Örökbe.hu

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: Orsi és Imre

Kik vagytok? 40-es éveink elején lévő házaspár vagyunk, a kisfiunk az első gyerekünk. Miután találkoztunk és úgy döntöttünk, hogy szeretnénk közösen gyereket vállalni, elég hamar megszületett a döntés, hogy az örökbefogadás lesz a mi utunk. Egy-két nagy beszélgetés alatt tisztáztuk a fejünkben élő félelmeinket és az elvárt „paramétereket” is. 2020 nyarán nagy izgalommal jelentkeztünk a budapesti Tegyeszhez. Szerencsénkre a dübörgő COVID ellenére is a fővárosi Tegyesz elindította decemberben a tanfolyamot, amit nagyon szerettünk: jó volt olyan emberek között lenni, akik hasonló cipőben járnak. 2021 nyarán megyét váltottunk azért, hogy felgyorsítsuk az eseményeket: zöld megyébe költöztünk. 2021 novemberében kaptunk is egy kiajánlást egy kislányra, akivel a barátkozást nem tudtuk befejezni, úgy éreztük, hogy ő nem a mi gyerekünk.

Miben vagytok mások, mint mások? Nagyon természetesen jött az örökbefogadás gondolata és a környezetünk is teljesen magától értetődőnek vette a döntésünket. Mindenki nagy örömmel várta, hogy megérkezzen a kisfiunk, tapintatosak, ugyanakkor izgatottak is voltak, és azóta is nagy szeretettel vesznek minket körül.

Ki érkezett? A kisfiunk – teljesen váratlan módon – országos listáról érkezett Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből. (Az ügyintézőnk azt mondta, hogy az ő eddigi 13 éve alatt egy országos kiajánlással találkozott a megyében.) Születése óta a nevelőcsaládnál élt, akik nagy szeretettel és odafigyeléssel gondozták őt.  A barátkozás elején a kisfiunk 27 hónapos volt.  A barátkozás több mint két hónapig tartott: volt időnk megszokni egymást. Az aktája nagyjából 6 oldalból állt és csupa jó dolgot írtak róla: fejlettsége korának megfelelő, jól kötődik a nevelőszülőkhöz, nincs elmaradása. És nagy meglepetésünkre minden szava igaz volt. Érdeklődő, beszédes, mosolygós kisfiú volt, aki örömmel fogadott minket, de később, amikor kezdte átlátni a dolgokat, félénkebb lett és nagyon bújt a nevelőmamájához és -papájához. Végül 2022 októberében lettünk hivatalosan is egy család.

Mennyit vártatok? A jelentkezéstől számítva 2 évet.

Mennyit várt a gyerek? Sose látogatták, 1,5 éves korában lett örökbe fogadható, onnan még majdnem egy évet várt ránk.

Miért pont ő? Az első találkozás (rápillantás) a nevelőszülők házának udvarán volt, és már a huszadik percben együtt homokozott velünk. Közvetlen, eszes és nagyon vicces kisfiú, gyorsan levett minket a lábunkról. A korábbi visszautasítás után itt teljesen egyértelmű volt, hogy ő lesz a mi kisfiunk.

Miért pont ti? Próbáltuk megtudni, miért minket választottak, de sem a saját megyénk, sem az örökbeadó megye Tegyesz ügyintézői nem tudták, mi alapján döntöttek mellettünk a minisztériumban.

A tanács, ami jól jött volna utólag:

Ne szervezzünk túl sok vagy túl változatos programot a barátkozás idejére! Ez egyrészt a gyereket is lefárasztja, másrészt a nem kiszámítható napi menetrend is plusz frusztráltságot kelt benne a nevelőszülők hiánya mellett. Erre mi az egyhetes  intenzív barátkozás harmadik napján jöttünk rá,  onnantól kezdve minden délelőtt ugyanazt a kisboltot és játszóteret látogattuk meg, és minden délután ugyanazon a néhány száz méteres úton sétáltunk a ház közelében, mindenféle hétköznapi nézni- és játszanivalóhoz vissza-visszatérve. Ezzel az állandósággal már ő is kifejezetten várta a napi „programokat”.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Az első közösen eltöltött hónap, sokkal könnyebben ment, mint arról hallottunk. Folyamatosan vártuk, hogy mikor lesz vége a „mézesheteknek”. Próbáltuk az első pár napban tartani, hogy csak közeli helyekre megyünk, de a kisfiunkat nagyon érdekelte a város, így hát nekiindultunk.

Miről olvasnál szívesen? Az egyes megyékben lévő eltérő protokollokról. Mi három megyével kerültünk kapcsolatba (Budapesten kaptunk határozatot, Borsodba költöztünk, és Szabolcsból érkezett a fiunk), és mindenhol eléggé eltérő gyakorlattal találtuk szembe magunkat. Sokszor megnehezítette a dolgunkat, hogy néha teljesen másra készültünk korábbi tudásunk/tapasztalataink alapján.

Hova fordulhat az ember – a Tegyeszen kívül- egy sikertelen barátkozás után? Egyáltalán mit érdemes ilyenkor tenni és nem tenni?

Jó gyakorlatok gyűjteménye pl. barátkozásra, az első otthoni időszakra, intézménybe kerüléshez stb.

Tinikkel kapcsolatban bármiről. → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Négy vér szerinti gyermekes család vagyunk. 2003 óta vagyunk együtt, akkor 15 voltam (Anna), a férjem 20 (Gyuri). Az elejétől fogva beszéltünk az örökbefogadásról, így is, úgy is szerettünk volna gyermekeket. Én igazából gyermekként is így terveztem és a férjem pedig hála Istennek partner volt ebben (is). 2006-ban házasodtunk össze, 2007-ben, 2009-ben, 2015-ben és 2019-ben született a négy vérszerinti gyermekünk. Mivel folyamatosan téma volt nálunk, a gyerekek is örömmel fogadták, amikor elkezdtük az örökbefogadás folyamatát. 

