Author Archives: Örökbe

Babaköszöntő, 2019. augusztus

Általános
Babaköszöntő, 2019. augusztus

Bemutatkoznak azok az örökbefogadó családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Négyen örökbe fogadtak, egy családnál pedig örökbefogadás után született vér szerinti baba. Az egyik történet határon túli magyar anyukáról szól. Fogadjátok őket szeretettel!

Nicknév: Kincső

Kik vagytok? 40-es házaspár narancssárga megyéből. 21 éve vagyunk házasok. Első gyerek a Tegyeszen keresztül. Nagy szerencsénk volt, mert közel volt a barátkozásnál.

Miben vagytok mások, mint más: Szerintünk semmiben.

Ki érkezett? Nagyon szép kislány érkezett hozzánk. Nemsokára 2 éves lesz. Nevelőotthonban nevelkedett. Születésekor elég sokat volt bent az intenzív osztályon, majd a gyerekklinikán. Koraszülött volt, vashiánnyal, fertőzéssel, fennállt a bélelhalás gyanúja. Rendellenes szívzörej. Majd később bukott és emiatt nem úgy fejlődött a súlya, ahogy kellett volna. Mikor megismertük, már a sok egészségügyi problémát maga mögött hagyta. Mára kijelenthető, hogy teljesen egészséges, és a korosztályának megfelelő állapotban van.

Mennyit vártatok? Éppen lejárt a 3 éves határozatunk és a hosszabbítást kezdtük Egyik nap lejárt, másnap szólt a telefon. Az első jelentkezéstől számítva 3 év 4 hónap.

Mennyit várt a gyerek? Születése után 2 nappal látta utoljára a szülőanya. Megígérte ugyan, hogy látogatni fogja, de ez nem történt meg. Örökbe adható másfél évesen lett.

Miért pont ő? 0-3 éves korig jelöltünk meg, mindegy volt, hogy fiú vagy lány, származási megkötéssel. A származás, most már belátom, túlzás volt, hisz sokszor nem is lehet tudni pontosan. Ha van is benne bármilyen roma vér, minket az sem zavarna, hiszen nem ez számít. Ő az első kiajánlás, úgy tudjuk, mi is neki. A rápillantás után gondolkoztunk el azon, hogy belevágjunk-e, de ez nem Kincsőnek szól, csak mi paráztunk be, hogy mostantól felelősséggel tartozunk a kislányunkért.

Miért pont ti? Már elég elöl voltunk a sorban (az első 20-ban), meg szerintünk a hasonlóság miatt, mind kinézetben, mind jellemben nagyon sok a közös vonás. Az lehet mondani, telitalálat volt a szakemberektől.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Az érzelmi hullámok kezelése, mind a mi részünkről, mind Kincső részéről.

A legnagyobb problémátok most: A féltékenysége. Nem nézhetünk más gyerekre. A kutyával nem foglalkozhatunk. Egy pillanatra eltűnik Anya, sírás van. De persze ez jó is, mert kötődik hozzánk és mi is őhozzá.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: A hiszti és a dac kezelése. Amit tanultunk, abból semmi nem jött be. Így jöttek az ösztönös megoldások.

Miről olvasnál szívesen? Várakozáskor jól jöttek a Babaköszöntők. Sok para volt bennünk arról, hogy jó lesz-e (lakás, kereset, kutyával hogy jön ki).

****** Read the rest of this entry

A kolléganőm örökbe fogadott egy gyereket, mit kérdezhetek tőle?

Általános

Egy tipikus kérdés a kívülállóktól: “A kolléganőm nemrég örökbe fogadott egy kisfiút. Mit mondhatok neki? Mit kérdezhetek tőle?”

