Babaköszöntő, 2018. január

Örökbe4 hozzászólás

Minden örökbefogadó család története más, mindenkinek megvan a maga útja. Öt friss örökbefogadó család mutatkozik be a januári Babaköszöntőben. Fiú-lány ikerpár, lengyel-magyar testvérpár, kisbaba magánutas örökbefogadással, 43 napos bébi és 15 hónap különbséggel érkező lánytesók. Szeretettel gratulálok a családoknak!

Nicknév: Juciék

Kik vagytok: Vidéken élő házaspár vagyunk, 11 éve élünk együtt, 9 éve házasok és nincs vér szerinti gyermekünk.

Miben vagytok mások, mint mások? Szerintem nem vagyunk mások, mint mások. Nagyon szerettünk volna kisbabát és majdnem hét éven keresztül mindent megpróbáltunk, minden követ megmozgattunk, tényleg nem maradt már olyan módszer, amivel ne próbálkoztunk volna, de mégsem jött a baba. Két inszemimáció és két lombik után lelkileg annyira összetörtünk, hogy azt mondtuk, elég! Férjemmel felváltva rángattuk ki egymást a pokolból az évek alatt. Tudom, hogy sokan 6-8-10 lombikra is elmennek, de képtelenek voltunk rá. A sok kudarc, rengeteg megaláztatás…  Először 2014 körül került szóba az örökbefogadás, aztán végül 2016-ban indítottuk el. Maximum abban vagyunk mások, hogy mindenért keményen megdolgoztunk mindig, és ez a gyerekvállalásnál sem volt másképp.

Ki érkezett: Helyesebben kik érkeztek ❤ Titkos örökbefogadással egy fiú-lány ikerpár érkezett hozzánk! A megyei listáról, 2,5 hónaposak, egészségesek. Csodálatosak, tündériek, egyből éreztük, hogy hozzánk tartoznak. Mintha én szültem volna őket 🙂

Mennyit vártatok: legnagyobb ámulatunkra a jogerős határozattól számítva csak 10 hónapot vártunk. Zokogva nyeltem az örömkönnyeimet az utcán, mikor jött ‘A telefon’, de egészen addig, míg haza nem jöttek velünk a babák, nem mertük elhinni, hogy ez tényleg velünk történik. Aztán az egyhónapos próbaidő után nyugodtunk meg teljesen.

Mennyit vártak a gyerekek: néhány hónapot voltak nevelőszülőknél (csodálatos családnál).

Miért pont ők: 0-6 hónapos korosztályt jelöltünk be, nem volt származási kikötésünk, és az egészségügyi résznél is csak a legsúlyosabbakat nem fogadtuk el.

Miért pont mi: jó kérdés, vannak még csodák. Több házaspár közül esett végül ránk a választás. Családi házban élünk rendezett körülmények között és még nem volt gyermekünk. Nem tudunk erről sokkal többet.

A tanács, ami jól jött volna: legyen kész a gyerekszoba, mert pontosan egy hetünk volt az egészet készre csinálni plusz ugye minden mást elintézni. 9 hónap összesűrítve 🙂 Ugyanakkor 7 éve nézegettük vágyakozva a szobácskát és ha kész lett volna, az is nagyon nehéz lett volna. Plusz mi egy baba helyett kettőt kaptunk, úgyhogy így is, úgy is lett volna rohanás.

A legnagyobb problémánk most: szerencsére nincs olyan.

Miről olvasnál: minden érdekel a témában, továbbra is olvassuk a kapcsolódó könyveket, cikkeket.

→ olvasásának folytatása

„Meg kellett mutatnom a közönségnek, ahogy a furgon elviszi az öt gyereket”

Örökbe8 hozzászólás

Különleges dokumentumfilmeket láthattunk a január 13-i Örökbe.hu rendezvényen. Két, gyermekvédelemmel és örökbefogadással foglalkozó rövidfilmet néztünk meg együtt, majd a rendező, Vincze Máté Artur válaszolt a kérdéseinkre. Bemutatom a filmeket, és közlöm a beszélgetés írásos változatát. Az egyik film rövid ideig megtekinthető online.

