Örökbe.hu

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: MGLL

Kik vagytok?

Mi egy harmincas éveink elején és közepén lévő pár vagyunk. Immáron 12 és fél éve alkotunk egy párt ebből 5 és fél éve házasok.

Azt már egészen fiatalon mondták, hogy nekem nem lehet vér szerinti gyermekem, de ezt a férjemnek már a kapcsolatunk elején elmondtam. Ehhez képest pozitív lett az a bizonyos teszt, majd még ötször. Sajnos az örömünk nem tartott egyik esetben sem sokáig, mert mind a hat alkalom veszteséggel zárult. 

Mi másfélszer jelentkeztünk a Tegyeszhez, először 2020 elején voltunk az első beszélgetésen, de lakásfelújítás miatt a környezettanulmányt elnapoltuk, csakhogy jött a COVID és megállt az élet. Így végül is

2022 szeptemberében történt meg a valódi jelentkezésünk és indult el a folyamat, 2023-ban lett határozatunk, október 25-én csörrent meg a telefonunk a várva várt hívással, hogy szülők leszünk, és év végén a Mikulás költöztette haza az ikreket. Bátran ki merem jelenteni, hogy ez az út igazán kevés akadállyal volt elénk állítva – szerencsére.

Miben vagytok mások, mint mások? 

Talán csak abban vagyunk mások, hogy mi a kapcsolatunk legelejétől tudtuk, hogy az örökbefogadás a mi utunk, hogy család lehessünk. A veszteségek után sem inogtunk meg abban az elhatározásunkban.

Ki érkezett?  

A mi családunk egy csodálatos vegyes ikerpárral lett egy egész, megyei listáról (Békés). A kicsik születésük után (korababák), ahogy a korházból kiengedték őket, nevelőszülőhöz kerültek, ahol az első 13 hónapukat töltötték. A gyerekek egészségesek, életvidámak, kiegyensúlyozottak voltak, ami nagyban hozzásegített minket a zökkenőmentes és gyors barátkozáshoz és átkötődéshez.

Mennyit várt a gyerek?

Az ikreink kb. másfél évet voltak a nevelőszülőnél. Felterjesztették őket örökbe fogadhatónak látogatás hiányában, de mire élesedett volna a helyzet, az életet adó lemondott róluk.

Miért pont ő?

A mi határozatunkban az állt, hogy egy gyermek és ikerpár (az esélytelenek nyugalmával azt is beikszeltük, hisz úgyis nagyon kevés a rendszerben lévő ikrek száma – legalábbis így gondoltuk, és ez az infónk volt) esetén 0-3 éves kor között, testvérpár tekintetében 4 éves lehet az idősebb. Betegségek terén elfogadók voltunk, csak a nagyon súlyosakat zártuk ki. Származási kikötés nem volt, csak annyit kértünk, hogy családba illeszthető legyen.

Amikor hívott az ügyintézőnk, hogy lenne egy ikerpár számunkra, valahogyan az éreztem, hogy ők a mi gyerekeink – már így látatlanban is. Az aktabetekintés álomszerű volt, minden tökéletes –a koraszülöttség miatti vizsgálatok voltak a plusz infók, amik csak még jobban megerősítettek bennünk, hogy látni akarjuk őket. Majd az első fotók láttán én teljesen elolvadtam, a férjemből csak annyi szaladt ki, hogy „Ezek szőkék!”, de láttam rajta, hogy ő is elveszett a két kis manó fényképében.

Szavak nélkül tudtuk, hogy ők nekünk születtek. Az első találkozáskor, mindketten olyan nagy vigyorral és közvetlenséggel fogadtak minket, mintha tudták volna, hogy kik vagyunk, és miért megyünk. Ott abban a pillanatban végérvényesen a mi csodáink lettek. Akkor kaptunk 3 nap gondolkodási időt, és mivel hétvége volt, alig bírtuk kivárni, a hétfőt, hogy hívjuk az ügyintézőt és a nevelőszülőt, hogy IGEN a válasz, amire nevetve válaszolták mindketten, hogy ők már akkor tudták, és biztosak voltak benne, hogy haza találtak a gyerekeink.

Miért pont ti?

Megyei listáról kerültünk be. Sorszámot pontosan nem tudok, de kb. 60-70 között lehettünk. A team elé a mi és egy másik pár aktája került. Ugyan nem minket hívtak először, (és ezt mondták is, hogy azért, mert a másik pár régebb óta vár) de mi voltunk az elsők, és az egyetlenek, akik aktabetekintésre is elmentek. Az sem volt titok, hogy a nevelőszülő is minket támogatott a választásnál.

