várakozás

Babaköszöntő, 2020. október

Örökbe3 hozzászólás

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe. 

Nicknév: Lászlóék

Isten sose hagy minket válaszok nélkül. Csak meg kell érkezni.

Kik vagytok?

Két csodálatos kislány szülei. Az egyik a pocakomban növögetett, a másik a szívemben. Pontosan egyformán tökéletes mindkettő. Luca s Eszter.

A férjemmel 15 éve vagyunk házasok. Az az igazi páros, akik kiegészítik egymást. Fiatal korunk ellenére nagyon talpraesettek vagyunk. Dolgozunk, vállalkozunk és nevetünk, élünk, szeretünk. Mindig is nagy családról álmodtunk, s azt gondoltam, mire 30 éves leszek minimum 3 gyerek szaladgál majd körülöttünk. De ezek az álmok az évek alatt szépen szertefoszlottak s átalakultak.

24 éves voltam, mikor kislányunk megszületett. Tökéletes kis csöppség. Pár évre rá újra megtörtént a csoda,.. de Istennek más tervei voltak.

Teltek az évek s közben 14 kisbabát veszítettünk el. Szépen lassan hozzászoktunk a csalódásokhoz. Szívből, igazán szerettünk volna a kistestvérkét. Mi mindent megtettünk… legalább is azt gondoltuk.

Egyik nap épp a kocsiban utaztunk, mikor a Kossuth Rádióban arról beszélgettek, hogy mindenki 0-3 éves korú gyermeket szeretne örökbe fogadni s az a felettiek már nem nagyon kellenek senkinek, s bent ragadnak a rendszerben. Akkor a férjemmel egymásra néztünk, s szavak nélkül is tudtuk, talán mégsem mindent tettünk meg…

Így történt, hogy 14 kiscsillagot festettem egy kavicsra, s vele együtt beszuszakoltam az életem egy 28 literes hátizsákba és a férjemmel az oldalamon nekivágtunk az El Camino Primitivonak, megkeresni a válaszokat, megtalálni az utunkat.

A kavicsommal a zsákomban, esőben, szélben, vaksötétben, hegyekre mászva cipeltem az én kis babáimat. Csak egyetlen egy kérdés vezérelt… Miért?

A világ végén elővettem a kavicsomat, a kicsi parányi babáimat, a múltamat, az álmaimat. A közös álmainkat. Ólomként nehezedett a kő a kezemben, szorongattam, féltem, szerettem őket… végül erőt vettem s elhajítottam, bele a zúgó óceánba. Oly picik voltak, és oly valódiak és mégis megfoghatatlanok….apró kicsi angyalok…Elengedtem.

Eltelt egy év az örökbefogadás óta, s pont most, Eszter születésnapján mikor felnéztem a gyertyák fényéből, értettem meg. A sok miértemre egyszer csak ott ül Ő. Azokkal a csodálatos csillogó szemeivel, azzal az ízig vérig Eszter-mosollyal. Ő, az én kisbabám. Az én utam, a Mi utunk.

A kicsi angyalok, akik ma már a világ végén a tengerben pihennek, kinyitották a szívemet, hogy képes legyek bárkit feltétel nélkül elfogadni. A szívem általuk lett tele szeretettel, elfogadással, megértéssel. Általuk vagyok ma az, aki vagyok. Általuk vagyunk Mi egy család. Esztike, Luca, a Férjem s Én. (és a kiskutyánk 🙂 )

 Miben vagytok mások, mint mások? 

Miben vagyunk mások? Talán semmiben, talán mindenben.

Mindenkinek megvan a maga útja, a maga miértje. Mindenki nehéz utat jár be, mire a szíve ennyire megtelik szeretettel, mint a Mienk. Talán ugyanolyanok vagyunk, mint mindenki más.

Örökcsalád, Szívcsalád, Család, Nő s Férfi, Gyerekek. Egyformák.

Ki érkezett?

