Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.
Nicknév: Orsi és Imre
Kik vagytok? 40-es éveink elején lévő házaspár vagyunk, a kisfiunk az első gyerekünk. Miután találkoztunk és úgy döntöttünk, hogy szeretnénk közösen gyereket vállalni, elég hamar megszületett a döntés, hogy az örökbefogadás lesz a mi utunk. Egy-két nagy beszélgetés alatt tisztáztuk a fejünkben élő félelmeinket és az elvárt „paramétereket” is. 2020 nyarán nagy izgalommal jelentkeztünk a budapesti Tegyeszhez. Szerencsénkre a dübörgő COVID ellenére is a fővárosi Tegyesz elindította decemberben a tanfolyamot, amit nagyon szerettünk: jó volt olyan emberek között lenni, akik hasonló cipőben járnak. 2021 nyarán megyét váltottunk azért, hogy felgyorsítsuk az eseményeket: zöld megyébe költöztünk. 2021 novemberében kaptunk is egy kiajánlást egy kislányra, akivel a barátkozást nem tudtuk befejezni, úgy éreztük, hogy ő nem a mi gyerekünk.
Miben vagytok mások, mint mások? Nagyon természetesen jött az örökbefogadás gondolata és a környezetünk is teljesen magától értetődőnek vette a döntésünket. Mindenki nagy örömmel várta, hogy megérkezzen a kisfiunk, tapintatosak, ugyanakkor izgatottak is voltak, és azóta is nagy szeretettel vesznek minket körül.
Ki érkezett? A kisfiunk – teljesen váratlan módon – országos listáról érkezett Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből. (Az ügyintézőnk azt mondta, hogy az ő eddigi 13 éve alatt egy országos kiajánlással találkozott a megyében.) Születése óta a nevelőcsaládnál élt, akik nagy szeretettel és odafigyeléssel gondozták őt. A barátkozás elején a kisfiunk 27 hónapos volt. A barátkozás több mint két hónapig tartott: volt időnk megszokni egymást. Az aktája nagyjából 6 oldalból állt és csupa jó dolgot írtak róla: fejlettsége korának megfelelő, jól kötődik a nevelőszülőkhöz, nincs elmaradása. És nagy meglepetésünkre minden szava igaz volt. Érdeklődő, beszédes, mosolygós kisfiú volt, aki örömmel fogadott minket, de később, amikor kezdte átlátni a dolgokat, félénkebb lett és nagyon bújt a nevelőmamájához és -papájához. Végül 2022 októberében lettünk hivatalosan is egy család.
Mennyit vártatok? A jelentkezéstől számítva 2 évet.
Mennyit várt a gyerek? Sose látogatták, 1,5 éves korában lett örökbe fogadható, onnan még majdnem egy évet várt ránk.
Miért pont ő? Az első találkozás (rápillantás) a nevelőszülők házának udvarán volt, és már a huszadik percben együtt homokozott velünk. Közvetlen, eszes és nagyon vicces kisfiú, gyorsan levett minket a lábunkról. A korábbi visszautasítás után itt teljesen egyértelmű volt, hogy ő lesz a mi kisfiunk.
Miért pont ti? Próbáltuk megtudni, miért minket választottak, de sem a saját megyénk, sem az örökbeadó megye Tegyesz ügyintézői nem tudták, mi alapján döntöttek mellettünk a minisztériumban.
A tanács, ami jól jött volna utólag:
Ne szervezzünk túl sok vagy túl változatos programot a barátkozás idejére! Ez egyrészt a gyereket is lefárasztja, másrészt a nem kiszámítható napi menetrend is plusz frusztráltságot kelt benne a nevelőszülők hiánya mellett. Erre mi az egyhetes intenzív barátkozás harmadik napján jöttünk rá, onnantól kezdve minden délelőtt ugyanazt a kisboltot és játszóteret látogattuk meg, és minden délután ugyanazon a néhány száz méteres úton sétáltunk a ház közelében, mindenféle hétköznapi nézni- és játszanivalóhoz vissza-visszatérve. Ezzel az állandósággal már ő is kifejezetten várta a napi „programokat”.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Az első közösen eltöltött hónap, sokkal könnyebben ment, mint arról hallottunk. Folyamatosan vártuk, hogy mikor lesz vége a „mézesheteknek”. Próbáltuk az első pár napban tartani, hogy csak közeli helyekre megyünk, de a kisfiunkat nagyon érdekelte a város, így hát nekiindultunk.
Miről olvasnál szívesen? Az egyes megyékben lévő eltérő protokollokról. Mi három megyével kerültünk kapcsolatba (Budapesten kaptunk határozatot, Borsodba költöztünk, és Szabolcsból érkezett a fiunk), és mindenhol eléggé eltérő gyakorlattal találtuk szembe magunkat. Sokszor megnehezítette a dolgunkat, hogy néha teljesen másra készültünk korábbi tudásunk/tapasztalataink alapján.
Hova fordulhat az ember – a Tegyeszen kívül- egy sikertelen barátkozás után? Egyáltalán mit érdemes ilyenkor tenni és nem tenni?
Jó gyakorlatok gyűjteménye pl. barátkozásra, az első otthoni időszakra, intézménybe kerüléshez stb.
Tinikkel kapcsolatban bármiről. → olvasásának folytatása
Ha tetszett, oszd meg másokkal is!
Örökbe.hu 