2018-tól 40 órásra bővül az örökbefogadók kötelező felkészítő tanfolyama (eddig 21 órás volt). Ma a tanfolyamot járom körül.
A kötelező felkészítő tanfolyamot 2003-ban vezették be Magyarországon az örökbefogadóknak. Ma csak az fogadhat örökbe, aki elvégezte. Hiába nevelt fel már több vér szerinti gyereket, hiába neveli nevelőszülőként akár tíz éve az örökbe fogadni kívánt gyereket, a tanfolyam kötelező – sőt akkor is, ha valaki már fogadott örökbe, de még a 2003-es bevezetés előtt. Családon belüli örökbefogadásnál nem kötelező.
Aki valaha elvégezte a tanfolyamot, annak nem kell többet megismételnie, határozathosszabbításnál, újabb gyerek örökbefogadásánál sem. Aki elvégezte a 21 órás tanfolyamot, annak nem kell részt vennie a 40 órás képzésen egy későbbi örökbefogadásnál sem.
2020-tól a felkészítő tanfolyam már nem kötelező és ingyenes, ezzel együtt elvégzése nagyon ajánlott minden várakozónak. 2020-2021-ben nagyon sok megyében nem indult tanfolyam, viszont a tényleges örökbefogadásig ez bepótolható.
Tanfolyamra az mehet, aki sikeresen megfelelt a pszichológusnál az alkalmassági vizsgálaton. Csak a leendő örökbefogadó szülők vehetnek részt, házaspárnál mindkét félnek el kell végeznie. Egyetlen esetben van döntési lehetőség: ha hivatalosan egyedülálló, valójában kapcsolatban élő ember jelentkezik, az élettársa maga dönthet, megy-e tanfolyamra. (Érdemes, hisz ő is a gyerekkel fog élni.) Néha felmerül olyan kérdés, hogy valaki még nem is jelentkezett az örökbefogadásra, de benézhet-e tanfolyamra – ezt várhatóan nem fogják engedni, mivel az ottani helyzetek, szituációk már egy komoly örökbefogadási szándékra építenek, így, ha valaki még nem köteleződött el, akkor nem tud teljes szívvel részt venni ezekben. (Nekik a nyilvános rendezvények látogatását ajánlom addig is, amíg döntenek, a blogon is közzéteszem a publikus eseményeket.) Tehát a tanfolyamon csupa olyan ember lesz, aki örökbe kíván fogadni. Néha egy-egy megfigyelő (egyetemista, szakdolgozó) jelen van, de ehhez mindig engedélyt kérnek a résztvevőktől. → olvasásának folytatása
Nagyon jól éreztük magunkat. Eljött 36 felnőtt, köztük szülők, várakozók, épp a kihelyezési időt töltők, érdeklődők, nagyszülők és wannabe-nagyszülők, és 18 gyerek, 2-9 évesig. Újítottam az ismerkedős játékon, és ahogy láttam, mindenki talált beszélgetőtársakat, a gyerekek meg azonnal összecuppantak. Gazdagodtunk sok új, kedves ismerőssel, két kisautóval és egy kisfiú téli nadrággal, utóbbiakat szívesen visszaadom. Köszönöm, hogy eljöttetek!
Legközelebb január 13-án találkozunk a dokumentumfilm-vetítésen. Jelentkezzen, aki még nem tette.
Az olvasók kedvenc rovatával kívánok boldog új évet. Bemutatkoznak a friss örökbefogadók. Öt család, öt történet. Szeretettel gratulálok mindenkinek!
Nicknév: Ildus
Kik vagytok? 19 évvel ezelőtt, fiatalon találkoztunk. Mindig tudtuk, hogy szeretnénk gyerekeket. Elég korán kiderült, hogy ez az endometriózisom miatt nem lesz egyszerű. Végigcsináltuk a szokásos utat, inszemek, lombikok… Aztán 2013-ban rosszindulatú csontdaganat miatt műtöttek, jött a sugár. Akkor kezdett bennem megfogalmazódni, hogy örökbe szeretnék fogadni. Sokat beszéltem erről a férjemnek, sok cikket, interjút átküldtem neki az Örökbe.hu-ról. Végül úgy döntöttünk, belevágunk, mára kiderült, életünk legjobb döntése volt!
