Székely Zsuzsanna pszichológus tanulmánya. A jogszabályi hivatkozásokat is tartalmazó alapos írást érdemes odaadni a származáskutatás vagy élettörténet megismerése során a szakembereknek.
Az örökbefogadottak származásmegismerésén szűkebb értelemben a jogi szabályokhoz, életkorhoz és egyéb feltételekhez kötött gyámhivatali eljárást értjük, mely lehetőséget nyújt az érintettek hozzájárulásával az örökbefogadottaknak a vér szerinti szüleik, testvéreik és féltestvéreik megismeréséhez, valamint a vér szerinti szülőknek az örökbefogadott szempontjából releváns egészségügyi adatainak megismerésére a hozzájárulásuk nélkül is.
A származásmegismerés az örökbefogadottak számára azonban nem egyszeri esemény, hanem élethosszig tartó folyamat, mely során az örökbefogadott saját történetének aktív értelmezőjévé válik, és pozitív kimenetel esetén kettős identitása nem csupán a hiányokra épül, hanem a genetikai és az örökbefogadói családi kapcsolatok integrációjára.
Nem pusztán információszerzésről van szó, hanem identitásépítésről, önismeretről és érzelmi integrációról. A módszertan ezért nem csupán a dokumentumok átadására korlátozódik. A származás megismerése, az identitás felépítése, az élettörténeti narratíva kialakítása éveken át tartó folyamat, amelyben a szakember támogató, mediatív, közvetítői szerepet tölt be. Az örökbefogadó szülőké a folyamatos, aktív, személyes támogatói szerep, amihez a felkészítéstől az örökbefogadott egész gyermekkorán át elérhető szakmai támogatást kell biztosítani.
Az érintettek származásmegismerésével kapcsolatban nem tekinthetünk el a vér szerinti családdal való folyamatos kapcsolattartást lehetővé tevő, – az utóbbi évtizedekben elterjedt – nyílt örökbefogadások és a közösségi internetes felületek erre vonatkozó, általában már serdülőkorban elérhető lehetőségeitől, és a nevelőszülői családokkal egyre gyakrabban megvalósuló örökbefogadás utáni kapcsolattartások helyzeteinek előnyeitől, de nem egyszer tapasztalható kommunikációs ártalmaitól sem, vagyis a számos nem hivatalos, alternatív út elérhetőségétől.
Ezek az új jelenségek a szakemberek és az örökbefogadók számára is új kíhívásokat, új helyzetkezelési stratégiákat igényelnek a származásmegismerés terén is, amelyekre minden érintettet fel kell készíteni.
Az identitásfejlődésben a származási adatok ismerete alapvető referenciapont. Magyarországon viszont több országtól eltérően még a származáskutatáskor sem kapják meg az örökbefogadottak az eredeti születési anyakönyvi kivonatuk másolatát. Azoktól, akik ehhez más úton hozzájutottak, tudjuk, hogy mekkora ajándék pedig ez számukra: az önazonosságuk bizonyítéka (a szerencsére már egyre gyakrabban megtartott, szülőanyától kapott utónév mellett), „az vagyok, akinek megszülettem”. olvasásának folytatása
Örökbe.hu 