Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.
Nicknév: PTL
A mi rövid történetünk. A férjemet 3 évvel ez előtt ismertem meg, ő akkor volt 35 éves, én 32. Abban az időben vesztettem el néhai vőlegényemet covidban. Édesapám, bátyám és a nagyszüleim elvesztése után már azt hittem, több tragédia nem érhet, de sajnos fiatalon, 32 évesen sok gyászon mentem át rövid idő leforgása alatt.
Férjem a legjobbkor hozott újra fényt az életembe. A megismerkedésünk alkalmával már elmondtam neki, hogy vér szerinti gyermekre nem vagy nagyon kis eséllyel lesz lehetőségünk. Félve meséltem el, de ő csak annyit felelt a szemembe nézve és megfogva a kezem, akkor megoldjuk másként . A második randevún éreztem, nekem őt szánta az ég, ez szebb volt, mint bármely szerelmi vallomás. (Nekem nem volt lombikom sem vele, sem a volt párommal. Mi a “természetben” hiszünk, ha úgy nem akar jönni, attól még a szívünkkel szeretni tudunk.)
Utána, mint a mesében, zajlottak az események. Egy év múlva megkérte a kezem, következő év anyák napján esküdtünk meg Csesznek mellett, az erdő mélyén, szűk családi körben egy csodás kis kápolnában, ahol azt is megfogadtuk, hogy ezután belevágunk az örökbefogadásba, így kerekké téve családunkat.
Az esküvő utáni nyár végén vettük fel a Tegyesszel a kapcsolatot és a legelső találkozásunk az ügyintézőnkkel 2023-09-21-én volt, így ezzel a dátummal kezdtük meg a várakozást.
A határozatunkat még ebben az évben, decemberben már a karácsonyfa alá tudtuk tenni. 2024 év elején jelentkeztünk három alapítványhoz is, azonban egy belső hang mindig éreztette velem, nem az lesz a mi utunk, amit már így utólag jól éreztem, de tapasztalatszerzésnek jó volt elmenni egy-két találkozóra, valamint maximalizáltuk a „mindent megteszünk érte” érzést.
Az első kiajánlásunk 2024. március végén volt, ahol is egy olyan kisfiút ajánlottak, akinek a betegségével nem tudtunk volna megbirkózni (súlyos immunhiány), valamint nem éreztük azt, hogy őt szánták nekünk. Ezt “feledtetve”, mi nekiálltunk a gyerekszoba kialakításának, a festés, és a bútorok beszerzése, a kis fészekrakás nekünk nagyon jót tett lelkileg is.
Péter fotóját meglátva (augusztus végén) az aktabetekintés után eleredt a könnyem és leérve a Tegyesz épülete előtt, férjemmel egymásra nézve megöleltük egymást és nem volt bennünk kérdés/kérdőjel, így folytattuk tovább, mentünk a rápillantásra, valamint tudtuk, hogy az előző kiajánlásnál milyen érzés hiányzott belőlünk, amit Peti fotójánál megéreztünk.
Amit tudni kell róla, hogy egy egészséges, huncut, nagyon érdeklődő, korához képest, már nagyon szépen beszélő kisfiúról van szó, aki nagyon mosolygós, ragyogó, nagy barnaszemű pasi, aki a kihelyezés alatt töltötte 2. életévét. Országos listáról kaptuk a kiajánlást, második párként. Elvileg előttünk valakik őt valami miatt visszautasították a mi szerencsénkre. Sokat utaztunk miatta, hiszen az ország másik felében nevelték nevelőszülők 12 napos kora óta. Édesanyja szociális körülményei miatt nem vihette haza Petikét a szülés után a kórházból. Egyébként mi származási és nemi kikötés nélkül, 0-2 éves korig vártunk gyermeket, a betegségekben csak a nagyon súlyos eseteket kizárva, a legtöbbre további tájékoztatást kérve.
A tanács, ami jól jött volna utólag talán az, hogy nem lesz könnyű beleesni egy dackorszakba! A legnagyobb probléma talán most a dackorszak kezdete, a nem és nem erőteljes gyakorlása irányunkba, a határok feszegetése és a szárnypróbálgatások. Ez most a legnehezebb, amibe belecsöppentünk. Peti egy nagyon karakán, akaratos kisfiú és ezt nem fél megmutatni.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:
Mi az Ágacskánál végeztük el tavaly decemberben a tanfolyamot, ami a folyamatunk egyik legjobb döntése volt! Nóra és a pszichológusok egy nagyon tündéri, szakmailag jól felkészült csapat, akikre mind a mai napig nagyon jó szívvel emlékezünk vissza én és a férjem is, valamint az ott résztvevő párok is fantasztikusan jó emberek, így mindkét hétvége jó hangulatban telt el, annak ellenére, hogy onnan szintén másfél órás útra lakunk .
Amiről szívesen olvasnék, segítve azokat, akik ez előtt állnak, hogy egy kiajánlás után milyen folyamat indul el, hogy zajlik a rápillantás, a barátkozás, az intenzív hét.
****** olvasásának folytatása
Örökbe.hu 