Itt az új Babaköszöntő, a nemrég érkezett gyerekek történetével. Koraszülött baba és ovis korú gyerek, elsőnek és testvérek mellé. Szeretettel gratulálok a családoknak! Továbbra is várom a jelentkezéseket a rovatba. A következő számban nyílt örökbefogadásokat szeretnék bemutatni, akihez így érkezett baba a közelmúltban, ne habozzon! Jelentkezés a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen.

******

Nicknév: nincs, nem kommenteltünk még, lelkes olvasók vagyunk.

Kik vagytok? Ági (38) és András (46) négy éve házasok, Andrásnak első házasságából van két felnőtt gyereke, mi az első közös gyerekünkre vártunk. Régóta tudom (Ági), hogy egy autoimmun betegség miatt nehezebben lehet gyerekem, elvileg lehetséges. Nem mentünk lombikra, bár elkezdtük a folyamatot, orvosi vizsgálatok megvoltak, első inszeminációra időpont kitűzve, több alkalommal is, mindez kb. másfél évig tartott, végül beismertük magunknak, hogy ez nem véletlen, hogy így nem akarnak összejönni a dolgok, ez nem a mi utunk.

Miben vagytok mások, mint mások? Belső felismeréstől vezérelve választottuk ezt az utat. Amint meghoztuk a döntést, hogy eljött a jelentkezés ideje, minden nagyon gyorsan és természetesen zajlott. Áldottnak érezzük magunkat a velünk történtekért. Az egész egy karácsonyi csoda 🙂 Most decemberben érkezett kislányunk. Angyalok hozták. Nehéz megmondani, pontosan miben lehetünk mások, mint mások… Értékeink, világlátásunk néha olyannyira más, mint másoké, hogy azt szoktuk mondani magunkra, hogy ufók vagyunk 🙂 Amikor Ági áldásnak érzi a történteket, András csak annyit mond: ha a lehető legtöbbször hálát érzel és őszintén megköszönöd, ami történik veled az életben, az élet is hálás lesz és visszaköszön neked.

Ki érkezett? Blanka, négy hetes volt, mikor kiajánlották. Kórházban ismertük meg, koraszülött osztályon volt, 29 hétre született 1400 grammal. Teljesen egészséges, bár ezt akkor még nem lehetett tudni. A születése előtt lemondtak róla, a lemondó nyilatkozatban az apa ismeretlen személyként volt megnevezve. Tegyeszen keresztül érkezett titkos örökbefogadással. Még két hetet voltunk közösen a kórházban. Pont azon a napon mehettünk haza, amikor hathetes lett.

Mennyit vártatok? Hihetetlenül keveset. Még mindig meglep. Az Tegyesznek írt jelentkező levelünk feladásától számítva öt és fél hónapot. Az egész folyamat meglepően gyorsan zajlott, a papírok beszerzése is. A gyerek papírjainak beszerzése is.

Miért ilyen keveset? Azért mert nem volt származási kikötésünk. Borsod megyében élünk, zöld megye, nagyon sok gyerek kerül innen örökbeadásra. A gyerekek jelentős része azonban bizonytalan vagy cigány származású. Mi egyértelműen a származási kérdés miatt lettünk utolsókból elsők. Blanka származása bizonytalan, mivel nem tudni, ki a vér szerinti apukája.

Miért pont ő? Első kiajánlás neki is és nekünk is. Nekünk 0-5 éves korig, bármilyen nemű, egy gyerek vagy testvérpár, bármilyen származású, korrigálható egészségi állapotú gyerekekre szólt a határozatunk. December elsején jött a telefonhívás, és másnap már a kezünkben tarthattuk a kislányunkat. A kórházban egy fiatal doktornő volt, aki nagyon szívén viselte Blanka sorsát, így rögtön a kezünkbe adta a babát, még semmit nem tudtunk róla. Hihetetlen volt, hogy átélhettük, amit itt is sokan írtak a babaköszöntőkben. Egy pillanat alatt döntöttünk, igazából nem is kellett dönteni, tudtuk, hogy ő hozzánk tartozik.

