Category Archives: személyes

Vér szerinti gyerek után örökbe fogadni

Általános

Több kérdést kaptam arról, milyen vér szerinti gyerek után örökbe fogadni, a helyzet előtt álló, aggodalmakkal küzdő családoktól. Szívesen írok erről, hisz kétszer is átmentem rajta. Ezt a posztot nem szakirodalom, szakértői vélemények alapján írom, ezek a saját vélekedéseim, tapasztalataim, pontokba szedve. Ezért a szokatlan tegeződős hangnem. Összességében nálunk jól sikerült a dolog, bár nekem eleve nem is volt ellenérzésem a helyzettel kapcsolatban. Ez nem garantálja, hogy másnak is így kell döntenie. Te ismered a gyerekedet, a családodat és hogy mit bírsz, mire vagy képes. A vér szerinti lányunk három és fél éves volt, mikor először fogadtunk örökbe, és öt és fél, mikor másodszor, és mindkétszer másfél éves kistestvér érkezett. Tehát kicsi gyerekekkel van tapasztalatom, nyilván sok szempontból más a helyzet, ha egy kamasz mellé érkezik az új családtag. Mivel Magyarországon meglevő gyereknél csak fiatalabbat lehet kapni, az egyszerűség kedvéért a vér szerintit nevezem nagynak, az örökbefogadottat kicsinek a fejtegetésben. A tapasztalatok egy része akkor is használható, ha egy örökbefogadott gyerek mellé vállalnak még egyet.

Az van, ami a fejedben van

A gyerekek azt követik, amit a szülő sugároz. Ha te azt érzed, hogy az örökbefogadás csak szükséges rossz, legvégső pótmegoldás, ha berzenkedsz tőle, vagy úgy érzed, nem is annyira fontos egy második gyerek, akkor ne csináld. Ha viszont te örömmel készülsz rá, a gyerekek is ezt fogják átvenni. Ha úgy érzed, hogy tudod őket egyformán szeretni, akkor tudod őket majd egyformán szeretni. 🙂 Ha nem, akkor inkább ne vágj bele. Ha a gyerekeknek magabiztosan azt sugározod, hogy ők tesók, akkor annak fogják magukat tartani.

Első közös altatás a barátkozáson

Első közös altatás a barátkozáson

Nem testvért vállalunk, hanem gyereket

A felnőtt dönt. Felelős szülő természetesen úgy igyekszik eljárni, hogy a meglevő gyerek ne sérüljön, de: ne a gyerek döntse el, legyen-e tesó. Nem azért vállalunk, mert a négyéves épp akarja, nem azért nem vállalunk, mert nem akarja. Nem ruházhatjuk rá a felelősséget egy ekkora döntésben. Arra sincs biztosíték, hogy jó pajtások lesznek majd gyerekként, és egymás támaszai felnőttkorban. Csak azért ne vállald, hogy a gyerek ne egyedül nőjön fel. Read the rest of this entry

Szimpatika magazin

Általános

Négyoldalas interjú olvasható velem a nevezett magazin augusztusi számában, Polgár Teréz tollából. Az örökbefogadáshoz vezető utamról, saját történetünkről, a gyerekekkel kapcsolatos érzéseimről beszélek. Például:

“… a vér szerinti gyereknél mire mondtam igent? Egy bizonytalan ígéretre, valakire, akiről semmit ne tudtam. Az örökbefogadásnál egy másfél éves, már mosolygó, beszélő, járó gyerekről hozhattunk döntést, akinek látszottak a személyiségvonásai is.”

szimpatika-cimlap-2015-08-s

A Szimpatika lánchoz tartozó gyógyszertárakban ingyen beszerezhető.

A neten itt olvasható: http://www.szimpatika.hu/korabbi_magazinok/ (A 2015. augusztusi számra kell klikkelni.)

Rádiószereplés

Általános

Fogok szerepelni a Kossuth Rádió Vendég a háznál című műsorában, ahol a saját örökbefogadásainkról, a lifebookról, a gyerekeim majdani gyökérkereséséről és a blogról beszélek.