Egy kis Esztike. 5 éves. Pontosan az ország másik végéből 496 km-ről. Nemrégen költöztünk be a családi házunkba, mikor érkezett a hívás. Csak úgy potyogtak a könnyeim. Éreztem legbelül, hogy Ő lesz az. Ő az, akire vártunk. → olvasásának folytatása

„Mindketten gyereket akartunk, de ki tudtuk mondani: az a legfontosabb, hogy együtt”

ÖrökbeHozzászólás

Egy pár útja az örökbefogadásig, és azon túl. Éva és István az Örökbe.hu virtuális rendezvényén mesélték el a történetüket, a beszélgetést Sulyok Eszter pszichológus és Mártonffy Zsuzsa, az Örökbe.hu gazdája vezette, a résztvevők is kérdeztek. Meddőségi kudarcok, inszeminációk, örökbefogadás, egy meglepetésbaba, majd sűrű élet négyesben. Mennyire viseli meg a meddőség a párkapcsolatot? Hogy lehet együtt, vagy egymást bevárva eljutni az örökbefogadásig? És milyen az élet ma, két kisgyerekkel?

Zsuzsa: Mutatkozzatok be, kérlek!

Éva: Éva vagyok, Vicq néven ismertek a blogról. Nyolcéves, újszülöttként örökbefogadott lányunk van, és utána egy besikerült meglepetésgyermek, aki most ötéves lesz, így vagyunk négyen egy boldog család.

István: István vagyok, én vagyok a negyedik, sofőr, háziúr…

Zsuzsa: Mióta vagytok együtt? Mi élt a fejetekben a gyerekvállalásról az elején?

István: 11 éve vagyunk házasok, 13 éve együtt. Az elején úgy képzeltük, hogy majd jönnek, aztán csak vártunk, elkezdtünk gondolkodni…

Éva: Nekem voltak ismert hormonális problémáim, így már az elején jártunk a nőgyógyásznál. Mikor megbeszéltük, hogy lassan jöhetne, előtte én már voltam az orvosnál, de ő azt mondta, hogy lehet próbálkozni, de azért elindított egy kivizsgálást, hogy miért rendszertelen a ciklusom. Mindkettőnknek volt előtörténete, és abból sejteni lehetett, hogy ez nem fáklyásmenet lesz. Hamar elkezdtünk gondolkodni, hogy lehet segíteni kicsit a sorsnak.

Eszter: Sokszor tapasztalom, hogy az emberek úgy mennek neki, hogy az orvos megnyugtatja őket: majd megoldjuk, lehet, hogy nehéz lesz, de az elején kevés emberben merül fel az örökbefogadás. Ez hogy volt bennetek?

Éva: Én is azt hittem, hogy ez a „megoldjuk” kategória, majd az orvos felír gyógyszert, néz hormonlabort, de akkor nem volt okunk feltételezni, hogy ez ennél bonyolultabb lesz. Attól még, hogy nehezített a pálya, viszonylag sima ügy lesz, gondoltuk. A nőgyógyász se nyomult rá, mi se, hogy itt hősiesen kéne küzdeni. Az örökbefogadás gondolata meg fel se merült, akkor kezdtünk a házasság gondolatánál tartani.

Zsuzsa: Volt idő, mikor elkezdtetek rástresszelni a dologra?

István: Persze, megvoltak a sírós éjszakák. Elkerültünk Tapolcára a meddőségi központra. Belépsz, tömve van a fal babák fotóival, neked meg nem sikerül. Mint mikor egy életfogytosnak mutogatod a világ legszebb tájait. Aztán kifogtunk egy dokit, aki az orvos nejemnek kezdte magyarázni az inszemináció lényegét. Az egésznek volt egy olyan hangulata: akarja, nem akarja, döntsön! Neki menni kell, jön a következő paciens. Nyomás volt rajtunk, egyfelől a francba kívántuk az egészet, másfelől az eredményt meg akartuk, nem szabad feladni. Mindkettőnknek kemény volt odajárni, a sikertelenséget elviselni. Az elején mi megbeszéltük, hogy kizárólag inszemináció lesz, lombikot mi nem akartunk, mert az a természet megerőszakolása.

Eszter: Ebben egyetértés volt köztetek? → olvasásának folytatása

Finisben csoport november 5.-től, csütörtök esténként

ÖrökbeHozzászólás

8 órás zárt csoport indul azoknak, akik vélhetően már az örökbefogadásra várakozás finisében vannak. Egy praktikus úticsomagot szeretnék nyújtani, ami segít felkészülni a következő időszak helyzeteire, teendőire, nehézségeire, hogy magabiztosan vágjatok neki az örökbefogadásnak.

helena-lopes-PGnqT0rXWLs-unsplash

Mikor: November 5., 12., 19., 26., csütörtök esténként 18-20 óra.

