Örökbe.hu

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: karácsonyi csodababa

Kik vagytok? 40 környéki házaspár vagyunk 16 éve együtt, 9 éve házasok. 20 évig Budapesten éltünk, és pont a gyerekvállalás/örökbefogadás miatt is döntöttünk úgy, hogy egy vidéki kisvárosba költözünk.

Miben vagytok mások, mint mások? Miközben komoly és felelősségteljes munkánk van, a magánéletben tudunk nagyon komolytalanok és könnyedek lenni.

Ki érkezett? A kislányunk a Gólyahír Egyesületen keresztül érkezett 2023 decemberében, egyenesen egy tőlünk kicsit távoli kórházból hozhattuk haza, 19 napos volt ekkor. Koraszülöttként jött a világra, a biológiai anyukája már eleve örökbe szerette volna adni, és még a kórházban jelezte, hogy lemond róla – a mi szerencsénkre. Most, fél évvel később már nagyon szépen fejlődik a lányunk, fokozatosan hozza be a lemaradását, kiegyensúlyozott babává vált.  

Mennyit vártatok? A legelső tegyeszes bejelentkezéstől számítva 1 nap híján 4 évet. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy különösen szerencsétlenek voltunk a hivatali ügyintézéssel. Pont a COVID kirobbanásakor kezdtünk bele az eljárásba, emiatt 11(!) hónap alatt lett határozatunk. Aztán amikor a finisbe értünk volna, elköltöztünk Budapestről, ami miatt pár hónapig még nem voltunk fogadóképesek. Utána még meg kellett újítani a határozatunkat – de két hónappal később már volt is egy kisbabánk.

Mennyit várt a gyerek? Kéthetes korában hívtak minket – onnantól számítva 6 nap múlva már otthon is voltunk. Fantasztikus karácsonyi csoda volt, a kórházban, a hivatalokban nagyon segítőkészek voltak, és december 24-én mehettünk haza végül.

Miért pont ő? Nagyon messziről indultunk. Az örökbefogadás kezdetén egyikünk 1,5-2 éves gyerekben gondolkodott, esetleg többen is, származási megkötés nélkül, lehetőleg titkos örökbefogadással. A másikunk újszülöttet szeretett volna, nyílt örökbefogadással, származási megkötéssel. A határozatunkban végül 0-2 éves, bizonytalan származású kisgyermekre vártunk, a normál életvitelbe illeszthető egészségügyi állapottal, országos listán is, alapítványoknál is. A kislányunkat végül is nyíltan fogadtuk örökbe újszülöttként. Roma származású. Hatalmas önismereti úton mentünk keresztül az elmúlt évek alatt, amiben nagyon sokat segített a felkészítő tanfolyam, de voltunk örökbefogadós találkozókon, Finis csoportban is. Azt kellett megtanulnunk, hogy az örökbefogadás főszereplője az örökbefogadott gyermek.

És miért pont ő? Egyszerűen tökéletes időben érkezett hozzánk a nekünk tökéletes baba. Pont belevágtunk az új életünkbe az új otthonunkban, szerintünk ő is megérezte, hogy most már jönnie kell. Amikor először megláttuk, tudtuk, hogy ő lesz a mi babánk, onnantól kezdve pedig ment minden, mint a karikacsapás!

Miért pont ti? Eredetileg nem minket választottak ki, de az első házaspár magánéleti okokból kénytelen volt visszalépni. Szerintünk ez azért történt így, hogy hozzánk kerüljön. Nagyon természetesen és magától értetődően váltunk egy családdá, korábban nem biztos, hogy ennyire tudtunk volna rá figyelni.

A tanács, ami jól jött volna utólag: mi azt tanultuk a tanfolyamon, hogy ne vegyünk előre gyerekholmikat, ne rendezzük be a szobáját. Így viszont másfél óra alatt vettünk meg mindent neki egy bababoltban, és a családunkkal együtt hajnali háromig szereltük össze a kiságyat, hogy kész legyünk a másnapi környezettanulmányra. Azt tanácsolnánk, hogy ebben a kérdésben a középutat érdemes megtalálni, vannak olyan babaholmik, amiket több évig használ az ember! És még egy: nagyon sok dolgot bérelni is lehet!

A legnagyobb problémátok most: jön a foga…

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: hiába volt egy nagyon jó, részletes és aktualizált listánk a hivatali ügyintézésről, nagyon meggyűlt a bajunk a személyi okmányok beszerzésével. Eleinte arról is nagyon kevés infónk volt, mit jelent, mivel jár az ő koraszülöttsége, nagyon agilisnak kellett lenni, hogy minden tudnivalót megszerezzünk. Erre egyáltalán nem lehetett felkészülni.

Miről olvasnál szívesen? Az örökbefogadási trauma hatásáról a gyerekek fejlődésében, és hogy mit lehet tenni annak érdekében szülőként, hogy ezt mérsékeljük.

→ olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: kisverebek

Kik vagytok? Egy fiatal pár vagyunk, akik első pillanattól örökbefogadás útján akartak családdá válni.

Jó körülményeket kaptunk az élettől, tanulhattunk, utazhattunk, tudtunk előrelépni munkában, és úgy éreztük, hogy szeretnénk, ha ezt mi is biztosíthatnánk valakinek, aki nem ilyen szerencsés körülmények közé érkezett elsőre.

Nálunk nincs szó meddőségről, egyszerűen nekünk az örökbefogadás volt az első számú út.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem igazán vagyunk mások, nagyon sokat dolgozunk önmagunkon és igyekszünk fejlődni, amiben csak lehet.

Ki érkezett? A mi kisfiunk nagyon hosszú utat járt be. Előttünk már mások nemet mondtak az aktájára, mert tényleg ijesztő volt nagyon sok dolog vele kapcsolatban, verekedés, ADHD-s tünetegyüttes, folyamatos tomboló hisztik, habzsolás, elmaradottság a korához képest minden tekintetben és bántalmazott előélet. 3,5 éves volt a kiajánláskor.

Ehhez képest nálunk szöges ellentéte lett mindennek.

A legerősebb változás nálunk az volt, hogy nincs televíziónk, nem nézünk mesét, a gyermek képernyőideje 0 perc. A napirendje kőbe van vésve, egyszer sem tértünk el tőle. Édességet, üdítőket  sem kap tőlünk egyáltalán, gyümölcsöket eszünk és magvakat, ha nassolunk. Ennek hatására a kisfiam kinyílt.  Követeli a meseolvasást, van, hogy 18 mesét olvasok neki el egy nap. Összetett mondatokban folyékonyan beszél, nincsenek indulatkezelési problémái. Hihetetlen jó a mozgáskoordinációja, tanul korcsolyázni. A kapcsolódó nevelés és a lassú gyermekkor néhány trükkjét alkalmazzuk, de egyébként semmit sem vettünk át tankönyvszerűen. Imád mozogni, még nem jár óvodába, de néha bemegyünk ismerkedni az óvónénikkel és egységesen az a véleményük, hogy a kisfiam nem fog semmilyen papírt vagy kódot kapni, mert valószínűleg a velünk közös traumafeldolgozás és a túlstimulálás megszüntetése ennyire eredményes nála.

Mennyit vártatok? Mi húztuk az időt, de onnantól kezdve hogy élesek lettünk a listán, 6 hetet. Származási kikötés nélkül, országos listán, 0-4,5 éves kor közötti egészséges gyermekre várunk.

Mennyit várt a gyerek? Másfél évet várt, sokkal régebben örökbeadhatóvá vált, de pszichiátriai javaslatra visszatartották.

Miért pont ő? Iszonyat nehéz volt az az akta, amit elolvastunk. Minden pontja egy földrengéssel ért fel. Sajnálatból mi nem fogadtuk volna örökbe a kisfiunkat, viszont egy dolog minden szakvéleményből kitűnt: hogy ez a kisfiú valójában kedves. Mi úgy éreztük, hogy ez az alapja mindennek és tulajdonképpen ez a lényeg is. A többit majd megoldjuk. Gyönyörű kisfiú, de nem szóltak égi fanfárok a fülünkben, amikor megláttuk a fényképét, ez egy egyszerű és racionális döntés volt számukra.

Miért pont ti? Valószínűleg mi voltunk elég elfogadóak, bár tényleg úgy indítottak, hogy “figyeljetek, erre az aktára esélyes, hogy nemet fogtok mondani, de ez nem baj. Nem kell mindent elvállalni, mérlegeljetek, hogy nektek mi fér bele”.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Minket szépen felkészítettek tényleg. Szerencsére minden jól alakult.

A legnagyobb problémátok most: Nehezen találunk magunkra időt, de szerintem ez normális.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Árnyalatnyi különbségek természetesen voltak a nevelőszülőnél, de őszintén szólva a világ legjobb nevelőszülőjénél volt a kisfiunk.

Miről olvasnál szívesen? Az élettörténeti könyv most nagyon fontos nekem, erről bármennyit örömmel olvasok.

→ olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Bálint, Manka és Mici

Kik vagytok?

A harmincas éveink vége felé járó házaspár vagyunk, egy vidéki nagyvárosban élünk. Kilenc éve vagyunk egy pár, nyolc éve szerettünk volna gyermeket. Sem természetes, sem mesterséges úton nem sikerült bővítenünk a családunkat, miután ezt elgyászoltuk, mindkettőnknek egyértelmű volt, hogy örökbe fogadunk. Eredeti elképzelésünk szerint három gyereket szerettünk volna, de most nagyon boldogok vagyunk, hogy van egy csodálatos kislányunk, és mivel az idő is elment felettünk, a nagycsalád gondolatát már elengedtük.