Vincze Máté Artur 27 éves, 2014-ben diplomázott a Szinház- és Filmművészeti Egyetemen. Jelenleg New Yorkban tanul.

Az Elválasztva (2014) a diplomafilmje. A film azt mutatja be, ahogy öt testvért kiemelnek a vér szerinti családból és nevelőszülőnél helyeznek el. Látjuk, ahogy a gyerekek élete egyik pillanatról a másikra megváltozik, új felnőtteket, új otthont, új iskolát, óvodát kell megszokniuk. Eközben párhuzamosan ismerkedünk meg a két anya szemszögével, a gyermekeit elvesztő, fiatal, összeomlott vér szerinti anyával, és a tapasztalt, középkorú, a gyereknevelést szívvel-lélekkel vállalt hivatásnak tekintő nevelőanyával. A kamera néhány hónapon át követi a testvéreket, ahogy beilleszkednek, egyre jobban érzik magukat az új környezetben, ugyanakkor egyre csökken annak esélye, hogy visszakerülhessenek a szüleikhez… (A képek az interjú mellett ebből a filmből valók.)

 

A második film címe angolul Little Ones, magyarul talán Lánykor lesz (ennek ihletője Richard Linklater Sráckor című mozija, ami 12 éven át követi két testvér felnövekedését, játékfilm, de valódi gyerekek öregszenek benne). 2014-ben érkezett Magyarországra egy amerikai házaspár, akik három magyar lánytestvért fogadtak örökbe, egy ötéves ikerpárt és hétéves nővérüket. Máté nagy vállalása, hogy egy évtizeden át rendszeresen forgat a családdal, bemutatva a lányok felnövését. Ebből a vetítésre összevágott egy 25 perces anyagot a barátkozásból és az első három év érdekes eseményeiből. Különleges bepillantás volt, hiszen csak hét év múlva lesz nyilvános az anyag, már ha egyáltalán a család akkor beleegyezik a közzétételébe. Emiatt ebből a filmből még részletet sem lehet online publikálni.

A vetítés után beszélgettem Mátéval, és az örökbefogadókból, várakozókból, szakemberekből, felnőtt örökbefogadottakból és érdeklődőkből álló 70 fős közönségnek is sok kérdése volt.

Zs.: Honnan jött az érdeklődésed a gyermekvédelmi témák iránt?

M.: Úgy kezdődött, hogy a nagymamám sokáig feküdt az onkológián, és ott megismertem Juditot, aki nővérként dolgozott már 16 éve. Egyik látogatásomkor mesélte, hogy szeretné ezt a munkát otthagyni, és nevelőszülő lesz. Megtetszett a téma, és kértem, hogy hívjon fel, amint kap értesítést a gyerekek odahelyezéséről. Elég hamar jelentkezett, akkor elmentem hozzá és elkezdtem követni az eseményeket. Ezzel párhuzamosan érkezett az amerikai család Magyarországra, nagyon nehéz helyzetben voltam, mert mind a két téma egyszerre történt az ország különböző részein. A nemzetközi örökbefogadás pedig azért érdekelt, mert Amerikában három nyáron laktam egy családnál, akiknek a gyerekük örökbefogadott volt. Négy évig kutattam a témát, nagyon sok amerikai családdal találkoztam, de természetesen mindenki elutasított. Végül az utolsó pár beleegyezett, hogy filmezzem őket.

Zs.: Hogy sikerült a családok bizalmát megnyerni? Főleg a vér szerinti anyára gondolok, akitől kiemelték a gyerekeket.

M.: Nagyon nehéz és érzékeny folyamat volt. Jómagam sem tudtam, hogy ez történik majd az elválasztás napján. Judit mondta, hogy jön majd valamilyen furgon és azzal elmennek a gyerekekért, nagyon csodálkoztam, hogy addig nem is látta őket. Nekem is sokkoló volt a kamera mögül. Egyedül forgattam mind a két filmet, Ilyenkor én vagyok az operatőr és a hangmérnök is.