Nem lesz végső válasz a kérdésre. Fordítsuk le egy hétköznapibb helyzetre a szitut. “A kolléganőmnek új pasija van. Mit kérdezhetek tőle?” Erre a bulváros kérdésre a felelet legalább négy dologtól függ:

  1. Te mennyire vagy nyitott vagy zárkózott, mennyire szoktál érdeklődni mások dolgai iránt.
  2. A kolléganő mennyire nyitott vagy zárkózott, szívesen beszél-e magáról.
  3. A köztetek levő viszony: csak köszöntök, vagy legjobb barátnők vagytok?
  4. A kolléganő és az új pasi közti viszony. Lehet, hogy egy futó kalandról nem számolna be, de az eljegyzéséről igen.

Hát, valahogy így van ez az örökbefogadással kapcsolatban is. Egyfelől magánügy, másfelől azért emberek szoktak a magánügyeikről is beszélni a közösségekben. Nehéz általánosságokat mondani, mert az örökbefogadók is nagyon különböznek. Van, aki nyitott, és mindenkinek szívesen meséli a történetet. Van, aki nem érez erre késztetést. Lehet, hogy a rendszer egészét szívesen elmagyarázza, de a saját gyereke érkezésének privát részleteit nem osztaná meg. Lehet, hogy sokat tud a rendszerről, lehet, hogy keveset, és az is előfordulhat, hogy most nincs kedve edukálni az emberiséget, vagy a héten már nyolcan megkérdezték tőle… Lehet, hogy valami miatt feszült, például még nem telt le a hat hét és egyelőre emiatt nem publikus a dolog. Lehet, hogy még maga is bizonytalan, nem alakultak ki rögtön az anyai érzései, nem dolgozta fel a meddőséget, vagy egy nehéz barátkozáson van túl, és küzdelmes az összeszokás. Lehet, hogy egész éjjel nem aludt…

Read the rest of this entry

Beszélgetés a Pszinapszison – videó!

Általános

Újabb videó! A Pszinapszis XXIII. Budapesti Pszichológiai Napok rendezvényén három pszichológus és egy jogász szakemberrel beszélgettünk az örökbefogadásról, én a moderátor voltam. A téma: amiről nem szoktunk beszélni az örökbefogadás kapcsán. Izgalmas volt a különböző területekről érkező szakemberek és a közönség között tolmácsolni. A beszélgetőtársak rendelkeztek egyetemi oktatóként, nevelőszülői hálózatnál, családsegítőben, igazságügyi szakértőként és örökbefogadók felkészítő tanfolyamán is szerzett tapasztalattal, szóval sok szempontból ráláttunk a témára. A hallgatóságról nem tudunk ennyit, de ha elkezditek nézni, egy-két dolog az ő örökbefogadáshoz való viszonyukról is kiderül. A kerekasztalnál szóba kerültek a téma alapjai, az örökbefogadásról való beszélgetés a gyermekkel, az örökbeadó anyák háttere, a nevelőszülők, a rendszerben felnövő fiatalok sorsa, az, hogy karitatív tett-e az örökbefogadás, de olyan érdekességek is, mint a vér szerinti apák jogai vagy az örökbefogadás felbontása. Mindössze hatvan perc, és ebbe még a hallgatók kérdései is belefértek. Nagyon örülök, hogy részt vehettem! Read the rest of this entry

Gyereknevelési könyvek: Tigrisanya

Általános

Avagy: a könyv, amin Vekerdy elsírná magát!

A blogon időnként szemlézek az örökbefogadáshoz nem kapcsolódó gyereknevelési könyveket is. Az eddigi munkák jellemzően abba az irányba illeszkedtek, miszerint a gyerekkor az önfeledt játék ideje, a gyerek nem kis felnőtt, ne halmozd el különórákkal, inkább kiegyensúlyozott lelke legyen és jó viszonya a szüleivel, és persze hagyjuk önmaga lenni.

