„Az apák tartanak a nyílt örökbefogadástól”

Örökbe1 hozzászólás

Az örökbefogadással foglalkozó szakdolgozatokat, kutatásokat bemutató sorozatban ma Boldizsár Zsófia szociológus ismerteti eredményeit. Kik vállalnak idősebb és roma gyereket? Miért elfogadóbbak az anyák a nyílt örökbefogadással? Erre is választ kapunk a beszélgetésből.

Hova jársz, mihez készült a dolgozat?

Júniusban végeztem a Károli Gáspár Református Egyetem szociológia alapszakján és szakdolgozatomat az örökbefogadás témakörében készített kutatásom alapján írtam. Vizsgálatom célja az volt, hogy a Magyarországon örökbefogadó házaspárok örökbefogadási folyamat során kialakult tapasztalatait, meglátásait, véleményét feltárjam. Tizenkét mélyinterjút készítettem és az ezekben a beszélgetésekben elhangozott információkat rendszereztem, elemeztem társadalomtudományos szempontból.

Miért ezt választottad? Mi vezetett el az örökbefogadás témájához?

A szociológián belül a családszociológia áll hozzám a legközelebb. Bár személyes tapasztalatok nem fűznek az örökbefogadáshoz, a legfontosabb szempont a témám választása során az volt, hogy egy aktuális témáról valóban hasznosítható vizsgálatot készíthessek. Még egy évvel ezelőtt egy tanárnőm említette az egyetemen, hogy az örökbefogadás nem eléggé kutatott terület, ami nagyon sajnálatos. Annyira megfogott ez a kijelentés akkor, hogy ezt a három oldalról (a gyermek, az örökbeadó és az örökbefogadó) is igen érzékeny témát választottam. Bízom benne, hogy ezzel hozzájárulok az örökbefogadás összetett jelenségének megismeréséhez és így ahhoz is, hogy az örökbefogadás egy egyre elfogadottabb, elterjedtebb, „trendibb” gyermekvállalási forma lehessen.

Mondj pár mondatot a fő eredményekről!

A kutatásom nagyon sok területet feszeget. A válaszadóim által elmesélt összetett, sokrétű érzelmek, gondolatok, meglátások nem általánosíthatóak. Az ilyen, úgynevezett attitűdvizsgálatok célja, hogy a sokszínű válaszok feltérképezése rávilágítson a jelenségekre és így további vizsgálatok alapját képezhesse, mint kiindulópont. → olvasásának folytatása

Dolly Jancsi örökbe fogad

Örökbe1 hozzászólás

Avagy: két magyar származású amerikai revüsztár kalandjai a húszas-harmincas években. Ma 125 éve születtek a Dolly lányok, az akkori idők világhírű táncos ikerpárja. SN olvasónk vendégposztja, aki a cikkeket és képeket is gyűjtötte.

Deli Janka életét regényes jelzővel illetni nem túlzás. A Deli lányok 1892. október 25-én születtek Balassagyarmaton, Pest külvárosából kerültek 1905-ben (13 évesen) Amerikába édesapjukkal, a megélhetés reményében. A lányok kávéházakban, bárokban kezdenek táncolni pénzkereseti lehetőségként. Hasonlóságuk, kirobbanó tehetségük, valamint az általuk alkalmazott szokatlan látványelemek és technika hamar sikert arat. Pár év és nemcsak Amerika, Európa is megismeri a Dolly Sisterst: Dolly Jennyt és Dolly Rosie-t, a „mennyei ikreket”. Némafilmekben szerepelnek, megnyílik a Broadway mellett számukra a spanyol király, az angol trónörökös kapuja is. Gazdagság, fényűzés az életük. Egy ideig a világ negyedik legnagyobb csiszolt gyémántja is a birtokukban van.

A magyar lapok rendre foglalkoznak Dolly Jancsi és Dolly Rózsi magánéletével és karrierjével: tudósítanak fellépéseikről, ahogyan arról is, ha valamelyikőjük szerelmi kalandba keveredik, szalont nyit, nyer Monte Carlo valamelyik kaszinójában, árvaháznak adományoz, vagy ha 54 szobás kastélyt vesz Párizs mellett.

A húszas években látogatnak vissza először Magyarországra, 1928 márciusában pedig a Színházi Élet újságírójával közlik magyarul először, hogy visszavonulnak, és mint Dolly Sisters nem lépnek fel többet.

