A rovatban megismerhetjük azokat a családokat, akik nemrég fogadtak örökbe. A rovatba bárki jelentkezhet, aki az elmúlt egy évben fogadott örökbe, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen. És jelentkezzetek is, a történetek sok erőt adnak a várakozóknak. 

Kik vagytok?

40-es pár vagyunk, későn kerültünk össze, 16 éve vagyunk együtt. Lombikozni nem akartunk. A férjem fiatalabb, az ő életkora számított az örökbefogadásnál, ezért én „túlkoros” vagyok kicsit (47 évvel vagyok idősebb a kisfiamnál), ami némi lelki válságot okozott az elején, de már elmúlt. Az első találkozásunkkor azt mondta a férjem, hogy gyereket akar, ráadásul kettőt. Egyből megfogott ezzel. Ehhez képest sajnos elég sokat vártunk a gyermekünkre, de most látom, hogy komolyan gondolta – fáradhatatlan, boldog apuka.

Miben vagytok mások, mint mások? 

Talán csak annyiban, ahogy eljutottunk az örökbefogadásig. Elég későn kezdtünk neki a folyamatnak, a férjem 4 évig hallani sem akart róla. Aztán egy távoli ismerős egyéves gyermekének hirtelen család kellett. A férjem is elsőre igent mondott. Sajnos az utolsó pillanatban a vér szerinti anya nem volt hajlandó lemondani a gyermekről, aki intézetbe került. Amikor a két hónapig húzódó, lelkileg nagyon megterhelő folyamat lezárult, azt mondta a férjem: jó, akkor fogadjunk örökbe, de csináljuk rendesen. Másnap jelentkeztünk a Tegyesznél.

Ki érkezett?

Márkó – országos listáról 2.5 éves, csodaszép, egészséges kisfiú. Gondozatlan terhességből, szenvedélybeteg, idős anya 7. gyermeke. Igazság szerint, az aktáját elolvasva lett volna okunk aggodalomra, de nem arra figyeltünk, csak a szívünkre, ami azonnal megdobbant, ahogy megláttuk a fotóját. Jól tettük: köszönő viszonyban sincs a hús-vér gyerek az aktában leírtakkal.

Mennyit vártatok? 

Szinte napra pontosan 4 évet vártunk. Én már lemondtam róla, hogy valaha sorra kerülünk. A nulladik hívás után sem hittem el, hogy minket választhatnak. A férjem azonban az első pillanattól biztos volt benne.

Mennyit várt a gyerek?  

Születése óta nevelőszülőnél élt. 2 éves korában vált örökbefogadhatóvá, nyáron. Minket decemberben hívtak. Érdekesség, hogy egy közösségi fórumon egy nevelőmama írt egy hozzászólást, hogy van nála egy édes kisgyerek, és nem érti, miért nem keresnek neki szülőket. Akartam neki írni, de végül nem tettem. Pedig a mi fiunkról volt szó, amikor már folyamatban volt az ügyünk, csak még nem tudtuk, hogy mi egymásra várunk.

Miért pont ő? 

Mert a sors így akarta. Sokszor elcsodálkozunk, hogy milyen pici apróságokban hasonlóak vagyunk vele, ezeket a team, aki a szülőket kereste neki, nem tudhatta.

A rápillantás alkalmával Márkó bekopogott az ajtón, bejött, kezet fogott a férjemmel, huncutul rám mosolygott és levett minket a lábunkról.

Miért pont ti?  

Azt mondták szerető, erős kezű, fáradhatatlan szülőkre van szüksége a mi kisfiunknak. Ketten együtt talán megfelelünk a kritériumnak. Nem tudjuk, miért mi, de nagyon szerencsésnek érezzük magunkat, hogy minket választottak a szüleinek.

A tanács, ami jól jött volna:

A gyerek nagyon apás beállítottságú volt eleve, könnyebben is kapcsolódott az apjához, nagyon nehezen birkóztam meg a kezdeti elutasítással. Utólag mondták, hogy az örökbefogadásnál az anyának nehezebb az átkötés, mert az anyát nehezebb lecserélni, hosszabb a folyamat. Ha ezt előre tudom, sok sírástól és önmarcangolástól menekültem volna meg.