Miben vagytok mások, mint mások? Nagyon sok mindenben pontosan olyanok vagyunk, mint mások, de néhány dologban teljesen egyediek vagyunk. Például a betegségem miatt külsőségekben, az arcom jobb oldala lebénult… Ez engem nagyon zavar, az ismerkedés során is feszült voltam emiatt. Sok küzdelmen vagyunk túl és valószínűleg még rengeteg vár ránk, de már tudjuk, hogy együtt mindenre képesek vagyunk.
Ki érkezett? Teljesen egészséges kisbabát hoztunk haza a kórházból, alig múlt 5 hetes. A titkos örökbefogadás során a Tegyesz segített nekünk, a megyei listán érkezett.
Mennyit vártatok? Azt örökbefogadási tanácsadónk azt mondta, amikor megkérdeztük a tanfolyamon, hogy mennyit kell várnunk, hogy 2 és fél évet. Nálunk ez szinte napra pontosan bejött!
Szezonális és gyermekvédelmi témájú vendégposzt a blogon. Stephen Leacock humoreszkjében karácsony van és egy krízisanyával is megismerkedünk. Fordította a zseniális Karinthy Frigyes. Karácsonyra, szeretettel.
Avagy A csodálatos gyermek
Karácsony volt – vidám, havas bundáját rázó karácsony! A mennyei párnák kihasadt beléből millió apró csillogó pihe szállingózott lefelé – ropogott a hó a csizma alatt – vidám, csilingelő karácsony volt, békesség a földön, örömhír a mennyben – karácsony, karácsony, karácsony – vagyis másszóval karácsony.
Nem is karácsony, csak karácsony előestéje – karácsonyeste, a holdfényben villogó hótakaró alatt feküdt a város – egyébként, lásd, mint fent.
Igen, karácsonyeste volt.
De még mennyire.
De hallga csak, hol volt éppen karácsonyeste.
A családunk birtokában levő viharvert kötet, 1955-ből
Öreg Tűzhelyéknél volt karácsony. Ismered olvasó öreg Tűzhelyéket? Ha egy pillanatra felfüggeszted napi munkád üzletedben, vagy irodádban, ahol gazdag és zsugori lettél, soha nem rémlett fel lelki szemeid előtt a régi tűzhely – a régi kandalló, mely gyermeknek ismert egykor, s ahonnan elszakítottak vágyaid. Az öreg Tűzhely, mely ott roskadozik az út szélén, kis halom oldalán, hóval szegélyezett, letaposott lépcsőivel? Szalmaszálak hevernek előtte és kimarjult kőkockái hívogatóan intenek, míg ablakán kőolajlámpa hívogató fénye bukik ki eléd barátságosan. Akkora fény csak, mint a palavessző, de messziről, nagyon messziről észreveszed… Ne beszéljetek nekem a ti módis villanylámpástokról, fényszórótokról, – nem ér fel egyik se a kőolajlámpácska ragyogásával – olyan messze egyik se világít, mint ez – mert ez a szívedet világítja át, harminc év távolságából. Vagy nem fordulsz-e el néha, olvasó, a város ziháló zakatolásától, hamis bálványaitól, istentelen Mammon-bálványaitól – nem jut eszedbe a Régi Tűzhely, kis halom lejtőjén? Nem-e? Hát igenis nem? Pukkadj meg!
Karácsonyeste volt.
Lámpafény világolt a tűzhely ablakán át. A kandallóban vígan ropogott a tűz s hunyorgó visszfényét összevegyíté az ablakon a lámpa sárga, csendes sugaraival.
John Enderby és a felesége ott ültek a kis tanya konyhájában. Ismered-e olvasó ezeket a tanyai konyhákat? Vén téglákból rakott, nyilt tűzhelyén ropog a hasáb. Ez az a helyiség, ahol a tanyanépe főz és eszik és él. A lakószoba ez.
