Nemrég a Down Alapítvány is jogosultságot szerzett nyílt örökbefogadások közvetítésére Magyarországon, elsősorban sérült gyermekekkel fognak foglalkozni. Vendégünk Steinbach Éva lesz, a program szakmai vezetője, aki már összesen közel 30 Downos gyereknek talált örökbefogadó- vagy nevelőcsaládot. Arról fogunk beszélgetni, kik és miért vállalnak sérült gyereket Magyarországon, milyen történetek lapulnak egy-egy ilyen örökbeadás hátterében, és mivel jár egy Downos gyerek felnevelése.
Mikor: december 9-án, szerdán 17:30-kor – a szokásos Örökbe.hu virtuális időpontban.
Szlankó Viola pszichológus, az UNICEF gyermekvédelmi vezetője lesz a vendégünk. Az UNICEF az ENSZ gyermekvédelmi világszervezete, a Föld szinte minden országában jelen vannak. Magyarországon is számos programjuk működik, például gyermekotthonban élő gyerekeknek segítenek a traumáik feldolgozásában, hátrányos helyzetű fiataloknak a munkavállalásban, küzdenek a gyerekbántalmazás ellen. Violával arról is beszélgetünk:
hogy tudunk átlagemberként leghatékonyabban segíteni a nehéz sorsú gyerekeken?
a hazai vagy a fejlődő országok gyermekeit érdemes-e támogatni?
Mikor: december 2-án, szerdán 17:30-kor – a szokásos Örökbe.hu virtuális időpontban.
A téma épp nagyon aktuális: egy friss törvénytervezet erősen megszigorítaná, szinte ellehetetlenítené az egyedülállók, különösen a melegek örökbefogadását Magyarországon. A beszélgetésben szó lesz a jogszabályváltozásról, de fontosabbnak tartom annak bemutatását, hogy Magyarországon számos szivárványcsalád létezik, ahova örökbefogadás útján érkezett gyerek. Egy tapasztalatmegosztó beszélgetésre készülünk, ahova örökbefogadás útján létrejött szivárványcsaládokat, várakozókat, az örökbefogadást most fontolgatókat is szeretettel várok, de bárki más is jöhet. A résztvevők tapasztalataiból megpróbáljuk összerakni:
hogy zajlott meleg párként vagy egyedülállóként az örökbefogadási eljárás?
milyen az élet az örökbefogadás után? Hogy élnek ezek a családok?
Mikor: november 25-én, szerdán 17:30-kor – a szokásos Örökbe.hu virtuális időpontban.
Legközelebb Illésné Áncsán Aranka lesz a vendégünk, és a kamaszkori problémákról fogunk beszélgetni. Aranka közel négy évtizede dolgozik a gyermekvédelemben, igazgatója volt a tiszadobi gyerekotthonnak, innen ismerte meg az ország, mint Oláh Ibolya énekesnő volt nevelőjét, azóta dolgozott az SOS Gyermekfalvakban is kamaszokkal és fiatalokkal, jelenleg gyerekjogi képviselő. Nagy tapasztalata van a korosztállyal, el tudja választani a szokásos életkori problémákat a traumától, és olyan fiatalokkal is találkozott, akik egy örökbefogadás után épp kamaszkori gondok miatt kerültek vissza a rendszerbe. Most ő mesél nekünk, és lehet tőle kérdezni.
Mikor: november 18-án, szerdán 17:30-kor – a szokásos Örökbe.hu virtuális időpontban.
Hogyan segítse az örökbefogadó a gyermeket a származása megismerésében? Egy virtuális Örökbe.hu klub jegyzete, ahol Székely Zsuzsa pszichológus, a Mózeskosár Egyesület elnöke beszélt a témáról. Az egyesület indít egy workshopot is a témában, az örökbefogadó szülők részére. A kérdéseket én és a hallgatók tettük fel.
Mai vendégünk Székely Zsuzsa pszichológus, aki a Mózeskosár Egyesület elnöke, és sokirányú tapasztalata van az örökbefogadásban, négy évtizedet dolgozott a Tegyeszben, vizsgálta örökbefogadók alkalmasságát, tartott nekik tanfolyamot, segített barátkozásokat, felnőtt örökbefogadottakkal is foglalkozott a Mózeskosár Egyesület egy csoportjában, egy programban krízisterhes anyákkal is dolgozott. Ma arról fogunk beszélgetni, hogy segítheti az örökbefogadó szülő a vér szerinti család megismerését. Azt ma tudjuk, hogy a gyereknek tudnia kell, hogy örökbefogadott, azt is tudjuk, hogy előbb-utóbb érdekelni fogja a vér szerinti család, de nem világos, hogy ennek mi a módja, és hogy tudja ezt a szülő segíteni.