A tanács, ami jól jött volna utólag: 

Amikor hazaköltöztek az ikrek, az első héten fogytam 10 kg-t, mert mindent is tökéletesen akartam csinálni. És jött a mi csodás ügyintézőn és a védő nénink, akik ezt mondták nekem: Nem kell, hogy tökéletes legyen minden! Csak szeresd azt a kis csodát, és „tartsd életben”! Hidd el, a mosogatás és a mosás is megvár!

A legnagyobb problémátok most:

A kislányom most lépett a dackorszakba („Nem!” és a „Nem akarom!” a legtöbbet használt mondat most) illetve sikerült előtörnie a szeparációs szorongásnak. Ennek az az eredménye, hogy amikor éppen nem duzzog, akkor rajtam csüng. A kisfiam pedig teljesen az ellentettje, alapból is anyás, és sokat szeret az ölembe lenni. Így nagyon tudatosan kell kontrolálnom a dolgokat.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Sokkal gyorsabban megtörtént a kötődés, mint amiről tanultunk. Ezért a barátkozás utolsó hete igazi szenvedés volt mindenkinek.

Ugyan ilyen idős gyereknél már „csak” a 30 napos kihelyezés van (ami nekünk éppen a decemberi időszak volt), de mi minden egyes alkalommal (heti min. egyszer), amikor jött valaki – szakember – „látogatóba” szétstresszeltük magunkat, hogy vajon mindent rendben találnak-e, jó- e amit és ahogy csinálunk, stb. Ez érzelmileg elég megterhelő.

→ olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: PTL

A mi rövid történetünk. A férjemet 3 évvel ez előtt ismertem meg, ő akkor volt 35 éves, én 32.  Abban az időben vesztettem el néhai vőlegényemet covidban. Édesapám, bátyám és a nagyszüleim elvesztése után már azt hittem, több tragédia nem érhet, de sajnos fiatalon, 32 évesen sok gyászon mentem át rövid idő leforgása alatt.

Férjem a legjobbkor hozott újra fényt az életembe. A megismerkedésünk alkalmával már elmondtam neki, hogy vér szerinti gyermekre nem vagy nagyon kis eséllyel lesz lehetőségünk. Félve meséltem el, de ő csak annyit felelt a szemembe nézve és megfogva a kezem, akkor megoldjuk másként . A második randevún éreztem, nekem őt szánta az ég, ez szebb volt, mint bármely szerelmi vallomás. (Nekem nem volt lombikom sem vele, sem a volt párommal. Mi a “természetben” hiszünk, ha úgy nem akar jönni, attól még a szívünkkel szeretni tudunk.)

Utána, mint a mesében, zajlottak az események. Egy év múlva megkérte a kezem, következő év anyák napján esküdtünk meg Csesznek mellett, az erdő mélyén, szűk családi körben egy csodás kis kápolnában, ahol azt is megfogadtuk, hogy ezután belevágunk az örökbefogadásba, így kerekké téve családunkat.

Az esküvő utáni nyár végén vettük fel a Tegyesszel a kapcsolatot és a legelső találkozásunk az ügyintézőnkkel 2023-09-21-én volt, így ezzel a dátummal kezdtük meg a várakozást.

A határozatunkat még ebben az évben, decemberben már a karácsonyfa alá tudtuk tenni. 2024 év elején jelentkeztünk három alapítványhoz is, azonban egy belső hang mindig éreztette velem, nem az lesz a mi utunk, amit már így utólag jól éreztem, de tapasztalatszerzésnek jó volt elmenni egy-két találkozóra, valamint maximalizáltuk a „mindent megteszünk érte” érzést.

Az első kiajánlásunk 2024. március végén volt, ahol is egy olyan kisfiút ajánlottak, akinek a betegségével nem tudtunk volna megbirkózni (súlyos immunhiány), valamint nem éreztük azt, hogy őt szánták nekünk. Ezt “feledtetve”, mi nekiálltunk a gyerekszoba kialakításának, a festés, és a bútorok beszerzése, a kis fészekrakás nekünk nagyon jót tett lelkileg is.

Péter fotóját meglátva (augusztus végén) az aktabetekintés után eleredt a könnyem és leérve a Tegyesz épülete előtt, férjemmel egymásra nézve megöleltük egymást és nem volt bennünk kérdés/kérdőjel, így folytattuk tovább, mentünk a rápillantásra, valamint tudtuk, hogy az előző kiajánlásnál milyen érzés hiányzott belőlünk, amit Peti fotójánál megéreztünk.