Miért pont ti? Csak mi voltunk a megyében az örökbefogadók sorában, aki nem tett származási kikötést. Az egészségügyi papíron is majdnem mindenhez a bővebb felvilágosítást kérünk lehetőséget jelöltük be. Nem lehetett tudni, hogy a látása, hallása rendben van-e. Ha mi nemet mondunk, a kicsi megy országos listára, a kórházból pedig csecsemőotthonba.  

A tanács, ami jól jött volna utólag:  Igaz elhangzott az Ágacskánál (az oldal hatására mentünk hozzájuk felkészítő tanfolyamra és nagyon jó döntés volt), hogy amire nem számítunk, arra figyeljünk. 🙂 Mi biztosak voltunk benne, hogy nagyobb gyereket kapunk, nem jelentkeztünk civil szervezetekhez sem. A Tegyesz ritkán közvetít újszülötteket. A tanfolyamon is csak érdeklődve figyeltünk másokat, amikor újszülöttes téma volt, hogy velünk ez úgysem fog megtörténni. Azért egy pillanatra kétségbe estem, amikor egy 41 cm-es csomagocskát tartottam a kezemben. Az érzelmi felfokozottságra, ami az első hetekben uralkodott, nem hiszem, hogy fel lehet készülni. Illetve arra sem, hogy egyik pillanatról a másikra feje tetejére áll a világ, azaz csütörtökön még nincs gyereked, pénteken már van.

A legnagyobb problémátok most: A hasfájás. Nem sokat alszom, a pici viszont jókat alszik rajtam elterülve.

Miről olvasnál szívesen? Örökbefogadó családokról, akik tudják, hogy külön nevelnek vér szerinti testvéreket és tartják a kapcsolatot. Például tudjuk, hogy van Blankának egy nővére, aki 2010-ben született és tavaly nyáron fogadták örökbe országos listáról. Ezen és a nevén kívül többet nem tudunk, de szívesen beszélgetnénk velük. → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, akikhez nemrég érkezett kisgyerek. Öt olvasó örökbe fogadott, egy interjúalanyunknak pedig kisfia született. Mindenkinek szeretettel gratulálok. Várom azoknak a jelentkezését, akik az elmúlt egy évben fogadtak örökbe, vagy örökbefogadás után született vér szerinti a gyerekük, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre írhattok. 

Nicknév: nincs, csak olvasni járok az oldalra.

Kik vagytok? 13 éve vagyunk házasok, kertészmérnök vagyok, szakközépiskolában tanítok, a férjem technikus. Lilla lányunk 9 éves, a születése után nem sikerült több gyereket kihordanom. Pajzsmirigyproblémákkal és inzulinrezisztenciával küzdök. Lombikkal lehetne próbálkoznunk, de a vetélések miatt a lelki oldalát nem tudnám elviselni, ezért döntöttünk az örökbefogadás mellett.

Miben vagytok mások, mint mások? Átlagos életet élünk, vidéki kisvárosban.

Miért pont ő? Bármilyen nemű ill. származású 1-4 éves gyerekre vártunk, országos listára is jelentkeztünk a Tegyesznél. Alapítványoknál nem próbálkoztunk, mert mindenképpen idősebb gyermeket szerettünk volna,
hogy minél kisebb legyen a korkülönbség a testvérek között. A megyénkben 86-ik helyről indultunk a folyamatnak, de az országos listán hamar sorra kerültünk. Első kiajánlásunk két és fél éves kisfiúról szólt, sok egészségügyi problémával – valószínűleg autista, és viselkedészavarral küzdött. Ővele a lányunkra való tekintettel nem
folytattuk a folyamatot. A következő alkalommal szintén kisfiút ajánlottak, majd három hét elteltével Panna aktájával kapcsolatosan kaptunk telefont. Csodálkozásomra elmondták, hogy a kisfiút valószínűleg másnak adják örökbe. Panna volt a harmadik kiajánlás a három hónap alatt. Két perc után igent mondtunk.

