Hat család mutatkozik be, akikhez a közelmúltban érkezett kisgyerek. Van köztük újszülött, totyogó és bölcsis korú baba, örökbefogadott és vér szerinti, első, második, harmadik és negyedik gyerek, és több törzsolvasó lett (újra) szülővé. Egyikük már szerepelt is korábban a Babaköszöntőben. Gratulálok mindenkinek! Továbbra is várom az olvasók jelentkezését, akik nemrég (mondjuk az elmúlt évben) fogadtak sikeresen örökbe, és megosztanák a jó hírt a rovatban. 

Nicknév: Nagy Gáborné Katalin

Családi felállás: Férjemmel vártunk első babára.

Miben vagytok mások, mint mások: Magára az örökbefogadásra nem vártunk évekig. “Nehezítő tényező” az én esetemben talán az volt, hogy szülésznőként dolgoztam. Dolgoztam nap mint nap úgy, hogy közben négy magzatomat vesztettem el. Segítettem világra a gyerekeket, végeztem a munkám becsülettel és szeretettel. Közben pedig otthonról minden játékot és babaruhát száműznöm kellett, mert már nem bírtam kerülgetni.

Miért fogadtatok örökbe: Öt és fél évnyi hiábavaló próbálkozás miatt. Három vetélésem (pontosabban elhalt terhesség) volt 2011-2012-ben, melyeket műtéttel kellett befejezni. Ezek után több év is eltelt, mire végigcsináltunk egy komplett kivizsgálási procedúrát. Néhány eltérést igazoltak (Hashimoto thyreoditis, Inzulinrezisztencia, véralvadási problémák) és el is kezdtük a kezeléseket, életmódváltást, mindent. Ennek eredményeként a korábbi terhességekből kiindulva arra számítottunk, hogy azonnal teherbe esek. Nem így történt. Kb. fél év telt el, mikor végre pozitív lett a terhességi teszt. Minden erőfeszítésünk ellenére ez a terhesség még addig sem tartott, mint a korábbiak. Akkor mondtuk azt, hogy itt most mi befejeztük.

Mennyit vártatok: Ez év januárjában jelentkeztünk a területi Tegyesznél, és ott felhívták a figyelmem, hogy mint szülésznő, vegyem fel a kapcsolatot az országban ismert védőnőkkel és szülésznőkkel, orvosokkal, hátha tudnak segíteni nekünk. Nem tudtam elképzelni, hogy segíthetnének, mégis szóltam, akinek csak tudtam. Nálunk a kórházban is mindenki tudta az osztályon, min mentünk keresztül, és mire számítunk. Így hívott a legkedvesebb kolléganőm március első napjaiban, hogy két-három közvetítőn keresztül, de van egy 35 hetes terhes asszony, aki nyíltan szeretné örökbe adni a babáját, és hallott rólunk, szeretne találkozni velünk.

→ olvasásának folytatása

Nagyon sok olvasónak sikerült mostanában örökbe fogadnia, csak a nyár miatt még nem mindenki tudott beszámolni róla. Íme négy történet azoktól, akikhez nemrég érkezett kisgyerek, és várom a többiek beszámolóját is, akiknek a közelmúltban (mondjuk az elmúlt évben) bővült a családja. Gratulálunk mindenkinek!

Nicknév: nincs ilyenünk 🙂

Családi felállás: Férjemmel közösen vállaltuk kisfiunkat. Ő az első gyerekünk.

Miben vagytok mások, mint mások:  Valószínűleg mi képviseljük a nagy átlagot az örökbefogadó szülők terén. Hétköznapi család, hétköznapi elvárásokkal és gondolatokkal.

Miért fogadtatok örökbe: 4 év után döntöttünk úgy, hogy ha már vér szerinti gyereket nem ad nekünk a Jóisten, azzal együtt, hogy mindketten makkegészségesek vagyunk, örökbe fogadunk egy kisgyereket. Tökéletes házaséletet éltünk korábban is, és úgy éreztük, ez csak egy gyerekkel lehet még kerekebb.

Mennyit vártatok: Két és fél évet.