Amit tudni kell róla, hogy egy egészséges, huncut, nagyon érdeklődő, korához képest, már nagyon szépen beszélő kisfiúról van szó, aki nagyon mosolygós, ragyogó, nagy barnaszemű pasi, aki a kihelyezés alatt töltötte 2. életévét. Országos listáról kaptuk a kiajánlást, második párként. Elvileg előttünk valakik őt valami miatt visszautasították a mi szerencsénkre. Sokat utaztunk miatta, hiszen az ország másik felében nevelték nevelőszülők 12 napos kora óta. Édesanyja szociális körülményei miatt nem vihette haza Petikét a szülés után a kórházból. Egyébként mi származási és nemi kikötés nélkül, 0-2 éves korig vártunk gyermeket, a betegségekben csak a nagyon súlyos eseteket kizárva, a legtöbbre további tájékoztatást kérve.

A tanács, ami jól jött volna utólag talán az, hogy nem lesz könnyű beleesni egy dackorszakba! A legnagyobb probléma talán most a dackorszak kezdete, a nem és nem erőteljes gyakorlása irányunkba, a határok feszegetése és a szárnypróbálgatások. Ez most a legnehezebb, amibe belecsöppentünk. Peti egy nagyon karakán, akaratos kisfiú és ezt nem fél megmutatni.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Mi az Ágacskánál végeztük el tavaly decemberben a tanfolyamot, ami a folyamatunk egyik legjobb döntése volt! Nóra és a pszichológusok egy nagyon tündéri, szakmailag jól felkészült csapat, akikre mind a mai napig nagyon jó szívvel emlékezünk vissza én és a férjem is, valamint az ott résztvevő párok is fantasztikusan jó emberek, így mindkét hétvége jó hangulatban telt el, annak ellenére, hogy onnan szintén másfél órás útra lakunk .

Amiről szívesen olvasnék, segítve azokat, akik ez előtt állnak, hogy egy kiajánlás után milyen folyamat indul el, hogy zajlik a rápillantás, a barátkozás, az intenzív hét.

****** → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: V&J&J

Kik vagytok? Fiatal házaspár vagyunk, 28 és 32 évesek. Három éve vagyunk házasok, két év sikertelen próbálkozás után döntöttünk úgy, hogy örökbe szeretnénk fogadni.

Miben vagytok mások, mint mások? Azt hiszem, ami nálunk különleges, az a családunk. Mindkettőnknek 4-4 testvére van és ketten együtt már 17-szeres nagynénik és nagybácsik vagyunk. A mi gyermekünk nem csak anyát és apát kapott, hanem egy hatalmas összetartó családot.

Ki érkezett? Áprilisban 20 hónapos csodaszép roma kisfiú érkezett hozzánk országos listáról, volt némi lemaradása a járásban, mozgásban, de azóta már mindent behozott.

Mennyit vártatok? A jelentkezéstől számítva kevesebb, mint egy évet. 2023. április végén jelentkeztünk és 2024 februárjában jött az első hívás.

Mennyit várt a gyerek? A kórházból már nevelőszülőhöz került, egyéves korában egy másik nevelőszülőhöz került és nála lett örökbeadható. Tudtommal nem volt kapcsolattartása, a második nevelőanya indította el a örökbefogadhatóvá nyilvánítást. A megyéjében mindenki visszautasította az erős rasszjegyei miatt.

Miért pont ő? 0-2 éves korig vártunk származási és nemi kikötés nélkül egészséges vagy korrigálható betegséggel. Én már az első hívásnál is éreztem, hogy ő a mi fiunk, de mikor megláttuk a fényképeit, azonnal beleszerettünk.

Miért pont ti? Hárman jöttünk szóba az országos listán, ha jól tudom, végül az döntött mellettünk, hogy külső jegyekben hozzánk illett a legjobban.

A tanács, ami jól jött volna utólag:  Nekünk a folyamat legnehezebb része a 0. és az első hívás között eltelt 3 hét volt. Erre a 3 hét teljes bizonytalanságra abszolút nem voltunk felkészülve.

A legnagyobb problémátok most: Azt hiszem, mi nagyon szerencsések vagyunk, nyilván vannak nehézségek, dackorszak, hisztik, de úgy gondolom, problémáink nincsenek.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Nagyjából minden úgy volt, ahogy lenni kell, viszont egy dolgot kiemelnék, a kisfiunk nevelőanyukáját. Sok történetet olvastunk a barátkozás előtt, és aggódtunk is egy kicsit, de mi egy csodálatos nőt ismertünk meg a folyamat alatt, és azóta is rendkívül hálásak vagyunk neki.

Miről olvasnál szívesen? Szívesen olvasnám roma örökbefogadottak történeteit.

******

→ olvasásának folytatása