Ki érkezett? Panna, hároméves, részben roma származású kislány, Borsod megyéből viharos gyorsasággal, a határozat megszületése után három hónappal kaptuk a telefont. Igent mondtunk, de a munkám miatt egy hónap türelmi időt kértünk, így a nyári szünet elején kezdtük az ismerkedést. 10 napos intenzív, napi szintű barátkozás után hazahozhattuk a kicsi lányt. Neki egy évvel korábban már kerestek szülőket, de nem jártak sikerrel.
Panna egyébként születésétől fogva nevelőszülőknél élt, vér szerinti családjával csak akkor találkozott, mikor lemondtak róla. Szerető nevelőcsaládnál élt, kicsit féltem is eleinte, hogy nehezen fog elválni tőlük, de profi nevelőmamája jó előre felkészítette, így minket már Igazi Anyaként és Igazi Apaként várt. Egészséges, a tejcukor emésztéséhez segítség kell, emiatt kicsit elmaradt a súlyfejlődésben, de ez behozható. Okos, talpraesett, ügyes és hangos. Mindig mosolygunk, mert csak alváskor van csöndben.

Miért pont ti? Második körben csak egyedül nekünk szóltak, valószínűleg amiatt, hogy a kereslet és a kínálat találkozott: a nevelőszülők kérték, hogy kertes házba kerüljön a gyerek, ahol vannak háziállatok, mi meg beírtuk, hogy vannak nyulaink, kutyáink és macskáink. Egyébként hasonlít is rám néhány arcvonása, a mosolya. Egyszer a boltban mindkét lány velem volt, és az eladó lány megjegyezte, hogy a nagy is hasonlít kicsit, de a Picurt le se tagadhatnám!

A tanács, ami jól jött volna utólag: Ne várjunk arra, hogy a hivatalok majd végzik maguktól a dolgukat. Az állandó gyógyszerét nehezen tudtam kiváltani a patikában, mert inaktívvá vált a TAJ-kártyája. Azért, mert másfél hónapot kellett várni, mire többszöri telefonos felkérésre kiállították a szülőfalujában az új anyakönyvi kivonatát. A
TAJ-kártyára talán még ma is várnánk, ha az itteni hivatal nem segített volna. Egyébként három perc alatt a kezemben volt, csak jóindulat kellett az ügyintézők részéről.

Miről olvasnál szívesen? Idősebb gyerek családba illesztéséről, hisztikezelésről, ez most nagyon aktuális a kora miatt. A Lillánál bevált módszereket nem mindig merem alkalmazni Panna esetében, mert érzékenyebb lehet amiatt, hogy nemrégen csöppent a családunkba.

****** → olvasásának folytatása

A rovat akkor tud megjelenni, ha a friss örökbefogadók elküldik a történetüket. Szeretettel várom mindazokat, akik az elmúlt egy évben fogadtak örökbe, és azokat is, akiknek örökbefogadás után született gyerekük. Címem: zsuzsa.martonffy@gmail.com. És most lássuk a friss történeteket! Ma két újszülött és két ötéves családba érkezésének történetét követhetjük. Kellemes ünnepeket az olvasóknak!

Nicknév: Bogárka

Kik vagytok? 13 éve vagyunk házasok, hívő reformátusok, vér szerinti fiunk, Áron 2013-ban született, mi előtte 2 évvel, 2011-ben adtuk le a határozatunkat a Gólyahírhez és a Tegyeszhez.

Miben vagytok mások, mint mások? A mi történetünk drámával kezdődött, mert 2010-ben IVF-vel fogant ikerkislányaink a 25. héten megszülettek. Veronika 8 órát élt, Dalma pedig 21 napot. Rá egy évre indítottuk el az örökbefogadást, és ősz elejére meglett a határozatunk. 2013-ban szintén IVF-vel fogant meg kicsi Áron. Bejelentettük a Tegyesz felé a családi állapot változást a születése után, a telefonban kérdezték, hogy akkor ugye töröljük Önöket? Mi csak annyit tudtunk, hogy nem, szeretnénk tovább sorban állni. Majd ha felhívnak, akkor megimádkozzuk a választ. Így is lett. És a történetünk hepienddel végződött, kétgyermekes boldog család vagyunk.