Ki: Mártonffy Zsuzsa, az Örökbe.hu blog gazdája tartja, örökbefogadó szülő.

Hol: a számítógép előtt, otthon, a Zoom program segítségével.

Mennyiért: 25 ezer forint/fő, házaspároknak 30 ezer forint.

Kinek: azoknak, akik örökbefogadásra várakoznak, és úgy tudják, gondolják, érzik, vagy remélik, hogy a következő hónapokban sorra kerülhetnek. Például, mert

  • sok éve várakoznak
  • a paramétereik olyanok, hogy rövid várakozásra számíthatnak
  • a lista elején vannak, alacsony a sorszámuk
  • megismerkedtek egy krízisterhessel
  • már volt kiajánlásuk
  • szóba kerültek egy gyereknél
  • elkezdtek barátkozni, de ez a vírus miatt megszakadt.

Azaz, az örökbefogadás jó eséllyel közel van, a tanfolyam meg rég volt.

→ olvasásának folytatása

Babaköszöntő 2020. szeptember

Örökbe3 hozzászólás

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe. 

Nicknév: L család

Kik vagytok? A férjemmel későn találkoztunk, mindketten túl voltunk már a 40-en. Egy sikertelen lombik után be is adtuk a kérelmet a megyei Tegyeszhez. Keresztények vagyunk, az ismeretségi körben több helyen is volt örökbefogadás. A határozatban a következők szerepeltek: 0-3 év közti testvér(eke)t szerettünk volna, nemi kikötés nem volt, korrigálható betegségekkel szemben elfogadóak voltunk.

Miben vagytok mások, mint mások? Először tettünk származási kikötést, de az idő előre haladtával sokat beszéltünk róla, hogy mi is a valódi oka a félelmeinknek, hiszen Isten mindenkit egyformának teremtett és egyformán szeret. Két fő okot találtunk: családi előítéletek és az esetleges alkalmatlanság a később felbukkanó problémáknál (pl. gúnyolódás az iskolában, hogyan tudunk majd segíteni…)

Ki érkezett? Anna 1 évesen, nevelőszülőktől érkezett hozzánk, korrigálható szívhibával. A kórházból rögtön családhoz került, ahol szeretetteljes körülmények között élt. Féltestvére, Jancsi egy hónappal később 4 évesen, szintén nevelőszülőktől érkezett. Több területen is lemaradt a kortásaitól: mozgás, finommotorika, beszéd… Külön nevelkedtek korábban, nem ismerték egymást.

Tolna megyéből vagyunk és Anna érkezett november közepén. Őmiatta hívtak először, és utána derült ki, hogy a rendszerben van a féltesó, aki már országos listán volt. Én nagyon szerettem volna testvéreket, de azt mondták, kicsi az esély…
A családjaink teljesen megváltoztak! Az egyik fél elfogadta a döntésünket, de óva intett minket. A másik oldalnál (ahol erősebb volt a cigányozás) kissé félve mondtuk el, hogy érkezik egy kisfiú is. A reakciójuk mindkettőnket meglepett: azt válaszolták, hogy minél hamarabb hozzuk őt is haza! Olyan szeretettel bánnak Jancsival azóta is, hogy újra és újra elképedek!
Mennyit vártatok? 2,5 év

Mennyit várt a gyerek? Annát soha nem látogatta meg a vér szerinti anyukája, vér szerinti apja ismeretlen. Jancsi 1,5 évesen került nevelőszülőkhöz, és 3,5 évesen vált örökbeadhatóvá a látogatások hiánya miatt.

Miért pont ő? Nem volt visszautasításunk, de a fentiek miatt haboztunk, alkalmasak leszünk-e szülőnek. Jancsi lemaradásaitól is féltünk, képesek leszünk-e segíteni neki felzárkózni.

Miért pont ti? Megyénk kicsi, lassan haladt a sor, de kevesen vállalnak be roma származást.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Sok segítséget kaptunk és kapunk a Tegyesztől. Hálásak vagyunk, hogy bármilyen problémával felkereshetjük őket.

A legnagyobb problémátok most: Jancsit fejlesztésre kell vinni, mert 1,5 éves koráig járókában volt.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Jó volt, hogy sok mindenről hallottunk, bár a valóságban minden gyerek (család) más és más.

****** → olvasásának folytatása

Babaköszöntő, 2020. augusztus

Örökbe1 hozzászólás

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe. 