A legnagyobb problémátok most:

Legnagyobb problémánk a karantén. Márkó eddig nagy kertes házban élt, sok gyerekkel, most pedig be van zárva egy kisebb lakásba, és nincsenek játszópajtások. Lenne mozgásigénye is, amit nem tud úgy kiélni, ebből akadnak kisebb problémák.

Másik gondunk szintén a vírushelyzethez kapcsolódik: nagyon nehézkes, szinte áll az ügyintézés, már több mint egy hónapja nem kaptuk meg a végleges határozatot, és fogalmunk sincs, mikor lesznek meg a papírok és tudjuk lezárni a hivatalos ügyintézést. Az ovi beiratkozásról például már le is csúsztunk.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Nem hiszem, hogy létezik nagykönyv, szerintem minden történet egyedi. Mi nagyon szerencsések vagyunk, mert mindenki, aki részt vett a folyamatban, mindkét Tegyesz-ügyintéző, a gyámügy, a nevelőanya, a gyerekorvos, de még az ismerkedési időszakban a szállásadónk is nagyon segítőkész volt. Sokat jelentett és jelent még a mai napig is az a maximális nyitottság, amivel az emberek fogadják az örökbefogadás tényét: rengeteg szeretet vesz minket körül. Azt hiszem, az van másképpen, hogy az örökbefogadás nem titkolnivaló, inkább szuperhősség az emberek szemében.

Miről olvasnál szívesen? 

Szívesen olvasnék egyedi történeteket, hogy másoknál miként mennek a dolgok. Szeretek példákat olvasni, hogy összehasonlíthassam, mi hol tartunk. A példákból tanulok.

Szívesen olvasom a Babaköszöntőt is, évekig reménykedtem, hogy egyszer mi is benne lehetünk. Köszönjük a lehetőséget. → olvasásának folytatása

forszéBemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. A rovatba folyamatosan várom azok jelentkezését, akik az elmúlt egy évben fogadtak örökbe, vagy örökbefogadás után született gyerekük. A zsuzsa.martonffy@gmail.com címre írjatok. 

Nicknév: Nati

Kik vagytok? Vidéki házaspár vagyunk, Nati (38) és Bence (42), most már 13 éve házasok. Az első perctől szerettünk volna babát. Egyszer majdnem összejött, de sajnos a 10. héten elment a magzat. Ez nálam azért évekre lelki problémát okozott. Kb. 2 év múlva tudtam beszélni róla. Aztán sokáig hitegettek az orvosok, hogy semmi baj. A vége az lett, hogy műtétek sora után lehetne megpróbálni a lombikot. Mind a ketten éreztük, hogy ez nem a mi utunk. Szerencsére nem kellett egymást győzködnünk. Amikor a folyamat elkezdődött, akkor Bencét talán kicsit jobban megviselte a bürokrácia része, engem hajtott a végeredmény, de végül is gyorsan túlestünk mindenen. 0-3 éves, származási kikötés nélküli, korrigálható egészségügyi állapotú, bármilyen nemű gyereket szerettünk volna.

Miben vagytok mások, mint mások? Sajnos semmiben. Nagyon ijesztő, hogy az ismerőseim között mennyi mindenkinek van valami akadálya a gyerekvállalás körül. És sajnos mi is ide tartozunk. Ez szerintem a jövőben fokozottan nagy probléma lesz, mert sajnos itt már nem arról van szó, hogy az egyének döntése miatt születik ilyen kevés gyerek.

Ki érkezett? Csillagszemű Ricsi érkezett, az országos listáról. Épp 3 éves múlt, úgyhogy az iratbetekintés és az első találkozó között még gyorsan határozatot kellett módosítani. Szerencsére mindenki nagyon készséges volt. Ezúton is köszönöm az összes hivatali dolgozónak. 3 nap alatt lett új határozatunk, pszichológiai vizsgálattal, mindennel. Országos listáról érkezett, teljesen egészségesen, szerető környezetből. Egy hónaposan vitték haza a csecsemőotthonból. Az aktája alapján csak kicsit volt lemaradva. Már pár szót beszélt, kicsit hiperaktív, folyton beszélő kisfiú, imádja a zenét, és imád mindennel zajt csapni.