A másik szoba arra való csak, hogy télen harmóniumot játsszanak benne áhitatos kezek, ha vendéget kap a ház – vagy néha, szomorú temetéskor. A régi tanya egyetlen, valódi lakosztálya ez a konyha, az ebédlő és a szalón, egyszemélyben. Emlékszel-e rá, olvasó? Nem? Hát nem? Hát mégse? A mennykő csapjon beléd!
Öreg John Enderby ott ült a gyalult asztal mellett, tenyerébe temetett homlokával – barázdás arcán bozontos sörte és szomorúság. Időnként felállt s néhány új hasábot lökött a tűz fölé. A hasáb dörögve, sírva zuhant le s szikraszökőkutat fakasztott a kémény felé. Szalmafonatú székén, a tűz mellett ott ült hitestársa, Anna – ott ült az istenadta s nézett a tűzbe, néma lemondással.
De mi ütött beléjük, igazán? Még kérded, olvasó? Hát ennyire elfelejtetted a Régi Tűzhely életét? Hiszen világosan megmondtam már, hogy karácsonyeste volt és hogy Öreg Tűzhelyék egyedül ültek konyhájukban és hogy Enderby arca borús volt és nagy hasábokat vetett a tűzre – még ebből se találod ki. Az istenit annak a nehéz fejednek.
Öreg Tűzhelyék dob alá kerültek! Tíz évvel ezelőtt Enderby elzálogosította a kis tanyát, huszonnégy dollár s harminc centért és most árverést hirdettek ki ellenük.
Ma éccaka kellett volna kifizetni a záloglevelet, ma, karácsonyeste, pontban tizenkettőkor. Ezek a záloglevelek mindig ilyenkor szoktak esedékesek lenni. Éccaka, pontban éjfélkor, jön a törvényember, kalapáccsal és szögekkel s miután leszögezte a tényt, hogy nem tudnak fizetni, dobraüti a házat és mindent lepecsétel.
Igy ült a bánatos házaspár.
Anna, a valódi hitves néma lemondásával, csendesen várta a sorsot s időnként olvasni próbált. Bunyan »A zarándok utazása« című könyvét felmetszette. Olvasni próbált. De nem ment a dolog. Aztán Dante »Poklát« vette elő. Nem ment az olvasás. Aztán Kant »A tiszta ész kritikája« című kis regényét szedte elő – de képtelen volt olvasni. Most sajnálta csak, miért nem tanult meg annakidején olvasni. → olvasásának folytatása
Ismét egy különleges programra hívlak benneteket. Két, örökbefogadással és gyermekvédelemmel foglalkozó dokumentumfilmet fogunk megnézni együtt, amelyeket máshol nem láthattok. Vincze Máté Artur filmrendező lesz a vendégünk. Ő 27 éves, dokumentumfilm-rendező szakon végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ha nem dokumentumfilmet forgat, akkor reklámfilmkészítésből él, jelenleg New Yorkban tanul és gyermekvédelmi témákkal foglalkozik elkötelezetten.
Az első kisfilm az Elválasztva. A 2015-ös dokumentumfilm azt rögzíti, ahogy öt testvért kiemelnek a vér szerinti családból és nevelőszülőknél helyeznek el. 25 percben párhuzamosan követjük a nevelőcsalád és a vér szerinti anya szemszögét. Ezt a filmet fesztiválokon már bemutatták, például a Verzió Emberijogi Filmfesztiválon. A trailere itt látható:
A második film főhőse három magyar lánytestvér, akiket egy amerikai házaspár fogadott örökbe. Máté jelen volt kamerájával a barátkozáskor, s nagy projektje, hogy tíz éven át követi az új család sorsát, a lányok felnövekedését. Három év már eltelt az örökbefogadás óta, Máté többször meglátogatta a családot és forgatott náluk. A rendezvényünkre most 20-30 percet összevág az anyagból. A film egy része angolul lesz, felirat nélkül, alapfokú nyelvtudással megérthető (a gyerekekhez beszélnek angolul az új szülők). Tehát, aki most nem jön el, annak még hét évet várnia kell, hogy ezt a filmet láthassa. → olvasásának folytatása
Bátki Anna pszichológussal a kötődés kialakulásáról, építéséről beszélgettem. Örökbefogadó szülőknek ez nagyon fontos téma, a cikkből itt két idézetet közlök, a teljes írás a Gyereksorsok blogon olvasható.