Nicknév: Sziszka

Kik vagytok? A férjemmel 8 éve vagyunk házasok, van egy vér szerinti fiunk, aki természetes úton érkezett, majd testvért szerettünk volna, de nem jött. Kivizsgáltattuk magunkat és az eredmények azt mutatták, hogy lombikkal lehetne csak testvér. Lombikozni nem szerettünk volna, és ekkor jött az örökbefogadás gondolata. Mindketten pozitívan álltunk hozzá, majd felkerestük a helyi Tegyeszt.

Miben vagytok mások, mint mások? Szerintem semmiben nem vagyunk mások, talán annyiban csak, hogy már van egy fiunk.

Ki érkezett? Olívia Leila érkezett 15 hónaposan, nevelőszülőktől, megyei listáról (Zala). Egészséges, örökmozgó, csodaszép kislány.

Mennyit vártatok? Jelentkezéstől 2 év 2 hónapot.

Mennyit várt a gyerek? Születése után csecsemőotthonba került, itt még a szülőanya kétszer meglátogatta, majd 5 hónaposan nevelőszülőkhöz került. Örökbe fogadhatónak nyilvánítása után 1 hónapot várt.

Miért pont ő? 1 – 3 és fél éves korig (jelentkezéskor volt a fiunk 4 éves), korrigálható egészségügyi állapotú, származási kikötés nélkül, lány gyermekre vártunk. Előtte volt egy kiajánlásunk egy kisfiúra, de azt visszautasítottuk.

Miért pont ti? Mi jöttünk a sorban.

A tanács, ami jól jött volna utólag: A papírok intézése nem volt egyszerű. Az születési anyakönyvi kivonatát elrontották, ami a lakcímkártyánál derült ki. Ennek következménye az volt, hogy az új adókártyáját a szülőanya lakcímére postázták, amit szerencsére egy lelkiismeretes ügyintézőnek hála, sikerült még a postázandó levelek közül kivetetni. Telefon telefont követett, hogy minden rendben legyen.

A legnagyobb problémátok most: Nincs problémánk, néha úgy érezzük magunkat, mint az Instant családban :-), minden tökéletes, Olívia nagyon jó kislány, jól eszik, jól alszik (végig alussza az éjszakát már a kezdetek óta), tökéletes gyerek, szerencsénk van vele.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: A tanfolyam nagyon jó és hasznos volt, csak ajánlani tudom mindenkinek, mindenre felkészített minket.

Miről olvasnál szívesen? Hogyan készítsünk élettörténeti könyvet, hogyan mondjuk, meséljünk az örökbefogadásról a gyermeknek.

***** → olvasásának folytatása

Túlélőcsomag várakozáshoz – szeptember 15-től

ÖrökbeHozzászólás

Hét alkalmas, zárt online támogató csoport örökbefogadás előtt állóknak!

Vezetik: Mártonffy Zsuzsa, az Örökbe.hu blog gazdája, az Akiknek két anyja van című könyv szerzője és Sulyok Eszter pszichológus, szülő-csecsemő konzulens, aki saját praxisában az örökbefogadási háromszög minden szereplőjével találkozik. Mindketten örökbefogadó szülők, 3-3 gyerekkel.

Mikor: kedd este 17:30-19:30 között, első alkalom szeptember 15., utolsó alkalom október 27.

Kinek: azoknak, akik most várakoznak – akár első, akár többedik gyerekre várnak. Legfeljebb 12 jelentkezőt fogadunk.

Mennyiért: 36 ezer forint/fő, ha egy házaspár mindkét tagja részt vesz, akkor 54 ezer forint kettejüknek. 

Hol: a számítógép előtt, otthon, a Zoom program segítségével.

Mi fog történni?

A csoportban segítünk átvészelni a sokszor nehéz várakozást, a befagyott időszakban is “melegen tartjuk” az örökbefogadás gondolatát, sorstársak között. Átvesszük azokat a kérdéseket, amelyek az örökbefogadás előtt állókat nyugtalanítják:

→ olvasásának folytatása

Lombik és örökbefogadás egyszerre?

Örökbe4 hozzászólás

Szabad-e, tanácsos-e örökbe fogadni, amíg a pár lombikeljárásban is részt vesz? Ez a kérdés gyakran felmerül az örökbefogadást fontolgatókban, és már több interjúban is megvitattam szakemberekkel. Néhány idézet következik tőlük:

„– Örökbe fogadni csak akkor szabad, ha a pár már feladta a vér szerinti gyerek vágyát?

