Örökbe.hu

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe

Nickname: Ironfamily

Kik vagytok?  Harmincas éveink közepén járó házaspár, akik a Covid lezárások elején ismerkedtek meg, hamar a családalapítás mellett döntöttek, de ezt sajnos hosszabb várakozás, majd több sikertelen lombikprogram követte. Mindkettőnk családjában történt örökbefogadás, több is, így a családdá válásnak ezen formája nem állt távol tőlünk.

Miben vagytok mások, mint mások? Teljesen átlagos emberek vagyunk, ám a körülöttünk álló szociális háló nagyon nagy és sokszínű, mindenki hatalmas várakozással várta a gyermekünket.

Ki érkezett? 16 hónapos kisfiunk országos listáról, Hajdú-Bihar megyéből, Szabolcs megyében élő nevelőszülőktől érkezett. 28 napos kora óta a nevelőszüleivel élt, vér szerinti anyukája nem tudta, nem is akarta és nem is vihette volna haza, vér szerinti apukája nem volt elérhető. Aktája nagyjából pontos volt, 3 hónappal korábban íródott, így volt pár változás a megismerkedésünkkori és az aktabeli állapotban. Szerencsére, hiszen ez azt jelentette, hogy megfelelően fejlődött. Nyitott, barátságos, érdeklődő, zsivány, huncut, alkalmazkodó, erős akaratú, kissé szófogadatlan gyermek várt ránk, aki tökéletesen illeszkedik a mi többkutyás-többmacskás, rokonokkal és barátokkal tűzdelt családunkba, baráti körünkbe.

Mennyit vártatok? Jelentkezéstől számított 22 hónapot, határozattól számított 11 hónapot (sokat gondolkodtunk az életkoron, végül Armibabánk belefért az eredeti, 18 hónapos korba is még).

Mennyit várt a gyerek? Nevelőszülő elmondása szerint a vér szerinti anyukája egy alkalommal látogatta, vérszerinti apukája soha nem is látta, végül lemondtak róla. Határozatot 2023. március végén kapott, hogy örökbefogadható. Más kiajánlása nem volt. Nekünk 2023. július 12-én csörrent meg a telefon.

Miért pont ti? Meglehetősen elfogadóak voltunk, mind a gyermek származását tekintve, mind pedig a szülői háttérrel szemben. Hisszük, hogy minden okkal történik, ő nekünk született, mi pedig neki.

A tanács, ami jól jött volna utólag: A várakozás hónapjait aktívan töltöttük, a Romadopt kurzust elvégeztük. Az örökbefogadói tanfolyamon részt vett házaspárokból verbuválódott csapatból baráti társaság kerekedett, mivel nem mi voltunk az első házaspár, akiknek kiajánlása volt, így meglehetősen jól informáltak voltunk. Egy tanácsnak nagyon örültünk, amit meg is fogadtunk: nem kell a barátkozás idejére elárasztani a gyermeket programokkal, így a körülményekhez képest viszonylag nyugis hetet töltöttünk el. (Valljuk, hogy még így is életünk egyik legnehezebb hete volt, pedig mindketten végigtoltuk a Covid-járványt a frontvonalban.)

Mivel két megyei Tegyesz részvételével zajlott az örökbefogadási eljárás, így szeretnénk megjegyezni, hogy minden oldalról maximális szakmaiságban, emberségben, rugalmasságban és nagyon pozitív hozzáállásban volt részünk. 

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:  Beszéltek ugyan arról, hogy mekkora érzelmi hullámvasút az ismerkedés hetén, de akkor nekünk annyira távolinak tűnt, hogy nem is gondoltunk bele.

Miről olvasnál szívesen? Nevelési helyzetekről, konkrét megoldásokkal, pl. autoagresszió esetén mi a leginkább hasznos teendő. Későbbi nehézségekről, pl. bölcsöde-óvoda-iskolakezdés, kamaszkor miben lesz más az örökbefogadott gyermeknél.

****** → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe

Nicknév: K és G

Kik vagytok?

30-as értelmiségi házaspár vagyunk, megyeszékhelyhez közeli kistelepülésen élünk. 8 éve vagyunk együtt, ebből 6 éve házasok. 4 évig vettünk részt meddőségi kezelésben; inszeminációkon ill. 6 beültetésen vagyunk túl. Bár kapcsolatunk elején volt róla szó, hogy vér szerinti gyerek/ek mellé majd örökbe fogadunk, miután kiderült, hogy vsz. sehogy sem lehet, az örökbefogadás gondolatát mégis egy évig emésztettük, mielőtt belevágtunk.

Miben vagytok mások? 

Nem vagyunk semmiben sem mások, gyermeket akartunk. A nőgyógyászom egyik mondata mély nyomot hagyott bennünk: „aki gyereket akar, annak lesz, vagy így, vagy úgy”. Hát nekünk „úgy” lett.

Ki érkezett?

Közel 2 éves roma származású tüneményes, okos kisfiú, nevelőszülőtől, megyei listáról (Baranya). 

Mennyit vártatok?

Összesen 1 év 4 hónapot. Egy éven át 0-6 hónapos korig vártunk, főképp a férjem kérésére. Majd elmentünk a tanfolyamra, ami után az én legnagyobb örömömre meggondolta magát. Ekkor felemeltettük az életkort 0-3,5 évre, újra végigmentünk az egész folyamaton (új elbeszélgetés, pszichológus, környezettanulmány, stb.). Az új határozat kézhezvétele után egy héttel hívtak minket (februárban). Március végén vihettük haza a kisfiunkat, 1 év 11 hónaposan.

Mennyit várt a gyerek?

Születése után néhány hónapig csecsemőotthonban élt, majd nevelőszülőkhöz került, akik saját gyermekükként szerették. Párszor látogatták a vér szerinti szülei, utoljára 8 hónaposa, majd nem jelentkeztek. Akkor lett örökbefogadható, mialatt mi a tanfolyamot végeztük, 1 év 8 hónaposan.

Miért pont ő?

Ennek így kellett lennie, ha hinnék a karmában, azt mondanám, hogy karma. Anno álmodtam róla, hogy egy kis barna fiúcska rohangál a házban, de mindig csak háttal láttam. Most már tudom, hogy ő volt az, a mi fiunk.

Miért pont ti?

Elfogadók voltunk származásban, nemben és nagyobb életkort is elfogadtunk, betegségek tekintetében sok esetben bővebb tájékoztatást kértünk. Kisfiunknak szüksége volt arra, hogy egyedüli gyerek legyen (a nevelőszülőnél sok gyerek volt, volt kisebb lemaradása, ami mára 1000%-ra behozott).

A tanács, ami jól jött volna utólag: 

Igazából a tanfolyamon mindent elmondtak, de erre a szituációra nem lehet teljesen felkészülni, teljesen átalakul az ember élete, egyik pillanatról a másikra egy másik „szerepben” találja magát. Ez maximalista emberek esetében (én az vagyok) nehezen emészthető az első időkben. Türelmet kellett tanulnunk mindkettőnknek, még most is tart ez a folyamat, azt gondolom.

A legnagyobb problémátok most:

Hogyan ne kényeztessük el a gyereket. Ez nagyon nehéz, főleg, hogy úgy tud nézni és kérni, ha valamit szeretne, hogy szinte lehetetlen ellenállni neki. Féltékenység a gyermek részéről apa, háziállatok, más gyerekek irányába.

Miről olvasnál szívesen?

Gyermek beilleszkedése a közösségbe, bölcsődébe, óvodába. → olvasásának folytatása