Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: Viki, Gábor és Patrik

Kik vagytok?

30-as éveink közepén járó pár vagyunk, 12 éve vagyunk együtt, ebből 4 éve házasok. Öt év sikertelenség után döntöttünk az örökbefogadás mellett.

Miben vagytok mások, mint mások? 

Nem gondolnám, hogy mások lennénk, mint mások. Az elején mi is bizonytalanul, de határozottabban indultunk el az utunkon, a tanfolyam első napja után már tudtuk, hogy származásbeli kikötésünkön módosítunk, és elfogadunk roma gyereket is, és milyen jól tettük. Betegségekben, nemben elfogadóak voltunk, nem sok mindent zártunk ki.

Ki érkezett?

Egy akkor 15 hónapos, negyedrészben roma kisfiú érkezett hozzánk, akinek az életéhez hozzátartozik az is, hogy előttünk már volt egy 30 napos kihelyezésen, ahonnan végül visszakerült a rendszerbe, de egy héten belül már hívtak minket, hogy szeretnénk-e megismerni. Egy otthonban élt előtte 7-8 hónapig, előtte pedig kórházban volt sokat. Az állapota teljesen kielégítő volt, picike  a korához képest, de nem volt ezen kívűl semmi baja. Koraszülött baba volt, nyitott hasfallal született, amit akkor azonnal meg is műtöttek. Egy igazi kis szeretetgombóc, nagyon okos és tanulékony kisfiú.

Mennyit vártatok?

Jelentkezéstől számítva 5 hónapot. A mi megyénkben (Komárom-Esztergom) nagyon gyorsan pörögtek az események szerencsére.

Mennyit várt a gyerek?

Kb. 2 hónapos volt, amikor kiemelték a családból és kórházba kerül. Erről nem is nagyon tudunk többet, hogy meddig látogatták. Tudomásom szerint az otthonban már nem volt nála senki.

Miért pont ő?

Nem voltak elvárásaink a gyerekkel szemben. Mindig azt mondom, hogy azt se tudtam volna kiválasztani, milyen legyen, ha én szültem volna, tényleg csak az élettel összeegyeztethetelen betegségeket zártuk ki. 0-3 éves korig várakoztunk. Az első kiajánlásunk volt, a telefonban elmondták a fontos dolgokat róla, az aktabetekintés után láttunk róla képet. Nem néztünk egymásra, hogy ne befolyásoljuk egymást, azonnal mind a ketten azt kérdeztük, hogy mikor láthatjuk.

Miért pont ti?

Mi még nagyon kiscipőben jártunk a telefonhívásnál, hiszen alig 5 hónapja várakoztunk. Tudomásom szerint mikor visszakerült az otthonba másokat is felhívtak miatta, de mindenki nemet mondott.

Szerintem sokat számított az elfogadóságunk. Annyira cuki gyerek, a maga kis huncutságával és a kezdődő kis dackorszakával együtt is. Értetlenül álltunk azelőtt, hogy visszakerült az otthonba, de közben meg hálát is adunk, mert így lett ő a mi kisfiunk.

A tanács, ami jól jött volna utólag: 

Nagyon jó és tartalmas tanfolyamunk volt, és még az élmények is frissek voltak, szerencsére nem volt semmi kérdéses „probléma”.

A legnagyobb problémátok most:

Nem mondanám problémának, de fogzás egy kis dacolással tud komoly fáradtságot okozni J

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

A várakozási idő, évekről beszélgettünk, de én annyira éreztem, hogy mi gyorsak leszünk, és szerencsére így is lett. Én hiszek a sorsban is, férjem nagybátyja a telefonhívás előtt pár nappal hunyt el, ott tudtam, hogy most mi jövünk.

Miről olvasnál szívesen?

Az új rendszerről, ami 2026-ban élesedik, érlelgetjük a tesó gondolatát. → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: K&Sz

Kik vagytok? Egy magyar-brit család vagyunk, egy vér szerinti 10 éves nagylánnyal, egy örökbefogadott ikerpárral (velük már szerepeltünk a rovatban), akik 6 évesek már (ők is lányok) és a családunk utolsó darabkája a kisfiunk, akit 4 hónaposan fogadtunk örökbe áprilisban.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán abban, hogy teljesen Istenre hagyatkozva fogadtunk örökbe mindkét alkalommal: teljesen nyitva hagyva a kaput bárkinek, akinek jönnie kellett (értsd egészségügyi, családi, nembeli és származási kérdésekben), és mindig úgy imádkoztunk, hogy csak amiatt a gyerkőc(ök) miatt hívjanak minket, aki(ke)t örökbe is fogunk majd fogadni, ami így is lett mindkét alkalommal. Már aktabetekintés előtt tudtuk, hogy ők lesznek a mi gyermekeink.

Ki érkezett? Egy 4 hónapos kisfiú érkezett hozzánk, aki sokkal jobb egészségügyi állapotban van, mint amire számítottunk, hisz a rosszindulatú daganaton kívül minden betegségre igent vagy több infót jelöltünk be jelentkezéskor. Kórházban hagyott baba.

Mennyit vártatok? Jelentkezéstől számítva 3 év 2 hónapot. Úgy tűnik, a nagycsaládos lét miatt nem hívtak minket sokáig.

Mennyit várt a gyerek? Születésétől kezdve a kórházban volt, de hogy mióta volt örökbefogadható, azt nem tudom pontosan, mert nem mi voltunk az elsők, akiknek kiajánlották. Valószínűleg 3 hónapos kora körül lett örökbefogadható.