A Mózeskosár Egyesületet 1993-ban az örökbefogadó családok segítésére hoztuk létre. 1991-ben az ENSZ gyerekjogi nyilatkozatát Magyarország is aláírta, amiben az egyik kitétel, hogy minden embernek, és a gyerekeknek is joga a származásuk ismerete. Ez fontos útravaló volt számunkra is, és próbáltuk támogatni az egyesületünk működésében. 2005 óta működik a felnőtt örökbefogadottak csoportja nálunk, ahol központi téma a származás megismerése, ebben próbálunk nekik segíteni, és sokat tanultunk tőlük, sok történetet megismertünk. 1997-ben a Gyermekvédelmi törvény a gyámhivatali eljárást is szabályozta e területen (innentől joga van az örökbefogadottnak a vér szerinti szülő megkeresésére), és egyre kevésbé volt titok az örökbefogadás az örökbefogadott családokban, 2013-ban pedig a szülő után a testvér is megkereshetővé vált.
Ami még mindig problémás: Magyarországon az eredeti születési kivonatot nem kaphatják meg az örökbefogadottak a származáskutatáskor sem, pedig ugyanazok vagyunk, akik megszülettünk. Itt súgnék az örökbefogadóknak: a barátkozásoknál nem lehetetlen szerezni egy anyakönyvi kivonat-másolatot a nevelőszülőtől, ha nem is szabályos. Ez egy adu ász lehet majd, és a szülő tudni fogja, mikor jöhet el az ideje, hogy ezt megmutassa a gyermekének.
Kifejezetten a születési anyakönyvi kivonat? De milyen adat szerepel rajta, amit nem ismerünk? Csak az anyja neve, minden más adatot tudunk, nem?
Nekünk ez csak ennyi, a gyerekeknek ez sokkal több, az énazonosság része, ugyanúgy, mint a név, azok vagyunk, akinek megszülettünk. Utána egy ”hamisítványt” állítanak ki az örökbefogadásnál… A gyámhivatalban viszont a származás megismerésénél elutasítják, ezt nem kaphatják meg az örökbefogadottak. Ez csak egy a gondok közül. A felnőtt örökbefogadottak elbeszéléséből tudjuk, hogy a gyámhivatalban sokszor nagyon nem diszkréten szervezik meg ezt a helyzetet, mások is jelen vannak szobában, mikor elmondja a kérést a vér szerinti család megkeresésére. Sokszor nagyon értetlenül áll az ügyintéző hozzá. Volt, aki azt mondta, hogy mit akar tudni, hogy pék volt vagy cukrász, miért fontos ez magának? Nem mindig vesznek fel jegyzőkönyvet. Ez nagyon fontos, hogy ne jöjjön el úgy az érdeklődő, hogy nem kapja meg a jegyzőkönyv egyik másolatát, mert azzal lehet reklamálni, hogy a kutatási munkát elvégezte-e a gyámhivatal.
Székely Zsuzsa
Nagy probléma a vér szerinti szülők felé, hogy egy gyámhivatali idézést kapnak, amin nincs rajta, hogy örökbefogadási ügyben keresik, de ki nem ijed meg egy gyámhivatali idézéstől. Nem csoda, hogy nagyon sokan elutasítják, 10-ből nyolc megkeresés nem sikeres, nemcsak amiatt, mert az idézéstől megijedtek, hanem nem találják őket, eltűntek, meghaltak. Ha sikeres, akkor se mindig hajlandóak a kapcsolatra. Sokszor nem mondják el a fiatalnak a hivatalban, hogy ha sikertelen a megkeresés, elutasítja a vér szerinti szülő, hogy beadhat-e újabb kérelmet és mennyi idő múlva. Ha csak az anyát kereste, később beadhat-e új kérelmet az apa vagy a testvérek felkutatására. A tájékoztatás is sokszor hiányos. Hallottuk felnőtt örökbefogadottól, hogy ha hirtelen megijed a vér szerinti szülő, és először elutasítja, akkor lezárják az aktát, és másnap hiába megy vissza, hogy mégis vállalná a kapcsolatfelvételt, akkor elutasítja az ügyintéző, mert már lezárta az aktát, és nem fogja megtudni az örökbefogadott, hogy a szülő mégis találkozna vele. Nincs sem pszichológiai tanácsadás, sem kísérés. Mi már többször jeleztük az egyesületben, hogy küldjék hozzánk a felnőtt fiatalt, szívesen segítünk felkészülni erre az útra, de a gyámhivatalok ebben nem partnerek. → olvasásának folytatása
Következő virtuális programunk témája a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar, közkeletű rövidítésével az ADHD, különös tekintettel az örökbefogadott gyerekekre.