Az elválasztásnál nem engedtek be a lakásba, ami nem is gond, mert etikailag kérdéses lett volna. De végig tudtam követni a napjukat Juditéknak. A biológiai anyukával hosszasan beszélgettem a láthatásokon, és sikerült meggyőzni, hogy adjon nekem interjút és ellátogathattam az otthonába. Eleinte nagyon elutasító volt velem szemben, aztán megnyílt.

Zs.: Mivel sikerült rávenned?

M.: Arra gondoltam, ha elmondja a történetét, kerekebb lesz a film, és az emberek megismerhetik a nevelőszülőség másik oldalát, hogy tőle elvették a gyerekeket. Ő is úgy gondolta, hogy ez segíteni fog neki, de azóta sem kapta vissza a gyerekeket.

Zs.: Most megszavaztatom a közönséget: emelje fel a kezét, aki szerint indokolt volt a gyerekek kiemelése a családból! Vagy aki szerint indokolt volt nem visszahelyezni őket! (Öten jelentkeznek a hetven néző közül.) Bennem ott van a kérdés, miért vették el ezeket a gyerekeket.

M.: Ezt nagyon sokan kérdezik tőlem és jogosan. De nem akartam a bürokratikus részében elmélyedni a folyamatnak, én a két anyára szerettem volna fókuszálni, az ő viszonyukra, megmutatni a két oldalt. Nyilván vannak olyan problémák a háttérben, amiket nem tudhattam meg. De alkalmatlannak minősítették a biológiai anyát, hogy öt gyereket neveljen, ez volt a konkrét ok, amiért elvették tőle őket.

Zs.: Én láttam a filmen egy nőt, aki nagyon ki van borulva, de én is az lennék a helyében, aki olyan lakásban lakik, ahol vannak játékok és ruhák, aki elmegy a láthatásra és ott még játszani is tud a gyerekekkel, aki kerek mondatokban fogalmaz. Krisztiánra, a legidősebb fiúra mint nagyon problémás gyerekre hivatkoznak, de én némi irigységgel néztem, ahogy az öt gyerek ül a fotelban és szépen hallgatják a mesét. Van valami, amit nem tudunk, vagy arra akartál utalni, hogy ez egy indokolatlan beavatkozás volt a család életébe? → olvasásának folytatása

Embrióadományozás Magyarországon

Örökbe17 hozzászólás

Rövid áttekintés arról, mikor egy házaspár embrióját egy másik család hordja ki és neveli fel. Nálunk inkább adományozásnak nevezik, a szabályozás is ennek megfelelő, külföldön szokás embrió-örökbefogadásnak is nevezni. Sok közös vonása van az Örökbe.hu blog által taglalt gyermek-örökbefogadással.

A háttér: a lombik-eljárásnál gyakran több petesejtet szívnak le és termékenyítenek meg, mint amennyit be lehet ültetni, és a felesleget lefagyasztják. A felolvasztás, beültetés hatásfoka egyre javul, így az az irány, hogy csak az első lombiknál szívnak le petesejteket, a későbbiekben a fagyasztott embriókat használják, ami kisebb hormonterhelést jelent a nőnek. A jogi szabályozás szerint ma legfeljebb tíz évig őrzi ezeket a meddőségi központ, legkésőbb ekkor döntést kell hoznia a párnak a következő lehetőségek között:

  • beültetés saját célra
  • megsemmisítés
  • adományozás
  • felajánlás kutatási célra.

Ha a tíz év leteltével nem nyilatkozik a pár, az intézetnek meg kell semmisíteni az embriókat.