Hogy hogyan kerül a kalandos életű Janka története a blogra, nem nehéz kitalálni. A visszavonulás után a művésznő gyermekre vágyik és úgy gondolja, a legegyszerűbb és legemberségesebb módja ennek az, ha egy árvaházi gyermeket fogad örökbe és mivel szívesen gondol szülőhazájára, büszke származására, egy húsvéti magyarországi látogatása alkalmával nagy körítés és sajtóvisszhang mellett kiválaszt egy ötéves kislányt, akit örökbe fogad.

A táncosnő így kommentálta a döntését: „-Vágyódtam egy gyerek után … most már nemigen lesz színpad… hát nem is tehettem egyebet mást, minthogy egy kis csöppség örökbefogadására gondoljak. És ha már jót tehetek egy kisgyermekkel… akartam, hogy az magyar legyen. Én nagyon boldoggá és gazdaggá akarom tenni a gyerekemet, hát gondoltam, mégse legyen az angol vagy francia… Ezzel a gondolattal jöttem már el hazulról és ezért kellett a háziorvosom is, hogy segítsen kiválasztani egy ép, egészséges gyereket… Így került hozzám Klárika. Nagyon egyszerű! Negyvennyolc órája van nálam, de már nem tudom elképzelni, hogy egy napra is elváljak tőle. Már mindem formalitás és okirat rendben. Az enyém, a szegény édesanyja ideadta. – másképp nem is mertem volna vállalni a felelősséget, meg nem is mertem volna megszeretni, az egész szívemet odaadni, hogy azután egy napon jöhessen valaki, aki azt mondja: jogom van elvinni Klárikát! Ezt nem bírtam volna. A kislány apja nyomtalanul eltűnt, elment, amikor a gyermek egyéves volt. Most már én vagyok a gyermek apja és anyja…. Klárikából úri kislány lesz és ha Isten engedi, nagyúri lady. Sokat fog tanulni magyarul, németül, franciául, angolul, zongorázni, énekelni és tornázni, lovagolni, úszni…És jó szíve legyen az életben.”

→ olvasásának folytatása

Örökbe.hu találkozó november 11.

Örökbe23 hozzászólás

Egy különleges eseményre hívlak titeket.

Vendégünk egy fiatal felnőtt örökbefogadott lány, és a vér szerinti családban felnőtt nővére lesz, akik közösen mesélik el nekünk a történetüket. A lányok anyjával 2014-ben készítettem interjút. A cikkben Julika álnéven szereplő anya pszichés betegségek, magánéleti zűrök, bántalmazó kapcsolat után jutott el odáig, hogy a legkisebb lányát örökbe adja. A 19 éves lány születésétől örökbefogadóknál nőtt fel. Most kezdte az egyetemet, és pár hónapja kereste meg a vér szerinti családját. Legidősebb nővére 30 éves, programozóként dolgozik, egy kislánya van. Őt az anya nevelte fel. A két nővér a felnövekedésükről, az újra találkozásukról, a közös vonásokról és a múlt feldolgozásáról fog mesélni nekünk, és persze a nézők is kérdezhetnek.

Gyertek, mert ilyen rendezvény még nem volt!

Időpont: 2017. november 11., szombat 16 óra (a kötött beszélgetés két óra, utána még egy óránk lesz beszélgetni, ismerkedni, bulizni).

Helyszín: Budapest, II. kerület, Lövőház u 39., IV. emelet, az Ulyssys Kft. tárgyalóterme (itt találkoztunk tavaly karácsonykor és farsangkor). A Millenáris és a Mammut közelében van. A helyszínért köszönet az Ulyssys Kft.-nek.

Gyerekmegőrzés lesz, ára 1000 Ft/gyerek. Jelentkezzetek e-mailben, mert a helyek száma véges, a felnőttek és a megőrzésre szoruló gyerekek számával.

A jelentkezés lezárult.

Jelentkezési határidő: november 4. 

Nagyon nagy az érdeklődés a rendezvény iránt, nem fogunk beférni a helyre. Ezért szeretném kérni, hogy mindenki jelentkezzen előre, aki jönne. Aki jelentkezett, de mégse jönne, az mondja le 🙂 Ugyanez a gyerekmegőrzővel. S lehetőleg olyan gyereket hozzatok, aki ki is bírja a szülő nélkül két órát, egy másik emeleten lesznek a gyerekek, és szeretnénk nyugodtan beszélgetni. Ha a gyerek megbetegszik, vagy ilyen feltétellel mégsem hozzátok, szóljatok.