A ma recenzált könyv ezen eszméket szemen köpi. Amy Chua A tigrisanya harci himnusza (Battle Hymn of The Tiger Mother) című memoárjáról lesz szó, amely a szerző állítása szerint a kínai gyereknevelési gyakorlatba enged bepillantást. A 2011-es amerikai kötet máig nem jelent meg magyarul, de 30 más nyelven és számos formátumban elérhető (én németül és hangoskönyvben vettem magamhoz). Nem gyereknevelési szakkönyv, a szerző nem pszichológus vagy pedagógus, hanem jogász, a kötet a saját családi életük két évtizedének krónikája.

A bestsellerré vált és óriási vitát kiváltott munka arról szól, hogyan nevelte Amy Chua két lányát Amerikában a “kínai” módszerrel, és hogyan ért el náluk valóban nem mindennapi sikereket, már ha a külső eredményeket nézzük. Általános iskolában a két lány kitűnő tanuló, matekból két évvel a saját évfolyamuk előtt járnak, kétnyelvűek (angol és mandarin), és mindketten magas szinten játszanak egy-egy hangszeren, nyilvános fellépéseik vannak. Emellett szófogadóak, jólneveltek, csinosak, tisztelettudóak a felnőttekkel, nem csavarognak, nem számítógépes játékokkal töltik az idejüket. Ezen eredményeket sok szülő megirigyelné. És a másik oldal: Chua rögtön a könyv elején kis listát ad, mi mindent nem volt szabad a lányainak. Tévézni, számítógépes játékot játszani, a legjobbnál rosszabb osztályzatot hazavinni, ottalvós bulikra és zsúrokra elmenni, osztályelsőnél rosszabbnak lenni, fellépni az iskolai színielőadáson, a szabadidejüket maguknak beosztani, elmulasztani a hangszeres gyakorlást, más hangszert választani, mint amit az anyjuk eldöntött helyettük. Read the rest of this entry

„Öregnek éreztem magam a babázáshoz”

Általános

Beszélgetés egy örökbeadó anyával! Ibolya közel másfél éve hozta világra a harmadik kislányát, akinek a sorsáról nyílt örökbefogadással gondoskodott. Kérdéseimre írásban válaszolt, azért vállalta a szereplést, hogy más kismamáknak segítsen. A neveket megváltoztattam, a fotók nem a szereplőket ábrázolják.

Hogy jutottál el az örökbeadásig?

A harmadik kislányomat szültem 2017-ben. Együtt éltem az élettársammal, aki azóta a férjem lett, és a közös, 13 éves lányunkkal. Nekem van az előző házasságomból egy másik lányom, aki akkor 17 éves volt, ő nem élt velünk, őt az apai nagyszülők és az apa nevelik. Én 39 éves voltam a teherbeeséskor, a párom 54. Anyagilag nem álltuk rosszul, de jól sem. Mindketten sokat dolgoztunk, én egy üzletben, a párom három műszakban. A házunk hármunknak elég volt, de a picinek már nem. Azért döntöttünk az örökbeadásról, mert már öregnek éreztük magunkat a gyerekneveléshez, főleg én. Nem voltam képes arra, hogy újra éjszakázzak. Párom is össze-vissza dolgozik és sokat alszik napközben. Már egy jól kialakított életünk volt, amibe nem fért bele a pici, bár lehet, hogy ez önzőn hangzik.

Váratlan terhesség volt?

Nagyon nem terveztük. 12 hetes és 4 napos voltam, mikor az orvos megállapította a terhességet. Addig nem voltam biztos benne. A vérzésem nem jött meg, de minden más menstruációs jelem igen. Azt hittem, hogy a pajzsmirigyem okozza a kimaradást.

Az abortusz felmerült benned?

Igen, sőt a kórházban hagyás is. Aztán a védőnőm mondta, hogy van egy másik lehetőség, a nyílt örökbeadás. Addig csak arról tudtam, hogy szülés után otthagyhatom a kórházban. A védőnőm a Gólyahír Egyesület önkéntese, elmondta a zárt, nyílt örökbefogadás és a kórházban hagyás menetét. A Gólyahírhez fordultam, rajtuk keresztül adtam örökbe a kislányt.