Néha megijednek az örökbefogadók, ha azt írja a szakvélemény, hogy a gyerek nagyon erősen kötődik a nevelőszülőhöz.
Ha van egy erős érzelmi kapcsolat a nevelőszülővel, az inkább jó jel, emiatt nem érdemes abbahagyni a barátkozást. Fontos, hogy a gyerek igényeire szabjuk a barátkozást. Ha szeretném, hogy majd hozzám is kötődjön, akkor a szülői érzékenység lesz a kulcs, empatikusnak kell lenni. Ha a gyereknek ez nehéz, akkor inkább több időt kell tölteni a barátkozással.
Néha előfordul, hogy az örökbefogadók már két hete ott ülnek a nevelőcsaládnál és nem halad a dolog, a gyerek még mindig sír, ha kimegy a nevelőanya a szobából. Van, hogy olyan tanácsot kapnak a szülők ilyenkor, hogy ültessék be a gyereket az autóba, vigyék el akár erővel is egy kirándulásra, ha sír, majd abbahagyja.
Tőlem idegen, hogy akkor is vigyük a gyereket, ha sír, ezt én senkivel nem csinálnám. Akkor rövidebb időket töltenék együtt, menjünk ki együtt a játszótérre és tíz percre menjen el a nevelőszülő. Több évtizedes kapcsolatot alapozunk meg, szánjunk rá kicsit több időt. Sok minden lehet a háttérben, lehet, hogy korábban, a vér szerinti családjában bántották a gyereket, azért bizalmatlan. Éljük bele magunkat a gyerek helyzetébe ilyenkor, ne felnőtt aggyal gondolkodjunk, hanem igyekezzünk, hogy számára a legkevesebb sérüléssel csináljuk végig a barátkozást.
…
Látsz tipikus örökbefogadói hibákat?
Hát, talán nem hibáknak nevezném ezeket, de valóban vannak olyan viselkedésminták, amik jellemzőbbek az örökbefogadó szülőkre. Gyakran előfordul, hogy saját bizonytalansága vagy szorongása miatt nehezen fegyelmez, nem tart határokat, vagy mindent meg akar adni a gyereknek, és úgy érzi, nagyon rövid idő alatt neki kell pótolni a korábban elszenvedett hiányokat. Sokan érzik úgy, hogy nekik ki kell érdemelni a gyerekük szeretetét, nagyon törik magukat, mert nem bíznak benne, hogy a gyerekük úgyis kötődik majd hozzájuk, kialakul és tartós lesz a szeretetteli, jó szülő-gyerek kapcsolat. Nagyon jellemző a félelem az örökbefogadás témájától, ennek az elkerülése vagy épp túlhangsúlyozása, ami nem szerencsés. Tehát van, aki tudja, hogy fontos erről beszélni, vagy épp őt magát foglalkoztatja a dolog, és folyton beszél az örökbefogadásról, de nem érzékeny arra, mikor terheli ezzel túl a gyereket, mikor érzi esetleg úgy a gyerek, hogy a téma folytonos emlegetése épp azt jelenti, hogy ő nem is tartozik valójában a családba. Tehát ilyenkor a szülő nem a gyerek valós igényeire reagál. A vér szerinti szülőkről sokan nem tudnak tiszteletteljesen, elfogadóan beszélni, ami pedig a gyerek elemi érdeke lenne. Nagy és időnként irreális elvárások lehetnek a szülőkben arra vonatkozóan, hogy a gyerek hogyan kötődjön, és nem veszik figyelembe, hogy a gyerek mit hoz magával ebbe a kapcsolatba. De persze a vér szerinti szülőkre is jellemző sokszor, hogy nem azt tartják tiszteletben és fogadják el, milyen is valójában a gyerekük.