A rendezvényszervezést, akárcsak a blogírást, önkéntes munkában végzem, aki szeretne ehhez hozzájárulni, a helyszínen is lesz rá mód.

Rágcsálnivalót hozzatok.

Várok szeretettel minden érdeklődőt és érintettet.

Előtte még megnézzük Az igazi törődés című, témához kapcsolódó filmet, várhatóan október 31-én, 6-kor a Tabán moziban.

Babaköszöntő, 2017. október

Örökbe6 hozzászólás

Három kisbaba és egy totyogó szerepel az e havi Babaköszöntőben. Szeretettel gratulálok a családoknak! A rovatba bárki jelentkezhet nálam (zsuzsa.martonffy@gmail.com), aki az elmúlt egy évben fogadott örökbe.

Nicknév: Syl7711

Kik vagytok? 40-es házaspár vagyunk, Szilvia és Tamás. Kislányunk 5 hónapos, nyílt örökbefogadással került a családba, akit egy 11 éves Yorkie kutyus is nagy szeretettel várt.

Miben vagytok mások, mint mások? Mindenben és semmiben! Ugyanolyan család vagyunk, mint bármelyik másik, de mindenkinek van saját története. Amiben kicsit talán mégis, hogy 13 műtét, 3 lombik van mögöttem, a műtétek során lassan eltávolították a petevezetékeket majd a petefészkeimet is, a lombikok donorosak voltak, így egy morzsányi kétely sem merült fel az örökbefogadás során sem.

Ki érkezett? Flóra Éva. 2017 április 13-án született. A nevét mi adtuk, a Flórát közösen választottuk, az Évát pedig édesanyám után kapta, aki sajnos 18 éve nincs közöttünk. A Tegyesz segítségével, magánúton került hozzánk, születésétől fogva velünk van, a kórházból 11 napos korában hoztuk el. A terhesség 30. hetében ismertük meg a vér szerinti szülőket. A terhesség 38. hetében született meg Flóra. A vér szerinti anya megengedte, hogy bent legyek a szülésnél, így én vághattam el a köldökzsinórt, párom pedig kint izgulta végig gyermekünk érkezését.

Mennyit vártatok? A határozattól számítva három és fél évet.

Mennyit várt a gyerek? A kórházakban töltött 11 napot, azt is csak a” majdnem” visszalépés miatt.

Miért pont ő? 0-1 éves korig, bármilyen nemű, korrigálható egészségi állapotú gyermekre vártunk, származási megkötéssel. Az elmúlt három és fél évben volt néhány lehetőség, de mindig meghiúsult. A Gólyahír Egyesületnél 400-as sorszámmal kezdtünk, 92-es volt a sorszámunk, mikor Flóra megszületett, így Gabikától telefonon elbúcsúztunk. A Tegyesztől nem kaptunk kiajánlást.

Miért pont ti?  A vér szerinti szülők nem szerették volna, hogy állami gondozásba kerüljön a baba, mivel ők mindketten megjárták ezt az utat. Egy véletlen folytán ismerkedtünk meg, a többi pedig már ment a maga útján.

Hogy bírtad a majdnem-visszalépést? Mindketten összeomlottunk, bár én nem adtam fel, hiszen nekem a vér szerinti anya nem ezt mondta akkor, és nem hittem, hogy ez megtörténhet. Három nap alatt szerintem öregedtünk 20 évet, viszont mióta a kis hercegnő velünk van, 20 évet fiatalodtunk!

A tanács, ami jól jött volna utólag: szerencsére eddig nem volt olyan helyzet, amit ne tudtunk volna kezelni.

A legnagyobb problémátok most: Valós problémánk nincs! A hivatalos ügyintézések lezárultak, Flóra pedig csodálatos kisbaba, teszi a dolgát.

****** → olvasásának folytatása

Örökbe.hu mozizás: Az igazi törődés

Örökbe30 hozzászólás

Megnézzük együtt Az igazi törődés című filmet.

2017. október 31-én kedden 18 órakor a Tabán moziban (Budapest, I. kerület, Krisztina krt. 87-89.) Utána beülünk egy közeli kávézóba beszélgetni. Jegyet ki-ki maga vesz, itt tudtok előre foglalni (elég pici a terem).