Miben vagytok mások, mint mások?

Ezen sokat gondolkodtam. Az út, amit bejártunk, hogy megtaláljuk a gyermekünket, nem sokban különbözik a legtöbb örökcsalád útjától, így nem hiszem, hogy ebben a tekintetben mások lennénk, mint mások.

Ki érkezett?

Mici egy csodálatos, gyönyörű közel kétéves, csupa mosoly, szinte makkegészséges kislány. Tegyeszen keresztül érkezett megyei listáról, csodás nevelőszülőtől.

Mennyit vártatok?

Határozattól számítva 4 évet.

Mennyit várt a gyermek?

Egy évet. Születése után még látogatta őt valameddig a vér szerinti családja, majd a kapcsolattartás elmaradása után örökbeadhatónak nyilvánították.

Miért pont ő?

0-3 év közötti gyermekre vagy testvérekre várakoztunk. Szinte végig biztosak voltunk benne, hogy testvérek fognak érkezni, az ügyintézőnk is végig erre a gondolatra terelgetett minket. Mikor megcsörrent a telefon, már a határozatunk 3+1 éves érvényességének utolsó hónapjában voltunk, el is indítottuk a kérelmet az alkalmasságunk újra megállapításához. Aztán hívott az ügyintézőnk, hogy itt van ő. A mi Micink. Hirtelen fel sem tudtam fogni, amit mond, kérdeztem is, hogy biztosan minket akart-e hívni, hiszen két nappal előtte még a kérelmet vittem be neki az új alkalmassági folyamathoz. Amikor megláttam a nevét a telefonomon, én egészen biztos voltam benne, hogy a környezettanulmány időpontját szeretné egyeztetni. De nem ezért hívott. Sosem felejtem el azt a pillanatot. Nem tudom szavakkal kifejezni, Mici mennyire a mi lányunk. Szóval szerintem azért pont ő, mert egyszerűen a miénk és mi az övéi vagyunk.

Miért pont mi?

Hozzánk illesztették, nekünk szánták. Az Isten is és az örökbeadási team is.

A legnagyobb problémátok most?

Problémáink szerencsére nincsenek, feladataink vannak, azok viszont szép számban. Mi mindig azt hittük, hogy mindenre fel vagyunk készülve, én minden létező szakirodalmat elolvastam, feldolgoztam, minden bejegyzést és hozzászólást olvastam és olvasok a mai napig is a blogon, a szakdolgozatomat is az örökbefogadás témakörében írom, voltunk tanfolyamon, Finisben csoportban, tényleg mindenhol. Aztán jött a gyerek! 😀 Az örökbefogadásról tényleg szinte mindet tudok, de az első betegségnél nem tudom elmondani, milyen kétségbeesettek voltunk. De ezek nem problémák tényleg, csak a szülői szerepbe bele kellett rázódni.

A tanács, ami jól jött volna utólag / Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva / ahogy a tanfolyamon tanultátok:

Igazából mi a felkészülés és a várakozási idő alatt végig arra számítottunk, hogy a barátkozás, az összeszokás, a családdá válás nehéz folyamat lesz, de nem volt az. Időnként megálltunk és komolyan feltettük magunknak a kérdést, hogy az baj-e, hogy nincs baj. Kellene, hogy legyen, nem? Ennyire gördülékenyen nem mehet, hiszen nekünk 9 évig nem volt gyerekünk, Mici pedig majdnem két évet egy másik családdal élt és ennek valahol látszania kell. Visszatekintve a mostani mindennapjainkból a kezdetekre, azért már látjuk, hogy volt baj. Csak akkor ott nem tűnt annak, legalábbis akkorának nem, hogy attól félni kelljen. Talán azért ez köszönhető a nagyon alapos felkészülésnek is, és ma már azt mondanám, hogy semmi olyan nem volt, amire ne számítottunk volna és ne lett volna valami megoldásunk rá.

Miről olvasnátok szívesen?

Az örökbefogadás kommunikációjáról családon kívül. Természetesen nem kezeljük tabuként az örökbefogadást, és vannak helyzetek, emberek, akik elől akarva sem tudnánk eltitkolni, de mégis azt gondoljuk, valahol van egy határ. Nem titok, de magánügy, ráadásul a gyerek magánügye, nem is a miénk. Azt nagyon szeretnénk elkerülni, hogy a kislányunk elsődleges azonosítója az legyen, hogy örökbefogadott, nem szeretnénk, ha majd az óvodában, iskolában folyton az jönne elő, hogy ő valamit azért csinál vagy nem csinál, mert örökbe fogadták. Szóval szívesen olvasnánk arról, hogyan kell ezt jól csinálni.

→ olvasásának folytatása