Ki tudott a környezetedben a babáról?

A családomnak elmondtam, hogy terhes vagyok és örökbe adjuk. A nagylányom eleinte támogatott, de később elítélt és még most is. Megszakította velem a kapcsolatot. A nővérem és a bátyám is elítél. Ők közvetítenek a lányom felé, ha nagyon muszáj. Mindhárman 120 km-re laknak tőlem. A szüleim már nem élnek. A munkatársaim tudtak a döntésemről és megértettek, sőt tiszteletben is tartották. Vissza is mentem rögtön dolgozni.

Milyenek az örökbefogadók?

A szülők egy egyszerű pár, kedvesek, közvetlenek, őszinték. Semmi felvágást, lenézést nem tapasztaltam. Az anya akkor volt 40, az apa 42 éves, volt már egy ötéves örökbefogadott gyermekük, aki nagyon szeretett volna egy kis húgit. A szülés előtt elvittek a Gólyahírrel együtt egy vizsgálatra a kórházba, ahol szültem. Bent volt velem az ultrahangon a leendő anyuka, és amikor meghallotta a pici szívhangját, elsírta magát. Akkor döntöttem el véglegesen, hogy ők kapják a picit. Read the rest of this entry

Babaköszöntő, 2019. június

Általános
Babaköszöntő, 2019. június

Megérkeztek a friss történetek az olvasók örökbefogadásáról. Ezúttal mindenütt az egész családot láthatjátok a képeken. Szeretettel gratulálok a családoknak! A rovatba a jelentkezés folyamatos, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre írjon, aki az elmúlt egy évben fogadott örökbe, vagy örökbefogadás után vér szerinti gyereke született. 

Kik vagytok? Betti és Gyuszi, 16 éve vagyunk együtt, 5 éves házasok. 4 év sikertelenség után jelentkeztünk 2016 októberében első gyermek(ek)re. Győr – Moson – Sopron megye. Nem lombikoztunk előtte, hormonlöketnek nem akartuk kitenni a testem, és lelkileg sem éreztem erőt az esetleges újabb vetéléshez.

Miben vagytok mások, mint mások? Férjem volt az, aki elsőként felvetette az örökbefogadás gondolatát. Nem sürgetett, hagyta, hogy megérjen bennem is az elhatározás. Ez kb. egy év volt. Amint megemlítettem neki, hogy mi lenne, ha örökbe fogadnánk, nagyon megörült, és jelentkeztünk. Elfogadóak voltunk testvérpár (ikrek) iránt is. Kislányom aznap született, amikor elkezdtem írni a bemutatkozó levelet a Tegyesznek. 🙂

Ki érkezett? Réka (2 éves) és Kristóf (11 hónapos), testvérpár érkezett haza hozzánk, országos listáról Borsod megyéből, csodálatos, szerető nevelőszülőktől 2018 októberében. Réka 2. szülinapját együtt ünnepeltük a nevelőcsaláddal. Roma származásúak, koraszülötten, gondozatlan terhességből születtek. Eleven, érdeklődő, barátkozó gyerekek.

Mennyit vártatok? A bemutatkozó levél leadása és a gyerekek haza érkezése között 2 év telt el. A határozat és az első telefon (fogadókészek vagyunk-e) között 1 év telt el. 3 hónappal később érkezett a második telefon, hogy minket választottak, menjünk be megismerni az aktájukat. Egy hét múlva hallgattuk meg az aktát, rá két hétre taliztunk, és egy hét múlva indult az intenzív barátkozás. A távolság miatt helyben vettünk ki szállást, majdnem két hetet voltunk ott, reggeltől estig a gyerekekkel. Egy napot hagytunk ki, amikor a nevelőcsalád magában lehetett utoljára a gyerekekkel.