Ki érkezett? Második fiunk, Marci most 3 és fél hónapos, újszülött babaként fogadhattuk örökbe. Inkubátorba tették őt. Ezért nagyon könnyű és egyben nagyon nehéz az ő sorsa. Biztos sokan szeretnének ilyen “tiszta hátterű” kicsit, emellett viszont a gyökérkeresésben szinte semmit nem tudunk majd lépni. Hacsak nem az internet csodája segít.

Mennyit vártatok? Szinte napra pontosan öt évet. De Áron születésekor állítólag valamilyen módon megállították az órát nálunk, hogy imitálják a természetes korkülönbséget a testvérek között. Így 2 év és 10 hónap van Áron és Marci között. → olvasásának folytatása

Öt családhoz érkezett kisbaba, akiknek szeretettel gratulálunk! Egy kisfiú a Gólyahírtől, egy nyílt örökbefogadás a Tegyesztől, egy kislány isztambuli kitérővel, két családnak pedig örökbefogadás után született gyereke. Egyikük már újrázik a rovatban. Íme a családok rövid beszámolója.

Nicknév: Ani

Családi felállás: nyolc éve vagyunk házasok. Lányunkat, Lolát 2,5 éve fogadtuk örökbe, magánutas, nyílt örökbefogadással. Lola előtt rengeteg, összesen 11 lombik kezelésen mentünk keresztül, eredménytelenül. Megjártuk a legnevesebb meddőséggel foglalkozó szakembereket, de senki nem tudott rajtunk segíteni. Így elkönyveltük magunkban, hogy nekünk nem lehet vér szerinti gyerekünk. A fiunk azonban másként gondolta :-). Idén tavasszal állapotos lettem.

Miben vagyunk mások? Szerintem semmiben. Két gyönyörű gyereket nevelünk.

Ki érkezett: Olivér, 37. hétre, 3620 grammal és 55 cm-el. Várni nem vártunk rá, mert meglepetésbaba volt.

A legérdekesebb: mindenhol belebotlok az örökbefogadásba. A szülészeten otthagytak egy babát, akit az egyik kórházi dolgozó vett magához. Illetve érdekes, hogy aki meghallja a történetünket, hogy örökbefogadás után született a fiunk, rögtön lesz egy ismerőse, aki pont így járt. 🙂 Nagyon sok ember megkérdezi, hogy ugyanúgy szeretem-e a lányom, mint a vér szerinti fiam. A válasz, igen, mindkét gyerek a saját gyerekem. Volt olyan, aki megkérdezte, hogy Lolát megtartjuk, vagy visszaadjuk. Erre csak azt tudtam válaszolni, hogy Lola nem egy visszaváltható kólásüveg…

A legemlékezetesebb: amikor mindkét gyerekemet egyszerre öleltem magamhoz.

Legviccesebb: Lola sok vizsgalatra jött velem. Nekem természetes ez a családi felállás, azonban sok vicces pillanatot szült, amikor azt kellett magyaráznom, hogy Olivér tulajdonképpen a második első gyermekem.

Mit szólt a nagy? Imádja egyelőre és segít, amiben egy 2.5 éves tud. Olivér születése előtt felkerestük a Tegyesz pszichológusát is, hogy felkészüljünk az örökbefogadott-vér szerinti duóra, tippeket kaptunk, mire ügyeljünk. Azt javasolta, hogy az örökbefogadást tényként kezeljük, ne legyen a lányunk a “szegény gyerek”, ez a családdá válás egyik útja.

