Újabb közös program az olvasóknak! Izgalmas koreai filmet vetítenek a Titanic Fesztiválon az örökbefogadásról, ezt nekünk találták ki! Utána pizzázunk.
Mikor: február 13., péntek este 7-kor
Hol: Uránia Nemzeti Filmszínház, Budapest, VIII., Rákóczi út 21. Jegyet előre itt lehet váltani online.
Mit: Káin gyermekei
Utána: beülünk és beszélgetünk!
Én már láttam a filmet, vetítés után fogok csatlakozni, de Bakó Judit és Manuela addig is terelgeti a társaságot. Találkozó kicsivel előtte a pénztárnál, jegyről mindenki maga gondoskodjon.
A Káin gyermekei új magyar dokumentumfilm, nagyon jó kritikai fogadtatást kapott, és számos fesztiválon szerepelt. Érdemes megnézni az előzményt, a Bebukottakat. Monory Mész András 1985-ös dokumentumfilm a fiatalkorúak tököli börtönében mutat be néhány olyan srácot, akik kamaszfejjel embert öltek. Gerő Marcell közel három évtized elteltével, hihetetlen módon megtalált hármat az egykori szereplők közül, és leforgatta, mi történt velük azóta. Milyen esélye van az újrakezdésre annak, aki kamasz és ifjú éveit börtönben tölti? Nem lesz vidám, bár a Bebukottaknál a folytatás talán egy fokkal kevésbé brutális. A filmről itt írtam bővebben (spoiler!).
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=z4zXI_wLHAE
A Káin gyermekeinek örökbefogadási vonatkozása is van. Nekem a film legmegrendítőbb jelenete volt, mikor a három egykori elítélt egyike, a hajléktalan Gabesz, és volt élettársa, Zsuzsa közös gyermekükről beszélgetnek. A fiú állami gondozásba majd örökbefogadókhoz került, és nem tudnak a sorsáról. Szeretettel, rezignáltan beszélnek a közben már nyolcéves fiúról. Körülményeik nem igazán alkalmasak a gyereknevelésre, de van bennük emberség. Ez a jelenet utólag megvilágítja a film egy korábbi pillanatát, ahol Gabesz egy tárgyaláson azt mondja, hogy van egy gyereke, de nem ő neveli. Nem ez a film főtémája, de itt olyan, végképp “láthatatlan” szülőket lehet meglesni, akiknek a gyermeke titkos örökbefogadásra került, s nem önszántukból. (1 óra 4 percnél beszélgetnek erről).
A film itt látható: https://www.youtube.com/watch?v=8BZXYopfPzI
A mozi után beülünk még beszélgetni. Szeretettel várok mindenkit. Aki jönne, írjon nekem.
Káin gyermekei, színes, magyar-francia dokumentumfilm, 2014, rendezte Gerő Marcell, 104 perc
A Lányanya (Mom at Sixteen) amerikai film, és azt a helyzetet boncolgatja, mikor a tinédzserkorú anya gyerekét a nagymama neveli fel. Spoilerezni fogok. (Itt látható magyar szinkronnal.)
Jacey középosztálybeli gimnazista lány, jó tanuló, jó sportoló, kortársaihoz képest komoly gondolkodású fiatal – aki terhes lett. Jacey anyja vállalja fel, hogy sajátjaként neveli fel a gyereket, és mindenki előtt úgy tesznek, mintha ő szülte volna. A történetbe akkor csöppenünk bele, mikor a család szembesül mindennek a következményeivel. A film elég reálisan mutatja be, milyen áldozatokkal jár ez a döntés még egy anyagi és egyéb erőforrásokkal viszonylag jól ellátott családnál is.
Hogy ne derüljön ki a titok, a család költözni kényszerül: új iskola, új város, új munkahely, új lakás. A középkorú anya nehezen bírja az éjszakázást a babával, nappal meg ő dolgozik, hogy eltartsa a családot, dühös a lányára, kicsit már bánja az egészet. Jacey hárít, próbál nem tudomást venni a csecsemőről, magába zárkózik, nem érzi jól magát otthon, és az új iskolában is idegen. A kiskamasz húga ebben a helyzetben kisebb kihágásokkal próbálja magára hívni a figyelmet. A lányok apja külön él, nem derül ki, tud-e egyáltalán az akcióról, csak a fogorvosi számla megfelezéséről tárgyal vele az anya. A külvilág csodálkozik, miért költözött ilyen hirtelen, tanév közben a kis család, és a titok sem marad sokáig titok… olvasásának folytatása
Nézzük együtt! Ma közösen vesézünk ki egy örökbefogadással kapcsolatos filmet.