Miért pont ő? Egyetlen kikötésünk volt, hogy 0-6 hónapos gyermeket szerettünk volna, ezt is azért, mert a meglévő gyermekeink szempontjából ezt tartottuk most a legideálisabbnak és legéletszerűbbnek. Nagyon meglepődtünk, hogy országos listára került Barnus, méghozzá Budapestről, mert egészségügyileg igazából egy csoda az orvosok szerint is. Sőt bár roma származású, nagyon világos bőrű baba (nálunk ez nem volt kikötés). Iszonyatosan mosolygós, kiegyensúlyozott kisfiú. A kórházban is imádták, nyüzsögtek körülötte a nővérek, orvosok, adminisztrátorok, és jól meg is siratták, mikor hazajöttünk.

Miért pont ti? Mivel egy vagy két pár nemet mondott már rá (többféle verziót hallottunk erről), szerintem olyan párt kerestek az országos listán már, aki tutira igent fog mondani az egyetlen nehezebb dologra az aktájában, hogy elég rendezetlen/kesze-kusza családi háttérrel rendelkezett.

Isten a szívünkre helyezte, hogy kezdjük el festeni a babaszobát április elején, és április közepén, a szülinapom előtt két nappal hívtak, hogy fogadókészek vagyunk-e. És mikor mondtuk, hogy pont most kezdtünk el mindent is összerakni, és kb. meg van minden a kezdéshez (bár még a garázsban), azt talán ők is jelnek vették, és másnap reggel 8-kor már hívtak is, hogy minket választottak és menjünk be aktabetekintésre, pedig őszintén húsvét utánig nem vártuk, hogy vissza fognak hívni.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Bár sok helyen olvastam és sok emberrel beszéltem, mégis meglepő élesben, hogy mennyivel bonyolultabb, mikor más megyéből fogad örökbe az ember és mennyire másként működik minden megyéről megyére.

A legnagyobb problémátok most: Ugyanúgy, mint az előző örökbefogadáskor, a bürokrácia útvesztői…

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Nem volt kép a babáról aktabetekintéskor, szóval szó szerint pár szó alapján, vakon kellett döntenünk, hogy szeretnénk-e tovább menni. És mivel érezték, hogy haza fogjuk hozni Barnust, és közeledett a május 1-ei hosszú hétvége is, a rápillantás előtt készen kellett lennie a babaszobának, hogy meglehessen a környezettanulmány, mielőtt felmentünk volna Pestre a rápillantásra, így másnap már kezdődhetett is az intenzív barátkozás.

Miről olvasnál szívesen?

Nagycsaládosok örökbefogadásáról, mert mikor mi jelentkeztünk, nekünk azt mondták, hogy kb. az esélytelenek nyugalmával várakozzunk nagycsaládoskén. Főleg, mivel a férjem külföldi állampolgár, így a nyílt örökbefogadás nem volt opció sajnos.

***** → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

A férjemmel már tíz éve vártunk a kis csodánkra. A férjem nem engedte a lombikot egészségügyi problémáim miatt, ezért döntöttünk az örökbefogadás mellett. Mi nagyobb kislányt vártunk, már fel akartam adni 1,5 év várakozás után, amikor a helyi Tegyesz osztályvezetőjével átbeszéltük és vállaltuk, babát is vállalunk, akiről lemondtak. Még azon a héten pénteken hívtak minket, hogy van egy 6 hetes kislány, ha gondoljuk, hétfőn mehetünk iratbetekintésre. Én már a telefonhívás közben sírtam és csak annyit jegyeztem meg, hogy hétfőn mehetünk. Alig bírtuk kivárni a hétfő reggelt. Amikor képet mutattak a kislányunkról, már akkor nagyot dobbant a szívem, összenéztünk a férjemmel és csillogó szemmel nézett ő is. Ezután mehettünk hozzá megnézni. Amikor betolták a kis kocsiján köszöntem neki, hogy szia, kicsikém, erre ő kiköpte a cumit és rám mosolygott, a nővérek csak ámultak, én meg teljesen el voltam varázsolva. Ott akkor dönteni kellett, hogy szeretnénk-e őt, ami nem is volt már kérdés számunkra. Elkezdtük az intenzív barátkozást és türelmetlenül vártuk a kihelyezést, hogy mindig velünk legyen végre.

A megyei listáról érkezett, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből, titkos örökbefogadással, teljesen egészséges. Az első nyolc hetét kórházban töltötte, mert ki kellett várni a hat hetet, az utolsó két hétben járhattunk hozzá barátkozni. A vér szerinti anya rögtön lemondott róla, már akkor tudta, hogy nem tudja megtartani, amikor megtudta, hogy nem vetetheti el. A hivatalos lemondás végül áprilisban történt – éppen akkor, amikor én születtem, és amikor éppen az órára néztem, az 11:11 volt. Csengét is 11-én láttuk először, 11 órára értünk hozzá. Az egész történet valahogy sorsszerűen alakult.

Borzasztó megpróbáltatások voltak, az első hónapokban rengeteget sírt, de szeretettel, türelemmel és rengeteg családi segítséggel ezt sikerült szelídíteni. Csenge egy ma már 8 hónapos boldog kislány.

Mindenki imádja és csodálatos érzés, hogy az anyukája lehetek, csak azt sajnálom, hogy nem én hordhattam őt a szívem alatt. Első perctől azt érzem, hogy ő az én kislányom, csak egy kis kerülővel tudott hazatalálni.

****** → olvasásának folytatása