Mennyit vártatok? Gyerekre nagyon sokat, az örökbefogadásra a jelentkezéstől számított egy évet, majdnem napra pontosan.

Mennyit várt a gyerek? Őt anyukája vissza szerette volna kapni, de ezt nem tették lehetővé a körülményei, és az sem segített, hogy Ricsi a 10. gyermeke, és mindegyik gyermeke állami gondozott lett. Egyéves koráig látogatta. Kétévesen lett örökbeadható. Két család is megnézte előttünk az aktáját, és ha mi is nemet mondunk, akkor ment volna nemzetközi listára. Gondolom a kétes származás miatt, mert ezen kívül egy gyönyörű, egészséges, cserfes kisfiú.

Miért pont ő? 0-3 éves, származási kikötés nélküli, korrigálható egészségügyi állapotú, bármilyen nemű gyereket szerettünk volna. Nem volt semmi, ami miatt gondolkodtunk volna. De én már akkor annyira akartam gyereket, hogy nekem eladhattak volna egy bepólyázott kavicsot is. Emiatt később kicsit szorongtam is, hogy a józan ítélőképességem megmarad-e.

Miért pont ti? Ezt nem tudom. Mert ráadásul kiesett a határozati időkorlátból a kiajánláskor is már. De valami felsőbb hatalom mégis minket választott hozzá. Vagy őt hozzánk. Vagy mind a kettő. De az biztos, hogy nem olyan gyereket kaptunk, amilyet akartunk, hanem amilyenre szükségünk volt. Egy mindig vidám, nagyon mozgékony gyerek lett Ricsi, valahogy olyan érzés, mintha ahol nem idomul hozzánk, ott kiegészítene minket.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Mindamellett, hogy mennyire anya akartam lenni, és semmiféle ellenérzésem nem volt a kisfiammal kapcsolatban, nehéz volt beleszokni az anya szerepbe. Még a mai napig tart. Nem arról van, szó, hogy figyelnem kell rá, vagy ellátni, erre fel voltam készülve. Inkább a saját érzéseimre. Nem jött az olyan villámcsapásként, mint amennyire ezt mindenhol láttam. Én inkább introvertált vagyok, és valahogy az nem volt olyan természetes, hogy többet nem mehetek egyedül pisilni. De erre is időt kell hagyni magunknak.

A legnagyobb problémátok most: A szocializálása. A környezetünkben nincsenek gyerekek, és most ebben a karantén helyzetben az a kevés is elérhetetlen. Mint ahogyan az óvoda is, ahova most áprilistól terveztünk bejárni. Kicsit félek, hogy csak felnőttekkel találkozik.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Nekem a tanfolyam nagyon pozitív csalódás volt. Hiába olvastam mindenhol, hogy az alapítványi tanfolyamok mennyivel jobbak, mégis a Tegyeszes tanfolyamot választottuk. Itt össze is ismerkedtünk az ügyintézőnkkel jobban, valamint tényleg emberileg végig tudtunk menni olyan dolgokon, amin nem biztos, hogy elgondolkodtunk volna előre. Azt hiszem, a folyamatra elég reálisan, jól felkészítettek. És az a türelem, amit mindenki felé tanúsítottak, na azt tanítani kellene.

Miről olvasnál szívesen? Mindenről. Kötődésről, fejlesztésről, testvérekről, tinédzser örökbefogadottakról, felnőtt örökbefogadottakról, és hogy hogy kell kiegyensúlyozott felnőttet nevelni 🙂 → olvasásának folytatása

Itt az olvasók kedvenc rovata. Bemutatkoznak azok a családok, akik a közelmúltban fogadtak örökbe kicsi vagy nagyobb gyereket. Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen!

Nicknév: AnniPanni, de inkább a fb-csoportban vagyunk aktívak.