A film tartalma:

Kjetil és Camilla Norvégiában élnek örökbe fogadott kolumbiai származású gyermekükkel, akit Danielnek hívnak. Camilla váratlanul életét veszti egy balesetben, így Kjetil egyedül marad a kisfiával. A magára maradt apa nagyon nehezen birkózik meg a helyzettel, rádöbben, hogy nem elég szoros a kapcsolata kisfiával, és egyre jobban alkalmatlannak érzi magát az apai szerepre.
Kjetil kétségbeesésében úgy dönt, hogy elutazik Kolumbiába gyermekével azért, hogy felkutassa Daniel édesanyját. Úgy gondolja, hogy Danielnek talán jobb helye lenne az édesanyjánál, bár a nevén kívül semmit sem tud róla… 

Az igazi törődés

Feliratos, norvég-holland-dán-kolumbiai dráma, 102 perc, 2017

Gyertek! Kire számíthatok?

November 11-én 16 órakor pedig egy felnőtt örökbefogadott és a vér szerinti családban felnőtt testvére lesz a vendégünk, ez is nagyon izgalmasnak ígérkezik.

2016-os örökbefogadási statisztika

Örökbe39 hozzászólás

Gyorsan előrebocsátom a lényeget: valóban érdemlegesen nőtt az örökbefogadások száma, de a várakozóké még jobban. A nyílt örökbeadással családba kerülő újszülöttek száma viszont lecsökkent a megelőző évekhez képest tavaly. Az adatokat az Emberi Erőforrások Minisztériumától és a Központi Statisztikai Hivataltól kaptam. Ami a saját véleményem vagy feltételezésem, azt dőlt betűvel jelzem.

896 örökbefogadás történt tavaly. Ez rekord, évtizede nem volt ilyen magas az örökbefogadások száma (általában 700 és 800 között hullámzott). Ennek lehetséges okaira később visszatérek. A várakozók száma azonban még gyorsabb ütemben emelkedik. 2400 család várakozott örökbefogadásra 2016 szilveszterén (közülük 288 egyedülálló), ez a szám egy évvel korábban még csak 2207 volt, 2010 körül 1500.

Örökbefogadások száma az elmúlt években

→ olvasásának folytatása

Kirándulás után, őszi-téli programok

Örökbe1 hozzászólás

Képek a mai kirándulásról. Fújt a szél, ami a sárkányoknak jó volt, nekünk nem annyira, de azért jártunk egyet és jót beszélgettünk, s a különböző áruházakban forgalmazott szélsárkányokról is átfogó képet kaptunk. 25 felnőtt, 19 gyerek jött el. Volt, aki még csak most fontolgatja az örökbefogadást, aki már várakozik, aki már a kiajánlás táján van, és akiknél már ott a gyerek, a rekorder pedig már 8 éve neveli. Mindenki tudott hozzá hasonlóakkal beszélgetni, informálódni, klassz embereket ismertünk meg és láttunk újra. Köszönöm, hogy eljöttetek. Most pedig tavaszig behúzódunk a fűtött szobába.

További Örökbe.hu találkozók ősszel és télen:

Október második felében megnézzük egy budapesti moziban Az igazi törődés című filmet. Időpontot akkor írok, ha lesz moziműsor. Hétköznap vagy hétvége este lenne jobb? Utána beülhetünk valahova.

November 11.-e (11.11.!) szombat 16-19 óra tematikus rendezvény, azaz valamilyen előadás vagy beszélgetés, téma hamarosan, helyszín az Ulyssys Kft. tárgyalója (II. Lövőház u. 39, Mammut mögött), gyerekmegőrzés lesz.

December 27-én, szerdán (téli szünet!) 16-19 két ünnep közti morzsabál, karácsonyi maradék sütik és beiglik fölötti bulizás szintén az Ulyssysnél.

2018. január vége-február eleje: farsangi buli, jelmezekkel.