Mennyit vártak a gyerekek? 2018. februárban volt az utolsó látogatása Rékának. Ezután került Kristóf csecsemőotthonból a nevelőszülőhöz, hogy összeszokjanak, mert „hamar” örökbe mennek. 2018 április – májusban készült el a felülvizsgálat az aktájukba. 2018 október elején találkoztunk, közepe táján hoztuk haza őket.

Miért pont ők? Első kiajánlásunk volt. Határozatunk egy 0-1 éves, testvérek esetén két 0-4 év közötti egészséges, vagy korrigálható, szinten tartható betegséggel bíró gyermek örökbefogadására szólt. Az akta felolvasása után kértünk pár perc gondolkodási időt, felhívtuk gyerekorvos ismerősünket, és elmondtuk a lejegyzetelt betegségeket. Rékának emlőmirigy megnagyobbodása volt/van. Megerősítettek, hogy ezt ki fogja nőni, ez generációs betegség a gyerekeknél. Már apad a cici. Nagyon büszke már most a cicire, igazi csajszi.

Miért pont ti? Próbáltam megtudni, hogy miért pont mi. Annyi választ kaptunk, hogy a megyében nem elfogadóak roma származás tekintetében. Egyből országosra kerültek. Azt nem tudjuk, hogy abban a három hónapban, míg az akta hozzánk ért, kiajánlották-e más pároknak is.

Milyen az élet két gyerekkel? Mi már nagyon vágytunk gyerek(ek)re. Én babázni szerettem volna, ezért lett a 0-1 éves megkötés, a férjem 2-3 éves korú gyerekben gondolkodott, tanfolyam után módosítottuk 0-4 évesre a tesót, és rábíztuk magunkat a sorsra, hogy egy vagy két gyerek érkezik egyszerre a családunkba. Korban nagyon jó, hogy egyik kicsi, másik pici, 13 hónap van köztük, egy évet itthon tudok lenni mindkettőjükkel.

Bennem nagy volt a megfelelési vágy, hogy jó anya legyek, főtt kaja, a lakásban is rend legyen, ha már „itthon vagyok”. Kimerültem fizikailag, lelkileg. Megtanultam segítséget kérni, és nem elszigetelődni itthon a gyerekekkel, kimozdulni velük/nélkülük. Réka első új szava a „vársz” volt. Változtunk, alakultunk mi is és a gyerekek is. Előtérbe került, hogy a gyerekekkel tudjak foglalkozni, minden más megvár. Nagyon szeretetéhesek, ölelgetés, puszihegyek.

Rendszeresen járunk zenebölcsibe, itthon is mondókázunk, lefekvés előtt mesekönyvet olvasok, beindult Réka beszéde. Kristóf előbbre tart a koránál, utánozza tesót jóban, rosszban. Hétszentségesek.

Kellett ez a fél év, hogy fejben, lélekben átálljunk, és végre élvezni tudjuk a kétgyermekes létet. Sokszor összenézünk a férjemmel, mikor körülöttünk mászkálnak a törpék, hogy olyan jó, hogy itt vannak. Ez ad erőt a nehéz napokon.

Elérzékenyültem, mikor majálison végre én is a gyerekeimmel voltam állatkertben, nem kívülről szemléltem a családokat. Olyan jó volt nézni, ahogy a férjem kézen fogva sétál felém velük. Sosem unatkozunk. Néha elúszik a háztartás, és olyankor csak fogjuk a fejünket, hogy mikor lesz itt rend. 🙂

A tanács, ami jól jött volna utólag: Hivatalos ügyek flottul mentek, egyedül NAV-nál volt keveredés. Ügyfélszolgálati ügyintéző sem tudta, hogy nem kell adókártyát igényelnünk, mert az új anyakönyv kiállítása után automatikusan készítik a gyerekeknek. 2018. november végén lett végleges az örökbefogadás, a családi adókedvezményhez sürgettük volna, végül az adóbevallásban kértük meg visszamenőleg férjemnek.