Tóth Zsuzsa pszichopedagógus, a Bárányfelhő Fejlesztő és Terápiás Központ vezetője lesz a vendégünk.
A következőkkel fogunk foglalkozni:
Mitől alakul ki az ADHD? Miről lehet felismerni?
Az örökbefogadott gyerekeknél tényleg gyakoribb?
Mennyi idős korra derül ki?
Lehet tévesen diagnosztizálni az ADHD-t?
Hogy tud segíteni a szülő a gyereknek? Milyen otthoni környezetet alakítsunk ki?
Érdemes sni-papírt szerezni róla?
Milyen fejlesztések szükségesek? Milyen iskola való a gyereknek?
Elmúlik, ki lehet nőni? Milyen felnőtt lesz belőle?
És természetesen minden más szóba kerül, ami a hallgatókat érdekli. Előre is lehet küldeni kérdéseket.
Az eseményről felvétel készül.
Mikor: november 4-én, szerdán 17:30-kor – a szokásos Örökbe.hu virtuális időpontban.
Következő virtuális programunk vendége Gubcsi Judit lesz, a Romadopt Klub megalapítója, kétgyerekes örökbefogadó anya. Judit hatodik éve működteti a cigány származású gyereket örökbefogadóknak szóló csoportot, ahol szakmai előadásokon és közösségi programokon vehetnek részt az érdeklődők.
Most az örökbefogadás előtt állók szemszögéből fogjuk megvizsgálni, mit is jelent a gyermek roma származása. Beszélünk a tipikus kérdésekről és félelmekről:
Ha azt mondom, hogy nem szeretnék roma gyereket, akkor biztosan nem lesz az a gyerekem?
Hogy tudom megvédeni a gyerekemet a csúfolástól, diszkriminációtól?
Hogy tudok neki roma identitást átadni, ha én nem vagyok az?
Rasszista vagyok, ha nem vállalok roma gyereket?
Én elfogadnám, de a tágabb család nagyon ellenséges…
Ha bizonytalan származást elfogadunk, előbb sorra kerülünk?
És természetesen minden más szóba kerül, ami a hallgatókat érdekli. Előre is lehet küldeni kérdéseket.
Nagyon ajánlom a programot mindazoknak, akik most várakoznak vagy gondolkodnak örökbefogadáson, de mindenki mást is szeretettel várunk!
Mikor: október 28-án, szerdán 17:30-kor – a szokásos Örökbe.hu virtuális időpontban.
Egy pár útja az örökbefogadásig, és azon túl. Éva és István az Örökbe.hu virtuális rendezvényén mesélték el a történetüket, a beszélgetést Sulyok Eszter pszichológus és Mártonffy Zsuzsa, az Örökbe.hu gazdája vezette, a résztvevők is kérdeztek. Meddőségi kudarcok, inszeminációk, örökbefogadás, egy meglepetésbaba, majd sűrű élet négyesben. Mennyire viseli meg a meddőség a párkapcsolatot? Hogy lehet együtt, vagy egymást bevárva eljutni az örökbefogadásig? És milyen az élet ma, két kisgyerekkel?
Zsuzsa: Mutatkozzatok be, kérlek!
Éva: Éva vagyok, Vicq néven ismertek a blogról. Nyolcéves, újszülöttként örökbefogadott lányunk van, és utána egy besikerült meglepetésgyermek, aki most ötéves lesz, így vagyunk négyen egy boldog család.
István: István vagyok, én vagyok a negyedik, sofőr, háziúr…
Zsuzsa: Mióta vagytok együtt? Mi élt a fejetekben a gyerekvállalásról az elején?