Kik vagytok? Harmincas házaspár vagyunk Vajdaságból, Szerbiából. Öt éve házasodtunk össze, alapvetően egészségügyi problémák miatt, könnyű szívvel és nagyon határozottan léptünk az örökbefogadás útjára, kislányunk tavaly augusztusban érkezett hozzánk.

Miben vagytok mások, mint mások? A blog olvasóinak legnagyobb részéhez képest valószínűleg abban, hogy nem Magyarországon vettünk részt az örökbefogadási folyamatban. Egyébként mi is, mint mindenki, nagyon vágytunk gyerekre, arra, hogy megoszthassuk a szeretetünket még valakivel. Az örökbefogadás mindig ott volt a levegőben, korábban nagy egyetértésben tervezgettük, hogy néhány vér szerinti gyerek után majd belevágunk. Végül az első gyerekünk érkezett örökbefogadás útján a családunkba, és ez így tökéletes.

Ki érkezett? Léna, 13 hónaposan, nevelőszülőktől, kb. 100 km-ről (Szerbiában csak országos lista létezik). Hatalmas szeretetben nevelgették, könnyes volt a búcsú, és azóta is aktívan tartjuk a kapcsolatot, egyelőre írásban, de mindenképpen vissza fogunk majd látogatni hozzájuk. A kislányunk egy életvidám, aktív, gyönyörű kis szeretetgombóc, nála csodálatosabb gyereket elképzelni sem tudunk (természetesen). 🙂

Mennyit vártatok? Ez összetett kérdés, mert esetünkben, tőlünk független okok miatt, elképesztően hosszúra (másfél évre) nyúlt a jelentkezési procedúra, a várólistára kerülésünk után viszont mindössze 23 nappal csörgött a telefon. Még ezután is meglehetősen megerőltető időszak állt előttünk, ugyanis nálunk több körös „válogatón” jelölik ki végül a legalkalmasabbnak tűnő jelentkezőt az 5-10 értesített pár közül, de utólag visszagondolva természetesen megérte minden várakozással töltött perc.

Mennyit várt a gyerek?  Tíznapos kora óta élt a nevelőszülőknél, és körülbelül tízhónapos korában nyilvánították örökbefogadhatónak.

Miért pont ő? Származási kikötés nélkül várakoztunk 1-4 éves, egészséges vagy korrigálható egészségügyi problémával élő gyerekre. Ezekkel a kikötésekkel a statisztikák szerint a szerbiai várakozók között csodabogárnak számítottunk (főként a származási kikötés hiánya miatt), ezt az ügyintézőnk is hangsúlyozta.

Ehhez képest egy világosbarna hajú, kék szemű gyermek érkezett, de arra a kérdésre, hogy ez hogyan lehetséges, persze nem keressük a választ, annyira a miénk a kislányunk most már.

Miért pont ti? Ez számunkra is nagy kérdés volt, hiszen több rostán is át kellett mennünk, mire mi lettünk a befutók.  Meg is kérdeztük az ottani team-et, hogy miért esett végül ránk a választás, és négy dolgot jelöltek meg: a nemzetiségünket, az életkorunkat, a dinamikus személyiségünket és azt, hogy mindketten néptáncosok-népzenészek voltunk/vagyunk, ez nagyon tetszett nekik, mert összekötötték a magyar identitás kialakításával a kisebbségi léthelyzetben (a kislányunk magyar származású, bár szerb családban élt, mert nem volt lehetőség magyar nevelőszülőknél elhelyezni).  És persze mert az Égiek is így akarták! Ebben biztosak vagyunk.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Az első néhány napot csak túl kell élni! Nem kell agyalni, pánikolni, stresszelni, csak túlélni. És minden nappal minden egyre könnyebb lesz. 🙂

A legnagyobb problémátok most: Egyelőre semmi, ami összefüggésben állna az örökbefogadással, hétköznapi apró-cseprő, átmeneti problémáink vannak, mint minden családnak. Az életünk kiteljesedett, minden új értelmet kapott, az esetleges gondokra pedig megoldandó feladatként tekintünk.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Talán az, hogy végig arra készítettek bennünket, hogy az első kiajánlásból ritkán lesz sikeres örökbefogadás, hiszen sok pár van képben még ilyenkor, így fel kellett készülnünk a kudarcra, de végül mégsem volt feldolgoznivalónk. Illetve az, hogy milyen gyorsan lezajlott maga a folyamat, hiszen az első találkozáshoz képest 1,5 héten belül itthon volt a kislányunk.