Adás időpontja: április 28. kedd, 11:30 (hosszabban)

A neten elérhetők az adások itt.

Háromgyerekes anya lettem

Általános

Ma személyes hír következik. Immár három gyerek szülei vagyunk. Megérkezett Valentin fiunk, aki másfél évesen, az országos listáról került a családba. Már lezajlott a barátkozás és az egyhónapos próbaidő, immár hivatalosan is örökbe fogadtuk.

Valentin

Read the rest of this entry

Evési gondok

Általános

Sajátélmény! Olvasói kérés volt, hogy írjak a tipikus gondokról az örökbefogadott gyerekkel. Nálunk az első időben az evés volt kritikus. Megfuttattam a kérdést fórumokon, és más családok is beszámoltak róla, hogy a családba érkező gyerek furcsa evési szokásokat produkál.

IMG_3475

A kisfiunk másfél évesen érkezett, akkor már mindent evett, és egész jól evett-ivott egyedül. Jó evő, igen jó súlyú gyerek. Akadt viszont pár furcsaság. Ezek egy része megszűnt, egy része ma is megvan.

  • Folyamatosan enni akar, ha van egy kis üresjárat, a hűtőt nyitogatja, a spájzban kutakodik. Evés után fél órával is.
  • Bármilyen ételnek kinéző tárgyat azonnal meg akar enni. Ha ételt lát bárkinél, elkéri.
  • Vendégségben folyamatosan visszajár “tankolni” a rágcsálnivalókhoz, egész délután eszik. Szeretne egész nap a kezében tartani egy kekszet.
  • Ha látja, hogy készítem az ételt, türelmetlenül kiáltozik, csapkod, hogy ne felejtsem el odaadni.
  • Eleinte, ha megkapta az ételt, kóstolás nélkül elutasította, ledobta tányérostul. Ha vártunk öt percet, jóízűen megette.
  • Ha jóllakott, sem lehetett elvenni tőle az ételt, egyre lassuló tempóban, de evett tovább. Ha el akartam venni a maradékot, inkább megette, esetleg széttrancsírozta.
  • Ha befejeztük az étkezést, és marad elöl étel, vagy talál a földön egy leesett darabot, visszajár csipegetni.
  • Ha mi mást eszünk, vagy azt gondolja, hogy mást eszünk, nem eszik, hanem a mienket követeli.
  • Ha a tányérjára teszünk egy adagot, kiabálva követeli: “ez kevés!”, aztán lehet, hogy otthagyja az egészet.
  • Minden ételnek látszó tárgyat begyűjt a tányérjára, mindig más kell, nem eszi, ami előtte van.
  • Ezekkel a játszmákkal az étkezés első fél órája eltelt, utána kezdett enni.
  • A mai napig nagyon hosszú ideig tart egy étkezés, van, hogy egy órát is elmolyol a vacsorával.

Read the rest of this entry

Mi a Zsoltit nem tudtuk megszülni

Általános

Most a saját családomról lesz szó. Gyerekszáj! Mit szólt a nagyobb gyerek, mikor örökbe fogadtátok a kicsit? Ezt tőlünk mindenki megkérdezi. Veronika 3,5 éves volt, mikor örökbe fogadtuk az akkor másfél éves Zsoltit. Akkor annyit mondtunk neki, hogy testvére lesz, de nem én fogom szülni, hanem örökbe fogadunk egy gyereket, akinek nincs családja. Azóta is sokat beszélgetünk vele az örökbefogadásról, sok kérdése volt. Ma a lányom idevágó mondásaiból válogatok.

A barátkozás alatt Zsoltit már elvihettük a szállodába. Mikor este visszavinném a nevelőszülőkhöz, Veronika sírva fakad. – Ne vigyük vissza, mert nincs családja!

Az első hetekben. Törölgetem Zsoltit. Veronika megállapítja:
– Ti majdnem egyformák vagytok. 
– Miért?
– Mert fekete a hajatok.
Ez szöget üt a fejembe, később visszakérdezek:
– De tudod, hogy nem én szültem a Zsoltit?
Elcsodálkozik. – Nem?
– Szerinted én szültem? – Igen.
– Mikor? – Most. (Ez azért vicces, mert Veronika végig velünk volt a barátkozás alatt.)