Ebben a tartályban őrzik a fagyasztott embriókat a Kaáliban Budapesten

Az adományozás anonim, csak IVF centrumnak lehet felajánlani, nem konkrét személynek (rokonnak sem!), és aki adja, nem tudhatja, ki kapta, és hogy született-e gyerek belőle. Pénz nem jár érte. Az adományozók korát, betegségeit és külső jegyeit megtudhatja az elfogadó, más adatot nem. A gyerek sem derítheti ki később, kik a genetikai szerinti szülei. A gyerek minden szempontból vér szerintinek számít. → olvasásának folytatása

Örökbe.hu jelmezbál február 10-én

Örökbe5 hozzászólás

Köszönöm, hogy ennyien eljöttetek a dokumentumfilm-vetítésre (85 felnőtt és 15 gyerek regisztrált, a helyszínen nem tudtam mindenkit megszámolni). Nagyon örülök, hogy hozzászóltatok, kérdeztetek, sütit hoztatok, ismerkedtetek, adománnyal támogattatok. Sajnos nem tudtam mindenkivel megismerkedni, de majd legközelebb! A rendezővel való beszélgetést hamarosan közzéteszem a blogon, és az egyik film is elérhető lesz jelszóval egy hétig a neten. (Ki hagyott ott egy szürke gyerekkardigánt?)

Következő rendezvényünk: farsangi jelmezbál! Ahol azt is megünnepeljük, hogy négyéves az Örökbe.hu blog.

Mikor: 2018. február 10-én szombaton, 16-19 óráig.

Hol: új helyszínen, a Városmajori Katolikus Plébánia rendezvénytermében, Bp. XII. kerület, Ignotus
u. 9. Térkép itt. Ez nem a templomnál van! A Széll Kálmán tértől sétatávolságra. A parkolás ingyenes az utcában, de nem biztos, hogy lesz hely. A házon semmilyen tábla nem utal rá, hogy ez egy plébánia, de csöngessetek be bátran az Iroda gombbal, majd a házkapuban újra. A földszinten leszünk. Köszönet a helyszínért.

Ez az, csak nem lesz ilyen zöld

A gyerekek és a felnőttek is jöhetnek jelmezben (de nem kötelező). Én biztosan beöltözöm.

Kalózcsalád a tavalyi blogfarsangon

Még több kép itt a tavalyi buliról.

Az egyéb feltételek a szokásosak:

  • Hozzatok enni- és innivalót.
  • Az eseményen fényképek készülhetnek, amik felkerülnek a blogra. Aki nem szeretne szerepelni, a jelentkezésnél jelezze.
  • Tegeződünk, nyitottak vagyunk, bátran lehet (de nem kötelező) barátkozni a többiekkel. Lehet, hogy megint játszunk ismerkedős játékokat. De ez sem kötelező.
  • Gyerekjátékok nincsenek, ezt ti hozzatok.
  • Szeretettel várok örökbefogadókat, várakozókat, családtagokat, érdeklődőket és szakembereket, kicsi és nagy gyerekeket. Ott lesz a 9 éves lányom, aki 10-11 évesekkel is szívesen eljátszik, viszünk társast. Örökbefogadás iránt érdeklődő, a témával ismerkedő nagyszülők is jöjjenek, a mienk is ott lesz. Nem baj, ha még sose voltál, ha nincs jelmezed, ha nem vagy örökbefogadó.
  • Az eseményen örökbefogadással kapcsolatos könyvek vásárolhatóak a Színes a világtól.
  • Mindenki jelentkezzen előre gyerek- és felnőttszám megjelölésével a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen.
  • A rendezvény ingyenes, de köszönöm, ha támogatjátok a blog és a rendezvények további működtetését. Erre a helyszínen is lesz mód.

Várlak titeket szeretettel. Jó lesz!

Az örökbefogadási tanfolyamról

Örökbe40 hozzászólás

2018-tól 40 órásra bővül az örökbefogadók kötelező felkészítő tanfolyama (eddig 21 órás volt). Ma a tanfolyamot járom körül.

A kötelező felkészítő tanfolyamot 2003-ban vezették be Magyarországon az örökbefogadóknak. Ma csak az fogadhat örökbe, aki elvégezte. Hiába nevelt fel már több vér szerinti gyereket, hiába neveli nevelőszülőként akár tíz éve az örökbe fogadni kívánt gyereket, a tanfolyam kötelező – sőt akkor is, ha valaki már fogadott örökbe, de még a 2003-es bevezetés előtt. Családon belüli örökbefogadásnál nem kötelező.