Miről olvasnál szívesen? Minden érdekel bennünket, és nagyon szívesen viszontlátnánk a korábbi interjúkban megismert családokat. 

****** → olvasásának folytatása

Itt a Babaköszöntő, az olvasók kedvenc rovata. Bemutatkoznak azok a családok, akik nemrég fogadtak örökbe gyereket. A rovatba a jelentkezés folyamatos, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre írjatok. 

Nicknév: Anikó és Péter

Kik vagytok? 12 éves házasok vagyunk, és az elmúlt 12 évben végigjártunk mindent, csak hogy gyermekünk lehessen. 2016 márciusában jelentkeztünk örökbefogadásra.

Miben vagytok mások, mint mások? Úgy érezzük, átlagos házaspár vagyunk.

Ki érkezett? Adrián kilenc hónaposan érkezett hozzánk országos listáról. Az első kilenc hónapját kórházban töltötte, mert ajak- és szájpadhasadékkal született.

Mennyit vártatok? Három és fél évet vártunk, mire megcsörrent a telefon.

Mennyit várt a gyerek? Születése után a vér szerinti anyja benn hagyta a kórházban. Egyszer-kétszer látogatta, míg 2019 májusában lemondott róla.

Miért pont ő? Miért pont ti? Nullától négyéves korig korrigálható betegséggel, származási kikötés nélkül várakoztunk. 2019 elején volt egy kiajánlásunk. 21 hónapos kisfiú, aki egy fürdőszobai baleset következtében megégett. Akkor átbeszéltük egymás között, hogy tulajdonképpen el tudunk fogadni kicsit betegebb gyermeket is, de végül nem minket választottak. Ezért, amikor érkezett az újabb telefon, könnyebb volt a döntés, de persze az interneten utánanéztünk, mit jelent egy szájpadhasadékos gyermek. Úgy éreztük, tudjuk vállalni a vele járó felelősséget. Ezután az iratbetekintés alkalmával, amikor megláttuk a fotóját, tudtuk, hogy ő a mi gyermekünk. Négy család közül választottak bennünket, valószínűleg azért, mert Szegeden lakunk, és az egyetem miatt az orvosi ellátás magasabb szintű. De ezt csak mi gondoljuk, az örökbefogadási tanácsadó nem árulta el, hogy miért pont bennünket választottak.

Miért vártatok ilyen sokat? Nagyon elfogadóak voltatok. A határozatunkban nem tettünk származási kikötést, és nem is mondták, hogy van teendőnk ezzel kapcsolatban. 2018-ban egy örökbefogadó szülőtől hallottuk, hogy kell írni egy nyilatkozatot, hogy elfogadunk roma gyereket is. Mi nyugodtak voltunk, hiszen nem tettünk származási kikötést és ezt mondtuk is az ügyintézőnek. Aztán a külön nyilatkozat után lett végül is kiajánlásunk. Ezen már mi nem rágódunk, csak azt sajnáljuk, hogy így nem fogadhatunk örökbe még egy gyereket (a feleségem 44 évvel idősebb Adriánnál).

A tanács, ami jól jött volna utólag: Az ideiglenes kihelyezés alatt is lehet gyedre menni a gyermek régi adataival.

A legnagyobb problémátok most: Igazán nincs problémánk. Adrián érkezésével minden gondunk elszállt.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Nálunk minden úgy történt, ahogy tanultuk, kivéve a rápillantást, mert mi egész nap Adriánnal maradtunk már az első alkalommal. → olvasásának folytatása

Itt a Babaköszöntő, az olvasók kedvenc rovata. Bemutatkoznak azok a családok, akik nemrég fogadtak örökbe gyereket. A rovatba a jelentkezés folyamatos, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre írjatok. 