Ma tipikus és ritkább kérdéseket szedtem össze az örökbefogadott gyerek után járó juttatásokkal és szabadsággal kapcsolatban. Angéla volt a szakmai lektor.
Mikortól jár a gyes, gyed stb.? A hazavitel napjától vagy a tényleges örökbefogadástól? Minden ilyen juttatás a kihelyezés napjától jár, azaz attól a naptól, hogy hazaviszed a gyereket.
Mi jár a barátkozás idejére? Sajnos semmi. Ezt az időszakot szabadsággal (fizetés nélküli szabadsággal, a munkáltató jóindulatával) oldják meg az örökbefogadók. Frissítés: 2020. szeptember 1-től jár tíz nap szabadság a barátkozás idejére, a leendő anyának és az apának is.
Kirúghat a munkaadóm a barátkozás alatt? Igen, a barátkozás alatt nincs munkajogi védettség. Ha hazavitted a gyereket, és gyermekgondozás céljából fizetés nélküli szabadságot (vagy szülési szabadságot) veszel igénybe, onnantól védett vagy.
Mi jár, ha kétévesnél idősebb gyereket fogadok örökbe? Sajnos csak a gyes, havi 25 ezer forint, a gyerek hároméves koráig, (és persze a családi pótlék). Ha háromévesnél is idősebb a gyerek, akkor fél év örökbefogadói gyes jár, szintén havi 25 ezer forint. Frissítés: 2020-tól jár a gyeddel azonos összegűörökbefogadói díj 168 napra, majd a sima gyes a gyerek 3 éves koráig.
Szeretettel várlak titeket a két ünnep között egy kis morzsabálra.
Mikor: 2017. december 27-e, szerda, 16-19 óra. Munkanap, de téli szünet.
Hol: Budapesten a II. Lövőház utca 39.-ben, az Ulyssys Kft. IV. emeleti tárgyalójában (már többször találkoztunk itt, a Mammut közelében van). A portástól tudtok belépőkártyákat kérni, amit felérve rögtön kérünk vissza. Ki is lesz táblázva, hogy odataláljatok! Térkép itt. A 4-es, 6-os villamos Széna téri megállójától kis séta, a parkolás ingyenes lesz a környéken.
Mi: kötetlen beszélgetés, bulizás, gyerekeknek és felnőtteknek közösen, a karácsonyról megmaradt finomságokat hozzátok el! Ismerkedő játékok is lesznek, de semmi sem kötelező.
A szokásos Örökbe.hu feltételek érvényesek, azaz:
Jelentkezzetek nálam mailben a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen.
Lehet később jönni és előbb hazamenni.
Jöhet bárki: örökbefogadó, várakozó, érdeklődő, felnőtt örökbefogadott, családtag, szakember. Nagyikat is várunk szeretettel, a mienk is ott lesz. Nem baj, ha még nincs gyereked, ha nincs határozatod, ha nem ismersz senkit. A 9 éves lányom is eljön, így a nagyobb gyerekeknek is lesz társasága, őket se hagyjátok otthon.
Mindenki kap egy táblácskát a nevével, gyerekei korával, (Pl. Zsuzsa, 4,6,8), ami az ismerkedést segíti. Tegeződünk, nyitottak vagyunk, bárkivel lehet beszélgetni.
Játékok az irodaházban nincsenek, ezeket ti hozzatok.
A rendezvényen fotózunk, a képek felkerülhetnek a blogra. Aki nem szeretne rajtuk szerepelni, a jelentkezésnél szóljon.
Hozzatok enni-, innivalót, várjuk a karácsonyi maradékokat.
Elhozom a gyerekeim élettörténeti albumát (lifebook – ha beleegyeznek), aki szeretne ilyet készíteni, az belenézhet.
A blogot és a találkozókat is önkéntes munkában szervezem, ennek támogatására lehetőség lesz a helyszínen.