„Ha nincs gyerek, nincs ki miatt megsütni egy rétest”

Örökbe7 hozzászólás

Kollár-Klemencz László filmes, zenész (a Kistehén Tánczenekar énekese) és felesége, Révai Sára fotós meséltek nekem az örökbefogadásról. A házaspár erdőszéli tanyáján beszélgetünk, közben három kutya őrzi az udvart, macska ugrik az ölembe, vadászok sétálnak el a ház mellett, az udvaron kecskék és lovak. A két és negyed éves Roli vidáman kalauzol a házban, kerek mondatokban beszél, megfújja a trombitát, ügyesen felmegy egyedül a meredek lépcsőn, leül a zongorához. Laci és Sári pedig nagy őszinteséggel mesélnek az örökbefogadáshoz vezető útról, arról, hogy a meddőség feldolgozása nem ér véget a gyerek érkezésével, hogy még a vágyott gyerek érkezése is megviseli a párkapcsolatot, s hogy miért baj, ha egy gyerekkel túl kevés gond van.

Mióta vagytok együtt?

Sári: Hét éve vagyunk együtt, négy éve házasok. Az összeismerkedésünk különleges, nagy találkozás volt, és elég hamar, körülbelül egy év után elkezdtünk gyereket tervezni. Tehát mi már öt-hat éve vártunk a gyerekre. Én már nagyon szerettem volna, Lacinak volt két nagy gyereke. Amikor elkezdtünk próbálkozni, én már az első hónapban azt éreztem, hogy terhes vagyok, de nem jött, nem jött, teltek a hónapok, nem ment olyan egyszerűen, mint ahogy elképeltem. Pár évig próbálkoztunk, aztán elmentünk vizsgálatokra. Semmi sem derült ki, mindkettőnknek extrán jó minden eredménye, semmi akadályt nem találtak. Jó érzés, hogy ilyen egészségesek vagyunk, csak nem tudtuk megfogni, miért nem jön hozzák a gyermek. Még utolsónak felmerült az endometriózis ötlete, az orvosom szerint sok esetben ez az ok, ha mást nem találnak, javasolta, hogy menjek el laparoszkópiás műtétre, ezt még halogatom. Lombikot nem szeretnék, inszeminációnk már volt négy. Laci kezdte el mondogatni, hogy fogadjunk örökbe.

Laci: Mivel minden eredményünk pozitív, ebből valamikor gyerek lesz, de azért készüljünk fel arra, hogy ha mégsem lesz vér szerinti, akkor is legyen gyerekünk.

Ezt az orvos javasolta, vagy te?

Sári: Az orvos azt mondta, hogy ne fogadjunk örökbe, mert nincs rá szükség, nekünk úgyis lesz.

Laci: Ha lesz vér szerinti gyerekünk is, amellett is van helye egy örökbefogadott gyereknek nálunk, van elég szeretet a szívünkben. Én így indultam ezzel, de Sárinak nem volt olyan könnyű.

Sári: Én világéletemben szülni akartam, kislányként a babáimmal szülést játszottam. A fejemben az a képzet élt, hogy ha örökbe fogadunk, akkor én nem fogok tudni szülni. Eleinte nem is akartam. Emellett voltak olyan önző szempontjaim, hogy a gyerekünkben szeretném viszontlátni a kettőnk vonásait. Olyan nagy szerelem van köztünk Lacival, hogy szerettem volna ennek a gyümölcsét meglátni. Innen idő volt eljutni oda, hogy egy örökbefogadott gyerek is a mi gyümölcsünk lehet. Amikor örökbefogadásra jelentkeztünk, még akkor is sok kétely kavargott bennem, de szerencsére a felkészítő tanfolyamon Rózsahegyi Nóra megerősített. Egy évbe telt, mire felkerültünk a várólistára, ez olyan volt, mint egy terhesség, fel tudtam készülni, hogy tényleg akarom az örökbefogadást, és onnantól még egy évet várunk Rolandra.

Laci, mennyi idősek a gyerekeid?

Laci: 22 éves a lányom, és 29 éves a fiam. → olvasásának folytatása

Babaköszöntő, 2017. szeptember

Örökbe10 hozzászólás

Itt a Babaköszöntő, ahol bemutatkoznak azok az olvasók, akikhez nemrég érkezett gyerek. Négy család örökbe fogadott, egyhez pedig örökbefogadás után érkezett vér szerinti gyerek. Két újszülött és három nagyobb baba szerepel a rovatban, és egy régi ismerőst is újra látunk.