– Nem tudom, hogy teljesen valaha fel lehet-e adni ezt a vágyat. Viszont ami fontos: ha örökbe fogadok, akkor arra koncentráljak. Nem vagyok dogmatikus ezen a téren, de egyes nyugat-európai országokban csak akkor lehet örökbe fogadni, ha valaki befejezte a lombik próbálkozásokat. Ezt nem tartom életszerűnek, de azt lehet érezni, ha valaki eljut odáig, hogy nem kínzom magam tovább, nem érdekel, és ugyanolyan jónak érzem az örökbefogadást, mintha én szültem volna. Ha valaki eljut ide, akkor meg tudja találni az örökbefogadott gyerekben az anyaságot, és nem próbálkozik tovább.

– Miért olyan fontos, hogy a pár már a jelentkezésnél lezárja a lombikozást? A várakozás évei alatt még lenne idő próbálkozni.

– Szerintem a felkészítő tanfolyamot nem ugyanolyan füllel hallgatja végig, aki még lombikozik, és csak a biztonság kedvéért jelentkezik. Az nem fogja meghallani a legfontosabb üzeneteket, hogyan kell egy örökbefogadott gyereket jól nevelni, hogyan kell vele beszélgetni a saját örökbefogadásáról. Amikor már igazán szeretne örökbe fogadni, akkor tudja ezeket a tanácsokat magáévá tenni. Fontos, hogy aki az örökbefogadásra készül, ezt az időt arra szánja.

– Más a lombik ilyen szempontból, mint ha házilag próbálkoznak? → olvasásának folytatása

Babaköszöntő, 2020. július

Örökbe3 hozzászólás

A rovatban megismerhetjük azokat a családokat, akik nemrég fogadtak örökbe. A rovatba bárki jelentkezhet, aki az elmúlt egy évben fogadott örökbe, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen. És jelentkezzetek is, a történetek sok erőt adnak a várakozóknak. 

Nicknév: Niki&Imi

Kik vagytok?

Egy rendhagyó házaspár, Niki 32, Imi 52 éves. Haverságból lassan alakult, elsöprő szerelem, ami 8. éve tart, 5 éve házasok is vagyunk. Egyikünknek sem volt előző házassága, nem volt gyermekünk, csak a kutyáink. Lassan 7 éve, hogy belekezdtünk a babaprojektbe. Nem akart jönni, elindultak a kivizsgálások. A férjemnél minden teljesen rendben, de az én hormon szintem kaotikus, PCO, IR… Hosszú évekig kísérleti nyúl voltam, mindent kipróbáltunk. A lombikot viszont nem! Azt mondták, az én állapotommal rám nézve rengeteg komoly kockázattal járna és csak saját felelősségre vágjunk bele! Ezt a férjem nem engedte, féltett. Ezen voltak vitáink, de inkább úgy döntöttünk, belevágunk az örökbefogadásba.

Miben vagyunk mások?

A korkülönbség sokaknak furcsa, mi se gondoltuk volna, hogy ez működik, de az élet rácáfolt. Valószínűleg a mi utunk abban más, hogy időben kiszálltunk ebből az orvosi ördögi körből, mielőtt az egészségem és a kapcsolatunk kárára mehetett volna! Nem kellett átéltünk annyi megpróbáltatást.

Ki érkezett?

Olívia. A határozat kézhezvételétől egy évre, magánúton, egy szülésznő barátnőmnek köszönhetően (valóban barátnőm, senki nem lett lefizetve, minden törvényes volt, csak ő mutatott be minket egymásnak!) megismerhettük az akkor 2 napos, makkegészséges, feltehetően félig roma származású kislányunkat. A Baptista Szeretetszolgálat segítségét kértük a gyors, hivatalos lebonyolításához. 11 napos korában haza is hozhattuk, addigra lettek meg a papírok.

Érdekesség, hogy a pici az 5. házassági évfordulónk napján született!

Mennyit vártunk?

A határozat kézhezvételétől számított pont egy évet.

Mennyit várt a gyermek?

2 naposan ismerhettük meg, 11 naposan itthon volt!

Miért pont ő?