Valakinek a négy vér szerinti gyermek is soknak tűnt,  sokan meglepődtek, de a hozzánk legközelebb álló embereknek természetes a döntésünk. 

Beni 2021-ben született. Most áprilisban mehettünk barátkozni, és haza is hoztuk. Ekkor 21 hónapos volt. Az ország másik végébe, több, mint 400 km-re mentünk érte. A Tegyesz országos listájáról jött a kiajánlás. Utólag nem csodálkozom, teljesen beleillik a családba. Külsőleg is és minden szempontból. Ő nekünk született. 

A nevelőcsalád, ahonnét elhoztuk, a világ legjobb nevelőcsaládja! Ők hozták ki a kórházból Benit, és csodálatos kissrácot neveltek belőle, mi pedig próbáljuk folytatni ezt, magasan a léc. 

Ami nagyon érdekes volt a mi történetünkben, hogy mi nem az első látásra tudtuk, hogy Beni a mi kisfiunk. Fura is volt, mert mindenhol ezt olvastuk, és tanácstalanok voltunk. Hívtam a tanácsadónkat, mondtam neki, hogy olyan, mintha valaki más gyerekére vigyáznék. Aranyos, meg minden, de furcsa, nem ezt vártuk. De milyen jó,  hogy nem adtuk fel, adtunk annyi időt, amennyi a barátkozásra volt szánva. Először a nevelőanyuhoz ment mindig, nem is tudtuk, hogy lesz ebből átkötés. Aztán egyszer csak a semmiből áttört! Az udvaron hintáztattuk, a férjem meg mondja neki, hogy: “Jössz sétálni?” Nézett kb. fél percig, aztán nyújtotta a kezeit és jött velünk egy jó nagy kört. Másnap már apa és anya voltunk. Beszélgettünk még a tanácsadónkkal erről, hogy valószínűleg azért nem volt meg az a nagy szívdobbanós élmény, mert volt már négy gyermek a családban, nem úgy éltük meg, mint akik ki vannak éhezve egy gyermek után. De nagyon hálás vagyok, hogy a saját és az ottani Tegyesz munkatársai is végig támogattak minket és segítettek, hogy jól döntsünk. 

Az első pillanattól itthon érzi magát, tudta, hol a kis széke, játékai. Nagyon okos, értelmes és persze huncut kisfiú. 

Sokat beszél, énekel (a maga kis nyelvén), táncol és szereti a testvéreit, ahogy ők is Benit.

Mennyit vártatok Benire?

2022 januárjában voltunk először a Tegyesznél, májusban volt a tanfolyam, és júniusban kaptuk meg a határozatot 0-4 éves egészséges vagy egészségügyi problémával küzdő gyermekre. Volt egy kiajánlásunk egy szívproblémával küzdő kisfiúra a határozat után két héttel, de őt nem tudtuk volna jó lelkiismerettel eĺfogadni. Szerintünk neki nem egy ilyen nagycsalád kell, hanem olyan szülők,  akik kizárólag rá tudnak koncentrálni. Reméljük, azóta hazatalált.

Nem éreztük hátrányát a visszautasításnak sem, teljes támogatást kaptunk a tanácsadónktól.

Miért titeket hívtak?

Nem mondták el igazából, hogy miért mi. Amit mi utólag összeraktunk a történetből, az az, hogy a nevelőcsaládnál is 5. gyermek volt Beni és tényleg elképesztő, mennyire hasonlít a többi gyermekünkre. Visszautasították már egyébként,  mivel van olyan örökletes betegség az aktájában (amire 50% esély van, hogy örökölhette), ami megijesztette az előző házaspárt, illetve érdeklődtek arról is, hogy nyáron barnább lesz-e a bőre, így gyanítom, ez is zavaró volt nekik. Mivel mi is roma származásúak vagyunk, nálunk fel sem merült a származási kikötés. 

Éreztetek-e hátrányt a folyamatban a négy gyerek miatt?

Az első alkalommal a Tegyesznél elutasítónak tűnt a hölgy, furán nézett ránk és azt mondta, ne is várjuk, hogy mi egy egészséges újszülöttet kaphatunk. Igazából nem esett rosszul, mert erre készültünk. De el kell mondanom, hogy azóta egyszer sem fordult elő, hogy ellenséges lett volna velünk valaki az örökbefogadás során. Csodás embereket ismertünk meg és nekünk csak pozitív tapasztalataink vannak!

Van Beninek valami hátránya? 

Amint az előbb említettem, az előző házaspár, akiknek kiajánlották Benit, a genetikai betegség lehetőségétől és a barnaságától ijedt meg. Ha ez hátrány… Nyilván a betegség az, de mi úgy neveljük, hogy nem erre orientáljuk, bár nyilván,  ha beteg lenne, azt nem bagatellizálnánk el. Mi azt gondoltuk, amikor felolvasták az aktáját, hogy a vsz. gyermekeinknél is lehetett volna ilyet írni,  hiszen a tágabb családban előfordulnak betegségek, de ettől még nem betegek, illetve a másik oldal is igaz, bárkivel bármikor előfordulhat mondjuk egy baleset vagy fertőzés,  ami miatt egy életre beteg lehet. 

Őt látogatta valaha a vér szerinti család?

Háromszor látogatták meg a vsz szülei. Drága nevelőanyu csinált képeket is, így az élettörténeti naplójában benne vannak, amiért hálás vagyok. 2022. januárban voltak utoljára látogatni. 

****** → olvasásának folytatása