Gyorstalpaló: utána

Általános

Ott tartottunk, hogy hazaviszi az ember a várva várt gyermeket. Mikor egy hónapja él új szüleinél, akkor kell véglegesen nyilatkozni, örökbe akarják-e fogadni. Innentől a gyermek minden szempontból az örökbefogadóké lesz. Kap új születési anyakönyvi kivonatot, amiben az örökbefogadók szerepelnek apaként meg anyaként. Megkapja az örökbefogadók családnevét. A tanfolyamon minket arra intettek, már egy újszülöttnek sem illik megváltoztatni a keresztnevét, nagyobb gyereknek meg szinte tilos, de lehet adni második keresztnevet. Pár hónap alatt szépen az összes papír átfut a rendszeren. Jár minden juttatás, ami azonos korú vér szerinti gyereknél, gyes, gyed, hasonlók, ezen felül aki 3 és 10 év közti gyereket adoptál, az elmehet fél év örökbefogadói gyesre.

2

Az első hónapokban zárkózzon be az új család. Ne hívjunk vendégeket, ne utazzunk – a kisembernek meg kell szoknia az új életet, és főleg, hogy ő ide tartozik. A nagymamák, rokonok csak azután rohanják meg a babát, hogy már egyértelművé vált számára: a szüleivel marad, az új emberek nem fogják megint elvinni. Nem illik rögtön bölcsibe, oviba adni a gyerkőcöt, pár hónapig érdemes otthon maradni vele. Lehetnek meglepetések – egy isten háta mögötti intézetben felnőtt gyerek esetleg még nem látott forgalmas utcát, nem ült autóban, nem látott kenyeret egészben, csak felszeletelve, nincs tisztában egy átlagos lakás veszélyeivel, hisz nem ilyenben élt eddig. Aztán pár hónap alatt összeszokik a kis család és onnantól már csak élni kell.

Ha a család újabb gyereket szeretne örökbe fogadni, akkor újra jelentkeznek és megszerzik az alkalmasságit a leírt módon, (tanfolyamot már nem kell végezni), majd újabb sorállás jön. Ha a gyermeknek vér szerinti testvére születik, azt soron kívül megkaphatják.

Megmondjuk-e a gyereknek, hogy örökbefogadott? A szakemberek szerint (és szerintem is) mindenképpen. A rosszul végződő örökbefogadási sztorik jelentős részében az a probléma, hogy eltitkolják a gyerek elől az igazságot. A mai iskola szerint ezt nem is egy nagy tisztázó beszélgetésnek kell elképzelni, hogy leülünk a tizennégy évessel és felvilágosítjuk. Mert, ha addig azt mondtam neki, hogy a hasamban volt, akkor bizony évekig hazudtam, amit joggal sérelmez. Tehát a kezdetektől kell csepegtetni, mondogatni, valahányszor felmerül a téma, látunk egy terhes nőt, rákérdez a születésére, elsétálunk a kórház előtt, ahonnan hazahoztuk. Eleinte nem fogja fel, de mire megérti, természetes lesz a számára. Vannak ilyen témájú mesekönyvek is, például a Nekem két születésnapom van, és sok család valóban megünnepli azt a napot is, mikor a gyermek megérkezett hozzájuk.

Megmondjuk-e a környezetnek, hogy örökbe fogadtuk a gyereket? A mai világban, ahol már a magzat első ultrahangos képeit felteszik a Facebookra, elég nehéz eltitkolni, pláne, ha nem újszülött érkezik. Persze sok emberrel később ismerkedünk meg. Nyitottság/zárkózottság kérdése, ki milyen kört avat be. Fontos kapcsolatokban, mint a gyerek óvónője, érdemes lehet, egy játszótéri csevejnél nem kell rögtön comingoutolni. Ha viszont a gyereknek már van akarata a kérdésben, azt tartsuk tiszteletben.

Jelentkezhet-e a vér szerinti szülő? Ha a gyermek örökbe adható lett, akkor az életadóknak már semmilyen joga nincs. Titkos örökbefogadásnál nem is fogja megtudni, hogy kihez került a gyerek. Nyílt örökbefogadásnál a szülőanya és az örökbefogadó ismeri egymást, itt, ha mindkét fél egyetért, kapcsolatban maradhatnak. Ez a ritkább eset. Ez általában a közvetítő alapítványon keresztül történik, és abból áll, hogy évente egyszer az örökbefogadók fényképet küldenek a gyerekről.