A kisgyermekes családok mindennapjait meg kellett élnünk, hogy magunk rájöjjünk, milyen is szülőnek lenni, erre az ismerősöket figyelve csak kis részben tudtunk felkészülni, mikor benne van az ember, teljesen más. Nagyon örültem minden tanácsnak barátoktól. Nyitottan fogadtuk őket.

A legnagyobb problémátok most: Problémánk nincs, csak a szokásos dolgok. Elkezdjük nemsokára Réka szobatisztaságra szoktatását, hogy szeptemberben oviba mehessen.

 Miről olvasnál szívesen? Imádom a babaköszöntő rovatot, várakozás alatt ez tartotta bennem a lelket. Élettörténeti könyvet olvasunk gyerekeknek. Érdekelne, hogy mi az a kor, amikor felfogja már, hogy mit jelent az örökbefogadás. Hogyan tudja a legkönnyebben feldogozni ezt.

****** Read the rest of this entry

2017-es örökbefogadási statisztika

Általános
2017-es örökbefogadási statisztika

Folytatódnak a korábbi évek trendjei, és 2017-ben rekordot döntött az örökbefogadások száma: 1025. Két évtizede nem volt ilyen magas ez a szám. Az okokra mindjárt kitérek. Az örökbefogadásra várók száma is tovább emelkedett: 2017 szilveszterén 2753 család várakozott, közülük minden tizedik egyedülálló. Egy évvel korábban 2400, 2010-ben 1500 volt ez a szám.

Nyílt örökbefogadások

Pont 2017-ről nincsenek adataim a civilekről. A 2016. és 2018. évi nyílt örökbefogadások száma közvetítő szervezetek szerint:

Közvetítő szervezet 2016 2018
Alfa Szövetség 3 4
Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány 4 11
Bölcső Alapítvány 12 12
Együtt az Életért Egyesület 2 2
Fészek Alapítvány 24 25
Gólyahír Egyesület 36 42
Várva Várt Alapítvány 2 8
Összesen 83 104

2017-ben 169 nyílt örökbefogadás történt. 142 újszülött azonnal családba került, közülük a Tegyesz 39 nyílt örökbefogadásban segédkezett (többsége magánutas). 26 esetben már a rendszerben élő gyerekek sorsa rendeződött így.

Read the rest of this entry

Kirándultunk

Általános
Kirándultunk

Köszönöm, hogy eljöttetek. 31 felnőtt és 20 gyerek vett részt, a bátrak totyogókat is hoztak, érkeztek kiskamaszok, várakozók, felnőtt örökbefogadottak és persze örökbefogadó családok. És három kutya! A közlekedés is demokratikusan zajlott: volt, aki később ért oda, és utolért minket, volt, aki egy másik Szentkútra ment fel véletlenül, aki a fagyizás után hazament, aki eltévedt, és akivel a végén újra összefutottunk. Felmásztunk a Dera-patak gyönyörű völgyében, fagyiztunk a Hilda Cukrászdában, aztán a Szentkút vizében kicsit pancsoltak a gyerekek, végül a patakban ismét pancsoltak, aztán mikor minden gyerek feje búbjáig sáros lett, hazamentünk.

A következő program október 12-én lesz, ezt majd kihirdetem.

„A gyerekeim cigány identitását nem tudom kezelni, amíg magamban nem raktam rendet”

Általános

György mindig tudta, hogy örökbe fogadta a családja, azonban csak felnőttként szembesült vele, hogy cigány származású. Előadásából, amely a Romadopt Klubban hangzott el, kiderül, mennyire fontos, hogy a gyerek tisztában legyen a saját származásával, és ne előítéletes közegben nőjön fel. Identitáskeresés már apaként, találkozás a vér szerinti szülőkkel rasszista gyerekkor után. Egy fiatalember, önmaga felé, útközben. A neveket megváltoztattam, a fotók nem a szereplőket ábrázolják. 