Miről olvasnék? Gyökérkeresésről, illetve a kedvenc rovatom a babaköszöntő. → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok az olvasók, akikhez nemrég érkezett baba. Hat kisfiú, öt rendhagyó történet. Most először ikrek a rovatban, továbbá tejadás fél mellel, továbbá a gyerek, aki maga keresett szülőket, a barátkozás, amikor minden máshogy volt, mint a nagykönyvben, és egy viharosan gyors érkezés. Továbbra is várom azok jelentkezését, akik nemrég lettek szülővé!

Nicknév: Menyhárt Zsanett

Kik vagyunk? Házaspár, több mint 4 éve együtt. Én 32 éves vagyok, a férjem 46. Többéves sikertelen lombikozás  után döntöttünk az örökbefogadás mellett.

Miben vagyunk mások, mint a többiek? Én szinte biztos voltam abban, hogy hamar szülők leszünk. Egy kis részem a mindennapokban mindig anya volt, hisz mint koraszülöttápoló részt vettem több száz baba gondozásában, ápolásában. Pótmami voltam és sokszor ez adott erőt és hitet, pozitív löketet az életemben.Sosem éreztük magunkat elveszve a rengetegben, mindig csak előre és pozitívan haladtunk. A sok kudarc ellenére is kiegyensúlyozottak voltunk lélekben, szerintem ez egy nagyon fontos momentuma annak, hogy az ember boldog tudjon lenni.

Ki érkezett? Kisfiaink Benett és Lackó, akik ikrek. 1490 és 1700 grammal születtek. Az egri kórházból kaptuk őket még pici babaként. Kéthetesek voltak, mikor tudomást szereztünk róluk. Moziban voltunk, mikor telefonon értesítettek minket, hogy van két koraszülött (33.hét) ikerfiú, akikről lemondott az édesanya. Egészségesek, azt leszámítva, hogy Lackónak van egy enyhe baloldali ajakhasadéka. Jövő héten műtik!

Nem gondolkodtunk sokat, látni akartuk őket, így pár órán belül az egri kórház koraszülöttosztályán voltunk. Emlékszem, még két kilósak sem voltak, alig látszottak ki a pólyából. Az ajakhasadék volt az egyetlen, amivel nem  tudtam, mennyire leszek elfogadó, mennyire fog zavarni engem és a férjem. De kettőnk között ő volt  az, aki határozottságával megnyugtatott, minden rendben. Egy éjszakánk volt eldönteni, hogy akarjuk-e őket. Mi sosem gondoljuk túl a dolgokat, így nagyon kevés beszélgetés után döntöttük el, hogy szeretnénk a szüleik lenni. Úgy voltunk vele, hogy nincsenek véletlenek, ők nekünk születtek! Így sikerült a Fészek Alapítvány közreműködésével szülővé válnunk!

Mennyit vártunk? Szerencsésnek mondhatom magunkat, mert a határozat kézhezvételétől számítva kicsit több mint 5 hónap múlva szülők lettünk.

Miért pont ők? Két picit láttunk, akik koraszülöttek, az egyik ajakhasadékos (ez utóbbit kizáró oknak jelöltük a jelentkezésnél!), mégis akartuk őket. Mai napig megmagyarázhatatlan, de a belső hang nem hazudik!

Miért pont mi? Utólag megtudtuk, egy másik párnak szóltak először, de ők nem voltak éppen akkor felkészülve egy ikerpár fogadására. Előny lehetett, hogy van tapasztalatom koraszülöttekkel.

Egypetéjű ikrek? Ez nem derült ki, egyelőre nem is tervezünk vizsgálatot ennek eldöntésére.

A leg…

Érdekesebb:  Első este együtt. Sosem feledem, hirtelen itt vannak a semmiből, ráadásul ketten!

Viccesebb: Mikor megkérdezik az emberek, hogy ikrek-e.

Kedvesebb: Mikor együtt tud lenni a család, mi négyen!

Nehezebb: Nem volt zökkenőmentes az a másfél hét, mire haza hozhattuk őket. Volt olyan nap, mikor nagyon úgy nézett ki, hogy mégsem lehetnek velünk. Nagyon sokat köszönhetünk az egri gyámhivatal ügyintézőjének, aki foglalkozott velünk. Mégis a legnehezebb jó anyának lenni, hogy az egyik ugyanannyi figyelmet és szeretetet kapjon, mint a másik.

