehet, hogy csak mi érezzük gondnak ezt a dolgot. Lehet, hogy ezzel a szakma adós egyelőre, hogy a technikai fejlődés következményeként jelentkező új helyzeteket is belevegye a tanfolyam témái közé. Azt hiszem amikor arról beszélnek, hogy két szülője van a gyereknek, hogy ez egy háromszög, akkor ez is benne van, csak eddig nem kellett ezzel ilyen szinten szembesülni, csak ott volt valahol a távolban, senki nem tudta mit csinál, él-e még, stb. Ez most megváltozott. Erre gondolom reagálni kell majd szakmailag is.

          Kedvelés

    • Szerintem a “mocskos titkok” betegítenek igazán, minden mással lehet szembesülni, ha van ott valaki (egy felnőtt, akiben bízik, pl. a szülője), aki segít ebben neki. Az internetet nem fogod tudni elzárni előle, az biztos.
      Akkor kapja a gyerek a szülőanya vezetéknevét, ha az apa ismeretlen vagy nem vállalja (ha férjezett az anya, akkor automatikusan a férj vezetéknevét kapja). A mi lányomat először a vsz anya vezetéknevére anyakönyvezték, majd, gondolom, az apja tett nyilatkozatot, és átanyakönyvezték az ő vezetéknevére (miközben a gyerek mindvégig állami gondozásban volt), ebből azt sejtem, hogy volt szándék a hazavitelre, de inkább talán csak az álmodozás szintjén. Vagy lehet, hogy épp haragban voltak, amikor a lányom született. Őszintén szólva érdekelne a sztori, de lehet, hogy sosem tudjuk meg, mi volt.

      Kedvelés

  14. Mi még nagyon az elején vagyunk közös utunknak, de fogalmam sincs egyenlőre, hogy mi mit fogunk mondani. Fiunk most másfél éves, és képzelt anya, apa van a papírjain, mivel őt a kh-ban hagyta az életadója. 4 hónapot volt nevelőszülőknél,- mint előzmény velük tartjuk a kapcsolatot, igaz egyenlőre még csak mi, hiszen szerintem Ő nem is igen emlékszik rájuk. Kértem már tőlük fényképet, hogy majd az albumba betegyük, de még nem kaptam meg. Egyenlőre még nem téma a születése, sok ismerősünk tudja,- nem titkoljuk, de nincs a homlokunkra írva. Szóval egyszer ez is lehetne téma, ha találnál olyan felnőtt örökbefogadottat, vagy olyanok nyilatkoznának akik szintén ilyen cipőben vannak, ők,hogy kommunikálták ezt, illetve milyen volt ezt feldolgozni, hogy semmi támpont, semmi infó nincs.

    Eü kiskönyv ügyben nálunk doktornéni ajánlotta rögtön, hogy “veszítsük el” és a védőnéni csinált újat.

    Kedvelés

  15. Mi H-B Megyében fogadtunk örökbe egy kisvárosban, és ott csináltattuk a gyámhiv-ban a kötelező kihelyezéses papírt. A gyámügyes (is) kezdő volt, első esete voltunk, ennek ellenére 1-2 órán belül kész lett a végzés és vihettük haza a kislányt. Voltak iratok, amiket bekért a TEGYESZ-től, volt, ami hiányzott, de pótolhattuk utólag postán.
    Az orvosi kiskönyvből mi vettünk újat és megkértük a védőnőt, hogy másolja át. Mivel ehhez nem nagyon volt kedve/ideje, néhány fontos sort kivéve én másoltam át és ő aláírta!!!
    Mivel kislányunk akkor már elérte az iskolás kort, természetesen tudta nemcsak a saját születési nevét, hanem a vsz. anyjáét is. A kezdeti időszakot leszámítva azonban egyáltalán nem akar beszélgetni róla és fényképet sem szeretne róla látni. Pedig én is terveztem, hogy szerzek egyet (mint ahogy szereztem is a FB-ról) és beragasztjuk a fényképalbumába. Így aztán egyelőre nem félek attól, hogy a FB-on meg akarná keresni. Ha pedig erre sor kerülne (minthogy 11 évesen ő is fenn van sajnos az oldalon), remélem, fogok tudni róla. Inkább arra hívnám fel a figyelmét, hogy a vsz. nem feltétlenül szeretne vele így kapcsolatba kerülni, tehát lehetőleg ne jelölje be és ne írjon neki ezen a csatornán. Egyébként sajnos téves elképzelés, hogy a mélyszegénységben élők nem fészbukoznak. A mobiltelefon “kötelező tartozék” (l. http://hvg.hu/velemeny/201534_l_ritok_nora_a_gyerekszegenysegrol), s ha már van, a legtöbben erre (is) használják. Személyesen tapasztaltam számos mélyszegény család esetében is!

    Kedvelés

  16. Sziasztok!
    Az eü kiskönyvhöz annyit, hogy én hibajavítóval áthúztam a régi adatokat és ráírtam az újat. Védőnő tanácsolta. Soha utána senki nem kérdezte, hogy miért van így.
    A másik témához: a kisfiunk most lesz 5 éves, újszülöttként fogadtuk örökbe. Soha nem volt titok senki előtt az örökbefogadás, előtte sem, de konkrétan nem ültünk le vele erről beszélgetni. Annyit szoktam neki mondani, hogy milyen jó hogy te lettél a mi kisfiunk. Aztán most, hogy tesóra várunk, valahogy feljött ez a téma és a környezetünkben sok tesó született. Megbeszéltük, hogy úgy mint őt, egy tesót is örökbefogadunk, de még nem tudjuk hogy fiú lesz vagy lány, hány éves lesz és hogy egyáltalán mikor érkezik. Egyszer megkérdezte, hogy ő is az én hasamban volt-e. Azt válaszoltam neki, hogy te egy másik néni hasában voltál, és mikor megszülettél, felhívtak minket a kórházból, hogy szia anya-szia apa, gyertek mert megszületett a kisfiatok, és mi mentünk és hazahoztunk. Ennyi. Ezzel be is érte.
    Nekem eszembe se jutott arról beszélni neki, hogy más volt a neve (ha pár napig is) vagy hogy mi a neve a vérszerinti anyjának. Ő ezt még nem értené, sőt úgy látom hogy még nem érdekli annyira ez az egész örökbefogadás téma sem. Ahogy kérdezget, úgy fogunk neki válaszolni. Képünk nincs, de ha lenne, még nem mutattam volna meg neki.

    Kedvelés

    • a döntés közlésétől (tértivevényen átvétel, vagy a hivatalban személyes átvétel) számított 15 nap a fellebbezési határidő, annak lejártát követő napon jogerős a határozat. ezt vagy rávezetik a döntésre vagy értesítenek az időpontjáról. ha személyesen veszed át a döntést (jogerőről értesítést), akkor sok nap spórolható meg.

      Kedvelés

  17. Visszajelzés: Mekkora jövedelem kell az örökbefogadáshoz? | Örökbe.hu

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s