Nehezen beszélek erről a témáról…

Két és féléves koromban kerültem haza. Az első két és fél évről egyetlen emléket őrzök, hogy valaki látogat a gyerekotthonban és kapok egy sárga mackót. A szüleim szerint jó gyerek voltam, szófogadó, aki nem csinál semmi rosszat. A származásomról meg az örökbefogadásomról nem nagyon beszéltünk, tabutéma volt. Ennyivel letudták mindig a szüleim: „Hazakerültél, minden rendben volt, nagyon ügyes, okos voltál, jól fejlődtél.” Azt elmondták, hogy „anyád otthagyott, nem kellettél neki, de itt vagyunk mi, nekünk kellesz”. Néha beszéltünk róla, de soha meg nem kérdezték, nekem ez mit jelent, én hogy vagyok azzal, hogy nem kellettem. Olyan, mintha én benne sem lennék a sztoriban, csak ők akartak szülők lenni. Van egy húgom és egy öcsém, mint a hárman örökbefogadottak vagyunk. Mikor mentünk a legkisebb húgomért, akkor nekem természetes volt, hogy nem az anya hasából születik, hanem hazahozzuk az otthonból. Hozzá kell tennem, hogy a nyolcvanas években kerültem haza, akkor semmi felvilágosító anyag nem volt. Emlékszem egy könyvre, a Nekem két születésnapom van, de ez nem az én történetem, nem érdekelt.

Fotó: Fortepan

Mi úgy nőttünk fel a gyerekkoromban, hogy magyarok vagyunk. Egy olyan faluban laktunk, ahol a környezet ötven százaléka roma származású. A húgom roma, az öcsémről nem lehet tudni pontosan, én is roma vagyok. És egy roma egy másikat rögtön felismer. Sokszor megkaptuk, hogy cigányok vagyunk. A szüleim az iskolában tanítottak, volt körülöttünk egy védőháló, nem kaptuk meg olyan erősen, de azért megkaptuk. Engem annyira nem bántott, rosszul esett, de nem meséltem róla otthon. A húgomat jobban bántották, rajta erőteljesebbek a rasszjegyek. Anyám mindig azt mondta neki, „nem igaz, nem kell ezzel foglalkozni, te egy arab lány vagy”. Voltak cigány osztálytársaim, de nem volt velük konfliktus. Ami előszőr nagyon rosszul esett, a gimnáziumban jártam egy lánnyal és az apja azt mondta, „takarodj innen, te cigány vagy”. Hogy lennék már cigány?

Apukám úgy nevezte magát, hogy ő rasszista. Olyan közegben nőttem fel, ahol a vasárnapi ebédnél cigányoztak, meg az utcán is, hallottam, ahogy szidják őket. A faluban is volt rasszizmus rendesen. Engem jópárszor lecigányoztak, de közben a tanító bácsi gyereke voltam. Ez keltett bennem egy állandó bizonytalanságot. Később ez odáig fajult, hogy ha valaki minden sértés nélkül jegyezte meg, hogy látszik rajtam, hogy cigány vagyok, vagy akár csak hogy milyen barna a bőröm, akkor nagyon megbántódtam, nekem ez csúnyább volt bármilyen szitokszónál. Az egyetem után ez lecsillapodott, már a középiskolában sem volt semmi gond az osztálytársaimmal. 18 évesen elkezdtem félni az iskolában, hogy a szülőanyám megkeres, ki se mertem menni a portára, nem tudtam jól a törvényeket, hogy ő nem kereshet, rettegtem, hogy előkerül. Read the rest of this entry

Babaköszöntő, 2019. május

Általános
Babaköszöntő, 2019. május

Megérkeztek a friss történetek a közelmúlt sikeres örökbefogadásairól. Fogadjátok őket szeretettel. A rovatba a jelentkezés folyamatos, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre tud írni, aki nemrég fogadott örökbe és szívesen szerepelne. 