A film: Mint a gyermekláncfű bóbitája (Like Dandelion Dust)
Itt látható: https://www.youtube.com/watch?v=hUpgh_-bbkI (magyar felirattal)
Rövid ismertető a filmről:
Az amerikai filmben két házaspár küzd egy örökbefogadott gyerekért, egy hat év körüli kisfiúért. A vér szerinti anyát, Wendyt súlyosan bántalmazta az alkoholista férje, Rip, ezért börtönbe került. A nő ekkor fedezte fel, hogy terhes, és a férj tudta nélkül örökbe adta a gyereket. A férfi hét év után más emberként szabadul ki a börtönből, leszokott az italról, jó útra tért, Wendy megvárta és új életet próbálnak kezdeni. Wendy elárulja neki, hogy örökbe adta a gyermeküket. A pár elhatározza, hogy visszaszerzik a kisfiút. A kisfiú, Joey eközben mit sem sejt, boldogan nevelkedik egy gazdag, kiegyensúlyozott házaspárnál, Jacknél és Mollynál. A bíróság a vér szerinti szülőknek ad igazat, és az örökbefogadó szülőknek vissza kell adniuk a kisfiút…
Amerikai film, 2009.
Rendezte: Jon Gunn
Főszereplők: Mira Sorvino, Barry Pepper, Cole Hauser, Kate Levering, Maxwell Perry Cotton, L. Scott Caldwell
Beszélgessünk együtt! Várom a véleményeteket!
Néhány szempont a filmhez (és bármely más meglátást is írj le bátran!): olvasásának folytatása
Kísérlet a blogon. Nézzünk meg egy filmet, és most nem én írok róla beszámolót, hanem beszélgessünk róla közösen! Virtuális filmklub.
A film: Mint a gyermekláncfű bóbitája
Itt látható: https://www.youtube.com/watch?v=hUpgh_-bbkI (magyar felirattal)
Rövid ismertető a filmről:
Az amerikai filmben két házaspár küzd egy örökbefogadott gyerekért, egy hat év körüli kisfiúért. A vér szerinti anyát, Wendyt súlyosan bántalmazta az alkoholista férje, Rip, ezért börtönbe került. A nő ekkor fedezte fel, hogy terhes, és a férj tudta nélkül örökbe adta a gyereket. A férfi hét év után más emberként szabadul ki a börtönből, leszokott az italról, jó útra tért, Wendy megvárta és új életet próbálnak kezdeni. Wendy elárulja neki, hogy örökbe adta a gyermeküket. A pár elhatározza, hogy visszaszerzik a kisfiút. A kisfiú, Joey eközben mit sem sejt, boldogan nevelkedik egy gazdag, kiegyensúlyozott házaspárnál, Jacknél és Mollynál. A bíróság a vér szerinti szülőknek ad igazat, és az örökbefogadó szülőknek vissza kell adniuk a kisfiút…
Amerikai film, 2009.
Rendezte: Jon Gunn. Karen Kingsbury regénye alapján.
Főszereplők: Mira Sorvino, Barry Pepper, Cole Hauser, Kate Levering, Maxwell Perry Cotton, L. Scott Caldwell
Ennyiből mindenki eldönthette, nekivág-e a filmnek. Most ne írjatok a filmről többet, mindenki nézze meg. Hamarosan közzéteszem a kérdéseket, és együtt fogjuk megvitatni.
Benne vagytok? Mikorra tudjátok megnézni?
Beszámoló Az anyák álma című dokumentumfilmről.
Az Örökbe.hu által meghirdetett mozizásra négy olvasó jött el (Angéla, Manuela, Bakó Judit, Anybaby), a meglepetésvendég Budavári Zita volt:-) A Verzió Emberijogi Dokumentumfilm-fesztiválon néztük meg Valerie Gudenus svájci filmes alkotását.