Kik vagytok? Átlagos katolikus család vagyunk egy 10 éves vér szerinti gyerekkel. Mi nagyon szerettünk volna gyermeket, ő pedig egy testvérkét. Mivel nem érkezett természetes úton, az örökbefogadás mellett voksoltunk.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem gondolnánk, hogy mások vagyunk. Mi is csak a családbővülésre vágytunk, ahogy általában a többiek. Talán annyi különbséggel, hogy meg sem fordult a fejünkben a lombik vagy más orvosi beavatkozások. Úgy gondoltuk, ha nem hozzánk születik gyermekünk, akkor máshová. Megkeressük, kivárjuk egymást. A Jóistenre bíztuk.

 

Ki érkezett? Egy csodaszép másfél éves kislány érkezett megyei listáról (Győr-Moson-Sopron). Szuper nevelőszülei voltak, akik alig két hónapos kora óta nevelték, szerették. Hála a sok gondoskodásnak, egészséges, fizikailag és mentálisan is teljesen a korának megfelelő állapotú, okos, értelmes, s mindezeket megspékelve gyönyörű kislány.

Mennyit vártatok? A jelentkezéstől számítva két és fél évet.

Mennyit várt a gyerek? Miután az édesanya nem látogatta, nagyon gyorsan örökbe adható státuszra került. Néhány hónap volt, mire a papírok elkészültek, s minket megtaláltak Neki.

Miért pont ő? Hivatalosan az első kiajánlásunk volt a két és fél év alatt. Előtte kétszer képbe kerültünk az országos listán, de végül nem minket választottak. Rozi szerelem volt az első hallásra, majd látásra is. Nem volt semmi kétségünk, már az iratbetekintéskor tudtuk, megtaláltuk a lányunkat.

Miért pont ti? Nem tudjuk, hanyadikak voltunk a sorban, de még voltak előttünk bőven. Mi azonban nagyon elfogadók voltunk mind származás, mind pedig betegségek tekintetében. Azt mondták, a származás volt az, ami elsősorban döntött.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Minden örökbefogadás annyira egyedi, hogy sajnos előre nem lehet okosságokat mondani.

A legnagyobb problémátok most: Nincsenek ilyenek, vagyis csak a szokásos. Fogzás, akaratérvényesítés, hisztik… Mindig valami apróság, amit egy nagy öleléssel meg lehet oldani.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Nem képzeltünk el előre semmit, így minden csak úgy alakult, mondhatni ment s megy ma is a maga útján.

Miről olvasnál szívesen? Felnőtt örökbefogadottak gondolatairól.

***** → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok az olvasók, akik a közelmúltban fogadtak örökbe. 

Nicknév: Bogdán-Bödők Család

Kik vagytok? Egy nagycsalád vagyunk. Marci érkezése előtt is volt már négy vér szerinti gyermekünk.

Miben vagytok mások, mint mások? Mozaik nagycsalád vagyunk. Benjámin, Jonatán, Sára az előző házasságomból való gyermekek. Abigél a második férjemmel közös gyermek. Titokban vágytunk még egy közös fiúgyermekre, de ez nálam már nem lett volna lehetséges a fizikai állapotom miatt.

Ki érkezett? Marci 2 hetesen érkezett hozzánk, akkor még nevelt gyermekként a legnagyobb fiam, Benjámin születésnapján. Előzetes telefonos egyeztetés alapján, mivel a férjem nem volt otthon, 10 perc alatt döntöttük el, hogyan legyen tovább, vállaljuk-e. Majd mikor megbeszéltük, kikértem a gyerekek véleményét is, hogy mit szólnának hozzá. Nagy volt az öröm!

Mennyit vártatok? Miután hazahoztuk a kórházból, felette imádkozva mondtam Istennek, hogy bármire nyitott vagyok. Ha az a feladatom, akkor hazagondozom a vér szerinti anyukához. Ha egy örökbefogadó családhoz kell majd gondoznom, azt is megteszem. De ha Isten nekünk szánta, azt is nagy örömmel fogadom el!