Kik vagytok? Vidéki házaspár, 40 évesek, 20 éve együtt vagyunk, 15 éve házasok. Egy Budapest melletti nagyközségben élünk, vízparton, sok háziállattal körülvéve.

Miben vagytok mások, mint mások? Valószínűleg semmiben. Talán annyiban, hogy bár lehetőségként a lombik eljárást felajánlották az orvosok, én nem akartam belevágni, a férjem pedig elfogadta ezt a döntésemet, soha egyetlen szóval sem akart rábeszélni. Viszont az örökbefogadás elindításáig még ezután 6 év telt el, mire benne is megkérdőjelezhetetlenül és megváltoztathatatlanul megérett az érzés, hogy igen, akarja. Először csak és kizárólag fehér bőrű, újszülött gyermeket vállaltunk volna, aztán kitoltuk az életkort 1 évre és eltöröltettük a származási kikötésünket.

Ki érkezett? Zoli és Zalán, újszülött ikerpár. A szülőanyát magánúton ismertük meg, a szülés előtt 7 héttel. Ezt az időszakot már együtt éltük meg, ami, úgy érzem, az életadót megnyugvással töltötte el. A fiúknak már nevet is mi adhattunk, ő elállt ettől a lehetőségétől. A kórházba befeküdhettem velük, ajándéknak érzem, hogy az első pillanattól együtt lehettünk. Teljesen egészségesek, ennek megfelelően most már nagyon elevenek és krampuszok is. Most tíz hónaposak, és már támaszkodva mennek.

Honnan ismered a szülőanyát? Az érvényes határozat birtokában felhívtam az ország minden szegletében élő ismerősömet, hogy elmondjam, mire várakozunk és, hogy ők is mondják, akinek csak tudják. Sose tudhatjuk, ki mit hall. És a lánc, amit elindítottam, egy budapesti védőnőtől fordult vissza, akihez a szülőanya már az örökbeadási szándékával ment. Nála találkoztunk először.

Mennyit vártatok? A határozatunk jogerőssé válásától egy év két hónap telt el.

Mennyit várt a gyerek? Szerencsére egy pillanatot sem. Hiszem, hogy ők csak akkor vártak, amikor még a felhőkön angyalkaként ültek, és arra, hogy legyen egy jogerős határozatunk, hiszen nem sokkal azután fogantak.

Miért pont ők? Az életadóval való első találkozás előtt rettegtem, hogy kialakul-e a kölcsönös szimpátia, ránk bízza-e a kicsiket? De már az első feszélyezett találkozásnál is kiderült, hogy nagyon hasonló a gondolkodásunk sok mindenben. Az együtt eltöltött hét hétben pedig nyilvánvalóvá vált, hogy szinte mindenben egyezik a felfogásunk, a nevelési elveink is nagyon hasonlatosak. Az első találkozás a védőnőnél volt, és amikor meghallottuk a fiúk szívverését, akkor minden eldőlt. Pedig a férjem először pánikba esett, hogy ketten vannak. 🙂

Miért pont ti? Szerintem ennyire hasonló emberek ritkán találkoznak. Még külső jegyeinkben is hasonlítunk a szülőanyával. Jó kapcsolat alakult ki közöttünk. Hiszek az eleve elrendelésben, szerintem ez nem is alakulhatott volna másképp.

A tanács, ami jól jött volna utólag: nem volt ilyen.

A legnagyobb problémánk most: Zalán kismilliószor ébred éjjel és Zotyát is felveri. Reméljük, hamarosan túl leszünk ezen az időszakon.

Miről olvasnál szívesen? Nagyon-nagyon szeretem mások történeteit hallgatni, hogy hogyan találtak egymásra a saját gyermekükkel.

****** Read the rest of this entry