Zsolti hároméves (42)

– Holnap örökbefogadó találkozóra megyünk.
– Szeretnék még egy testvért! Ki fogok választani egy gyereket.  Read the rest of this entry

Lifebook

Általános

Ez egy album, ami az örökbefogadott gyerek életét meséli el, kezdve a vér szerinti szülőkkel, folytatva a nevelőszülőkkel vagy intézettel, és bemutatva az örökbefogadást. Magyarul talán élettörténetnek lehet mondani. Az erre vonatkozó információkat amerikai weblapokról gyűjtöttem, ahol számos anyag található a témáról.

Amerikai lifebook: miért adtak örökbe. A kis képek mutatják, mire van szüksége egy kisbabának

Amerikai lifebook: miért adtak örökbe. A kis képek mutatják, mire van szüksége egy kisbabának

Ott nagyon ajánlják, hogy az örökbefogadó készítsen egy lifebookot a gyermeknek, ezzel segítve feldolgozni a származását, történetét, útját az új családig. A kis kötet minden lényegi és elérhető információt tartalmazzon: a származási családról tudható dolgokat, ha van fotó, azt is, az örökbeadás okait, a gyermek életének állomásait. A magyar tanfolyamon is elmondták, hogy feldolgozni valamit annyit tesz, mint egy elmesélhető történetbe rendezni. Nem kell magyarázni, mennyire segíti az elbeszélést, ha van egy kis könyv a gyermek életéről.

Read the rest of this entry

Mikor mondjam el? Kinek mondjam el?

Általános

Kinek mondjam el, hogy örökbe fogadtuk a gyereket? Mikor? Hogyan?

A kérdést a blogtalálkozón is feltették a várakozók. Leírom, én hogy csináltam. (Ha a mi örökbefogadásunk története érdekel, a személyes kategória alatt tudsz kukkolni!)

Én valószínűleg az egyik véglet vagyok a témában, nálam zárkózottabb ember sok akad a kérdésben, nyitottabb kevés. De talán nem haszontalanok a tapasztalataim. Röviden: én szinte mindenkinek elmeséltem.

Nagy-Boglárka

A dolgomat megkönnyítette, hogy egy másfél éves kisfiút fogadtunk örökbe egy három és fél éves vér szerinti kislány mellé. Egyrészt, pár éve már bejelentettem egy gyerek érkezését, meríthettem azon tapasztalatokból. Másrészt, a gyerekes közösségekben addig is megfordultunk, tehát látványos volt a gyerekszám növekedése. Amúgy is, szerintem egy másfél éves gyerek megjelenését nem lehet máshogy magyarázni. Hazudni nem fogok, lehet hallgatni, de akkor meg a hátam mögött fognak beszélni. Jobb kézben tartani az információt. Harmadrészt, én szívesen beszélek erről a témáról, és nem látom, mit kéne szégyellni. Read the rest of this entry

Benne vagyok az újságban

Általános

Mi tagadás, sokat dolgozom a bloggal, és örülök, hogy más médiumok is felfigyelnek rá. Két női magazin is megkeresett mostanában.

A szeptemberi Éva Magazinban (mától kapható az újságárusoknál) interjú készült velem a blog és az örökbefogadás kapcsán. A saját történetünkről is mesélek benne. Jó sok interjút készítettem már életemben, de ez volt az első eset, hogy a mikrofon másik oldalán álltam. A fotózás miatt pedig különösen izgultam, összesen négy ember ügyködött rajta, a végeredményt láthatjátok a lapban.

69076.eva_1409_borito.w

Az Anyakanyar online női magazin is felfigyelt rám, mint olyan anyára, aki a gyerekkel való otthonlét alatt tartalmas új elfoglaltságba kezdett (ez a blogolás). Itt találjátok bemutatkozásomat, ahol a blog írásáról mesélek.

Olvassátok szeretettel!