Ki érkezett, honnan: Gáborkát egy gyermekotthonban ismertük meg, Budapesten, ahol mi is élünk (piros megye). Nagyon tetszett nekünk az első pillanattól kezdve, és a barátkozások alkalmával egyre inkább megszerettük. Gáborka majdnem 3 éves, egészséges, gyönyörű szemű és lelkű kisfiú, aki egész addigi életét a gyermekotthonban töltötte.

A leg…

A legnehezebb a bürokratikus része volt számunkra. A jelenlegi jogszabályok alapján a területileg illetékes kormányhivatal, a gyermekotthon, valamint a  Tegyesz részéről kihelyezett gyám, illetve egy tanácsadó szerepelt a jogi procedúrában. Fölösleges izgalmak emésztettek fel minket ebben az amúgy gyönyörű élethelyzetben.

A legjobb tanács, amit kaptatok: Amikor már hazahoztuk Gáborkát, és nekikezdtünk a gyereknevelésnek, a nagyszülők óva intettek minket, hogy ne vegyük magunkat túl komolyan. Nem kell tökéletesnek lenni. Senki sem az.

Mi volt másképp, mint a nagykönyvben meg van írva/mint ahogy a tanfolyamon tanultátok: A mai napig nagy szomorúsággal tölt el, hogy nekünk az első hetek rémálomba illően zajlottak. A barátkozás tökéletesen ment, ahogy a Naaaaaagy Könyvben meg van írva. Szeretettel fordultunk egymás felé, maga volt a csoda. A hazahozataltól számítva bő két hétig a hiszti- és dührohamok felváltva értek bennünket. Ütött, rúgott, elmondta, hogy nem szeret minket. Persze, teljesen tisztában voltunk azzal, hogy ez nagy változás az életében, ami még számunkra is felfoghatatlan, nemhogy az ő lelkének. De!!! mivel a barátkozás olyan csodálatosan zajlott, fel sem merült bennünk, hogy ilyen előfordulhat. Erről a felkészítés során nem hallottunk, így nem is számítottunk rá. Nagyon jó lett volna, ha az elejétől kezdve tudjuk, nem mi csináljuk rosszul , és nem is a gyereknek van kettős személyisége. Egyszerűen ez egy ilyen időszak és pont. Utólag hibának tartom, hogy a barátkozás alatt, bár megtehettük volna, egyszer sem hoztuk el a későbbi otthonába Gáborkát, ez megkönnyítette volna az átállást. → olvasásának folytatása

Legnehezebb: Látni, hogy a vér szerintinek sem könnyű a lemondás – ez érthető, engem mégis meglepett és megterhelt. Ezen kívül nehéz volt az első (napközben kettesben/este hármasban, a négy fal között töltött) hónap is, amikor a taknyos-kruppos gyereket próbáltam megismerni és gondozni úgy, hogy magam is magas lázzal, arcüreggyulladással küzdöttem.

Legkedvesebb: Második névként a Noét kapta tőlünk, melynek jelentése: “nyugalom, vigasztalás”. Mint kiderült: valóban ilyen jellem. Mindig mosolygós, gyengéden simogatós (“Simisimi”-re odamászik és megsimogat, mélyen a szemembe nézve), amikor sírtam a gyermek bemutatásán, fogta a zsebkendőt, és törölgette a szememet!

******* → olvasásának folytatása

Megérkeztek az április beszámolók a nemrég örökbefogadott családokról. Szeretettel gratulálok a szülőknek, és várom továbbra is a jelentkezését azoknak, akikhez a közelmúltban érkezett gyerek.

Nicknév: Porvai Tibor

Családi felállás: Házaspárként első gyermekünkre vártunk

Miben vagytok mások, mint mások: Talán annyiban, hogy az örökbefogadást nem az utolsó lehetőségnek tekintettük, hanem választásnak.

Miért fogadtatok örökbe: Nem született vér szerinti gyermekünk, és az inszeminációk és lombikok helyett döntöttünk így.

Mennyit vártatok: Kevesebb mint másfél évet a határozattól, az egyesületnél valamivel több mint egy évet.

Ki érkezett, honnan: Újszülött, roma származású kisfiú, Berci, a Gólyahír Egyesülettől.

Teljesen egészséges? Az életet adó dohányzott, de ettől Berci nem károsodott, egészséges, jól fejlődik, már átalussza az éjszakákat.