Mennyit várt a gyerek? A vér szerinti anya csak az első két láthatásra jött el, majd egy évig teljesen eltűnt, nem jelentkezett, nem tudtunk róla semmit. Marci a hivatali eljárások után, 2,5 évesen lett a miénk.

Miért pont ő? Emlékszem arra az éjszakára, mielőtt elhoztuk a kórházból. Ültem az ágyon, nem tudtam aludni. Féltem attól, milyen szülője leszek Marcinak. Csak a nevét tudtam, nem tudtam róla semmit sem. Közben azon imádkoztam, hogy barna haja és barna szeme legyen, mert nálunk mindenkinek az van. Ennek ellenére Marci kék szemű, és bár a baba haja barna volt, azóta szőke lett. Az egyetlen a fekete szempillája, ami sötét rajta. De Ő így gyönyörű, és így a miénk.

Miért pont ti? Tulajdonképp a vér szerinti anya választása voltunk mi. Marcit kétszer látogatta meg, majd többet nem jött. Amikor Marci elmúlt egyéves, a gyámunk felhívott egy tavaszi napon, és megkérdezte, tudom-e a nagy hírt. Összeszorult a szívem, mert arra számítottam, hogy Marcit elviszik. Azonban a gyám elmondta, hogy a vér szerinti anya besétált a gyámhivatalba, és nyilatkozatot tett arról, hogy le szeretne mondani gyermekéről, de csak a mi javunkra, mert úgy látta, hogy nálunk jobb helyen lesz Marci, és a köztünk kialakult kötődést nem szeretné megbolygatni. Elkezdtem emiatt nagyon tisztelni az anyát. Nyílt örökbefogadással döntött úgy, hogy lemond a gyermekéről, és biztosít neki egy olyan jövőt, amit ő talán nem tudott volna megteremteni. Szoktam neki fényképeket küldeni, és ő mindig küld ajándékot Marci számára születésnapokon és karácsonykor is. Nem tolakszik, de néha rákérdez, hogy vagyunk.

Emlékszem arra a napra, amikor az illetékes gyámhivatal nem hivatalos látogatást tett nálunk két pszichológussal a gyámon keresztüli előzetes üzenet után. Ajánlották, hogy az összes gyermekünk legyen otthon. Az egyik pszichológus tapogatózva megkérdezte tőlem, hogy mi lenne, ha mégis úgy döntenének, hogy Marcit nem hagyják nálunk, hanem elviszik máshova örökbe. Mire szóra nyitottam volna a számat, a nagyfiam, Benjámin leosztotta a hölgyet. „Itt olyan opció nincs, Marcit nem viszik innen sehova, ő a mi testvérünk!”

A tanács, ami jól jött volna utólag: A gyámhivatal részéről sokszor sugallták azt az örökbefogadás folyamatában, hogy más (várakozók) gyermekét halászom el. Emiatt volt, hogy lelkiismeret-furdalásom volt. Időbe telt, amire rájöttem, mindenkinek van saját elkészített gyermeke, és Marci nekünk született, annak ellenére, hogy már volt négy gyermekünk. Isten nekünk ajándékozta. Ezért kapta második névként a Máté nevet, ami annyit jelent: Isten ajándéka.

A legnagyobb problémátok most: Marcinak szeretnénk az összes lehetőséget biztosítani a lehető legjobb fejlődéshez, azonban ez nehezen kivitelezhető, a nagy szakemberhiány miatt. Főleg a térségünkben.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Nálunk szinte minden másképp volt. Speciális helyzetünk volt és van. De nagy élmény látni a gyerekeimet, ahogy Marci körül rajzanak. És Marci helyzete is irigylésre méltó, hiszen mellettünk, szülei mellett van még két bátyja és két nővére, és a nagyszülők, akik mind nagyon szeretjük őt!!!

Miről olvasnál szívesen? Szívesen tudnék arról többet, hogyan lehet a nyílt örökbefogadásnál jól csinálni majd a jövőre vonatkozó dolgokat. Bár tudnám, mit mondhatok majd a vér szerinti anyáról, ha a kisfiam róla kérdez! Mi lesz számára a legjobb és legmegnyugtatóbb válasz?

****** → olvasásának folytatása