A 14. évét betöltött gyermeknek joga van megismerni származását, a gyámhivataltól kikérheti vér szerint szülei, testvérei adatait, és ha azok beleegyeznek, felkeresheti őket. A tapasztalatok szerint ez jóval később, a fiatal felnőttkorban szokta foglalkoztatni az örökbefogadottakat, de a vér szerinti család megismerése inkább identitásuk kialakításához fontos, nem tartanak fenn rendszeres kapcsolatot velük.

Reklámok

8 responses »

  1. Ahogy en latom, abszolut nem altalanos gyakorlat Magyarorszagon meg az evi egyszeri kepkuldes sem; szerintem meg ennyi kapcsolattartas is kisebbsegnek tekintheto a nyilt orokbefogadok kozt. Egyreszt, mivel vagy melyszegenysegben elo, sajat lakhellyel nem rendelkezo emberekrol beszelunk, akik alberletrol alberletre vandorolnak, (mikozben az eletadonak nem ildomos semmilyen modon keresnie az orokbefogado szuloket), vagy pedig titkolt terhesekrol (akar kor, akar mas ok miatt).
    Inkabb az jellemzo, ahogy latom, hogy a keves kiveteltol eltekintve, ahol valoban megegyeznek valamiben, ha az orokbeado nem birja feldolgozni/kivancsi/erdeklodne, akkor felveszi a kapcsolatot a kozvetito civil szervezettel, akik felveszik a kapcsolatopt a csaladdal es tolmacsoljak az eletado kereset fenykeprol pl.. Termeszetesen ekkor is lehet nemet mondani es ezt senki nem itelheti el, hiszen a gyermekkel kapcsolatos minden jogarol lemondott az eletado, tehat nem elvaras a barmifele kapcsolattartas.
    Az orokbeadok megitelese a magyar tarsadalomban annyira egyontetuen negativ (“milyen anya az ilyen”), hogy emiatt meg nehezebb felvallalniuk akar onmaguk elott is a tettuket es fenntartani valamifele kotodest.

    Kedvelés

  2. Habár nem mai a cikk, de lassan mi is érintettek leszünk, és egyre jobban foglalkoztat a gondolat, hogyan is lehet megoldani, hogy 1-2 hónapig ne menjünk közösségbe. A mi családunk inkább hasonlít egy olasz családhoz, nem telik el 2-3 nap anélkül, hogy ne mennénk a szüleinkhez, testvéreinkhez. Minden hétvégén közös találkák. Amikor a vér szerinti ikreim születtek a nyüzsi akkor sem szűnt meg. Ki hogy oldotta meg ezt az 1-2 hónap összeszokást? Köszönöm válaszaitokat

    Kedvelés

    • Mi most éljük éppen át. Ha nagyobbak vannak, és nyár, gyakorlatilag lehetetlennek tűnő projekt. Jövünk, megyünk, együtt vagyunk, nincs elszeparálódás. Nem hagyom soha magára, és szerencsére határozottan tud elutasítani ő maga is nem szívesen fogadott közeledést. 2 hétig voltunk együtt a család, de nem itthon, hanem nyaralással egybekötve az ismerkedés mindennapjait. Itthon pedig jövünk-megyünk. Nem tűnik úgy, hogy baj lenne, szívesen részt vesz a dolgokban, és mindig tudja, melyik nyakba kell csimpaszkodni, ha gondja van, vagy vigaszt keres. Biztos, gyerekfüggő, életkorfüggő, helyzetfüggő… És valószínűleg nem lehet teljesen jól és tökéletesen csinálni, de bízom benne, hogy valahogy korrigálni tudjuk majd, amit esetleg elrontottam ezzel (mármint, hogy nem zárkóztunk el teljesen).

      Kedvelés

    • Engem ugyanez foglalkoztat, mi is ilyen család vagyunk. Zsuzsa azt tanácsolta, hogy a legfontosabb, hogy másra ne hagyjuk az első időszakban. Én arra gondolok, hogy a nagyokkal majd megy egyikőnk és ha ő inkább maradna otthon, akkor a másikunk otthon marad vele. De én is csak találgatok, hogyan oldjuk majd meg.

      Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s