Az anyák álma (Ma na sapna) hat indiai béranya történetét követi nyomon. A film szigorúan az egészségügyi rendszerben töltött időre koncentrál: a béranya-klinikára való bekerüléstől az onnan való távozásig követi a nők sorsát. A rokonszenves, fiatal indiai nők mind mélyszegénységben élnek egy gettóban, férjük elhagyta őket, meghalt, vagy nincs sok haszna, egyedül nevelik gyerekeiket. A béranyaságot a család megélhetéséért vállalják el. A gyerekeiket fájó szívvel otthon hagyják, a kilenc hónapot a sokágyas kórteremben töltik (az otthoni körülményeikhez képest luxusszínvonalon). Ha végigcsinálják a kilenc hónapot, talán sikerül a másképp elérhetetlen álom: egy házat (inkább viskót) tudnak venni a nyomornegyedben.
Holnap kezdődik a Verzió Emberijogi Dokumentumfilm-fesztivál. Örökbefogadással kapcsolatos alkotás nem szerepel, viszont bemutatnak egy filmet a béranyaságról. Ezt én péntek este meg fogom nézni, akinek van kedve, csatlakozzon. Biztosan nem lesz vidám.
Mikor: november 14. péntek, 20:30
Hol: Toldi Mozi, Budapest, Bajcsy-Zsiliniszky út 36-38. (Arany János utcai metrómegállónál)
Hogyan: jegyet mindenki vegyen magának, online lehet előre rendelni a mozi weboldalán.
Aki szeretne beszélgetni, 19:30-tól a mozi kávézójában leszünk. (Ehhez jelentkezzetek mailben.)
Mit nézünk:
Anyák álma, svájci dokumentumfilm az indiai béranya-bizniszről
“A legnagyobb termékenységi klinika az északnyugat-indiai Anandban tárt karokkal várja a nőket, akik hajlandók más gyerekét kihordani. A béranyaságért kapott fizetség nem nagy, de döntő jövedelemforrás a szegénységből érkezőknek – elégséges ahhoz, hogy otthont, élelmet vagy oktatást biztosítsanak saját gyerekeiknek. Ám a környezetük gyakran megbélyegzi őket, amiért vállalták a béranyaságot. A film hat nőt követ a folyamat különböző stádiumában. Megismerjük reményeiket, örömeiket és egymás közötti konfliktusaikat, amíg el nem jön az újszülött világra hozásának pillanata. Megszólaltatva azokat, akiknek ritkán halljuk a hangját, a film fontos kérdéseket vet fel az emberi boldogságüzlet etikai oldaláról.” (Részlet az ismertetőből)
Igaz történet, de ez nem mentség mindenre!
A The Blind Side (magyarul A szív bajnokai címmel forgalmazták) szirupos hollywoodi alkotás. Egy jómódú, fehér, felső-középosztálybeli amerikai család befogad két kisebb gyermeke mellé egy 18 éves, fekete, utcán élő, hányatott előéletű és mintegy 160 kilós kamaszfiút. Kézbe veszik a sorsát, és a fiúból az amerikai futball csillaga lesz.
A film Michael Oher, amerikaifoci-játékos életét dolgozza fel. Az Oscar-díjas alkotás kedves, vicces, de kissé valószerűtlen. A filmben ráadásul nagyon simán mennek a dolgok, a lelkes tank-anyuka (Sandra Bullock cuki alakítása) minden akadályt elhárít fiacskája elől. Az egyetlen konfliktus a sztoriban, hogy az anya flancos barátnői egy ráncfelvarrás és egy méregdrága designtáska között kicsit neheztelnek az örökbefogadás miatt, de aztán ők is gyorsan bocsánatot kérnek. Semmilyen problémát nem mutatnak a kamaszfiú és a család összecsiszolódása kapcsán. Pedig biztos voltak ilyenek egy addig az utcán, bűnözők és drogosok közt élő, összes holmiját egy nejlonzacskóban hordó kamasz és a csilivili jómódú család között. Még ha mindkét félben maximálisan megvan a jóindulat, akkor is. Az egyik jelenetben az örökanyu felkeresi a gettóban élő, drogfüggő vér szerinti anyukát, és annak nyomorát azzal ábrázolják, hogy ott már csak olyan közepesen ízléses vázák vannak. De igaz a történet (ha minden kis részlet nem is feltétlenül). Nekem kicsit túl sok szó esett az amerikaifociról a filmben, az utalásokat és vicceket meg (angol eredetiben) egyáltalán nem értettem.
A kedvenc jelenetem a filmben, mikor a lakberendező anyuka shoppingolni viszi a fiút, akinek addigi ruhatára két darab 5XL-es pólóból állt, és előadást tart neki, milyen érzésekkel érdemes ruhát venni.