Aki valaha elvégezte a tanfolyamot, annak nem kell többet megismételnie, határozathosszabbításnál, újabb gyerek örökbefogadásánál sem. Aki elvégezte a 21 órás tanfolyamot, annak nem kell részt vennie a 40 órás képzésen egy későbbi örökbefogadásnál sem.

2020-tól a felkészítő tanfolyam már nem kötelező és ingyenes, ezzel együtt elvégzése nagyon ajánlott minden várakozónak. 2020-2021-ben nagyon sok megyében nem indult tanfolyam, viszont a tényleges örökbefogadásig ez bepótolható. 

Tanfolyamra az mehet, aki sikeresen megfelelt a pszichológusnál az alkalmassági vizsgálaton. Csak a leendő örökbefogadó szülők vehetnek részt, házaspárnál mindkét félnek el kell végeznie. Egyetlen esetben van döntési lehetőség: ha hivatalosan egyedülálló, valójában kapcsolatban élő ember jelentkezik, az élettársa maga dönthet, megy-e tanfolyamra. (Érdemes, hisz ő is a gyerekkel fog élni.) Néha felmerül olyan kérdés, hogy valaki még nem is jelentkezett az örökbefogadásra, de benézhet-e tanfolyamra – ezt várhatóan nem fogják engedni, mivel az ottani helyzetek, szituációk már egy komoly örökbefogadási szándékra építenek, így, ha valaki még nem köteleződött el, akkor nem tud teljes szívvel részt venni ezekben. (Nekik a nyilvános rendezvények látogatását ajánlom addig is, amíg döntenek, a blogon is közzéteszem a publikus eseményeket.) Tehát a tanfolyamon csupa olyan ember lesz, aki örökbe kíván fogadni. Néha egy-egy megfigyelő (egyetemista, szakdolgozó) jelen van, de ehhez mindig engedélyt kérnek a résztvevőktől. → olvasásának folytatása

Képek az év végi buliról

ÖrökbeHozzászólás

Nagyon jól éreztük magunkat. Eljött 36 felnőtt, köztük szülők, várakozók, épp a kihelyezési időt töltők, érdeklődők, nagyszülők és wannabe-nagyszülők, és 18 gyerek, 2-9 évesig. Újítottam az ismerkedős játékon, és ahogy láttam, mindenki talált beszélgetőtársakat, a gyerekek meg azonnal összecuppantak. Gazdagodtunk sok új, kedves ismerőssel, két kisautóval és egy kisfiú téli nadrággal, utóbbiakat szívesen visszaadom. Köszönöm, hogy eljöttetek!

Legközelebb január 13-án találkozunk a dokumentumfilm-vetítésen. Jelentkezzen, aki még nem tette.

s

Babaköszöntő, 2017. december

Örökbe20 hozzászólás

Az olvasók kedvenc rovatával kívánok boldog új évet. Bemutatkoznak a friss örökbefogadók. Öt család, öt történet. Szeretettel gratulálok mindenkinek!

Nicknév: Ildus

Kik vagytok? 19 évvel ezelőtt, fiatalon találkoztunk. Mindig tudtuk, hogy szeretnénk gyerekeket. Elég korán kiderült, hogy ez az endometriózisom miatt nem lesz egyszerű. Végigcsináltuk a szokásos utat, inszemek, lombikok… Aztán 2013-ban rosszindulatú csontdaganat miatt műtöttek, jött a sugár. Akkor kezdett bennem megfogalmazódni, hogy örökbe szeretnék fogadni. Sokat beszéltem erről a férjemnek, sok cikket, interjút átküldtem neki az Örökbe.hu-ról. Végül úgy döntöttünk, belevágunk, mára kiderült, életünk legjobb döntése volt!

Miben vagytok mások, mint mások? Nagyon sok mindenben pontosan olyanok vagyunk, mint mások, de néhány dologban teljesen egyediek vagyunk. Például a betegségem miatt külsőségekben, az arcom jobb oldala lebénult… Ez engem nagyon zavar, az ismerkedés során is feszült voltam emiatt. Sok küzdelmen vagyunk túl és valószínűleg még rengeteg vár ránk, de már tudjuk, hogy együtt mindenre képesek vagyunk.