A helyszínért köszönet az Ulyssys Kft.-nek. Gyertek, jó lesz!
Ismerkedőfeladat. Kép a tavalyi év végi találkozóról. És persze nem kötelező ismerkedni!
Vendégposzt. Olvasónk, Bombanyu egy kétéves kisfiút fogadott örökbe, s otthon az első időszakban több meglepetéssel szembesült. Miért üti Gergő az anyukáját? Miért nem ad ki hangot az ébredés után? És miért nem jó ötlet alvásidőben szuperanyaként ragyogóra takarítani a lakást? Bombanyu naplójából idézek, a helyzetek más örökbefogadónak is ismerősek lehetnek.
Amivel meglepett Gergő
Az örökbefogadott gyerekek hozhatnak magukkal olyan viselkedéseket, amelyek sokszor már csak élesben derülnek ki. Bár nyilván nem változtat ez semmit az érzéseinken Gergő iránt, de nekem párszor kihagyott a szívem néhány dobbanást…
Jaktálás
Egyszer régen láttam az állatkertben, hogy a jegesmedve előre-hátra himbálja magát. Gyerekfejjel is éreztem, hogy ez valami nagyon szörnyűséges dolog lehet, azóta nem járok állatkertbe. Megutáltam. A jaktálás magyarul önringatás. Amikor egy kisgyerek senkitől nem várhat vigaszt, akkor saját magát vigasztalja, ahogy tudja. Gergő a nevelőszülői házban csinálta ezt sokszor, játék közben, ha meghallotta a földszintről felszűrődő hangokat, leült W-ülésben a lépcsőt lezáró kerítés elé, ahonnan nem látta, csak hallotta a nevelőszülőket és előre-hátra hintáztatta magát… Mikor először láttam, fogalmam sem volt, hogy mit csinál, csak összenéztünk Ferivel és próbáltuk elterelni a figyelmét. Beszéltünk szakemberrel: ez tipikusan az érzelmileg elhanyagolt gyerekekre jellemző, a nevelőotthonokban gyakori. Jó hír, hogy bár a nevelőszülői házban nagyon sokszor jaktált, azóta, mióta elhoztuk, teljesen leszokott róla. Rossz hír, hogy vélhetően stresszes szituban újra elkezd jaktálni, önkéntelenül is.
Katatón állapot ébredéskor
Ilyet remélem, hogy én sem fogok többet látni és mindenkinek kívánom, hogy ezt elkerülje. Mikor először tapasztaltuk, tényleg azt hittem, hogy megáll a szívem…
Amikor hozzánk került Gergő, nem tudtuk pontosan, hogy mikor ébred, mert soha szóval, hanggal, kiabálással nem jelezte, hogy már ébren van. (Ennek az okát is csak feltételezzük: hiába kiabált, jelezte, nem ment be hozzá senki.) Így hát eleinte sűrűn bejártunk hozzá reggel és figyeltük. És egyszer csak eljött az időpont, amikor már felébredt. Legalábbis nyitva volt a szeme. Mozdulatlanul, tónustalanul, élettelenül feküdt, mint egy rongycsomó. Csak onnan tudtuk, hogy él, hogy mozgott a mellkasa. Nem reagált semmire, se a beszédünkre, sem a simogatásunkra. Kiemelni sem tudtuk az ágyból, mert olyan volt, mint a zacskós tej, csak 11 kilósban. Így eltelt mondjuk 5 perc, addig csak ültünk az ágya mellett, simogattuk, beszéltünk hozzá, és bíztunk abban, hogy egyszer csak életre eszmél. És igen, 5 perc elteltével felült, mintha mi sem történt volna, indulhatott a nap. Ezt az első hónapban 3-4 naponta tapasztaltuk. Most már a következők egyikével fogad minket reggelente: csipcsipcsókázik, vagy hangosan kiabálja, hogy nya, sze (anya, szeretlek, persze lehet, hogy valójában azt akarja mondani, hogy nyaralok szerdán), vagy őrületes hisztivel, aminek az okát még nem minden esetben tudom.