Mindenképpen újszülöttet szerettünk volna, egy kislányt. Annyi feltételünk volt, hogy legalább nagyjából egészséges legyen, a származása teljesen mindegy volt. Ő nekünk született. A dátumok, időzítések, minden annyira tökéletes, hogy ez nem lehet véletlen!

Miért pont mi?

A barátnőm, aki megismerte a szülőanyát, nyilván elfogult velünk szemben és azonnal összehozott minket. Féltünk, elfogad-e minket, szimpatikusak vagyunk-e neki, stb… De szerencsénk volt, mert egy kedves fiatal lány, aki azt mondta nekünk, hogy azok, akik ennyire akarnak egy babát, ennyi szálat megmozgatva, azoknál biztosan jó helyen lesz a babája! Csak annyit kért, hogy szeressük és legyen jobb élete, mint neki.

A tanács

Én már a legelejétől kezdve vásárolgattam, csináltunk mindig valamit a babaszobán, de ez is kevés ilyen esetben. Ha próbálkozik valaki így magánúton is, akkor legyen legalább nagyjából kész a babaszoba.

De az én tanácsom mindenkinek: ne féljetek erről beszélni, mondjátok el minél több ismerősnek, mert sokkal nagyobb eséllyel tudjátok megtalálni egymást a leendő gyermeketekkel!

Legnagyobb problémánk:

Az első hetekben folyton a kezemben és rajtam volt a pici, csak ölelgettem folyton, ami nagyon jó volt mindkettőnek, most viszont, majdnem 7 hetesen nagyon nehezen tudom letenni az ágyába, mert csak rajtam alszik rendesen. A hálószobába nem szeretném beengedni, úgyhogy ezzel küzdünk mostanában. → olvasásának folytatása

Finisben – zárt csoport nyár végén, az örökbefogadás finisében levőknek

Örökbe1 hozzászólás

Újra indul a 4 alkalmas zárt csoport azoknak, akik vélhetően már az örökbefogadásra várakozás finisében vannak. Egy praktikus úticsomagot szeretnék nyújtani, ami segít felkészülni a következő időszak helyzeteire, teendőire, nehézségeire, hogy magabiztosan vágjatok neki az örökbefogadásnak.

Mikor: csütörtökön 18-20 óra között, időpontok: augusztus 13., augusztus 27., szeptember 3., szeptember 10.

Ki: Mártonffy Zsuzsa, az Örökbe.hu blog gazdája tartja, örökbefogadó szülő, az Akiknek két anyja van című könyv szerzője.

Hol: a számítógép előtt, otthon, a Zoom program segítségével.

Mennyiért: 25 ezer forint/fő, házaspároknak 30 ezer forint.

Kinek: azoknak, akik örökbefogadásra várakoznak, és úgy tudják, gondolják, érzik, vagy remélik, hogy a következő hónapokban sorra kerülhetnek. Például, mert

  • sok éve várakoznak
  • a paramétereik olyanok, hogy rövid várakozásra számíthatnak
  • a lista elején vannak, alacsony a sorszámuk
  • megismerkedtek egy krízisterhessel
  • már volt kiajánlásuk
  • szóba kerültek egy gyereknél
  • elkezdtek barátkozni, de ez a vírus miatt megszakadt.

Azaz, az örökbefogadás jó eséllyel közel van, a tanfolyam meg rég volt. → olvasásának folytatása

Babaköszöntő 2020. június

Örökbe1 hozzászólás

A rovatban megismerhetjük azokat a családokat, akik nemrég fogadtak örökbe. A rovatba bárki jelentkezhet, aki az elmúlt egy évben fogadott örökbe, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen. És jelentkezzetek is, a történetek sok erőt adnak a várakozóknak. 

Nicknév: Kriszta

Kik vagytok? Budapesti házaspár vagyunk, 43 évesek. Tizenöt éve vagyunk házasok. Több terhesség és vetélés után, aminek senki nem tudta az okát megmondani. Kb. 2-3 éve kiderült, hogy már a klimax kopogtat az ajtómon, így nem igazán számíthatunk gyermekáldásra, ezért elhatároztuk, hogy örökbe fogadunk. Szerencsére a család is mellettünk állt és a baráti körünk is pozitívan állt hozzá a dologhoz.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem hiszem, hogy mások vagyunk! Ugyanazok vagy hasonló problémáink voltak, mint másoknak.