Ki érkezett? Teljesen egészséges kisbabát hoztunk haza a kórházból, alig múlt 5 hetes. A titkos örökbefogadás során a Tegyesz segített nekünk, a megyei listán érkezett.

Mennyit vártatok? Azt örökbefogadási tanácsadónk azt mondta, amikor megkérdeztük a tanfolyamon, hogy mennyit kell várnunk, hogy 2 és fél évet. Nálunk ez szinte napra pontosan bejött!

→ olvasásának folytatása

Karolina karácsonya

ÖrökbeHozzászólás

Szezonális és gyermekvédelmi témájú vendégposzt a blogon. Stephen Leacock humoreszkjében karácsony van és egy krízisanyával is megismerkedünk. Fordította a zseniális Karinthy Frigyes. Karácsonyra, szeretettel.

Avagy A csodálatos gyermek

Karácsony volt – vidám, havas bundáját rázó karácsony! A mennyei párnák kihasadt beléből millió apró csillogó pihe szállingózott lefelé – ropogott a hó a csizma alatt – vidám, csilingelő karácsony volt, békesség a földön, örömhír a mennyben – karácsony, karácsony, karácsony – vagyis másszóval karácsony.

Nem is karácsony, csak karácsony előestéje – karácsonyeste, a holdfényben villogó hótakaró alatt feküdt a város – egyébként, lásd, mint fent.

Igen, karácsonyeste volt.

De még mennyire.

De hallga csak, hol volt éppen karácsonyeste.

A családunk birtokában levő viharvert kötet, 1955-ből

Öreg Tűzhelyéknél volt karácsony. Ismered olvasó öreg Tűzhelyéket? Ha egy pillanatra fel­függeszted napi munkád üzletedben, vagy irodádban, ahol gazdag és zsugori lettél, soha nem rémlett fel lelki szemeid előtt a régi tűzhely – a régi kandalló, mely gyermeknek ismert egy­kor, s ahonnan elszakítottak vágyaid. Az öreg Tűzhely, mely ott roskadozik az út szélén, kis halom oldalán, hóval szegélyezett, letaposott lépcsőivel? Szalmaszálak hevernek előtte és kimarjult kőkockái hívogatóan intenek, míg ablakán kőolajlámpa hívogató fénye bukik ki eléd barátságosan. Akkora fény csak, mint a palavessző, de messziről, nagyon messziről észreveszed… Ne beszéljetek nekem a ti módis villanylámpástokról, fényszórótokról, – nem ér fel egyik se a kőolajlámpácska ragyogásával – olyan messze egyik se világít, mint ez – mert ez a szívedet világítja át, harminc év távolságából. Vagy nem fordulsz-e el néha, olvasó, a város ziháló zakatolásától, hamis bálványaitól, istentelen Mammon-bálványaitól – nem jut eszedbe a Régi Tűzhely, kis halom lejtőjén? Nem-e? Hát igenis nem? Pukkadj meg!

Karácsonyeste volt.

Lámpafény világolt a tűzhely ablakán át. A kandallóban vígan ropogott a tűz s hunyorgó visszfényét összevegyíté az ablakon a lámpa sárga, csendes sugaraival.

John Enderby és a felesége ott ültek a kis tanya konyhájában. Ismered-e olvasó ezeket a tanyai konyhákat? Vén téglákból rakott, nyilt tűzhelyén ropog a hasáb. Ez az a helyiség, ahol a tanyanépe főz és eszik és él. A lakószoba ez.

A másik szoba arra való csak, hogy télen harmóniumot játsszanak benne áhitatos kezek, ha vendéget kap a ház – vagy néha, szomorú temetéskor. A régi tanya egyetlen, valódi lakosz­tálya ez a konyha, az ebédlő és a szalón, egyszemélyben. Emlékszel-e rá, olvasó? Nem? Hát nem? Hát mégse? A mennykő csapjon beléd!