Emlékezetesebb: Felsorolni se tudnám, annyi van!

Az első mosoly, hangos kacagás, gőgicsélés, fürdetés.

Ahogy a fiúk az apjukra néznek, minden szó, amit kimond, olyan nekik, mintha varázsolna. Imádom!

Ahogy anyukám mondja könnyes szemmel, mennyire szereti őket, sosem gondolta volna, hogy tudja így szeretni a fiúkat!

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Biztosak voltunk benne, hogy mi nyílt örökbefogadóként kapunk majd kisbabát. Számunkra egy örökkévalóság lett volna a titkos, mert mi nem voltunk felkészülve a több éves várakozásra. A nyílt örökbefogadás is tudott meglepetést tartogatni, hozzáteszem nem a szülő anyukán és rajtunk múlt, inkább a rendszer volt hibás, ha mondhatjuk így. De sikerült áthidalni a problémát!

Milyen az élet ikrekkel? Boldog, kimerítő, estére telesen lefáradok. A kezdeti nehézségek, összeszokás után mára azt mondhatom, szeretek ikres anyuka lenni. Hihetetlen a mai napig ,hogy ez nekünk adatott meg! Meg van az eddig jól bevált napirendünk, ami persze hozzájuk igazodik, de megkönnyíti a napokat. Most már nagyok annyira, hogy egymással is kommunikálnak, van, hogy sikerül 5-10 percre magukra hagynom őket! 🙂

Miről olvasnál szívesen? Közösségbe kerülés (ovi, iskola). Még több babaköszöntő 🙂 → olvasásának folytatása

Folytatódik sokak kedvenc rovata, a Babaköszöntő. Bemutatkoznak azok az olvasók, akiknek nemrég bővült a családja. Országos listás örökbefogadás a szomszéd megyéből, de 300 kilométerre, inkubátoros bébi három névvel,  Miniegér az építőkockákkal, a várva várt harmadik, és akinek már a neve is Isten áldása. Öt izgalmas történet friss örökbefogadóktól. Sok boldogságot kívánok a gyerekekkel! Aki a közelmúltban (mondjuk az elmúlt egy évben) fogadott örökbe, azt várom szeretettel a rovatba!

Nicknév: Nora

Családi felállás: A férjemmel vártunk az első gyermekünkre.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem szeretnénk mások lenni, legalábbis amiatt semmiképp, hogy a fiunkat nem én szültem. Ha az ritkának számít, hogy Ákost babamentő inkubátorba tette a vér szerinti családja, akkor egy picit mégis mások vagyunk.

Miért fogadtatok örökbe: Mert vér szerinti gyermekünk nem született, túl vagyunk sok-sok orvosi beavatkozáson. Utólag azonban érdekes visszaemlékezni, hogy a körülöttünk (fel)növekvő baráti csemetéket annyira szerettük, hogy többször beszélgettünk arról, hogy az örökbefogadás számunkra elfogadható módja lenne a gyereknevelésnek.

Mennyit vártatok: Napra pontosan 4 évet. Ugyanazon a tavaszi napon jelentkeztünk a Tegyesznél, mint, ahogy négy évvel később csörgött a telefon.

Ki érkezett, honnan: Ákos, újszülött kisfiú, a megyei kórház babamentő inkubátorában várt ránk (narancssárga megye). Teljesen egészséges, kétórás lehetett, mikor betették.

A leg…

A legviccesebb, amikor – már tudva, hogy a sorszámunk alapján bármikor hívhatnak – a babaáruházakat jártuk, felkészülni egy kisbaba fogadására, és láttuk, hogy az eladók nem tudnak hova tenni a pocakom hiányának láttán.