István: 11 éve vagyunk házasok, 13 éve együtt. Az elején úgy képzeltük, hogy majd jönnek, aztán csak vártunk, elkezdtünk gondolkodni…
Éva: Nekem voltak ismert hormonális problémáim, így már az elején jártunk a nőgyógyásznál. Mikor megbeszéltük, hogy lassan jöhetne, előtte én már voltam az orvosnál, de ő azt mondta, hogy lehet próbálkozni, de azért elindított egy kivizsgálást, hogy miért rendszertelen a ciklusom. Mindkettőnknek volt előtörténete, és abból sejteni lehetett, hogy ez nem fáklyásmenet lesz. Hamar elkezdtünk gondolkodni, hogy lehet segíteni kicsit a sorsnak.
Eszter: Sokszor tapasztalom, hogy az emberek úgy mennek neki, hogy az orvos megnyugtatja őket: majd megoldjuk, lehet, hogy nehéz lesz, de az elején kevés emberben merül fel az örökbefogadás. Ez hogy volt bennetek?
Éva: Én is azt hittem, hogy ez a „megoldjuk” kategória, majd az orvos felír gyógyszert, néz hormonlabort, de akkor nem volt okunk feltételezni, hogy ez ennél bonyolultabb lesz. Attól még, hogy nehezített a pálya, viszonylag sima ügy lesz, gondoltuk. A nőgyógyász se nyomult rá, mi se, hogy itt hősiesen kéne küzdeni. Az örökbefogadás gondolata meg fel se merült, akkor kezdtünk a házasság gondolatánál tartani.
Zsuzsa: Volt idő, mikor elkezdtetek rástresszelni a dologra?
István: Persze, megvoltak a sírós éjszakák. Elkerültünk Tapolcára a meddőségi központra. Belépsz, tömve van a fal babák fotóival, neked meg nem sikerül. Mint mikor egy életfogytosnak mutogatod a világ legszebb tájait. Aztán kifogtunk egy dokit, aki az orvos nejemnek kezdte magyarázni az inszemináció lényegét. Az egésznek volt egy olyan hangulata: akarja, nem akarja, döntsön! Neki menni kell, jön a következő paciens. Nyomás volt rajtunk, egyfelől a francba kívántuk az egészet, másfelől az eredményt meg akartuk, nem szabad feladni. Mindkettőnknek kemény volt odajárni, a sikertelenséget elviselni. Az elején mi megbeszéltük, hogy kizárólag inszemináció lesz, lombikot mi nem akartunk, mert az a természet megerőszakolása.
A következő virtuális Örökbe.hu rendezvény témája az örökbefogadás legvitatottabb módja lesz, mikor a közvetítést nem a Tegyesz vagy valamely civil szervezet végzi, hanem az örökbeadó és örökbefogadó már ismeri egymást. Sok esetben más személy (orvos, szülésznő), vagy az internet segítségével találnak egymásra a felek.
Vendégeink: Székely Zsuzsa pszichológus, a Mózeskosár Egyesület elnöke, és Katona Andrea meddőségi, reprodukciós és örökbefogadási szaktanácsadó, a Fészek Alapítvány elnöke. Mindketten számos esetben végeztek krízistanácsadást magánutas örökbefogadásoknál. A beszélgetésben kitérünk rá:
Mire kell ügyelni egy magánutas örökbefogadásnál?
Mik a veszélyei?
Hogy lehet tisztességesen csinálni?
Hova lehet fordulni segítségért?
És természetesen minden más szóba kerül, ami a hallgatókat érdekli. Előre is lehet küldeni kérdéseket.
Virtuális vendégünk Tina lesz, aki férjével három örökbefogadott gyereket nevel, a legidősebb már kiskamasz. Mindhárman újszülöttként érkeztek, ezzel együtt mindhárom gyereküknek megvolt a maga csomagja. Tinával arról beszélgetünk, ami sok örökbefogadó szülőt foglalkoztat:
A gyermekünk minden problémája az örökbefogadásból fakad?
Mikor kell segítséget kérni, beavatkozni, vagy egyszerűen várni?
Mit tehetünk, ha az addig nyugodt gyerek hirtelen “megőrül”?
Hogy segíthetünk egy szorongó gyereken?
És természetesen minden más szóba kerül, ami a hallgatókat érdekli.