Öreg John Enderby ott ült a gyalult asztal mellett, tenyerébe temetett homlokával – barázdás arcán bozontos sörte és szomorúság. Időnként felállt s néhány új hasábot lökött a tűz fölé. A hasáb dörögve, sírva zuhant le s szikraszökőkutat fakasztott a kémény felé. Szalmafonatú székén, a tűz mellett ott ült hitestársa, Anna – ott ült az istenadta s nézett a tűzbe, néma lemondással.

De mi ütött beléjük, igazán? Még kérded, olvasó? Hát ennyire elfelejtetted a Régi Tűzhely életét? Hiszen világosan megmondtam már, hogy karácsonyeste volt és hogy Öreg Tűzhelyék egyedül ültek konyhájukban és hogy Enderby arca borús volt és nagy hasábokat vetett a tűzre – még ebből se találod ki. Az istenit annak a nehéz fejednek.

Öreg Tűzhelyék dob alá kerültek! Tíz évvel ezelőtt Enderby elzálogosította a kis tanyát, huszonnégy dollár s harminc centért és most árverést hirdettek ki ellenük.

Ma éccaka kellett volna kifizetni a záloglevelet, ma, karácsonyeste, pontban tizenkettőkor. Ezek a záloglevelek mindig ilyenkor szoktak esedékesek lenni. Éccaka, pontban éjfélkor, jön a törvényember, kalapáccsal és szögekkel s miután leszögezte a tényt, hogy nem tudnak fizetni, dobraüti a házat és mindent lepecsétel.

Igy ült a bánatos házaspár.

Anna, a valódi hitves néma lemondásával, csendesen várta a sorsot s időnként olvasni próbált. Bunyan »A zarándok utazása« című könyvét felmetszette. Olvasni próbált. De nem ment a dolog. Aztán Dante »Poklát« vette elő. Nem ment az olvasás. Aztán Kant »A tiszta ész kritikája« című kis regényét szedte elő – de képtelen volt olvasni. Most sajnálta csak, miért nem tanult meg annakidején olvasni. → olvasásának folytatása

Örökbe.hu filmvetítés január 13-án

Örökbe8 hozzászólás

Ismét egy különleges programra hívlak benneteket. Két, örökbefogadással és gyermekvédelemmel foglalkozó dokumentumfilmet fogunk megnézni együtt, amelyeket máshol nem láthattok. Vincze Máté Artur filmrendező lesz a vendégünk. Ő 27 éves, dokumentumfilm-rendező szakon végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ha nem dokumentumfilmet forgat, akkor reklámfilmkészítésből él, jelenleg New Yorkban tanul és gyermekvédelmi témákkal foglalkozik elkötelezetten.

Az első kisfilm az Elválasztva. A 2015-ös dokumentumfilm azt rögzíti, ahogy öt testvért kiemelnek a vér szerinti családból és nevelőszülőknél helyeznek el. 25 percben párhuzamosan követjük a nevelőcsalád és a vér szerinti anya szemszögét. Ezt a filmet fesztiválokon már bemutatták, például a Verzió Emberijogi Filmfesztiválon. A trailere itt látható:

A második film főhőse három magyar lánytestvér, akiket egy amerikai házaspár fogadott örökbe. Máté jelen volt kamerájával a barátkozáskor, s nagy projektje, hogy tíz éven át követi az új család sorsát, a lányok felnövekedését. Három év már eltelt az örökbefogadás óta, Máté többször meglátogatta a családot és forgatott náluk. A rendezvényünkre most 20-30 percet összevág az anyagból. A film egy része angolul lesz, felirat nélkül, alapfokú nyelvtudással megérthető (a gyerekekhez beszélnek angolul az új szülők). Tehát, aki most nem jön el, annak még hét évet várnia kell, hogy ezt a filmet láthassa. → olvasásának folytatása

“Minden megszakadó kapcsolat azt erősíti a gyerekben, hogy ne merjen bízni”

Örökbe1 hozzászólás

Bátki Anna pszichológussal a kötődés kialakulásáról, építéséről beszélgettem. Örökbefogadó szülőknek ez nagyon fontos téma, a cikkből itt két idézetet közlök, a teljes írás a Gyereksorsok blogon olvasható.Bítki-Anna

Néha megijednek az örökbefogadók, ha azt írja a szakvélemény, hogy a gyerek nagyon erősen kötődik a nevelőszülőhöz.