A neten magyarul is megtaláljátok.
Maradunk az örökbefogadás napos oldalán. Íme egy vidám film! A Juno amerikai filmvígjáték, egy terhes tinédzser története, aki örökbe adja a gyerekét. Spoiler!
A Juno kedves, vicces, szeretetteli, életigenlő alkotás. A tinédzserkori terhességet nem tragédiának ábrázolja, a 16 éves lány benne autonóm, nagyon határozott egyéniség, aki maga dönt a magzat sorsáról.
Juno (Ellen Page alakításában) vagány, nagyszájú, önálló, humoros tizenéves lány. Nagyon szimpi. Azt hiszem, mindenki örökbe fogadná itt a gyerekét. Rendes középosztálybeli háttere van, család, tesó, kertes ház, autó, gimi. Lenne lehetősége az abortuszra, de végül maga dönt az örökbeadásról, ő választja ki a leendő szülőket (a helyi újságból, ahol fényképes apróhirdetésben keresnek babát az örökbefogadók). Szülei azonnal mellé állnak. Bár apukája száján először kicsúszik: “Reméltem, hogy csak drogozol vagy kicsaptak a suliból”. Pompomlány külsejű barátnője is segít neki (Juno inkább alteros). A tinilány a terhességből leginkább a testi változásokat fogja fel, a hányingert, a bálna méretűre dagadást. A gyermek apja, szintén gimis srác, persze semmit sem tud kezdeni az apasággal. Az iskolában, baráti körben nem okoz problémát a terhesség, Juno növekvő pocakkal látogatja az órákat. Az örökbefogadó pár simára polírozott elit élete ehhez képest sterilnek tűnik. Aztán a terhesség kilenc hónapja alatt mindenféle történik, amit a nagyon szeretnivaló Juno tolmácsolásában tudunk meg.
Ez tényleg nagyon vicces film, jó kedve lesz tőle az embernek. Folyamatosan zseniálisak a szereplők, főleg Juno szövegei. Finom képi humora is van a filmnek: ahogy Juno féltestvéreit csak a fogsorukkal mutatja be, vagy mikor Juno és a papája elautóznak a jómódú örökbefogadó párhoz, és hét egyforma kacsalábon forgó palota mellett gurulnak el. A film zenéje magában is sikeres lett.
A tinédzserkori teherbeesés a valóságban feltehetően nem ennyire vicces és flott, de ez egy film, abból is vígjáték. Online itt látható.
A Nagykutya (Upperdog) norvég film 2009-ből. A minket érdeklő történetszál: egy thaiföldi testvérpár különböző örökbefogadó családokhoz került Norvégiába, és felnőve sorsuk keresztezi egymást.
Méghozzá elég különböző családokhoz. Yanne, a lány étteremben mosogat, csendes, szerény, magányos. Ő az idősebb, jól emlékszik vér szerinti anyjukra és öccsére, neki a családja is nyíltan kezelte a kérdést. Axel, a fiú kicsi volt, nem emlékszik semmire, családja is eltitkolta előle a testvérét. Egyébként dúsgazdag yuppie, civilben arrogáns seggfej. A történetben szerepel még egy lengyel takarítónő, aki az összekötő kapocs a két testvér között, meg egy Afganisztánból hazatért, traumatizált katonafiú. Aztán a film végére mindenki megleli a párját.
A Nagykutya az a fajta film, ami először összetöri a porcelánvázát, majd elkezdi összeragasztgatni a cserepeket. A film elején talányos, visszafogott északi drámát láthatunk. Üdítő a magabiztos, mindenkivel bunkó, szeretőjét is megalázó báty figurája. Aztán elkezdik látványosan összekötögetni a szálakat, szájbarágós lesz a film, és Axel is szentimentálissá válik. Nekem legalább húsz százalékot levett a mozi értékéből az érzelmeket kicsikaró Mozart-zene, ami mindig felcsendül, ha két szereplő ágyba bújik.
Örökbefogadási szempontból a tanulság az, ami a magyar gyermekvédelemben is alapelv: testvéreket nem helyes szétválasztani egymástól. Valamint, hogy ne hazudjunk a gyereknek, főleg ne a származását érintő kérdésben.
Trailer itt. Itthon csak egy fesztiválon mutatták be, de ügyes kezűek a neten megtalálják idegen nyelveken. Ha ez bárkinek segít, itt egy link francia szinkronnal.
Örökbe.hu 