Ki érkezett? Rögtön két kislány érkezett, testvérek. S és L 3 és 4 évesek, jó egészségi állapotban, két eleven, csintalan kiscsaj. Imádnak főzőcskézni és természetesen babázni. A kisebb szereti a zenét és táncot, a nagyobbik szeret rajzolni és színezni. Amit mindketten szeretnek: a kirakó és az építőkocka. Országos listáról jöttek, a tanácsadónő azt mondta, hogy a megyében nem találtak nekik szülőket. Sőt nem is nagyon próbálkoztak, mert eleve a megyén kívül akartak őket örökbe adni családi körülményeik miatt. Az irat ismertetésekor több egészségi problémát is felsoroltak, ami eddig nem jött elő. Az egyik a laktózintolerancia, a másik egy genetikai úton öröklődő véralvadási zavar, sűrű a vérük állítólag. A kisebb pedig lyukas szívvel született, de tavaly már rendben volt a kórházi papírok szerint. Mi egyelőre semmilyen egészségügyi problémát nem tapasztaltunk náluk.

Mennyit vártatok? 2018 decemberében jelentkeztünk és 2019. október végén kaptuk a hívást. Novemberben kezdtük az ismerkedést és 2020 januárjában hoztuk haza őket.

Mennyit várt a gyerek?  Úgy tudjuk 2018 augusztusa óta voltak örökbefogadhatók. Már eleve nem kerültek a családhoz, a kórházból az egyik krízisnevelőszülőhöz került, a másik csecsemőotthonba. Onnan mindketten 4-5 hónaposan kerültek nevelő szülőhöz ahol addig éltek, amíg mi el nem hoztuk őket.

Miért pont ők? Mert szerelem volt első látásra! Amikor jelentkeztünk 0-5 éves korig jelöltük meg az életkort származási kikötés nélkül, nemet nem adtunk meg és vállaltunk testvéreket is. Később változtattunk annyit, hogy 0-3 év életkorra levittük, viszont differenciáltunk, hogy testvérek esetén a kicsi 0-3 éves korig a nagyobb maximum 5 év. Amikor felhívták minket, hogy két kislány lenne, ez először mellbe vágott, egyrészt nem számítottunk ilyen hamar megkeresésre, másrészt arra, hogy rögtön testvéreket ajánlanak fel. Az egy kicsit elgondolkodtató volt, hogy az édesanyjuk mentális betegségben szenved és az egyik terhesség gondozatlan volt. Természetesen elmentünk az iratbetekintésre, mert látatlanban nem akartam nemet mondani. Úgy voltam vele, hogy legalább az esélyt adjuk meg. Hallgassuk meg a tanácsadónőt és akkor még mindig mondhatunk nemet. Persze miután meghallgattuk az iratokat és megláttuk a képeket, kellett egy kis gondolkodási idő. Végül is azt mondtuk, szeretnénk látni őket, hogy végleg eldönthessük.

Miért pont ti? Nem tudom megmondani. Szerintem nem csak nálunk próbálkoztak, de azt nem tudom hányadikak voltunk. Szerintem több szempont is volt mellettünk, egyrészt vállaltunk testvéreket, nem a megyében laktunk, és nem tettünk származási kikötést sem.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Sok mindenről a tanfolyamon nem esik szó. Volt, amiben a nevelő szülő is bizonytalan volt, hogyan is kéne csinálni.  A tanácsadónők segítenek, ahol tudnak, de ha én nem kérek segítséget, akkor talán még most is meg csak barátkoznánk.

A legnagyobb problémátok most: Jelenleg csak az, hogy a tb kártyát még mindig nem kaptuk meg.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Sok minden, legfőképp az, hogy az első találkozás az ügyintéző irodájában volt. Utána kb. két hétre rá tudtunk először elmenni a lányokhoz a tanácsadónővel és a pszichológussal együtt a házhoz, ahol laktak. Azután viszont magunkra voltunk hagyva, nem jött velünk senki, csak mindig szólni kellett, hogy megyünk. Akkor csatlakozott a tanácsadónő, amikor felhívtam, hogy segítsen, mert nem haladunk a barátkozással. Akkor többször csatlakozott a találkozókhoz és semleges területre vittük a találkozásokat, így sikerült végül is tovább lépni. A gyámmal csak egyszer sikerült találkoznunk, nem igazán ismertük egymást. Kicsit magára van utalva az ember.

Miről olvasnál szívesen? Jó lenne nevelési tanácsokat olvasni. → olvasásának folytatása