Fej-beverés
Hát, ez is elég durva. Gergő úgy vezeti le a stresszt, hogy veri a fejét. Falba, földbe, néha engem próbál lefejelni. Amikor elhoztuk, hosszú haja volt elöl, takarta a homlokát. Már itthon voltunk, amikor észrevettük, hogy egy hatalmas, sárgás-lila púp éktelenkedik a homlokán. Jaj, szegényem, biztos elesett… Elég hamar tapasztaltuk, hogy nem. Ha nem tetszik neki valami, vagy türelmetlen, nem sikerül valamit megcsinálni, bármi baja van, akkor többször beleveri a fejét a legközelebb eső valamibe. Én ezt többféleképpen kezelem, ha kemény cuccba veri a fejét, odateszem a kezem, ha puhába, egyáltalán nem reagálok rá, és minden esetben megpróbálom elterelni a figyelmét. Az elején nagyon brutál módon csinálta, aztán egy teljes hónapra megfeledkezett erről az egészről, aztán sajnos visszatért, de sokkal finomabb módon, úgyhogy most már csak annyit mondok neki, hogy “Gergő, ugye tudod, hogy ezzel semmit nem érsz el”, általában egy “öklelés” után abbahagyja. → olvasásának folytatása
Zsófi gimnazistaként esett teherbe, s egyedül hozta meg a döntést, hogy egy másik családra bízza a kislányát. Bár ma sem tenne másképp, mégis nagyon megviselte annak idején az örökbeadás. Azóta az élete rendbe jött, dolgozik, tartós kapcsolata van, s Magyarországon különleges módon a gyerekkel is rendszeresen találkozik.
Mesélj kicsit magadról!
25 éves vagyok, üzletvezető-helyettesként dolgozom egy kereskedelmi cégnél, emellett személyi edzői tanfolyamot is végeztem, ezt csinálom a szabadidőmben, később főfoglalkozásként is szeretném. Hat testvérem van, jó a kapcsolatom velük.
Jó családban nőttél fel?
Apukám elég durván ivott régebben, verekedett is, de az utóbbi öt évben sikerült rendezni. Volt egy necces időszak, mikor úgy nézett ki, hogy elválnak a szüleim, mindenki ezen imádkozott, de végül együtt maradtak, Apu önszántából abbahagyta az ivást. Utólag azt mondom, megérte a szenvedés, most harmonikus a szüleim kapcsolata, harminckét éve vannak együtt.
Én gimi tizedik osztályában összejöttem egy fiúval. Nagy szerelem, tini voltam, hülye voltam. Tíz hónap után szakítottunk, ez március táján történt. Júniusban elmentem anyukámmal rákszűrésre, akkor mondta az orvos, hogy egy hathónapos gyerek lapul bennem. Első sokkomban elszívtam még egy cigit.
Cigiztél a terhesség alatt?
Igen, amíg észre nem vettem, ittam is. Mikor megtudtam, abbahagytam.
Hogyhogy nem vetted észre a terhességet?
Később elmentem pszichológushoz, aki szerint nyilván tudtam róla, csak erős pszichikai gát volt bennem ezzel szemben. Még menstruáltam is, ami nyilván másmilyen vérzés volt. Hat hónapig a hasamon sem látszott, csak egy kicsit híztam mindenhova egyenletesen, aminek még örült is mindenki, mert 44 kiló voltam.
Hogy lettél terhes?
Nem védekeztünk soha. Fiatalság, bolondság, azt hittem, velem ez nem történhet meg, hát megtörtént. A nőgyógyász után felhívtam a srácot, aki annyit mondott, jó vicc volt, és lecsapta a telefont. Utána mentünk Anyuval orvoshoz, vizsgálatokra, mindent rendben találtak. Mikor megtudtam, az első gondolatom az volt, hogy találjunk szülőket, mert én nem érdemlem meg, itt nem lesz jó helye. → olvasásának folytatása
Örökbe.hu 