A rovatban megismerhetjük azokat a családokat, akik nemrég fogadtak örökbe. A rovatba bárki jelentkezhet, aki az elmúlt egy évben fogadott örökbe, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen. És jelentkezzetek is, a történetek sok erőt adnak a várakozóknak.
Nicknév: Niki&Imi
Kik vagytok?
Egy rendhagyó házaspár, Niki 32, Imi 52 éves. Haverságból lassan alakult, elsöprő szerelem, ami 8. éve tart, 5 éve házasok is vagyunk. Egyikünknek sem volt előző házassága, nem volt gyermekünk, csak a kutyáink. Lassan 7 éve, hogy belekezdtünk a babaprojektbe. Nem akart jönni, elindultak a kivizsgálások. A férjemnél minden teljesen rendben, de az én hormon szintem kaotikus, PCO, IR… Hosszú évekig kísérleti nyúl voltam, mindent kipróbáltunk. A lombikot viszont nem! Azt mondták, az én állapotommal rám nézve rengeteg komoly kockázattal járna és csak saját felelősségre vágjunk bele! Ezt a férjem nem engedte, féltett. Ezen voltak vitáink, de inkább úgy döntöttünk, belevágunk az örökbefogadásba.
Miben vagyunk mások?
A korkülönbség sokaknak furcsa, mi se gondoltuk volna, hogy ez működik, de az élet rácáfolt. Valószínűleg a mi utunk abban más, hogy időben kiszálltunk ebből az orvosi ördögi körből, mielőtt az egészségem és a kapcsolatunk kárára mehetett volna! Nem kellett átéltünk annyi megpróbáltatást.
Ki érkezett?

Olívia. A határozat kézhezvételétől egy évre, magánúton, egy szülésznő barátnőmnek köszönhetően (valóban barátnőm, senki nem lett lefizetve, minden törvényes volt, csak ő mutatott be minket egymásnak!) megismerhettük az akkor 2 napos, makkegészséges, feltehetően félig roma származású kislányunkat. A Baptista Szeretetszolgálat segítségét kértük a gyors, hivatalos lebonyolításához. 11 napos korában haza is hozhattuk, addigra lettek meg a papírok.
Érdekesség, hogy a pici az 5. házassági évfordulónk napján született!
Mennyit vártunk?
A határozat kézhezvételétől számított pont egy évet.
Mennyit várt a gyermek?
2 naposan ismerhettük meg, 11 naposan itthon volt!
Miért pont ő?
Mindenképpen újszülöttet szerettünk volna, egy kislányt. Annyi feltételünk volt, hogy legalább nagyjából egészséges legyen, a származása teljesen mindegy volt. Ő nekünk született. A dátumok, időzítések, minden annyira tökéletes, hogy ez nem lehet véletlen!
Miért pont mi?
A barátnőm, aki megismerte a szülőanyát, nyilván elfogult velünk szemben és azonnal összehozott minket. Féltünk, elfogad-e minket, szimpatikusak vagyunk-e neki, stb… De szerencsénk volt, mert egy kedves fiatal lány, aki azt mondta nekünk, hogy azok, akik ennyire akarnak egy babát, ennyi szálat megmozgatva, azoknál biztosan jó helyen lesz a babája! Csak annyit kért, hogy szeressük és legyen jobb élete, mint neki.
A tanács
Én már a legelejétől kezdve vásárolgattam, csináltunk mindig valamit a babaszobán, de ez is kevés ilyen esetben. Ha próbálkozik valaki így magánúton is, akkor legyen legalább nagyjából kész a babaszoba.
De az én tanácsom mindenkinek: ne féljetek erről beszélni, mondjátok el minél több ismerősnek, mert sokkal nagyobb eséllyel tudjátok megtalálni egymást a leendő gyermeketekkel!
Legnagyobb problémánk:
Az első hetekben folyton a kezemben és rajtam volt a pici, csak ölelgettem folyton, ami nagyon jó volt mindkettőnek, most viszont, majdnem 7 hetesen nagyon nehezen tudom letenni az ágyába, mert csak rajtam alszik rendesen. A hálószobába nem szeretném beengedni, úgyhogy ezzel küzdünk mostanában. → olvasásának folytatása
Ha tetszett, oszd meg másokkal is!