Ha van egy erős érzelmi kapcsolat a nevelőszülővel, az inkább jó jel, emiatt nem érdemes abbahagyni a barátkozást. Fontos, hogy a gyerek igényeire szabjuk a barátkozást. Ha szeretném, hogy majd hozzám is kötődjön, akkor a szülői érzékenység lesz a kulcs, empatikusnak kell lenni. Ha a gyereknek ez nehéz, akkor inkább több időt kell tölteni a barátkozással.

Néha előfordul, hogy az örökbefogadók már két hete ott ülnek a nevelőcsaládnál és nem halad a dolog, a gyerek még mindig sír, ha kimegy a nevelőanya a szobából. Van, hogy olyan tanácsot kapnak a szülők ilyenkor, hogy ültessék be a gyereket az autóba, vigyék el akár erővel is egy kirándulásra, ha sír, majd abbahagyja.

Tőlem idegen, hogy akkor is vigyük a gyereket, ha sír, ezt én senkivel nem csinálnám. Akkor rövidebb időket töltenék együtt, menjünk ki együtt a játszótérre és tíz percre menjen el a nevelőszülő. Több évtizedes kapcsolatot alapozunk meg, szánjunk rá kicsit több időt. Sok minden lehet a háttérben, lehet, hogy korábban, a vér szerinti családjában bántották a gyereket, azért bizalmatlan. Éljük bele magunkat a gyerek helyzetébe ilyenkor, ne felnőtt aggyal gondolkodjunk, hanem igyekezzünk, hogy számára a legkevesebb sérüléssel csináljuk végig a barátkozást.

…

Látsz tipikus örökbefogadói hibákat?

Hát, talán nem hibáknak nevezném ezeket, de valóban vannak olyan viselkedésminták, amik jellemzőbbek az örökbefogadó szülőkre. Gyakran előfordul, hogy saját bizonytalansága vagy szorongása miatt nehezen fegyelmez, nem tart határokat, vagy mindent meg akar adni a gyereknek, és úgy érzi, nagyon rövid idő alatt neki kell pótolni a korábban elszenvedett hiányokat. Sokan érzik úgy, hogy nekik ki kell érdemelni a gyerekük szeretetét, nagyon törik magukat, mert nem bíznak benne, hogy a gyerekük úgyis kötődik majd hozzájuk, kialakul és tartós lesz a szeretetteli, jó szülő-gyerek kapcsolat. Nagyon jellemző a félelem az örökbefogadás témájától, ennek az elkerülése vagy épp túlhangsúlyozása, ami nem szerencsés. Tehát van, aki tudja, hogy fontos erről beszélni, vagy épp őt magát foglalkoztatja a dolog, és folyton beszél az örökbefogadásról, de nem érzékeny arra, mikor terheli ezzel túl a gyereket, mikor érzi esetleg úgy a gyerek, hogy a téma folytonos emlegetése épp azt jelenti, hogy ő nem is tartozik valójában a családba. Tehát ilyenkor a szülő nem a gyerek valós igényeire reagál. A vér szerinti szülőkről sokan nem tudnak tiszteletteljesen, elfogadóan beszélni, ami pedig a gyerek elemi érdeke lenne. Nagy és időnként irreális elvárások lehetnek a szülőkben arra vonatkozóan, hogy a gyerek hogyan kötődjön, és nem veszik figyelembe, hogy a gyerek mit hoz magával ebbe a kapcsolatba. De persze a vér szerinti szülőkre is jellemző sokszor, hogy nem azt tartják tiszteletben és fogadják el, milyen is valójában a gyerekük.

Az interjú első része itt olvasható: http://gyereksorsok.hu/batki-anna-kotodes-orokbefogadas/

A második rész: http://gyereksorsok.hu/batki-anna-kotodes-2/