Mosolyogtató az is, ahogy a társasház lakói kerek szemekkel csodálkoznak ránk és kérdezik, hogy „ez a saját gyerekünk?” vagy arra a kérdésre, hogy „nem is láttalak terhesen?” azt válaszolom, hogy mert nem is voltam, akkor látni a döbbenetet, hogy őszintén nem értik, hogy akkor hogy lehetek most mégis anya. De általában véve a szomszédok, az idegenek (pl. az orvosi vizsgálatokon) mind nagyon kedvesek és örülnek az örömünknek.

A legemlékezetesebb, amikor először találkoztunk Ákossal. Bármikor könnybe lábad a szemem, ha eszembe jut, mert ott azonnal tudtam, éreztem, hogy ő hozzánk tartozik. Karomba vettem, rám mosolygott, és aludt tovább.

Mi volt másképp, mint a nagykönyvben meg van írva/mint ahogy a tanfolyamon tanultátok: Nagyon jó az Ágacska tanfolyama, egyelőre nem ért meglepetés, minden úgy zajlik, ahogy felkészítettek rá. Gondolkodunk rajta, hogy ránk férne egy ismétlő kurzus is.

Miben más egy inkubátoros baba örökbefogadása? Összehasonlítani nem tudom más örökbefogadással, de azt tudom, hogy zajlott nálunk: Amikor a babánkat betették a megyei kórház babamentő inkubátorába és megnyomták a riasztó csengőt, akkor a kórház portása várt három percet, hogy a vér szerinti családtagnak legyen ideje észrevétlenül elmenni, anonim maradhasson, a rendőrség nem keresheti. A három perc leteltével ellenőrizte, hogy nem téves-e a riasztás. A mi esetünkben valós riasztás volt, ezért azonnal szólt az orvosoknak, akik pár perccel később már ellátták a kisbabát és nevet adtak neki. Ez a név maradt a kórházban használt neve és ezt a keresztnevet mi később második névként meg is tartottuk. Értesítették a Tegyeszt, mert az inkubátorba tett baba minden esetben titkos örökbefogadással adható csak örökbe. A Tegyesz munkatársa felhívta a várólista első helyén szereplő nevet (mi igazából a második helyen voltunk, mert az első épp lombikozott és passzolta a lehetőséget) és felkínálta nekünk a babával való megismerkedés lehetőségét. Fent már leírtam, hogy az első találkozás egyértelműen pozitív volt, az ügyintézés – a gyámhivatal segítségével – azonnal megindulhatott. Ők egy újabb nevet adtak a fiúnknak, hogy a „titkosságot” biztosítsák, a visszakövethetőséget kizárják. Pár nappal később a Gyámhivatal kiadta az engedélyt a fiunk hazahozatalára és utána nekünk is már csak kivárni kellett a hat hetet, hogy a végén Ákos a mi családnevünkre kerülhessen és az általunk választott keresztnevet is megkaphassa.

Ez is vicces volt, mert a gyámhivatal az általuk adott névre adta ki a hazahozatali engedélyt, míg a kórház a saját maguk által adott néven tartotta nyilván a gyermeket, ezért a kiadás nem volt zökkenőmentes. Ez egyébként azóta is tart, minden akkor megkezdett orvosi vizsgálat kontrolljára más néven jelentkezünk be, közben már egy harmadik, általunk adott névvel, és minden alkalommal újra kell mesélni a történetet.

Az a tény, hogy valószínűleg soha nem fog kiderülni, hogy kik a vér szerinti családtagok, számomra nem nehezíti Ákos elfogadását, sőt, talán épp megkönnyíti, de amiatt aggódom, hogy később, amikor már ő szeretne tudni róluk valamit, nem fogok tudni segíteni neki.

Miről olvasnál szívesen:  Foglalkoztat, hogy zajlik majd az óvodába, iskolába való beszoktatás, hogy a dadusok, a tanárok vagy az osztálytársak hogyan viszonyulnak az örökbefogadás tényéhez. Csúfolódás, sugdolózás esetén hogyan kell majd (kell-e?) beleavatkoznom a helyzetbe? → olvasásának folytatása