A leg…

A legjobb élményünk a kórházban töltött hét.

A legnagyobb parám az volt, hogy nem fog tetszeni a baba. De szerencsére szerelem volt első látásra. (apa)

A legnagyobb parám az volt, hogy az apjának nem fog tetszeni a baba.(anya)

A legjobb tanács, amit kaptatok: Hogy készüljünk föl jó előre az utolsó pelenkáig. Nem fogadtuk meg, de bebizonyítottuk hogy decemberben sem lehetetlen szobát festeni.

Mi volt másképp, mint a nagykönyvben meg van írva/mint ahogy a tanfolyamon tanultátok: Remek volt a felkészítő tanfolyamunk és az egyesülettől is sok információt kaptunk amik helytállóak voltak. A papírmunkára persze lehetetlen tökéletesen felkészülni de végül is minden elintéződött a maga idejében.

Miről olvasnál szívesen: Olyan  tapasztalatokról, amikor a gyerek közösségbe kerül, és azt, ami nekünk egyébként természetes, hogyan kezeli a többi gyerek, szülők, nevelők, és hogyan kezelhetjük mi ezt a helyzetet. → olvasásának folytatása

Itt vannak a márciusi gyerekek! A Babaköszöntőben újságolják el az olvasók a friss örökbefogadásokat. Gratulálok minden családnak!

Nicknév: Nincs nicknevem, szinte mindent elolvasok, de nem szoktam írni.

Családi felállás: Férjemmel közösen a második örökbefogadott babánk érkezett.

Miben vagytok mások, mint mások? Mindkét gyermekünk esetében kimondottan Down-szindrómás gyermeket szerettünk volna.

Miért fogadtatok örökbe? Egy Down-szindrómás gyereket mindenképpen akartunk a családunkba, ő lett Samu, aki most ötéves. Aztán nem jött a vér szerinti tesó, így gondoltuk, hogy akkor megint örökbe fogadunk, egy újabb Down-szindrómásat (de most kislányt).

Mennyit vártatok? Semennyit, előbb tudtuk meg, hogy a kislányunk ránk vár, minthogy elindítottuk volna az örökbefogadáshoz az alkalmassági vizsgálatot. Így augusztus óta családba fogadással élt köztünk, és mostanra lett meg a jogerős határozatunk.

Ki érkezett, honnan? Hajdú-Bihar megyéből nyílt örökbefogadással érkezett Hanga, egy koraszülött, pici lány.

Hanga már kilenc hónapos volt, mire hivatalosan örökbe fogadtátok. Nem izgultál, hogy visszakéri a vér szerinti család? Dehogynem, végig volt egy gyomorgörcsöm, ami az örökbefogadás körül csúcsosodott ki. Tudtuk, hogy a családbafogadásnál ez benne van a pakliban, de attól a pillanattól, hogy mi Hangára igent mondtunk, éreztük, hogy ő a mi kislányunk.

Kapcsolatban vagytok velük? Igen, a vér szerinti anyukával tartjuk a kapcsolatot.

A leg…

A legkedvesebb az volt, hogy a 4,5 éves kisfiunk annyira természetesnek vette, hogy egyik napról a másikra lett egy kistesója. Nem volt lehetőségünk úgy igazán felkészíteni őt (minket is váratlanul ért a hír), mégis zökkenőmentesen történt Hanga érkezése.

A legviccesebb, hogy mi a mai napig azt gondoljuk, hogy teljesen természetes, hogy két Down-szindrómás gyerekünk van. Az emberek mégis “szenzációnak” tekintik, így egyik pillanatról a másikra, Zsuzsa cikkének köszönhetően, egy csomó helyen szerepeltünk.

A legjobb tanács, amit kaptatok: Nem emlékszem tanácsokra, szerintem mindenki azt hitte, hogy tudtuk, hogy mit vállalunk 🙂

Mi volt másképp, mint a nagykönyvben meg van írva: Nálunk minden másképp volt. Családbafogadással csak nagyon indokolt esetben helyeznek ki gyermeket, ebből is látszik, hogy milyen nehéz a Down-szindrómás babáknak új családot találni.

→ olvasásának folytatása