Nicknév: nincs,  csendes olvasó vagyok

Kik vagytok? Szerintem átlagos házaspár vagyunk,  kertes házzal,  egy kutya- és egy cicagyerekkel.  Páromnak van egy 16 éves nagyfia az előző házasságából,  aki nem velünk él,  így végül is én első,  ő második gyermekre várt.  Nem lombikoztunk,  csak az inszeminációig mentünk el.  Közben kétszer műtöttek.  Azt mondták,  ha évente átfújatom a petevezetéket,  talán sikerül teherbe esnem.  Ezt inkább kihagytam.

Miben vagytok mások,  mint mások? Nem hiszem,  hogy mások lennénk,  bár az elhatározás és az örökbefogadásra való jelentkezés között eltelt több mint három év.

Ki érkezett? Levente,  újszülött,  gyönyörű,  egészséges kisfiú a Fészek Alapítványon keresztül.  Nagyon szépen fejlődik,  igazi kis szeretetbomba.  Aki ránéz,  egyből elolvad.

Mennyit vártatok? Arra,  hogy anya lehessek 13 évet.  Levire kevesebb mint egy évet.

Mennyit várt a gyerek? Születésétől fogva mi látogattuk.  Hatnaposan már itthon volt velünk.

Miért pont ő? Én hiszem, hogy ő választott minket. Amikor arról volt szó, hogy milyen babát szeretnénk, nem tettünk nemi kikötést és a származása is mindegy volt. Olyan egészségügyi problémákat is elfogadtunk, amivel ő teljes életet élhet. Amikor csörgött az a bizonyos telefon, eszünkbe se jutott gondolkodni. Egyértelmű volt számunkra, hogy Levi lesz a mi kisfiunk.

Miért pont ti? Na erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Nem tudom, hányadikak voltunk, nem tudom, hívtak-e másokat. Egyszerűen ennek így kellett lennie.

A tanács, ami jól jött volna utólag: minden tanácsot megkaptunk az alapítványtól, ami az éppen adott helyzetben kellett. Nagyon felkészültek minden problémára és nagyon segítőkészek.

A legnagyobb problémátok most: lehet, mi vagyunk az egyetlenek, de nincs semmilyen problémánk. Egyszerűen csak boldogok vagyunk.

Miről olvasnál szívesen? Minden érdekel a témával kapcsolatban, de még mindig a Babaköszöntő a kedvenc.

→ olvasásának folytatása

Nehéz kérdések az örökbefogadásban

Örökbe11 hozzászólás

Hogyan beszélgessünk a gyerekkel az örökbefogadás kapcsán felmerülő kényes témákról? Az írás a Mózeskosár Klub rendezvénye alapján készült, ahol Székely Zsuzsa pszichológus tartott előadást, majd közösen beszélgettünk.

Hogyan beszélgessen az örökbefogadó szülő a gyerekkel az örökbefogadásról?

3 éves kor alatt a legegyszerűbb fényképek segítségével beszélni róla. El lehet mondani a gyerek születése történetét: „te egy másik néni hasából születtél, nem ő lett az anyukád, úgy döntött, hogy ránk bíz/másokra bíz, ezért lehettünk mi a szüleid.” A gyereknek tudnia kell, hogy ő is született, kellett egy néni és bácsi, hogy a magjukból élet jöjjön létre. Az örökbefogadás szót is el lehet mondani, hogy ismerkedjen vele a gyerek, de ez önmagában kevés, ezt még nem fogja érteni.

Ez az időszak általában felhőtlenül telik, az örökbefogadás ekkor egy szép történet, annak örömét fejezi ki, hogy a gyerek a családba érkezett, még nem jelenik meg a veszteség érzete. Ha a gyerek a családban biztonságban érzi magát, még nem tudja összehasonlítani magát más gyerekekkel, nem észleli, hogy ez egy másság. Mire óvodába megy, hallania kell a saját születéstörténetét, tudnia kell, hogy minden gyerek egy néni pocakjából született, és ő egy másik néniéből.

3-5 éves korban rakjuk le a saját története alapjait. Fontos, hogy a szülő a valóságnak megfelelően beszéljen, ne mondjon olyan meseszerű történeteket, amiket később vissza kell vonni. Példa erre, ha a szülő azt meséli, hogy a gyerek tévedésből bújt be egy másik néni hasába – ez olyan, mint ha a gyerek döntötte volna el, hova akar születni. Az ő szintjén, de a konkrét történethez igazítva, a kérdéseire felelve ismertessük meg a történettel. Ha kérdez, előbb derítsük ki, mit akar tudni pontosan. → olvasásának folytatása