Bemutatkoznak azok az örökbefogadó családok, akikhez a közelmúltban érkezett kisgyerek. Szeretettel gratulálok! A rovatba a jelentkezés folyamatos a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen.
Nicknév: PGizi
Kik vagytok? 2013 júliusában találkoztunk először, egy évre rá már egy pár voltunk, 2017-ben házasodtunk. Most 41 és 40 évesek vagyunk. A férjemnek már van 3 vér szerinti gyereke a korábbi kapcsolatából, mindhárman 10 év fölöttiek. Nekem két vesztett terhesség után kezdett el kitisztulni, hogy annyira tartok a terhességtől és a szülés közbeni komplikációktól, hogy a várandósság 9 hónapját végigstresszelném, a szülést végigrettegném, ezért inkább az örökbefogadás az én utam. Már így találkoztunk egymással, hogy ez egyértelmű volt számomra. Szóval lehetett volna vér szerinti gyerekünk, de szinte komolyabban nem is esett szó róla, hogy belekezdjünk. Számomra az örökbefogadás volt az út, és bár a férjem eleinte nem tervezett több gyereket, aztán ő is becsatlakozott ebbe az útba. Vidéken élünk, kertes házban.
Miben vagytok mások, mint mások? Lehetett volna vér szerinti gyerekünk, de számunkra nem az a fontos, hogy vér a véremből legyen, hanem, hogy összetartozzunk.
Ki érkezett? Flóra, 5 éves, félig roma származású, megyei listáról. Egészséges, szép, elképesztően vidám kislány. Kis lemaradás van a beszédfejlődésében, de ez már első találkozás óta is rengeteget fejlődött, plusz a helyi óvodában is kap fejlesztést. Röviddel születése után került, nagyon jó nevelőszülőkhöz. Sajátjukként nevelték. Elmaradó kapcsolattartás miatt lett örökbe fogadható.
Mennyit vártatok? 2017. június végén jelentkeztünk, 2017. november közepén kaptunk határozatot, 2018. áprilisában jött a telefon. Első kiajánlásunk volt.
Mennyit várt a gyerek? 2017 januárjában lett örökbe fogadható. Mi voltunk az első kiajánlása 2018 áprilisában.
Miért pont ő? 4-6 éves gyerekre várakoztunk, egészségügyi állapottal kapcsolatosan nagyon elfogadóak voltunk, származási kikötést nem tettünk. Nem éreztem magamban a vágyat egy csecsemőre és szerettem volna, ha láthatom a gyereken is a kapcsolat igényét.
Amikor először meghallottam a nevét, az volt az első gondolatom, hogy magamtól ez a név sosem jutott volna eszembe, de nagyon szép név.
Amikor a Tegyesz iratismertetés után ültünk a kocsiban és az útra hullott, rózsaszín virágszirmokat felkapta a szél és embermagas örvényt kavart belőle előttünk, akkor úgy éreztem, ez egy olyan jel, amit nekünk küldött valaki.
Miért pont ti? Megkérdeztem az ügyintézőnket, hogy miért pont mi és azt mondta, hogy „mert elfogadóak vagytok”.
Amikor az iratanyagot ismertették, kb. 1-1,5 órán keresztül sorolták a tudható dolgokat. Nem tűnt túl barátságosnak a háttér, de inkább sok, apró dolog volt, amik összességében ijesztően is hangozhattak volna. Ugyanakkor minden egyes dologra azt tudom mondani, hogy odafigyeléssel, gondossággal és óvatossággal elkerülhetőek, fejleszthetőek.
Hezitálás nélkül igent mondtunk.
A tanács, ami jól jött volna utólag: „Ne gondold azt, hogy felkészült vagy!” Arra, hogy szülő leszel egyik napról a másikra, ne számíts. Az érzés majd alakul. Rá kellett jönnöm, hogy ez nem úgy működik, hogy „tudom, mit kell tennem”. Megpróbálsz rájönni, hogy mi és hogyan a leghatékonyabb, mi, hogyan működik. Ugyanakkor a legnehezebb az, amikor be kell látnod, ha valami zsákutca. Azt el kell engedni. És ettől én görcsös voltam.
Mostanra kezdek kiengedni és most érezhetően jobbak vagyunk együtt.
A legnagyobb problémátok most: A nevelőszülőhöz nagyon erősen kötődik, a vér szerintiekkel csak felszínesen találkozott. Bár felkészítette a nevelőszülő és mi is, tudta, mi történik, de kb. 1 héttel azután, hogy ténylegesen hozzánk került (az ideiglenes kihelyezővel) letisztult neki, hogy akkor ez most örökre szól, nem mehet vissza a régi életébe és beütött egy olyan krízis, amikor az egész napja arról szólt, hogy sírt és a régi életét hiányolta vagy erőt gyűjtött az újabb síráshoz. Ez a hónapok elteltével egyre enyhébbé vált és most már nincs sírás, csak ringatózunk és megbeszéljük, hogy hiányoznak a nevelőszülők és azért hiányoznak, mert akit szeretünk és nem láthatunk, az hiányzik. Bár javul a helyzet, de attól az ismeretlentől félek, hogy a későbbiekben ez milyen nyomokat hagy majd.
Miről olvasnál szívesen? Sokat olvasom a blogot és szívesen olvasnék hasonló korú, hasonló helyzetből családba került gyerekről. Arról, hogy hogy alakult a feldolgozása a változásnak, mikor mentek vissza a nevelőcsaládhoz.
****** → olvasásának folytatása
Ha tetszett, oszd meg másokkal is!
Örökbe.hu 